"Jó, azt elhiszem, hogy ha az ember szereti a verést, akkor az nem ösztönzés."
Ez már nagy eredmény Nálad!
"Viszont aki nem szereti, annak eszébe sem jut ilyesmi. Ennyi erővel minden ember verethetné magát valamiért, például, hogy tanuljon az egyetemi vizsgáira, hogy rendszeresen lenyírja a füvet, hogy ne késsen el, stb. Szerintem aki nem spankingkedvelő vagy mazohajlamú, annak a fejében ilyen meg sem fordul."
Úgy látszik, ez Nálad egy megdönthetetlen axióma, amin tények ellenére sem változtatsz.
ÉS azzal akár a puncid is megsimogattathatod, nem fog felszakadni, s kimondottan kérni fogod rá a jeget, amit ha kedves a fenekelőd megad, de ha épp kínozni akar akkor hagy kikötözve mindenféle enyhülést hozó hűsítő nélkül...
Csalán? Hm. Valaki mondta egyszer, hogy az életben mindent ki kell próbálni, kivéve a vérhast és a néptáncot.
Annyi előnye mindenképpen van, hogy nem lesz tőle sebes a bőröd, mint a vesszőtől, pálcától, stb., mert az tényleg nagyon lassan gyógyul és újra felszakad.
Multkor találtam ilyen képeket, de nekem kicsit extrénm volt, ahogy a lányok a (z elöl, hátul) bugyijukba gyümüszkült csalánnal sétáltak. MInenesetre könnyebb végrehajtani mint a fenekelést, elég, ha csak egy csokor csalánt leteszel a székre, veszel egy mély lélegzeet, és hirtelen ráülsz.... De ha gondolod holnap délután szabad leszek,/most reggel 8.30kor úgy tűnik/ és meglátogathatlak csalánozás céljából :-))) ( vagy csak úgy :-))
Bocs, hogy így beleszólok a beszélgetésetekbe, de ma délután véletlenül beletenyertem a csalánba és iszonyúúúúú volt, és valamiért? :) egyből az jutott eszembe, hogy milyen az ha valakit csalánnal fenekelnek el...
Jó, azt elhiszem, hogy ha az ember szereti a verést, akkor az nem ösztönzés.
Viszont aki nem szereti, annak eszébe sem jut ilyesmi. Ennyi erővel minden ember verethetné magát valamiért, például, hogy tanuljon az egyetemi vizsgáira, hogy rendszeresen lenyírja a füvet, hogy ne késsen el, stb. Szerintem aki nem spankingkedvelő vagy mazohajlamú, annak a fejében ilyen meg sem fordul.
"Semmiképpen nem nevezném brutálisnak azokat az edzőket, akik bottal hajtják a tanítványaikat. Persze, hogy a sportoló egyre jobb akar lenni, de ehhez szüksége van erre a segítségre."
Nekem is szükségem van erre a segítségre a rendrakáshoz. Ha élvezném a fenekelést, nem tudna segíteni.
"Vannak határok, amiket nehezen lépsz át egyedül, de ha csattog rajtad a bot, akkor még rá tudsz tenni egy lapáttal."
Nekem a lustaság az, amin nehezen lépek át egyedül, de ha csattog rajtam a bot, akkor erőt kapok arra, hogy leküzdjem a lustaságot, és a rendrakás felé forduljak. Ha élvezném a fenekelést, akkor nem adna erőt.
