Ne aggódj!
Pecz Vilmos 1902-1904-ben adta ki az Ókori lexikont a Franklinnál. Szócikkeit a legkiválóbb tanárokkal íratta meg, minden szócikket egyénileg jegyeztek le név szerint. Ma is használható, ha nem a tegnapi ásatásokat keresed benne. Egyébként azóta keveset haladt előre a világ, egyre több a tudálékos és újraértelmező is. A belészorult tudást értékén kell mérni - ennyi.
A Czuczor-Fogarasi- féle A magyar nyelv szótára legalább olyan jó 1862-ből, az Akadémia ki is tüntette a szerzőket. Hogy később elfelejtette? Hát, nálunk vannak ilyenek...
Pedig éppen ők írták le, hogy az 550 szanszkrit igetőből 150 magyar volt. Az előszóban fel is sorolták őket becsülettel. Valahogy odakeveredtek...
Megint vizionáltál, én csak egy nyugdíjas vagyok, aki a te kedvedért végez önkéntes lelki ápolást. Én megértő vagyok a hozzád hasonló retardáltakkal, tudom hogy csak feltételesen vagy szabadlábon, hosszú kózházi ápolás után
Az áltudományosság 100 éve inkább divatban volt, csak nem így nevezték. Az elvakult indogermanizmusról beszélek, amely ma már csak hazánkban dívik.
butaság, nézzél már szét a mit oktatnak a világ élvonalbeli egyetemein történelemből. Mo-on ma senkit nem érdekel a történelem, nincs semmi kontroll, mindenki azt mondhat amit akar. Így fordulhat elő, hogy különböző sarlatánok egyenesen sumér-magyar-szkíta-syriusi istenkirályságról áradoznak bizonyos oktatási intézményekben. Elképesztő színvonalcsökkenés következett be a magyar oktatásban, szinte minden területen
tévedés, a classica-filológia nem kavantumfizika, ahol az utóbbi 30 évben született az összes eredmény. Alig pár százalék az a plusz, amit azóta tettek hozzá. A mai magyar ókor kutatás színvonala ráadásul messze nem éri a 100 évvel ezelőtti színvonalat, ma ez a téma alig pár embert érdekel, és pénz sincs rá
Ha már így belejöttünk, nézzünk egy valóban szép etimologizációs példát a világ nyelveiben. Az etruszkon kezdjük és a határ a csillagos ég. A gyök viszont úgy látszik, örökéletű..., hisz a halálról van szó. A "hal" gyök kalandjai a világ nyelveiben...
(A h(k)(g) vagy semmi, a magánhangzó bármi lehet, az "l" szignifikánsan megjelenik (szabályos párja az "r".)
Death, dead, to die, to kill; to lament, cry, howl
calu, calus infernal demon [mp68: 407]; god of death [az96]; "dark, darkness" [az96] /Etruscan
calusin, calusna "pertaining to Calu" [mp68]; "to darken, funereal" [az96] /Etruscan
calusna "dark" [az96]; calusur "funeral, funerary" [az96] /Etruscan
Uralic
*kole die /Uralic
kul (kul-ater) the devil asociated with death /Ugrian
kuole- die /Finnish
hal to die; hal-ott dead, corpse /Hungarian
öl to kill /Hungarian
Sumerian
gúr to die [jh]
galla, gullax a demon [jh]
gul (adj.) evil; enormous [jh]
gùl, gal5 to overwhelm [jh]
hul(3) (n.) evil [jh]
Elamite
halpi kill, die [oi2]
Afro-Asiatic/Semitic
gallu /Akkadian [em]
The Akkadian demons of the underworld. They are responsible for the abduction of the vegetation-god Damuzi (Tammuz) to the realm of death. [em]
Altaic
*a:lV to destroy, kill /Altaic [ss]
*Alk- to finish; destroy; Refl. perish, be exhausted, come to an end /Turkic [ss]
il non-existence, death; illai it is not (in Old Tamil with a complete neg. paradigm); no; illa_mai absence, non-existence, poverty, want; illa_tavan- one utterly destitute; illa_n- poor man; ill-en-al death, negating existence; ilam, ilampai poverty; ili one who is without; /Tamil; illade gerund not being; illada adj. not being; illave state of not being /Kannad.a; ille be not (for all persons and numbers) /Kod.agu; hill- to be not/Gondi; hille is not /Kuwi [sk]
ula (-pp-, -nt-) to become diminished, be wasted, be devoid of, die, terminate; ulakkai end, ruin, death; ulappu wasting, perishing, defect, death, limit; ulai (-v-, -nt-) to perish, be ruined (as houses, land, crops); (-pp-, -tt-) to ruin; ulaivu ruin, destruction, defeat, poverty, trouble (Tamil); ulakkuka to shrink up; ulayuka to be impoverished, ruined; ulaccal, ulavu ruin (Malayalam)(DEDR 671). [sk]
kol (kolv-, kon-r--) to kill, murder; n. act of killing (Tamil); kolli killing; kula killing, murder (Malayalam); kol act of killing; kolga.rn murderer (Kota); kol, kolu, kollu (kond-) to kill, murder; kole killing, murder, slaughter (Kannad.a); koll- to kill (Kod.agu); kole murder (Tulu); koru, kori, korru to kill (Kor.ux); kollu id. (Telugu); kola murder (Telugu); xalling to strike, kill, fire (gun), throw (stone)(Bra_hui_) (DEDR 2132) [sk]
Indo-European
Classical Greek [lsj]
Kêr the goddess of death
Germanic
holler /Norse [em]
In Norse myth, Holler is the god of death and destruction and the one who brings diseases and disasters. He drags people to his dungeon where he tortures them to death. [em]
hell /English < hell /Old English; helle Old Frisian; hellia Old Saxon; hellia, hella /Old High German; helle /MHG; Hölle /German; halja /Goth; Hel goddess of the dead /Old Norse [ep: p. 276]
In various mythologies and religions, the place of torment for the wicked after death. [em]
Indo-Iranian
Iranian
halik perishing, in the state of being destroyed or killed; destructive;<-> halik shudan, to perish /Persian (Farsi) [fjs]
From Semitic/Arabic halik according to [fjs]
Indo-Aryan
kāla' (1) Time, as the destroyer, Death; (2) time in general; (3) proper, right or appointed time; kāla-pāc,a snare of Death /Sanskrit
Muskogean/Eastern
holitli to die (?) Usage: Archaic, not confirmed by contributors. [tm]
illi to die /Alabama [tm]
ililla death {/i
ll-a}/Alabama [tm]
hollo to be evil, wicked, dangerous, taboo; to be holy, sacred, spiritually powerful, magic /Alabama [tm]
Yuki
ko'-lum, 'ko'-let corpse [y84]
k'o(·)l- die, kill; shrivel; k'o·leč, kolístek, kōl'-let dead [y84]"
Akit érdekel, annak több száz oldalon tanulmányozható anyagot ajánlok. Emiatt beszélhetünk legalább "eurázsiai ősnyelvről". Emiatt fedezhetünk fel felfoghatatlan méretű területen rokon vagy azonos eredetű nyelvi anyagot.
A sikoltozó pán- félők emiatt terjesztik tudatlanságukat, csakhogy belerúghassanak a velük szóbaállókba.
Ez itt most más dimenzió. Zárkózzatok fel vagy maradjatok el.
Valaki szóba hozta korábban a szanszkritot is. Aki alaposabban tanulmányozza Majlath nyelvészetét, meglepve láthatja, hogy a szanszkrit és dravida gyökök tömegesen egyeznek a magyarrral, etruszkkal. Hogy erről kinek mi a véleménye, mondja el.
Tudom hogy neked kedves páciensem szükséged van egy megértő mesterre, aki folyamatosan útmutatásokkal lát el és bátorít. Szükséged van rá, hiszen tudjuk hogy súlyos állapotban vagy, bár egyre magasabb szinten makogsz, de éjszakénként azért még pelenkázásra szorulsz. Hidd el én megértem a problémáidat, ezért vagyok olyan türelmes hozzád
Azért mondod, mert nem ismered. Amit az ókori európai történelemről tudunk, annak ~95%-át már 100 éve is tudtuk. Akkor sokkal többre becsülték az ókori műveltséget mint ma, latin és ógörög oktatása jobb helyeken kötelező volt
Az azóta eltelt 100 év politikai diktatúrái alig járultak pozitívan hozzá az ókóri történelem pontosításához, szinte csak rontottak rajta, például mert szabad teret adtak az áltudományos marhaságoknak
Egyébként én a Pecz Vilmos szerkesztésében kiadott ókori lexikonra gondolok, a félreértések elkerülése végett. Igen részletes munka, érdemes átnézni. Nyoma sincs benne a délibábos hungarista álomképeknek
Az Ó teljes értékű alapszó, azaz gyök a magyar nyelvben. Nagyon nagyot (Óriás), nagyon távolit, nagyon időset (Ókor, Óhaza, Ópapa, Ott, Oda, Olyan), nagyon erőset (Ordít, Óbégat) jelent. Azonos vele az Ő személyes névmás. Az Ó az í-e-a-o lefelé ívelő hangsor legmélyebb hangja, tehát a legtávolabbi személyt is jelöli.
Miután ráébredtem, hogy nem szavakat, hanem a legalapvetőbb gyököket kell keresni a latin nyelvben (is), s bármelyiket kerestem, bizony meg is találtam, nagyon meglepett, hogy az Ó-nak se híre, se hamva a latinban, az Óceán kivételével. Holott az Ó a legelemibb emberi hangok egyike.
Más szavak kutatása révén ismertem fel, hogy nem csak az alapszót kell keresni, hanem – ha van – nagy reménnyel annak másik magyar változatát is. S bizony a tó-tav, ló-lov, kő-köv stb. mintájára az Ó is két változatú:
Ó-AV
Más módon az ÓV is figyelembe veendő, mivel az ÓV annyit jelent, hogy biztonságos messzeségbe helyez.
S az AV bizony fontos szó a latinban, mégpedig pontosan Ó jelentéssel, de olyannyira, hogy az Ó mind a négyféle magyar érteményét is magával vitte. A v-s változatok vizsgálatával két legyet is üthetünk egy csapásra: mivel az AV sajátosan magyar változata az Ó-nak, az AV-ra lelvén más nyelvben kétszeresen is biztosak lehetünk a magyar eredetben.
Az is figyelembe veendő, hogy eredetileg a V és az U egyetlen hang volt a latinban, olyannyira, hogy a legrégebbi időkben azonos betűvel jelölték, V-vel, s csak későn alakították ki a V betű aljának elkerekítésével az U betűt.
Íme az AV (= AU), mint a magyar Ó hang (= ŐS, ŐSi = Öreg, régi) AV (AVult, AVas) változata a latin szavakban:
Ó-AV, mint „régi“:
AVus: Ős, előd
AVia: Öreganya
AVus et AVia: Öregszülők
atAVus: Ős, előd, szépapa nagyapja (jusson itt eszünkbe az "atAVizmus" szó is
proAVia: Ősanya
proAVus: Ősapa
AViticitas: Ősiség
AVitus: Ősi, Ősrégi, Öröklött
AUtochon: Őslakó
AUtenticum: eredeti irat
AUtumnus: Ősz (az ősz az év avult szaka)
Ó-AV, mint „nagy“:
AUgeo: növel
AUctificus: növesztő
Ó-AV egyéb, magyar értelmű szerepkörben:
AV=Ó:
AVeo: Óhajt
AULa: Ól
AVile: akol (e szó mögött az ÓV szó húzódik meg)
AUC=OK:
AUCtor (1): OKozó
AUCtor (2): nemzetség Ősatyja(!), mint OK
AUCtoritas: kezdeményezés, határozat
Ó-AV j előhanggal JÓ-JAV (például JAVas=JÓs):
AUspico: madárJÓslat, felAV(!)at
AUgur: JÓspap, madárJÓs
AUguro: JÓsjeleket vizsgál
Tehát keresztül-kasul olyan tökéletes egyezést találtunk, hogy több beszédre nincs szükség. Ugyanis az O-AV mindegyik lehetséges magyar értelmi változatára rábukkantunk a latin nyelvben, és pontosan azonos jelentéssel. Megfordítva, azaz latin-magyar viszonylatban azonban nem működik a kapcsolat, mert:
AVas = rancidus
AVul = obsolescit
AVult = tritus
AVar = folia arida (bár ez más módon magyar eredetű)
AVatás = consecratio stb.
Mondhatni, teljes a rendetlenség, habár az AVul = obsolescit ob szótagja talán a v
Egy érdekességet azonban érdemes még megjegyezni: a fentiek szerint az akkoron Itáliában élő magyar ajkúak az Ó-AV (régi), Ó-AV (nagy), Ó-AV (óv), (J)Ó-(J)AV (jós-javas), párból az AV (OV) változatot használták. Ez a felismerés pedig jelentősen segítheti az ókori európai magyar nyelv mélyebb megismerését. Ugyanis így a szóképzés feltárása segítségével sok-sok akkori magyar szót megismerhetünk."
Most megváltozott a helyzet, a kelták már nem indogermánok, így most lesz érdekes, mikorról származnak a források.
Ennek semmi jelét nem látom. Olyan emberek állítják ezt, akiknek semmi közük a tudományhoz. A hallstadti kelta kultúra és embertípus nagyon sok hasonlóságot mutat a későbbi germánokkal, nyilvánvaló hogy a kettőnek közös az eredete
Töketlen, a magyar ókori lexikont az 1890-es években adták ki először, az ország (és a Monarchia) legjobb classica-filológusainak a közreműködésével. Kiváló, igen részletes munka volt, ami a legtöbb szempontból ma is megállja a helyét
Felvetéseddel a közelébe értél egy nagy kérdéskörnek. (A keleti keltákról más a forrás, valóban, Szöllősi)
A kelta-germán etnikai viszonyokra korábban nem tértek ki, mert mindkettőt indogermánnak hitték. (Most megváltozott a helyzet, a kelták már nem indogermánok, így most lesz érdekes, mikorról származnak a források.)
Ebben a helyzetben a kelta motívumok automatikusan germánok is lettek, lett hozzá "germán állatstílus" is, pedig ezzel azért vigyázni kellene.
A teljes ma germán területeken korábban kelták éltek, többek között földművesek. Ezekre telepedtek rá az észak felől érkező germánok hódítóként. Beléjük olvadtak, műveltségüket nagyrészt átvették és tovább folytatták, nyelvük szavainak jó részét átvették, de annak nyelvtana elveszett náluk. E több száz éves folyamatról ma alig tudunk valamit, hisz a "felsőbbrendűség" két évszázada, az indogermánok XIX-XX. századi diadalmenete alaposan kirostálta a forrásokat. De ami a kezünkben van, arról messziről látszik, hogy "nem kerek a történet".
"Tényleg nem csak a ie 2500-tól számított kurgán-kultúra (protoIE) terjedt szét."
Még mindig nem tudom, honnan veszed, hogy a "kurgá-kultúra" emberei "proto-IE" népek lennének, dehát a hit - azt mondják - mindennél erősebb... :)
Tudod, itt a világhálón sok baromságot lehet olvasni, ezért nem is szabad mindent elhinni. Ettől függetlenül azért vannak józanabb megnyilvánulások is. Az alábbi szöveget "post-IE" népek írták, és ők már csak tudják, akarom mondani ők sem tudják... :)
Tehát értelemszerinti fordítás következik, a vitánkat érintő részt kinagyítottam az eredeti szövegben.
"Durch Untersuchung der in der Sprache vorkommenden Pflanzen und Tiere versucht man, die Urheimat ihrer Träger, der Indogermanen zu ermitteln. Die Ergebnisse sind UMSTRITTEN, man favorisiert jedoch die untere Wolga.
Dieser THESE zufolge lebten die Indogermanen dort im 4. vorchristlichen Jahrtausend als Hirten, man VERMUTET sie mit dem Kurganvolk identifizieren zu können."
"A nyelvben előforduló növények és állatok segítségével megpróbálják az indogermánok őshazáját megállapítani. Az eredmények VITATOTTAK, mégis a Volga alsó folyását favorizálják.
Ezen ELMÉLT szerint a Kr.e-i 4. évezredben az indogermánok ott éltek mint pásztorok és VÉLHETŐLEG a kurgánnéppel azonosak."
Azaz, összefoglalva: egy elméletről van szó, amely vitatott, és amelynek következtében sokmindent lehet vélni, gyanítani, de ettől még az elmélet se igaz, se tényszerű nem lesz.
"A népek megváltoztathatják a nevüket egy új, rájuk telepedő hódító miatt, de százezrek és milliók nem tűnnek el a semmiben, mert ha úgy lenne, ahogy gondolod, tömegsírokkal kellene tele legyen a világ. Márpedig ez nincsen így. Gondolkozzál ezen.
A régészet még nem talált ókori tömegsírokat, mindig csak szép, ritkás temetőket tárnak fel."
Pont tegnap olvastam egy könyvet a szórványban élő magyarok eltűnéséről.... Tényleg nem tűnnek el a népek.... Á, nem.....
A népek megváltoztathatják a nevüket egy új, rájuk telepedő hódító miatt, de százezrek és milliók nem tűnnek el a semmiben, mert ha úgy lenne, ahogy gondolod, tömegsírokkal kellene tele legyen a világ. Márpedig ez nincsen így. Gondolkozzál ezen.
A régészet még nem talált ókori tömegsírokat, mindig csak szép, ritkás temetőket tárnak fel.
Ez elég bizarr, a markomannok (és a kvádok is)ugyanis egyértelműen germánok voltak, lásd Marcus Aurelius és Lucius Verrus, markomann háborúi. Egyedül az kérdéses, milyen mértékben asszimiláltak korábban a felvidéken élt kelta elemeket
Dákok nem valószínű hogy a kelta csoporthoz tartoztak, annál inkább valószínű kapcsolatuk a trákokkal és illírekkel, főleg nyelvileg
Hermunduri nevű nép germán volt, a bastarnák szintén, bár ez vitatható
Nem tudom melyik ókori lexikonból tájékozódsz, ami nekem van (100 évvel ezelőtti kiadás) nem tartalmaz ilyen turanista ferdítéseket
Bztosan a füge hallatán további kérdések merülnek fel. Folytassuk.
"FÜGE
A FÜGE szép magyar szó. Gyöke a FÜG.
E gyökbõl van a FÜGG is, melynek második g-je csak a folyamat hangsúlyozását szolgálja. (A gyök utolsó mássalhangzójának kettõzése a folyamat hangsúlyozása: SZIK-SZIKKad, FAK-FAGGat, TÉT-TETT, ÁG-AGG-at, HÍG-HIGGad, stb.)
Tehát a FÜGe, FÜGg gyöke a FÜG. Régiesen: FIG, FIGe, FIGés, FIGhe.
FÜGét, FIGét mutat az, aki mutatóujja és középsõ ujja között kidugja hüvelykujjának legfölsõ percét.
FÜGének az egrest nevezik a csíkszéki székelyek
FÜGöly (régies): csüngõ bõrkinövés
FÜGgös cinke: FÜGgõ cinke
FÜGgõ: fülbevaló ékesség
FÜGed: sok ilyen nevû falu található a Kárpát medencében
FÜGgöny, FÜGgés, FÜGgetlen, FÜGgõháló, FÜGgõón, FÜGgöny, kiFÜGgeszt, FÜGgvény, FÜGgõleges, FÜGgelem, FÜGgõkert, FÜGgeszt, FÜGefa, FÜGemoly stb., maga az olvasó is sokáig sorolhatná tovább.
Ritkább:
FIK (régies): nõvel közlekedik. (Nyilván FÜGg a nõ a karján, mint levél a fán)
FIKa: kilóg az orrból
FIKás: taknyos
Valószínûleg a FIG, FIK, FÜG rokona a FITY:
FITYeg, FITYma, FITYegõ, FITYula stb. Az érteményen túl az azonosság abból is sejthetõ, hogy aki FÜGét mutat, az FITYiszt mutat.
Vagyis meg sem „moccanhatnánk“, ha nem létezne a FIG, FIK, FÜG gyökünk, azaz alapszavunk. Nincs mivel helyettesíteni. Természetesen létezik párja a FÜG-nek, mint oly sok gyöknek, de nem cserélhetõk fel egymással.
Figyeljük csak meg, ha nagyobb méretû valami FÜGg, akkor azt mondjuk: LÓG. S ha kezünkben van, például a karó, aligha FITYegtetjük, hanem LÓbáljuk, még a FÜTYköst is LÓbáljuk, mert nagy. Más a felFÜGgesztett ember és más a felLÓGatott. Esõ is, büntetés is LÓG a levegõben, de lesz-e belõle valami, sok apróságtól FÜGg. Nem mondhatjuk, hogy a FÜGgetlen ember LÓGatlan ember, bár ekkor bizonyára van ideje LÓGni. Lábát is LÓGathatja, de a szemét FÜGgeszti (vmire), például ha figyel, ám ha nagyon meghökken, akkor bizony már mondható, hogy kocsányon LÓG a szeme.
Rokon gyök még a CSÜG, amit gyerekkoromban CSÜNögnek, CSÜNGnek is mondtuk). A CSÜG érteménye azonban: ernyedten lehajlik. Például CSÜGged, ami kifejezésben: „CSÜGgeszti a fejét“, „CSÜGgedt karokkal“, „CSÜGgesztõ hír“. A karácsonyfára FÜGgesztjük a díszeket, nem CSÜGgesztjük. Habár húsvétkor már bizonyára CSÜGgedten LÓGnak az egykor felFÜGgesztett díszek. Gyermeke nem CSÜGged, hanem LÓG anyja nyakán. Persze a beérett, ágakat lehúzó gyümölcs érthetõ okok miatt már valóban CSÜNG. A kis gyümölcs: FÜGg.
Régies: CSÜGgõleges: lefelé hajolt, alákonyult. A FÜGgõleges kicsit mást jelent. Ez egyenes vonal, míg a CSÜG gyök lefele hajló ívet jelent. E finom eltéréseket csak a nyelvét nagyon értõ érzékelheti.
Visszatérve a FÜGgre, nézzük a következõ latin szavakat (-us, -ula stb. figyelmen kívül hagyható):
FIGo: FÜGg, fogva tart
FICula (e: FIKula): kis FÜGe
FICus (e: FIKus): FÜGe
FICus (szárított füge): FICus CARICA (e: FIKusz karika)
cruciFIGO (krusziFIGO) = kereszten FÜGGÕ(!)
„okulos FIGit“ = szemét FÜGgeszti (vmire)
FICetum (e: FIKetum): FÜGeliget, azaz FÜGés, de a LIGet mintájára megértjük így is: FÜGet, vagyis FÜGed, lásd a magyar FÜGed helyneveket.
deFIGo: felFÜGgeszt
deFICio: FÜGgetlenedik, elpártol, elhagy; elCSÜGged
Ennyi elegendõ annak belátására, hogy a FIG-FIC (e: fik) ugyanaz a gyök, mint a magyar FIG, FIK, FÜG. Azt is vegyük tekintetbe a fenti latin szavak vizsgálatakor, hogy a latinban a C (k) és a G gyakran felcserélõdik, tehát ugyanazon hang áll mögöttük, a g.
Csakhogy a latinban ki is merült a példatár. A füge FIGo, felfüggeszt = deFIGo, függetlenedik = deFICo stb, de tovább már nyoma sincs a FIGnek, sõt teljes a "rendetlenség": függelék = apendix, függõ = pendens, függöny = velum, függés = obsequium, független = liber stb. E szavakban már nincs összefüggés (contextus), bár az utolsó szóban, LIBer-ben viszont már a LEB(eg) gyökünk tûnik fel, jogosan, mert ami függ, az lebeg.
Mindebbõl a logika törvényeit követve megállapíthatjuk, hogy a fent felsorolt latin szavakban lévõ FIG, FÜG gyök a magyar nyelvbõl került a latinba egykoron.
Összegezve: a FÜGe és a FICus egyaránt magyar szavak. A "FIKus" -us végzõdése elhagyható, csak a nemet jelöli, marad tehát a FIC. A c(k)
Bizonyítottam tehát, hogy FIC>FIG>FÜG.
De még: a deFICio azt is jelent, hogy FÜGgetlenedik, de azt is, hogy elCSÜGged. Ez csak jelentésben jelenik meg, de éppen ezért az eddigiektõl független nagy becsû bizonyítéka annak, hogy a FICDe ez már csak hab a tortán, pont az i-n.
