Felvetésem a Szent István Vándorlás emlékírást kritizáló megjegyzéseidre irányultak és nem hasonlítottam össze a cikkeket a Te írásaiddal. Csak azt a stílust kifogásolom, ahogy egy másik írótársad munkáját kritizálod, megemlítve, hogy a Te írásaidnál ezt senki nem tette, pedig tehette volna.
Válaszodban a baj ott van, hogy engem is belekeversz a dologba. Pedig az én turista irodalmi munkáimat nem is ismered. Ezért erre nem is kellene reagáljak.
A "mindentjobbantudok" ra csak annyit, nézz vissza jó pár hónapot évet itt a fórumon. Kinek a véleményei olvashatók a leggyakrabban, szinte minden témában? De ez nem baj, csak maradjunk a tényeknél és a realitásoknál.
Sajnálom nekem ez a véleményem, leírtam, te is leírtad a tiedet, más is nyugodtan leírhatja az övét, ettől nem dől össze a világ, sőt ettől működik.
Az én írásaim általában élménybeszámolók, ennek megfelelően szubjektívek, melyeket össze sem lehet hasonlítani egy olyan írással mely egy évforduló kapcsán tényeket foglal össze, és 80 évvel ezelőtti beszámolókat idéz, és már a második cikk végén is ugyanúgy zárul.
Felesleges is így visszalőni, a te stílusodban azt mondanám, majd ha írsz jobbat akkor.
(lásd jelzésfestés)
"Mindenkinek lehet véleménye és esetleg hozzáfűzni valója ezekhez. Ezt tudnod kellene."
Ezek szerint ezt éppen neked kellene tudnod.
Számomra pedig éppen ugyanúgy nem szimpatikus az a stílus amit te képviselsz, a magas lóról tett, "mindentjobbantudok", lesajnáló, kiosztó hangvételű megnyilvánulásaid, legyen bármiről is szó, akár jelzésfestésről, akár bármi másról. Ezzel nagyon nem vagyok egyedül.
Én a helyedben elgondolkodnék az itt tett számos megnyilvánulásodon, és megkövetném azokat akiket érintett.
Már az első cikk megjelenését követően is megjelent egy fanyalgóan kritikus megjegyzésed az írásról. Akkor nem tettem, de most leírom, hogy számomra nem szimpatikus az a stílus, ahogy e sorozatról már másodszor is véleményt mondasz. Minden cikkírónak megvan a maga stílusa, célja egy adott téma kapcsán. Mindenkinek lehet véleménye és esetleg hozzáfűzni valója ezekhez. Ezt tudnod kellene. Örültünk cikkeid megjelenésének, pedig azokhoz az írásokhoz is lehetne mit hozzátenni, véleményezni. De nem tettük, különösen nem ilyen savanyú a szőlő stílusban. Nem a Szt. István vándorlás évfordulójához méltatlan mindez, hanem aki számos cikket jelentet meg turisztikai témákban, ahhoz. Én a helyedben elgondolkodnék a megnyilvánulásodon és megkövetném a cikkírót, aki kritika helyett inkább köszönetet érdemel.
Olykor engem is megérintenek ezek az érzések, a hegyekben és az Alföldön is, legutóbb például Soltszentimrén, ott is volt egy mára már elpusztult ezeréves Árpád-kori falu,a templomának romja áll még, a Csonka-torony.
Ami a túrázást illeti egyre inkább ugyanebbe a cipőbe lépek én is, úgy érzem, egyre jobban szeretek csak úgy bámészkodni és kötöttségek nélkül menni. Ilyenkor a GPS-re rá sem merek nézni, mert az 1.9-2.2 km-es átlag jól érzékelteti hogy mennyit bírok bambulni, de őszintén szólva ezeket a túrákat nagyon élvezem.
A kisebb mozgalmak amiket most csinálok viszont arra nagyon jók hogy eljutok olyan helyekre amelyekre egyébként eszembe sem jutna elmenni, általuk átfogóbb képet kapok egy-egy tájegységről. (Bükk szirtjei, Cserehát Turistája, de ilyen volt a Kohászok útja és egyéb Rákóczi-túrák is)
Ilyenformán jónak gondolom azt is, hogy először végigjárni a kéktúrát, majd egy-egy hegységet kisebb mozgalmak által felfedezni. Aztán ha valamelyik nagyon megtetszik akkor saját tervezésű túrák által keresztül-kasul bejárni.
A kedvenc "csak úgy" túráim egyike például a Zemplénben a Regéc-Regéci vár- Zabarla-tető (itt ment át a Vándorlás is) Huták-völgye- Óhutai Pálos kolostor romok-Regéc útvonal.
Gyönyörű és nagyon érdekes túra, a mai és a régi kéket, továbbá a Vándorlás útvonalát ötvözve.
Regéc és a ködben úszó Huták-völgye, ugyanez köd nélkül a Zabarláról, és a kedvenc jelzéspárom a régi kéken
Mivel az 1938-as Turisták Lapjából beidézett szöveg teszi ki a cikk 80%-át, a szerző szinte nem is tesz hozzá semmi érdemi információt a végén pedig ugyanaz a "namajdénmegmondom" típusú figyelemfelkeltés van ezért azt kell mondjam hogy egyre inkább az az érzésem hogy az egész cikksorozat lényege ez utóbbi nagy megmondáson alapul.
Ez így ebben a formában nem méltó a Szent-István Vándorlás nyolcvanadik évfordulójához, mert öncélúnak tűnik.
Ami jó benne hogy sokan olvashatják az eredeti, nyolcvan évvel ezelőtti beszámolót (vagyis egy részét)
Én is csak egyszer jártam végig a kéket, igaz mindhárom részét. Aztán később újra elkezdtem, de zavart a kötöttsége, így inkább szabadon, bélyegzés nélkül járom a tájegységeit. Szeretem alaposan körbejárni az adott tájat, ha már ott vagyok. Azt hiszem, a tavaly ősszel befejezett, amúgy csodálatos, DDP volt az utolsó túramozgalom, amit kötött formában jártam be. Ma már sokkal inkább vonzanak a magam által tervezett, vagy nyilvános mozgalmak áttervezett, bélyegzés nélküli járása. Jólesik kötöttségek nélkül, szabadon dönteni, mit is akarok látni a környéken. Igaz, így nem érdemlek elismerést (kitűző, oklevél, stb.) de számomra így is rentábilis a természet járása.
Az AK-nak is lesz történelme, csak kell még neki 50 év. :) Nem tudom mit gondolna róla Rockenbauer Pál, de abban biztos vagyok, hogy az itt élőkkel ugyanolyan fajsúlyos beszélgetéseket folytatott volna, ha pl. a Kerekek és lépésekben még közreműködhetett volna. Szerintem jól van ez így, hogy a kék jelzés körbevezet az egész országon, még a megosztó Alföldön is. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy melyik részét szeretné, vagy nem szeretné bejárni.
Mielőtt szó érné a ház elejét: nekem az OKT sosem lesz csak egy strigula, már csak azért sem, mert "ő avatott be" a túrázás szépségébe, általa tanultam meg a túrázás alapvető tudnivalóit. Viszont úgy érzem el is engedte a kezem, nem vágyom rá, hogy sokatokhoz hasonlóan újra és újra bejárjam (illetve majd egyszer a gyerekekkel együtt), mert közben ébredtem csak igazán rá, mennyi minden felfedezni való van még ebben az országban.
Igazán még hétköznap se kell. Tegnap 3-4 fok volt és bár voltak turisták, de pont még elviselhető számban. Én először jártam Hollókőn és nagyon tetszett. Hihetetlen ez a szépen felújított község a szegény Nógrádban. Csináltam egy képet kb. ugyanonnan, mint az 1979-es csapat.
Ha már útvonalváltoztatások a téma. Abszolút támogatom a betonos szakaszok kiváltását, de Felsőtold és Alsótold között nem biztos, hogy szerencsés ötlet volt, mert annyira mély ott a talaj, hogy csapadékos időben kvázi járhatatlan.
"Az Országos Kék Jelzés. Abban van történelem, a többiben nincs."
Elfogadva és megértve, de kicsit tovább fűzve véleményed, én úgy érzem az AK-ban is van történelem. Kicsit másként mint ahogyan Te használod a kifejezést, de van.
Annál kézzelfoghatóbban, annál tapinthatóbban soha, sehol nem éreztem hazánk több száz évre visszanyúló történelmét mint az alföldön. Hihetetlen érzés, amikor pld. a Fancsikai romoknál elkapott a hangulat: vajon hogyan élhettek itt több száz éve, a falu pusztulása előtt az emberek. Ők is örültek, ők is szomorkodtak, és ők is elmentek ha lejárt az idő. Ma már csak a hunyorgó csillagok mesélnek róluk magányos alföldi éjszakákon, de ők mesélnek. Jó volt "hallgatni az ősi történeteket" a következő éjszakán.
"a papírtérképek képtelenek követni a túra változásait, mert akárki akármit mond"-Nem tudom,hogy most miért kell személyeskedni...:)Különben igazat adok neked és én pont azért nem veszem annyira komolyan az útvonalat,mert annyit változik,hogy az már követhetetlen.Ezért ha letérek egy látnivalóért,akkor nem feltétlenül megyek vissza ugyanazon az útvonalon,hanem valahol rácsatlakozok a Kékre.És még egy dolog:sokszor olvastam már itt a fórumon,hogy valaki végigrohan a Kéken.Bevallom,hogy én szeretek tempósan menni,főleg a számomra unalmasabb szakaszokon. De ez nem jelenti azt,hogy nem állok meg nézelődni vagy nem térek be egy várba pl.És lehet nézelődni 5-ös átlag közben is...:)
Szinte mindenben egyetértek. Nekem ugyan a történelem kevésbé fontos, de nagyon örülök, hogy van akiket ez érdekel és motivál és sok ismeretanyagot szednek össze hozzá. Azon viszont szerintem hiába akarunk változtatni, hogy valaki csak "behúzza, és ilyen-olyan módon rövidít. Éppen tegnap lepődtem meg nagyon, amikor egy osztrák jelvény megszerzéséhez szükséges szabályzatot olvastam és szó szerint az van benne, hogy bár, "csalni könnyű, de csak a becsületes emberek kitüntetésébe rondít bele, aki csinálja". Szóval a jelenség nemcsak mifelénk létezik.
Lehet a rohanásban az is szerepet játszik az élet általános felgyorsulásán túl, hogy az OKT-n kívül elég nagy lett a választék. Az én bakancslistám is végtelen és nem bánnám, ha lassan befejeznénk a DDK-t, hogy belevághassunk az AK-ba is. (Igaz, ezért nem hagyok ki szakaszokat és tervezünk hosszabb napi távokat sem. Viszont többször előfordul, hogy adott helyszíneken nem nézünk alaposan körül, inkább újra visszatérünk családostól.)
A Romhány-Felsőpetény szakasz 1979-ben és 1982-ben...
A változás annyi hogy Bánk felé a zöld sáv jelzés kék + lett, ennek a rég megszűnt jelzésnek a nyomait (is) keresgéltem.
És találtam is pár kopott jelet, de nem sokat:
a távolban Romhány, a csempegyár füstölög, mondhatni szerencsére, mert ez azt jelenti hogy működik.
Érdemes átböngészni az 1979-es és a '82-es térképet. Még a 2001-es atlaszban is így volt.
Az meg végképp érdekes hogy míg a Felsőpetényi agyagbánya teljes gőzzel működött addig nem volt gond hogy átmentek rajta a turisták, most meg hogy kvázi szinte megszűnt (alig van valami mozgás), most meg ki kell kerülni, Alsópetény felé, amely útvonal már szintén ezerszer megváltozott, mert sehogy sem akart jó lenni mindenkinek.
Nagyjából ez a szakasz a kéktúra állatorvosi lova.
Mindenkivel egyetértek, valóban nem mindegy mikor és milyen állapotban érkezünk egy-egy adott látnivalóhoz, vagy városhoz, valóban, régebben ha valaki kéktúrázott sokkal jobban megadta a módját, nem a rohanás hanem sokkal inkább a megismerés volt a lényeg, és azt is tudom hogy egy-egy módosítást a kényszer szült, vagy éppen valakinek a szívügye volt.
Mégis azt mondom hogy nem jól van ez így.
-Nem jól van hogy érintőpontossá degradálódik a kéktúra nagyon sok "divatteljesítő" fejében, akik csak "letudni" akarnak, akik azon vesznek össze hogy ha Abaújszolnokon abbahagyták és bélyegeztek akkor miért is ne folytathatnák másnap Felsővadászon. (konkrét példa!)
- Nem jól van hogy már hetente változik az útvonal, akit valamennyire érdekel tudja hogy ez nem is túlzás.
Az sem volt jó hogy demokrácia volt az útvonal változások ügyében. Túl sok lett és túl értelmetlen, mondhatni öncélú.
- Nem jól van hogy a papírtérképek képtelenek követni a túra változásait, mert akárki akármit mond, rengetegen mennek még papírtérképpel, mert nem "vérturisták", csak őszintén érdeklődő kirándulók, kéktúrázók, akik rácsodálkoznak arra hogy jéé, nem is erre mutatja a térkép.
- Nem jól van hogy a táblázás kb tüzifának való. Ez több szót nem érdemel.
- És az sem jó hogy átnevezték a kéktúrát.
Falra mászok a "kékkörözés"-től. Nekem kéktúra van. Három különböző, de leginkább egy, az aminek az alapjait még a '30-as években fektették le. Az Országos Kék Jelzés. Abban van történelem, a többiben nincs.
Ezt nem szeretném senkire sem ráerőltetni, ez az én véleményem, nekem kell a "történelem" a kéktúrába. Az '50-es években mikor kijelölték nagyon jól húzták meg az útvonalat, és nem véletlenül tartott Sümegtől László-tanyáig. (Na, jó Írott-kőig azért teljesen rendben van.)
Utána évtizedekig csak szükségből változtattak. Összesen a felét sem mint az elmúlt években.
Lehet hogy csak én vagyok javíthatatlanul naív idealista, de nekem az a kéktúra amit még Rockenbauerék is jártak, és éppen ezért is az, mert ők is ott jártak ahova én megyek a kék jelzéseket követve.
És ha már valaki belekezd akkor legyen némi áhítat, tisztelet benne a túra iránt ahhoz hogy ne csak egy strigula legyen a sok mozgalom közt, hanem "A" kéktúra.
Enélkül semmi értelme, a striguláért kár belekezdeni.
Hangsúlyozom ez egy vélemény, nem "ex katedra" kijelentés, ennek megfelelően mielőtt valaki beizgul szólnék, hogy pontosan tudom hogy másnak más a véleménye ugyanerről.
Nekem ez.
Belekezdenék én harmadszor is, de ahányszor érintek egy-egy kéktúra szakaszt rájövök hogy ez már nem az én kéktúrám.
Ezen a hétvégén pl Romhány-Felsőpetény... egy méter nem egyezik szinte a 2007-es útvonallal belőle!!
Lehet, hogy éppen csak rosszkor, rossz körülmények.. között értek oda.
Igen, erről van szó. Én pl. Hollókőtől előre tartottam, iskolás koromban voltam arra először, és a vásári bóvli hangulat maradt meg. Ehhez képest, egy munkanap késő délutánon nagyon jól be lehetett fogadni a falu régi hangulatát, tudok rá másképp nézni.
----
Egyéb, itt félOFF kérdés:
A Pécskőre észak felől vezető P háromszög úton járt-e már valamelyikőtök? Kijárt, jól követhető útvonal-e?
Vannak érintett részek az OKK-ön, melyek nem tetszenek a túrázónak, ezért, vagy azért.
De!
Lehet, hogy éppen csak rosszkor, rossz körülmények.. között értek oda.
Én azt gondolom, hogy aki, mint írtátok, nem végigrohanni akarja az OKK-t (hiszen annak mindegy, hogy mikor és hová ér), annak a szakaszok tervezésekor figyelembe kell venni az érintett szakasz látogatottságát és egyéb tulajdonságait. Kékestető is hathat undorítónak, mint ahogy Hévíz is. Szerintem minden szakaszban, - még a Mezőtúr-Ecsegfalvaiban is :) - meg lehet találni, és meg is kell találni egy komoly túrázónak a szépet, a rejtett értékeket.
Tudom, mai rohanó világunkban sokan nem akkor mennek túrázni, amikor jók, szépek, élhetőek a körülmények, hanem amikor tele van a hócipőjük, esetleg amikor ráérnek.
Javaslom nekik, a túratervezésnél vegyék esetleg figyelembe a leírtakat.
A fenti pár sor csak magánvélemény, remélem nem alkalmas a köznyugalom megzavarására.
AZ OKT-t járva nem fogott meg Hévíz, mert már "belém égett", hogy külföldiek járta puccos hely. Idén februárban viszont kenuzni jártunk ott és miután jól átfagytunk, utána jól esett megmelegedni a termálvizben. Én ez időtájt ébredtem csak rá, hogy ez egy olyan egyedülálló (persze lehet ez kicsit túlzás) helyszín a világon is, amire igazán büszkének kellene lennünk. Ráadásul egy csomó fejlesztés történt a városban is, kialakításra került a Korok és Borok sétaút, és akkor városnéző sétákat is szerveztek. A felszín alatt Hévízen is sok érték lapul, bár tény, hogy most nem volt tömeg és könnyebb volt észrevenni. :)
Könnyet mondjuk útvonal változás miatt nem ejtenék, már csak azért sem, mert mostanában gyakran sírhatnék.
Annak örülök hogy most tették be, (Zalaszántótól Sümegig...) de azt látom hogy messze nem olyan olvasott ez az írás mint mondjuk a Vajdaváras beszámolóm volt, pedig meg voltam győződve róla hogy ez most jó lett.
Eddig a huszonvalamennyi írásomból asszem három volt dunántúli, ez a három összesen nem vonzott annyi olvasót mint egy-egy jobban sikerült bükki vagy mátrai szösszenet.
A Vajdaváras pl éppen 6szor annyi lájkot kapott mint ez, pedig ezt a túrát is nagyon szerettem.
Még jó hogy nem vagyok fészbúkon, mert megőrülnék a lájkvadászattól. :-))
Hadidoki
Igen, egyetértek, a kéktúra eredeti célja valóban ez lenne,(megismerés) és ez jól is van így.
Vagyis csak jó lenne, mert mostanában mintha erről megfeledkeznének sokan.
Nagyon-nagyon felhígult a dolog, saját magam tapasztalom a "behúzni, letudni, abszolválni" szavak valós értelmét, és ennek megfelelően a kéktúra érintőpontos mozgalommá silányítását.
Hát igen, vannak városok, melyeket nem lehet kikerülni. Talán éppen Keszthellyel volt nekem is gondom: nem is a látványos belvárossal, hanem a hosszú, egyhangú kivezetéssel.
Ja,én úgy szoktam túrázni,ahogy írod.Csak néha olyan kiábrándító belekerülni egy városi forgatagba,mert muszáj pecsételni.Pár kilométert pedig simán megér egy szép hely vagy rom...:)
Régi vesszőparipám (bár csak halkan mondom, mert senkit nem akarok megbántani, és felelős embert, felelős túrázót kíván):
A túra van mi értünk, és nem mi a túráért. Ha valami kevésbé érdekel, inkább "nézz arra", ami jobban izgat! De vigyázz, úgy járhatsz, mint én: egy-egy 30..40 km-es szakaszból 60..80 km-t is csináltam, mert azok a tájak is érdekeltek. De ki bánta?... jó volt ez így.
Persze legyünk felelősek. A szabályokat, a kiírást, a bélyegzési pontokat be kell tartani. Ez adja a túra vázát, gerincét. Senkit nem biztatok kispistázásra, soha ne a rövidítés vezéreljen, csupán azt tanácsolom, járjuk a kéktúrát a magunk örömére. Azt a látnivalót nézzük meg, amire éppen nyitottak vagyunk, gyűjtsük be a legtöbb szépséget, amit ez a csodálatos ország nyújtani tud!
Tavaly kezdtem el egy cimbimmel,hogy a városunkban és a közvetlen környékünkön található rejtett kincseket felfedezzük.41 éve élek itt,de még így is volt olyan,amit nem is láttam(pl. egy malomrom).
Mondjuk az tök jó lenne,ha nem is érintene nagyvárosokat,hanem mellettük vagy a szélükön menne el,hogy azért kis kitérővel meg lehessen nézni(akit érdekel).
Igen,én is így látom.Meg tudjuk az alapigazságot,ahány ember annyi kéktúra. A lényeg,hogy minél többen vágjanak bele,hisz annyi szépséget érint. Nem túrázó barátimnak,ismerőseimnek szoktam mutogatni fotókat a kékről meg az országról és látnád a csodálkozást mikor elmondjuk,hogy ez is itthon készült .
Tudom én, azért is idéztem az új korszellem szerint átírt OKT kiírást, hogy még abban is benne hagyták az utalást arra vonatkozólag, hogy a kéktúrázás célja hazánk minél jobb megismerése! :-)
Ettől függetlenül, ha valakinek az a célja, hogy mondjuk 20 nap alatt végigszaladja az Országos Kéktúrát, hát tegye! Hiszen útközben még ilyen tempó mellett is sok mindent fog látni és talán egy picit jobban meg is ismeri ezzel a hazáját.
Alaposan meghúzták az Országos Kéktúra kiírását az újfajta igazolófüzetekben, de azért szerencsére a régi szöveg magja benne maradt:
"Küldetés:
Az Országos Kéktúra célja, hogy a jelvényszerző túra résztvevői a rendszeres természetjárás során megismerjék hazánk természeti szépségeit, tájait, lakóinak életét, országunk történelmét, kulturális kincseit."
Lehet,hogy rosszul látom,de úgy veszem észre,hogy átalakul a kéktúra. Sokak már csak a teljesítményt hajszolják ebben is,az épített és természeti szépségekre már nincs idejük vagy ,de erre gondolni is szörnyű ,nem is érdeklik őket.
a távolban Romhány, a csempegyár füstölög, mondhatni szerencsére, mert ez azt jelenti hogy működik.
nagyjából ezen
