Homlokegyenest ellenkező dolgokat mondunk, beszéljük meg :) .
Lehet, hogy a lenti szavak ejtése nyelvváltozat-függő. De intelligenciát hosszú l-lel (mint mondjuk a megállót) szerintem csak a nagyon kiművelt beszédben mondanak. A bullterrier két r-jének ejtése is kérdéses szerintem.
A szalag meg szvsz. eléggé nyelvjárási kérdés, kár idekavarni. Én pl. hosszan ejtem, de hallottam már röviden is (ha jól emlékszem, keleten, de nem vagyok biztos benne).
A bul(l)dog szerintem kb. annyira transzparens, mint a zsebkendő: spontán beszéd közben nem viselkedik úgy, de kicsit is belegondolva a beszélő tudja, érzi az eredeti szavakat mögötte.
Ami téged esetleg elszomorít, az mást esetleg örömmel tölt el, mert ezáltal erősödik a helyesírás ún. fonetikai elve: azaz megint eggyel több szót írhatunk úgy, ahogy ejtjük.
Vélem, ha a bulldog > buldog esetén elszomorodsz, akkor vélem a bulldozer > buldózer esetén is, meg még talán a fauteil > fotel esetén is... Ha mindenki kedvenc – mára már magyarosodott – idegen szavának eredeti helyesírását meg tartanánk, akkor sok meglepő alakkal találkoznának a többiek, s mi is, mert az egy-két kedvencünként cserébe több száz olyan szót kapnánk, amelyiknél viszont a magyaros lejegyzés lele inkább kedvünkre való.
Voltaképpen a helyesírással azt tükrözzük, hogy már magyarosodottnak tartunk-e egy eredetileg idegen szót: ha még megtartjuk az eredeti írásmódot, akkor ez még nem a „miénk”, ha magyarosan jegyezzük le, akkor viszont már „belaktuk”.
> Ezek után még az lehetséges, hogy a bullterriert valóban egy l-lel, sőt, egy r-rel is kell írni. Sőt, a mai viszonyokhoz alkalmazkodva talán már intelligencia sincs, csak 'inteligencia'.
Önkényesnek tetszhetik a bulldog > buldog változás, de valójában nem az. Mássalhangzó mellett ugyanis a magyar nem ejt másik hosszú mássalhangzót: ha az eredetileg hosszú volt, akkor is röviden ejtődik. Ha ragozzuk pl. az áll igét, akkor világos lesz, hogy az ll kiejtve egyszer hol hosszú, egyszer hol rövid; kiejtés szerint leírva: én /állok/, te /álsz/, ő /áll/, mi /állunk/, ti /áltok/, ők /álnak/. Az áll igét azért írjuk ezzel szemben mindig két ll-lel, mert pl. az állsz alakról minden magyar tudja, hogy több részből áll: az áll tőből és az -sz ragból. Ugyanígy az állcsúcs szó ejtése is rövid: /álcsúcs/, vagyis ejtésben nincs különbség a ’nem valódi csúcs’ jelentésű álcsúcs szóhoz képest. Az írásmód itt is azt tükrözik: hogy minden magyar ember tudja, hogy ezek a szavak összetettek, és azt is, hogy milyen elemekből állnak.
A *bulldog szóban viszont az egyszeri magyar ember számára nincs ilyen transzparencia: nincs számára egy önálló, saját jelentéssel rendelkező bull tő, amelynek léte indokolná a hosszú ll írását annak ellenére, hogy ott csak rövidet ír. Ugyanez igaz, a *bullterrier szó elején lévő bull-ra is.
Viszont nem igaz magára a terrier-re ott az rr magánhangzók közt áll, nem másik mássalhangzó szomszédságában, így megmaradhat, mert a magyarba ez a szó „hibás” ejtéssel került be: az rr hosszan ejtődik, jóllehet eredetileg rövid. Mivel a normatív ejtés a hosszú, így nincs ok, ami miatt röviden kellene írni a terrier szó rr-jét (bár én néha röviden írom, mert én – a normatív ejtéssel szemben – röviden is ejtem).
Ugyanez igaz az intelligencia szó ll-jére is: magánhangzók között állva megtartja a hosszát, nem rövidül meg. Sőt, ilyen helyzetben a magyarban az eredetileg rövid l-ek is megnyúlnak, így a „veszély” pont fordított: nem az intelligencia-t kell félteni a rövid l-től, hanem a szalag-ot a hosszú ll-től.
Szerintem természetes, hogy az egyre kevésbé "idegen" szavak közelednek a magyar kiejtés szerinti íráshoz. Ami százötven éve még ratio és intelligentia volt, az ma ráció és intelligencia.
Az viszont engem is zavar, hogy a rendszer csöppet sem konzisztens: intelligens és intelligencia (ejtsd: inteligens, inteligencia), viszont kurrens, de konkurencia (ugyanígy ejtve).
A dolog teljesen esetleges, nem látok általános szabályt. Ha bizonyos esetben a helyesírás megengedi a kettőzetlen ejtés szerinti írást, nem értem, hogy miért nem lehet máshol - illetve miért nem lehet azt mondani, hogy mindkét módon írható.
A bul(l)dog esete is érdekes. Szerintem ezt a magyar nyelvérzék is kezelheti összetett szóként, hiszen az alkotóelemei külön-külön, hasonló helyzetben/értelemben szerepelnek. Van dog, dán dog, bullterrier, pitbull, hot dog, Red Bull :) ... Nem tudnám megmondani, hogy magyarul pontosan mit jelent a bull, de nekem morfémának tűnik. Akkor viszont a bulldog lenne a helyes.
Engem is elszomorít. Ezek után még az lehetséges, hogy a bullterriert valóban egy l-lel, sőt, egy r-rel is kell írni. Sőt, a mai viszonyokhoz alkalmazkodva talán már intelligencia sincs, csak 'inteligencia'.
> És a következő kettő (miért) nem analóg? (Azt hiszem, ezek már jobb példák, mint a piros lufisak.)
Elégettem minden tőled kapott levelet. (Ide nem kell vessző.) Elégettem minden, a szüleidtől kapott levelet. (Ide meg már kell?)
Szeretném, ha a beírásaimból nem elsősorban az sugárzódna ki, hogy ellent mondok neked, hanem inkább a nyelvre vonatkozó állítások.
Volt két lényeges megállapításom, amelyek együttesen megoldják ezt a látszólagos problémát:
(A) „Többek közt felvethetünk egy olyan tulajdonságukat [a névmásokét LvT], hogy amennyiben a mellérendelő és az alárendelő szerkesztésmód azonos jelentésű, és egyéb formai[utólagos kiemelés tőlem LvT] akadálya nincs, akkor ezek a névmások – de legalábbis egy részük – az alárendelő szerkesztésmódot preferálja.” #1449.
(B) „A vessző kitételének [...] van egy formai és egy logikai oka. A forma ok az, hogy minősítő jelző nem állhat vessző nélkül akkor, ha a minősített szókapcsolat határozott névelővel kezdődik (kivétel, persze az az és ez mutató névmás)” #1444.
Mindkét mondatra hanti akar az (A) szabály, de a második mondatodra nem tud, mert megakadályozza a (B)-ben leírt formai szabály. Ha 2. mondatban a jelzősorrendet megfordítjuk, akkor már nem tud hatni a (B) szabály, így vessző sem lesz: „Elégettem a szüleidtől kapott minden levelet”.
Amúgy pedig, ami a konkrét példát illeti, én nemigen találok olyan *reális* szituációt, amikor ez a kifejezést mást jelentene, mint ’24 óra alatt végzett fotókidolgozás’.
Én esetleg mondhatok egyet: jelentheti azt is, hogy a szolgáltatás nonstop, azaz a nap 24 órájában megrendelhető. Ebben az esetben persze nem tudjuk, hogy mennyi idő alatt készül el a kép.
Köszi! (Bár elszomorít.) Azt hiszem, a fajtaklubok, tenyésztők stb. sem tudják ezt, vagy legalábbis ragaszkodnak az eredeti, a fajta hazájában hivatalos írásmódhoz, szerintem teljesen érthető módon.
Még annyit csak, hogy netalántán a bullterriert is egy l-lel kell írni?
Sajnos nekem még mindig nem világos, de akkor most már tisztázzuk: a bulldog szó írásmódja magyarul kizárólag egy "l"-lel helyes, vagy esetleg mindkét forma elfogadott?
„Ami a legjobban meglepett: 1984-ig tényleg az Eurázia alak lett volna szabályos?” Nos: az 1984-ig hatályos helyesírási szabályzat szójegyzékében csak az Eurázia alak szerepelt, a párhuzamosan hatályos szótárban (Helyesírási tanácsadó szótár, ennek első kiadása: 1961) viszont az Eurázia v. Eurázsia megoldás szerepel.
„Ezek szerint a bulldog megúszta?” Ilyet senki nem állított. :-)) Csupán annyit, hogy nem igaz az az állítás, hogy A magyar helyesírás szabályai szójegyzékében 1984 előtt szerepelt a bulldog, és 1984 után szerepelt a buldog. A helyzet ugyanis a következő: 1984 után valóban belekerült a buldog, korábban viszont csak a Helyesírási tanácsadó szótárban szerepelt a bulldog.
Köszönöm! Ezek szerint a bulldog megúszta?:-) (Remélem, azóta sem változtatták meg.)
Cecilkének: érdekes, mert én pl. kisiskolás koromban mindig jó helyesíró voltam (a csúcs a gimis megyei helyesírási verseny 1. hely volt), de ez teljesen ösztönös volt, nem emlékszem, hogy valaha "készültem" volna ezekre a versenyekre. Viszont azóta történtek bizonyos változások, amiket egyszerűen a mai napig nem tudok megemészteni, ilyen pl. a min. 7 szótagú szavak kötőjeles írása (remélem, nem tévedek ez ügyben), ill. az előző listán szereplő dupla mássalhangzós szavak. Aztán innentől már nem is érdekelt az egész...
(Bár igaz, találtam a listán olyan szavakat is, amiket el sem tudok képzelni, hogy régen úgy kellett írni, mint pl. az egy irányú, a szűgy)
Egy nem reprezentatív felmérést végeznék. Ti updétoljátok helyesírásotokat az Akadémia újabb döntései után, vagy úgy maradtatok, ahogy kisiskolás korotokban megtanultátok? Esetleg részben? Akinek munkaköri kötelessége, csak b listán indulhat.:)
Kedves rumci, nagyon érdekes a lista, köszönet érte, úgy gondolom, sokunk nevében mondhatom. Ami a legjobban meglepett: 1984-ig tényleg az Eurázia alak lett volna szabályos? Nekem ez amolyan "régi világbeli" helyesírásnak (mondjuk így: 1954 előttinek) tűnik, amely szerintem már a 60-as évkben sem élt.
A pontos dátum 1984. Ekkor lépett hatályba az aktuális helyesírási szabályozás. A megjelenés alkalmával a Magyar Nyelvőrben megjelent a két szójegyzék összevetéséből a megváltozott írásmódú szavak jegyzéke. Ennek a listának a másodközlését digitalizálta, remélem, egyik másolás sem eredményezett túl sok hibát: http://nyelvor.c3.hu/special/akh_10-11.pdf
Jó pár éve (talán 10-15 is), hogy megváltoztatták egyes kettős mássalhangzós szavak írásmódját, így lett pl. a mammutból mamut (brrr...)
Ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem: valaki be tudna ide tenni egy listát ezekről a szavakról? Ha esetleg megtekinthető valahol a neten, természetesen elegendő egy link is. Konkrétan most a bulldog (buldog?) szó helyesírását szeretném tisztázni, de a többi is érdekel.
Corrigendum: a körirattal ellátott rézmetszet nem az 1690 és 1700 közötti időszakból, hanem 1703-ból származik, de a lényeg az, hogy Bernigeroth mindegyik Leibnizet ábrázoló képén (amelyeket kicsit összekevertem) a Leibnitz alakot használta. Ld. az egész képgalériát:
Elnézést kérek, hogy nem a lényeghez szólok hozzá, mégsem tartom érdektelennek megjegyezni, hogy Leibniz nevének szokásos írásmódja szerint a névben nincs t betű, ld. pl. J. Vennebusch: G. W. Leibniz. Philosoph und Politiker im Dienste einer universalen Kultur, Bad Godesberg 1966; Metzler Philosophen Lexikon, 2. Aufl., Stuttgart 1995, s.v. Leibniz.
Mindazonáltal az Általad preferált Leibnitz írásmód — amelyre nézve az -itz végződésű német nevek analógiája mellett kauzálisan hathatott a Leibniz nevének latinos formájában (Leibnitius) szereplő t betű — nemcsak ma tekinthető bizonyos fokig elterjedtnek, hanem azon az alapon is védhető, hogy ez a forma (a legnagyobb meglepetésemre) már Leibniz életében is használatos volt: ezt bizonyítja egy Leibnizet ábrázoló "G. W. Leibnitz" köriratú rézmetszet a XVIII. szd. utolsó évtizedéből, ld. http://www.genetalogie.de/gallery/leib/leibhtml/leib26.html
> 24 órás fotókidolgozás [...] Ez így tényleg helyes lenne?
Így helyes. Sőt nem csak számmal, de betűvel is kiírva, mert a 24 számnév összetett szó (vö. helyesírási szabályzat 119. pont).
> Én ezt többféleképpen tudom értelmezni.
A helyesírásnak nem célja, hogy miden többértelműséget feloldjon: még a helyesírás által megkülönböztetett esetek többsége is egyértelmű, ha szövegkörnyezetbe ágyazódik – és az esetek többségében szövegkörnyezetbe ágyazódik. (Sőt a jelentéselkülönítés végett különbözőképp leírt kifejezések a beszédben nem feltétlenül különböznek, így szóban tényleg csak a szövegkörnyezetre hagyatkozhatunk; és ez igen ritkán zavaró.)
Nem puszta szarkazmusból céloztam alább utóembernek Leibnitzre. Komolyan gondoltam, mint olyan példát, amely demonstrálja, hogy a természetes nyelv logikája nem konform formális, ill. filozófiai logikával.
Amúgy pedig, ami a konkrét példát illeti, én nemigen találok olyan *reális* szituációt, amikor ez a kifejezést mást jelentene, mint ’24 óra alatt végzett fotókidolgozás’. Ha „levesszük” a 24 számnevet, akkor marad az órás fotókidolgozás, aminek pedig igazán nincs jelentése: az ’órával ellátott, órához kapcsolódó fotókidolgozás’ értelem gyakorlatilag nem létezik. Mi más lehetne még? Az ’órásmester által végzett fotókidolgozás’ egyrészt igen ritka – elvégre cipőt a cipőboltból –, másrészt egybe kellene írni. Az ’egy óra alatt végzett fotókidolgozás’ jelentéshez pedig ki kell tenni a számnevet: egy órás fotókidolgozás. Ha ez utóbbiból veszünk 24-et, akkor pedig 24 egy órás fotókidolgozás-ról van szó és nem 24 órás fotókidolgozás-ról.
Természetesen nem gondoltam, hogy le akarnál hülyézni. Azonban azon is el lehet vitatkozgatni, hogy a maró dolog, ami a bőrünket megégette, az sav-e, vagy lúg. De e helyett még akkor legjobb elővenni a lakmuszpapírt (= nyelvi tesztet), ha biztosak vagyunk korábbi tapasztalataink alapján a savas, ill. lúgos marások elkülönítésében. Mert a legjobb jó szándék mellett is megcsalhatnak a korábbi tapasztalataink, avagy – mint ebben az esetben – a nyelvi kondicionáltságunk.
Sajnos, ha valaki a lakmuszpapír ellenére állítja valamiről, hogy lúg (ill. fordítva), akkor lesz az én stílusom egy kissé szarkasztikusabb talán, mint kellene. Előre és utólag is elnézést ezért mindenkitől, de ennek az az ellenszere, ha a vitapartner a kezében egy másik lakmuszpapírt tart.
Bocs, természetesen nem téged akartalak lehülyézni (vagy az érveidet), hanem arra akartam utalni, hogy az én mondat- és nyelvtanértelmezésem szerint probléma van a mondattal.
> Akkor talán az a bajunk, hogy ennek semmi értelme.
Ez most akkor úgy lenne, hogy mivel szerintetek nincs semmi értelme, ezért nincs is értelme?
> Minden piros lufit kipukkasztottam. Ez akkor alárendelés, és a lufik közül a pirosakat pukkasztottam ki, ha jól értem. Szerintem ezzel analóg az eredeti mondat, ott is arról van szó, hogy a tevékenységek közül mindazokat ellenőrzik, amelyek kapcsolatosak a licenccel.
Próbáld a fenti példamondatodban a jelzősorrendet megfordítani: *Piros minden lufit kipukkasztottam. Nem igen találsz magyar embert, aki ezt így leírná, a Minden, a licenccel kapcsolatos tevékenység-et viszont igen. Ez mutatja, hogy nem analógok. Q.E.D.
> Tehát a bizottság egyrészt minden tevékenységet ellenőriz, másrészt a licenccel kapcsolatos tevékenységeket ellenőrzi? (Ezt továbbvezetve minden tevékenység a licenccel kapcsolatos?)
Már Leibnitz is kereste az abszolút formálogikán alapuló beszélhető nyelvet, de ő sem találta meg. Javasolom, ti se keressétek, vagy ha mégis, akkor a természetes nyelvekről inkább váltsatok át loglanra vagy lojbanra.
A mellérendelés itt – durván fogalmazva – abban fejeződik ki, hogy a vizsgálat hatóköre minden, az tárgya pedig a licenccel kapcsolatos tevékenységek. Alárendelő esetben a hatókör is csak a licenccel kapcsolatos tevékenységek lettek volna. Ami kimarad, azt pl. a licenccel ugyan nem kapcsolatos, de arra ható tevékenység, vagy éppen a licenccel kapcsolatos tevékenységhiány stb. A legutóbbi Princz-ítélet jól jelzi, hogy az alárendelt minden esetén felmentésre vezethet az, ami a mellérendelt minden esetén lehet, hogy elmarasztalással zárul.
Akkor megpróbálom a végletekig egyszerűsíteni a kérdést. Tehát szerinted a "minden" és a "licenccel kapcsolatos" egyenrangú, mellérendelt jelzői a tevékenység szónak? Tehát a bizottság egyrészt minden tevékenységet ellenőriz, másrészt a licenccel kapcsolatos tevékenységeket ellenőrzi? (Ezt továbbvezetve minden tevékenység a licenccel kapcsolatos?)
Akkor talán az a bajunk, hogy ennek semmi értelme.
Példa: Minden piros lufit kipukkasztottam.
Ez akkor alárendelés, és a lufik közül a pirosakat pukkasztottam ki, ha jól értem. Szerintem ezzel analóg az eredeti mondat, ott is arról van szó, hogy a tevékenységek közül mindazokat ellenőrzik, amelyek kapcsolatosak a licenccel.
Minden, piros lufit kipukkasztottam.
Itt akkor mellérendelés van, és azt mondom, hogy minden lufit kipukkasztottam, és minden lufi piros volt. Én ilyet nem mondok, mert még ha nyelvtanilag helyes is, valahogy nem igazán értelmes a mondat. Ha azt akarom kifejezni, hogy minden lufi piros volt, és mindegyiket kilyukasztottam, azt biztosan másképp mondom, nem így. Szerintem a vesszővel ugyanígy sántít az eredeti mondat.
Csak hogy követni lehessen, ez volt az eredetiben:
„...minden, a licencszel kapcsolatos tevékenységet ellenőriz.”
> És miért nem kell vessző, ha megfordítjuk a kettőt? a licenccel kapcsolatos minden (összes) tevékenység
A melléknévi tulajdonságokkal rendelkező névmások névmási jellegüknél fogva némiképpen eltérően viselkedhetnek, mint maguk a melléknevek. Többek közt felvethetünk egy olyan tulajdonságukat, hogy amennyiben a mellérendelő és az alárendelő szerkesztésmód azonos jelentésű, és egyéb formai akadálya nincs, akkor ezek a névmások – de legalábbis egy részük – az alárendelő szerkesztésmódot preferálja.
Itt a mellérendelő ((licenccel kapcsolatos) minden tevékenység) és az alárendelő ((licenccel kapcsolatos) (minden tevékenység)) szerkesztés logikailag ugyanazt fejezi ki. Így a minden joggal válthatja ki az alárendelő szerkesztésmódot. De hogy ez valójában mellérendelő, az abból is látszik, hogy a szórend jelentésváltozás nélkül felcserélhető: a minden lehet az első és a második jelző is. Ugyanakkor az alárendelő fekete szemüveges ember ’fekete szemüveggel rendelkező ember’ jelzői nem cserélhető fel. A látszólag felcserélt sorrendű szemüveges fekete ember mást jelent: ugyanaz, mint a szemüveges, fekete ember. Itt kis logikai különbség van a két szerkesztés között: némileg mást állítunk a fekete és a szemüveges tulajdonságok között. A vessző nélküli változatban azt közöljük, hogy bár ezek a tulajdonságok függetlenek, de ebben az esetben mégis jelentőséget tulajdonítunk az együttes előfordulásuknak.
A fenti eszmefuttatás alapján a minden, a licenccel kapcsolatos tevékenység változatban is alárendelő szerkesztést válthatna ki a minden névmás, azonban ennek formai gátja van: a határozott névelő használata megakadályozza.
Ugyanakkor ez utóbbi sorrend hangsúlyossá teszi a minden szót, míg a licenccel kapcsolatos minden tevékenység változatban nem kap külön hangsúlyt. Amiatt ezt a szerkezetet akár „balra kiemelés”-nek is tekinthetnénk, ahol a hangsúlyozás végett a szerkezeti egység elejére kiemelt tagot rendesen vesszővel választjuk el.
Kissé bekukkantottam a Ferdítés... topikba is: szerintem a ti problémátok nem is az, hogy magyaros-e ez a mondat, mert magyaros, hanem, hogy a minden szó hangsúlyozása indokolt-e. De ez már stilisztika, és nem a szigorúan vett nyelvtan.
> Ha tehát jól értem, a magyar nyelvtan rendszerében a "személytelen igék" kategóriája nem elfogadott.
Ezt azért nem mondanám, pusztán kisebb a jelentősége, ill. más a struktúrája mint a latin nyelvtanban. A modernebb nyelvtanfelfogás nem alanyban gondolkodik, hanem megkülönbözteti az aktív cselekvőt, az ágenst, a cselekvést átélőtől, az experienstől. Ahány nyelv, annyiféleképpen tudja ezeket a szerepeket leképezni az ige különféle argumentumaira (az ige alanyára, ill. egyéb bővítményeire).
Írtad: „A személytelen igék főcsoportjai egyébként az id. nyelvtankönyv szerint a természeti jelenségeket jelölő igék (pl. pluit '[eső]esik') és bizonyos érzéseket kifejező igék (pl. paenitet [me] 'bánom') képezik.” E két példa nyilvánvalóan nem képezheti ugyanazt a kategóriát: pusztán a latinban bírnak közös olyan *felszíni* sajátossággal, hogy grammatikai alany nem jár hozzájuk.
A felszín alatt, azonban ég és föld: a pluit-hoz sem ágens, sem experiens nem rendelhető, a paenitet-hez azonban experiens igen, amit a latin részesetű bővítménnyel fejez ki, de mint látjuk más nyelvek – pl. a magyar – akár alannyal is jelölhetnek.
Ilyen formán a sem ágens, sem experiens szereppel nem rendelkező igék a nyelvtani hagyomány okán a magyarban nevezhetők személytelennek. Attól, hogy a dolgokat antropomorfizáljuk, tehát meg tudjuk személyesíteni az időjárást, és e koncepció jegyében tudjuk azt mondani, hogy havazok, még az itten E/1. alany nem lesz se ágens, se experiens.
Ezen kívül észre kell venni, hogy a magyarban a személytelenségnek is vannak „fokozatai”: az esik igével egy sor fajtajelölő formális alany állhat: Az eső esik; a hó esik; a jég esik stb. A havazik-kal azonban ilyen nem lehet, max. a hó havazik, de ez figura etymologica. Átmeneti jellegű az [ég] dörög.
Pont e változatosság kérdőjelezi meg, hogy van-e értelme a latin grammatikával való felszínes párhuzamokhoz való hasonlóságon túlmenően személytelen igékről beszélni.
Azaz, hogy talán még s van: csak, magyar nyelvről lévén szó, a tesztnek is magyarnak kell lennie. Van az igéknek egy csoportja, amelyeknél a főnévi igenévnek kötelezően fel kell vennie az [E/3.] személytagot. Az esnie kell kijelentésben világosan érezzük, hogy az időjárásról van szó, az esni kell kijelentésben pedig nem: ez egy kaszkadőr esetén hangozhat el, hogy mutassa be az (el-/le-)eséssel járó mutatványát. Ugyanígy a havaznia kell kijelentéssel szemben a *havazni kell nem jólformált, mert érezzük, hogy itt a havazni ige nem megfelelő jelentésben áll. Ez utóbbi esetben önkéntelenül is az időjárás helyett a régi CGA-képernyők kellemetlen jelenségére gondolunk, vagy esetleg a mosószer szétszórásával járó katonai szívatásról van szó stb.
A fentiekkel összevetve látszik, hogy ez más dolog, mint a gyakran szintén személytelennek hívott látni kell, hogy … stb. szerkezet, mivel ott éppen a személyjel kitétele „perszonalizálja” a kijelentést: a látnia kell, hogy … mögött már világosan egy E/3. személyű experiens áll.
Itt tehát alapvetően más kategóriák vannak, mint a latinban, jóllehet, ha akarjuk egyes latin kategóriákat átértelmezhetünk magyar kategóriákká, de nem szabad elfeledkezni, hogy ez már csak a nevében, és nem a tartalmában egyezik meg a megfelelő latin kategóriával.
