Folytatva az alábbit, további kérdésem is felmerült:
Tehát volt 10 liter 25 fokosra higított szilva alszeszem, melyet a lent írtak szerint főztem (90-ről indult , majd 75-70-nél csorgott a legtöbb, aztán viszonylag gyorsan csökkenni kezdett, 50 fokig engedtem csorogni, ahol meg is állt, a hőmérő a sisakban ekkor 97 fokot mutatott. Az ezt követő utópárlat már fazékszagú is volt) és lett belőle felhigítva 5 liter 48 fokos pálinka.
Kedves Hozzáértők! Az otthoni pálinkafőzés biztonságáról szeretnék valamit megtudni.
Mennyire veszélyes családiház kazánházában tartani a cefrét, ahol gázüzemeltetésű kazán működik, ami az egész házat fűti? Milyen gázok szabadulnak fel a cefre "érésekor", terjednek -e ezek a ház többi részébe is pl a felette lévő lakótérbe? A főző is ebben a térben van, kb 50 literes acél. Biztonsággal üzemeltethető-e a gázkészüléktől kb 5 méterre. Nem vagyok pálinkaföző, csak ezt láttam, és ezt én mind laikus nagyon veszélyesenek tartom. Egyébként a cefre lezárt 200 literes hordókban van , de irtó büdös, erjedt szaga van. meglehetős aggodalommal tölt el lakóházban ilyennek az üzemeltetése. Aki ért hozzá, legyenszíves válaszoljon. Tudom, hogy 50 literig legálisan lehet otthon pálinkát főzni, de ez inkább adózási szempontból közelíti meg a kérdést, engem a biztonság érdekel. ( nem a pálinkáé. hanem a házban élőké.)
Véleményem szerint az emelkedés csökkenése a kiválasztás növeléséhez vezet. Ezért szoktam ajánlani a max 15 fokos emelkedést.
Ezt azzal magyarázom, hogy egy meredek páracsőbe a kicsapódott flegma gyorsan visszaszalad az üstbe, míg egy kis emelkedésű csőben a flegma csak csurdogál (pláne ha kis akadályokat helyezel az útjába) visszafele lassan. Ez idő alatt a cseppek fel tudnak melegedni az állandó forró páráktól és kiszabadul belőlük az alkohol. Így jön létre a rektifikáció is egy egyszerű páracsőben. (Néhány csepnyi "minitócsák" keletkeznek, amiket egy rézspirállal, huzalból elő is idézhetünk.)
Na, de ezzel ne foglalkozz egyelőre, majd, ha belemélyedsz a problémákba.
Ez a kuktás megoldás szerintem egyszerű és viszonylag olcsó (5700-ért vettem, a hordót meg tízért) Rajtahagytam a biztonsági szelepet, plusz fúrtam rá két lyukat, az egyiket a páracsőnek a másikban meg a hőmérő van.
Egyetlen baja, hogy nem rézből van. Majd egyszer talán fejlesztek a projekten. :) Egyenlőre jó lesz. A lehető legmagasabb oldalfal részt hagytam a kuktából.
Ma estig dolgozom, szerintem csak holnap tudok képeket feltenni.
Én nem változtatnék semmit. Ha nagyon akarsz barkácsolni, akkor két métert levághatsz a spirálból, de nem muszáj.
A deflegmációt csökkentheted, ha száraz ronggyal betekersz egy szakaszt a páracsőből. Ha pedig növelni akarod, akkor egy vizes csipkés szélű, matyóhímzéses, pamut szalaggal (hogy nézzen is ki valahogy:-))))) ) tekered be. Így eljuthatsz az egymenetes főzésig is.
Igen. Jól ráéreztél. Kicsit talán túl óvatosan is tüzeltem alatta, mert az előző cefre adagot odakapattam rendesen. Alig tudtam kitakarítani az üstöt. Tudom hogy az alszesz alatt bátrabban lehetett volna tüzelni, de így jött össze. Akkor szerinted ne változtassak a csövön? Arra gondoltam, hogy túl nagy a deflegmáció és túl sok visszacsorog.
Még csak most hangolok... (a Ti segítségetekkel). :)
...."viszont kicsit illat- és aromaszegénynek találom."
A közölt adatok szerint, szerintem, nagyon jó a kiválasztásod. Feltételezem azt is, hogy nagyon óvatosan tüzeltél.
Egy kicsit bátrabban kéne tüzelni, gyorsabban "lezavarni" és akkor nem lesz annyira "tiszta" az alkohol. Ez egy hangszer, amin meg kell tanulni játszani. Minden itt előforduló készülék egyedi és sajátos "kottát" igényel.
Méregetni nem szoktam de kb. 8-10 szem aszalt gyümölcsöt szoktam beletenni(szilva-barack-füge) 1 literhez, az szerintem pont reális. Jól megszívja magát pálinkával az aszalt gyümölcs, és feldagad szépen, majd így adja ki a zamatát és ízesíti a pálinkát. Ha elfogyott a pálinka természetesen meg lehet enni a gyümölcsöt is, de csak mértékkel :)))) Na meg ha kicsit zavaros lett a gyümölcs rostjaitól, le is lehet szűrni, de én nem szoktam.
És ezzel egy korábbi hozzászólásom végén feltett kérdésre is nagyjából összeáll a válasz.
Az elhalt élesztők miatti kénhidrogén-képződés nyilván a túltárolt cefréknél merülhet fel. A vizes könyv (157-162 old.) szerint egyébként ezek az anaerob bacik pH 7-8 körül érzik jól magukat, itt jön be a savanyítás jelentősége.
CT körtés esete pedig a gyümölcs fehérjebomlásából eredő kénhidrogénre, vagyis az erjedés beindulása előtt rossz irányba induló folyamatokra szolgálhat példával.
Nemrég úgy döntöttem elsajátítom a házi pálinkafőzés alapvető fortélyait. Miután megépítettem saját lepárlómat, rátaláltam erre az oldalra, ahol ha nem is mind a hetevenötezer, de rengeteg hozzászólást elolvastam. Nagyon sok hasznos információt hasznosítottam. Ezúton köszönöm mindenkinek, hogy tudását, tapasztalatát közkinccsé tette.
A főzőm egy ötven literes saválló söröshordóból készült, melynek most tervezem a duplafalúsítását.
A hordó tetejére vágtam egy húsz centi átmérőjű nyílást, ahová egy levágott aljú, hat literes, enyhén domború tetejű saválló kukta lett hegesztve. A páracső 28-as rézcsővel kezdődik, ami húsz centi függőleges szakasszal lép ki, majd két negyvenöt fokos ívvel kanyarodik el, onnan kb 25 fokban emelkedik, és folytatódik a 28-as cső 110 centi hosszan, ahol leszűkül 22-re és halad tovább 40 centi hosszan, ott egy 22-es negyvenötös ívvel és egy könyökkel kanyarodik lefelé, húsz centi után leszűkül 18-ra, majd a hűtőbe ér ahol csatlakozik 5 méter 15-ös spirálba, ami hét menet (ezt ma már kicsit sokallom). A hűtő egy 60 literes műanyaghordó. Teszek fel majd képet a cuccról.
Úgy gondolom ennek elméletileg jónak kéne lennie, de véleményeket és javaslatokat várok a páracső átalakításráa, ugyanis a kukta tetejében és a páracső legmagasabb pontján mért hőmérséklet között húsz fok különbség van, a hűtővíz pedig soha nem melegszik negyven fok fölé.
Két napja csorgott le szilva. Nincs semmi mellékíze, viszont kicsit illat- és aromaszegénynek találom. Semi kellemetlen szagú előpárlat nem jött, egyből finom illatú és nagyon erős 90 fokkal kezdődött, amit 50 fokig engedtem, majd felhigítottam 48-ra.
Egytértek mind a forrással, mind a szellőztetés hatásával. Az elején, amikor a robbanásszerű szaporodás van, jót tesz a keverés (szellőzés), később pedig már nem okoz gondot a szag.
A záptojás/kénhidrogén témához szeretnék egy párhuzamot fűzni.
A kénhidrogén nyilván az elhalt élesztősejtek, vagy a gyümölcs fehérjéinek bomlásából származik.
Anaerob körülmények között szennyvizekben és természetes vizek üledékében is szokott kénhidrogén képződni, ami ott sem kívánatos, mert a vízi élőlényekre erősen toxikus, ill. a szennyvízkezelő rendszerekben korrozív hatású.
A vizeknél ugye egyszerű megoldás a levegőztetés, a cefrénél már kényesebb kérdés, hogy meddig és mennyire szabad levegőzteni.
Először is kikérem magamnak biciGlit! Tessék rendesen K val írni!
;)
A gumipók elég stabilan tart, persze a perem kialakításán, illeszkedésén is múlik a dolog.
Nem kell semmi szelep. A vízzár ugye eleve biztonsági szelepként is működik, de normál tömítéssel sincs rá szükség. A gumipók ellenében viszonylag kis túlnyomás is megemelné annyira a fedőt, hogy kifújna mellette a gőz (sőt még szájjal belefújva is simán megemeli, gondolj bele, egy 1000 cm2 es fedőn 0,05 bar túlnyomás már 50 kg-nak megfelelő emelőerőt fejt ki, gumipól legyen a talpán, ami megtartja).
Sztem 2/3-ig töltve nem lesz gond, aztán úgyis kitapasztalod, hogy meddig töltheted.
