először azon is fennakadtam hogy Csobánc után milyen lóugrásban történt a haladás, de a csatolt szöveget elolvasva valószínűleg az ott írt foghíjak számlájára írható
Volt Kőszegi illetőségű Kárpát Egyesületi osztály, Írottkő-osztálynak hívták.
A hétvégi vándorlás nagyjából igaz, jellemzően valóban hétvégi, vagy ahhoz közel eső napokon voltak a túrák.
forrás: Turisták Lapja 1938 március-április
Nekem a Vándorlás jelvénye (jelvényei) tetszenek a legjobban, azoknak a szépségét, minőségét manapság szerintem még csak produkálni sem lennének képesek a jelvénygyártók:
Kedves fórumtársak, bocsánat attól akinek már a könyökén jön ki, de szeretném ha azok is tudnának róla akik a facebook csoportokban/OKT,DDK,AK/ nincsenek benne.
Olyan ismereteket adtok át a beszámolóitokban, amik arról árulkodnak, hogy hihetetlen gazdag ismeretanyag van a birtokotokban, hazánk egy -egy tájegységéről, túraútvonaláról. Ha lehetőségetek, kedvetek van rácsatlakozzatok a HI /Helyi Idegenvezető/ kezdeményezéshez. Én már túl vagyok egy csodálatos 10km vezetett DDK szakaszon Mesztegnyő környékén, ahol a HI olyan ismeretekkel halmozott el, amit szerintem kár lett volna nem megtudni.
"Elkészült a heyjoe.hu új fejlesztése, már bármilyen túraútra lehet tervet készíteni, és letölteni GPX-be. Köszönjük. Innentől a HI /helyi idegenvezető/ kezdeményezés már nem kell, hogy csak a kéktúrázókat segítse. Tehát szerény javaslatom: Helyezzétek el magatokat a térképen bárhol is laktok az országban, és ne féljen propagálni környezetetek látnivalóit. Kiindulva a nagyon pozitív első találkozásomból, én biztos fogok úgy túrát tervezni, nem kék túraúton, hogy találkozzak HI-vel, és még mélyebben megismerhessem hazámat. Kérek titeket propagáljátok a helyi túrázó közösségetekben a HI kezdeményezést, hátha még többen leszünk. Többen lehetünk, de elegen sosem :). Köszönöm."
A fentiek figyelembevételével már nem csak a Kék jelzésen, hanem bárhol bármilyen jelzésen érdekes lehet ha van HI.
Biztos vagyok benne, hogy sokan ismerik ezt a szakaszt, de azért álljon itt egy rövid beszámoló a múlt heti túránkról.
Már nagyon hiányzott a séta, hiszen utoljára decemberben húztam túrabakancsot. Azóta időm sem nagyon volt és az időjárás sem volt éppen kirándulásbarát. Nem a hideggel volt a bajom, hanem a kilátásban szerettem volna gyönyörködni, de a ködös-felhős idő ennek nem kedvezett. Ezen a héten végig kellemes tavasz idő volt és szerencsére nem volt ez másképp a rövid hétvégén sem. (Szombat még munkanap volt…) Vasárnap reggel megkérdeztem a családot, hogy ki szeretne velem tartani egy nem túl hosszú, kb. 15 km-es túrára. A két fiam (8 és 11 évesek) kapott az alkalmon. Gyors reggeli és készülődés után autóba ültünk és elmentünk Solymárra a temetőig. Ott rövid várakozás után felszálltunk a 820-as buszra, amely 10 perc alatt átvitt bennünket a téglagyári bejáróig.
Pecsételés után fél 10-kor indultunk el a Rozália téglagyártól Hűvösvölgy felé. Először aszfalton, később jól járható erdei úton, majd egyre sárosabb és havasabb, végül pedig teljesen hóval borított úton értünk fel a Csúcshegyre. Útközben láttunk néhány határkövet, amelyek Budapest egykori határát jelezték, valamint találkoztunk néhány teljesítménytúrázóval is. A pontőrtől a gyerekek még cukorkát is kaptak.
A hegytetőre felérve készítettünk néhány fényképet a Bécsi útról és a téglagyárról, majd folytattuk az utunkat a Virágos-nyereg felé. Fél 11-kor értük el a pecsételőpontot. Rövid pihenő (pecsételés-gyümölcs-ivás) után indultunk tovább. Kb. 100 m megtétele után a nagyobbik fiam szólt, hogy neki bizony fáj a sarka, mert van rajta egy vízhólyag. Nem most szerezte, ott van már néhány napja, de most fáj… Nem vagyok még elég rutinos túrázó, ezért reggel elfelejtettem betenni a táskámba a vízhólyag tapaszt. Szerencsére a kisebbik fiam hátizsákjában volt egy sebtapasz, azt ragasztottuk a vízhólyagra. Csodát művelt, mivel innentől nem volt gond vele.
Továbbra is havas-sáros-száraz emelkedők és lejtők követték egymást. A hétközi meleg hatására a városban már nyomokban sem lehetett havat látni, itt viszont még helyenként 5-10 cm-es hóban kapaszkodtunk felfelé a Hármashatárhegyre. Azzal próbáltam bíztatni a fiúkat, hogy lefelé sokkal rosszabb lenne, de röviddel a „cél” (a hármashatárhegyi pecsét) előtt már ez sem segített a kisebbik fiúnak. Sírva fakadt, hogy neki ez nem tetszik. Szerencsére már csak néhány méter emelkedő és egy rövid sík szakasz volt hátra az erdei iskoláig. Ott tartottunk egy újabb pihenőt (pecsét-szendvics-gyümölcs-ivás), ami segített átlendülni a holtponton.
Természetesen nem lehetett kihagyni a Guckler Károly kilátót, ahonnan jól lehetett látni a Dunát, a budapesti hidakat és a Parlamentet is. Utána még egy rövid séta a bunkerek között, majd indultunk tovább. A Fenyőgyöngyéig enyhén lejtős, de annál havasabb úton sétáltunk. Szerencsére a fiúk arcán itt már nyoma sem volt a korábbi elkeseredettségnek.
Fenyőgyöngye után következett még egy rövid emelkedő, majd nem sokkal később elértünk az Árpád kilátóhoz. A leírásokból emlékeztem rá, hogy itt van egy „hurok” az útban és oda kell figyelni, nehogy kihagyja az ember a kilátót. A hurok két szára valóban közel haladt egymáshoz, de azért könnyedén el lehetett igazodni. A kilátóból ismét gyönyörködtünk egy kicsit a budapesti panorámában, pótoltuk az elhasznált energia egy részét (szendvics-gyümölcs-műzli szelet) és indultunk tovább Hűvösvölgy felé.
Az út innen a repülőtérig viszonylag jól járható volt, néhány kisebb dagonyán kellett csak átgázolni. Az Oroszlán sziklánál természetesen elkészültek a „kötelező” fényképek, majd folytattuk az utunkat az utolsó pecsét felé. Mátyás király vadaskertjének emlékművétől kezdve újra egy nehezebb szakasz következett. Habár az út továbbra is enyhén lejtett, de végig a hó-sár-víz hármassal kellett küzdeni. Szerencsére a fiúk ezt a küzdelmet inkább kihívásként, nem pedig szenvedésként élték meg, így nem volt semmi gond a hátralévő kb. 3 km-es távon. A repülőtérnél láttunk siklóernyősöket gyakorolni.
Hűvösvölgyhöz közeledve megpróbáltuk még egy kicsit szaporázni a lépteinket, hogy elérjük azt a buszt, amelyik közvetlenül a Solymáron hagyott autónkig visz bennünket. Le a kalappal a fiúk előtt, majdnem 15 km gyaloglás után még képesek voltak erre. Átkeltünk a Hűvösvölgyi úton, majd felszaladtunk a lépcsőn. A fiúkat leültettem a büfé teraszán, én pedig elrohantam pecsételni. Néhány perc múlva már ismét a fiúknál voltam és szaladtunk le a buszmegállóba. A lépcső közepén jártunk, amikor megláttuk, hogy a vezető beszáll a buszba. Egy utolsó nagy rohamra indultunk, amelynek eredményeként a busszal egyidőben értünk a megállóba. Akkor vettem észre, hogy csak 2 db BKV jegy van nálam. Arra már nem volt idő, hogy még elmenjek jegyet venni, de végül megoldottuk, mindhárman felszálltunk a 13:36-kor induló buszra. Kb. fél óra múlva pedig fáradtan, de élményekkel gazdagon gurultunk hazafelé a saját autónkkal.
Mindent figyelembe véve egy kellemes, jó hangulatú „fiús túrát” tudhatunk magunk mögött és 4 szép pecséttel gyarapodott a gyűjteményünk. A jelzések végig jól követhetőek voltak. Szerencsére kevés volt az aszfalt és több helyről is szép kilátás nyílott a környékre, de elsősorban Budapestre. Ami viszont nekem nem tetszett, az a rengeteg ember. Tudom, hogy közel van a város és a jó idő sok embert kicsalogatott a természetbe. Ez így természetes. Én azonban sokkal jobban szeretem azokat a szakaszokat, ahol el lehet mélyedni a természet csendjében, élvezni lehet a madarak énekét és emberek helyett legfeljebb az útra belógó ágakat kell kerülgetni.
Ennek ellenére jó szívvel ajánlom a szakaszt kezdő túrázóknak. Hóolvadás után szerintem nagyon könnyen teljesíthető még gyerekekkel is.
Múlt heti túránkon én is elindultam hogy megkeressem Sarvaly régi templomát, de bevallom nem találtam, mondjuk kevés időt is szántam rá, inkább a feleség után eredtem, akit Sarvaly-forrásig előreküldtem amíg én kalandozok.
Piros jelzés egyébként van pár a kerítés lécein, de a kék rom jelzés követéséhez be kell mászni a kerítésen, feltéve ha létezik.
OSM, Tuhu, egyik sem ismeri ezt a jelzést.
Viszont ha ezt a hozzászólást (tiédet) hamarabb olvasom akkor lehet sikerrel jártam volna.
"nem kerestük meg az egykori Sarvaly falu romjait, ..."
A forrás után a KÉK derékszögben kanyarodik az aszfaltos úton, itt "indul" a PIROS, melyet a térkép tanúsága szerint épp felújítanak.
Ha itt balra indulsz, a kerítéssel párhuzamosan (végső soron elfele), akkor egy idő után már nincs kerítés, és be lehet menni az elzárt területre.
Itt visszafelé kell menni, sajnos a digitális térképeken nincs jelezve, pedig itt van a meglehetősen jó állapotban lévő román kori templom maradványa. A hagyományos térképeken fel van tüntetve.
Mi megtaláltuk. El van kerítve az állatok miatt, de be lehet menni.
Emlékeim szerint írtam anno a romról, de már rég volt.
"előtte sosem hallottam róla hogy létezik ez a kis templom, és egykori földvár, honfoglaláskori tábor a Káli-medencében"
Őszintén megmondom ez nekem is új. Pedig azt hittem ismerem a Balaton-Felvidék minden Árpád-kori emlékhelyét. Keresztül-kasul bejártuk már,de ezek szerint nem elég alaposan :) a térképen "Kisfalusi templomromként "van jelölve egy rom. Azonos lehet?
'14.02.18. Igazán nekem sem tűnt fel,de állandó túratársam lőtt róla képet. :D :)
Így,hogy említetted,már felrémlett.Úgy emlékszem akkor nem a foglalástól vezetett a "szerkezet".
Most mi a helyzet?
Történet: Ez a túra még az OKT bejárásunk és a túrázásunk hajnalán volt(addig évtizedekig a kerót favorizáltuk,azzal jártunk be több ezer km-t),Hidegkúttól mentünk Kisvásárhelyig.Akkor még ez nekünk maratonnak tűnt,élveztük az óriási medvehagyma mezőket(azóta is évente ide járunk szedni),a Tátika akkor nekünk valóságos Csomolungmának tűnt,tüdőnk a várnál tényleg a zsebünkben landolt. Amit nagyon bánok azóta is,hogy nem kerestük meg az egykori Sarvaly falu romjait,igaz akkor még más szemmel néztem az OKT-ra,akkor még csak szigorúan a kék vonalat láttuk.
Nekem van pár offtopik kedvenc képem, bár annyiból illenek ide hogy Sümeg felé menet fotóztam őket, és hát az egyik Mindszentkálla szélétől alig egy kilométerre van, megmondom őszintén az autóból vettük észre, előtte sosem hallottam róla hogy létezik ez a kis templom, és egykori földvár, honfoglaláskori tábor a Káli-medencében. Tulajdonképpen a kékről egy félórás kitérő az egész:
Kerekikálról van szó, Jesper Olsen topikjában írtam róla: viewArticle
1. az általunk felijesztett őzek Mindszentkálla felé szaladnak
2. Hegyestű keretezve
3. milleniumi emléktábla
Ez pedig csak úgy, útközben, jégtorlódás a Balaton vizén, iszonyúan szép volt élőben a tó, sosem láttam ilyen sötét-türkiznek:
A Zalaszántó-Sümeg túránkon is fotóztam sokat, bár eddig már többször is jártam a Sarvaly-forrásnál mégsem tűnt fel sosem ez a komplett "római vízvezetékrendszer", amely a forrás vizét vezeti.
emlékszik erre valaki? Vagy csak én voltam eddig figyelmetlen?
Régóta olvasgatom a fórumot, és benne a mínuszolós történetet. Annyira nem vagyok új. Kéktúra ellenőrökkel még vitatkoztam is régebben Pecsételés szabályossága okán a vélt igazam miatt ☺. Csak vélt volt az igazam ☺
Tavaly nyáron azt a térséget kocsikáztam be és ott aludtam két éjjel fent a Szent Vid felett a kocsiban.
Egy éjjelt terveztem, de kettő lett belőle, mert az a plató a templom mögött valami eszméletlen jó hely. Fizikális fájdalom volt lejönni a hegyről... legszívesebben ott maradtam volna örökre.
forrás: Turisták Lapja 1938 március-április
OSM, Tuhu, egyik sem ismeri ezt a jelzést.
emlékszik erre valaki? Vagy csak én voltam eddig figyelmetlen?