Olvastam a sztoridat, sajnos eléggé életszerűtlen a dolog és inkább gondolom a fantáziád szüleményének, mint megtörtént esemény ilyesforma láncolatának.
Azaz több mint valószínű, hogy csak azt szeretnéd ha mindez így megtörténne, esetleg izgalmas volt ezt leírni, többször végigolvasni, semmi több.
22 éves voltam. Moziba mentem, de a film nem volt túl érdekfeszítő. Észrevettem magam mellett egy srácot. Ő is nézett engem, én is őt.
Kifejezetten lányos arcú volt és szép. Megsimogatta a kezem, és mivel tetszett nekem, én is az övét.
Néztük a filmet. Egyszercsak lágyan megcsókolt. Ezen nagyon meglepődtem, mert előtte sohasem csókolóztam fiúval. Kicsit zavarba is jöttem. Ezt ő észrevette és újra lágyan megcsókolt, amit viszonoz-
tam. Eközben átnyúlt a széken és a lágyékomat simogatta. Ez a helyzet nagyon új volt nekem, de nagyon jól tudott simizni, és ettől felizgultam. Én is viszonoztam, amit ő tett. Egész film alatt így játszadoztunk.
Amikor vége lett a filmnek, jött az igazi meglepetés. A srác lányos cipőt viselt, s így látszott, hogy testszínű nejlonharisnya van rajta.
Amikor pedig hozzámért a keze, láttam, hogy a körmei halványan gyöngyházszínűek. Kimondhatatlanul tetszett.
A mozi után egy nagyot beszélgettünk. Sokminden szóbakerült.
Megtudtam, hogy őt is érdekli a pelenkázós szex.
Később ezt is kipróbáltuk: így játszottunk papás-mamást.
Aztán ez a kapcsolat is véget ért, mert őt külföldre szólította a munkája.
Bár én elsősorban heteró vagyok, de szívesen átélném a régi élményeket.
Ezért keresek egy kifejezetten lányos arcú srácot, aki szívesen és sokszor hord harisnyát illetve combfixet – a körmeit gyöngyház-
színűre festi és érdekli a pelenkázós szex.
Szerintetetek van ilyen? Ha igen, írjon E-mailcímet, hogy fel tudjuk venni a beszélgetés fonalát.
Az én történetem nem koleszos és nem nevezném homoszexnek sem (bár nem tudom), lényeg az hogy én heteró vagyok.
A dolog annyiból állt, hogy a legjobb haverom, barátom aki szintén heteró kitalálta hogy legalább egyszer az életben szeretné kipróbálni az orális érintkezést egy pasival. Mint elmondta, régóta elmélkedett már ezen, hogy milyen lehet, önmagának sem tudta megmagyarázni miért kívánja ezt. És mivel ez nagyon kényes téma, fontos a diszkréció és a bizalom, idegennel úgysem találkozna, így konkrétan rám gondolt, azaz engem szeretne leszopni. Biztosra vettem hogy egy rossz vicc az egész, de bizonygatta hogy nem az. Próbáltam udvariasan elutasítani mondván, hogy tőlem távol áll az ilyesmi, de a baráti segítségnyújtás szellemében elméletileg csak rádumált. Mai napig nem értem hogy, de aztán csak sikerült meggyőznie arról hogy egyzsr kibírom, senki nem tudja meg.
Megbeszéltük hogy néhány nap múlva megvalósítjuk. Én nem is tudtam eldönteni minek örülnék jobban, ha tetszene neki vagy ha nem. Mert ha bejön neki, lehet máskor is jön a hülyeségével, ha nem, akkor presztizskérdés nekem, hogy netán béna voltam. És aggódtam is hogy esetleg kitudódik, lebukunk vagy valami.
Mindegy, pár napig böjtöltettem előtte hogy jó sok jöjjön, mert az az igazi férfias ha tetemes a mennyiség.
Eljött a nap, le lett szervezve, erre hozott egy bilincset. Na, mondom ezzel mi a terv? Azt mondta, hogy Ő letérdel, bilincseljem hátra a kezét és úgy képzelné a dolgot. Nekem semmivel nem kell törődnöm, csak bánjak úgy vele mintha csaj lenne és ne csináljak gondot magamnak.
Már láttam hogy ez nem normális, de belegondoltam, hogy ha rajta a bilincs legalább nem tudja fogdosni a farkam, sem a seggem markolászni ami újabb lelki problémákat okozna, így csak legyintettem hogy jó. Viszont mondtam, hogy akkor tudom jobban elképzelni hogy csaj ha lekapcsoljuk a villanyt. Ez így is volt. Lezuhanyoztam, furcsa érzés volt a szitu, de letérdelt előttem hátrabilincselt kézzel és óvatosan a szájába tettem. Tudom meghatódott ettől. Lassan mozgattam a fejét, hol csípőből segítettem ahogy illik, jól bírta a dolgokat. A végén már kissé begyorsítottam, nem bírtam ki hogy ne rángassam be a fejét. Gondoltam max. nem kéri többet ha nem tetszik. Végül beteljesedett a dolog, kapott rendesen. :) Azt mondta hogy kifejezetten élvezte ezt a megalázott szerepet, tetszett neki a szitu, örült hogy megvalósult.
A történetem onnan indul, hogy haveromat felvették a főiskolára, koleszt is kapott. Meghívott, hogy ünnepeljük meg. A kolesz társalkodójában néhány évfolyamtársát, és néhány felsőéves diákot is megismertem. Este nyakunkba vettük a várost, és vendéglőből vendéglőbe mentünk. Persze volt, pohár picoló, korsó, és minden... Éjszaka tértünk haza a koleszba kicsit elázva. Egyikünk felvetett, hogy tusoljunk le. A zuhanyzó a folyóson volt 3-3 zuhany egymással szemben közöttük válaszfal. Eből adódóan a szemben állók takarás nélkül voltak. Velem szemben ketten zuhanyoztak. Hogy mekkore húscerkák, micsoda popók, logó tökök aaaaaah!! Aztán láttam, hogy az egyik farka félkemény, majd lett egy kis maszti. Az egyik kiabált itt van a mobilom vegyél fel, ezt osszuk meg mindenkivel. Megtörtént!
Élvezettel olvasom a történeteket.Nem tagadom felizgat és játszok közbe magammal.Jó pár ével ezelöt én is kiprobáltam a 69-t egy jó átmulatott éjszaka után.E sok történet olvasása közbe eszembe jutott mi lenne,ha az anált is kiprobálnám.A csajok tudják élvezni,rossz nem lehet.Esz a kiváncsiság.A 69 annak idején furcsa volt,de izgató.Azota nem probáltam,de nem véletlen kerültem erre az oldalra.Szeretném mégegyszer legalább átárezni mikor szopok,szopnak.
A valóság az, hogy nem minden történet végződik "csattanóval". Az a kisebbik része. A vonaton, a BKV-n utazva, a boltban, vagy épp a koleszban sokszor csak egy-egy pillantás, vagy ráeszmélés jut, hogy "jé, hát te is?"... Néha mélyebb nyomot hagy az ember lelkében egy ilyen izgalmas helyzet, mint a konkrét testi élmény.
Na, erről jutott eszembe az alábbi történet.
Történt tehát egyszer, hogy a (tán éppen nagykorúvá vált) gyermekemmel betértem egy ruházati szaküzletbe néhány ruhadarab beszerzése érdekében. Ahogy az nyilvános helyeken máskor is lenni szokott, – a cuccok válogatása közben – néhány pillantást vetettem oldalirányba is, ha feltűnt a közelben egy-egy jóvágású fiú vagy férfiember. Csak semmi feltűnés, lehetőleg mindössze egy-két közömbös pillantás. Legalább ennyi jusson. Hosszas keresgélés után valahára sikerült kiválasztani a göncöket, irány a pénztár. A pénztárpultnál sorban állás közben fecsegünk a gyerekkel. Közben meglátom a pénztárost, fiatal, húsz-huszonkét év körüli fiú. Jól néz ki, így néhány méterről. Sorra kerülünk végre, az árukat a pultra rakom. A pénztáros srác közelről még vonzóbbnak tűnik, arcvonásai szabályosak, bőre egy picit kreolos. Kissé borostás álla szögletes, éppen annyira, hogy férfias legyen. Szeme – a fénycsövekből áradó műfényben – feketének látszik. (Bevallom, útálom az ablaktalan boltok fénycső-fényáradatát és/vagy fénycső-félhomályát.) A fiú haja rövid, sötét, kissé hullámos, rendezetlen, majdnem kócos, zselé nélkül. Inge felső (két?) gombja nyitva, néhány szőrszál kunkorodik elő. Alkarja is szőrös. (Gyengém a férfias szőrzet, ha már nekem kevés jutott belőle. Hm, milyen lehet az ing alatt? sűrű bozont, ritkás, vagy csak néhány szőrszál? Megragadok a számomra legszimpatikusabbnál: mellkasa elég erősen szőrös, lefelé a hasa felé elvékonyodó csíkban folytatódik a szőrzet... talán.) Egy pillantással végigmérem a srácot, kedvesen rámosolyogva köszönök („jó estét!”) aztán elkapom arcáról bámész tekintetemet, nehogy már azt higgye, hogy fixírozom. A pulton feléje csúsztatom a ruhákat egy kedves hangsúlyú, udvarias félmondat kíséretében. (Efféle kedvesség nem csak speciálisan ennek a srácnak szól, valami barátságos gesztus szinte minden eladónak és pénztárosnak stb. jár tőlem, mert rühellem, amikor a vevő a saját kényelmi tartozékának tekinti őket és átnéz rajtuk.) Közben megint ránézek a srácra, visszanéz rám, a szemembe. Tekintetétől most már kiver a víz. Elhessentem a nagyon is kellemes gondolatot, hogy tán rám, mint férfira nézett (ó nem, biztos tévedek, nem nekem szól a szembenézés, nem is nézett rám...). Kézbe veszi, megvizslatja az első ruhadarabot, elmosolyodik, ezzel a mosollyal tekintetét megint rám emeli. Muszáj kimondani: nagyon vonzó, jóképű a srác. Belül megremegek az izgalomtól, de tovább kétkedek (Ááá, biztos félreértem, nem is engem vett észre, hanem mögém néz, és különben is, biztosan csak automata egyenmosoly). Ő azonban mosollyal az ajkain rám néz, nem másra. Sőt, már úgy érzem, nem is rám, hanem belém néz, a szememen keresztül, világító fekete szemével. Egymás után megmarkolja a pulton heverő ruhadarabokat, beszkenneli a vonalkódokat. Nem kapkod, mindegyik darab után újra és újra a szemembe néz, gyönyörű ajkain mosoly játszik. (Nem értem és továbbra is alig akarom hinni. Nem vagyok én vonzó, hogyan volna lehetséges, hogy ez a fiú mégis...?) Éget a pillantása, a mosolyból pedig egyszer csak a fogai is kivillannak. Gyönyörű, fehér fogsor. Próbálom a tekintetemet elvonszolni róla és a pultra vagy valahová a háttérbe szegezni... nemigen sikerül. Arcáról, borostájáról, szájáról, mellszőreiről alig bírom el-elkapni a pillantásomat. Feladom a küzdelmet, bámulom a fiút. Mindent, ami látszik belőle. Egy másodpercre hátrébb lép, a pult takarásából a slicc is láthatóvá válik. Micsoda domborúság, óóó... Gyerekem mellettem, de kissé hátrébb áll, arcomat nem láthatja. Nyújtom a bankkártyát. A fiú – minden feltűnést kerülve, de mégis – úgy veszi el, hogy néhány ujjunk összeér. Édes, varázslatos, forró érintés, összerezzenek. Rettenetesen közhelyes, de erre a szituációra sajnos semmi nem illik jobban: mintha áramütés ért volna az ujjaimon. (Jajj, milyen lenne, ha az arcomat érné az érintés...? Hű, mi is a PIN-kódom?) A bankkártyát úgy adja vissza, hogy tenyerén nyújtja, muszáj legyen a kezünknek megint érintkezni. Kezére és a szemébe pillantok. Nyitott tenyere fölfelé néz, rajta a kártya. Nyilván csak úgy tudom elvenni, hogy a kártyára – és ezzel egyúttal a tenyerére – rásimítok a tenyeremmel, hüvelykujjammal pedig alulról is végigsimítom ujjait, hiszen különben leesne a kártya a pultra. Gyönyörű pillanat, forrón erotikus érintés. (...Ha az arcomat cirógatná, óó...) De a pillanat – sajnos – nem tart soká. A ruhákat szatyorba teszi, átadja – kezünk „váratlanul” még egyszer, utoljára összeér. Ez már szinte fájdalmas. Egy búcsúzó szemvillantásban összeakad a tekintetünk. Lassan lesütöm a szemem, megfordulok és elindulok a bolt kijárata felé. A szatyrot átpasszolom a mellettem lépdelő gyerekemnek. Laza természetességgel, közömbös arckifejezéssel sétálok, bízom benne, hogy a kavargó érzésekből semmi nem látszik.
Néhány lépés után gyermekem kíváncsian néz rám, s diszkréten, halkan, gyanútlan érdeklődéssel megszólal:
– Apa, te ismered ezt a pénztárost? – az igazsághoz tartozik, hogy munkám miatt sok embert ismerek, tehát nem ritkaság, hogy a család számára idegenek rámköszönnek, rámmosolyognak, szinte bárhol. Családom ezzel elég régen megtanult együttélni.
– Most láttam először. Miért? – válaszolom őszintén.
– Úgy nézett rád, mint ha ismerne és kedvelne téged.
– Tényleg? Nem vettem észre. – fejemet hátrafordítom, még egy (utolsó utáni) pillantást vetek a pénztár felé, mint ha most akarnám először megnézni az arcot, pedig valójában egy kétségbeesett búcsúpillantás. A pénztáros fiú visszanéz utánam, talán várakozó tekintettel. – Nem. Nem emlékszem rá, hogy valaha láttam volna. – bólintok magabiztosan.
érdemes ide vissza-visszatérni, ha írásaidat olvashatjuk.
A kilátós történetet nem csak egyszer ízlelgettem végig. Megragadott a sztori is, a stílus is, a történet fonalának alakítása, színezése is; olvasás közben látom magam előtt az eseménysort. Egy apróság, ami talán csak számomra fontos. Engem megakaszt egy picit a történet követésében, hogy az időbeliségről nem tudunk: kb. hány évesek voltatok, és most mekkora távlatból mondod azt, hogy „Ma is megmosolygom a történteket...”
De most elsősorban írásod bevezető része miatt ültem a gép elé. Eltöprengtem, mennyire kevéssé jelenik meg itt az a szempont, amelyet fölvázoltál első soraidban. Erről aztán eszembe jutott egy rövidke plátói történet az életemből. Ilyesfélék nyilván előfordultak máskor is (ahogy Te is írod), de az ott és akkor kialakult sajátos helyzet külön izgalmassá és emlékezetessé tette az eseményt. Egyébként, amit a bevezetőben kérdésként fogalmaztál meg, abban nekem magamnak nincs kompetenciám, a következő történetből kiderül, miért.
A valóság az, hogy nem minden történet végződik "csattanóval". Az a kisebbik része. A vonaton, a BKV-n utazva, a boltban, vagy épp a koleszban sokszor csak egy-egy pillantás, vagy ráeszmélés jut hogy "jé, hát te is?". Vagy jobb esetben egy cetli telefonszámmal, meg egy kedves mosollyal… Néha mélyebb nyomot hagy az ember lelkében egy ilyen izgalmas helyzet, mint a konkrét testi élmény. Persze az fölöttébb érdekes, hogy ezek döntő többsége akkor történik, amikor épp kapcsolatban vagy, és nem keresed. Amikor egyedül vagy, és keresnéd olyankor a kutya se néz meg… :-( Én legalábbis ezt tapasztaltam. Szerintetek is?
És hogy a többiek se haragudjanak meg rám:
Magyarország egyik ismert üdülő-, és fürdővárosában szerettünk volna tölteni pár napot Gáborral. Az első nap délelőttre fürdőzést, a délutánra pedig egy sétát terveztünk. Szerettük ezt a helyet, mert mindketten jártunk már itt gyerekként külön-külön is, mikor még nem ismertük egymást.
A fürdőben, mint két haver kellemesen beszélgettünk el a hozzánk csapódott lányokkal. Ma is megmosolygom a történteket, ha eszembe jut, hogy megadták nekünk a telefonszámukat. Ha tudták volna... Szeretek lányokkal beszélgetni, bár haverkodni sokkal könnyebb úgy, ha tudják, hogy ugyanabban a csapatban játszunk. :-)
A fürdőzés után kettesben indultunk kirándulni. Gábor vadítóan nézett ki. Felsőtestének napbarnította kontúrjait láttatni engedte a fentebb hanyagul be nem gombolt inge, fehér halásznadrágja alól kikandikált a férfiasan izmos vádlija. Beszélgetés közben bátortalanul, hogy mások ne sejthessék - bele-belenéztem azokba a világítóan kék szemekbe, melyekben ott kavargott a férfiasság, és titokzatosság békés tengere. Tudtam, hogy milliószor nézhetem, mártózhatom meg benne, akkor sem fejthetem meg, mindig titok marad számomra. Titok, hogy hogyan létezhet a világon ilyen vonzó fiú, és az is, hogy miért vagyok olyan szerencsés, hogy pont engem választott?
A kis várost békésen zöldellő erdő öleli körül. Felette a lustán elterülő domboldalon egy bolondosan kanyargó utca folytatásában található meg a párezres kis település egyik nevezetes pontja: a kilátó. Gyerekkori emlékeim alapján itt ugyan csodálatos a panoráma, de rémisztően magas az építmény (legalábbis nekem). Jó idő esetén tisztán látható a város, a közeli tó, illetve a dimbes-dombosnak becézett megye vidéke (talán a Balaton is?). A kilátó tövében egy borozó üzemel. Innen kellemes sétautak vezetnek a parkerdő területére. Nem is értettem Gáboromnak miért volt olyan sürgős ide a séta, mivel úgy tudtam, hogy a borozó csak időszakosan van nyitva. Most is nagy eséllyel zárva kellett lennie a városban tartott ünnepség miatt.
Mivel alapesetben félős vagyok, így magabiztosan nyugtáztam, hogy itt aztán nem fog történni semmi „olyan”. Feltűnhetett volna az izgatottan csillogó szempár... A kilátó tövében konstatáltam, hogy bár a borozó tényleg zárva van, de legalább emberek sincsenek. Teljesen kihalt környék fogadott minket, mert mindenki a belvárosban meghirdetett rendezvényen volt. Ennek kifejezetten örültem, mert arra gondoltam, hogy a napnyugtát kettesben tölthetjük el.
Lassan haladtunk felfelé a lépcsőn. Minél feljebb voltunk, annál rosszabbul kezdtem érezni magam, mert előjött az a fránya tériszonyom. A végén már úgy kapaszkodtam a korlátba, mint a vizes macska a faágba az árvíz idején. A büszkeségem nem engedte azt mondani, hogy "bocs rettenetesen megijedtem, mi lenne, ha most azonnal visszafordulnánk". Próbáltam tehát megjátszott magabiztossággal továbbhaladni. Nem nevetett ki, és úgy tett, mintha észre se venné. Ismert már.
A legfelső negyedik szintre érve hirtelen ölelt magához. Megijedtem, hogy mi lesz, ha valaki észrevesz minket, ezért eltoltam magamtól. - Érzem, hogy remegsz. Talán most már nem félsz annyira? - kérdezte pimaszul mosolyogva. - Nincs semmi bajom, dehogy félek! Itt viszont nem történhet semmi "olyan"... - válaszoltam megszeppenve. Sikertelenül próbáltam jobb belátásra bírni, mert azonnal megcsókolt. Engem mindig egekbe röpít a mézédesen bűnös érzés, ha fiúval csókolózom. Most ezt tetézte az, hogy mindez nem a négy fal között, hanem "az egész világ fölött" történt. - Csak ketten vagyunk - mondta, miközben határozottan megragadott. - De én itt nem... - próbáltam volna magyarázkodni, de ekkor újabb csókjával ismét elnémított. A kis aljas tudta, hogy ezzel kegyetlenül fel tud izgatni, és el tud csábítani. Féltem ugyan a lebukástól, de felkorbácsolta a vágyaimat az a tudat, hogy olyan dolgot teszek, amit nem szabad. A tiltott gyümölcs mindig édesebb, és ennek az édességnek nem tudtam ellenállni. Mindig elérte, amit akart. Most is. Átadtam magam az érzésnek, és élveztem, ahogy örvényként magába ránt. Alig kaptam levegőt, mikor a szemembe nézve határozottam megmarkolta az ekkor már ágaskodó farkam. Aztán megcsókolta a nyakam. Észveszejtő gyorsasággal kezdte verni a farkam, és közben végig a szemembe nézett. Tudta, hogy ezzel zavarba hoz, és ezt különösen élvezte. Belenyalt a fülembe, én pedig csak vonaglottam a kéjes szorításban. Rettenetesen zavart, de ugyanakkor fel is izgatott ez a kiszolgáltatott helyzet. Nem tudom mennyi ideig tartott ez a mennyei állapot. Mintha megállt volna az idő. Nyitott szemmel kémleltem a környezetet, nem jön e valaki. Helyesebben mondva próbáltam - de figyelni nem tudtam, mert elborította a testem a kéj. Remegtem, de nem tudtam, hogy a lebukástól való félelem, vagy az izgatottság miatt. Kapkodtam a levegőt, és hirtelen, minden átmenet nélkül egyik pillanatról a másikra villámgyorsan közeledni kezdtem a csúcsponthoz. Észrevette, és még erősebben markolt meg, aztán hirtelen megharapta a fülcimpámat. Elkezdtem remegni, mert ezzel átlökött azon a láthatatlan határon, ahonnan már nincs visszaút. A csúcspontra repített. Csak ezt várta, és rögtön bekapta a farkam. El akartam tolni, de nem engedett, hiába tiltakoztam. Alig kaptam levegőt, és úgy hörögtem, mintha fojtogatnának, miközben a szájába élveztem. A nagy részét lenyelte, kicsi részét a szájában hagyva csókolt meg. Még korábban alakult ki ez a hagyomány, és a közös "pervink" lett.
Akkor ott sajnos viszonozni nem tudtam neki ezt a kedvességet, mert az idő miatt el kellett indultunk. Az ég nagyon felhős lett, így a napnyugtanézés is elmaradt. Nem értünk időben a szállásra, már útközben eleredt az eső. Úgy néztünk ki, mint az ázott ürgék, mire fedett helyre értünk. Ma is emlékszem hányan bosszankodtak a félemaradt rendezvény miatt, mi pedig csak mosolyogtunk magunkban. Azóta is jó emlékkel gondolok a történtekre, és nem a tériszony jut eszembe, ha arról a fürdőhelyi kilátóról hallok...
Még 15 voltam, amikor az egyik nap estefelé, a kolitársam (ketten voltunk a szobában) takaró alatt feküdt és nyögéseket adott ki magából, meg verte is a szerszámát.
Én úgy viselkedtem mint aki tudomást sem vesz a dologról, bár már a gondolattól felált az enyém is ,gondolkozdtam, milyen lehet egy velem korabeli fiúval csinálni. Néztem, meredt szememmel, és megszólított nem akarok e mellé feküdni? Én melléfeküdtem, és hangosan felnevettett, és kérdezte: "ruhástól?" . Rajta nem volt semmi, én meg annyira zavarban voltam, köpni nyelni nem tudtam. Nem is kellet semmit sem csinálni, mert Ő mindent levetetett rólam. Amikor az alsógyatya is lekerült, elkezdte lazán, nagyon nagyon lassan nyalni, majd szopni a farkam, nekem 15 cm volt, neki is kb ugyanekkora. Ez körülbelül 15 percig ment, utána egymásra feküdtünk, és hevesen smárolni kezdtünk :) . Ezután következett az igazán jó része, ő kérte, hogy 69-ben folytassuk tovább. Nem tudtam ellenálni, hisz már láttam a farkán, hogy van rajta egy kis előváladék, és tudtam nem kel sokat erőlködnöm hamar el fog élvezni. Nem igy volt. még legalább 15 óráig szoptam, és utána egy hatalmasat a számba lövelt, nem tudtam reagálni, a szám habzott a spermájától. :) Nagyon jó íze volt de nem nyeltem le :).
Utána finoman kérte hogy ujjazam meg, megtettem, és lazán beledugtam a farkam a lukába, hatalmas érzés volt. Több mint fél óráig dugtam, és közbe smároltunk is, és hatalmas érzés volt. Ez volt a legszebb estém, neki is nagyon tetszett. Ez alkalom után, már csak hetente tettünk ilyet, de nem bántuk meg. :)
Remélem tetszett, most 18 vagyok, ha esetleg valaki szeretne többet. Irjon :)
köszönjük a lírai hangú, irodalmi igényű történetet, nagyon jó volt olvasni. Nekem 19. századi francia szerzők művei jutottak róla eszembe, de nem vagyok irodalmár.
És persze, további történeteidet is szívesen fogadjuk, írásod szerint "sok szép dolog" jut eszedbe, amelyek megtörténtek veled.
Sok szép történetet olvastam itt, amiért nagyon hálás vagyok nektek. Amikor elér az álmatlanság (mint most is, az első szabadnapom előtti estén), mindig felugrok ide olvasgatni. Közben sok szép dolog jut eszembe, ami velem is megtörtént. Ha megengeditek megosztanám veletek az egyiket.
Bár "olyan" csattanó nincs a végén, de azért remélem nem fogtok rám nagyon haragudni.
Nehezen indultak az iskolás napjaim. Kedvetlenül keltem fel, és csigalassúsággal készültem el reggelenként.
Volt azonban valami, ami ilyenkor a napjaimat szebbé tette. Pontosabban valaki: Attila, aki az osztálytársam, és a legjobb barátom volt. Nekem talán többet is jelentett egyszerű barátnál. Az a barna hajú, barna szemű fiú volt, akinek a mosolya mindig felvillanyozott.
Sokan mondják azt, hogy a kék szem a legszebb, a barna pedig átlagos, unalmas. Nem tudom ti hogy vagytok vele, nekem a zsánereim mindig is a barna szemű fiúk voltak. Van annak egy speciális, ritka, õzike barna változata. Egy olyan fajta szempár, amibe ha belenéz az ember, akkor elveszik... Rögtön elolvadok, ha egy helyes srác ilyen szemekkel pillant rám. Attilának is ilyen tekintete volt.
Folyton együtt lógtunk az iskolában, és a tanulmányi szünetek alatt is, mivel viszonylag közel laktunk egymáshoz. Rengeteg gyerekes kalandunk volt együtt. Gyakran csak "kettesben bandáztunk". Szerettem a közös pillanatokat, de főleg a közös napozásokat. Levette a pólóját, és csak rövidnadrágban pihegett. Csukott szemmel, a hátán feküdt, kezével a nyakszirtje alatt, és élvezte a napsütést. A csendet soha sem törtem meg miközben magamba szívtam a teste látványát. Néztem az arcát, majd haladtam egyre lejjebb. Az orrán át vette a levegőt, lassan, nyugodtan. A mellkasa alig emelkedett, miközben a sportos lábait szétvetve pihegett.
Úgy éreztem izzott a levegő, ha együtt voltunk. Akkor még nem volt elég bátorságom hozzá, hogy komolyabban közeledjek. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit is érzek, vagy mit is akarok pontosan. Nem tudom mi vonzott annyira benne, csak azt tudtam, hogy vele akarok lenni. Úgy éreztem, mintha idõnként kétértelmû jeleket küldött volna felém, vagy játszott volna velem. Soha sem tudtam, hogy pontosan hányadán is álltunk egymással.
Bár éreztem ezt a vibrálást, nem mertem nagyon konkrétan próbálkozni. Lehet, hogy ezért csak hülyéskedésnek fogta fel a gyenge közeledési próbálkozásaimat. Nem történt köztünk semmi sem akkor, sem később. Az életemet viszont mégis befolyásolta, mert ő volt az első fiú, aki nagyon sokat jelentett számomra.
Sajnos külön középiskolába, más közösségbe kerültünk, és bár tartottuk a kapcsolatot, lassan, észrevétlenül egyre távolabb kerültünk egymástól. A kapcsolatunk mára már teljesen megszakadt. Ha közös ismerőssel találkozom, mindig utánakérdezek, hogy mi van vele. Tudok róla, hogy voltak hosszabb-rövidebb ideig barátnõi (de inkább rövidebb ideig). Mintha nem találná a helyét, most is egyedül van. Nekem vele ellentétben sikerült megtalálnom az utam, de az már egy másik történet...
Megírtam már az első homokozós élményemet, most következzen egy másik.
Az első történet eseményei után eltelt vagy húsz év, szóval ez a mostani sztori már a harmadik évezredben esett meg. Történt tehát, hogy rám talált egy elvégzendő munka. Külső felkérésre nem éppen hosszú (egynapos), de elég megterhelő szellemi tevékenységgel járó melót kaptam. A nap végeztével a munka műszaki-technikai részét végző huszonéves sráccal beszélgettünk néhány percet, leültettem, kávéval kínáltam, szimpatikus volt. Búcsúzáskor, a kézfogás közben – hangjában némi bizonytalansággal – felajánlotta, hogy esetleges későbbi problémáim megoldásában szívesen segít. Kérdeztem, miben. Hát például informatikai dolgokban. Megköszöntem szépen, nem értettem, mivel szolgáltam rá, és pontosan miben számíthatnék a segítségére, aztán magamban megrántottam a vállam, elbúcsúztam és rohantam tovább a dolgomra. Valamikor később írt egy ímélt. Különösebben nem dobta fel a hangulatomat, a francnak van ideje egyszeri ismerősökkel ímélezgetni. Aztán néhány nap vagy hét után mégis furdalt a lelkiismeret, írtam egy választ, kissé mentegetőzve, egyébként pedig semleges dolgokról. Ő másnap válaszolt, nagyon kedves stílusban. Gondoltam, ez letudva. De néhány hét múlva megint írt. Elolvastam, elfelejtettem, csak hetek múlva jutott eszembe, hát válaszoltam megint, írtam a mindennapjaimról néhány mondatot. Egyszer aztán valóban olyanféle informatikai problémám adódott, amellyel – a dolog személyes természete miatt – a munkahelyi rendszergazdát nem akartam zaklatni. Megírtam hát Mikinek (nevezzük így a srácot). Másnap válaszolt, megadta a szükséges információkat és fájlokat, küldte a linkeket. Később kiderült, a témában ő sem volt járatos, egész éjjel és másnap az én nyűgömmel foglalkozott, hogy a problémámat megoldja. (Egyébként jó volt a megoldás, azóta is használom.) Levelezgettünk tán egy évig, egyszer azzal hozakodik elő, milyen régen találkoztunk, nincs-e kedvem hozzá, hogy összefussunk egy kis dumálásra. Még mindig ártatlanul gyanútlan voltam. Őszintén szólva semmi szabadidőm nem volt, de nem akartam tahó lenni, mégiscsak segített nekem a srác. Kiszorítottam egy délutánból egy órácskát. Beszélgettünk, kávéztunk. Fontos ugyan nem volt, de rosszul sem esett a csevegés. Az idő telt-múlt, karácsony előtt megint beugrott hozzám, meglepetésre hozott egy kedves ajándékot, ami a hobbijához kapcsolódva rengeteg munkájába került. Tulajdonképpen nagyon megtisztelt vele. Néhány hónap múlva megint eljött egy órára. Közben időről időre leveleket váltottunk. Egyszer csak, az egyik levele olvasása után az ugrott be: ez a pasi talán meleg lehet, esetleg még akar is tőlem valamit. Nem tudom, miből éreztem ezt, mert semmi ilyenféle utalás nem volt, de nem tudtam szabadulni a gondolattól. Nosza, leveleztünk tovább. Késő ősszel aztán meghívott, mondván, már annyi kávémat megitta, szeretne végre ő is vendégül látni engem. A lakás nincs messze. Elfogadtam és rettenetesen izgulni kezdtem. Eljött a várva várt nap, a munkahelyemen alig bírtam figyelni a dolgomra, minduntalan a Mikivel való randevún járt az eszem. A lakás kellemes, békés. Kiderült, nem övé a kéró, de nem probléma, csak ketten voltunk. Nagyon készült a meghívásomra: kávé, tea, üdítő, sütemények, csoki stb. Nosza leültünk egymás mellé az ülőgarnitúra kétszemélyes részére és beszélgetni kezdtünk. Kínált, de nem kértem semmit. Beszélgettünk, beszélgettünk. Bekapcsolt valami kellemes zenét, szólt a háttérben. Lassan bealkonyodott, beszélgettünk tovább. Egyfolytában izgatottan vártam, mikor történik már valami. A lakásban meleg volt, mondtam is, jól befűtött. A pulóvert levettem, mosolygott. Vagy kétórányi csevegés után végül nagy elhatározásra szántam el magam: a melegre hivatkozva kigomboltam két gombot az ingemen és felgyűrtem az ujját, aztán ülve feléje fordultam úgy, hogy közelebb húzódtam és felhúztam a térdemet a fotelba, hogy hozzáérjen, ránehezedjen a combjára. Torkomban dobogott a szívem. Hátha tévedek, hátha mégis félreértek mindent? Egy pillanat alatt átkarolt, szó nélkül hozzám hajolt és csókolt. A következő másodpercben belemarkolt a sliccembe. Csak kapkodtam (volna) a fejemet, annyira meglepődtem. Mégis jó volt a megérzésem :-)) . Nosza, megkerestem az ő nadrágja domborulatát, taperolni kezdtem. Én magam igen gyorsan megmerevedek, az ő gatyájában éreztem valami nagyot, ámde elég puhát. Magamban kissé elcsodálkoztam, hiszen mégiscsak jóval fiatalabb nálam, az erotikus helyzetben mégis az enyém áll, az övé meg nem. Úgy gondoltam, következik valami kis előjáték, ciróka-maróka az ingen-nadrágon keresztül, lassú gombolgatás, nyalogatás stb. Ehelyett azonban Miki már a második mozdulatával a cipzáramat kereste, és le is húzta azon frissiben, ott, ülve. Megint meglepődtem, jé, ilyen forrón eszik a kását? Nem volt mit tenni, én is rábukkantam a cipzárjára, lehuzigáltam, benyúltam a nyíláson. Ahá, már keményedik! Ő egy pillanat alatt szétnyitotta a sliccemet, de az alsógatya még a helyén, benne a cerkám keményen nyomult, Miki bele is markolt nagy áhitattal szorongatva a gatyeszt. Kerestem én is a nadrágja felső gombját, de az öv miatt nem boldogultam. Ki kéne csatolni az övet, de a rejtett csatot nem találtam. Rájött a problémámra, egy pillanat alatt kicsatolta és közben fülig ért a szája. A nadrágot kigomboltam, szétnyitottam a sliccet. Ami benne fölsejlett, az bizony valóban nagy volt. Kiszabadítottuk egymás farkát. Gyorsan fölpattantunk, lerántottuk egymásról a nadrágot, gatyát, inget. Másodpercek alatt pucérak voltunk, álltunk egymással szemben, állt a faszunk is, egymás köldökét célozva. Az enyém egyenes, nagyjából átlagméret. Az övé hosszabb is, vaskosabb is – szép darab, még nem teljesen merev, ám karakteresen balra görbül. Leguggolt, rábukott az ágyékomra, hú de jó! Élveztem egy darabig... Aztán én szerettem volna elkapni az övét, ezért kicuppantottam a szájából a makkomat és letérdeltem, ő meg fölállt. Jól megnéztem, végigsimítottam a répát a szőrös tövétől a makkjáig, aztán körbecirógattam a makkot. Hát igen, ez termetes. Fényes felülete ott gömbölyödött az ajkaim előtt. Alján a behúzódás, feszülő fitymafék. Óvatosan nyalogattam, mint a tölcséres fagyit, nagyon furcsa volt, de jólesett. Bekaptam – amekkorát tudtam belőle: a makkját és még egy kicsit. Egyszerűen nem fért több a szájamba. Bólogatva mozgattam a fejem, közben a jobb kezemmel megmarkoltam a rúd közepét jó szorosan. Húzogattam markommal a bőrt a fejem mozgása ütemében, aztán meg fordított ütemben. Ugyanebben a ritmusban oda-vissza csavartam is egyet rajta: fölhúzáskor jobbra, lehúzáskor balra. Másik kezemmel közben a fenekébe kapaszkodtam, aztán óvatosan a zacskóba markoltam. Közben pislogtam fölfelé, hadd lássam az arcát: láthatólag jólesett neki! Két kézzel belemarkolt a fejembe és ritmusra mozgatni kezdte, miközben saját csípőjét ellentétes irányban lökdöste. Szájba lettem baszva, na. Néhány másodpercig kívülről láttam kettőnket, rácsodálkoztam magamra. Itt térdelek tök meztelenül egy másik pucér férfi előtt, aki a jókora hímtagját gyömöszöli a számba. Kell ez nekem? Tényleg ezt akartam? De az a helyzet, hogy egyre jobban éreztem magam ebben a helyzetben, végül is: igen, jólesett J ! Közben halk zene szólt a háttérben. Egyszer-kétszer kiengedtem a számból, fölhúztam a makkra a fitymát amennyire lehetett, és a résen alaposan benyalogattam a húsos fityma alá. Izgalmas volt nagyon, és jóízű. Éreztem, még keményebb lett, aztán megjelentek az első cseppecskék a húgycsőnyíláson, nyelvem hegyével lassan lenyaltam. Keményen markoltam, a fasz teljesen megszilárdult és egyre inkább fölfelé görbült. Hátrahúztam a fitymát, amennyire lehetett, feszült a fék, nyelvem hegyével gyorsulva nyalogattam. Kifejtem a következő csöppeket is. Egy idő után aztán kihúzta értékes tagját a számból, és vállamat megfogva, felhúzott, álljak föl én is. Nagyon merev voltam. Szembeálltunk, dákó a dákóval szemben. Miki alacsonyabb nálam, viszont rúdja nagyobb az enyémnél, ezért cerkám csúcsa csak kevéssel ért magasabbra. Mélyen a szemembe nézett, megmarkolta két kezemet, fölemelte. Egyenesen föltartott kezünk ujjai összekulcsolódtak, merev farkunkkal jobbra-balra csapkodva „vívni” kezdtünk. Majd összesimultunk, köztünk a szorosan egymáshoz feszülő árbocokkal. Még egyszer leszoptuk egymást állva, a másik lába elé térdelve, aztán az ülőgarnitúra heverőjére dőltünk 69 pozícióban. Szoptunk, és néztük egymást. Ebben a helyzetben persze szopás közben nem lehet látni, hogy az emberrel saját ágyékánál mi történik, ezért egy-egy kicsit bámészkodtunk is, mi zajlik lenn, a másik hogyan tevékenykedik. Nyelvcsapások, cuppogás hangjai színezték a zenét. Éreztem, Miki megint keményedik, zárt ajkaimon belül erősen szívtam, s közben nyalogattam a makkot. Fejemet megsimította, suttogva megszólalt.
– Hű, én jövök. Nem kell benntartanod.
Hm, egy pillanatra elbizonytalanodtam, kiengedjem-e a szájamból, aztán így tettem. Arcomhoz szorítottam és kézzel dörzsöltem. Ő pedig valóban jött és lőtt. Éreztem a szerszám rándulásait. A sorozat az ajkaimat, arcomat és kezemet érte, de nem volt nagy spricc, inkább folyás. Farkamat elengedte odalenn, jókora sóhajokat hallottam. Aztán újult erővel falta be a rudamat, mélyen hátra, a garatjáig. Éreztem, nekem is közeledik.
– Most én is... – nyögtem ki. Csücsörítő ajkaival körbevette a makkomat, nyelve hegyével pedig a csúcsán körözött, közben kezével húzogatta a répámat – jókorát élveztem. Nagyokat rándultam, hátam ívben feszült, és lihegtem, mint az állat.
Kényeztettük egymást még egy darabig, aztán csupaszon elnyúlva fecserésztünk. Megint kínálgatott a vendégváró finomságokkal, elfogadtam valami kekszet udvariasságból. Kávét nem ittam most sem. Kiderült, hogy a lakás gazdája Miki barátja, szintén meleg, ezen már nem csodálkoztam. Miki előzőleg megbeszélte vele, hogy vendéget vár, de persze azt nem, hogy a vendég egy másik szexpartner. Kérdeztem, mikorra várható a házigazda érkezése.
– Van még vagy húsz perc – mondta.
– Húsz perc? – kérdeztem ijedten. – Akkor uzsgyi.
Felöltözködtünk, gondosan ellenőrizte, hogy ne hagyjak ott semmit. Az ajtó nyitása előtt még egy csók, aztán lekísért.
Másnap ímélt váltottunk, mindketten biztosítottuk a másikat, hogy kávézásunk jól sikerült, remek volt, amivel kínáltuk egymást :-).
Elég kevés új történet kerül fel és több a társ keresés stb ezt a topicot történetek miatt hozták létre és új történet nem igen keül fel remélem megváltozik ez
Amikor bejött a szobaba, meglepödött, hogy az agyaban talalt. Nagyon örült, mellem bujt es puszilgatni kezdett. De megkertem feküdjön hanyatt. Vegre örömködhettem rajta. Vegig simogattam a testet, semmit nem hagytam ki. Nyelvemmel vegig pasztaztam minden zeget, zugat, vegig a mellkasan, szörös hasan, köldöken keresztül eljutottam egeszen a farkaig, amelyet elöször csak simogattam, majd meg felkemeny allapotaban a szamba vettem. Lassan be-ke be-ki. Egyre gyorsult a lelegzete, majd hirtelen ki akarta huzni magat belölem. Most elöször nem engedtem! Valami egeszen uj erzes keritett a hatalmaba. Ereztem az ösztönösen meg-meg randulo izmokat es valami kitörö energiat,ami elöntötte az egesz szamat. Hirtelen levegöt sem tudtam venni. Lassan megnyugodott, elkezdte a hatamat, feenekemet farkamat simogatni. Az ujjaval a belsömet fedeztefel lassan, es ahogy egyre beljebb haladt, a farka ugy kezdett ismet eröre kapni. Hat ez valami csoda volt. Mikor kellöleppen kitagulzam,hasamra forditott, a csipömet egy kisse megemelve szep lassan belem hatolt. Hat mit mondjak: sok mindenre szamitottam, de nem erre a gyenged, megis hatarozott szeretkezesre. Mikor mar ugy ereztem, hogy nem birom tovabb, erezem, hogyy ismet remegni kezd, ess a következö adag belem jött. Nem is gondoltam, hogy ezt lehet erezni. Mondtam, megyek, gyorsan lezuhanyozok es jövök vissza, de ö nem engedett. A szajaba vett es addig szopott, amig en is el nem mentem. Na ezutan mentünk csak zuhanyozni. Alaposan lefürdetett, majd egymastol elfaradva, egymas karjaibaan (inkabb en az Öveben) aludtunk el.
Kéjes gyönyör volt elolvasni. Van tehetséged az íráshoz. Az érzést, a hangulatot ahogy lefested szavakkal, az valami nagyon magával ragadó. Remélem, olvashatok még tőled ebben a témában történetet, esetleg ...folytatást? ;-)
Ezutan a szokasos napirend szerint eltünk. Elvegeztük a haz körüli munkakata, elment bevasarolni, hol a helyi boltba, hol pedig a közeli varosba. Addig en a kiadott munkakat vegeztem el, majd amikor mar mindent elvegeztunk, ugy eltünk mint egy apa- lanya, illetve egy szerelmes par. Megkert, hogy amikor mar nem kell kimennünk a lakasbol viseljek nöi ruhakat. Bementem a szobamba, felvettem egy halvany rozsaszin franciabugyit, feher harisnyatartot harisnyaval, egy kis szoknyat es egy toppot.
Amikor kileptem es meglatott rögtön elkezdett simogatni csokolgatni. Kertem, hogy had szolgaljam ki itallal ahogy illik. Ittunk, majd kez a kezben elindultunk a szobaja fele. lehevertünk az agyara es ott folytattuk egymas simogatasat. A keze egyre feljebb haladt harisnyas labamon es egeszen a bugyi harisnya közötti területig csusztatta fel ahol a böröm szabadon volt. Szinte remegtem, ahogy a combom belsö felet simogatta. Kigomboltam a nadragjat es az elöugro farkat azonnal anyelvemmel kezdtem körbe- körbe nyalogatni. Azt mondta nem birja tovabb, mindjart szet robbanik. Levette a szoknyamat, bugyimat, es ugy harisnyaba-harisnyatartoba hasra forditott. Egy kicsit megemelt es elkezdte a fenekemet simogatni, puszilgati, Nagyon izgato volt, ahogy anyelve kis köröket irt le a lyukamon. Aztan az ereztem, hogy valami kremmel megkenegeti a lukamat es nekidörszöli a farkat. Közben folyamatosan puszilgatta a nyakamat fülemet. Neki feszül. lazit, döfködi a bemenetemet, de nem eröszakosan Egyszer csak megharapta a fülemet es ahogyan en el akartam rantani a fejemet, ettöl a hirtelen testmozdulattol erzem, hogy a makkja beszaladt a lukba. Megmerevedtem, kerdezte, hogy faj-e. Mondtam, hogy igazan nem fajdalom, hanem valami egeszen furcsa erzes. De innen gyorsan törtent minden: nehany apro mozdulat, kicsit be-ki be-ki, aztan erzem tele lettem valami melegseggel. Ö meg csak randult nehanyat rajtam, liheget a fülembe. Kihuzta a farkat, megforditott es az en farkamat kezdte a nyelvevel ingerelni amig el nem elveztem. Aztan azt mondta: ne haragudjak, de mar nem birt magaval, annyira kivant. Es hogy a következö biztosan jobb lesz, en is jobban elvezem majd. Elmentunk fürödni, de ezen az esten meg akartam lepni: az Ö agyaba feküdtem be!
Teljes mértékben lenyűgözött a történeted, a végén majd a szívem szorult össze, érdekes, hogy úgy indul mint egy átlagos "pornó sztori" de a vége, a vége nagyon ad neki egy dármai hatást. köszönöm, hogy elolvashattam :)
Közben csodaltam sportosnak nem nevezhetö, de a mindennapi mezögazdasagi munkaban megizmosodott testet, amelyen nem latszott meg meg a kora. Felemelt, magahoz huzott, elkeuzdte csokolgatni a nyakamat, arcomat, majd a mellbimboimat. Mar ez is igazan izgato volt, de amikor a farkamat vette kezelesbe, na az volt a gyönyör. Elöször csak simogatta a kezevel, majd a nyelvevel izgatott egeszen az vegsökig. A labaim alig tartottak meg,meg szerncse, hogy volt egy kapaszkodo a zuhanyzoban. Hat ilyet meg nem spricceltem eletembe. Csak suttogni tudtam, hogy köszönöm.
A fürdes utan megittunk egy sört beszelgetes közben aztan mentünk lefeküdni, mindenki a sajat agyaba.
Sokaig nem jött alom a szememre, tul sok volt nekem ez egy napra.
Aznap sokat beszelgetünk minden feleröl. Szoba kerültek terveim, tovabbtanulas, stb. Elmeselte, nala hogyan kezdödött a fiuk utani erdeklödes, elmondta, ugy 3-4 eve nem volt senkivel, csak magat simogatta miközben en jartam az eszebe. Nagyon hizelgett ez nekem. Kimentünk, elrendeztük a haz körüli teendöket, majd vacsora fürdes (fürdetes). Megkert, mossamlmeg a hatat. Hat mit mondjak: zuhany alatt egeszen mas erzes volt a simogatasokat elviselni. Különösen, mikor fürdöhabos kezeivel elkezdte a fenekemet simogatni. Hat ez az erzes felejthetetlen maradt. Finomat, mint aki nem is oda keszül, lassan elerte a lukamat es körbe-körbe jart az ujja. Egyszercsak erzem, megfeszül es becsusszanik az elejere. Hat nagyon fura volt, fel is jajdultam, mire azonnal kihuzta, majd tovabb simogatott. Egeszen kemeny volt a farka, szinte lüktetett, ahogy a habos kezemmel mostam, majd a golyoit kezdtem el mosni. Azt mondta, spricceljem le rola a habot, es akkor folytassam a nyelvemmel. Hat mit mondjak: nem sok idö kellett es az egesz arcom olyan lett, mintha a fürdöhabot a palackbol raöntik, csak ez nem volt olyan sikos.
Lécci folytassad nagyon érdekle a folytatás...most hogy álltok a dologgal találkozgattok még? ha gondolod mesélhetném nekem telefonba is akkor megadom a számom ha gondolod....
