Az erdőt ne hasonlítsuk az utcához. Bennem is az a szokás/illem él, amit Sánta Kutya ír, pedig városban nőttem fel, ugyan vidéken. De nagyszülőknél szoktam meg ezt.
Végül is én sem a "probléma" szóval illetném, amikor a szokásos futóhelyemen az erdőben találkozok 3 ismerőssel, örülök nekik, utolérem őket, jókedvűen rájuk köszönök, átnéznek rajtam. Csak egyikük beszél velem 2 mondtatot míg vissza nem fordulok - ezek után, ha nem ott akartam volna megfordulni, akkor sem tartok tovább velük. Másikuk bocsánatot kér este később. A harmadiknak meg ez nem probléma, gondolom...
Mit várjunk "idegenektől", amíg abban a közösségben is előfordul ilyen, amihez elvileg tartozunk, illetve szeretnék, hogy minél több ember tartozzon hozzájuk?
Androidos készüléken a Locus alkalmazást (ingyenes) töltöttem le. Magyarországon a Tuhu-t használja, így ha kérdéses, mindig meg tudom nézni turista térképen(!), hogy hol vagyok. Lehet térképet letölteni, így offline is használható. Letöltött térképpel külhonban is offline használható.
(úgy tudom egyszer P.bácsit ez mentette meg az Alacsony-Tátrában)
Ott a pont. A futóknak pláne fontos (lenne), hogy előre készüljenek föl az útvonalból térkép alapján, vagy csak úgy "hobbiból" elővegyék a térképet, és nézegessék, ismerkedjenek vele, hiszen futva messzebb jut az ember, mire rájön hogy rossz irányba megy :-D
Én mondjuk egy Dakota 10-est nyúzok gyalogosként, meg ha netán rámjön a kocoghatnék, akkor is - a kicsi zsákban is elfér, súlya nem sok, utólag príma elemezni, hogy mikor, merre, hogyan teljesítettem. Végülis ha már elkavart az ember, akkor mindegy, hogy mit kell előszedni - a gps annyiból jobb, hogy azt is megmondja, épp hol a francban vagyok :-D
igen ez nagyrészt emberrel találkozási sűrűség kérdése is. Nagyvárosban 5mp-ként jön szembe valaki, teljesne más, mint a hegyen, ahol hétvégén fél óránként, hétköznap óránként találkozunk emberrel.
Na az tök jó, nekem 75% nem szokott, lehet azért mert montival megyek?
Egyébként nem hiszem hogy sportágfüggő ez, tök mindrgy túrista, futó, montis vagy kicsoda, szokás, kultúra kérdése. Én köszönni fogok még ha hülyének is néznek páran emiatt.
Képzeld, én most még "utolsó sem" lettem a Kupán, pedig általában mindenhol bérelt helyem az utolsó időntúli befutó.
Viszont az eddigi legjobb 60, pontosabban (59,96) kilométeremet itt futottam.
Mivel futottam már 86km-nél sokkal többet is egyszerre, ezért egyértelmű, hogy nem a táv, hanem a tempó, ami öl!
De feltámadunk és aztán újra hajrá!
Az a fontos, hogy magadhoz képest jó voltál!
Elkavarásoknál én mindig (okos)telefont használtam(hiszen a telefonomat amúgy is vinném magammal), a legtöbb telefonban már van legalább alap GPS és letölthető rá sokféle ingyenes offroad navigációs program, ha elvesztetted az utat, annyit megtudsz nézni rajta még turistatérkép nélkül is, hogy hol vagy éppen a trackhez képest, vagy annyit láthatsz vele, hogy épp jobbra, vagy balra tovább.
Ha komolyan gondolod, akkor persze valóban nem a telefon a profi megoldás, viszont legalább olcsó, kezdetnek megteszi.
Faluhelyen még ma is megvan a szokás, hogy az idegeneknek is köszönnek. Csak mert szembejönnek. Ez a régi illem, és az erdőben tovább megmaradt. De már ott is kiveszőben van. Városban persze nehezen lenne tartható.
Igaz én általában nem futok olyan forgalmas helyeken mint a HHH, de számomra az a természetes, hogy mindenkinek köszönök az erdőben aki szembe jön. Mindegy, hogy sétáló, gyalogos, futó, bringás esetleg vaddisznó ( hogy legyen ideje elszaladni).
Általában mindenki visszaköszön, bár valóban vannak néhányan akiket meglep a köszönés és itt nem a vaddisznóra gondolok, mert az mindig visszaröfög.
ööö outisoknál?? nekem 100-ból, ha egy nem int vissza, nem köszön.. mikor voltál országúton mostanában?
cserébe erdőben nekem még montis nem köszönt. sőt, ha futva lehúzódok, annyit sem mond, hogy kösz. ilyenkor még általában utána kiáltok, hogy nincs mit..
ja, amúgy volt a múlt héten is egy, aki nem köszönt. vagyis köszönés nélkül távozott.. ;)
Szombat délelőtt amikor az Éjszakai Balboa útvonalát jelöltem, szembe mentem a Budai tájakon ttúra mezőnyével Szépjuhásznétól - Hűvösvölgyig. Minden második embernek-csoportnak köszöntem. Akiknek köszöntem visszaköszöntek, akiknek nem köszöntem azok közül talán ha tízen köszöntek rám. Több száz emberrel találkoztam....
Tényleg döbbenetes... Ha az erdőben találkozom futókkal, mindig köszönök, de megfigyeltem, hogy csak én "kezdeményezek". Azaz soha nem köszön senki előbb, ebből azt gondolom, hogy a nagy részük egyáltalán nem is köszönne...
Ja, én azt hittem komolyan mondod:) Igazság szerint semmit sem láttam belőled (mivel szembe jöttél, és sokkal erősebb lámpával), azt sem hogy futó vagy. (Akkor azért kapcsoltam volna:)) Egyébként a kulcsszó a helló:)
a helyzet nem egyszerű, amerikában tilos a "levágás", de a Speedgoat 50 az Ultra SkyMarathon sorozat része is (aminek a Transvulcania volt az első futama) a Skyrunning szabályrendszer pedig engedélyezi ezt...
állítólag többször figyelmeztették Kiliant a dologra, mások azt mondják hogy minden elit futó levágott, szóval kinnt már megy is a vita
Nálunk védett területen explicite tiltott a túristaútról letérni, és máshol sem tesz jót a természeti környezetnek, pláne, ahol a meredek oldalban a vékony talajban jelentős eróziót okoz. És ez gyalogos, futó, bringás, motorizált arrajáró esetében is igaz. Ráadásul a meredek levágás nem biztos, hogy kényelmesebb/gyorsabb.
Szerencsére (vagy sajnos) nálunk kevés ilyen hely van, ahol ez számít, úgy gondolom ennek legfőképpen magashegyi szerpentíneken van ennek jelentősége. Én abszolut a mellett vagyok hogy ne lehessen levágni és bár a Balboa kiírása engedi, én lefelé is mindenhol a jelzett túrista úton haladok (csak annyira használjuk az erdőt amennyire kell, a párhuzamos utakkal ne tapossuk ki a növényeket ha lehet alapon).
No, ezt nem tudom. Én úgy gondolom (bár senki nem vagyok a kérdésben) ha a szabályzat engedi, hogy a legrövidebb utat lehet választani, akor oké, de alapvetően letáérni a kijárt útról az nekem nem tetszik. Ilyenkor a versenyző egyén a természet fölé helyezi magát, ezt nem szabad megengedni magunknak. Sokszor nem könnyű, ezt elismerem, és azt sem tudom Kilian mennyit, hogy vágott le.
