Rennaisance-tól csak a '75-ös Sheherezade-t ismerem, de el kell ismerni hogy ott valami hatalmas vokálozás/zenélés érhető tetten.
Amúgy köszönöm a CAN-okat, zseniálisak, főleg a "Tago Mago" 5. számában valami hihetetlen démonikus dobolás van. "Némi" drogos hatás tetten érhető az ügyködésükben, he-he.
COMUS - ról már volt szó: 91, 92-es hozzászólás. Ha már náluk tartunk: 1970 novemberében felléptek a Marquee Club - ban a DEMON FUZZ, HERON, TITUS GROAN - nal egyetemben. Hm-hm... finom névsor...
Nem szeretem ezt az Enya-Loreena Mckennitt féle nyervogást. (Most bunkó voltam, de ez a véleményem.) Maradok a Comus-Audience-Phoenix vonalnál. Ez is folk, csak kicsit más. :o)
Ti hogy álltok a folkosabb vonallal? Renaissance, Haslam, Fairport Convention, vagy a könnyedebb Vollenweider, meg az érdekesebb McKennitt, esetleg Enja (vagy Enya), a Clannad meg a többiek. Megmondom öszintén nekem minezek nagyon teszenek, sőt némelyik az adott időben igen progresszív is (Pl Renaissance).
persze csak ha nem word-ből akar másolni, mert akkor biza áthozhat egy halom láthatatlan vezérlő karaktert, ami jól elrontja és olvashatatlanná teszi az egészet..
Az Acqua Fragile nem valami nagy szám szerintem. Pedig én rajongok az ilyen stílusú, másodvonalbeli együttesekért. Igaz, csak két számot hallottam a legjobbnak tartott lemezükről. Ami feltűnt: az énekes hangja egy az egyben Peter Gabriel, még a stílusát is lekoppintja, és a zene is erős Genesis nyúlás. Ja, és az ének angolul van, akcentussal (ez nekem elég nagy hátrány olasz zenekaroknál). Az énekes (Bernardo Lanzetti) szerepel a PFM Chocolate Kings lemezén is, ott egy kicsit jobb.
A Nova "Blink" c. lemeze megvan nekem. De már nem is emléxem rá, olyan régen hallgattam. Ha jól emléxem, ők is sima art-rockot játszanak. Tehát semmi jazz, vagy avantgárd beütés. Az Aqua Fragile is ilyen lehet. Az azt hiszem ;-)) nincs nekem, de azért lehet tudni. Persze a "sima art-rock" csak stílusmegjelölés, nem azt jelenti hogy szar, viszont az is igaz, hogy engem az ilyen stílusú, másodvonalbeli együttesek nem tudnak lázba hozni.
Úgy látom elég jól vágod az Itáliaiakat. Nem ismered onnét véletlenül a NOVA - t?
Annak idején az ex - ATOMIC ROOSTER dobos Rick Parnell, meg állitólag Phil Collins is püfölte ott a bőröket. Milyen zenét játszottak ők? Meg lenne itt egy másik csapat is 1974 - ből, AQUA FRAGILE néven. Egyszer egy progis srác nagyon jól nyilatkozott róluk.
Ma irt nekem az OSANNA-ról egy jó kis emil - t az egyik progis ismerősöm. Hát ez a banda nem semmi egy formáció volt. Szóban forgó ismerősöm emil - en keresztül ismeri is a banda egyik egykori tagját ( de szar neki ). Az OSANNA-ról jelent meg könyv is olasz nyelven, előszavát Peter Hammill irta.... De szivesen megnéztem volna annak idején mondjuk a VDGG és az OSANNA közös koncertjét...
Ja, mai olaszt nem tudok, ami hasonló lenne a DEM-hoz. Lehet hogy van, de nem tudok róla. Régi se volt sok, hiszen ez a leginkább RIO irányzattal rokon stílus, soha sehol nem volt népszerű, az olaszoknál meg gondolom pláne nem.
Az első 4 stúdiólemezük nagggggyon jó (de ez nem kifejezés). Az első koncertlemezük (AreAzione) nekem valóban nem tetszik, de a minősége is pocsék, talán azért. Meg hát én defaultból nem szeretem az ismétlő koncertlemezeket. A "Gli dei se ne..." hosszú című lemez szintén dögös, ha nem is annyira mint a koraiak. A Chernobyl 7991 nem tetszik nekem ott már nem volt meg bennük a tűz (több eredeti tag hiányzik is, D. Stratos rég meghalt...) Egyedül az Event 76-ot nem ismerem (a koncerteket, válogatásokat nem számítva- de azok engem nem is érdekelnek, mint mondtam). De az Event 76, az a hírek szerint olyan mint a "Caution..." legőrültebbb számai, szorozva legalább 2-vel...
Azért csak 'elviseljük' mi az ilyen (Area) zenét is!!! :-))) Én legalábbis tényleg szeretem őket. Igaz, kicsit olyan 'szertelen-szétszórt' a zenéjük, de nagyon jó.
Valaki lentebb kérdezett az olasz progrockról. A szerintem a legjobb (volt, van lesz) olasz progrock együttes az Area. És persze olyan jók, hogy nemcsak olasz viszonylatban vannak a legjobbak között. De az itteni közönségnek mégsem ajánlanám -csak tájékoztatlak benneteket, hogy van ilyen is-, hiszen ti nagyrészt art-szimfonikus rock kedvelők vagytok. Az Area meg avantgárd jazzrock. A még nem említett Banco Del Mutuo Soccorso viszont ilyen. Az eléggé ismert PFM szintén. A Perigeo jazzrock. (csak a legjobbakat mondom). Deus Ex Machina: avantgárd, art rockos fülnek szintén nem ajánlott. A Picchio Dal Pozzo sem nagyon... Sok együttes van, de kevés az igazán eredeti, vagy jó. Mint ahogy más országokban is ez a helyzet ;-)).
Nem azt mondom, hogy rossz a zene (ellenkezőleg: nagyon-nagyon jók!). Csak azt, hogy mint együttes nem tudtak hosszabb ideig működni, profi karriert felépíteni. (Ami nem is baj, így legalább mindegyik ma ismert egylemezes banda telitalálat maradhat.)
Hát, ez egy elfogadható okfejtés, sok igazság van a hozzászólásodban. Biztos volt köztük gyenge formáció, de az általam ismert egylemezesek mind nagyon jók.
Nem biztos, hogy ezek az egylemezesek olyan kiváló együttesek voltak. Sztem sok esetben hiányzott belőlük a profizmus: gyerekkori barátok, hobbizenészek a sikeres példákat követve felrántottak egy-egy albumot, de nem gondolták igazán komolyan, vagy nem akarták elég erősen azt, hogy zenészi karriert fussanak be. Ez a pezsgés akkoriban valószínűleg a "levegőben volt". A Yes, Genesis, Jethro Tull, ELP, King Crimson hatására sokan zenekart alapítottak szerte Európában, az akkor létrejövő kis kiadók (Cramps, Ohr, Pilz, Brain, Vertigo, Island stb.) meg kiadtak mindent, sokszor 0 profit reményében, haverságból. Jó lenne, ha ma is így működne a zeneipar. Az olaszoknál meg azért volt annyi egylemezes zenekar, mert a zenészek össze-vissza játszottak egymással. Ha két banda zenészei összejöttek egy jammelésre, máris új nevet választottak a formációnak, és kiadták a produktumot az új név alatt.
Igen, ez egy igen érdekes kérdés. Azért az is benne van a pakliban, hogy az olyan egylemezes bandákat, akiknek rossz volt az albuma (az az egy) meg sem jegyzi senki. Másik dolog az, hogy egyszer sokkal könnyebb 'zseniálisat' alkotni, az utánérzést nehéz eltüntetni. Ahhoz tényleg sokkal nagyobb 'volumenű' zenészeknek kell lenni, vagy felvenni a 'vastagabb' bőrt és leadni a színvonalból, emészthetőbb zenét csinálni. Azért szerintem az sem véletlen, hogy pl. a Genesis akkor lett igazából 'sikeres', mikor poposabb (Phil Collins-osabb) lett a zenéje.
Ha már az egylemezes bandák is szóba kerültek, talán nem ártana rólúk is dumcsizni. Szóval én azt nem értem, hogy rengeteg ilyen kiváló együttes miért csak egyetlen lemezt tud készíteni, ezen már sokat gondolkodtam. Érthetetlen ez számomra, mert egylemezes progi bandáknál eddig még nem hallottam gyenge munkát, csak nagyon jókat, precíz zenéket. Ezek a csapatok elkészítenek egy jó lemezt, és kész, vége, nincs folytatás. Ha vacak albumot csináltak volna, még megérteném a feloszlás okát. Itt van pl. a "Spring", baromi nagy lemezt csináltak, feloszlottak. Vagy említhetném nagy kedvencemet, az "Arcadium"-ot, hát azok is kész, feloszlottak, a tagok soha többé nem bukkantak fel sehol... A szintén klassz "Still Life"-nál meg már az a helyzet, hogy a tagok neveit sem lehet könnyen kinyomozni...
Szóval, miért lehet az, hogy ezek a kis bandák nagyon hamar elhaltak?
Talán csak egy kisebb hallgatóságot tudtak megérinteni zenéjükkel?
Túl komplex, nehéz zene volt ez a publikum nagy részének?
Talán valamiért nem tudtak megfelelni a zeneipar, a zenei piac elvárásainak?
Netán elfogyott a lendület, az ihlet?
Tipikus olasz banda, dallamos, de jó rockos progresszív zenével, aszimmetrikus ritmusokkal, sok fuvolával, de a fuvola nem kifejezetten szólisztikus szerepet kap. Kicsit talán a PFM-hez tudnám hasonlítani. Ez az egy lemezük van.
