Hát igen, mondhatjuk! Persze ez néha felborul az iskola, vagy egyéb problémák miatt, de igyekszem ehez tartani magam. Most elvileg úgy néz ki egy heti edzéstervünk hogy: hétfő futószár; kedd terep; szerda, csütörtök, péntek, szombat edzés; vasárnap pihenő. De ez persze azt jelenti, hogy a vasárnap kivételével mindennap megpróbállok kint lenni, és haladni... Iskola időben általában elmarad a terep meg a futószár, mert akkor tanulnom kell sajnos, mert valamiből majd meg kell élni...
Igen először kezdő lóval a tapasztaltabb lovas is alap osztályban indul. Ebben az osztályban még nem olyan a követelmény. Aztán ha úgy érzi hogy készen áll a lova, akkor léphet egy osztályt felfele. Persze ehhez az is kell, hogy az osztályban előírt feladatok tökéletesen menjenek. Nekem azt mondta az egyik versenybíró, hogy akkor érdemes elindulni egy osztályban, ha már a következő osztály tökéletesen megy. Hát igen, ez talán egy kicsit csalásnak hangzik, de sokan ezt csinálják. De az sincs megtiltva, hogy egy versenyen valaki ugyan azzal a lóval elinduljon két osztályban is, ezzel növelve az esélyét a győzelemre. A pontszámnak csak az országos listán való előrelépésben van jelentősége.
A lovamat Cleopatranak (Cleonak) hívom, a papírjában az Aranyeső név szerepel.
Kérésedre még néhány kép (van még róla nagyon sok, csak nem tudom letömöríteni):
Hát ez egy bonyolult történet... Először én nem díjlovagolni szerettem volna, de már régen tudtam hogy a lovaglás az én sportom, és versenyezni akartam. Aztán anyukám kijelentette, hogy addig nincs ugratás amíg az alapokat el nem sajátítottam, mert hát a díjlovaglás mindennek az alapja. Akkor pont egy olyan lovardába kerültünk ahol a díjlovaglás volt a középpontban, így az edző meg volt oldva, ráadásul nem is akármilyen edző, Gyula bácsi egyik volt tanítványa. Aztán észrevettem hogy már nem akarok ugratni, egyedül a ló idomítása érdekel. Heti 3-4 edzés volt a minimum, és az edzések közötti napon gyakoroltuk amit edzésen elsajátítottunk. Igazság szerint sok időmbe került hogy eljussak a versenyzésig, mert ez a negyedik ló amit szinte a nulláról próbállok felhozni, legalább egy A-szintre. Persze ez az elején iszonyat nehéz volt, mert ugye azt mondják kezdő lovasnak profi ló kell, de erre sosem volt lehetőség, úgyhogy én tanultam a lótól a ló meg tőlem... De csak a mostani lovacskámmal sikerült eljutni versenyekre is, vele minden rendbe volt, (papirok, egészség, kor, és persze gyönyörű mozgás). A pacit 2 éve januárban vettük, akkor alapszinten volt belovagolva. Ugratni akartak vele (mint utóbb kiderült), az apja egy híres német ugróló, de a drágaságnak semmi kedve nem volt hozzá, igazából szabadon helyből megugorja az 1,40-et de nem szeret, mondhatni utál ugrani. Akkor elkezdtük tréningezni. Tavaly el is tudtunk indulni A-ban, az első egy háziverseny volt, rögtön taroltunk, az edzőm iszonyat büszke volt ránk, pedig szerinte még nem voltunk felkészülve... Tavaly még pár országoson is megfordultunk. Idén már el tudtunk indulni L-ben, szintén (számomra) gyönyörű eredményekkel. Hát ennyike. Nem tudom válaszoltam-e a kérdéseidre.
Cleo baba, azt szeretném kérdezni, hogy egy héten mennyit edzettél, amig eljutottál oda, hogy versenyezz? mennyi ideig tartott (év, hónap)? Megtanultad az alapokat, aztán eldöntötted, hogy díjlovaglni szeretnél, a díjlovas edzéseket más edző csinálta? Ő nem a lovardához tartozik, hanem - nem pont a legjobb szó - 'vállalkozó'? Az edzőt te kerested, vagy a lovarda ajánlotta?
A könyv egész jó. Mondjuk nem úgy írnak benne a lovakról, mint cleo baba, ebben a könyvben a versenyeket, a versenyek izgalmát lehet átélni, emberi kapcsolatok, stb...!
ezt a kettőt találtam díjlovaglással kapcsolatban:
Nekem pont az tetszik a díjlovaglásban, hogy a lovak olyan kecsesen mozognak, a lovas észrevétlenül adja az utasításokat, és olyan elegánsak a díjlovas ruhában!
Örülök hogy tetszik, és köszönöm szépen a kritikát! Mondjuk ez csak egy részlet, de még nincs kész teljesen... Csak az a baj hogy a lovasokon kívül senki nem olvasna el egy ilyen vagy hasonló irományt... De amúgy is a saját szórakoztatásomra szoktam írni, egy-egy unalmas órán.:)) És te mit írsz? Könyvet? Vagy csak ilyen kis novellákat? És ki is akarod majd adni? Amúgy szerinted mennyire lenne sikere egy lovas témáju könyvnek?
Hát igen... Itthon egyszerűen hátérbe szorítják a lovas rendezvényeket, nem beszélve a díjlovas versenyekről. Még az ugratás csak érdekli az embereket, mert tudják mit kell nézni, értik mi a lényege. De mit látnak egy díjlovas versenyen? Hogy egy ember egy lóval mindenféle értelmetlen feladatot csinál egy sík pályán, és ezt az átlag emberek unalmasnak találják. És akkor mi nevezzük magunkat lovas nemzetnek? Hát sajnos ez van... Máshol persze kulturája van a díjlovaglásnak. Persze én nem az ugratás vagy a militari ellen vagyok, csak jó lenne ha fele ennyire népszerű lovassport lenne a díjlovaglás is...
Köszönöm szépen a videókat! Az egyik ihletet adott, és ma sokkal jobban ment a lovacska!:)))
nekem is tetszik... én is írok hasonlókat, majd ha kész lesz, írok fel némi idézetet. ami nekem kicsit kizökkentett a szövegből, a a következő: "A patkók kopogása visszhangzott a völgyben" ide talán nem kopogását írnék, mivel ez egy kicsit kemény. nekem jobban ideillene a koppanása, hamár e szószerkezetnél maradunk. de a szinonímák is jók rá... szerintem..
Na, hát ettől féltem én! Egyébként szerintem itthon ezek a lovas versenyek nincsenek eléggé a középpontban, nem hirdetik őket! Mostanában el tudtam menni több versenyre látogatóként (igaz, hogy csak a Sóskútiban és a Kunosban voltam), és csak pár ember volt kint!
De le a kalappal, hogy Te ennyi mindent megpróbáltál! Drukkolok, hogy sikerüljön összehozni a lovardát! (hhhmmm, elgondolkodtató….)
Örs vezér térről csömörbusz vagy csömöri hév, de kocsival egyszerűbb! Én a Főnix Parkban vagyok, de a két lovarda egymás mellett van. A pontos cím: Csömör Major utca 2.
Hát figyelj! Arra hogy itt Magyarországon szponzoráljanak arra nincs sok esély... Hidd el, én minden követ megmozgattam, minden lovasboltal tárgyaltam, de semmi... Az egyetlen esélyem a jó tanuló, jó sportoló-ban lenne, ammi egyenlő a lehetetlennel, mert a követelmény a 4,8-as átlag és mellette kiemelkedő sport teljesítmény. Most apukám megpróbáll mindent hogy a lovacskám és én folytathassuk a versenyzést, de így is ezt az évet teljesen kihagyjuk, mert egyszerüen a ló szállítása olyan horibilis összeg, nem beszélve a versenyen való elhelyezésről... Mi most akarunk belevágni egy lovarda üzemeltetésébe, de sajnos egyenlőre várakozó állásponton vagyunk, próbáljuk kisakkozni hogy lehetne úgy kihozni a költségeket, hogy érdemes legyen csinálni, és még egy-egy verseny is beleférjen. Hát ennyit tudok ebben a témában hozzászólni.
Egyébként a lovarda üzemeltetéssel kapcsolatban ha valaki tud esetleg segíteni, hogy kicsit messzebb Pesttől milyen eséllyel lehet fenttartani egy lovardát lovagoltatással, bértartással meg versenyek szervezésével?
Ok, köfi :-) megpróbálunk kimenni! Hogy lehet kijutni oda? Mi a neve a lovardának? Csak annyi hogy Sportlovarda?
Szeretnék kérdezni valamit, (a többiektől is) lehet hogy egy kicsit bután fog hangzani: hogyan lehet a lovazást (mondjuk a lovaglást) úgy csinálni hogy az ember meg tudjon belőle élni? Ha mondjuk profi versenyző lesz? De az addig vezető utat magának kell megoldania? Vagy esetleg lehet valami olyan szponzort találni, aki az odáig vezető úton segít, hogy az ember csak a lovaglásra és az edzésre tudjon koncentrálni?
Most már bánom, hogy annak idején nem nyaggattam többet anyámat, hogy had menjek lovagolni!
Igen, ez egy könyv lesz majd, ha addig nem megy el a kedvem az írkálástól. Örülök hogy tetszik!:) A rajtengedély vizsga szeptember 16-án lesz. Ha többet szeretnél megtudni az egészről itt megnézheted: http://www.lovasok.hu/index.php?i=19006
Alkonyodott... a szél bele-bele kapott a hajamba. A napsugarak kezdtek eltűnni a hegyek mögött. Száguldottam mint a gondolat, alattam egy fekete ló vágtatott. Hosszú sörénye selymesen hullámzott izmos nyakán. A patkók kopogása visszhangzott a völgyben, ahova beértünk. Dárius visszaváltott ügetésre, s vidáman horkantva fejezte ki elégedettségét. Odaengedtem neki a szárat, hagytam hogy vigyen kedve szerint. Kimondhatatlan boldogság öntötte el a szívemet, amint játékosan helyben kezdett ügetni, nyakát felívelte s pajkos ugrándozás után végül megállt. Kis patak előtt álltunk, mögötte hatalmas rét terült el, ezernyi színes virággal, illatos lucernával.
-Rajta lovacskám! – suttogtam neki, miközben tudttam, hogy csikó kora óta halálosan retteg a víztől.
