nekem sajnos ötletem sincs, hogy miért nyalogathatja a lábát ennyire, személyesen még nem talákoztam ilyennel.
viszont a kutyafogyasztásban friss élményeim vannak, nem mondom, hogy szakértő lettem, de talán nem csináltam olyan rosszul, ha kb. 9 hónap alatt 13kg-ot szedtem le egy labiról, fokozatossan, nem éheztetve, bár tuti nincs a földön egy kutya se, aki ha beszélni tudna, ne mondogatná folyton, hogy éhes:-)))
nekem a light táp vált be, semmi hízlaló dolgot nem kapott, de tényleg. alapból táp, és persze az ideális súlyhoz tartozó mennyiség, nem ahhoz, amennyit nyom a kutya, két részletben, bár azt is fokozatossan csökkentettük, nem akartuk egyből full lecsökkenteni neki. ránézésre kevésnek tűnik a mennyiség, de egy jobb minőségű tápból amúgy sem kell sok, a light ugyanez, minden szükséges dolgot megkap belőle, viszont light verzió. még egy db valami jutifali is belefért neki majdnem naponta és ennyi. kapott még gyümölcs, zöldség, hús, viszont se tészta, se kenyér, se rizs. a risz amúgy nagyon jó diétás cucc, ami nem egyenlő a fogyokúrás szóval.
Bella mikor magunkhoz vettük 44kg volt, menni alig bírt, folyton fulladt, katasztrófális állapotban volt. legelőször egy hosszú hétvégén volt velünk, abban a 4 napban 2kg ment le róla, bár az valszeg csak a gyomra kiürülésének volt köszönhető. naponta 3-4 séta, játék volt, és ahogy telt az idő, ahogy fogyott úgy mozgott egyre többet és egyre szívesebben. jelentem, ma már lelőni nem lehet, és simán végig hancúrozik, fut 1,5 órát, sőt lefutja a többi kutyát.:-))
nagyon drukkolok, hogy ti is sikerrel járjatok, itt is voltak mások, akiknek sikerült lefogyasztani a kutyát, nem lehetetlen, de nem is mondanám könnyűnek.
Köszönöm szépen a válaszodat, megfogadom a tanácsodat.
Szárazat eszik, most éppen royal canint vettem szereti is :)
Egyébként szereti nyersen a répát, krumplit, és almát is megeszi.
Most már tudunk normálisan sétálni, első idöben nagyon elfáradt, nem akartam terhelni csak folyamatossan, lassan. Néha már fut is :) már láthatóan fogyott is egy kicsit.
Elmondom mi a gond. Amikor a kutya (mint a tied) pici, addig semmi gond nincsen. Te vagy a fény és az élet neki, ragaszkodik hozzád. Tiszta sor. Okos emberek ezt az időszakot próbálják meg kihasználni, és igazuk is van. Azonban eljön az idő, amikor a fajtatársak érdekesebbek mint a gazdi (hiszen a gazdi mindíg ott van, a szomszéd buksi meg csak heti 2X... ), vagy a mezőn/erdőben felveszi egy nyúl vagy fácán, vagy éppen szarvas szagát... És előtör az ősi ösztön, mely elnyomja az addig tanultakat. Nem nagy kunszt hogy egy kutya megtanulja adott sípjelre vagy a hozzám parancsra futni kell a gazdihoz, és akkor kapok dícséretet vagy jutit... Kb 2 nap alatt megvan. A gond sosem ez. A gond az, amikor a kutya párba állítja az ösztönei által vezérelteket a tanultakkal... és mint tudjuk az ösztön nagy úr.
legyen szó bármiről, megfigyelheted hogy a képzett kutyák az ösztöneiket elnyomja követik a gazda parancsát. de ezt meg kell alapozni. Ezért mondtam, véleményem szerint a behívás nem az a kategória amit pusztán pozitív megerősítéssel el tudsz érni... A kutyának tudnia kell, ha nem teszi amit mondasz annak következménye van. Tapasztalatom szerint elég néhány ráhatás és teszi amit tennie kell, ha jó időben jó mértékben megy a büntetés.
A kérdésed nagyon jó. És nagyon nehéz is... :DDD Azt kell mondjam, a kutyád sok esze van. (Nemhiába no, csörgedezik az a labrador vér...)
Nekem a Kyra csinálta ezt a férjemmel. Mondjuk ő ez a lépek feléd 1 lépést én meg tőled el 2-t kategória volt... Ez a b@szakodás tipikus példája. És a hiba -bocs- nálad van. És ezt nem bántásként írom. Nálunk a férjem hibázott. Jó hírem van, korrigálható! Legalábbis nekünk az volt. Nekem volt szerencsém végignézni hogy a férjem 20 percen keresztül nem bírta a kutyát behívni, mi addig Carlossal csöndben álltunk a mező szélén és figyeltünk. 2 verziót tudok erre ajánlani, ebből sztem csak az egyiket tudod használni, mivel egyedül vagy vele. Mi ugye ketten voltunk... Volt hogy a kutya hozzám jött oda, én nem szóltam egy szót sem, csak megfogtam a nyakörvét, hagytam hogy Zoli odaérjen és megbüntesse. Meg fogsz lepődni, ezek után is volt hogy hozzám jött oda, Zoli akkor is megbüntette. (ha én hívom be magamhoz más a szitu, de Kyrát le kellett "szedni" rólam, mert Ő egy időben csak nekem volt hajlandó dolgozni. fokozatosan megtanulta, ha Zoli viszi, akkor bizony Ő a főnök, én nem is adtam utasítást ilyenkor nehogy megzavarjam. Ma már gond nélkül át tudom venni én is ha arról van szó, mondjuk a mai napig megvan benne hogy van amikor mondjuk hozzám hozza a madarat egy vadászaton nem Zolihoz, de nem ez a jellemző. Carlossal ilyen gondom sosem volt, neki én vagyok a főnök, ez sosem került megkérdőjelezésre. Mondjuk Ő amúgy is "egygazdás" labrador létére, volt hogy nem voltam otthon 3 napot, addig nem volt hajlandó felmenni a kanapéra sem, annyira hozzám társítja a felmenetelt).
A másik ötletem az az, hogy ha kiadod neki a parancsot, nem kell hozzá többet szólni. Csak el kell indulni utána (próbáld leplezni h ideges vagy és stresszelsz hogy elszalad), nyugisan menj utána, de ne keresd a szemkontaktust. Ne érezze hogy neked fontos hogy hozzád menjen. Ilyenkor megpróbálnám a valamilyen cucc hozzávágását (mióondjuk kavics, vagy lánc...), a lényeg hogy kapjon egy negatív ingert úgy h nem vagy mellette. Ennek az a lényege, hogy tudatosuljon benne, ha nem is tudod elérni, tudsz neki kellemetlenséget okozni. Ha rafkós (márpedig az) akkor hírtelen válts irányt, mintha leszarnád, és ha egy pillanatra nem figyel, akkor el lehet kapni. ez persze gyorsaságot és figyelmet igényel, de nem kell néhány alkalomnál többször mert nagyon hamar levágja h mi a szitu. el fogsz vele jutni olyan szintre, hogy ha kimondod neki a kontrollszót, akkor bár tudja hogy kapni fog, azt mégis kissebb rossznak fogja felfogni mintha elfut. A lényeg hogy minden esetben ki kell kényszeríteni a dolgot. Szélsőséges esetben szoktam a kizárást alkalmazni. Nekem nagyon bevált. Nem veszek róla tudomást, ezzel a lelkébe mászok. jobban fáj neki mint egy pofon. Neked kell tudnod, mire vagy képes.
"Amikor a kutyát eleresztjük a pórázról, talán a legfontosabb az, hogy vissza is tudjuk majd hívni. Lehetnek olyan esetek is, amikor ez élet-halál kérdésévé válik. Ez egyike azon szituációknak, amikor a kutyának a gazdájában a vezért kell látnia, a személyt, akinek a feladata (és képessége is) a létfontosságú döntések meghozatala. Hosszú évek munkája során nem egy esetet láttam már, amikor az irányíthatatlanság végzetes eseményeknek lett az okozója. Különösen az egyik ilyen vérfagyasztó történet jut eszembe sokszor. Reggel volt, éppen az orvosom háza előtt várakoztam. Az épület közelében forgalmas főút húzódott. Ahogy ott várom, hogy a rendelő kinyisson, egyszer csak megpillantok egy Yorkshire terriert, amint a közeli birtokról egyenesen az út irányába rohan. A kutya nyomában három gyermek szaladt, akik mindhiába kiabáltak és integettek neki. A kis terrier mindig megállt, hátrapillantott, aztán ahogy a gyerekek közeledtek, továbbszaladt. Az úton közben zajlott a reggeli forgalom, mindenfelé autók roboglak. A kutya pontosan az út felé tartott. Tudtam, hogy nem késlekedhetem, ezért torkom szakadtából rákiabáltam a gyerekekre, hogy álljanak meg. Biztos elcsodálkoztak, hogy ki lehet ez az örült, aki úgy ordít és integet feléjük, mintha legalábbis a világvége jött volna el. Ám ugyanakkor nagy bajban is voltak, úgyhogy szerencsére úgy cselekedtek, ahogy kértem. Először is azt mondtam, hogy maradjanak csöndben. Majd arra utasítottam őket, hogy forduljanak meg, és fussanak vissza a bittok felé. Nagy megkönnyebbülésemre a terrier észrevette ezt és megállt, alig párlépésnyire az útpadkától. Majd megfordult, és a gyerekek után iramodott. Dermesztő pillanat volt. Ha a gyerekek tovább üldözték volna a kutyát, az szinte biztos berohan az autók kerekei alá. Abban a pillanatban persze nem volt időm arra, hogy megmagyarázzam a gyerekeknek, mit is csináltak rosszul. Amikor elkezdtek futni a kutya után, akkor mintegy leálltak vele játszani, és elfogadták, hogy ő vezeti őket. Ennek a fogócskának márpedig véget kellett vetni és újraosztani a szerepeket. Biztos vagyok benne, hogy a lecke hatásos volt. Mindennél fontosabb, hogy megértessük a kutyával, mit is akarunk. Ehhez pedig, mint mindig, most is állhatatosságra és higgadtságra van szükség az ember részéről."
Rákerestem én is neten a Fennel könyvre, el is kezdtem olvasni. Köszönöm a tippet! A kérdésem az lenne, hogy egy 3,5 hónapos labrador is érezheti, hogy ő a falkavezér? Vagy ő még kicsi ahhoz, hogy így érezzen?
Mi még nem voltunk az utcán sétálni, csak az udvarban szoktunk játszani, és ott sétálgatunk le-föl, hogy szokja a pórázt. De Smokie még póráz nélkül sem tágít mellőlem. Ha el is szalad tőlem, elég csak 2 lépést hátrálnom, amint észreveszi, szalad vissza hozzám.
tudod,meseltem,hogy az enyem nem fut el elolem,mikor rajon a bolondora..csak siman olyan tavolsagban marad tolem,hogy ne erjem el..ha lepek fele 1 metert,o ugyanennyit hatral..
de ha tenyleg kesobb meggondolja magat es odajon,akkor mit tanacsolsz? En eddig mindenkitol azt hallottam,hogy ha akkor megszidom,akkor azt vonja le,hogy akkor is megszidom,ha odajon es akkor is ha,nem,hat hulye lesz legkozelebb odajonni...
"nem letezik,hogy az enyemet utoleri egy ketlabu,ha o ugy akarja:)"
Egyértelmű, hogy a kutyád gyorsabb mint Te... :DDDD De nem is arra gondoltam hogy ki futja le hamarabb a 100 métert... A kutya egy idő után már nem fog futni előled. Ha nem így lenne, körbekergetnéd a föld körül. És ez nem a fizikai korlát miatt van, hanem a kötődés miatt. persze mindnek más az ingerküszöbe.
Tapasztalatom szerint sokszor pont ez a hiba, hogy a gazdi így gondolkodik, "úgysem érem utol". Nos ha a sebességet vesszük tényleg nem, de van más dolog is.
Amikor meg ugye a kutya méltóztatik visszajönni már nem bánthatod... Ebből mit tanul? Ha visszamegyek 1 óra múlva nem bántanak. És tényleg. Persze nem ennyire szélsőséges az ügy, de ezen az elven működik.
A billegés a falkavezérséget illetően a legrosszabb, mármint úgy értem, hogy a legnehezebb. Ha billeg akkor nem Te vagy. Viccen kívül.
Amúgy trükkös a dolog, mert ezek a szőrmék (így hívom a retrievereket, különösen a goldeneket, hahaha) pikkpakk átlátnak az emberen. Ha egy kis gyengeséget mutatsz, máris tudja h nyert ügye van. Az embert meg könnyen leveszik a lábáról, elég csak belebámulni a nagy barna szemeikbe...
Hidd el, néhány nagyon egyszerű szabály betartásával napok alatt komoly eredményt fogsz elérni.
1., Hazamész. 5 percig ne szólj hozzá. De halásosan komolyan. Pakold ki a vásárolt cuccot, üdvözöld a gyereket, férjet, stb... Majd utána hívd magadhoz és simogasd meg. (ekkor sem kell a nyakába borulni)
2., Nincsen semmi extra kaja. Csak a normál étkezés. Max ha tanítás van, akkor jutizol. Amúgy semmi. Ha mégis (mittomén kajamaradék, stb van) akkor előtte dolgoztasd meg. Érezze úgy hogy megdolgozott a kajáért. Nem baj ha csak 5 perc, de vaéami legyen.
3., Ha jutizod (feladatnál) akkor sosem rögtön tolod a szájába. Megvárod míg belebámul az arcodba, a szemedbe. legyen világos, Tőled van a jutalom és nem a kezedtől.
4., Ha kiviszed sétálni, és leveszed a pórázról, nincsen futkosás. Szépen közlekedik láb mellett. Majd ha elengeded, figyelj rá, hogy (főleg ha nótorius leszarós) ne menjen tőled távolabb 10 méternél. ez az elején nehéz lesz. Azon a távon kell belül tartsd amin még kontroll alatt van. A távot a fejlődés függvényében lehet felülírni és növelni. Ha mégsem jön be, 10 méteren belül könnyen elkapod. "viszonylag".
A parancs egyszer megy, ha nem jön elindulsz érte. Ha elfut mész utána. egyszer utol fogod érni. És ha elkaptad, mehet a büntetés, függűen a stílusodtól meg a kutyától mi az ami már elég neki. Utána szigorúan vissza lábmunkára. Ha szépen visszajön, akkor se mindíg engedd vissza rögtön futkosni, néha rendeld lábhoz. Tedd világossá hogy az van és akkor amikor Te mondod neki.
"
Szerinted a palack dobálás akkor is bejönne, ha Ő imád az üres palackokkal játszani?
Időnként oly messze van, hogy csak csúzlival lehetne "kilőni", de azt nem merném!"
Mindegy hogy mi, csak zökkentsd ki. A palack amúgy Cerbi módszere, sztem fantasztikus, más kérdés hogy f@szom sétálgatna egy kannával... :DDDD A lényege a következő: A kutya tőled kapja a negatív ingert anélkül h mellette lennél. De jó a fémfojtót odavágni vagy követ is. Csúzli lenne a legjobb, ha tudsz lőni, én béna vagyok ezért nem használtam ezeket. Ha tudnék, használtam volna. Ezért kellett lefutnom utána 200 métert... :DDDDDDDD
Család... Kemény dió. Én azt mondom, először is tiszteljen téged 100%-san. A többiek már nem annyira gáz ha nem, magukra vessenek. Ha nem tudod megnevelni a férfiakat, akkor csak arra figyelj, hogy ha Te kiadsz egy parancsot, azt senki ne tudja felülírni.
Sztem első körben vidd el a dokihoz vagy egy kutyakozmetikushoz aki érti a szakmáját és nyomasd ki a bűzmirigyét! A bűzmirigy probléma gyulladása okozhat bőrirritációt amitől a kutya rágja általában magát. Ha ez nem jön be lehet tovább nyomozni. Próbáld egészségesen étkeztetni. Vegyél neki jó minőségű száraztápot abban minden vitamin benne van. Ha eddig nem evett tápot fokozatosan szoktasd rá. Pl az eddigi kajájához keversz neki először keveset aztán egyre többet. Ezzel fedezed a vitaminjait.A kutyának kell a hús csak zöldségeken nem élhet. Ha diétáztatni szeretnéd javaslom főzz neki rizst répával zöldséggel és csirkehússal. Én személy szerint inkább a tápot javaslom. Ha kicsit duci adj neki kicsit kevesebbet mint a csomagoláson feltüntetett érték. És minnél több mozgás, még ha csak lassú séta is.
Nekem is megvan ez a könyv e-book formájában. Ma kinyomtatom,és végre elolvasom. Sokszor emlegették itt a fórumon, úgyhogy remélem tanulni fogok belőle.
Ez a palackos dolog nem is rossz. De tényleg, mi van, ha szeret vele játszani? Mert pl. a többi kutya is szeret játszani a palackokkal, úgyhogy lehet letámadnának:)))
Köszi a tanácsokat! Biztos, hogy igazad van, de család igen kemény dió lesz. A 9 éves lányom még partner és megtestesült határozottság, de a fiúcsapat! Na majd a sarkamra állok.
Az etetéssel nincs gond, azt kiskora óta megszokta, hogy mindig Ő az utolsó és van "tányérjából evés". Az étel csak átadás után az övé. Bár a héten először csinált olyat, hogy a tányérjába tettem valamit, s mikor el akartam vezetni, hogy kicsit később kapja meg, míg megfordultam Ő gyorsan begyűrte a szájába és a biztos zsákmánnyal futott a lábamhoz.
Én úgy érzem, hogy "billeg a mérleg nyelve", nem dőlt még el ki is a falkavezér itt valójában. 1x Ő, 1x én. Ez Neki is ad egy bizonytalanságot, nekem meg talán könnyebb lesz véglegesen átvenni a hatalmat, mintha egy határozott vezér ellen kéne harcot vívnom.
De lehet, hogy nincs igazam.....
Szerinted a palack dobálás akkor is bejönne, ha Ő imád az üres palackokkal játszani?
Időnként oly messze van, hogy csak csúzlival lehetne "kilőni", de azt nem merném!
Könnyebb dolgotok lenne, ha pár alapvetést az egész család egyszerre kezdene el Fenneltől. Ezek a hazérkezés menetrendje, az ajtón kilépés szokásai és az étkezés-etetés.
Kizökkentés: mienk Roger nagy játékos volt az "elmegyek egy kicsit szagolni, mindjárt jövök" játékban. Olyankor se látott, se hallott. Megráncigáltam párszor, de semmi értelme nem volt, ugyanúgy süketet játszott következőleg. A második kutyasuliban javasolták, hogy ilyen esetben kizökkentésképp mit csináljunk. Kell hozzá egy kis kavicsokkal harmadig megrakott félliteres műanyag palack. A "játék" innentől kezdve így nézett ki: kutya elmegy, behívom egyszer, nem jön, behívom hangosabban, nem jön, erre a palackot kb. fél méterrel mögé földhöz kellett vágni. Na, erre bejött. Farokbehúzva. Nagy dícséret, nagy simi, nagy örömködés. Még 3-4-szer el kellett játszanunk, utána már elég volt a palckot csak megrázni, aztán pár nap alatt már az sem kellett. Később a határokat feszegető fekánk más terepen megint megpróbált "süketelni", amit adott esetben mindig le kellett rendezni valamivel: kulcscsomóval, fém fojtóval, amit már csak erre használtunk, vagy bármivel, ami hangos.
Igen, jobb lett volna szelídebb módszerekkel, de azok nem működtek, és a behívhatatlansága már a munka rovására ment, plusz szerintem veszélyes is volt. Ez az ijesztgetős egy jóval durvább dolog, de nálunk csak ez működött. Ez viszont kiválóan.
Elözmények a szomszédom sajnos hirtelen meghalt, és golden retriever kutyusa magára maradt, aki vakveztőként dolgozott évekig, Sendört probálták egy mozgássérült emberkénél elhelyezni, de többet vártak tőle, a kutyus már 9éves és szerintem nyugdijas, a szomszéd bácsinál nagyon jó helyen volt, már csak a nyugdijasként és hű társként lezelte, egy gond, hogy túltáplálta és Sendör elhizott.
Nagy felelőség tudom, de magamhoz vettem, láttam a szemén mikor meglátogattam,hogy kér vigyem magammal, azóta 2009.novemberétől velem él.
Ő nem egy játékos kutyus , de egy kicsit már felvette az én temperamentumomat, ha séta közben ugrálok, ő is elkezd ugrálni, és úgy láttom kicsit vidámabb.
A próbléma. hogy rágja a jobb első lábát egy 3cm-es kör nagyságában, ez már az elöző gazdijánál is látható volt. Sok helyen kutakodtam mi lehet az oka, valahol azt írják pszihés alapon, vagy vitamin hiány.
Sajnos még jelen pillanatban Hollandiában vagyunk, és itt az állatorvos minden kutyánál a kivétel nélkül a diétázást javasolja, és a kutyákat szinte agárhoz hasonló formájura lesoványitják, állandóan éhesek a kutyusok szerintem ez sem normális, az ismerösünk kutyája csak gyümölcsöt és zöldséget ehet, szerintem nincs benne minden vitamin, de nem vagyok egy nagy hozzáértő ezért is fordulok hozzátok akik nagyobb tapasztalattal rendelkeztek. Olvastam hogy a B vitamin hiánya B17, B12 ha a kutya eszi a füvet és megválogatja a fadarabokat és azt is eszi.Észrevettem a tejet nagyon kivánja, és a savanyúságot, de sajnos nem tudom az elöző gazdinál is az izletes falatok közé sorolta, vagy ez most jelentkezett nála, bár az köztudott a Holland táplálkozás nagyon egyhangú, iszonyú sok mirelitett kész kaját esznek, és adnak a házi kedvenceknek is.A pörköltett imádja galiskával :)
A cukor betegség gyanúja is felmerült bennem, a topikok olvasása során.
Kérlek akinek véleménye van mi lehet Sendör baja az írjon.
És miből tudták, hogy a tied, és nem valamilyen másik kutya? Csipet néztek rajta? A mobiltelefon hitelesítve volt, és hivatalos helyen bejelentett, valamint törvényesen elfogadható bizonyítékként szolgál?
Igen, teljesen igazad van, én épp most próbálgatom ezt az utat bejárni, bár bevallom, nagyon nehezemre esik, mert valóban Ő is a "mami kedvence". De tudom már, hogy az Ő érdeke is, hogy egy kissé bekeményítsek! Nem csak a munka miatt, hanem elsősorban a bármikor bekövetkező veszélyhelyzetek miatt.
Mostanában sajnos kényszerpihenőn vagyok, így van egy kis "fölösleges" időm, amit arra szánhatok, hogy 3 év után végre beleolvashattam a Fennel-féle Kutyapszichológiába. Mintha rólunk írták volna! Az összes hibám benne van.
Így megerőltetem magam és próbálom a falkavezérségemet ez alapján erősíteni.
Ha bejön, akkor a családot is alávetem a terápiának a kutyaneveléssel kapcsolatban, no az sem lesz kis feladat!!!!
Ő mondjuk lábmunkában sem volt valami jó... A kulcs a kondicionálás. Én szabályszerűen megtiltottam a férjemnek hogy kiengedje a kutyát a kontroll alól. (Nálam nem merte megcsinálni, ugyanis nekem fél szemem mindíg rajta, egyet szóltam már jött is vissza, de soha nem is vártam meg hogy kimenjen 60-70 méterekre... ).
Egészen előről kezdték, értsd hogy 10 méterenként behívta. Ott volt neki a küszöb. Aztán ezt fokozatosan növeltük, most már 30-40 méeteren belül megvan a kontroll. (Munka tekintetében ha hosszú jelölésre küldjük ez értelemszerűen nem számít, ezt a sétákra értem).
Meg kell találni mi az ingerküszöbe. Ahogyan emlékszem, Ő is amolyan "anya kedvence" :DDDDD
Ebbe mindannyian beleesünk. Én picit megkeményítettem a szívemet, mert rájöttem, máshogyan nincsen eredmény sem. Apró dolgokban... Hazamegyek, egy szót sem szólok hozzájuk. Megvárom míg lenyugszanak, majd akkor magamhoz hívom őket. Nincsen felesleges kajáltatás és extra simogatás... persze este odabújik mindkettő a lábamhoz tv nézés közben, de ezen felül csak úgy nem simogatom őket állandóan.
Mióta ezeket az egyszerű szabályokat bevezettem nagyot fordult a világ. A férjem előtt például Carlos simán bemegy az ajtón ha éppen utánam ered, míg mondjuk nálam ezt egyik sem meri megtenni. Most éppen megtanítottam őket parancsra pisilni is, hahaha.
Viccen kívül... Az a lényeg hogy ki kell zökkenteni. Mondom, nekem Kyra nagy tanulópénz volt. Ha őt fel lehetett fejleszteni, mindegyiket fel lehet. Még a Szénási Jancsi is elismerte hogy nagyon sokat fejlődött, pedig ő nagyon nem szívlelte... :DDDDDDDD
Fekánál elég egy laza fúlhúzás is, Kyránál egy dádörrentés szavakkal.
Na, ez az egyik, amit nekem is sikerült alaposan elrontanom a tapasztalatlanságom miatt!
Döme láb mellett szépen jön, de ha elengedem süket, mint a nagyágyú. Ha rögtön visszahívom, akkor még bejön, de a séta során ha bóklászik, szagolgat, szinte biztos, hogy nem jön vagy nem azonnal. Pedig hányszor futottam le sprintelve, megráncigálva! Utána 1 darabig figyel, majd megint nem!
Örökös harc ez kettőnk közt, melyben tudom én vagyok a hibás, csak még nem találtam meg a megoldás kulcsát. Pedig nagyon keresem!
A másik, hogy séta során szeret lemaradozni, sokszor nem előttem megy, jó retriever módjára. Ez a hiba is mostanában világosodott meg. Elég nehéz a már jól megszokottat kezelni, de nem adom fel!
Hááát, így rontja el a dolgokat az elsőkutyás! ( a sokadik meg máshol......)
A lényeg hogy boldog és hogy jó helye van. Ha már ennyi van, az is több mint a semmi. Mondjuk most is azt mondom, sztem nála lehetett ez genetikai is, bár bizonyára a kiképző volt a 80%-ban okozója. Sajnálom... Remélem egyszer lesz egy olyan kutyád - ha akarsz- akivel el tudsz majd menni vadászatra, aki alkalmas lesz erre. Csodálatos együttműködése ez az embernek és a kutyának, mondom ezt úgy hogy én nem vagyok vadász, csak hajtó vagy leálló segítő kutyás. :):):)
Feka márciusban munkavizsgázni indul Petihez (megyünk bukni, hahaha), Kyrát pedig elviszem terápiás kutya alkalmassági vizsgára májusban. Hátha... :DDD
Na az igen. Mondjuk síp nélkül én se igen mernék elindulni... :DDD Bár Kyra az a verbálisra is hallgat, a feka túl gyors ehhez. Az ha megindul mire kimondom a nevét már a határban van... :DDDD Egy időben a síp is folyton a számban volt, muszáj volt hozzá...
Nyakbőrrázás? Hahaha. Én a múltkor a fekának a fülét húztam meg. Ne tudd meg... Hatásos volt!! :DDDDD
Megvagyunk, köszi, de nem nagyon aktívkodunk mostanában. Ezerrel várom a tavaszt, akkor már lehet jó nagyokat sétálni velük (persze most sem a kutyák, hanem a baba miatt nem merek sokáig kint lenni).
Bella teljesen beilleszkedett az új falkába, de a félősség és a lőiszony változatlanul megmaradt, sose lesz tenyészthető.
Azóta végleges szerető gazdihoz került. (Eredetileg nem erről volt szó, de nem tudok haragudni ezért, amikor nála jártam, épp 14 kutyája volt, nagyrésze nyugdíjas)
Elvileg ahol monitoringoztak, ott lehet, mert kiadtak kvótákat mintavételezés céljából.
Asszem nálunk is be kell állni a sorba, hogy jövőre mi is vadászhassunk.
Ja, a második hajtásban a hajtás végén Brit elől kiugrott egy nyúl.. ő lépett utána hármat és ennyi.. a vizslák jól megkergették szép látvány volt a havon.. és Csacska is beszállt.. venném számba a sípot.. erre síp nincs. Hagytam veszíteni, mert esélye sem volt.. utána nyaka bőrénél fogva megráztam mint egy kölyök kutyát :)
Én csak annyit tanácsolhatok, hogy az eredeti szándékkal ellentétben vedd külön őket és ne szaporítsd tovább. Nem vagy tenyésztő, nem kell felesleges alom. Ivartalanítás...
Ja és még egy jótanács. Erre is már akkor jöttem (És mondták) rá, mikor már a goldenem el volt rontva... Én mindíg kiengedtem a kutyát (előreengedtem) akár 70-100 métert is...). Ez sem jó. A labimmal már alapjáraton úgy sétáltunk hogy 30-40 méternél nem engedtem el messzebbre, mondjuk ez gyárilag megvolt benne, 30 méter körül visszanézett. A goldenünkbe vért izzadtam mire beletettem ezt (főleg ugye mivel jól el volt rontva), rendesen be kellett (és a mai napig néha kell) kondicionálnom.
Neked azt tanácsolnám, a séta is úgy legyen felépítve (nálam így van), hogy legyen benne rendesen lábmunka (póráz nélkül, duma nélkül jön a kutya melletted amíg akarod), néha előreküldheted, engedheted futkosni, keresni, de időszakosan hívd vissza és rendeld magad mellé. legyen tiszta és világos, hogy akkor mehet ha Te engeded.
Jó neked... Én nem mertem elmenni! :DDDDDDD Most stabilizálódunk, hahaha.
Mostani állapotában a feka nemhogy a hozd parancsot nem várta volna meg, de sztem amint belőtte volna a madár esésének az ívét már repesztett volna érte. :DDDD
Elő kellett vennem a duplapórázas trükköt, úgy tűnik amint felocsúdott a meglepetésből rájött hogy jobb neki nem beugrani. Lekopogom most elég stabil, de azért dolgozom rajta.
Helyes. Én pont azt mondom, hogy a kutyát minnél több ingernek kell kitenni. Ahogyan Sere is írja, van ilyen "kutyaiskolabetegség". Mondom, nekem a goldenem pont ilyen volt. A labimmal már le sem jártam a suliba (2X vittem le, még 3,5 hónaposan hogy lásson nagy kutyákat is), Őt terepen, saját magam képeztem. És fele annyit nem kellett vele küzdenem. Helyes és jó dolog a kutyaiskola, ha a gazdi tapasztalatlan, mert segítenek, vagy problémás a kutya, de csak abban az esetben ha az ott tanultakat tudod alkalmazni mindenhol.
Engem pont a saját kutyáim tanítottak meg rá, hogy vagy helyben lekezelek egy problémát (bizony kikövetelem a behívást... ezt már meséltem, volt hogy lefutottam a kutya után a mezőn a 200 métert, pedig nem vagyok egy futóalkat, hahaha, de most már ha nem pördül a sípra azonnal, elég annyit mondanom, hogy nem érted?, és tudja most vagy visszajövök, vagy lesz nemulass. Ehhez persze kellett az, hogy világossá tettem a számára/számukra, hogy amennyiben parancsmegtagadás van, annak bizony következménye van. A labimnál egy-egy esetben alkalmaztam kizárást (nem a házból, hanem az én "zónámból" való kizárást (értsd: nem szóltam hozzá 2 órán keresztül, levegőnek néztem, hagy ne mondjam ő elég lelkis, jobb büntetés volt neki mintha lekentem volna egyet), és ragyogóan bevált.
Fontos a tehnika, ez megtanulható a kutyaiskolában. Azonban ne felejtsd el, ahány kutya annyi féle. Mint a rádió... Be kell hangolni. Nincsen egyenformula. Csak egyedek vannak. Lehet hogy ami az én kutyám ingerküszöbének meg sem kottyan, az a tiednek már sok. Ezt kell felismerni, megismerni és kihasználni. Következetesség, ennyi a titok. Majd rájössz Te is. Sajnos sok "pályakutya" van. Azokat hívom így, akik a pályán 100%-sak, igazi öv-sen tapadnak gazdira (maliknál láthatsz főleg ilyet..), csak ne akarjad kivinni a mezőre/parkba úgy h nincs munka csak lazázás. én voltam ilyenekkel együtt egyszer egy dunaparton... Az amúgy szófogadó kutyák süketek lettek, provokálták egymást és pont lesz@rták a gazdit.
