phil collins-t a lamb lies...-nal összehasonlítani már azért is meredek, mert ehhez az albumhoz, ill. előadáshoz a doboláson túl nem sok köze volt. Elég jól látható, hogy a Genesis Selling england by the pound (1975?)lemeze előtti időszak Peter Gabriel keze nyomát viseli (álarcként).
A haverom ismeri Cziránku bácsit és onnan van az infó. Tzortzouglu Georgios helyett valaki más lesz majd, a többi tagok a régiek. Én is kíváncsi vagyok...
Most már én is jobban fogok figyelni vásárlásnál, mert boltok között is hatalmas különbség van. Pl. a Yes egyik DVD-jét fele annyiért vettem meg a Tescoban, mint amennyiét máshol árulják.
Nem tudom, mennyire tartozik ide, azért beírom, hogy a Barbaro újra összeáll!!! Kíváncsi vagyok, hogy valami újjal jönnek-e elő vagy folytatják a régi vonalat.
A Camelnél az van, hogy a legtöbb albumuk a Deram lemezcéggel készült. Maga a zenekar a Derammal nagyon összeveszett, a nyolcvanas évek jó részét töltötték pereskedéssel zenélés helyett.
Aztán Latimer átköltözött Amerikába, megalapította a Camel Productions kiadócskát, ami azóta családi vállalkozásként döcög. Ez a cégecske kiadott négy új albumot, koncertfelvételeket, és az első Camelt is. A Mirage és a Stationery Traveller közötti időszak albumai máig Deram címkével találod a boltokban.
A Camel Productions kiadványai néha igen drágák, beszerzési csatornától függően. Legolcsóbb közvetlenül tőlük rendelni. Vagy az Artist Shopnál, amit amúgy is jól nézzetek meg a sok prog miatt (náluk most úgy látom, a remastered a drágább).
Tök igazad van velük kapcsolatban. Tavaly a Camel első CD-jét 8000 Ft körül árulták és nem vitt rá a lélek, hogy megvegyem. Jól tettem, mert azóta sikerült fele annyiért beszerezni. Apropó, a Camel is nagyon tuti zenét tud ám játszani!!!
Ja, az In Camera sem rossz, de én az ÖSSZESet imádom...
Pár éve még én is a Stereo Kft.-nél szereztem be a lemezeket, de egy idő után tök leálltak a forgalmazásával, ráadásul heroin-áron értékesítették /az egyiket pl.: 8900 Ft-ért vettem!/, szóval én már nem vásárolok náluk, szerintem érdemesebb internetes rendelést választani, én nem 1-et rendeltem, jóval olcsóbb. Az újabb lemezeit viszont én is csak külföldről tudtam beszerezni /SOKKAL olcsóbban mint általában a hazai forgalmazóknál/. Bocs, nem akartam negatív reklámot nekik...
Ezt a Peart gyereket majd megfigyeljük Prágában...
Hammill szóló:
Szerintem az a "baj", hogy mint említettem, az összes lemeze tök különböző. Ha VdGG jellegűre vagy kíváncsi, Szerintem a The Silent Corner and the Empty Stage jó kezdés, /néhány számban teljes VdGG tagság/, Nadir's Big Chance /full VdGG, nyers, egyesek szerint punk zene/, Over /zsilettpenge/, a 80-as évekből The Margin c. koncert tuti /rock, bőgős+dobos VdGG-ből/, 90-es évek /sax,hegedű,dob/ X my Heart vagy a What, Now?, de a tavalyelőtti Clutch /akusztikus gitár+sax+hegedű/ is simán kétvállra fektet engem akármikor, csakúgy mint a legutolsó Incoherence 2004-ből... :-)
Zoli79!
Azon a Neil Peart-es kijelentésen nem csodálkozom:-)) (Azért azt se felejtsük el, hogy annak idején White szinte egyik napról a másikra ugrott be Bruford helyére a turnén. Erre sem lenne képes akárki...)
Ezek a Hammill szólóanyagok most már engem is nagyon érdekelnek. Melyikkel érdemes kezdeni?
Elnézést, de klasszikusoktól csak pontosan: nyugidoki, csa kaszivem ÉG. (Sztem filkolin mai munkássága nagyjából egy szinten van a nyugidokival, ha mondjuk a Lamb lies... felől nézzük.)
Cactus majd érdekelne, ezt előre is köszönöm. A TIME - ot igyekszem majd megszerezni, de várnod kell rá, mert az ismerősöm akinek van, messze vidéken lakik tőlem, meg gyakran kell piszkálni hogy nagy nehezen valamit átírjon. De majd igyekszem.
Hát a Van Der Graaf Generator szerintem a prog. egyik csúcsa, szuperlatívusza, nekem mindegyik lemezük bejön még a későbbiek is, amikor Van Der Graaf néven futottak. 7-8 éve a Hammil meg a Jackson volt a Szigeten is asszem. De van egy lemezem a Hammiltól (Enter K), hát az nekem valahogy harmatgyenge produkciónak tűník. A Van Der Graaf hattyúdala után volt egy formáció Long Hello néven (ezt is szokták dicsérni), az gyakorlatilag nem más mint a Hammill nélküli VDGG legénység + 1-2 más zenész. Szerintem is nagyon jó, egyedi hangja van a Hammillnak, David Jackson (na és persze Dick Heckstall-Smith)meg szerintem a szaxofonok Emerson-ja (na, most remélem nem vagyok elfogult).
A "Spring"-ről hogy vélekedtek? Szerintem igen egyedi, mellotron központú zenét csináltak. Nagyon kár hogy csak 1 lemezt értek meg...
Hát igen. Amikor Szandi már napok óta azt énekli a fejemben, hogy nyugi doki csak a szívem fáj... Szóval ilyenkor már minden fáj!
Bagolyka, én azért mondtam, hogy White óta a Yes leggyengébb láncszeme a dobos, mert Bruford-ot már hallottam zseniálisan játszani. A King Crimson-ban. :) Igazad van, az a zenekar tényleg inkább neki való. (Van egy interjú a kölyökképűvel egy 96-os Z magazinban, ahol ezt ki is jelenti) White is biztosan fényévekre jár elöttem, nem vonom kétségbe tehetségét. Csak a többi taghoz képest ő titkolja ezt.
Te tudod ki a Neil Peart. Neki példaképe volt Bruford, White pedig nem. Pedig, ha valaki, akkor ő tudja!
A VdGG lemezek tényleg nyomasztóak bírnak lenni, de azért nem kell egyből a Gilette után nyúlni...
Hammill sok szólólemezén közreműködik a teljes VdGG tagság /elsősorban a régieken/, de azért egy kicsit másabb mint a VdGG. Sőt, David Jackson /sax/ a mai napig általában fúj az összes lemezén. És minden lemeze iszonyat különböző /pedig 30valahány van neki/, mondjuk a dob ritkán jelenik meg /főleg az utóbbiakon/.
Engem egyszer elkapott /asszem a 2. lemeze/, és azóta nem tudok szabadulni, az összes lemezét megveszem + bootleg + amatőr videók, és próbálok minél több koncertjére eljutni...
Szerintem érdemes +próbálni, vagy bejön vagy nem.
Azt hogy Bruford jobb dobos, mint White a Yesben szerintem kicsit elhamarkodottan jelentetted ki:-)) Az, hogy neked nem tetszik az egy dolog, de mindkettő zseniális a maga nemében. Szerintem B.-nak jobb helye van a Crimsonban, az a zenei világ inkább neki való. Kár is ilyenekről vitatkozni, mert a tagcseréken átment együtteseknél az természetes, hogy jönnek az összehasonlítgatások.
A Van der Graaf lemezeket én is ismerem nagyjából, bár ritkán hallgatom, mert kicsit nyomasztó. A Hamill szólólemezek mennyire hasonlítanak a zenekarban megismert stílusára?
Phil C. szóló munkásságát én se bírom, de igényes popzenének tartom. Összehasonlítani mással ezek szerint kell. Vagyis nézz bele az MTV-be, kapcsold be a rádiót és hidd el, hogy a zsuzsuzsúdió igazi felüdülésnek fog számítani!
VdGG: Lehet, hogy nem csak egy helyen nyilatkozott így a Voivodos emberünk, mert a Metal Hammerben biztos nem olvastam!
Azért érzem kiforratlannak néhány számukat, mert a ritmus/dallam töréseket/váltásokat nem mindig érzem indokoltnak, vagy egyszerűen nem tetszenek.
