Mivel többségében háziállatokkal kapcsolatos témák vannak a csúcson, picit nekem hiányozni kezdtek az igazi vadak. Ezért is nyitottam meg ezt a topikot, ahová jöhet minden, ami kerítésen kívül van. Netán kerítésen belül, ámde mégsem egészen odavaló (és nem a rendőrséget hívjuk észrevételükkor ;-) A bogaraktól kezdve a ragadozókig bárkit becincálhattok ide.
Legtöbbünk találkozik a kirándulásai, túrái során olyan állatokkal, amikről szeretne többet tudni vagy legalábbis nevén „szólítani”. Persze vannak olyanok is, amiket a többség felismer (őz, vaddisznó, róka vagy éppen bükk, gesztenyefa), de mondjuk a lábnyomaikkal, netán hangjukkal már gondban vagyunk.
Tehát jöhet ide minden, írások, beszámolók, kérdések és képek, amik az élővilág „vadabbik” részéhez kötődnek.
Szia! Ha jól értem, az a kérdés, hogy miért nem a könnyebb kaját választott a fácán? Az a baj, hogy ezt így utólag emberi fejjel aligha tudjuk megmondani. Egyrészt eleve nem lehetünk abban biztosak, hogy a madár nem tudott valamit, amit mi nem. Mondjuk mert ő előnyben részesíti a 6 mm-es szárdarabot, Nálad pedig 7 mm-es volt. Lehet, hogy nem is valami növényi részt akart megenni, hanem rovart. Ha jól emlékszem, kb. 50%-ban fogyasztanak kifejezetten szántóföldi gyomot, 10% körül van a szántóföldi mag, a maradék meg osztozik az egyéb rovatban. (Majd hétvégén pontosítom.) Lehet, talán látott egy elsurranó gyíkot, s szívesen magába tömte volna. S nem mellékesen az is lehet, hogy nem is akart kajálni. :)
Hogy miért nem röppent, hanem gyalogolt, talán a fácán természetéből fakad. (Lovas koromban az első óvatos infarktusokat a fácánoktól kaptam/kaptuk, néha már majdnem rájuk tapostunk, persze véletlenül, mikor végül felröppentek, persze ez elég közismert róluk.)
Remélem, nem értettelek félre. A fácánt amúgy nem találtam meg a képen, bár az én szüleim közt nem is voltak sajnos sasok, magyarul vak vagyok. :)
Sajnálom, hogy nincs meg nekem. A tv-be is szoktak mutatni erről az időszakról filmeket. Engem többek között a hatalmas páfrányok tudnak lenyűgözni. :)) Gyönyörűek lehettek.
A Stegosaurusnak (ha jól emlékszem) három agya is volt, egy a fejében, egy a vállöv környékén, és egy a medencéjében. Persze azért volt szükség e három agyra, mert egyenként mindegyik elég primitív volt, a feji agy például képtelen volt a test mozgását koordinálni, egyedül a szemekért és az állkapcsokért felelt.
Sziasztok, kicsit más téma, de engem most ez izgat. Fácánról szól a történet. A fotón bal oldalon felül van a madár (remélem, a nagy képen látszik). Az üres föld az én telkem, balra a szomszéd kukoricásától kerítés választja el. Ez egy éppolyan letört kukoricás, mint amilyen a jobb oldali szomszédomé, de ott nincs kerítés. Nos, ez az én madaram kb. 20 percet tökölt a kerítésnél, és nagyon úgy néztem, hogy azt a kukoricást szemelte ki magának. Kérdések: Vajon miért nem repült fel, és ment át úgy, miért gyalog akart bejutni? Mitől lehetett ennyire vonzóbb az elkerített kukoricás, mint a tökugyanolyan másik? Mitől tartott ki 20 percig az elképzelése mellett, és aztán miért adta fel? (Nem hiszem, hogy az éhség, mert én is hagytam szanaszéjjel kukoricaszemeket, hogy ha nagyon éhesek, tudjanak enni, és kivételesen macskák se jártak arrafelé.)
Olvastam ma ebéd közben egy cikket, amely egy "kissé" elgondolkoztatott. Így kezdődik:
"Nem kell annyira aggódnunk a ritka állatfajok miatt, hisz gyakran eszük ágában sincs kihalni. Azok a kisemlősök például, amelyeket a kihalás-előrejelző számítógépes modellek már rég "kipusztítottak" volna, ma is élnek és virulnak."
Jó, a cikkből ennél értelmesebb dolgok is kiderültek, s nem zárom ki, hogy ez a hozzátétel inkább az írjunk-frappáns-leadet kényszerű újságírótól származik. Ám nem hagy nyugodni a kérdés (beleértve azt, hogy lehet, igazából én vagyok hülye), hogy ha egy modell szerint egy állat kipusztul, a valóságban pedig nem, akkor abból elvben nem az következne, hogy valami gáz van a modellünkkel? Például kihagytunk egy fontos elemet. Másfelől kissé szkeptikus vagyok az ilyen modellezgetéssel. Tudom, kényszerűségből muszáj kimondani, hogy elemi populáció s társai az alap, mindenesetre ha valami ennyire nem fedi a valóságot, attól még nem biztos, hogy tényleg nem kell azoknak az állatoknak a védelmével foglalkozni.
Végül pedig befogom a pofámat, mert én már a Lotka-Volterra egyenletek óvodai előkészítő csoportjában is izzadtam.
No, de azért érdekességek (pozitív és negatív értelemben egyaránt) még vannak, imhol a teljes változat: Makacs túlélők
Jó, hogy eszembe juttattad! Én is ennek a projektnek a kapcsán hallottam először a Quetzalcoatlusról. Merthogy MacCready is ezt az állatot modellezte. Most utánanéztem a weben és csak feles méretarányú modellt készített de az nagyon szépen repült.
Paul MacCready mérnök (többek között szuperkönnyű, meg napelemes repülőgépek kifejlesztésével is foglalkozott) csinált egyszer egy mű-Pterosaurust, ami képes volt repülni. A szárnyait motorok mozgatták fel-le, forgatta a fejét, stb. Volt benne valami kis számítógép is, ami figyelte a légáramlatokat, és azokhoz igazította a test mozgását. Jópofa szerkentyű volt.
Akkor már ne maradjon ki a rekorder: Qetzalcoatlus, A legnagyobb (Texasban megtalált) fosszília szárnyfesztávja 12 m (!!!!) de egyes becslések szerint a legnagyobb egyedek akár 18 m-es szárnyfesztávval is rendelkezhettek! Ez legalábbis a röpképesség legfelső határát jelenti. A felső krétában, 84-65 millió éve éldegélhettek.
Sajnálom, hogy nem láttam az előző 2 részt. Valóban volt olyan sorozat is amiről írtál. 2 féle is volt. Az 1-ik a jövőbeli földi élet lehetséges változatait mutatta. Míg a másik a más bolygókon létezhető élőlényekről szólt. Kiválasztottak a tudósok pár bolygót és képzelebeli élőlényekkel népesítették be.Söt volt 1 másik film is amiben 2 önálló döntésre programozott űrszondát küldtek 1 bolygóra, hogy derítse fel az élővilágát. A végére pedig az ott élő lények elpusztították őket. Igazad van ténleg élénk fantáziája van annak aki ezeket kitalálta, de visszagondolva a dínoszauruszokra talán ez sem lehetetlen. :)) Bár magamtól sosem gondoltam volna ilyesmire.
Brazília egy csodálatos ország. Nemcsak a természet és a táncos hangulatú emberek, hanem a legújabb lelet miatt is. Itt élt ugyanis sok-sok évvel ezelőtt a repülő sárkánygyík vagy ahogyan a tudósok hívják a Pteosauria. Ezek a szárnyas őshüllők nem igazi dinoszauruszok voltak, hanem azok "unokatestvérei". Körübelül 225 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön és a dínókkal egyidőben úgy 65 millió évvel ezelőtt tömeges fajkihalás során tűntek el. A brazil lelet nemcsak a koponya és az azon megmaradt taraj furcsasága miatt fontos, hanem azért is, mert magyarázattal szolgálhat arra, hogy ezek az állatok hogyan vadásztak. Ez a példány 110 millió évvel ezelőtt élt, és szárnyfesztávolsága elérte a 4,5 métert. Ez igencsak nagynak számít a sárkánygyíkok esetében. S hát a testhosszára sem panaszkodhatott szegény pára. A csaknem 2 méter hosszúságból az állat feje és taraja mintegy 135 cm volt.
Most pedig lássuk, hogyan nézett táplálék után ez az új felfedezés. Táplálékszerzés közben valószínüleg vitorlázva repült a kiszemelt célpont felé. Az igazi csemegét a csökkent sótartalmú lagúnákban élő állatok jelentették számára. Állkapcsa egészen közel volt a vízhez, ezért amikor elérkezett a megfelelő pillanat, egyszerűen csak hamm, és bakapta a finom eleséget. A főfogást általában a kisebb halak és rákok jelentették számára. Az állat lapított állcsőre nagyon hasonlított a ma élő ollócsőrű madár csőréhez. Így aztán azt is feltételezik a tudósok, hogy az állatnak az alsó állkapcsa akár bele is érhetett a vízbe, hogy könnyebben megszerezhesse a zsákmányt. A repülő sárkánygyík legjellemzőbb tulajdonsága a már említett taraj volt. Ez az állat fejének körübelül háromnegyedét jelentette. S hogy mi volt ennek a furcsa fejdísznek a funkciója? Valószínű a sárkánygyík testhőmérsékletének szabályozására szolgált. De az is könnyen lehet, hogy ennek segítségével tudták megkülönböztetni egymást a hímek és a nőstények.
Él egy faj Indonézia szigetvilágában, melyről azt gondolnánk, hogy egy véletlen csoda folytán az előző korból maradt
ránk. Ez a faj nem más, mint a Föld leghatalmasabb gyíkszabású hüllője; a komodói óriásvaránusz.
Ragadozó, de megeszi a dögöt is. Kizárólag húsevő, azonban szívesen fogyasztja előételként a tengeri teknős homokba rejtett tojásait is. Kegyetlen vadász, nem kíméli gyengébb fajtársait sem. 30-cm hosszú, villás nyelve és a szájpadlásán lévő Jacobson-szerv segítségével nagy távolságból is képes lokalizálni áldozatát úgy, mint egy kifogástalanul működő radar.
A lesből támadás mestere, de nem feltétlenül látványos küzdelemmel végez a zsákmányával. Erős, előreálló fogai vannak. A vérző fogíny és a nyál kitűnő táptalaja a baktériumoknak, melyek az áldozat sebében hosszabb-rövidebb idő alatt vérmérgezést okoznak. Elég tehát egyetlen harapás, és még a nála ötször termetesebb bivaly is elpusztul vérmérgezés következtében. Ezután neki nincs más dolga, mint követni a legyengült állatot, és megvárni, hogy szerencsétlen magától elpusztuljon. Alattomos, de hatékony módszer.
A kifejlett hím elérheti a három méteres nagyságot, ellenben a nőstény jóval kisebb marad. Testüket kerek pikkelyekből álló vastag bőrpáncél borítja. Nagyon jól tűrik a szárazságot, de a tikkasztó meleg elől természetesen ők is árnyékba vonulnak. Mindemellett kiváló úszók is, többször látogatnak át az indonéziai szigetvilág egyik szigetéről a másikra.
A párzási időszak, késő tavasszal kezdődik. Ekkor kerül sor a hímek közötti küzdelemre: egymásnak vetik magukat (még a testüket is felfújják a cél érdekében), és addig küzdenek, amíg a gyengébb a talajhoz lapulva meg nem adja magát. A mindennemű előjogok természetesen csak a párharc győztesét illetik meg, miáltal kizárólag a legerősebb örökítheti át a tulajdonságait az utónemzedékre. A gyenge vagy sérült példánynak semmi esélye, hiszen ezután még a nőstényt is párzásra kellene kényszerítenie. (Ez még a győztesnek is kemény feladat.)
A nőstény a vemhesség ideje alatt egy alagutat ás a föld alá, - legalább kétméter mélyen -, ahol egy akkora üreget készít, melybe ő maga is kényelmesen elfér. Ide teszi le a 25-30 darab lúdtojás nagyságú tojásait, melyeket ezután gondosan betemet az alagúttal együtt. Ettől fogva kívül őrködik és a kicsik kikeléséig nem is táplálkozik: a farkában elraktározott zsír tartja életben.
Az utódok ősszel látják meg a napvilágot, s egyelőre nagyon eltérnek kifejlett rokonaiktól: fürgék, élénk mintázatúak, a bőrük színe a fák kérgéhez, lombozatához alkalmazkodik. Ez nem véletlen, ugyanis már a kikelésük pillanatában is az ösztöneik irányítják őket, villámgyorsan fel a legközelebbi fára, a lombok adta menedékbe.
Kétéves korban már rendszeresen lemerészkednek a fáról, és a nagyok mellé lopózkodnak egy-egy nagyobb zsákmány lakmározása közben. (Persze nagyon óvatosan, hiszen az öregek nem kímélnek senkit.) Háromévesen már egy-másfél méteresek, - ekkor még mindig csak a testüknél kisebb állatokat képesek elpusztítani. A kifejlett állapotot körülbelül hat-nyolcéves korukban érik el, amikor is egyeduralkodói lesznek az élőhelyüknek.
Összegezve az életüket, a tulajdonságaikat és azt, hogy ezek a sárkányszerű lények még megtalálhatók bolygónkon; bizonyíték: Ők a túlélés mesterei.
A kifejlett komodói sárkány egyetlen ellensége az emberi telhetetlenség, ostobaság és a nyereségvágy. Szerencsére azonban vannak még jóakaratú emberek is, akik kiharcolták azon szigorú törvényeket, melyek ezeket az egzotikus hüllőket kiemelten védett fajként óvják a kipusztulástól..., hogy az emberiség csodálhassa őket a világ végezetéig.
Lehet, tényleg ez volt, apám azóta folyton a "tí-rexeket" emlegeti. Ez egyébként egy rész volt? Elvben a zsarnokgyík jó 60-70 millió éve lehetett, a gyapjas mamut és társai pedig kb. 1 millió-100.000 éve.
Az időgépről jut eszembe, tavaly előtt láttam valami sorozatot, nagyjából arról szólt, milyenek lesznek az állatok pár millió év múlva. Sokat töprengtem, hogy jók-e az ilyen filmek todományosnak nevezett csatornán. (Tudom, persze előbb határozzam meg a jó fogalmát.) Ámde: egyrészt semmi se derült ki abból, miért, miből gondolják, hogy lesznek ilyen állatok, s inkább az volt a benyomásom, egy élénk fantáziájú ember leült egy kiváló grafikussal és teremtettek egy fantáziavilágot. Másfelől meg talán jó abból a szempontból, hogy az emberben tudatosodik, van evolúció (evolúciótagadónak: 'változás' ;-). Aztán ezt az érvet lelőttem, nagyjából ez lehet a háromszázadik dolog, ami a nézőnek eszébe jut a film után.
Valószínűleg ugyanazt nézhettük. :)) Gyanítom ez valami sorozat lehet, mert máskor is láttam már részleteket belőle. Majd utána nézek. Különben azért menekültek vissza a jelenkorba, mert kitört a vulkán. 1 farmon tartották az átmenekített egyedeket. Köztük 1 mamutot is akit rendszeresen nyírni kellett, mert melege volt. Mókás volt az is mikor a T.rexeket vízágyúval fékezték meg, nehogy kárt tegyenek egymásban. Mindenesetre maga az időutazás, az elképzelés, - milyen lehetett az őskor valójában - ténleg érdekes és látványos volt. :))
[Bocs a szóismétlésekért, ragasszátok le a monitorotokon a felesleges 'még' szócskákat.]
A Dimorphodonnál és társainál a csőr (is) érdekes, bár ha azt vesszük, a tukánnak sem éppen kicsi csőre van, mégis jól elboldogul. Huhh, erről, azt hiszem, van valahol egy érdekes jegyzetem, ha átmegyek a szigorlaton, béhozom.
Apám nézett pár napja valami filmet késő éjjel, szépen tátott szájjal, mondván, milyen remek kis őshüllős darab van műsoron. Szaladgáltak a dinoszauruszok (a kis szega is köztük volt már, hacsak épp nem Diplodocust nassolt :), döngött a talaj a Brontosaurusok alatt. Apát teljesen ámulatba ejtette a régi világ, s közben már félálomban megállapította, rég nézett ilyen jó természetfilmet. Aztán pár perc múlva elsuhant Joe a liános előtt és valami olyasmit ordibált, hogy vissza az időgépbe, fiúk, vissza az időgépbe! No, s akkor mélységesen csalódott a televíziózásban és inkább aludni tért. ;-) (Tudtok valami helyet, ahol gyógyítják a beszédkényszert...?)
A dinoszauruszokról még annyit, hogy állítólag egyes fajoknak keresztcsonti tájékon volt egy második "agyuk". Engem még az érdekelne, hogy olyan hatalmas állatok, mint némelyik volt, milyen szöveti felépítéssel bírtak (izom-, csont- és idegszövetre gondolok itt főleg). S akkor még hozzá jön az előbb említett idegrendszer a maga teljességében, izgalmas egy téma.
Hát persze. Hisz ha nincs 2 egyforma egyed, akkor 2 egyforma kövület sem lehet. ;)) Érdekes lehet az a könyv. Vasárnap volt a Spektrumon 1 film amibe pár tudós 1 időkapun átlépve rendszeresen átmentek az ősidőkbe. Sőt különböző páldányokat még át is menekítettek a jelenkorba. Elég érdekes egyedeket mutattak.
"...mekkora az esély arra, hogy ezek a lények valóban így néztek ki annakidején?..."
Mióta Georges Cuvier kifundálta az összehasonlító anatómiát, mint tudományt, azóta tűrhetőek az esélyek, és a vizsgálati módszerek fejlődésével folyamatosan javulnak. Néha meglepő részletek maradnak fenn, pl. a ptero-k esetében a vitorla körvonalai, vagy nagyobb dögöknél a bőrfelület lenyomata, a pikkelyek felszíne. A színeket viszont inkább csak találgatják, abból kiindulva, hogy a mai hüllőknél milyen fontosak tudnak lenni.
A bálna csak egy falat!:))