A borról volt hogy úgy gondolták jórégen. A sörben a vízen kívül szinte semmi sincs, ami a regenerációt segítené, de még mindig jobb a semminél. Perze én sem itatnék kakaót egy sportolóval ha nem szereti és inkább sörös beállítottságú, de akkor mellé vigyen be más fontos dolgokat, lehetőleg mihamarabb az edzést, versenyt követően. Ha lehetőségetek van kövessünk valami hasonó protokollt. Különben átlag izo italok, teljesen rendben vannak erre a célra, amelyikben van egy kis fehérje pedig pláne.
Mondjuk napi egy órácska futásoknál nem kell ekkora ügyet csinálni a regenerációból, normál kajázási szokások megtartása mellett is megoldja a szervezet a másnapra rendbetételt egy átlagfutónál, de ahol a glikogénraktárak kimerítése bekövetkezik és másnap is feladat van, ott érdemes hangsúlyosan kezelni az ügyet.
Turistatérképnek csak az openmaps. eu oldalt találtam.
Elmúlt 10 napban voltunk Erdélyben családdal, a programok miatt egyszer sikerült csak futnom egy háromnegyed órát (Békás szorostól induló trail - csodás volt). Ott lett vége, hogy a gps át akart vezetni egy karámon. Kirándultunk viszont párat. Azt tapasztaltam, hogy a turistautakból elég kevés van felrakva, bár ami látszik a térképen, az általában ott is van (vagy kerítésbe torkollik :-) ). Ha a tuhu 100%, akkor ez mondjuk 20%. Sötétedés utáni futkározás meggondolandó a medvék miatt.
Köszi! Hasonló pálya mint a Veitsch, a legmagasabb pont 1750 körül van, ott elég sziklás, elején-végén aszfalt, amúgy kellemesen futható. Nekem kedvező, mert a sok szintet letudjuk az elején, a 2. részre már kevesebb marad. Sajnos idén nagyon kevesen indultak, tavaly majdnem 2x ennyien. Mondjuk ez nekem jól jött, mert így nyerhettem néhány finom sajtot meg egy jó vastag könyvet a régióról...:)
Köszönöm az elismerést, de igenis kéne hegyen edzenem...az emelkedők igen gyengén mennek, a sík meg a lejtős részekből próbálok "megélni". Sopronban szombat reggel felfutottam a Károly- kilátóhoz meg vissza. Ha legalább ennyit mindennap meg tudnék csinálni, már annak is nagyon örülnék...:)
Üdv Mindenkinek Kainach főteréről! Véget ért a 23. Bergmarathon (44 km, 1800 m szint), amit 4:35 alatt sikerült teljesítenem. Nem egy nagy idő, de az a szerencse ért, hogy egy M40 korosztályos 3. hely összejött, úgyhogy kivételesen van értelme megvárnom az eredményhírdetést. Csodás futóidő volt, elképzelni sem lehetett volna jobbat. Természetesen most is Bondit használtam.
Nem vágott át. Majd egy órát futottunk együtt. Nagyon más ez a cipő mint a kettes verzió. Keményebbnek éreztem a talpát. A talp mintázata is sokat változott. Ja és a gumiborítás az orrán is majdnem olyan mint az XA PRO esetében. Kicsit még fájdogál a térdem, de már nem bírom tovább futás nélkül.
A FÖNÖK felszólítására, íme egy rövid beszámoló a Gödölői dombságból. Pénzdíjazás nem volt, de volt annál több!
Reggel öt után nem sokkal azon elmélkedtem, miközben bezizzentettem a SD kártya nélkül is még működőképesen maradt Runtastic-ot, hogy vajon mostanában miért ébredünk minden hajnalban eszeveszett kutyaugatásra.
Az utca végén lakó anyuka meg van győződve róla a hangja alapján, hogy az egyik hajnalban hiúz randalírozott az üres telkeken a kutyákkal. Ezt mondjuk kétlem, mert bár pár éve láttunk Sábával egy termetes macskaszerű valamit, rövid farokkal az erdő szélen, de azóta "Fejlámpás Hiúzűző" lakik a környéken személyemben, tehát kizártnak tartom, hogy ide merne jönni egy hiúz!
Persze azóta sok minden megváltozott, az Ember is felfutott a Mont Blanc-ra, miért ne kocoghatna le egy hiúz is ide a települések közelébe a hegyekből.
A következő utcánál, szemem sarkából valami barnás-vöröses állatot látok állni az út közepén, de Sábán azonnal látszik, ha nem kutya, még a macskák is kevésbé izgatják, mint a vad!
Egy róka volt, teljes pompájában! Nem az a girhes, csapzott seszínű bundájú, hanem gyönyörű vörösesbarna bunda, fehér mellénnyel, szép nagy hegyes fülekkel!
"Futás!" mondtam rögtön Sábának, aki ilyenkor mehet!
Ki is hajtotta az utcából egészen a bozótosig. Tudom, hogy Sába nem csinál vele semmit, még ha utoléri akkor sem, de azt gondolom a rókának meg kell tanulnia, hogy a település nem a rókának való hely.
Aztán elkocogtunk a szélső utcában nemrég épült tyúkpalota mellett, melyet mindig megcsodálok olyan precizitással építette a gazdája saját kezűleg és lassan összeállt a kép, hogy miért van itt a róka mostanában. Egyre többen kezdtek tyúkot tartani a környéken, gondolom a megdrágult tojás miatt.
Tojás - tyúk - róka - futás.
Megkezdtük a szokásos cikk-cakk nyomvonalat az erdőben, hogy minél több szintet szedjek össze és az egyik, még mindig település közeli völgyben felfele utunkat keresztezi a róka.
Megismert, már nem is lassított, futott át az ösvényen.
Sába rögtön nézett rám, hogy szólok-e. Csak egy nyugtató "jól van"-t kapott. Láttam a fején, hogy ettől egyáltalán nem lett elégedett. Ő persze nem érti, legfeljebb sejti, hogy ez itt már a róka otthona és itt jogosan fut keresztbe előttünk. Itt ő futhat szabadon, Sába nem!
Ezen elgondolkoztam, mert futás közben szárnyalnak a legjobban a gondolataim.
5-6 évvel ez előtt, amikor Sábával elkezdtünk iskolába járni, ki kellett alakítani azokat az egyértelmű parancsszavakat, amiket a kutya meg kell tanuljon. Amikor Sába még kicsi volt, minden vágya az volt, hogy futhasson oda, ahova a kíváncsisága vezette, ezért én az elengedésére a "futás" parancsszót vezettem be, ami valójában azt jelentette, hogy az csinál, amit akar szabadon.
Később, amikor már nem rohangált azonnal a kötelem feloldásakor, meg is lepődtek rajta mások, hogy nem fogad szót?Azt mondom "futás" és ő lefekszik mellém, vagy szaglász a bozótban?
Ilyenkor mindig azt mondtam, a "futás" csak egy vezényszó és neki annyit jelent, szabadság!
Pedig akkor még nem is tudtam, hogy ez mennyire igaz!
Az indoklást is érdemes elolvasni :-( Az illetékes ... (ide mindenki helyettesítse be a vérmérséklete szerinti jelzőt), aki a döntést meghozta, esélyes, hogy az életében nem látott még szervezett teljesítménytúrát. Sajnos.
Tök jó kis pilisi kör ez, 33Km, 1300 szinntel brutto 3.15 lett. A tervezett UTMB pulzussal mentem, Pepe jól mozgott, én fáradtan még ezt is nyögősnek érztem belül, a rég látott ösvények azért feldobtak.
Tavaly meg zuhogó esőben szétázva vártatok a rajtra, órákat csúszott a rajt, hajnalra leesett a hó 2000m-en - hát ember legyen a talpán akit nem ráznak ezek meg.
Tudom 'szépíteni', az egyiket az időjárás miatt lefújták (2010), a másikon eleve sérülten - achilles gyulladással - indultam (2008) és álltam ki Les Contamines-nál. A tavalyi feladásom viszont teljes egészében rajtam múlt (nem számítva a rajt 5 órás csúszását és az időközben kapott SMS-t az útvonal hosszabításáról). De nincs ha...
Na, megkaptam a legmagasabb rajtszámot, ez biztos a 'futottak még' kategória után van még kettővel, olyan megyehárom szint. Ezeknek a rajtszámosoknak lehet hogy Finisher mellényt sem rendeltek, hogy ne menjek pocsékba'.
Nem baj, az olimpián is azok nyertek inkább aranyat a mieink közül, akiket nem nyomott agyon az elvárás. Márpedig mit lehet várni utmb-n attól, akinek 4 indulásból 1 teljesítése van, ugye... Szóval majd valamelyik kétszámjegyű mellényét megkapom. :P
Egyébként akármikor Kammerer Zolit látom, mindig Csabi jut eszembe róla, úgyhogy csak egy dolgot üzenek Csabinak: "Húzd meg, öreg!" A 2012-es jó év lesz, ezt már januárban megmondtam az egyik edzésen és továbbra is így gondolom.
