Múlt heti túránkon én is elindultam hogy megkeressem Sarvaly régi templomát, de bevallom nem találtam, mondjuk kevés időt is szántam rá, inkább a feleség után eredtem, akit Sarvaly-forrásig előreküldtem amíg én kalandozok.
Piros jelzés egyébként van pár a kerítés lécein, de a kék rom jelzés követéséhez be kell mászni a kerítésen, feltéve ha létezik.
OSM, Tuhu, egyik sem ismeri ezt a jelzést.
Viszont ha ezt a hozzászólást (tiédet) hamarabb olvasom akkor lehet sikerrel jártam volna.
"nem kerestük meg az egykori Sarvaly falu romjait, ..."
A forrás után a KÉK derékszögben kanyarodik az aszfaltos úton, itt "indul" a PIROS, melyet a térkép tanúsága szerint épp felújítanak.
Ha itt balra indulsz, a kerítéssel párhuzamosan (végső soron elfele), akkor egy idő után már nincs kerítés, és be lehet menni az elzárt területre.
Itt visszafelé kell menni, sajnos a digitális térképeken nincs jelezve, pedig itt van a meglehetősen jó állapotban lévő román kori templom maradványa. A hagyományos térképeken fel van tüntetve.
Mi megtaláltuk. El van kerítve az állatok miatt, de be lehet menni.
Emlékeim szerint írtam anno a romról, de már rég volt.
"előtte sosem hallottam róla hogy létezik ez a kis templom, és egykori földvár, honfoglaláskori tábor a Káli-medencében"
Őszintén megmondom ez nekem is új. Pedig azt hittem ismerem a Balaton-Felvidék minden Árpád-kori emlékhelyét. Keresztül-kasul bejártuk már,de ezek szerint nem elég alaposan :) a térképen "Kisfalusi templomromként "van jelölve egy rom. Azonos lehet?
'14.02.18. Igazán nekem sem tűnt fel,de állandó túratársam lőtt róla képet. :D :)
Így,hogy említetted,már felrémlett.Úgy emlékszem akkor nem a foglalástól vezetett a "szerkezet".
Most mi a helyzet?
Történet: Ez a túra még az OKT bejárásunk és a túrázásunk hajnalán volt(addig évtizedekig a kerót favorizáltuk,azzal jártunk be több ezer km-t),Hidegkúttól mentünk Kisvásárhelyig.Akkor még ez nekünk maratonnak tűnt,élveztük az óriási medvehagyma mezőket(azóta is évente ide járunk szedni),a Tátika akkor nekünk valóságos Csomolungmának tűnt,tüdőnk a várnál tényleg a zsebünkben landolt. Amit nagyon bánok azóta is,hogy nem kerestük meg az egykori Sarvaly falu romjait,igaz akkor még más szemmel néztem az OKT-ra,akkor még csak szigorúan a kék vonalat láttuk.
Nekem van pár offtopik kedvenc képem, bár annyiból illenek ide hogy Sümeg felé menet fotóztam őket, és hát az egyik Mindszentkálla szélétől alig egy kilométerre van, megmondom őszintén az autóból vettük észre, előtte sosem hallottam róla hogy létezik ez a kis templom, és egykori földvár, honfoglaláskori tábor a Káli-medencében. Tulajdonképpen a kékről egy félórás kitérő az egész:
Kerekikálról van szó, Jesper Olsen topikjában írtam róla: viewArticle
1. az általunk felijesztett őzek Mindszentkálla felé szaladnak
2. Hegyestű keretezve
3. milleniumi emléktábla
Ez pedig csak úgy, útközben, jégtorlódás a Balaton vizén, iszonyúan szép volt élőben a tó, sosem láttam ilyen sötét-türkiznek:
A Zalaszántó-Sümeg túránkon is fotóztam sokat, bár eddig már többször is jártam a Sarvaly-forrásnál mégsem tűnt fel sosem ez a komplett "római vízvezetékrendszer", amely a forrás vizét vezeti.
emlékszik erre valaki? Vagy csak én voltam eddig figyelmetlen?
Régóta olvasgatom a fórumot, és benne a mínuszolós történetet. Annyira nem vagyok új. Kéktúra ellenőrökkel még vitatkoztam is régebben Pecsételés szabályossága okán a vélt igazam miatt ☺. Csak vélt volt az igazam ☺
Tavaly nyáron azt a térséget kocsikáztam be és ott aludtam két éjjel fent a Szent Vid felett a kocsiban.
Egy éjjelt terveztem, de kettő lett belőle, mert az a plató a templom mögött valami eszméletlen jó hely. Fizikális fájdalom volt lejönni a hegyről... legszívesebben ott maradtam volna örökre.
Köszi az értő olvasást ☺, és az idézést. Nem volt dolguk a Zalakomári állomás felé, de ott tettek ki minket. A hétvégén volt még egy hasonló élmény. Vizet kértem az orgonista hölgytől a Homokkomááromi apátságnál, mondta ott a kerti csap, töltsek nyugodtan, csak zárva volt. ☺. Mondjuk lehet nem tudta. A faluban egy háznál kint lévő roma nénitől kértem, ő töltötte meg a flakkonomat. Én még "Kezdő" túrázó vagyok többekhez képest, de rossz élményem még nem volt.
A html kódokkal nem boldogul a fórumszoft. Vagy csak magát a linket tedd be - ezt általában felismeri a fórumszoft (beszúrás után kisárgítja a szöveg körül a hátteret), vagy ha így sem megy, akkor használni kell a link beszúrása ikont a szerkesztőablak fejlécén.
Van egy kis okítás, hogyan lehet szerkeszteni a hozzászólásokat, ez elérhető a lap alján a Tudnivalók menüpontból is, itt a linkje: http://forum.index.hu/Custom/showEditorHelp
Alapvető dolog, hogy nem szabad megijedni tőlük. (Nem úgy csinálni mintha..., hanem nem szabad betojni!) Azt hiszem jól gondolod, hogy mivel "közömbösen" viselkedsz, nincs felszólítás támadásra. Ha nem érzi magát beszorítva a kutya, és nem konkrétan a territóriumát védi, ez a taktika tökéletesen működik. De ahogyan ódorvári említette, van olyan helyzet (bár ritkán) amikor nem szabad feszíteni a húrt. Ilyen, amikor szigorúan a területét védi a kutya. Ilyenkor, beszorítva érzi magát, ekkor nem viccel, ekkor akár támad is. De azt lehet látni a viselkedésén és a mimikáján, olyankor teret kell neki hagyni, vissza kell vonulni.
-Ilyen eset volt, amikor a DDP-n egy gazda szántójára tévedtem és a kutyája erősen neheztelt érte. Na ekkor bizony csináltam egy tisztességes kerülőt és körbejártam a szántást. Már a túloldalon a következő helyzet alakult ki: állok egy jámborul kérődző bocival szemben, próbálom fényképezni, tőlem 5 lépésre vadul csahol a kutya, a közeli domb tetejéről meg bambán figyel a gazda. De mivel ekkor már nem a territóriumában álltam, a fénykép elkészült, a kutya lassan lemaradt, a gazda meg tovább szántott.
Mondjuk én utálom, ha a hátam mögött "sunnyog" a kutya, mert nem látom a szemét, tehát nem engedem magam mögé közel. Ha harcra kényszerülök, legalább lássam, kivel állok szemben.
Amióta leírtam, ezen gondolkodom. Nem jó szó a kutyákkal kapcsolatos viszonyomra a közömbösség, de nem tudtam rá jobb szót találni! Inkább arról van szó, hogy mivel soha nem volt kutyánk, így nem tudtam velük kapcsolatban valamilyen viselkedést kialakítani. Egyébként érdekes, hogy a kutyák sokszor ismerkedni akarnának velem, egyáltalán nem ellenséges szándékkal, de mivel tapasztalatok híján nem tudom kezelni a helyzetet, ezért inkább továbbmegyek.
Kutyás sztorijaim persze nekem is voltak, vannak, párat leírok belőlünk a honlapom, de a többségüket nem említem, mert nem tartom lényegesnek. Olvastam például egy túrám előtt a pecsételőhelyek fórumán, hogy vigyázat, Simonfaipusztán mérges kutyák vannak! Tudtam az első bejárásomról, hogy a földút a bekerített épületek kapuja előtt vezet el, de valahogy az egészről megfeledkeztem túra közben. Aztán Simonfát elhagyva kapcsoltam, hogy már késő délután van, nem biztos, hogy a dombok között lesz térerő a telefonáláshoz, haza kellene még szólni akkor, amikor még nem vagyok messze a falutól.
Hát így esett, hogy telefonnal a kezemben értem el a kaput, ahonnan azonnal előrohant három nagytestű, komondorszerű kutya. Nagyjából a földút közepén ballagtam ekkor és egy pillanat alatt felmértem, hogy az ebek lecövekeltek pontosan a kapu előtt és onnan acsarkodtak csak. Akkor meg szüret! Egy pillanatra se lassítva, de nem is gyorsítva a lépteimen továbbmentem az utamon, még csak rájuk sem néztem. Ahogy elhaladtam az ebek előtt, lassan elhallgattak, aztán pár lépésre mögöttem a nyomomba szegődtek. Együtt sétáltam el velük a kerítéssarokig, addigra a telefonhívást is lebonyolítottam. Ott aztán a kutyák megálltak, de éreztem, hogy figyelemmel kísértek addig, míg el nem tűntem a kanyar mögött. Végül is csak a dolguk végezték: vigyáztak a a birodalmukra.
Több hasonló esetem is volt: a tapasztalataimból alakítottam ki ezt a viselkedést, vagyis hogy anélkül, hogy akár a lépéseim tempóján változtatnék, anélkül, hogy a legkisebb figyelemre is méltatnám őket, elhaladok előttük. Nem vagyok egy kutyapicológus, de úgy gondolom, ezzel viselkedésemmel egyszerűen nem illek bele a "sablonjaikba"! Ha menekülni kezdenék, azonnal utánam rohannának, ha támadóan lépnék fel, ők is támadnának. De így nem vagyok a számukra se hús, se hal. Lehet, hogy szerencsém volt, de eddig ez a technika mindig bevált.
Magányos kutyákkal szemben az is bevált, ha nagyon acsarkodik, akkor hirtelen felé fordulok, toppantok és ráordítok. Erre általában hátrál egy-két lépést. Ha nem, hirtelen lehajolok, mintha egy követ akarnék felkapni. Ez is segíteni szokott. Ha ez sem használ, de úgy látom, hogy csak pár lépésről ugat, akkor jön a korábban már ismertetett technika.
OSM, Tuhu, egyik sem ismeri ezt a jelzést.
emlékszik erre valaki? Vagy csak én voltam eddig figyelmetlen?
