hihetetlen, hogy meddig lehet össze vissza skatulyázni, címkézni ezeket a régi zenekarokat :)))
[közben pedig már a zöme több mint 1 évtizede nem is létezik, sőt mitöbb, a műfaj is manapság öregebb a dinoszaurusznál - mondom ezt úgy, hogy napok óta az adam & eve-t hallgatom, plusz pont e topicnak hála rengeteg gyongyszemet találtam pl gentle ginat stb...]
Ó, elnézést, "sima" brit jazz/jazz-rockra gondoltam. Szóval inkább oda tartozik, kb. az If-fel egy skatulyába? Van még más, bevett területi alapú gyűjtőnév brit zenekarokra a Canterburyn kívül, olyan, hogy mondjuk "Birmingham" vagy "London" stílus?
Látom, hogy a Nucleust megemlíted, de csak a Soft Machine okán. Canterburynek számít, vagy inkább jazz/jazz-rock? Jelentős zenekarnak tartják progrock körökben?
Persze, hogy olvastam, de az olyan régen volt már... :)) A Caraván első lemezét nem nevezném zsengének, nagyon jó az! Mint ahogy a The Wilde Flowers lemeze is jó, persze az azon levő igazi zsengék, kicsit a SM első lemezéhez hasonlatosak.
Á... nem szerénységből mondom, de ma már nem egészen így írnám meg. :-)) De hát Te anno olvastad is ezt, nem? Hiszen oszlopos tagja vagy a nevezett levelezőlistának. Vagy összetévesztelek valakivel?
Az 1. Caravan lemezt én inkább hangulatosnak mondanám. Azért az még messze nem olyan erős, kiforrott lemez, mint akár csak a 2. Ha valakit a Caravanra szeretnék rábeszélni, akkor nem azt a zsengét ajánlanám neki. Az, vagy pl. a "Caravan and the New Symphonia" inkább az ínyenceknek valók, akik már ráéreztek a "Carafan"-ság ízére.
És igen, én is azt mondtam, hogy a Canterbury tág értelemben az itt leírtnál sokkal több zenekart "tartalmaz". Természetesen, általában beleértendők az egyes zenészek szólólemezei is.
Nagyon jó írás!!!! Egyet tennék még hozzá, pontosabban kettőt:
1. A Caravan első (Caravan című) lemeze is nagyon jó, méltatlanul megfeledkeznek róla.
2. A Soft Machine-tagok (Wyatt-on kívül is) később igen figyelemreméltó szóló- és kamarazenei produkciókat hoztak létre, pl. Hugh Hopper: 1984, Two rainbows daily; Elton Dean: Bar Torque stb.
5 éve az alantiakat írtam a témáról a progrock levlistára (ékezetek nélkül). Akkor még nem ismertem a szintén ide való és kiváló Gilgamesh együttest, őket ezért nem említettem. Lehet, hogy bizonyos dolgokról ma már kicsit más a véleményem, de most nem javítgatom.
RF-nek: Biztos tudod, hogy van szűkebb, és bővebb Canterbury... A szűkbe nem szokták belevenni a Henry Cow-t (ők a RIO irányzat "megalapítói"), a tágabba viszont igen, hiszen a tagok sok szállal kapcsolódtak egymáshoz. Mindenesetre stílusilag a HC kissé más... Az alantiak csak a "szők kör" legfontosabb, jellemző együttesei.
----------------------------------
Hat akkor Canterbury stil... Ez a progressziv rock egyik alfaja csakugy mint pl. a zeuhl (Magma csalad), a RIO (Henry Cow, Art Bears), az art-szimfonikus-rock( Genesis, Yes), a fuzios progr. (Brand X, Mahavishnu, Zao), kraut rock (Can, Amon Duul 2), vagy a neo-klasszikus progr (Univers Zero, Art Zoyd). Azt hiszem, azert e nev, mert a korai meghatarozo egyuttesek meghatarozo tagjai e varosbol szarmaztak. De hosszadalmas, es semmire sem vezeto definialgatas helyett inkabb nezzuk, melyek voltak a stilus klasszikus zenekarai.
Eloszor is a Wilde Flowers (63-67), amely ugyan csak egy iskolai hobbizenekar volt, de innen indult, tobbek kozott Robert Wyatt (Soft Machine, Matching Mole), Hugh Hopper (SM.), Richard Sinclair (Caravan, Hatfield & the North), Kevin Ayers (SM.) palyafutasa. Lemezukrol nem tudok (jobb is, mert a zenejuk meg csak korabeli beat lehetett a Beatles hatasa alatt).
Az iranyzat emblematikus egyuttese a Soft Machine, 1966-81-ig zenelt, rengeteg tagcserevel tarkitva. Kezdetben avantgarde rockot (amikortol mar erdemes beszelni roluk, mert 66-ban meg ok voltak a "futurista Beatles"), kesobb (kvazi) free-jazzt, meg kesobb fuzios rockot jatszottak. A 3. lemezuk utan mar teljesen instrumentalisak voltak. A legnyerobb felallas (69, es 71 kozott): M. Ratledge (billentyus), R. Wyatt (dob), H. Hopper (basszus), E. Dean (szaxofon). Azt hiszem, ok az elsoszamu kedvenceim, pedig nem is vagyok egy rajongo tipus. Mindezen dicseretek ellenere, a mufajba valo bevezetonek nem ajanlanam, annal sokkal nehezebben emesztheto zene, neha nagyon vad dolgokat csinaltak. Kesobb, ugy 72-73 (es a "Six")-tol fokozatosan konszolidalodtak (az uj, ex Nucleusos tagokkal), es kozerthetobb, am meg mindig szep, szinvonalas fuzios zenet kezdtek el jatszani. Kesoi korszakukbol egyik kedvencem a "Softs" (76), de azert a legjobb lemezeik a koraiak: "Third" (70), a "Fourth" (71), es a "Fifth" (72). Az elso 2 lemez, de foleg az elso ("The Soft Machine" (68)), meg utkereso, kiserletezo, erosen avantgarde zene, ezert rocktortenetileg ugyan jelentosek, de nekem nem tetszenek annyira. Evek multan kiadtak tobb koncert, es radio felvetelt is a nagy korszakbol, azok viszont nagyon jok, de most csak az eredeti, korabeli lemezeikre hagyatkoztam. Osszessegeben, szerintem ok voltak a progressziv rock egyik legjobb zenekara.
Caravan (68-82?) A "legkenterborisebb" hangzasu egyuttes. Oket is nagyon szeretem, pedig talan a legpopularisabbak. "Edes" dalok, folkos beutes, kesobb fokozatos nyitas a jazz fele. David Sinclair neha megereszt egy-egy alomszeru orgonaszolot. Nagyon szep zene, kicsit hasonlit a Camelre (vagy az hozza), de ez jobb. Aki ismeri a "Moonmadness"-t, vagy a "Snow Goose"-t csak az ertekelheti ezt kellokeppen. A korai albumaik a legjobbak, nevezetesen: "If I Could Do It Again I'd Do It All Over You" (70), "In The Land of Grey And Pink" (71), "Waterloo Lily" (72).
Matching Mole (71-72) Talan a legelvontabb zenet jatszo banda. Ez volt R. Wyatt uj egyuttese a SM.-bol valo tavozasa utan (majd kiesett egy ablakon, megbenult, aztan pedig elkeszitette a csodalatos, elozmenyek (es folytatas) nelkuli "Rock Bottom"-ot (74)). Melankolikus dalok, improvizaciokkal, es zenei kiserletezesekkel tarkitva. Nem konnyu ugy. Lemezek: "Matching Mole" (72), "Matching Mole's Little Red Record" (73). Csak ez a ketto van, de mindketto "kotelezo".
Arzachel (Uriel) (67-68) Korai Canterbury, meg kisse nyers, kiforratlan. Itt bontogatta oroszlankormeit ket kesobbi nagyagyu, Dave Stewart, es Steve Hillage is. Lemez: "Arzachel" (69-ben kiadva. A tagok alnevvel szerepelnek rajta!)
Egg (68-72) Orgona orientalt zene harom zenesszel. D. Stewart talan itt jatssza ki magat a legjobban. Kevesbe jazzes mint altalaban a tobbi Canterbury. Meseszep dallamok, orgonaszolok, de ok sem mentesek a kulonleges megoldasoktol: pl. az egyik szamba nem atallottak egy fel perces csendet "belekomponalni". Ajanlott lemezek: "Polite Force" (71), "Civil Surface" (74).
Khan (71-72) Valahol feluton az Egg, es a H&tN kozott. Kicsit serelmezem, hogy sok az enek benne (bar nekem a legkevesebb enek is sok), de ezzel egyutt is kivalo. Egy lemez: "Space Shanty" (72)
Hatfield & the North (72-75) A masik nagya'gyu az iranyzat erett korszakabol. A SM.-utan a legjazzesebb, osszetett, brillians zene. Ket igen figyelemremelto lemezuk van: "Hatfield and the North" (73), "The Rotter's Club" (75).
National Health (75-79?) A H&tN vonal szerves folytatasa, de egynemubb hangzas. Talan kisse kevesebb jazz, tobb szintetizatoros "space" hang, lirai betetekkel. Vegletekig kierlelt canterbury-s progressziv. Ket billentyus (egyikuk megint csak D. Stewart). Az egyik legjobb a mufajbol, de ez sem "konnyu". Lemezek: "National Health" (78), "Of Queues and Cures" (79).
Gong (71-?) "Szarmazasilag" kisse kilognak, mert az ausztral Daevid Allen nem terhetett vissza a SM.-ba, ezutan alapitotta francia zeneszekkel. A sok nagyszeru egyuttes kozul talan ok a legismertebbek. Kezdetben erosen pszichedelikus, zenei gegekkel tarkitott rockot, kesobb - D. Allen tavozasa utan - hagyomanyosabb fuzios zenet jatszottak, dominans utosszekcioval. Van aki ez utobbi, P. Moerlen altal vezetett felallast szereti, en inkabb megmaradnek a reginel, bar D. Allen neha tulzasba viszi a poenkodast (azert Zappai "melysegekbe" nem szokott esni). Legjobbjaik: "Camembert Electrique" (71), "Angel's Egg" (73), "Shamal" (76)
Tehat kb. ezek azok az egyuttesek, amelyek az egyik legszinvonalasabb, es legegyedibb stilust alkottak a progr.-on belul. Mindegyikuk jellemzoje a jazz-es, es szolisztikus elemekkel teletuzdelt, osszetett, nagyon gyakran orgona dominans, de tobb, valtozatos hangszert is hasznalo, sokszor hosszu, bonyolult szamokat tartalmazo zene. Ha valakinek megvan a 77-ben kiadott "Triple Echo" cimu SM. valogatas LP., az ott levo fuzetben egy kivalo csaladfa talalhato a fenti egyuttesekrol.
Nem. A Canterbury-irányzat csúcsa a Henry Cow. Még akkor, is ha sokan nem sorolják őket ebbe a skatulyába. Azt nagyon fájlalom, hogy a Canterbury-bandák tendenziózusan elkerülik Magyarországot. Én nagyon szívesen hallgatnék akár egy szánalmas Caravant is élőben.
Sztem nyugodtan lehet ez a topik a bővebb kifejtés helye, ne fogd vissza magad. Szempontokat, megközelítéseket várok. Olyan egységes, univerzálisan alkalmazható szempontokat, amelyek egyaránt érvényesek a Csodálatos Mandarinra és a Soft Machine: Thirdre.
Én azt mondom fejezzük ezt be. Ennek nincs értelme, vitázgatunk itt néhányan, a többieknek meg - akik ide szeretnének írni - ezt látván elmegy a kedvük az egész topicktól. Hagyjuk ezt abba. Én elhiszem hogy "gyere a papához" tényleg jobban tudja a dolgokat, írjon ide jó és érdekes dolgokat, csak a beképzelt stílusán - ezt a szót most nem piszkálásképpen írtam - változtasson egy kicsit.
shaddam, ez a szavazásos papír ismerősömnek megvan, elkérem tőle, és ha tudom, bemásolom majd ide.
Művészet, meg ízlés relációja... Hát, röviden, azt gondolom erről, hogy téves az az elképzelés, amely szerint a művészet megítélése, értékelése csakis ízlés dolga lenne. Az esztétika todománya nem véletlenül alakult ki, és talált ki olyan osztályozó, értékelő fogalmakat, amik messze túlmutatnak eme népszerű közhelyen. Persze ha valaki csak olyan elmélyült esztétikai fogalmakat használ, hogy "jó", meg "rossz", akkor az a perspektíva tényleg csak az ízlik, nem ízlik "árnyalt" megközelítésénél marad. Nyilvánvaló, hogy egy műalkotást sokkal több szempontból, és megközelítésből lehet "ízlelgetni", mint egy gulyáslevest.
De a bővebb kifejtés helye nem ez a topic lesz... ;-)
"Ezt akkor most bölcsességnek, vagy inkonzisztenciának híjjuk? ;-))))"
harmadiknak, mégpedig bohóckodásnak :)) kiváncsi voltam milyen hamar veszitek észre az önelletmondást, azt szerettem volna csak ezzel jelezni, hogy milyen majomság vitatkozni azon hogy melyik a jobb zene, ahelyett hogy mindenki sorolná a jó tapasztalatait, adna jó tanácsokat hogy miket érdemes még meghallgatni
Mérsékelten kritikai attitűd? ...ahh, pardon me mater, but I ought to play the grand piano... Nagy viccmester vagy te. Komolyan: érdekel, mit gondolsz művészet és ízlés relációjáról. Lásd (226).
Támadni? Ugyanmá... ez túl erős kifejezés erre a mérsékelten kritikai attitűdömre.
Még dicsértelek is, hiszen egy igen érdekes kérdést tettél fel. Amire persze megint csak pár közhelyes válasz fog befutni, de ettől még Te jól csináltad (a kérdésfeltevést).
Amúgy, miről beszélgessünk? Van olyan dolog, téma, esemény, jelenség amiről kikéred a véleményemet?
