Lehet,hogy rosszul látom,de úgy veszem észre,hogy átalakul a kéktúra. Sokak már csak a teljesítményt hajszolják ebben is,az épített és természeti szépségekre már nincs idejük vagy ,de erre gondolni is szörnyű ,nem is érdeklik őket.
Én az egregyi templom miatt sajnálnám legjobban, ha kiesne az útvonalból.
Meg egyébként is: Hévíz is országunk része, még ha turista szemmel kiábrándító is. Mondja ezt egyébként több ismerősöm is, aki meg amúgy magáért a fürdőért lelkesedik. És tényleg: most évtizedekkel ezelőtt (amikor mint tudjuk, másként mérték a napi távolságokat, és máshol voltak a hangsúlyok) el tudtatok volna képzelni egy kékturistát, aki egy túra végén nem áztat egyet Hévízen, vagy ha ezt nem, akkor helyette Keszthely valamely kulturális műemlékét nem keresi fel?
Minden kéktúrázó szívében vagy egy "eszményi" kéktúra útvonal, amit szeretne, hogy megvalósuljon, csak az a probléma, hogy ez mindenkinél más és más! Jó példa erre a 2014-es útvonal változtatási dömping, ahol minden egyes javasolt módosítás valakinek a szívügye volt! Csak hát az, ami a javaslattevőnek esetleg éveken keresztül dédelgetett terve lehetett, az másnál meg helyből lecsapta a biztosítékot. Félelmetes volt látni, mekkora indulatokat tudott egy-egy megvalósított módosítás, vagy akár csak elfogadott módosítási javaslat gerjeszteni!
Sok szép és hangulatos város van a kéken és azon kívül is. Nekem nem hiányozna az útvonalból egyik sem, több másikkal együtt. De rövidítés úgy sem lesz,mert azt nem szabad.
DDK ilyen szempontból jobb, ott kevés a nagyobb város, valahogy a hangulat is jobban átjön ott.
A vándorlás mindkét oldalon szakaszolt bejárás volt. Többnyire a hétvégékre esett egy-egy szakaszbejárása. Csak látszólag folytonos a túra, mert minden alkalommal ugyanonnan indultak, ahol előzőleg abba hagyták és ügyeltek arra is, hogy mindig Budapest felé teljesítették a távokat. Ez a túrakiírásból, ütemtervből egyértelműen kitűnik.
Igen, az a szöveg még írja, de a Vándorlásra az én értelmezésem szerint megvolt a teljes útvonal, e szerint a beszámoló szerint, amely a túra után íródott. Ha nehezen is, de összehozták.
Turisták Lapja 1938 június-július
Őszintén szólva eddig még ilyen mélységig nem elemezgettem a leírást, de érdekes dolgokra világítasz rá!
Szakaszonként mentek, és közte visszavonatoztak BP-re, majd megint vissza oda ahol befejezték, és folytatták tovább.
Ugyanakkor a nagyon részletes táblázatból az derül ki hogy maga az útvonal nem volt hézagos, ott folytatták ahol abbahagyták.
A Keleti oldal túrája ebből a szempontból lényegesen folyamatosabbnak tűnik, nem vonatozgattak annyit, úgy látom. Még az is benne van a táblázatban hogy milyen jellegű volt a kaja. (hátizsákból, vagy meleg étel stb)
Keszthely szép és hangulatos,de Hévíz...Én egy késő őszi hétköznapon jártam arra és tömve volt külföldiekkel.Na,érte szerintem nem sokan ejtenének könnyeket...
Osszel-telen szep az a bringaut (ket eve karacsony kornyeken jartam be azt a szakaszt), de nyaron amikor bringasok is csapatnak arra kicsit se setafikalos ut gyalogosoknak szerintem. Igaz nem tudom mennyien tekernek arra.
Nem volt ott akkor már jelzésprobléma. Csak teljesen más volt az útvonal, Balatonhenye után inkább a mai Balatoni kéktúrához volt közelebb, de azzal sem egyezett.
Csobánc után Balatonhenye, Mencshely, majd Zádorvár, Füred-Alsóörs-Veszprém stb.
Azt hittem azon akadsz el inkább hogy "Zalaszántó-Tátika-Lesencetomaj-Tapolca."
Nekem vesszőparipám hogy ezt az utat érdemes lenne visszaállítani, Rezitől Vállus felé alig 6km az átkötés.
Ha esetleg nem akarnánk kivenni a Gyöngyösi csárdát meg az Egregyi templomot akkor a mai sárga-sárga+-kék+ útvonal is jó lehetne, de Hévízt és Keszthelyt ma már teljesen okafogyottnak érzem.
először azon is fennakadtam hogy Csobánc után milyen lóugrásban történt a haladás, de a csatolt szöveget elolvasva valószínűleg az ott írt foghíjak számlájára írható
Volt Kőszegi illetőségű Kárpát Egyesületi osztály, Írottkő-osztálynak hívták.
A hétvégi vándorlás nagyjából igaz, jellemzően valóban hétvégi, vagy ahhoz közel eső napokon voltak a túrák.
forrás: Turisták Lapja 1938 március-április
Nekem a Vándorlás jelvénye (jelvényei) tetszenek a legjobban, azoknak a szépségét, minőségét manapság szerintem még csak produkálni sem lennének képesek a jelvénygyártók:
Kedves fórumtársak, bocsánat attól akinek már a könyökén jön ki, de szeretném ha azok is tudnának róla akik a facebook csoportokban/OKT,DDK,AK/ nincsenek benne.
Olyan ismereteket adtok át a beszámolóitokban, amik arról árulkodnak, hogy hihetetlen gazdag ismeretanyag van a birtokotokban, hazánk egy -egy tájegységéről, túraútvonaláról. Ha lehetőségetek, kedvetek van rácsatlakozzatok a HI /Helyi Idegenvezető/ kezdeményezéshez. Én már túl vagyok egy csodálatos 10km vezetett DDK szakaszon Mesztegnyő környékén, ahol a HI olyan ismeretekkel halmozott el, amit szerintem kár lett volna nem megtudni.
"Elkészült a heyjoe.hu új fejlesztése, már bármilyen túraútra lehet tervet készíteni, és letölteni GPX-be. Köszönjük. Innentől a HI /helyi idegenvezető/ kezdeményezés már nem kell, hogy csak a kéktúrázókat segítse. Tehát szerény javaslatom: Helyezzétek el magatokat a térképen bárhol is laktok az országban, és ne féljen propagálni környezetetek látnivalóit. Kiindulva a nagyon pozitív első találkozásomból, én biztos fogok úgy túrát tervezni, nem kék túraúton, hogy találkozzak HI-vel, és még mélyebben megismerhessem hazámat. Kérek titeket propagáljátok a helyi túrázó közösségetekben a HI kezdeményezést, hátha még többen leszünk. Többen lehetünk, de elegen sosem :). Köszönöm."
A fentiek figyelembevételével már nem csak a Kék jelzésen, hanem bárhol bármilyen jelzésen érdekes lehet ha van HI.
Biztos vagyok benne, hogy sokan ismerik ezt a szakaszt, de azért álljon itt egy rövid beszámoló a múlt heti túránkról.
Már nagyon hiányzott a séta, hiszen utoljára decemberben húztam túrabakancsot. Azóta időm sem nagyon volt és az időjárás sem volt éppen kirándulásbarát. Nem a hideggel volt a bajom, hanem a kilátásban szerettem volna gyönyörködni, de a ködös-felhős idő ennek nem kedvezett. Ezen a héten végig kellemes tavasz idő volt és szerencsére nem volt ez másképp a rövid hétvégén sem. (Szombat még munkanap volt…) Vasárnap reggel megkérdeztem a családot, hogy ki szeretne velem tartani egy nem túl hosszú, kb. 15 km-es túrára. A két fiam (8 és 11 évesek) kapott az alkalmon. Gyors reggeli és készülődés után autóba ültünk és elmentünk Solymárra a temetőig. Ott rövid várakozás után felszálltunk a 820-as buszra, amely 10 perc alatt átvitt bennünket a téglagyári bejáróig.
Pecsételés után fél 10-kor indultunk el a Rozália téglagyártól Hűvösvölgy felé. Először aszfalton, később jól járható erdei úton, majd egyre sárosabb és havasabb, végül pedig teljesen hóval borított úton értünk fel a Csúcshegyre. Útközben láttunk néhány határkövet, amelyek Budapest egykori határát jelezték, valamint találkoztunk néhány teljesítménytúrázóval is. A pontőrtől a gyerekek még cukorkát is kaptak.
A hegytetőre felérve készítettünk néhány fényképet a Bécsi útról és a téglagyárról, majd folytattuk az utunkat a Virágos-nyereg felé. Fél 11-kor értük el a pecsételőpontot. Rövid pihenő (pecsételés-gyümölcs-ivás) után indultunk tovább. Kb. 100 m megtétele után a nagyobbik fiam szólt, hogy neki bizony fáj a sarka, mert van rajta egy vízhólyag. Nem most szerezte, ott van már néhány napja, de most fáj… Nem vagyok még elég rutinos túrázó, ezért reggel elfelejtettem betenni a táskámba a vízhólyag tapaszt. Szerencsére a kisebbik fiam hátizsákjában volt egy sebtapasz, azt ragasztottuk a vízhólyagra. Csodát művelt, mivel innentől nem volt gond vele.
Továbbra is havas-sáros-száraz emelkedők és lejtők követték egymást. A hétközi meleg hatására a városban már nyomokban sem lehetett havat látni, itt viszont még helyenként 5-10 cm-es hóban kapaszkodtunk felfelé a Hármashatárhegyre. Azzal próbáltam bíztatni a fiúkat, hogy lefelé sokkal rosszabb lenne, de röviddel a „cél” (a hármashatárhegyi pecsét) előtt már ez sem segített a kisebbik fiúnak. Sírva fakadt, hogy neki ez nem tetszik. Szerencsére már csak néhány méter emelkedő és egy rövid sík szakasz volt hátra az erdei iskoláig. Ott tartottunk egy újabb pihenőt (pecsét-szendvics-gyümölcs-ivás), ami segített átlendülni a holtponton.
Természetesen nem lehetett kihagyni a Guckler Károly kilátót, ahonnan jól lehetett látni a Dunát, a budapesti hidakat és a Parlamentet is. Utána még egy rövid séta a bunkerek között, majd indultunk tovább. A Fenyőgyöngyéig enyhén lejtős, de annál havasabb úton sétáltunk. Szerencsére a fiúk arcán itt már nyoma sem volt a korábbi elkeseredettségnek.
Fenyőgyöngye után következett még egy rövid emelkedő, majd nem sokkal később elértünk az Árpád kilátóhoz. A leírásokból emlékeztem rá, hogy itt van egy „hurok” az útban és oda kell figyelni, nehogy kihagyja az ember a kilátót. A hurok két szára valóban közel haladt egymáshoz, de azért könnyedén el lehetett igazodni. A kilátóból ismét gyönyörködtünk egy kicsit a budapesti panorámában, pótoltuk az elhasznált energia egy részét (szendvics-gyümölcs-műzli szelet) és indultunk tovább Hűvösvölgy felé.
Az út innen a repülőtérig viszonylag jól járható volt, néhány kisebb dagonyán kellett csak átgázolni. Az Oroszlán sziklánál természetesen elkészültek a „kötelező” fényképek, majd folytattuk az utunkat az utolsó pecsét felé. Mátyás király vadaskertjének emlékművétől kezdve újra egy nehezebb szakasz következett. Habár az út továbbra is enyhén lejtett, de végig a hó-sár-víz hármassal kellett küzdeni. Szerencsére a fiúk ezt a küzdelmet inkább kihívásként, nem pedig szenvedésként élték meg, így nem volt semmi gond a hátralévő kb. 3 km-es távon. A repülőtérnél láttunk siklóernyősöket gyakorolni.
Hűvösvölgyhöz közeledve megpróbáltuk még egy kicsit szaporázni a lépteinket, hogy elérjük azt a buszt, amelyik közvetlenül a Solymáron hagyott autónkig visz bennünket. Le a kalappal a fiúk előtt, majdnem 15 km gyaloglás után még képesek voltak erre. Átkeltünk a Hűvösvölgyi úton, majd felszaladtunk a lépcsőn. A fiúkat leültettem a büfé teraszán, én pedig elrohantam pecsételni. Néhány perc múlva már ismét a fiúknál voltam és szaladtunk le a buszmegállóba. A lépcső közepén jártunk, amikor megláttuk, hogy a vezető beszáll a buszba. Egy utolsó nagy rohamra indultunk, amelynek eredményeként a busszal egyidőben értünk a megállóba. Akkor vettem észre, hogy csak 2 db BKV jegy van nálam. Arra már nem volt idő, hogy még elmenjek jegyet venni, de végül megoldottuk, mindhárman felszálltunk a 13:36-kor induló buszra. Kb. fél óra múlva pedig fáradtan, de élményekkel gazdagon gurultunk hazafelé a saját autónkkal.
Mindent figyelembe véve egy kellemes, jó hangulatú „fiús túrát” tudhatunk magunk mögött és 4 szép pecséttel gyarapodott a gyűjteményünk. A jelzések végig jól követhetőek voltak. Szerencsére kevés volt az aszfalt és több helyről is szép kilátás nyílott a környékre, de elsősorban Budapestre. Ami viszont nekem nem tetszett, az a rengeteg ember. Tudom, hogy közel van a város és a jó idő sok embert kicsalogatott a természetbe. Ez így természetes. Én azonban sokkal jobban szeretem azokat a szakaszokat, ahol el lehet mélyedni a természet csendjében, élvezni lehet a madarak énekét és emberek helyett legfeljebb az útra belógó ágakat kell kerülgetni.
Ennek ellenére jó szívvel ajánlom a szakaszt kezdő túrázóknak. Hóolvadás után szerintem nagyon könnyen teljesíthető még gyerekekkel is.
Múlt heti túránkon én is elindultam hogy megkeressem Sarvaly régi templomát, de bevallom nem találtam, mondjuk kevés időt is szántam rá, inkább a feleség után eredtem, akit Sarvaly-forrásig előreküldtem amíg én kalandozok.
Piros jelzés egyébként van pár a kerítés lécein, de a kék rom jelzés követéséhez be kell mászni a kerítésen, feltéve ha létezik.
OSM, Tuhu, egyik sem ismeri ezt a jelzést.
Viszont ha ezt a hozzászólást (tiédet) hamarabb olvasom akkor lehet sikerrel jártam volna.
Turisták Lapja 1938 június-július
a Balaton-felvidéki szakasz pontosabb vázlata.
forrás: Turisták Lapja 1938 március-április
OSM, Tuhu, egyik sem ismeri ezt a jelzést.