Keresés

Részletes keresés

dolna Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33887

Boda Edit: Színeváltozás

A hártyákon apró gyökérszálak.
Így repülnek a kitépett fák –
tündöklő koronával.

dolna Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33886

Boda Edit: Lélekmadár rikoltott

Hét burokban pihentem,
világra öleltek,
világra öleltem.
Lélekmadár rikoltott fölöttem.

Megbocsát a vihar
és a száraz levél,
a patakzó vérből
hulló darab kenyér.

Magemésztő földben
forgolódik a Nap,
álmodja az eget,
holdat, csillagokat.

dolna Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33885

Boda Edit: Két zsoltár és egy varázsének az anyanyelvről
/részlet/

1. Zsoltár

Nem jött hegyről,
dombról,
sem a csillagokból,
sem a lenyugvó nap
aranykosarából,
sem a holdanyónak
csillámszőtteséből,
fűzfavessző fényes,
ezüst leveléből,
csak jött szülőanyám
pusztai lelkéből,
csak jött szülőapám
mesélt meséiből,
igéből testté lett
ismeretlen szélből,
szarvasok között nőtt
Krisztus tenyeréből.

Szerteolvasztottam
szóostyám a számban,
véremig elhatolt,
kisarjadt a szárnyam.
Fű-fa mellémzöldült,
a madár hozzám ült,
s megértettem nyelvét
a kérges utaknak.

Ebben a világban
asztalt terít nékem,
énekelt szavak közt
elfeledem vétkem,
gránátalma törzsből
építi elszántan
nevető keresztem.
Nevető keresztem?
Vagy talán a bölcsőm?
Égbeli tutajom
szárnyait a felhőn?

Álmaim varkocsát
a kezében tartja,
lebukom, fölcibál
örökké a karja,
tiszta vizű égben
fürdeti a testem,
hintajában ülök,
angyalait lesem.

Anyáimnak nyelve,
apáimnak nyelve,
szakadtas ruhájú
idők fejedelme,
az évek hálóján
áthulló fénycsóva,
mindent beborító
kétágú diófa!

Nem jöttél a hegyről,
sem a csillagokból,
sem a lenyugvó nap
aranykosarából,
sem a holdanyónak
csillámszőtteséből,
fűzfavessző fényes,
ezüst leveléből,
csak jöttél anyámnak
pusztai lelkéből,
csak jöttél apámnak
mesélt meséiből,
igéből testté lett
ismeretlen szélből,
szarvasok között nőtt
Krisztus tenyeréből.

Zsonát Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33884

Csanád Béla

 

 

VALLOMÁS A SZERETETRŐL

 

,,A szeretet a létezés

legtökéletesebb formája.”

 

Sokan leírták ezt

a régi századokban.

Sokan leírják majd

jövendő századokban.

De mindenkinek ismét

minden időben újra és újra

fel kell fedeznie.

 

S nem elég gondolkodni róla.

Nem elég hinni benne.

Élni kell!

 

 

 

Kenyér és

bor [329.]

Zsonát Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33883

Csanád Béla

 

 

ÖRÖK HÚSVÉT

 

Húsvét:

a hazaérkezés.

Mindnyájan tékozló fiúként

szorongva, félelemben

s könnyek közt térünk vissza

egyetlen otthonunkba.

Szerencsét próbálva

hírnevet, örömöt kerestünk,

de csak a sértések eledelét ettük,

csak a lét bizonytalanságát

éreztük szüntelenül.

Legalább béresek lennénk,

fizetett szolgák

az atyai házban!

 

Atyánk irgalmasan

ott vár bűnbánó utunk végén,

minden évben, télen-nyáron,

minden órában.

Fiaként fogad,

asztalhoz ültet.

Kezdődik az igazi élet.

 

 

 

Kenyér és bor [327-328.]

Zsonát Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33882

Csanád Béla

 

 

HOGY FÉNY LEGYEK

 

1.

 

Feltámadt Krisztus e napon!

Feltámadt vele életünk!

Alleluja!

 

2.

 

Jézus,

feltámadásod

világosság a népeknek,

fény az embereknek!

Hadd legyen életem is

fény a sötétségben:

   szeressek ott,

                     ahol gyűlölnek,

   megbocsássak,

                        ahol sértegetnek,

   összekössek,

                     ahol szakadás van,

   reményt ébresszek,

                           ahol elkeserednek,

   vigasz lehessek,

                        ahol szenvednek,

   örömet vigyek,

                     ahol szomorúak.

 

   Uram,

   add, hogy fény legyek

   a sötétségben!

 

  3.

 

   ,,Ne panaszkodj a sötétség miatt,

   többet ér,

   ha gyújtasz egy szál gyertyát!”

 

 

 

Kenyér és bor [318-319.]

Zsonát Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33881

Csanád Béla

 

 

HÚSVÉTI ÉNEK

 

Fűszerek és drága kenőcsök

illata száll a levegőben.

Istenem, csupa Krisztus-emlék

ez a tavasz. Örömre bőven

van okunk most. Ujjong az egyház,

szüntelen hálát zeng ma néped:

Feltámadt Krisztus, alleluja!

Legyőzte a halált az élet!

 

Milyen egyszerű, diadalmas

szavakkal hódol a dicséret.

Dísztelenségében hatalmas

ez az igazság, ez az ének:

Feltámadt Krisztus, nincs a sírban,

győzött az élet, alleluja!

Feltámadt Krisztus, – zeng a szívek

harsonás hite újra s újra.

 

Csupa ujjongás ma a vágy is

a nyitott sír csodálatában:

Hiszünk, hiszünk a szeretetben,

a jóságban s feltámadásban!

Istenem, add meg kegyelemmel,

életünk legyen ilyen reggel:

telve gyógyító illatokkal,

beforrt sebekkel s győzelemmel!

 

 

 

Kenyér és bor [308-309.]

Zsonát Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33880

Csanád Béla

 

 

FELTÁMADÁS

 

Ha semmi sincs,

amibe megkapaszkodj,

ha üres a levegő is,

ha napjaid sivatagok,

se teled, se nyarad,

ha valahol a világűr peremén élsz,

s talán meg sem születtél igazában,

 

keresd,

keresd a másik arcot,

a véreset, a megcsúfoltat,

aki felemel s megvigasztal.

Tekints reá,

és mondd ki bátran:

áldalak,

ki legyőzted a halált!

Győzzön bennem is

feltámadásod!

 

 

 

Kenyér és bor,

(1977) [147-148.]

Zsonát Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33879

Kedves Dolna!

 

Örülök, hogy újra itt vagy!

Előzmény: dolna (33876)
Zsonát Creative Commons License 2012.04.10 0 0 33878

Bódás János

 

 

HÚSVÉTI HIT

 

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,

a húsvéti hit győzelmes marad.

– Az Úr feltámadt! – vallja millió szív

s nem roskad össze semmi súly alatt.

 

Én sem hajlok a hitető beszédre,

nagyképű bölcseknek nem hódolok,

de – tördelvén a titkok néma zárát –

csak azt hiszem, mit megtapasztalok,

 

De mit nem érzek vak, süket kezemmel

s hová nem ér el káprázó szemem,

lelkemmel látom azt, melynek, ha szárnyal,

s nem ér nyomába gyarló értelem.

 

Én hallom, mit súg virág a virágnak,

bár hangjának fülemben nincs nyoma,

értem a tavasz illatos beszédét

s érzem Istent, bár nem láttam soha.

 

S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről

lelkeket mosva hullt alá a vér,

mégis hiszem a Krisztus diadalmát,

s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!

 

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,

amíg az élet rögeit töröm

s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd

egy új élet s benn mennyei öröm.

 

E hit vigasztal minden megtiportat,

özvegyet, árvát, sír felé menőt,

gyermeket vesztett zokogó anyákat,

s aki beteg is, ebből nyer erőt.

 

– Az Úr feltámadt! – vallja millió szív

s nem roskad össze semmi súly alatt…

– Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,

a húsvéti hit győzelmes marad!

 

 

 

Virág a sziklán, 1932 [19-20.]

gyöngyvirág Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33877

Kedves Dolna! A fotó is saját. Nagyon szeretem fotózni a virágokat is.
Nagyon szép verseket hoztál, örömmel olvasom ezeket a válogatásokat. Szép napokat!
Ezt a fotót tegnap készítettem, a tojásokra én karcoltam a mintát.

Előzmény: gyöngyvirág (33859)
dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33876

Jó éjt mindenkinek!

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33875

Hervay Gizella: Harang

Lábujjhegyen járok a csendben,
hallom a gondolataidat,
visszafojtott lélegzettel
megállt fölöttünk a harang.

Aztán meglódul majd újra,
félreveri az időt,
és nem lesz hova hazamenni
ítéletidő előtt.

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33874

Hervay Gizella: Mint a világ

Tévedtem hát megint.
Pedig a szükség vitt reményre,
nem a hit.
Kilépek életemből.
Mi vár odakint?

Itt benn - a nem a nemre -
épül valami.
Egyre nehezebb
kimondani.

Elfogyasztom magam,
így növök tovább
- tévedéseimből -,
mint kint a világ.

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33873

Hervay Gizella: Egyetlen mozdulat

Egyetlen mozdulat elég lett volna,
                hogy el ne veszítselek,
de ez a mozdulat
                még meg se született.
Nem született meg az egyetlen gondolat,
amivel el tudnád gondolni
                láthatatlan arcomat.

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33872

Hervay Gizella: Csillagaimtól szemedig

I

Csillagaimtól szemedig,
csillagaidtól szememig,
testem és tested között
fényhullámként terjed a vágy.

A tárgyak álmokká vágynak lenni,
a vágyak testté lenni vágynak.

A valóság az álmokon át
újjáteremti önmagát,
s új-magában valóság már a volt-álom is,
s e teljesebb világ újat álmodik.
Így válnak vérünkké, idegsejtünkké,
múltunkká, emlékeinkké az egykori vágyak,
így teremti jelenvalóvá álmainkat a jövő,
szemedben parányi, tűnődő anyaggá váltan
így üzen a tágasabb létnek
a szervetlen világ.

Fiam az ölemben ül.
Ha megfoghatná nagyanyám kezét,
nagyobb távolságot ívelne át,
mint a vágy
csillagainktól szemünkig,
szemünktől csillagainkig.

II

Apám szabadságról álmodott -
én úgy érzékelem a szabadságot,
mint a füveket, a fát;
fiam elvontnak fogja érezni ezt a s
tisztelettel olvassa majd a történei]
"felszabadulás".
Az ő lételeme valami más,
tágasabb öröm lesz.
Apám és fiam csillagsorsa közt
életem bolygóközi űrállomás.

Csillagaimtól szemedig,
csillagaidtól szememig.

Az álom is valóság -
ma dúdolva ezt magyarázom,
szemekkel néz szét,
kezekkel formál értelmem a világon;
kezet adok, és úgy nézek rád,
hogy álmaidat is látom.

(1962)

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33871

Hervay Gizella: Vízió három tételben

I

Fehéren felszállnak a falak,
ránkhull a kék s a fekete ég;
ágyunkra, asztalunkra
csillagok telepednek.
Csak ilyenkor beszélek veled,
csak ilyenkor hallom hangodat,
csak ilyenkor hallom meg halk szavadat,
mert nem élhetünk már a falak között
s a csillagok alatt.

Ránk hull az ég,
felszállnak a falak,
mint bolygók keringenek
a szavak szívünk körül.

II

Most néhány ezer ember azt gondolja, amit én;
a tengert nézi,
virágot morzsol el a tenyerén,
ruhát mos - arcom súrolja a száradó ruha -,
esztergapad fölé hajol -
belémhasít a kés: gondolata.

Olyan bizonyos bennem a vágy,
mint mindnyájunk felett ez az éjszaka.

III

Kezem nyújtottam könnyedén neked -
kezet nyújtottam, öt világrész
nyújtotta kezét velem,
kétmilliárd kézfogáson át
szívembe szállt az értelem.
Apáink, múltunk, csillagaink
e végtelen kézfogásban elkeverednek,
s a mindenségbe öltözötten
állok szemben veled.

A mindenségbe öltözötten,
meztelen szívvel állok szemben veled.

(1962)

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33870

Hervay Gizella: Boldogság-ének

A boldogság álomként leng át
századokon, tündöklő fehéren -
sohasem volt tapintható,
csak villogott fenn az égen?

S most lassan megértjük, hogy már
nem sejtelem, bár úgy tűnik még,
sóhajtunk érte hangosan,
s némán teremtjük á testét.

És látnom kell - valamiképpen
többet élek a jövőben, mint szobámban -,
amint szükségszerűvé szelídül,
törvénnyé szilárdul - hogy magyarázzam? -

A boldogság a belső mérce,
s a társadalom érdekelt lesz
minden egyéni boldogság-ügyben,
az enyémben is - ha még élek.

(1962)

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33869

Hervay Gizella: Virág a végtelenben

Virág a végtelenben -
Szirom-szemedben csillag-utak.
Virágillattal árasztja el a föld
a lebegő világokat.

A végtelenben egy virág
az élet súlyos illatát
hordja világok végtelen,
illattalan, élettelen
sorában, sorsa illanó,
s halálában is fogható.

A végtelenben egy virág
felfogják-e illatát?
Illata: ének,
sugárzó ember-élet.

A fájdalom bűze lecsapódik,
de a nevetés illata szerteárad.

Szirom-századok fájnak.
Mint halott nagyanyám kezében
a liliom: fehér
szívünkben a tél.

Virág a végtelenben a föld,
napraforgószín nyarak
fordítják a nap felé
sugárzó arcukat.

A végtelen felé fordul az ember arca.
Fordítsd a föld felé végtelen arcodat, ember!

(1962)

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33868

Hervay Gizella: Nagyanyám

Én azt hittem, a tányérok csengve énekelnek
körülötte,
megszólította a vasaló s a kimosott ruha,
lobogtak a tiszta ingek, felszálltak könnyen,
vele együtt ő is,
bólogattak a bolygók,
szép volt, szerették a tárgyak,
körülölelte a víz, az ég;
csak akkor volt szomorú,
ha üresen körülzárta a konyha;
az abrosz kockái határolták napjait,
ellenségesen sorakoztak a polcon
az üres lábosok, üvegek;
csöndben elmosogatott,
s a tiszta tányérokkal
leborította fájdalmait.

Két összeborított tányér közé
egész élete belefért.

(1962)

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33867

Hervay Gizella: Otthoniak

Ülnek a vers alatt zsákra borulva
váróteremben, fapadokon,
nem moccannak, ha szólítják őket,
csak ha eléjük áll a rokon.

Nem olvasnak, csak élnek, ölelnek,
zsákra borulva, ahogy lehet,
viszik egykedvű vicinálisokon
vállukon a feszületet.

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33866

Hervay Gizella: Szabó Lőrinc olvasása közben

................."a jövő
azé lesz, aki bestiább!" -
harminckét év mélyéről kiált
felém a verssor rácsai közül a rab,
már nem is vergődő gondolat.
.................a jövő
azé lesz, aki szabadabb! -
vágok vissza e régi versre,
boldogan s mégis szégyenkezve,
hogy most mondom, mikor már így van
- s egy kicsit magamnak is felelve
- döbbenek rá -, s most már tudom,
hogy ki kell mondani annyiszor,
valahányszor a múlt, akár
ösztönökön vagy versen át,
idegekben vagy betűkben
valahogyan visszaüzen.

(1962)

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33865


Hervay Gizella: Ősz

Emberhez méltó fájdalmat hordozok
idegeimben.
Több ez, mint az ösztönök öröme;
mély zengés, egész valóm remegteti,
rezeg körülöttem a világ.
Vibráló fényből kottázok
szimfóniát.
Zeng az ősz is,
mély kürtön felharsan a tél, a közelgő;
nincs szükségem rá, hogy behavazza kínjaimat.
Fájdalmaim arra hajtanak,
amerre a társadalmat hajtja az idő,
fájdalmaim íjként kifeszítenek,
s előrehajítanak,
pontosan abba az irányba,
amerre a társadalom hajtja az időt.
Mint villamosok a reggelekben,
vibrál bennem az izgalom,
érzem, amint sejtekké alakul
bennem a teremtő akarat,
nyitott szívvel állok az ablak előtt:
kint zeng a reggel,
mély zengés, egész valóm remegteti,
rezeg körülöttem a világ.
Vibráló fényből kottázok
szimfóniát.

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33864

Pethes Mária: Az árulás ujjlenyomata  

Hervay Gizelláért

Beékelődni a jövő ajtórésébe. A muszáj jogán.
Kiszabadítani arcod magánzárkájából mosolyod.
Látlak egy ütközés lassított felvételén, amint
kihullasz a történelembe. Tüdődön elveszett
kutyákról plakát. Halott tárgyaidon idegen kezek
hagyják az árulás ujjlenyomatát.

Legenda vagy. Visszaperelhetetlen szivárvány
a díszlet-fasor fölött. Nem faggat a szél, miért
viseled ikonarcodon a fájdalom festett maszkját.
Napfogyatkozásos tekintetedben elnémulnak
a kereszttelen kenyerek. Szememmel nézed
a szabadságukat visszakövetelő folyók tüntetését.
Mellkasomban azóta zúg a félrevert harang, mióta
tudom, nem akarsz egy újabb halálra feltámadni.

A szarkofágszürke ég alatt lábujjhegyen járkál
bennem a remény, hogy egyszer mégis találkozunk
ezután a lábon kihordott élet után. És többé nem
szembesíthetik rebarbara illatú szavaidat a besúgó
óramutatókkal, és a villámok nem tanúskodhatnak
ellened, hogy azért vetetted Isten ítélőszéke elé
magad, hogy testeddel minket megvédj.

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33863

Utassy József: Hervay Gizella

Ellobbantál közülünk fényesen
Gizike, tüneményesen.
 
Voltál a magány vakmerő lánya,
karcsú alkonyat, ideges nyárfa.
   
Gondtól fekete, gyásztól ében
menyecske a halál ölében.
 
És hazádban is hontalan, árva.
Nézd, a tébolydák ajtaja tárva –
 
Te Drága, Te Drága, Te Drága!

dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33862

Köszönöm, kedves AnnKa.:)

Jólesett.

Előzmény: AnnKa (33667)
dolna Creative Commons License 2012.04.09 0 0 33861

Köszönöm:)

Gyönyörű a haikud és a beillesztett fotó(d?).

Előzmény: gyöngyvirág (33859)
originalqszi Creative Commons License 2012.04.08 0 0 33860

Gyöngyvirág a kertemben, eszembejutottál,

Sziromeső hull, szemembe futottál:)))))

Már nem fogok régi emileket ollózni,

Pusztán megkérdem: Szabad e locsolni??????

Előzmény: gyöngyvirág (33859)
gyöngyvirág Creative Commons License 2012.04.07 0 0 33859

Kedves Dolna!
Áldott ünnepeket kívánok!

Tavaszi koncert:
rigófüttyre pattanó
cseresznyeszirmok.

Előzmény: dolna (33856)
dolna Creative Commons License 2012.04.06 0 0 33858

Köszönöm.:)

Előzmény: eastwood (33857)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!