Na ámberek, történt valami igazán fontos klimavédelem ügyben? No persze a hangzatos lózungokat nem számitva....
Nincs is klimaváltozás :-), ha lenne akkor pl. az Index topikjaiban is foglalkoznának vele, mivel itt főleg fiatalok (lelkileg legalább) vannak akiknek az életét alapvetően érintené... de mivel még csak le se szrják a témát, ezért nincs is semmi.
Merugye ha lenne klimaváltozás az valószinűleg érintené a vegetációt is és a fajok elterjedését is, és ezt a zöld szervezetek nagyon is hangoztatnák és követelnék, hogy legalább minimális dolgokat tegyenek meg a kormányaink, pártjaink. De mivel ma a legnagyobb veszélyt a hazai biodiverzitásra a tubesi radar és valami vaddisznóskert jelenti, nyugodtak lehetünk, hogy nincs klimaváltozás, mert azt a zöldek sőt a kormányfőnk is folyton hangoztatná.
Hála a teremtőnek csak vaklárma az egész. Nem kell tüntetni azért, hogy miért van több nagyságrenddel több napkollektor a napfényes Ausztriában mint nálunk, illetve a (föld)hőcserélős fűtési/hütési rendszerek miért terjednek szintén nagyságrenddel jobban nyugaton (ahol méjebben van a meleg zóna a felszin alatt mint a Kárpát-medencében) mint nálunk, ahol ha megkaparjuk a földet meleg viz jön föl.
Ha lenne klimaváltozás, akkor ezért érdemes lenne tüntetni.... de nincs... :-)
A topicnak annyiban igaza van, hogy a 90-es években egymás szinte minden év rekord meleg volt a föld globális átlagát nézve. Az elmúlt 100 év legmelegebb évei közül 9 az elmúlt 10 évben fordult elő. Ez azért több mint rendkívüli, egyértelműen felmelegedésre utal.
Az idei tél viszont abszulút nem rendkívüli Magyarországon. Átlagosan minden harmadik tél teljesen hómentes és meleg itthon. Az viszont megint a felmelegedére utal, hogy egyre kevesebb a hó az Alpokban és a Kárpátokban, lassan 2000 méter alatt nem is érdemes sícentrumokat kiépíteni.
Ami a széndioxid kibocsájtást illeti, az úgy tűnik senkit nem érdekel. Németország idióta szocdem-zöld kormánya pl. az atomenergia teljes leépítésére készül, 2010-re bezárják az utolsó atomerőművet is, fokozva ezáltal a légköri szennyezést és az Alpokat érő savas esők gyakoriságát. De az USA-t se érdekli különösebben, a közel-keleti kérdés sokkal magasabb prioritást és sokkal több pénzt köt le, mint a globális felmelegedés problémája. A Clinton kormány egyáltalán nem foglalkozott a kérdéssel, Gore ugyan tett néhány hangzatos kijelentést, de ennél több nem történt.
Minden eddiginél melegebb a klíma
2001-01-04 18:26
A legpesszimistább klímaváltozási elemzéseknél is rosszabb képet mutat az a friss jelentés, amelyet a coloradói Nemzeti Atmoszférakutató Központ tett közzé a tavalyi esztendő végén, az évszázad utolsó három évtizedének drámai hőmérséklet-változásairól. - jelentés tudatosan figyelmen kívül hagyja ugyan a vulkánkitörések és az El NiEo hatását, mert a kutatók ezeket alkalmi időjárás-alakító tényezőknek tekintik, amelyek nem befolyásolhatják tartósan a Föld éghajlatát. A felmelegedés ütemét mégis mintegy harmadával sebesebbnek ítélik, mint ahogy ezt a szakemberek prognosztizálták. A meteorológusok évtizedenként 0,18 Celsius fokos felmelegedést jósoltak, ehelyett 0,25 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés következett be. Tom Wigley, a klímaanalízis szerkesztője szerint a friss mérések egyre inkább alátámasztják azt a hipotézist, hogy az erősödő felmelegedés cáfolhatatlanul emberi tevékenység következménye. Tehát emberi beavatkozással lehet hatni ezekre a folyamatokra.
Forrás: New Scientist
Magyarország idojárása 2000-ben - meteorológiai összefoglaló
Budapest, 2001. január 12., péntek (MTI) - Magyarországon 2000 augusztusában 41,7 fokkal megdolt az évszázados melegrekord, az év idojárását szárazság, sok napsütés és magas homérséklet jellemezte - tartalmazza az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) idojárási összefoglalója, amelyet az MTI-hez is eljuttattak.
A tájékoztatás szerint az elmúlt évben regisztrálták az eddigi legmagasabb tiszai árhullámot annak ellenére, hogy 1961 óta a tavalyi volt a legszárazabb esztendo: a sokévi átlagnak megfelelo csapadék kétharmada hullott le az ország területére.
A szárazság elsosorban a legértékesebb mezogazdasági területeket - az Alföldet, a Mezoföldet, a Duna-Tisza közét és a Észak-Dunántúlt - sújtotta.
Az OMSZ nyilvántartása szerint tavaly több mint 2200 volt a napsütéses órák száma. Ennek alapján 2000 a második leggazdagabb volt napsütésben az elmúlt negyven évet tekintve.
Az évi középhomérséklet másfél fokkal haladta meg 2000-ben az átlagost. A tavalyi éves középhomérséklet 11,2 Celsius fok, amely a második legmagasabb az elmúlt negyven év adatai között.
Nem akartam irni semmi bevezetot, mert szerintem a cikk magaert beszel. De ezen a forumon nem a meteorologusokrol van szo, hanem hogy meddig dugjuk-dughatjuk homokba a fejunket. Azaz inkabb a cikk vegen erdemes gondolkozni es ahhoz hozzaszolni.
Yah, egyetértek. S azt is el kell mondanom, soha meg nem nézek egyetlen egy időjárásjelentést sem, mert nem bízok bennük. Egyébként szerintem pénzkérdés, a meteorológia nagyon érdekes kutatási terület, több pénzzel rengeteg dolgot lehetne megtudni a bolygónkról, s ez más tudományágakra is ösztönzően hatna, pl. a káoszkutatásra.
Amúgy 0 :)
Zágoni Miklós
"Jön a hideg"
2001-01-09 (a nyomtatott MH cikke)
Az alábbiakat nem a bántás szándékával írom, neveket sem említek, csupán egy jelenségre kívánom felhívni a figyelmet. Nem célom összeakasztani a bajszomat sem személyekkel, sem egy egész szakmával, de a dolog a súlya és következményei miatt említést érdemel.
Az elso eset még osszel történt. "Jön a hideg!" - robbant be a képernyore az egyik kereskedelmi televízió ügyeletes meteorológusa. - "Ma ugyan még meleg lesz, de a hét végére itt a tél." Abban nem csalatkoztunk, hogy a hétvége idore megérkezett, de hideg egyáltalán nem jött vele. Késobb komoly, fél országot befedo havazást ígért, amibol szintén nem lett semmi.
A mondatszerkezet egész oszünket és telünket végigkísérte, számtalan esetet említhetnék: "A mai napunk az évszakos átlagnál sokkal enyhébb, de hamarosan sapka, sál, nagykabát kell majd." Ahogy a "hamarosan" közeledett, a jelentés "hideg"-e úgy olvadt el, s végül napos, meleg idot kaptunk. Legfrissebb példám a hétvégérol való. Január 7-én, vasárnap országos csúcsot javítottunk, nem is akárhogyan: egy teljes Celsius-fokkal mértek melegebbet (17,3 fokot) az addigi rekordnál (amelyet egyébként hét éve regisztráltak). S hogyan jelent ez meg az idojárás-jelentésekben? Az általam hallgatott, illetve nézett adókon nagyjából így: egy hangsúlytalan félmondat arról, hogy "ma rekord dolt meg", utána azonban érkezett a felkiáltójeles refrén: "de jön a hideg! A hét közepén már csak négy fok körül lesz a maximum." Másnapra ez a kemény jóslat (immár mondhatom: szokás szerint) erodált: a hétfoi elorejelzésben az értékek már feljebb kúsztak, s 6-8 fok közötti jóslatok szerepeltek szerda-csütörtökre. S ez a forgatókönyv érvényesül november eleje óta.
Különösen árulkodó, amikor a formula így hangzik: "most ugyan nagyon meleg van, de a jövo hétre helyreáll a rend"; a rend aztán sohasem áll helyre, mert bár a kijelölt nap közeledtével valami lehulés történik, de nem a jelzett mértékben. Az értékek az átlag fölött maradnak, az elorejelzés is egyre szelídül, és a nap beálltára végül érvényét veszti; a reflexió pedig rendre elmarad. Külön csemege (többször is jutott belole), amikor a "jövo héten jön a hideg"-hez hozzáteszik: "de nem kell ezen csodálkozni, hiszen végtére is tél van"; ez már dupla csavar a levegoben, valódi szakmai salto mortale.
Egyik reggeli napilapunkban, mely rendszeresen közöl heti elorejelzést, a január 4-én, csütörtökön megjelent számban hétfokos maximumot mondott e hetedikei vasárnapra, s még a január 6-ai, szombati jóslat is csak tíz fokot jelzett; azaz még egyetlen nappal a rekorddöntés elott is hét fokkal becsülte alá a ténylegesen bekövetkezett értéket. Október vége óta (amikor szintén rendkívüli melegek voltak: harmincadikán például 22 fokos, november negyedikén 21 fokos csúcshomérsékletek) sokszor fordult elo ilyen irányú tévedés, ellenkezo elojelu (vagyis fölülbecslés) viszont lényegében soha.
Természetesen nem a négy-öt napos elorejelzések pontosságát kérem számon (ezeknek megvan a maguk elkerülhetetlen elméleti bizonytalanságuk), hanem a rendszeres, hónapok óta tartó homérsékleti alábecslések tendenciózusságát. Tényleg nem akarnék magamra haragítani senkit (hiszen a meteorológus-klimatológus kollégákkal "egy cipoben evezünk"), de meg kell állapítanom: úgy tunik, mintha az idojós szakma a régi paraméterekkel dolgozna, amelyekbe nem kerültek be a változást, a felmelegedési trendet figyelembe vevo módosító tényezok. Mintha tudományos paradigmájuk, amelyben gondolkodnak, amelybol jósolnak, nem számolna az új helyzettel. A musorokban (ha egyáltalán van reflexió) gyakran poénkodással próbálják elütni a tévedést, ez azonban inkább dadogásba fúl: egyszeruen nem jönnek be a megszokott panelek. Kérném szépen, a meteorológus nem politikus, inkább olyan, mint a kapus vagy a kém: része a játéknak, ha gólt kap vagy ha lebukik. Inkább az javítaná a szakmai presztízst, ha vállalnák a tévedést. Meggyozodésem szerint az elkenés helyett be kellene jelenteni: a helyzet rendkívüli, s eszerint számolni és informálni. A letagadás sokáig már úgysem tartható, hiszen "kopognak a tények".
Elismerem persze: könnyebb lenne a homokba dugni a fejünket; mert ami a szemünk elott kibontakozik, valóban rémiszto. Elfogadom azt is: a konzekvenciák súlya miatt itt az állításnak biztosra kell mennie. Túl nagy átalakítások, túl súlyos társadalmi beavatkozások várnak sorukra; itt hozomra nem fog lépni senki. De kérdés, hogy mekkora statisztikai bizonyosság kell? S mire az megjön, nem lesz-e túl késo? Arra várunk, hogy a 2050-es években, amikor már minden a feje tetején áll, egy precíz tudós azt írja majd kutatási beszámolójában: igen, ötvenévnyi adatsor elemzése alapján visszatekintve immár magam is bizonyítottnak fogadom el, hogy 2000-ben már zajlott a klímaváltozás? Persze szigorú elméleti fizikusként így képzelem én is. De tudományfilozófusként most, a jelenben inkább ahhoz tartom magam, ami gyakorlatias angol ésszel így hangzik: "We got no proof, but have a lot of evidence." Bizonyítékunk nincs, de a dolog nyilvánvaló.
Földünk homérséklete persze nem emelkedett olyan mértékben, mint azt az idei oszünk-telünk mutatta. Bár a hazai átlaghomérséklet 5-8 fokkal a sokéves átlag fölött volt, de ez regionális okokkal magyarázható, mégpedig alapvetoen azzal, hogy az uralkodó széljárás ebben az idoszakban a megszokott északnyugati helyett déli-délnyugati volt. - jelenség mögött azonban az "izlandi minimum" idei rendkívüli stabilitása áll. Ez a légköri alakzat alapvetoen az Észak- és Nyugat-Európát melegen tartó Golf-áramlat következménye. A trópusi tengervizet Skandinávia felé szállító óceáni áramlás Izland partjai elott kanyarodik vissza, így a tengerfelszínrol felemelkedo meleg levego tartósan alacsony légnyomást szül - innen az elnevezés. Ha ez a felszálló, örvénylo légáramlás ily erosen stabilizálódik, annak az oka az, hogy arrafelé most a szokásosnál is melegebb az óceán. Vagy azért, mert eleve melegebb víz érkezik a trópusok felol, vagy azért, mert a Golf-áramlat "könyöke", visszafordulási pontja lejjebb, délebbre húzódott. De az is lehet, hogy maga az Atlanti-óceán melegebb a sokéves átlagnál Anglia környékén. Legvalószínubb, hogy mindezek a tényezok együtt hatnak - s annál rosszabb nekünk. Ez a tartósan fennálló, hatalmas ciklon áztatta-úsztatta el Nagy-Britanniát, Franciaországot, Spanyolországot, s ennek kinyúló karjai lapátolják Magyarország fölé a mediterrán térségbol a meleg levegot. Ami a jelenségben igazán veszélyes, az nem önmagában a következmény, hazánk enyhe tele, hanem az ok: az emelkedo homérsékletu óceáni vízfelszín. Ez ugyanis azt mutatja, hogy az általános felmelegedési tendencia nagyon is muködik, és a klímaváltozás egyre elorehaladottabb állapotba jut. Még csak azt sem lehet tehát mondani, hogy az idojárás "megnövekedett változékonysága" okozná az aszimmetrikus elorejelzési tévedést; hiszen ezt a telet éppenséggel könnyu elorejelezhetoség jellemzi: egy rendkívül stabil, jól kiszámítható légköri jelenség alakítja szokatlanul meleggé. Éppen ezért vetodhet fel a tények leplezésének, az "altatás" szándékának gyanúja.
Növeli, ki elfödi a bajt - írta Illyés Gyula; remélem, a meteorológusszakma hallgatása és elzárkózása a jelenség nyilvános vállalása elol csupán a jelenségkörben rejlo tudományos bizonytalanságnak szól, nem pedig valamiféle negatív bizonyosságot rejteget. Nyilvánvaló, hogy a döntéshozói közvélemény mozgósítása nem az o feladatuk, de gondolom, egy hamis biztonságérzet sugallása sem. A meteorológia mint szakma nem bújhat el sokáig a jelentést felolvasó szép leányok megnyugtató mosolya mögé. Egyszer lehull az álarc, s valakinek világosan ki kell mondania: "helyzet van." S akkortól majd az éghajlatváltozás ügyei után a teendokrol is beszélhetünk. Az energetikáról, a technológiáról, a fejlodés, a gazdaság és a gazdagság viszonyáról, a Nyugat felelosségérol, Kína és India jövojérol, modernizációjuk és motorizációjuk lehetoségérol és lehetetlenségérol; a bennünket érinto konzekvenciákról, a természet és a társadalom viszonyáról, a fogyasztásról, egész civilizációnkról, a földi élet értelmének szükséges és elkerülhetetlen újrafogalmazásáról.
