Tojás - tyúk - róka - futás - szabadság!
A FÖNÖK felszólítására, íme egy rövid beszámoló a Gödölői dombságból. Pénzdíjazás nem volt, de volt annál több!
Reggel öt után nem sokkal azon elmélkedtem, miközben bezizzentettem a SD kártya nélkül is még működőképesen maradt Runtastic-ot, hogy vajon mostanában miért ébredünk minden hajnalban eszeveszett kutyaugatásra.
Az utca végén lakó anyuka meg van győződve róla a hangja alapján, hogy az egyik hajnalban hiúz randalírozott az üres telkeken a kutyákkal. Ezt mondjuk kétlem, mert bár pár éve láttunk Sábával egy termetes macskaszerű valamit, rövid farokkal az erdő szélen, de azóta "Fejlámpás Hiúzűző" lakik a környéken személyemben, tehát kizártnak tartom, hogy ide merne jönni egy hiúz!
Persze azóta sok minden megváltozott, az Ember is felfutott a Mont Blanc-ra, miért ne kocoghatna le egy hiúz is ide a települések közelébe a hegyekből.
A következő utcánál, szemem sarkából valami barnás-vöröses állatot látok állni az út közepén, de Sábán azonnal látszik, ha nem kutya, még a macskák is kevésbé izgatják, mint a vad!
Egy róka volt, teljes pompájában! Nem az a girhes, csapzott seszínű bundájú, hanem gyönyörű vörösesbarna bunda, fehér mellénnyel, szép nagy hegyes fülekkel!
"Futás!" mondtam rögtön Sábának, aki ilyenkor mehet!
Ki is hajtotta az utcából egészen a bozótosig. Tudom, hogy Sába nem csinál vele semmit, még ha utoléri akkor sem, de azt gondolom a rókának meg kell tanulnia, hogy a település nem a rókának való hely.
Aztán elkocogtunk a szélső utcában nemrég épült tyúkpalota mellett, melyet mindig megcsodálok olyan precizitással építette a gazdája saját kezűleg és lassan összeállt a kép, hogy miért van itt a róka mostanában. Egyre többen kezdtek tyúkot tartani a környéken, gondolom a megdrágult tojás miatt.
Tojás - tyúk - róka - futás.
Megkezdtük a szokásos cikk-cakk nyomvonalat az erdőben, hogy minél több szintet szedjek össze és az egyik, még mindig település közeli völgyben felfele utunkat keresztezi a róka.
Megismert, már nem is lassított, futott át az ösvényen.
Sába rögtön nézett rám, hogy szólok-e. Csak egy nyugtató "jól van"-t kapott. Láttam a fején, hogy ettől egyáltalán nem lett elégedett. Ő persze nem érti, legfeljebb sejti, hogy ez itt már a róka otthona és itt jogosan fut keresztbe előttünk. Itt ő futhat szabadon, Sába nem!
Ezen elgondolkoztam, mert futás közben szárnyalnak a legjobban a gondolataim.
5-6 évvel ez előtt, amikor Sábával elkezdtünk iskolába járni, ki kellett alakítani azokat az egyértelmű parancsszavakat, amiket a kutya meg kell tanuljon. Amikor Sába még kicsi volt, minden vágya az volt, hogy futhasson oda, ahova a kíváncsisága vezette, ezért én az elengedésére a "futás" parancsszót vezettem be, ami valójában azt jelentette, hogy az csinál, amit akar szabadon.
Később, amikor már nem rohangált azonnal a kötelem feloldásakor, meg is lepődtek rajta mások, hogy nem fogad szót?Azt mondom "futás" és ő lefekszik mellém, vagy szaglász a bozótban?
Ilyenkor mindig azt mondtam, a "futás" csak egy vezényszó és neki annyit jelent, szabadság!
Pedig akkor még nem is tudtam, hogy ez mennyire igaz!
