Nem nagyon hihető, hogy mindenkinek új nevet kellett felvennie, illetve ha így is van, bizonyos nevek megőrződte, és később visszavették. Másképp nem maradtak volna meg az olyan ősi zsidó nevek, mint a Kohn és a Löwy (bár ez az utóbbi kettős - héber és német is lehet). Emellett a szláv vezetéknevek is megmaradhattak.
Az észak-magyarországi előfordulás nyilvánvaló, én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy mivel ez a név már a 20. század elején mindenfelé előfordult, kicsit kivonja a lokális szférából. Pl. Mórának van egy pásztorelbeszélése, amelyben szerepel a Bóczán név.
„II. József 1788-as vezetéknév-rendelete után a zsidók többsége német nevet vett fel” Nem többsége, hanem mindenki. A rendelet ugyanis azt mondta ki, hogy német közszóra menő családnevet kell viselniük. És ez azért váltott ki felháborodást, mert azokra is vonatkozott, akiknek korábban már volt magyar családnevük. Szóval voltak ilyenek, ha nem is sokan, nem elhanyagolható mértékben. Azon kívül azonban, hogy ilyen volt, nem tudok semmit erről a névállományról.
Az 1700-as években a zsidóknak nem volt rendszeresített vezetéknevük, bár a 15. századtól előfordultak kételemű nevek. Jellemzően az apa nevét viselték a fiak (Jehuda bar Simon), vagy a törzsük nevét (Kohn, Kohner, Cohen a kohaniták, Lövi, Löw, Lévy)
II. József 1788-as vezetéknév-rendelete után a zsidók többsége német nevet vett fel, ,elyek magyarosítása kb. 100 évvel később indult meg.
Szerintem 1700 körül a Serfőző mint zsidó vezetéknév nagyon valószínűtlen, hacsak nem kitérés révén. Tehát a feltételezéseddel ellentétben éppenséggel a valláscsere járhatotrt névcserével.
Én az iwiw-en néztem meg (ha Péterfalvi úr is egyetért...) és Budapesten valamint Szentendrén kívül elég specifikus az előfordulása: Encs, Miskolc, Szerencs, Sárospatak, Kassa.
A zsidóknak föl kellett venniük családnevet. Az új családnév a legritkább esetben volt magyar, általában német vagy szláv volt (ld. egyébként a Rab Rábyt Jókaitól). Nem hiszem, hogy itt erről lenne szó. Egyes családok jóval gyakrabban változtatták a nevüket az állami anyakönyvezés bevezetése előtt (és különösen jobbágycsaládok nagyjából épp a XVIII. század végéig), mint azóta. Ilyenkor gyakran meg is lehet találni azt a személyt, akit még a régi családnevén is ismernek, de aki az új, később öröklődő ragadványnevet kapta.
Bocs. Szóval arról van szó, hogy - tudom, ez nem ide tartozik, és bocsánatot kérek miatta - de még régebben próbáltam valahogy kideriteni a családfámat, ami viszont az egyik ágnál épp az 1700-as évek végén, 1800as évek elején a ködbe vész. Nagyapám emlegette még annak idején,hogy akkoriban volt egy vezetéknév csere, de nem tudta megmondani, hogy miért, és hogy miről változott meg a név, sem azt, hogy mire. Csak utánna járás után jutottam el odáig, hogy - a miről nincs meg, de a mire Serfőző. Nekem is eszembe jutott, hogy talán valami köze lehet ennek a névváltoztatásnak a zsidósághoz, viszont ez a Serfőző ág református volt. Én meg úgy tudom, hogy abban az időben nem volt üldözve a zsidó vallás - szóval, ha zsidók voltak, és nevet cseréltek - a vallásnak meg kellett volna maradnia.
Mégegyszer bocs, hogy nem ide tartozó dolgot is belekevertem. :-)
Mint ahogy a délszlávoknak és a románoknak is megvoltak az ezzel analóg, közhasználatú kételemű neveik (ilyenek mint Vuk Obradović ill. Vasilica al lui George).
Annál is inkább, mert a zsidóknak korábban sem csak keresztnevük volt (X Y fia vagy lánya). Végül is ezt az ősi névadási formát kellett megváltoztatniuk II. József rendeletére.
Nyilván az kellett, hogy valahol szlovák környezetben kialakuljon a Bocian családnév, aztán egy Bocian átköltözzön hozzátok és ott megsokasodjanak az utódai - de ezt nyilván Te is tudod. A magyarban abszolút létező a Gólya családnév. Most beírtam a gugliba a "Bocian"-t, szlovák nyelvre szűkítve és nem sok ilyen családnevet találok.
Előírták, hogy mindenkinek legyen családneve. De ez főként azokat érintette, ahol nem vagy csak esetlegesen volt családnév: a zsidókat, a délszlávokat és részben a románokat.
Most már vegyesen élnek itt szlovákok és magyarok, de ezek a falvak még mindig inkább magyar települések - egy-két szlovák beházasodottal. Ez Ungvármegye területén volt, most Zemplénhez tartozunk, viszont ezek a települések, ahol ezek a nevek fellelhetőek a régebbi forrásokban is - még száz éve nem voltak vegyesek. Az 1940-es évekből van krónikám, és ebben is még csak itt-ott szerepel egy-két szláv név a betelepültek között. A Boczán név viszont nem a betelepültek között van jelen, hanem a régóta itt lakó magyaroknál. Ez az, ami zavaró a bociánból származtatásnál. Legalábbis nekem. Viszont az is igaz, hogy ez a terület már egy amolyan határmesgye - és száz éve is a velünk szomszédos területen északnak már voltak nagyobb szlovák közösségek is, még ha itt konkrétan nem is.
A bocián amúgy egy teljesen átlagosan használt szlovák szó, mindenhol használatban van. De hogy tévedés ne essen - bociánt ritkábban hallani ezekben a falvakban, mint fehérhollót látni. Konkrétan ahol én élek abban a faluban egyetlen szlovák család van, de azok is csak nyaralni járnak ide. :-)
Börvely a romániai Szatmárban van, ha jól emlékszem, a török kiűzése után települt újjá református székelyekkel. Zádor helynév többfelé is van emlékezetem szerint, de lehet apanévi (-i apanévképző), az ómagyar Zádor személynévből. Csúri sztem szintén helynévi eredetű.
Ez egy olyan környék, ahol magyarok és szlovákok élnek vegyesen? És a szlovák lakosság nem különböző vidékekről települt be az elmúlt félszáz évben? Azt tudod, hogy a vidék szlovák nyelvjárásában (ha van ilyen) él-e a bocian szó?
Kázmérral ellentétben óvatosságra intenék abban a kérdésben, hogy a családnévnek köze lehet-e a máramarosi Gánya helységhez (Vályi Andrásnál "Orosz falu Máramaros Vármegyében, egy Tereselypatak osztályos helységetskével, vagy is Contractióval, földes Ura a’ Királyi Fiskus, és több Urak, lakosai egyesűltt ó hitűek", 1891-ben taracvízi járás, 1799 rutén és német - vsz. jiddis anyanyelvű zsidó - lakos). Talán volt ilyen névvel más, elpusztult település is. Merre van ez a Lak?
Talán a Sztopkónál mondottakkal magamnak mondok ellent. És Máramarosban is voltak nem magyar eredetű nemesi családok magyar névvel (pl. több Szaplonczai). Mégis kicsit erőltetettnek tűnik ez a levezetés. (Különben: Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból, az oklevelek falvak szerint összegyűjtve - ha létezett egyáltalán Gánya a XV. században.)
Lehet - bár az illető nem volt szlovák és a környezete sem, legalábbis az elmúlt kétszáz év környékén biztosan nem. (ez a családunk egyik mellékágában szerepel) - de ez nem mérvadó egy vezetéknévnél. Viszont kicsit furcsa, hogy ez a név a magyarok között van jelen főképp. (vagyis ezen a környéken csak a magyarokra jellemző ez a név, szlovákban a Bocsán név van.) Meg rosszul irtam az előbb. Nem Bocán, hanem Boczán.
Bocán: * (Mellékszál, hogy éppenséggel román Boţan családnév is létezik, nem a gólyából.) * Ha a szlovákban a bocian gólyát jelent és az illető szlovák vagy valószínűsíthető a név szlovák eredete, akkor nem kell tovább keresni. Sztem valószínű a ragadványnévi eredet, 'nyurga, hórihorgas' vagy épp 'nagy orrú' motivációval.
Lehet, hogy a kanonikus megoldás is elhangzott, de ennyi hozzászólás között – nekem legalábbis – elsikkadt. Úgyhogy kivonatolva idézném a vonatkozó szócikkeket a FNESz.-ből, illetve a Kázmér-féle családnévszótárból:
FNEsz. Gány ’helység Nyugat-Szlovákiában Galántától észak-északnyugatra; Gáň’ [1113]. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynévhez l. Gánt szócikkét. (A szlovák Gáň a magyarból való.) A Gánt szócikk szerint a Gán személynév a szláv nyelvekből származtatható, vö. bolgár Ган < Драгáн, lengyel Gan. (A Gánt -t-je kicsinyítő képző.)
Kázmér Gányi l. Gányai Gányai 1642. < gányai ~ gányi < Gánya hn. (Máramaros m.) + -i melléknévképző.
Saját megjegyzés: Gánya szócikk nincs a FNESz.-ben, de a fentiek alapján valószínűsíteném, hogy ugyanerre a Gán személynévre megy vissza, csak -a kicsinyítő képzővel.
