Férfi a boszorkánynál: - Segítsen rajtam! 40 évvel ezelőtt valaki átkot mondott rám, azóta teljes szenvedés az életem! A boszorkány: - Ahhoz, hogy ezt el tudjam távolítani, tudnom kell azt, hogy mi volt az eredeti átok szövege. Vissza tud rá emlékezni? - Persze, még most is előttem van: "Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket!"
Figura bemegy a katolikus paphoz... Jöjj fiam a gyóntató fülkébe... ááá nem szükséges... Na akkor mond el, mi bánt? Semmi, nagyon jól érzem magam. 83 éves vagyok, van egy bobázó 77 éves feleségem, 56 éve együtt vagyunk, de tegnap felszedtem 3 18 éves kis csajt, és borzasztó mód kielégítettem őket, nem szűntek meg mosolyogni miközben haza indultak... És mond csak fiam Te katolikus vagy? Nem dehogy, zsidó vagyok. Akkor minek mondtad el ezt nekem? Mindenkinek elmondom bazze... :DDDDD
"- mész hazafelé, és két szurtosképű nekedugrik egy bokorból. - sörözöl a kocsmában, és egy nagyarcú részeg elkezd löködni: mivanmáááá köcsöög? felkiáltással.
Az egyik egy utcai támadás, ahol jogos védelmi helyzetben vagy, a másik pedig egy dominanciaharc. Szerinted egyforma a két szitu. Oké, akkor mondjál valami konkrétumot, ami mindkét helyen működik.
Ja, azt is kalkuláld bele, hogy az első esetben jogosan töröd el a csávók orcsontját, a második esetben ez hirtelen felindulásból elkövetett súlyos testi sértés, amit meg is mázsálnak, ha más nem felüggesztettre."
Bár ilyen rózsás lenne a helyzet, de nem az! Szurtosképűvel szemben soha nem ítélik meg a jogos védelmi helyzetet már az első esetben sem, a másodikban pedig letöltendőt fogsz kapni biztosan! Egy pluszdézett kanakával szemben a bíróságon semmi esélyed, mert ők csak a depressziójukat és frusztrációjukat vezetik le a támadással, így bűnös mindig csak az elnyomó többségi lehet :(((((
Mindenki elvágta... valahogy :D Vágás és vágás között van különbség, de a lényeg nem ez, ez csak tesztje a technikának. A vágás a gyakorlásom kb. 1%-a, a többi kata, és persze újra és újra az alapok gyakorlása...
"amint tudsz tapadni, azonnal át kell venni a kezdeményezést"
Ez lehetséges irányelv, ha sikerül...
Ha ez a szándékom...
Az ideális harcművész nem rombológép az Én olvasatomban. Azért mert a kocsim tud 200-al menni nem vagyok köteles állandóan maximumon használni...
Nyilván ha harcról van szó, előnyösebb pozícióban vagyok, ha védekezésre kényszerítem a másikat (támadok) de ez alig kivitelezhető állandó jelleggel, hiszen a másiknak is ez a célja, nem beszélve arról az elvről, (ha már) vingcsunnál vagyunk, amely a tapadás megtöréséről, a tapadásból való kilépésről szól, esetleg hátrányossá vált helyzetben, amikor is ezzel éppen a másik felettem való kontrollját szüntetem meg...
"Cefrész, ha írsz egy könyvet, amiben állításokat teszel, akkor azokat alá kell támasztani, ha legalább a komolyan vehetőség látszatát szeretnéd magadra vetültetni."
Nem szükséges mindenki által ismert tényeket alátámasztani... A vizualizációs gyakorlatok, beépülnek az idegrendszerbe, ez tény, minden harcművész gyakorló tudja... Nem szükséges hosszas bizonyítékokkal alátámasztani...
Nem akarok újabb bibliai és hindu doktrinákkal előállni, mert azokat el is kerülted, ahogy látom... több 10 ezer éves tanításokat nem akarsz figyelembevenni... Nem személyeskedés gyanánt említem, hanem tényszerűen. Úgy viselkedsz, mint aki nem akar tudomást venni a valóságáról!
Írtál valaha mondjuk diplomamunkát?
Nem, de tudnék, sok diplomást megszégyenítő módon, ha kellene...
„Ha nem támasztod tényekkel alá a kijelentéseket, akkor azok csak vélemények. Az meg ugye tudjuk, mire hasonít...”
A vélemények, melyek köztudomású tényekre alapozódnak, kiválóak a maguk nemében...
Egyébként a vélemények valóban távol állnak a valóságtól... Egyébként... Ebben az eseten nem...
„Állítasz valamit:
"A harcban a partnerrel történő együttmozgásnak van alárendelve az ember."
Erre tárgyilagosan megkérdezem, hogy ezt mire alapozod.”
Elmondtam mire, aztán bíráltalak... Oké, nem kellett volna bírálni...
A partnerrel együtt mozgunk, ez tény, hiszen a harc nem jöhetett volna létre, ha nem volna ellenfél...
Én az ellenfelet partnernek tekintem, mégpedig pszichológiai okok miatt...
A partner kifejezés és állapot/habitus, nem keletkeztet félelmet az emberben...
Márpedig tény, hogy A KÜZDŐKÉPESSÉG GYILKOSA A FÉLELEM...
Mire te jösz az én gőgömmel.
Mert az is vagy, gőgös... Bár intelligens is egyben...
Nagyjából a kommunikáció olyan, mintha egy éretlen gyerekkel vitatkoznék, aki a tárgyilagosságra személyeskedéssel válaszol.
Nem Én vagyok, aki mindenre személyeskedéssel válaszol...
„A helyes válasz erre az lett volna, hogy "(X) számú esetet megvizsgálva, kielemezve, jutottam arra, hogy..." Ugyanis a személyes tapasztalat nem támasztja alá az általánosító állításokat. Általános érvényű kijelentést csak releváns mintamennyiségen végzett és bárki számára reprodukálható mintavétel után lehet tenni.”
Nem vagyok tudós egyrészt, másrészt a tudományos módszer az esetek ritka kisebbségében hoz eredményt...
Vegyük figyelembe, hogy az ember egyrészt fizikai, másodrészt érzelmi, harmadrészt intellektuális lény...
Tehát csak egy rész fizikai... kétharmad rész nem fizikai...
"A harmadik esetet meg sem tudtad nevezni... Ez arra utal, hogy pusztán bírálni szeretnél elmélyült gondolkodás nélkül... Ez nem válik előnyödre...."
„Ismét átmentél személyeskedőbe.”
Valóban nem kellett volna, bocsánatodat kérem...
„Most azt várod tőlem, hogy komplett könyvkritikát adjak arra a harminc oldalas...szösszenetre?”
30 oldal nem sok, miért ne?
„És még egy. Szerinted a két szituáció azonos, ugye:
- mész hazafelé, és két szurtosképű nekedugrik egy bokorból.
sörözöl a kocsmában, és egy nagyarcú részeg elkezd löködni: mivanmáááá köcsöög? Felkiáltással.
Mi a különbség?
Meg kell védened magad... Ahogy sikerül!
A hirtelen előugrónak nagyobb az esélye, a kocsmainak arra nagyobb, hogy ráborítok tárgyakat, asztal és székek, meg üvegek formájában...
Nem látok nagy különbséget abban a tekintetben, hogy meg kell őrizd a testi és mentális épségedet...
Az egyik egy utcai támadás, ahol jogos védelmi helyzetben vagy, a másik pedig egy dominanciaharc. Szerinted egyforma a két szitu. Oké, akkor mondjál valami konkrétumot, ami mindkét helyen működik.
A jog belekeverése nélkül meghatározhatunk eseteket...
A jog belekeverése, olyan, mint a jézusi idea elítélése...
Ez a világ nem igazságra alapul, ne is keressük benne azt...
PS: igen, az "ÉN" felkeltette a figyelmemet, mert az első szava az irományodnak. Nem én írtam oda, hanem te. Talán nem véletlenül...
Érdekes, hogy ez tűnt fel leginkább... Tán olyasféle dolgot rósz fel hibául, ami magadnak sem hiányod...
mivel ez nem a Meccger Vikikie Csöcsöt villant topic, na meg a piti-poltika is elég kevés itt, eléggé ismerjük egymást, nem jön ide harminc új nick naponta.... szóval ha látom, hogy egy általam letiltott nicknek magyarázzátok n+1-edszer udvariasan lassan, hogy mondjuk nem kéne segghülyeséget terjeszteni, akkor eléggé sejtem kiről-miről van szó.
Igen, maga a technika tenyleg nem nehez. Kozepso kuzdotartasbol elore lepek. Ugye a kard hegye amugy is a kozepvonalon van, nagyjabol torkot fenyegetve. Csakhogy ezt vivasban nehez megcsinalni. Az ellenfel mozog, en is mozgok. A kardja mozog, a kozepvonal allandoan mashol van, raadasul a kuzdotartasa (kamae) pont vedi a kozepvonalat. Sima labmunkaval szurni nagyon nehez. Raadasul a talalati felulet nagyon kicsi, epp elfer rajta a shinai vege. Ha lecsuszik, ha felrebillen a sisak, ha belelep, kesz a baj. Ovatason kezeljuk a dolgot. Ott van meg az is, hogy ha haladobbnak szursz egyet, az felkeres keringore: tanits nekem szurast! Hat meg ha szepen be is megy! :-) Ha kezdobbnek kezdesz szurni, egy rendben van. Ramutatsz, hogy nem jo a tavolsag, a kozepvonal, esetleg sokat hatral. Ha sokat szursz, az mar altalaban felesleges alazas. Esetleg lehet nevelesi celzatu.
Tehat a szuras fontos resze a kendonak, mindig szamitani kell ra, adni is, kapni is. A helyen kezelve rendben van, de ha nem jo a kontroll, veszelyes lehet. Egy agyatlan marha, aki a tavolsagot nem erzi, csak az iranyt, akkor is a fejed mogott tiz centivel allitja meg a kardot, ha talal, akkor is, ha nem talal, hanem a nyakadat horzsolta veresre. Az irany is nagyon sok gyakorlast igenyel, es a tavolsag is, hogy tudd, meddig szursz. En ugy 2-3 centit szoktam tolni a felulet elerese utan, vagyis ha felre is csuszik valami miatt, akkor sem okoz serulest. Es akkor meg belelephet a masik...
szólok , mégeccer, vam most itt egy ilyen nagy piros gomb--- megnyomod, oszt a faszi eltűnik előled, nem kell látnod mit ír....
te nem húzod fel magad a hülyeségeken, és nem próbálsz meg csillagászatot tanítani olyannak aki szerint a Föld lapos, és négy elefánt tartja a hátán, amik egy óriási teknősön állnak.
Cefrész, ha írsz egy könyvet, amiben állításokat teszel, akkor azokat alá kell támasztani, ha legalább a komolyan vehetőség látszatát szeretnéd magadra vetültetni.
Írtál valaha mondjuk diplomamunkát? Ha nem támasztod tényekkel alá a kijelentéseket, akkor azok csak vélemények. Az meg ugye tudjuk, mire hasonít...
Állítasz valamit:
"A harcban a partnerrel történő együttmozgásnak van alárendelve az ember."
Erre tárgyilagosan megkérdezem, hogy ezt mire alapozod.
Mire te jösz az én gőgömmel.
Nagyjából a kommunikáció olyan, mintha egy éretlen gyerekkel vitatkoznék, aki a tárgyilagosságra személyeskedéssel válaszol.
A helyes válasz erre az lett volna, hogy "(X) számú esetet megvizsgálva, kielemezve, jutottam arra, hogy..." Ugyanis a személyes tapasztalat nem támasztja alá az általánosító állításokat. Általános érvényű kijelentést csak releváns mintamennyiségen végzett és bárki számára reprodukálható mintavétel után lehet tenni.
"A harmadik esetet meg sem tudtad nevezni... Ez arra utal, hogy pusztán bírálni szeretnél elmélyült gondolkodás nélkül... Ez nem válik előnyödre...."
Ismét átmentél személyeskedőbe. Most azt várod tőlem, hogy komplett könyvkritikát adjak arra a harminc oldalas...szösszenetre?
És még egy. Szerinted a két szituáció azonos, ugye:
- mész hazafelé, és két szurtosképű nekedugrik egy bokorból.
- sörözöl a kocsmában, és egy nagyarcú részeg elkezd löködni: mivanmáááá köcsöög? felkiáltással.
Az egyik egy utcai támadás, ahol jogos védelmi helyzetben vagy, a másik pedig egy dominanciaharc. Szerinted egyforma a két szitu. Oké, akkor mondjál valami konkrétumot, ami mindkét helyen működik.
Ja, azt is kalkuláld bele, hogy az első esetben jogosan töröd el a csávók orcsontját, a második esetben ez hirtelen felindulásból elkövetett súlyos testi sértés, amit meg is mázsálnak, ha más nem felüggesztettre.
PS: igen, az "ÉN" felkeltette a figyelmemet, mert az első szava az irományodnak. Nem én írtam oda, hanem te. Talán nem véletlenül...
A tapadás fontos, de alap, hogy amint tudsz tapadni, azonnal át kell venni a kezdeményezést, és átmenni támadásba, lehetőleg ezzel véget is vetve a harcnak. Ez ideális esetben az első-második technikában kell megtörténjen, különben egyre nagyobb az esélye a bekapott sérülésnek, érkező következő ellenfélnek, stb.
Sajnálom, Sch...., de ez nem az én definicióm, hanem az Értelmező kéziszótáré. A szónak a vallási töltete sem tetszik, és az értelmező szótári meghatározása sem kedveltette meg jobban a szót.
"Azt, hogy tudod, ki vagy, és egy dekával sem több."
Ez inkább önismeret, és egészséges önkép. Nem vagyok szakember, erről talán az AE házi - cikkíró - "pszichomókusát" kellene megkérdezni.
A bölcsek VSZ mindig egy kicsit individualisták voltak. Talán nem is kicsit.
Én sem vagyok alázatos, ugyanakkor igyekszem lehetőséget adni arra, hogy megtaláljon a bölcsesség, vagy esetleg én a bölcsességet. Vagy, hogy észrevegyem, hogy mi nem az (ti. bölcsesség).
Hogy egyértelmű legyek, ne csapongásnak tűnő, egy bibliai példával szeretném illusztrálni a szándékaimat, melyeket a tanításban érvényesítek...
"
Ezékiel próféta könyve 47. rész
3. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala. 4. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. 5. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható. 6. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján."
Bár ha az Én egyszerű szavaimat csapongásnak tekinted, ezeket sem fogod érteni, de akkor majd elmondom a saját meglátásaimat a példával kapcsolatban...
Alapvetően a spirituális tartalom szimbolikáján nem megakadva, ez a példa a fokozatosságról szól. Két személy kapcsolata: A mester és a tanítvány... A mester felmérte a tanítvány képesságeit, és ahhoz mérten kijelöl egy bizonyos "távolságot" de nem engedi a tanítványt egyedül, hanem "beviszi" minden fokozat túl azon, hogy a spirituális, vagy ezoterikus világba való beavatási szinteket jelöl, exoterikus értelmében a segítő folyamatos jelenléte általi haladás lehetőségére mutat rá...
A legfőbb motívum a fokozatosság, mind exoterikus értelemben, mind ezoterikus értelemben...
Azért kérdeztem, mert az olimpiai kardvívásban a szúrás + kitörés szinte az első támadás, amit megtanítanak egy kezdőnek, azzal a módszertani indoklással, hogy egy szúrás technikailag sokkal egyszerűbb, mint a legegyszerűbb vágás.
Ennyit számít egy biztonságosabb eszköz + a támadható felület megválasztása (csak torok). Ez nem kritika volt, inkább csak hangosan gondolkodtam.
"Aztán mire alapozod ezt az együttmozgást, amikor számtalan sikeres és elismert irányzat pont az ellenkezőjét, a kontrollt és a dominanciát tartja jónak."
A vingcsun stílus is a másik kontrolljára épül. Első számú szándék, ezért fejlesztik annyira bőszen a "tapadó képességet/reflexeket" tán tulzásba is viszik többnyire...
Ez azonban nem ellentétes, az együtt mozgással, sőt alapvetően a másik mozgásának kiegészítőjévé kell válnunk ahhoz, hogy kontrollálni tudjuk. Semmi ellentmondás nincs ebben!
Ha kissé mélyebben tanulmányozod a yin-yang elméletét, azonnal felismered ezt a saját stílusodban is, de minden más stílusban is!
Dominancia pedig a kontrollból adódik, arra nem kell külön törekedni!
Érdekes ez az építsünk be hibákat a tanításba elv...
Olyasmi, amit olvastam pár éve, hogy Amerikai kutatók több százezer dollárt költöttek egy kutatásra, amelynek eredménye az volt, hogy a bor szódával serkenti az emésztést...
Gondoltam is mindjárt, hogy el kellett volna jönniük Magyarországra, a lóvét ide adni nekem, és megkérdezni az első parasztot, hogy jó-e a fröccs ebéd után? :DDD
Megmondták volna, hogy jó, és gazdagabb is lettem volna...
Bármely helyen tanultam, bármely stílust, alapvető gyakorlat volt, hogy a tanító, lehetőséget adott a tanítványoknak azáltal, hogy támadási felületeket hagyott nyitva a tanuló számára és kifejezetten felhívta ezek kihasználására a figyelmet!
Szerintem arrol el szoktunk feledkezni, hogy a regen maskepp tanultak gyakoroltak az emberek, az eletmodbol kovetkezoen.Konkretan, pl ha valaki iaidot vagy jodot (ill nyilvan az elod jutsut) gyakorolt, akkor az altalaban nem azt az egy dolgot gyakorolta, es nem akkor jott le a falvedorol. Jodo gyakorlasahoz pl alapfelteves, hogy a kenjutsut tudja az ember - mikozben kenjustubol csak minimalis van magaban a jodoban. Sot, eredetileg jo kihon sem volt, azt is csak par evtizede tettek be, es Japanban kb elso par honapban gyakoroljak, aztan soha. Nyilvan 150 eve ez kevesbe volt feltuno, mint most, amikor Japanban edzesre neha 40-50 eves kezdok jonnek, akik meg eletukben nem csinaltak kuzdosportot / harcmuveszetet. Ha valakinek mar van 10-20 ev tapasztalata karddal, es kenjutsun vagy kendon rendszeresen gyakorol, akkor mar konnyebb mellette uj technikakat ugy tanulni jodoban vagy iaidoban, hogy esetleg az csak katakat nyom az ember.
Hasonloan ha valaki minden este szetveri a kocsmat a haverjaival, akkor edzesen lehet, hogy kevesebbet kell paros sparingokat gyakorolnia, es tobb ideje van arnyekbokszolnia ill a sajat keselos repertoarjaba nagyjabol organikusan beepul a mozgasanyag, automatikusan lecsiszolodnak azok a technikak, amiket valaki koca modon elmagyaraz.
