A "formai" dolgok is fontosak, de a tartalmiak még inkább. Azaz, hiába szerzel egy jó mintát, ha a releváns tényeket kihagyod, és a jogi érvelést rosszul építed fel, akkor - mivel a bíróságnál a keresethez kötöttség érvényesül - hiába van esetleg igazad a kereseted elutasítják. A keresetet sokan panaszlevélnek fogják fel, amire a bíróság majd megoldja a gondjaikat. Végkövetkeztetés: kérd pártfogó ügyvéd kirendelését.
Email esetén a bíróság maga biztosan nem fog állást foglalni, hanem szakértőt rendel ki. Másrészről hozzáértőként azt mondom, hogy a kapott emailek önmagukban semmit nem bizonyítanak, azt akárki is küldhette.
Ha az illető maga is elismeri, hogy ő küldte őket, vagy hozol egy tanút, aki előtt elismerte az illető, akkor van esély, hogy megálljanak bizonyítékként.
Én más egyéb, lehetőség szerint nem tanú, hanem tárgyi bizonyíték irányában keresném a megoldást. Vagy valami beugratós-beismerős szituációba csalnám bele a másik felet.
Az egyik önkormányzatnál feljelentették a polgármestert és a jegyzőt a következők miatt: az állam a településen működő kisebbségi önkormányzatok számára minden évben ad bizonyos támogatást, kb. 500.000 Ft-ot. Ez csak a kisebbségieket illeti. Lennie kellene egy megállapodásnak a települési és a kisebbségi önkorm. között, ami alapján pl. a feladatmegosztást végzik. Ilyen megállapodásuk nincs. És ezért kisebbségi költségvetés sincs a nagy önkorm. költségvetésében. A nagy önkormányzat visszatartotta az ominózus támogatást, pontosabban felhasználta maga. Meghozták a zárszámadási rendeletet, "felhasználva a kisebbségek által" tartalommal. A kisebbségek reklamáltak az Állami Számvevőszéken, amelyik visszafizettette a más célra felhasznált támogatást. Erről a MÁK kiadott egy igazolást. Mivel a jegyző ill. a polgármester korábban sem járult hozzá költségvetés hiányában a kifizetéshez, a kisebbségek hopponmaradtak. Közokirat hamisítás-e a hamis zárszámadási rendelet, ill. jogosulatlan támogatás igénybevétele bűncsekmény elkövetésre került-e? Hogyan juthatnának pénzükhöz a kisebbségi önkormányzatok?
Mielőtt bármit tesztek, vegyetek egy Polgári perrendtartást, meg egy Polgári törvénykönyvet. A legtöbb bíróságon kapható. Irányadó lehet a 1628, 1656, 1657 sz. hozzászólás.
A nem pereskedő fajta jobban teszi, ha jogi ismereteit fejleszti, pláne ha nyerni akar. A balekokat mindenhol megvezetik.
Van egy egész más kérdésem is, szoftver szerzői jogról.
Veszek egy autót, melyben fedélzeti számítógép van (ma már talán mindegyikben van). Ezt a szoftverrel működtetett készüléket egy személyi számítógépen futó diagnosztikai programmal lehet beállítani, kiolvasni, stb. A diagnosztikai programot azonban az autógyárak nem, vagy csak igen borsos összegért hajlandóak eladni.
Tegyük fel, hogy értek a számítástechnikához, és jól meghekkelem a fedélzeti kompjútert, tanulmányozom a működését, és magam e készítek egy diagnosztikai programot.
1. Törvényellenes-e ha ezt magam használom (merem remélni, hogy nem, mert a saját garázsomban, a saját autómmal és a saját számítógépemmel azt csinálok amit akarok)
2. Jogilag támadható-e, ha én ezzel a programmal bérmunkát végzek, azaz pénzért mások autójának fedélzeti számítógépét kiolvasom, illetve beállítom.
3. Támadható-e az, ha én ezt a szoftvert piacra dobom? Ezzel végül is már érezhető forgalomcsökkenést lehet okozni a márkaszervízek forgalmában. Viszont végül is ez olyan, mintha egy nyomtatóhoz valaki utángyártó készít egy patront: A gyártók olcsón adják a készüléket, és azt hiszik, megszedik magukat a kellékanyagon, viszont azt meg mások olcsóbban utángyártják (akár van szoftver benne,akár nincs).
4. Tehet-e a gyártó olyan kikötést, hogy aki az ő készülékét más gyártmányú diagnosztikai programmal próbálja használni, illetve ilyen diagnosztikai programot készít, az ellen jogi lépéseket kezdeményez?
5. Változik-e a dolog megitélése, ha nem egy nagy sorozatban gyártott autóról, hanem egy jóval kisebb sorozatban készülő, egyébként az autóhoz hasonló értékű és összetettségű gépről van szó, valamint a diagnosztikai program "utángyártott" változatát nem egy mezei felhasználó, hanem a konkurrens cég készíti el, és dobja piacra?
Igen, de az közigazgatási határozat, aminek a bírósági felülvizsgálatát lehet közigazgatási perben kezdeményezni. A VB, pedig nevéből és funkciójából adódóan inkább a bírósághoz áll közelebb.
Páromat /két gyerekem édesapját/ börtönbe vitték egy jogerős itélet alapján, melyet a Városi Biróság hozott első fokon. Legalábbis igy gondolom, mert ez az egy itélet született. Szóval most, miután megtörtént a baj /hogy bevitték a börtönbe/ egyébként az itélet tavaly márciusban született/ felkerestem egy ügyvédet, aki miután elolvasta az itéletet azt mondta, hogy akkor azt hatályon kivül helyezteti? Mit jelent ez? Mert az ügyvéd amikor rákérdeztem, azt mondta, hogy nem jelent semmit. Egy másik ügyvéd pedig azt mondta, hogy ha hatályon kivül helyezik az itéletet, akkor ki kell engedjék a páromat, ugyanis nincs mi alapján benntartaniuk. Lehetséges ez? Egyébként az előző ügyvéd /nagyon sok pénzért/ elintézte volna, hogy perújrafelvételt kér és , hogy addig a párom szabadlábon védekezhetett volna. Sajnos azonban nem jött össze a pénz időben. Egyébként a perújrafelvételt arra hivatkozva kérné az ügyvéd, hogy a párom egyetlen egy tárgyaláson sem vett részt /persze saját hibájából/ de ellene az itélet mégis a háta mögött született! Tud valaki nekem valami biztatót mondani? Van rá esélyem, hogy kiengedjék ezzel a hatályon kivül helyeztetéssel? És ha nem sikerül azt tudja valaki, hogy mi alapján szoktak elengedni a büntetésekből? Van aki azt mondja, hogy harmadolják. Ez mindenkire érvényes? Három évnél mire számithatok ha nem történik semmi érdemleges?
Azt szeretném kérdezni a hozzáértőktől, hogy tudás alapu nyereményjáték szervezéséhez milyen engedélyek kellenek? (pl pénzdíjjas sakkverseny) Kell e hozzá egyáltalán vmi speckó engedély? Pláne ha online és üzletszerü a tevékenység?
Én valóban semmit sem tudok a jelen ügyben illetékes választottbíróságra vonatkozó szabályokról.
Csak abból indultam ki, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata ellen sincs helye fellebbezésnek, újrafelvételnek, méltányossági eljárásnak, de ha jogos érdekét sérti a határozat, akkor keresettel kérheti a bíróságtól annak felülvizsgálatát. (A Kbt még ennek a szabályait is rendezi.)
Az én tapasztalatom az, hogy igen gyakori, hogy akinek nem kedvezett a KDB, az már fut is a bíróságra...és "szerencsét próbál" :-).
Simán lehet, hogy az Iparkamara VB esetében ez nem így van.
Tehát akkor ha jól értelek, fellebbezés tényleg nincs, de a VB is hozhat olyan döntést, ami a felperes beadványának csak egy kis részét itéli megalapozottnak, és túlzott (igazából kibaszás és bosszú céjával indított) kártérítési igényt a valós szintben határozza meg?
Azért ez nem ilyen egyszerű. a VB ítélete a rendes bíróság ítéletével azonos hatályú, fellebbezésnek helye nincs ellene. Végrehajtására a bírósági végrehajtás szabályai az irányadóak. A bíróság ha csak simán beadod a keresetet a VB ítélethozatala után a másik fél ezirányú kifogása alapján megszünteti a pert, vagy idézés kibocsátása nélkül elutasítja, mint ítélt dolgot. A VB ítéletének, csak az érvénytelenítése kérhető a bíróságtól, de ennek szigorúan meghatározott esetekben van csak helye.
Tehát az nem megy, hogy alávetem magam a VB ítéletének, majd amikor az nekem nem tetszik, akkor "én nem ilyen lovat akartam" felkiáltással a Bíróságon is szerencsét próbálok.
Kedves hozzáértők, az Iparkamara mellett működő választottbíróságról szeretnék érdeklődni. Az az információm, hogy ez a bíróság a vita tágyában csak igen/nem módon dönthet, márpedig az igazság általában valahol a két fél álláspontja között van. Viszont állítólag ennél a bíróságál nincs köztes állapot, tehát vagy a felperesnek ad teljes mértékben igazat, vagy teljes mértékben elutasítja, és ráadásul fellebvitel nincs.
Lehet, hogy már így is érthető a kérdés, de azért leírom az esettel analóg példát:
X cég megvásárolta Y cég által üzemeltetett kávézót (magával a céggel együtt, és azt beolvasztotta magába). Három évvel később X cég perli az Y cég volt tulajdonosait, kártérítésért, a következő alapon.
Rájöttek (három év múlva, amikor veszteségessé vált a kávézó!), hogy Y cég gyakorlatában nem használt kockacukortartót. Ezért ők kénytelenek voltak egy teljes új kávéskészletet vásárolni, kávéfőzőgéppel együtt. Követelik továbbá a kockacukortartó hiánya miatt elmaradt vendégek forgalmából fakadó elmaradt hasznot. Arányok: a kávézó eladási ára 10 millió, a kockacukortartók ára kb 10 ezer, a per értéke (a vadonatúj kávézófelszerelés kávfőzőgéppel együtt, plusz az elmaradt haszon) 2 millió.
X cég szakértőket vonultat fel, hogy márpedig kávézót üzemeltetni kockacukortartó nélkül súlyos szakmai hiba, tehát nyilván Y is használt ilyet, csak nem adta át X-nek, tehát szándékosan megtévesztette. Már ez vitatható, sőt felmerül a kérdés, hogy miért nem az adás-vétel után jutott eszükbe tételesen átvenni a felszerelést, és a kockacukortatót hiányolni. De tegyük fel, hogy mégis bebizonyítja X cég, hogy valamilyen mértékben Y is felelős a kialakult helyzetért (sajnos keresetükben rengeteg jól csengő, ám hazug állítást sorolnak fel), tehát Y cégnek pótolnia kell a hiányt. Na de az új kávéfőzőgép, az abszolút irreális, elmaradt hasznot követelni is megalapozatlan. Azt gondolnám, hogy egy bíróság ilyenkor kimondja azt, hogy mekkora kártérítés a jogos. Na de ha csak két véglet van, akkor hogy van ez, hol itt az igazság?
Mivel a gyerek 15 éves, egyszerően titokban felhívta az egyik szülejét, hogy befogadná e? Az örömest igent mondott és a gyerek egyszerűen elszökött hozzá! A másik szüleje dúlt fúlt és azonnal hívta a gyámügyet, ahol azy válaszolták neki, hogy ilyen idős gyereket már nem lehet kényszeríteni egyik szülőhöz sem, annál lakik, amelyiknél jobban érzi magát! ÉLJEN!
A Te dolgod, mit csinálsz, de én úgy látom ezzel csak magadnak ártasz, mármint anyagilag és főleg idegileg. Az általánosítással pedig te sem vagy éppen igazságos. Egyébként a perköltségekkel számolsz ?
Egy liter savanyú tej még többet is ér, mint 1 Ft.
Az önkormányzatok jogalkotók. Tisztában vannak vele, hogy tényleg tíz év, mire valaki felül tudja vizsgáltatni a joggal legalizált disznóságot. Először rendes per I.-II. fokon, alkotmányjogi panasz, majd LB felülvizsgálat alkotmányjogi panasszal, azután perújítás. Felülvizsgálata, LB felülvizsgálata. A felperes évekig rágja a kefét, állja az idegi terheléseket meg a perköltségeket -illetékeket, miközben a jogalkotók vígan röhögnek és utasítgatják az apparátust. Azoknak felelősségük nincs, a jegyző persze mindig a település érdekében jár el. Az összes költség(ük)et állja az önkormányzat meg az állam. Menet közben és végső soron is. Van olyan, aki ilyen kilátások mellett is perel? Van, én.
Pont arra számítanak, hogy menet közben a dolog elvérzik, beleun a balga, megtörik az évek, legatyásodik, esetleg trükkös ügyvédek (tisztelet az olvasónak) jégre viszik az ügyet, hibázik a felperes valamit és neki annyi, vesztett. Így lehet ezt csinálni zsinórban következmény nélkül. Ehhez kell némi összefogás az állami szervek részéről meg a közig hiv. részéről, ami mindig megvan, mert én nem bántalak téged, te meg hagyj élni engem, kéz kezet mos. A felperes közben a rendszer ellenségévé válik, akit már nem szabad komolyan venni. Sőt, el kell lehetetleníteni: hozzászólásának lényegét mindenhol el kell kenni, vállalkozásának ahol lehet, be kell tartani, vegyük el a tulajdonát is, hibásan kell leírni a nevét a helyi újságban (tizenöt éve ismernek) mint nemecsek ernőnek, közben pedig mutassuk, hogy az erő velünk van.
Tudod, hogy annak a valószínűsége, hogy egy esemény bekövetkezik - ami álljon tíz cselekményből, és az egyes cselekmények bekövetkezésének valószínűsége legyen 90 % (adjunk 10 % hibázási lehetőséget a felperesnek): 0,9 a tizediken, ami 34 %. Ez azt jelenti, hogy ha csak igen keveset hibázik is a felperes, nagy valószínűséggel mégis veszít (hagyjuk az igazságot).
Maga a jelenség, ami ellen küzdök. Nekem kiszámíthatónak kell lennem, előre tudatom, hogy biztosan beperelem az önkormányzatot, ha okot ad rá. A kiszámíthatóság azt is jelenti, hogy végig kell vinni az jogorvoslatokat, nem pedig elakadni néhány év után. Igy lassan mindig lesz olyan ügy amelyik végetér, és folyamatosan érzi az önkormányzat a vesztés (elméleti) lehetőségét. Ha az ügy nyilvánosságot kap, már nem olyan egyszerű a dolguk, az én feladatom, hogy kulturáltan végezzem a felvilágosító munkát. Anarchia nélkül. Eddig így volt. Közben pedig segítenem kell az önkormányzat karácsonyi rendezvényét, a gimnáziumát etc. A helyi internetes fórumot viszont néhány hónap alatt kinyírtuk, a kemény kritikát végképp nem bírták, "felfüggesztették" működését. "A szó veszélyes fegyver..." mondja a dal, itt 5000 nyugdíjas fegyvertelen (a jogalkotásból kifolyólag). De hol marad a fegyverek egyenlőségének elve? Sötét országban élek, hol a kapcsoló?
