Merle az első 3 kötethez csekély 10 évet levéltárazott, szóval belefektetett némi munkát... Történelmi regényekben nekem ő az etalon. Nehéz utána hasonló jellegű munkát írni!
Táblázat a szálfegyverek méreteiről és súlyadatairól
Ebben az alábbi adatokat közlik az 1904 mintájú szablyáról:
hossza pengenyak nélkül: 860 mm
szélessége (a markolatnál): 32 mm
fokának vastagsága
(a markolatnál): 8,5 mm
Közepes súlya: 1070 g
Szóval, amikor ilyen-olyan fórumokat (pl. YT) lelkes emberkék arról írogatnak, hogy a katana így meg úgy átvágja az európai kardokat, akkor mosolyogva szoktam ajánlani a bozótvágó-tesztet: át kell vágni egy edzett, sima szénacél, olcsó bozótvágot: 2 mm vastag x 40 mm széles (80 mm2), és utána jöhetne a szablya (272 mm2), ha még egyben van a katana.
A könyv vagy a film? Nem mindegy, mert a könyvben pl. Rochefort csak sebhelyes, de a filmváltozatokban pedig félszemű.
Egy átlag szablya 10-15-20 cm volt hosszabb egy átlagos katanától, és markolat melletti vastagsága 5-6 mm, valamint a XIX. sz. egy igen komoly, acél markolatkosárral lett ellátva, ez bőven elég ahhoz, hogy a súlya elérje az 1 kg-t.
Pl. 1904M lovassagi altiszti szablya. Penge hossz: 85,5 cm Penge szélesség: 32 mm
Nekem teljesen mindegy, hogy a japánok "kardként" tartják számon a 30-60 cm pengével és 120-240 cm nyéllel rendelkező alabárdjukat. Nem ez lenne az első, valószínűleg nem is az utolsó japán furcsaság (lásd a "tudományos" célú bálnamészárlásukat). Még jó, hogy nem nyílvesszőként emlegetik ;-P
Az egészben az a szomorú, hogyha valaki elkezdene "jogászkodni", akkor tényleg igaza lenne, mert van pengéje (*), keresztvasa (majdnem *), markolata (*, senki nem mondta, hogy nem lehet 1 m-es), sőt még némi végsúlya (*) is.
If we look at the two most influential schools, the Radaelli school from northern Italy, and Parise's from the south, in the late 1860s to 1890s or so, the training weapon used in the schools was approximately 20mm wide blade at the base, tapering to 10mm at the point, that generally weighed between 600g and 700g. Masiello, in 1885 specifies a weapon at 620g and it is probably a slightly narrower blade. By 1912, 12mm blades were specified by Pecoraro and Pessina. 16mm tapering to 10mm is pretty common as well. the 20mm and 16mm blades are wide enough to take a decent edge for dueling, and in fact were the dueling sabre. The system taught by Radaelli, or that of Parise, or the post-1884 scuola magistrale compromise system of Pecoraro-Pessina (and very similar to that of Barbasetti and Italo Santelli) is in fact a military system - it was taught at the military fencing masters school, to masters candidates for the cavalry and artillery (as well as influential civilians/minor nobility), who would then go back to their units and teach the method.
Igen, kihívlak egy küzdelemre. Azt és úgy csinálsz, ahogy akarsz. Jöhetsz a halálos technikáiddal. Tudod hol találsz és azt is, hogy mikor. Holnap plö épp küzdelmi edzésünk lesz.
Jöhetsz, fizetem a vonatjegyeted is. Aztán szétkaphatsz, ahogy ígérted.
Részemről lezártam. Tudod hol találsz és mikor, ismered az arcom, jóval nehezebb is vagy és van saját harcművészeti rendszered... Igazán könnyű dolgod lesz.
Hogy honnan vettem a 400-600g-t? Először is a Három Testőr-ből, mert azok a vékony nyársak nem lehetnek nehezebbek :D Másodszor: még nem láttam európai szablyát, ami 8-10mm vastag lett volna, márpedig az 1kg körüli katanám 8mm a motokasane (pengevastagság tőben), de volt már a kezemben shingunto, 10mm-es motokasane-val...
"The naginata (なぎなた, 薙刀) is one of several varieties of traditionally made Japanese swords (nihonto)[1][2] in the form of a pole weapon. Naginata were originally used by the samurai class of feudal Japan, as well as by ashigaru (foot soldiers) and sōhei (warrior monks).[3]"
Egy szablya sem volt mindig hadifegyver. VSZ bármelyik kisnemes felköthette és mászkálhatott vele. Érdekes lenne tudni, hogy honnan származik ez a 400-600 gr-os adat.
Sz332 szépen leírta. Egy olimpiai kard 350-360 gr (az 1908-as londoni olimpián ez még 470-780 gramm volt, kb. az akkor használatos párbajszablyák súlytartománya). Még egy igazi civil fegyver: kard és ökölpajzs, itt sem egy pálcika volt a kard.
És meghallgatá az Úr az ő fohászát, elküldé néki az új ficsört, és ő bőszen rákattintá a "Tényleg nem akarom látni!" gombra, és lőn békesség és csendesség, és újra normális társalgás vala.
Talán mindennek van előzménye, kedves bugris-tigris barátom...
Mindjárt sírva fakadok szegény kis csapzott lelkivilágodon...
Emlékezz csak farizeus barátom, még Juhász Zoltán is rendre utasított, ami után szépen csendben maradtál...
Eljátszod itt a hattyú halálát hat felvonásban, miközben egészen nem kóser módon pocskondiázol másokat...
Nem volna baj, ha tanulmányoznád a szentkönyveiteket. Mondom sorban: Tórah, Gemátria, Zohár, és ezután jöhetnek a belső rendszerek a kabbalával kezdődően...
Ha gondolod ajánlok néhány fajtádbeli okkult bölcset, akitől igen csak tanulnod kellene...
Csak, hogy ne viselkedj úgy, mint egy szaros hisztis picsa, akit most visznek baszni először, és a fáj de jólesik között dilemmázik...
"A legjobb tudásom szerint a japán kardok nem voltak túl nehezek, összehasonlításként a középkori kétkezes vívókard (feder) súlya 1,4-1,8 kg, az igazi másfél kezes kardoké 1-től ~3 kg-ig terjedt. És az ilyen eszközökkel is egész szépen, gyorsan tudtak vívni. Egy átlag szablya is 0,6-0,9 kg között volt, majdnem katana súlyú."
Itt most ne a hadifegyverekre gondolj, a japóknak is volt o-dachi-juk, meg hasonlók, hanem a mindennapi, polgári fegyverre, mert a katana tipikusan az volt, harcban nem használták. Egy európai polgári fegyver nemigen nyomott többet 400-600g-nál.
"Azt irtam valami miatt félnek - vagy leszarják - az itt fórumozók, amiket ez az ember ir Róluk."
Nem sz@..k le, de a jelenlegi fórum szabályzat és egyéb törvényi rendelkezések alapján viszonylag kevés eszköz áll a rendelkezésünkre. Persze ki lehetett volna hívni egy kardpárbajra (szúrás nélkül, első vérig vagy feladásig, nyakbandázs stb.), de ez nem lett volna túl fair, mivel csak 4-6 héte lett volna a felkészülésre (lásd Clair Vilmos Párbaj-codex című könyvét).
Igaz, ezzel (párbaj)történelmet lehetett volna írni, hiszen tudomásom szerint utoljára valamikor 1940-ben volt Magyarországon kardpárbaj. Ja, és át kellene menni Ausztriába, mert ott még talán nem tilos.
Sok sikert a kihívással, de 0,00...01% esélyt látok arra, hogy elfogadják.
Igen, a szabadvíváshoz kellett a megfelelő gyakorlóeszköz.
Kb. abban az időben, amikor Japánban megjelenik a fukuró-sinai (~1530-50) Európában ilyen speciálias vívókardokat használtak, ismereteink szerint múzeumokban meg is maradt vagy 15-20 Federschwert.
Vívókódexekben már a XV. sz. is ábrázolják ezeket a gyakorlókat.
Abban igazad van, h a megszerzett nevet jó lenne nem bemocskolni. De ez az emer az első perctől az ISKOLÁT mocskolja.
Legelső, hozzám címzett posztja úgy kezdődöt, h valami programmal kicsicsázta iskolánk egyik csoportképét, majd közönségesen méltatta akkori Mesterünk -nő volt- melleit, taglalva azt is, h mit csinálna...
mist is posztoltam egy plakátot, egy darab udvarias mondattal, amibe sikerült belekötnie. Elegem van. Nem érdekel, h ki és mennyire sérül meg, de ha elfogadja a kihívásomat, nem fogok gondolkozni. Ahhoz túl sokszor bántott meg minket, hazudott rólunk. Énningyen tanulást kínáltam neki, ő pedig belénk törli a lábát. Nálam eddig tartott az emberi viselkedés.
Téged pedig nem neveztelek gyávának. Azt irtam valami miatt félnek -vagy leszarják- az itt fórumozók, amiket ez az ember ir Róluk.
