Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
S Eusebio. Ez egy 5sz-i titulus, a tér észak-keleti csücskénél. A szerkezete még 13sz-i be a berendezés és a díszítés már
a 17-19sz-ból származik. Szépek az 1600 körül készült diófából faragott kórusszékek és a sekrestyéből jól látható, az egykori kolostorhoz tartozó kerengő, amelyet Domenico Fontana készített a 16sz végén.
Az útvonal északnak fordul, a S Bibiana irányába. A Piazza Pepen látható 6 óriási ív, amely ahhoz a vízvezetékhez tartozott, amely a Piazza Vittorion levő kutat táplálta. A közelben levő Teatro Jivinelli 1909-ben épült szecessziós stílusban.
S Bibiana. Ez a Via Giolitti,a Termini déli oldalán húzódó utca. A templommal szemben a vágányok, körülötte modern épületek. Ez egy nagyon kicsi ókeresztény bazilika ( minuscola basilica paleocristiana), a 4-5sz-ból, amelyet Bernini épített át 1624 és 26 között. ez volt az első munkája építészként. A 8 oszlop, korinthoszi és kompozit oszlopfőkkel még a késő antik korból származik, az épület szerkezet még III. Honorius pápa ( 1216-27) idejéből.Bernini átépítette a szentélyt, befalazta a főhajó ablakait és épített két mellék kápolnát, a másik két mellékkápolna már a 18sz-ból származik.A főoltár alabástrom medencéje Constantinus idején készült. A templom fő látnivalója Bernini S Bibianat ábrázoló szobra a főoltár fülkéjében.
Azt írja a könyv, hogy 1902-ben költöztették ide a város legnagyobb piacát és 201-ig volt itt. Nem tudom, hogy most hol van.Azt azért gondolhatták volna, hogy a piac és az elegáns lakónegyed nem illenek össze. Egyszer jó lenne megnézni ezeket a romokat.
Évtizedek óta hatalmas autóbuszforgalom, és autóbusz-vágállomások is. Ezek csökkentése javítana a tér mai hatásán. 1967-ben, első római utamon méginkább autóbusz-pályaudvar benyomást keltett, borzalmas fekete füstöt okádva gyülekeztek.
Piazza Vittorio Emanuele II. Ez a hivatalos név, de általában csak Piazza Vittorio néven emlegetik. Az 1873-as városrendezési terv egyik fő eleme. A város legnagyobb tere, 316x 174m. Angolos stílusú, mert középen van a zöldterület, a park, körülötte az utcák a közlekedésnek és körben az 1900 körül Umberto stílusban épült monumentális lakópaloták. Ezek árkádosak, ezzel a torinói mintát követik. A római hagyományt viszont a tér keleti oldaláról kiinduló három utca ( Via Principe Eugenio, Via Conte Verde és Via Emanule Filiberto) képviseli, amelyek úgy ágaznak el a térről, mint a Tridente három utcája a Piazza del Popoloról. A térre 13 utca fut be.
A tér közepén levő romok egy monumentális kútépülethez tartoztak, amelyet Alexander Severus építtetett 235-ben. Ennek a díszítésére használták fel a Domitianus (81-96, Titus fia) idejéből származó, különböző fegyvereket ábrázoló márványtáblát. Az egészet tévesen Márius trófeájának nevezik. Mariusnak semmi köze hozzá, ő az ie 1sz elejének hadvezére volt.
Ugyanígy a téren található egy tritonokat, delfineket ábrázoló szoborcsoport, amely eredetileg a Piazza della Repubblican található Najádok kútjáról származik. Nem írják, hogy ott már nem fért el, vagy leszedték.( Jó ez a könyv, csak néha betesz egy félmondatnyi infot, amelyhez nem ad magyarázatot)
Továbbá van a téren egy kapu, a Porta Magica vagy Porta Alchimica. Ez egy 17sz-i palotához tartozott. A kapura mindenféle szimbólumok vannak felvésve. Utánanéztem a wikin, több történet is olvasható, mindegyik valamilyen formában az aranycsináláshoz kötődik és állítólag ezek a szimbólumok annak a titkát mondják el.
A könyv hosszan , részletesen leírja az oldalkápolnákat, szép barokk kápolnák, de semmi különleges. Római színvonalon semmi különleges. Talán az érdekes, hogy a jobb hajóból nyíló V Sixtus által 1584 és 87 között építtetett Cappella Sistina márványborításához az anyagot a Palatinusról, a Septizodium épületéről szedték le és hozták ide.
Via Carlo Alberto. Az 1873-as tervben ez fontos útvonal, a korábbi utca kiszélesítésével, merőlegesen a Bazilika homlokzatára, a dombtető és a domb aljában levő Piazza Vittorio Emanuele II összeköttetésére létesítették. Az utcában található Antonio Munoz ( neki mindenre volt ideje és energiája) által 1928-29-ben épített Ponticio Collegium Russicum épülte eredetileg két templomot is magába foglalt. Az itt levő 4sz-i falakra épült S Andrea templom maradványait 1928-ban eltávolították, de a a 14sz S Antonio Abate templom ma is létezik. Ez egy bizánci rítus szerinti orsz katolikus templom. ( Mint nálunk a görög katolikus) Szép a román kapuzata. A görög kereszt alaprajzú templombelső 15-17sz-i. A bal oldali falon a lebontott S Andrea templomból származó 11sz-i dombormű töredékei láthatók.
Kimaradt a harangtorony. Az alapja még 11-12sz-i, a torony fő eleme 1375-76-ban épült, de csak a 15sz második felében fejezték be, a piramis alakú csúcsot pedig már II. Gyula (1503-13) pápasága idején tették rá. Ez a város legmagasabb (75m) és egyben legkésőbb elkészült középkori harangtornya.
Vissza a templomlombelsőbe. A templomot 36 monolit márvány és 4 gránit oszlop osztja 3 hajóra. Az oszlopsorból mindkét oldalon kiszedtek egy-egy oszlopot, a két legdíszesebb kápolna, balra a Cappella Paolina, jobbra pedig a Cappella Sistina előtt. A cosmata padlózat a 12sz végéről származik. A belső legfontosabb látnivalója a főhajón végigfutó, 5sz-i, 36 képből álló mozaiksorozat, Ó és Újszövetségi jelenetekkel. 1593-ban erősen restaurálták őket ( molto restaurato), sőt a homlokzat belső falán levő mozaikképeket ekkor készítették. Nem írja a könyv, hogy felhasználták-e a korábbi elemeket. A diadalív mozaikja is ebből a korból származik. Az apszis mozaik viszont már későbbi, a szentély 13sz végi meghosszabbítása idejéből, Jacopo Torriti készítette 1295-ben. Az apszis alsó részén levő domborművek a 15sz végéről származnak és a korábbi főoltárt díszítették. A könyv itt ír valamiről, amit nem tudok beazonosítani. 1931-ben lebontották itt a szentélynél a boltozat egy részét és így előkerült a 13sz végi ( az apszismozaikkal egyidős) freskódíszítés egy töredéke, amely prófétákat ábrázol, és Pietro Cavallini vagy Cimabue vagy esetleg a fiatal Giotto műve. Nézegetem a tavalyi fotóimat, de nem találom. Igaz, hogy nem lehetett nagyon közel menni az apszishoz, sőt a baldachin miatt még az apszismozaikot sem lehetett jól látni.
A Bazilika homlokzata különleges, középen a tényleges templom, mellette két palotaszerű épület. A könyv a palazzo szót használja, a jobb oldalit 1605-ben, a baloldalit annak pontos másaként 1743-ban fejezték be. Kanonoki lakások és irodák vannak bennük. A templom jelenlegi homlokzatát Fuga a régi homlokzat elé építette. Kritizálták érte, mert túlságosan hasonlít a Lateráni Bazilika homlokzatához, és a kritikusok szerint az a szigorú stílus nem illik ehhez az épülethez. Ferdinando Fuga egyébként részt vett a Lateráni Bazilikafelújítására kiírt pályázaton, de tervét elutasították) A homlokzat mögötti folyosón IV. Fülöp spanyol király szobra. ( Ürögdi szerint I. Fülöp, de ebben biztosan téved) Az új homlokzat mögötti régi dísze a Filippo Rusuti és műhelye által a 13sz végén készült mozaik. A loggian levő négy márvány angyal 1932-ig a főoltár baldachinján állt, akkor hozták ide.
Az apszishoz vezető monumentális lépcsősort Carlo Rainaldi építette 1669 és 75 között.
A patriarcális bazilikák között a Sta Maria Maggiore az egyetlen, amelynek belseje meglehetősen (abbastanza) közel áll az eredeti, 5sz-i megoldáshoz. A későbbi változtatások közül legfontosabban az apszis megnövelése, az ablakok felének befalazása, az oldalhajók beboltozása, a főhajó mennyezete és természetesen a mellékhajókból nyíló oldalkápolnák.
Sta Maria Maggiore. A csodálatos hóesésre 356 augusztus 5.-én került sor, Liberius pápa idején. (Ürögdinél 352) Ezért használják a Basilica Liberiana., és a hó miatt Sta Maria ad Nives elnevetést is. Az épület azonban későbbi, III. Sixtus (432-440) idejébő, Mária istenanyaságának szentelték, amelynek dogmáját a 431-es zsinat fogadta el. 1966- és 71 között ásatásokat folytattak a bazilika alatt. A feltárt épület Augustus korából vagy még korábbról származik, Hadrianus majd Constantinus idején is felújították és erre épült jelenlegi bazilika .
A bazilika első jelentős átépítésére IV. Miklós (1288-92) idején került sor, meghosszabbították az apszist, és ekkor készült az apszis és a homlokzati loggia mozaikja. A 15sz-ból származik a mellékhajók boltozata, a 16sz elején készült a főhajó aranyozott, kazettás mennyezete, amelyhez az aranyat a Katolikus királyok( Aragóniai Ferdinánd és Kasztiliai Izabella adományozták az első, Peruból érkezett aranyszállítmányból . ( Ürögdi szerint, a vejük I ( Szép) Fülöp adományozta). A 16sz folyamán épültek a mellékhajókból nyíló kápolnák,. V.Pál ( 1605-21) idején készült a homlokzat jobb oldala, X. Kelemen építtette az apszishoz vezető monumentális lépcsősort, majd végül XI. Kelemen ( 1700-21) megbízásából Ferdinando Fuga készítette a jelenlegi homlokzatot és rendezte az épület egyenetlenségeit, az asszimetriát. Érdemes megnézni az alaprajzot, a 16sz folyamán készült kápolnák különböző alakúak és méretűek. Fuga ezek mögé épített egy egyenes falat. így most az alaprajz egy téglalap, amiből egyrészt "kilóg" a két kupolás kápolna domború apszisa és a főapszis.
SS Vito e Modesto ez egy 8sz-i templom, amelyet a 15sz végén átépítettek. Utóbb többször is, de azokat a hozzátoldásokat az 1970-es években eltávolították. Az egyszerű homlokzaton a szép márvány kapuzat 1477-ben készült
Sta Maria Maggiore . A bazilika az Esquilinus domb Cispius nevű csúcsának tetején áll. Én mindig azt hittem, hogy ez egyetlen nagy tér, amelynek a közepén áll a bazilika. Nem így van.
A Via Merulanera tekintő főhomlokzat előtti tér a Piazza S Maria Maggiore. A monumentális, 14.3m magas korinthoszi oszlopfős oszlopot V. Pál hozatta el. Maxentius bazilikájából és 1614-ben Carlo Maderno állította fel. Ekkor készült a tetején levő bronz Mária szobor is. Maxentius bazilikájánál eredetileg 8 ilyen oszlop volt, ez volt az utolsó, amit elhoztak.
Az épület túlsó felén, az apszis mögötti tér pedig a Piazza di Esquilino. Az itt levő obeliszket korábban, 1587-ben, V. Sixtus idején állította fel Domenico Fontana. Ez az obeliszk és párja( a most a Quirinale terén levő) eredetileg Augustus mauzóleumának bejáratát díszítették. Ezeket még hieroglifák nélkül hozták el Egyiptomból és a rómaiak faragtak rá valamit, aminek természetesen semmi értelme. Innen egyenesen végignézve a Via Depretis- Via Quattro Fontane- Via Sistina vonalon, az út végén a Spanyol Lépcső tetején levő obeliszk látható, amelyet viszont sokkal később 1789-ben állítottak fel.
A bazilika bal oldalfalánál levő utca a Via Liberiana, a jobb oldalánál levő a Via di Esquilino.
Szubjektív vélemény:
A könyv elég sokat ír a bazilikáról. Elolvastam Ürögdy és Péteri Pál könyvében is a leírást. A többi magyar nyelvű útikönyv komolytalan. De ebben a két könyvben is viszonylag kevés a tényszerű leírás, több a dícséret/lelkendezés. Nem tudom, mi lenne a jó szó. Viszont többször végigolvastam a mellékhajókból nyíló, főleg barokk kápolnák leírását. Néhány kivételtől eltekintve inkább a harmad, mint a másodvonal mesteri dolgoztak itt. Szóval Ürögdy és Péteri Pál nem hibáztak, amikor mellőzték ezeknek a részletes leírását. Igyekszem csak azt leírni, amit ők kihagytak és érdekesnek találok.
Palazzo Brancaccio. Az utolsó munomentális patrícius palota, amely 1912-re készült. A megrendelő Brancaccio hercegnője, eredeti nevé Mry Elisabth Field. Nereneszánsz és neobarokk keverék. '958-ban ittnyitották meg az előző évben alapított Keleti Művészetek Nemzeti Múzeumát. ( Museo Nazionale d'Arte Orientale). Ez Olaszország legjelentősebb és legnagyobb ilyen jellegű intézménye. Közel, Közép és Távol - Kelet egyaránt. A könyv 6 oldalon ismerteti a gyűjtemény, az apróbbik apró betűvel. A lgrégebbi tárgyak az ie 3. évezredből , a legújabbak pedig a múlt századból származnak. Biztos, hogy nem az első sőt még csak nem is az ötödik római utazás programja, de ha valaki már minden egyebet látott, akkor érdemes lehet benézni.
A teljes gyűjtemény megtekintése többnapos program.
Tovább haaldva balra a Via Giovanni Lanza, jobbra a Via dello Statuto,ezt a két utcát a Via Cavour és a Piazza Vittorio Emanuele II. közvetlen összekötésére 1873 után alakították ki, 1930-32-ben pedig kiszélesítették.
S Alfonso de' Liguori. A "gothic revival" első római példája. A gótikus újjászületés, szerintem mi csak neogótikusnak nevezzük. Már több olasz nyelvű szövegben olvastam az angol kifejezést. A 19sz közepén és végén Londonban számos ilyen neogótikus templom épült, de a Blitz idején jelentős részük megsemmisült. Ez a templom 1859-ben készült, természetesen egy angol építész tervei alapján. A homlokzat travertin kő és tégla burkolat keverése.
Arco di Gallieno. Gallieno 260 és 268 között volt császár. Eredetileg a Serviusi városfal egy kapu, a Porta Esquilina állt itt, először Augustus idején restaurálták, majd Gallieno, innen kapta a nevét. Mellette a szép kút 1926-ban készült.
A következő kereszteződés balra a Via Labicana, ezen csak 900m-re van a Colosseum. Egyre inkább rájövök, hogy Róma kicsi. Csak a dombok teszik időigényessé a gyaloglást
Ss Marcellino e Pietro ez egy Constantin kori titulus, amelyet a 18sz közepén tottak a korszak stílusában. A Via Merulane innentől már emelkedik az Esqulinus csúcsa felé. Balra Szt Anna templom, amiről csak azt írják, hogy a múlt század elején teljesen átalakították. Érdekessége a nagy mennyezeti ablak, ahonnan a világítást kapja, valamint a liberty stílusú díszítés. Az olaszok így nevezik a szecessziót.
Jobbra a Piazza Dante ( amit az előbb auray is említett) az 1873-as tervben szerepelt a tér létesítése, eredetileg több ilyen teret terveztek. A tér helyén a császár korban a Horti Lamiani volt, a 16sz-ban pedig itt épült a Villa Palombara. A jelenlegi épületek 1900 körül készültek eklektikus stílusban.
Maecenas auditoriuma. Olaszul szabályosan Mecenate. A könyv hozzáteszi, hogy "cosidetto", úgynevezett. 1874-ben fedezték fel. Félig a felszín alatt közvetlenül a Servusi városfalon belül épült. Egy előcsarnok, egy négyszögletes aula, amely valamikor boltozatos volt, a falak mentén nagy négyszögletes fülkék,. A terem apszisban végződött, aelyet szintén fülkék díszítettek. Talán ninfeum vagy nyári ebédlő lehetett ( triclinio estivo) A kőgazdag Maecenasnak itt volt fényűző birtoka, a Horti Maecenatiani. Falfestmények is maradtak, tájképek és kerti jeleneteket ábrázolók egyaránt.
Első római útjaimon többször szálltam meg egy B&B-ben a Via Petrarcan, a Piazza Dante mellett. Sőt, egyszer a téren lévő B&B-ben is. Akkoriban még sem a Pza V. Emanuele, sem a Merulána nem volt annyira multikulti hely, mint amivé később lett. Sokszor éjfél körül gyalogoltam haza a belvásrosból vagy a Merulánán, vagy a V. Emanule felől érkezve. Néhány évvel később már nagyon megváltozott ez a környék.
Az első e-n van a hangsúly. A Venezia-ban pedig a másodikon.
Számomra két teljesen különböző dolog az, hogy az adott országban hogyan kell kiejteni és az, hogy itthon, Magyarországon hogyan lehet/szabad kiejteni. Vagy bárki más a saját hazájában. Ott persze érdemes a helyi kiejtéssel mondani, mert egyébként nem értik. Persze , lehet hogy egy kis szicíliai faluban nem értik a szabályos olasz kiejtést, vagy egy sváb faluban a Hochdeutsch-ot. Vagy Amerikában a British Englisht.
De itthon? Nem beszélhet mindenki minden nyelven. Mert ha elvárjuk hogy szabályos angol kiejtéssel mondjuk itthon az angol szavakat és szabályos olasz hangsúllyal az olasz szavakat, akkor várjuk ezt el el a svéd, a görög vagy a kínai nevek esetében is. A különbség csak az , hogy a szabályostól eltérő olasz vagy angol kiejtést többen észreveszik, mint a szabályostól eltérő svéd kiejtést. ( Direkt nem hibás kiejtést írtam) Egyszerűen azért, mert többen beszélnek angolul vagy olaszul, mint svédül. Én ezt nem veszem komolyan. Sőt külföldön is, ha rosszul mondok valamit, akár a kiejtés, akár a szóhasználat vagy nyelvtan szempontjából, de mosolygok és látják a jó szándékot, akkor mindent megtesznek, hogy megértsenek és segítsenek.
Én azóta is röhögök az esetemen a francia jegypénztárossal. És persze van néhány történetem, amikor 2-3 angolul, németül vagy olaszul kiejtett szó után megmondták, hogy ,magyar vagyok. Nincs miatta semmi rossz érzésem
Én már annak is örülnék, ha a magyar mondatot jól hangsúlyoznák. A mondat értelmének megfelelően.
Az idegen nyelv azért kérdéses. A japán főváros magyarul Tókió. MIndenki így mondja. Pedig "TÓKJÓ" a helyes. Az írásjel kiejtése a "jó".
Párizst mondunk és nem Parí-t. Aki beszél franciául, azt zavarja. A többieket pedig a "Parí" zavarná.
Az adott országban persze szerencsés szabályosan kiejteni a neveket. Sosem fogom elfelejteni, amikor a francia jegypénztáros átadott papírt és tollat, hogy írjam le, hova akarok menni. Caen város nevét nem tudtam rendesen kiejteni.
Mániám az olasz helyesírásban nem mindig jelzett hangsúly. Az idézett két szóban is, de csemege (vagy nehézség) még haladó tanoncoknak is néhány keresztnév. Figyelem a hangsúlyra:
Via Merulana. Már a 16sz végig városfejlesztésnek is ez volt a fő eleme, akét patriarchális bazilika összekötésére. Az 1873-as terv is a terület fő főútvonalaként képzelte el. Nem a két bazilika főhomlokzatát köti a össze,az út egyik végén a Lateráni téren álló obeliszk, a másik a Sta Maria Maggiore előtti oszlop áll. Az útvonal leírása az előbbitől indul. Itt a közelben van az egyetlen megmaradt villa, a Villa Wolkonsky.
Casino Massimo Lancelotti, a villa már eltűnt, eredetileg a Giustiniani családé volt, később lett a Lancelottiéké. A casino a kert lak, a 16sz végén épült, falába antik töredékeket építettek be. Büsztük, relefeek, szarkofág lapok. Úgy, mint a Casino Pallavicini esetében. Az épület jelenleg a Ferences rendhez tartozik. Abszolút művészet megszállottakat érdekelheti csak az, hogy itt van a legfontosabb freskóciklusa a 19sz közepi német nazarenus festőiskolának. Ők a korai reneszánsz művészetét tartottak követendőnek, ugyanúgy mint szintén ugyanebben a korban az angol preraffaelita mozgalom.
Museo Storico della Liberazione di Roma. Róma felszabadításának múzeuma. Ez nem az 1870-es, hanem az 1944-es felszabadítás. A helyszín pont megfelelő. 1943-44-ben itt volt az SS római székhelye, 1944-ben börtönként is használták.
Basilica di S Antonio di Padova. Ez volt az első jelentős egyházi épület 1870 után. Neo ezmegaz, leginkább neoreneszánsz, érdekes a nyolcszögletű harangtorony, színes és aranyozott majolika borítással. Tipikus elegáns 19sz végi templombelső.
Én nem nagyon jártam ezen a környéken. A Lateráni Bazilikához mindiig metróval mentem. Persze a Terninihez beérkező busz Ciampinotól és Fiumicinotól is megy erre, csak úgy érkezhet a Termini déli oldalához. Sosem tűnt különösebben vonzó környéknek. Egyszer mentem végig busszal a Santa Croce Gerusalemmahoz. Még 2005-ben. Az volt a terv, hogy visszafelé leszállok a Piazza Vittorio Emmanuelen és ott körülnézek. De odafelé a buszból annyira szakadtnak és mocskosnak tűnt, hogy lemondtam róla. Persze azóta eltelt 15 év, lehet, hogy azóta már szanálták a környéket.
Éppen most olvasok egy Milánóról írt német nyelvű könyvet, végigolvasom az uatzásos könyveket. Olasz írta, németül. És ebben is ugyanez gondolatmenet. In der zweiten Nachtkriegzeit. A "háború után " az összetartozó kifejezés, ezt írja egy szóban.
Az a baj a dopoguerrá-val, hogy míg a kezdete egyértelmű (a háború vége), a vége meghatározatlan. A háború utáni újjáépítés tuti beletartozik, de legtöbbször az egész miracolo economico-t odaveszik. Sőt, van olyan értelmezés is, h. egészen 68-ig tart
Biztos, hogy mind a kettő szabályos. De dopoguerra kifejezés nem a háborúra koncentrál, hanem a háború utáni időszakra. És nekem az is érdekes, hogy nem az összetett szó második tagjával egyezteti a sorszámnevet hanem az első tagjával.
Tovább a rione Esquilino. 1600 után isméte egy villanegyed alakult ki, a gazdagok villái nagy kertekben. Egybefüggő zöldövezet volt a város szélén. Az 1870-es rendszervéltás után, pontosabban 1873-ban készült egy városrendezési terv, amely ezt a környéket továbbra is a jómódú polgárság lakóhelyként képzelte el, modernizált formában. A korábbi főváros, Torino városképére hasonlítóan, eelgán palotákkal, szép terekkel, mint a piazza Dante, vagy a Piazza Vittorio Emmanuele II.
Az előkelő jelleget azzal is jelezték, hogy az utcákat a királyi család, a Savoyai ház tagjairól és más híres politkusokról nevezték el. Pl: Principe Amadio, Principe Eugenio ( szerintem őt mi Savoyai Jenőként ismerjük), Cardlo Alberto, de van itt III. Napoleonról és Mazziniről elnevezett utca is. Egy dologgal nem számoltak, a vasútállomás szerepének változásával. Míg a 19sz végén a vasút a jövő szimbólumának számított, később gazdagok, mindenütt, így Rómában is elköltöztek az állomás környékéről. A környék egyre kevésbé lett elegáns. Sőt. A második világháború után pedig kifejezetten szakadt. ( ezt a könyv szépen körülírja) Az 1980-as évektől kezdték el a szanálást.
1883-től kezdték kiépíteni a terület déli részét, a via Mazzini és az Aurelianusi városfal között. Itt voltak a villák, ezek közül egy maradt meg, a Villa Wolkonsky, és két másik villához tartozó casino ( kert épület), de ott maga a főépület, a villa már megsemmisült.
Off
Egy abszolút szubjektív megjegyzés, a nyelvhasználattal kapcsolatban. Én a " második világháború után" mondatot mindig a "dopo la seconda guerra mondiale" kifejezéssel fordítottam. Anno az olasz turisták mindig megértették, soha senki nem szólt érte. A szerkezet németül és angolul is ugyanez: after the second WW, nach dem zweiten Weltkrieg. A magyar nyelvnek más a szerkezete, de mi is a világ és a háború szavakat írjuk egybe, ezek alkotnak tartalmilag egységet. Hát ez a könyv nem. Nel secondo dopoguerra. A háború és az után alkot egységet. Nem a háborúnak ad sorszámot, hanem a háború utáni időszaknak.
