A víz, út stb. típusra azt szokták javasolni, hogy a kéz, nyár példáját kövessük. Mivel kezű, nyarú, ezért vizű, utú stb. (A teljes lista az OH. 55. alapján: fű, fűz, híd, ín, kút, lúd, nyíl, nyúl, nyű, rúd, szűz, tűz, úr, út, víz; régebben míg bizonyos alakjaiban hosszú magánhangzós volt ide tartozott a csüd is.)
miért nincs benne az inú? Az erős/gyenge inú pl. elég gyakori szókép... Ó, ez a legnehezebb kérdés. Arra általában sokkal könnyebb válaszolni, hogy valami miért van bent egy szótárban (hacsak nem tudatos döntés előzött meg egy kihagyást). Úgyhogy csak ilyen általános válasszal tudok szolgálni: nem jött szembe se korábbi szótárakból, se feldolgozott szövegekből. De nagyon nem bánom. Egyrészt számomra nem tűnik oly gyakorinak. Másrészt viszont szabályos toldalékos alakulat, az OH. 55. választ is ad rá, tehát ez sem indokolja a felvételét. Szóval se nem gyakori, se nem izgalmas, így nem győzettem meg arról, hogy ez valóban fájó hiány.
Az analízised során igen jól indultál el, bár én az él, váll, húr szavakat kizárnám, mert azok tőmgh.-ja sosem rövidül.
Írod: „hirtelen kevés példát találok arra, hogy rövidülne. Bárcsak ismerném a nyelvünket.” Nos, én sem ismerem a nyelvünket [eléggé], ezért folyamodom segédeszközökhöz. Az alábbi helyen pl. – az értelmező szótár címszavai alapján – ki lehet keresni azokat az egy szótagos főneveket, amelyek tőmgh.-ja bizonyos körülmények közt megrövidül: [<http://romanid.fw.hu/DT2/?s=%5E%5B%5Eaa1ee1ii1oo1o2o3uu1u2u3%5D*%5Ba1e1i1o1o3u1u3%5D%5B%5Eaa1ee1ii1oo1o2o3uu1u2u3%5D%24&a=%5B19%5D&b=2&c=%5B34%5D>]. A homonimákkal együtt 33 ilyen van. Ezek: bél, dél, dér, ég, ér, fél, fűz, hét, hév, híd*, ín, jég, kéz, kút*, lég, lúd*, név, nyár, nyél, nyúl, nyúl, réz, rúd*, sár, szél, szén, szűz, tél, tér, tűz, úr, út*, víz. Két ilyen rövidülő tőtípus van, egy „teljes”, pl. urat, (az ő) ura, és egy részleges, pl. utat, (az ő) útja. Az utóbbiba tartozókat *-gal megjelöltem.
(N. B. Egyik szín szó sem rövidülő tövű, így minden alakjukban hosszú az í, a kétszínű-ben is.)
Ha megpróbáljuk pl. szótárban megkeresni a fentiek -ú/ű toldalékos alakjait, akkor azt kapjuk, hogy az alsó-középső nyelvállású tőmgh.-k, azaz az á és az é, biztos, hogy megrövidülnek: kék belű, napos delű, magas egű, kék erű, rosszabb felű, páros hetű, magas hevű, olvadt jegű, reszkető kezű, hosszú nevű, rövid nyelű, hideg telű stb. Egyedül talán a bél-nek van bélű alakja, de ennek használata korlátozott, csak bizonyos szókapcsolatokban „működik”.
A magas nyelvállású mgh.-k, í, ú, ű nem biztos, hogy így működnek, mert a „fordított” paradigmában, vagyis amikor a tőmgh. megnyúlik, akkor az a-val és az e-vel szemben ezek változatlanok maradnak. Pl. kefe > kefét, sapka, > sapkát, de kapu > kaput, eskü > esküt, alibi > albit.
Viszont mivel itt a rövid és hosszú párok hangszíne nem különbözik jelentősen, és egyébként is az ilyen hangok hosszában jelentős nyelvjárási (és ebből következően) egyéni variabilitás van, itt nem hagyatkozhatunk a nyelvérzékünkre, szótár kell. Viszont sajnos, ezek közül nem sokat szótároznak. Az Osiris Helyesírásban sem*, mégis: mély tüzű, hideg vizű.
Summa summárum, én röviden írnám az utú alakot.
De: a Magyar történeti szövegtár (MTSz.) 11 előfordulását adja a fenti normával szemben írt tűzű alaknak, köztük Bán Zoltán Adrástól (1990), Nagy Lászlótól (1954), Márai Sándortól (1952). A tüzű itt 32 előfordulással van képviselve. Tehát úgy vélem, a hosszú mgh. megtartása sem elítélendő hiba. Annál sem inkább, mivel a kérdéses szó is szerepel az MTSz.-ben két előfordulással és mindkét esetben hosszú tőmgh.-val:
1. József Attila (1929): Hosszú az úristen [részlet] Délszemmel ha néz a sokútú világra, a legbajosabb dűlőkön a szegényt találja.
2. Hermann Róbert (1992): Hatvani Imre szabadcsapatának szervezése: „[...] Hatvani Imre még saját, sokfelé elágazó [! (eredeti jelzés LvT)] életútú nemzedékében sem mondható tipikusnak.”
Ennek ellénre én röviddel írnám: egyutú, kétutú.
----
* A szerzők jelenlévő egyikének: miért nincs benne az inú? Az erős/gyenge inú pl. elég gyakori szókép...
Az egy ún. balra kihelyezés (left dislocation). A mondaton kívüli egységként szokták elemezni, s egyfajta szembeállítást fejez ki (volt, amit nem szokott meg hamar).
van egy a műszaki életben előforduló szóhasználat, amivel kapcsolatos helyesírási kérdésem lenne.
Arról van szó, hogy vannak olyan szelepek, melyekbe egyik nyílásukon lép be a víz, másikon ki. Ilyen a síma kerti csap.
Van azonban olyan, amibe két helyen léphet be a víz, és egy helyen lép ki. Ilyen a hideg-meleg vizet keverő csap.
Az előbbire az a szót használják elterjedten és megszokottan, hogy egyútú, az utóbbira: kétútú, azt jelezve, hogy hány lehetséges útja van a víznek. Most nem azt firtatom, hogy egyáltalán magyar szavak-e ezek, mert tény, hogy széles körben használtak. Meglehet, az egyutas, kétutas lenne a helyesebb, de nem így használják. Megjegyezem, kimondva röviden ejtik, még a második ú-t is.
Kérdésem ennek helyesírása:
egyútú - egyutú
kétútú - kétutú
Mindkettőre van példa más szavakból:
Most csak hajánál fogva előrángatott példát tudok hirtelen kitatalálni, de pl.
bél: belű vagy bélű, pl. egybelű, kétbelű (ha lenne ilyen állat), de vékonybélű ember, aki keveset eszik.
nyél: egynyelű, kétnyelű
él (pl. kard éle): élű, pl. egyélű, kétélű
váll: vállú, pl. egyvállú, kétvállú, szélesvállú
húr: húrú, pl. egyhúrú, kéthúrú hangszer
Érdekes még: kétszínű valami, ha mondjuk piros és zöld, de a hamis ember kétszinű (ha jól tudom).
Hajlok arra, hogy hosszú marad, mert hirtelen kevés példát találok arra, hogy rövidülne. Bárcsak ismerném a nyelvünket.
Bár némiképp ingoványba szaladtunk, inkább azt mondanám, hogy most is kell vessző. Ez egy értelmezős szerkezet (leginkább, valójában inkább pragmatikai, mint grammatikai jelenség), és az értelmező elé többnyire teszünk vesszőt (a kivételek köre igen korlátozott és határozottan körül van írva). (A leendő nagyszótári szócikkben erre a jelentésre három példamondat lesz, és mindhárom vesszős. Igaz, a rokon kettő meg kettő az négy típus esetén egy vesszős és egy vesszőtlen van.) Konkrétan erről az esetről azonban nem szól a helyesírási szabályozás, ugyanis nyelvhelytelennek szokás bélyegezni.
Sziasztok! Vesszős kérdésem volna. Az alany így hangzik: "A villanyt, azt hamar megszokta" (Kosztolányi: Édes Anna). Változott a vesszőhasználat szabálya vagy ez inkább a szépirodalmi jelleggel magyarázható? Ha minden igaz (s feltéve, hogy nem tévedek, ami egyáltalán nem kizárt), a 'villanyt' után nem kéne vessző. Persze ezt egyáltalán nem hőbörgésből kérdezem, pusztán kíváncsi vagyok.
> Az, hogy önálló ország lett, így neve is országnév lett, a periférikussága miatt nem változtatta meg az általános nyelvhasználatot, így maradt a külviszonyrag. (Ámbár egyfajta rendszerkényszer miatt én elfogadhatónak tartom a nekem furcsa belviszonyragok hazsnálatát is.)
Nekem arról a mondatról, hogy "Elefántcsonparton élek", elkerülhetetlenül az az aszociáció ugrik be, hogy az illető egy nyugágyban fekszik a fehér homokos parton, lábait csapdossák a tenger hullámai. Pedig lehet, hogy valahol az ország mélyén él, 100 km-re a parttól, a hegyek között (nem néztem a térképet, de talán nem csak egy tengerparti sávból áll az ország...). Ehhez talán jobban illene az elefántcsontpartban...
Well, igazából mindkét alakot hülyének érzem, szóval inkább arra hárítom a felelősséget, aki egy egész országot "partnak" nevezett el. :)
Elefántcsontpart 1960 óta önálló ország, előtte egy földrajzi terület volt, mint a közeli Rabszolgapart [Togo, Benin (volt Dahomey) és Ny-Nigéria partvidéke], avagy az Európában lévő, jobb hangzású Aranypart, Napospart stb.
Emiatt 1960 előtt egyértelműen csak külviszonyrag jöhetett hozzá: Elefántcsontparton, Elefáncsontpartra, Elefáncsontpartról; mert hűt úgy mondjuk: Aranyparton, Aranypartra, Aranypartról.
Az, hogy önálló ország lett, így neve is országnév lett, a periférikussága miatt nem változtatta meg az általános nyelvhasználatot, így maradt a külviszonyrag. (Ámbár egyfajta rendszerkényszer miatt én elfogadhatónak tartom a nekem furcsa belviszonyragok hazsnálatát is.)
Hmm, nekem erről az ugrott be, hogy vajon Elefántcsontparton vagy Elefántcsontpartban? Mint országnév a -bant kívánná, de vajon figyelembe kell-e ilyenkor venni a 'part' tag eredeti jelentését?
Nincs a közelemben most irodalom, így a saját nyelvérzékem szerinti megoldásról tájékoztathatlak (amiben persze tévedhetek is).
Az én nyelvérzékem szerint, hogyha egy összetett helységrésznév utótagja földrajzi köznév (pl. sziget, kert, rét, dűlő; és ide jő a város is), akkor főszabályként jár hozzá határozott névelő. Az egyetlen pont, ahol vacillálok, az a birtokos személyjeles utótagok esete, mivel itt vannak olyan esetek is, ahol jól hangzik számomra a névvel (pl. a Szőlőkalja), és van, ahol nem (pl. Makkosháza). Egyelőre itt még nem találtam rendszert, lehet, hogy utótagja válogatja.
A dolog lényege tehát, hogy a megnevezett földrajzi egységet helységrésznek kell tekintenünk, és nem önálló településnek. Ez nyelven kívüli kérdés, és valószínűleg lehetne olyan példát is találni, ahol a név egyaránt lehet helységrésznév és településnév is. Ilyet nem találok, de pl. a szerencsétlen Szentimreváros alakulat elé azért nem jár névelő, mert ez nem egy „természetes” városrész neve, hanem egy kerületé, amely – mint önálló önkormányzati egység – településnek minősül.
Tehát szerintem névelővel: a Józsefváros. (Mivel én nem tekintem ezt kerülettel ekvivalens megnevezésnek, csak „egyszerű” városrésznek.)
P. S. Történeti kivételek mindig vannak. Az egytagú helységrésznevek elé nem jár névelő, mégis számomra csak névelővel állhat a Tabán. Elviekben ugyanígy lehet ellenkező előjelű kivétel is, azaz ahol kellene névelő, de még sem szokásos.
abban kérnék segítséget, hogy melyik a helyes vajon: "A ház Lipótvárosban található." vagy "A ház a Lipótvárosban található." Ha lehetséges, magyarázatot is szeretnék kérni. Ízlelgettem hasonlókat, odáig jutottam, hogy Mátyásföld vagy Zugló elé pl. biztosan nem kell névelő ebben a mondatban, de ezekre a -város végű városrészekre a google ilyet is, olyat is sokat talál.
Ez nem az egybeírás-különírás kérdése, mivel mindkét változatot – nagyon helyesen – egybeírtad. Ez annak a kérdése, hogy az angol lobby szó magyar átvételét megmagyarosodottnak tekintjük-e: ha nem, akkor megtartjuk az eredeti írásmódot: lobby, ha igen, akkor a magyar fonetika szerint jegyezzük le: lobbi.
Ebben nem dönthet más, mint a helyesírási szótár. Az helyesírási szabályzat 11. kiadásának 12. lenyomatában szereplő szótári rész szerint megmagyarosodott, mivel lobbi alakban szerepel.
Megvallom, a tartatok alakkal nem találkoztam (műveltető képzősként persze igen). A sztenderd a tartotok, illetve némi archaizálással a tarttok alakkal él. A dologhoz hozzátartozik, hogy e toldalék esetében az előhangzó nyíltsági fokát nem a tő határozza meg (mint pl. a főnevek esetében a nyitótőség: pl. gázok : házak), hiszen a sztenderdben így írható le e toldalék: -(O)tOk, ahol is az O o, e (két e-jűek esetében: ë), illetve ö alakban realizáódhatik, illetve az előhangzó megjelenését a tő határozza meg (fakultatív vagy kötelező módon). Így hát vélhetőleg nyelvjárásiasságról van szó az -(A)tOk alakváltozat esetében (a Google alapján állítható, hogy nem példa nélküli, de elég ritka). (Rosszmájú megjegyzés: főnök esetében lehet, hogy már annyira hozzászokott, hogy csak tartat és nem tart dolgokat, hogy ez zavarta meg, de ez persze csak tréfa.)
fraki: Köszi! És szerinted van s a saving után, vagy nincs? Mert a forrásaim felében van, másik felében meg nincs. És ha van, akkor birtokos vagy többes volna? (Tippem a többes volna, mert "savings account" vs. "checking account", de ez még nem meggyőző.)
Dulifuli: Nem rágtam be :) . Arról lehet szó, hogy a tükörfordítás, amit elkövettem, a magyarban kicsit sántít, a megtakarítást ebben az értelemben nem nagyon használjuk. Az eredeti jelentését szerettem volna érzékeltetni.
Bocs, de én nem kötözködtem, csak leírtam a véleményemet! Mindegy, hogy elsődleges jelentésre gondolsz, vagy nem, a fénnyel mindenképpen elég nehéz takarékoskodni. A többiben teljesen igazad van, de ez akkor is a nyári időszámítást jelenti.
A "takarékoskodni" ige elsődleges jelentésébe kapaszkodva kötözködsz. Pedig a DST = Daylight Savings Time, vagyis szó szerint a nappali világosságot megőrző/megtakarító időszámítás. Értsd: jobban beosztó, többet lehet hasznos célokra fordítani. Természetesen akkor meg eergiából kevesebb fogy.
Én valamiért azt hittem, hogy a DST a téli idő (akkor kell takarékoskodni a nappali fénnyel, nem? :) )
Nem. A fénnyel elég nehéz óraállítgatással takarékoskodni. Nyáron korábban világosodik, ezért célszerű korábban kelni és dolgozni, mert nem kell világítani. Ennek megfelelően korábban lehet lefeküdni, tehát este sem kell olyan sokat világítani, ezáltal lehet takarékoskodni az energiával.
A többi stimmel - én Magyarországot 20 fokra vettem, azért írtam 20 percet. (Az ország 16-22 fok, 20 fokon van mondjuk Szolnok) Akkor ez télen igaz csak, nyáron még egy óra. OK.
Én valamiért azt hittem, hogy a DST a téli idő (akkor kell takarékoskodni a nappali fénnyel, nem? :) )
A "nagyon fiatal"-ság nézőpont kérdése, én már azért nem nevezném magamat így. Egyszerűen csak rosszul emlékeztem. (Érdekesség: volt olyan időszak, amikor a mai nyári időszámítás volt egész évben - na olyan öreg sem vagyok...)
Bocs, én úgy emlékszem, hogy télen Budapesten háromnegyed tizenkettő körül van dél, nyáron pedig háromnegyed egy körül. Magyarázat: egyazon időpillanatban van Greenwhichben 12 óra, közép-európai idő szerint 13 óra, budapesti helyi idő szerint 13.16 (Bp.-et 19°-ra számítva, hiszen 1 hosszúsági fok = 4 perc). Tehát Budapesten a fenti időpillanat előtt 1 óra 16 perccel van dél, ekkor viszont a közép-európai helyi idő szerint 11.44 van még csak (vagy tán inkább 11.43, szívesebben számolok 19°15′-cel). A nyári időszámítás persze az egészre rátesz egy órát, ezért akkor 12.43-kor következik be mindennap a jeles pillanat. (Az nem tudom, honnan jöhetett neked, hogy télen térünk el a zónaidőtől, de egész biztos tévedés. Nagyon fiatal lehetsz, ha nem emlékszel a nyári időszámítás bevezetésére.)
OFF Nem beszélve a nyári időszámításról, így momentán 1 óra 20 perc plus minusve a differencia. Tudtommal a téli időszámítás van csúsztatva (daylight saving).
> nálunk - nyáron - kb. 20 perccel később van. Na ja, sőt még az sem mindegy, hogy a "nálunk" az Záhonyban vagy Zalaegerszegen van. Nem beszélve a nyári időszámításról, így momentán 1 óra 20 perc plus minusve a differencia. Bocs az offolásért meg a néha "orbitális" közhelyeimért. De azért bátrokodom remélni, hogy hsz.-aim ezekkel együtt is üdítő színfoltját képezik e helyeknek.
