szóval a Brilliant Trees-en szerepel pl. Ryuichi Sakamoto, aki David Bowie-val csinálta a Merry Chrsitmas, Mr. Lawence c. filmet, de ő szerezte Bertolucci két filmjének (A kis Buddha; Az utolsó császár) zenéjét is, no meg Kenny Wheeler és Mark Isham is, hogy a jazzről is essék említés :-)
Holger Czukay csinált lemezt David Sylvian-nal is, aki viszont Robert Fripp-pel :-)
vhol van egy kazettám, amin szerepel egy szám: Czukay rádióból felvett perzsa népzenére pakolt rá vmit, anno Hajnóczy Csaba (Kontroll Csoport, Kampec Dolores) adta le egy műsorban
Ejha, Te aztán nem vagy semmi, annyi szent!:-) Mekkorákat tudsz áradozni róluk, ez igen! Különben én is az Ege Bamayasi-ról hallottam, hogy jó kiindulási pont. Bár félek, hogy ilyen alkotáshoz éppen nem leszek jó passzban, aztán meg elkönyvelem vmi gagyinak. De Egy biztos: Jól felizgattál!:-)
Ó igen, a CAN nem igazán fér bele az átlag prog-szférába, nem csodálom, hogy hardcore progrock-buzik nem csípik, jóval több nyitottság kell hozzájuk, mint mondjuk a Genesishez. A zenéjük lényege elmondhatatlan. Képzeld el, hogy a csillagok szerencsés együttállása folytán találkozik egy Stockhausen-tanítvány klasszikus komolyzenei végzettséggel és nemzetközi díjakkal rendelkező karmester-zongorista (Irmin Schmidt), egy szintén kortárs zenei tanulmányokat folytató, a korabeli szalagtechnikák és hangmérnökösködés iránt érdeklődő hegedűs-baszusgitáros (Holger Czukay), és utóbbi tanítványa, egy náluk jóval fiatalabb rockgitáros (Michael Karoli). Elhatározzák, hogy zenekart alapítanak. Megtalálják Jaki Liebezeit freejazz-dobost, és Malcolm Mooney amerikai szobrászt, akiből az énekes lesz. Fura figurák, mi? Mooney az első hivatalos lemezük (Monster Movie - 1969) után kiválik - paranoiássá válik attól, hogy az amerikai hadsereg a behívója miatt keresi Németországban. Helyére Czukay talál egy japán utcazenészt, Damo Suzukit, aki angol-japán keveréknyelven előadott énekével még jobban illeszkedik a banda teljesen egyedi hangzásához. Vele adjáki ki a zenekar csúcslemezeit: Tago Mago, Ege Bamyasi, Future Days (1971-73-utóbbit sajnos nem ismerem), aztán Suzuki beáll jehova tanújának. Utána négyen folytatják. A zenéjük nyers, egészen más forrásokból táplálkozik, mint kortársaik többségéé. Nem kötik magukat a blues alapokhoz, nem használnak Hammondot, nincsenek cirkalmas szólók. Az egész CAN jelenség a tagok közötti, szinte már természetfeletti kapcsolatra, és az így megélt, improvizált zenére épül. A zenekar egyes tagjai nem fontosak, egyedül az egész számít. A lemezeken található számok nagy része (azért vannak köztük perfekt, slágerlistás popdalok is) improvizált zene, őrületes groove-okkal. Jaki Liebezeit úgy dobol, mint egy gép, bevallottan erre is törekedett, hipnotikus hatást képes elérni a dobolásával. Az idő tájt arra volt büszke, hogy képes a játékával meghánytatni a közönség egyes tagjait. Irmin Schmidt orgonajátéka egyáltalán nem emlékeztet egy klasszikus képzettségű játékoséra. Ha a zene úgy kívánja, képes 10 percen keresztül két billentyűt verni a klaviatúrán, aztán meg elereszt egy Chopin etűd-szerű futamot, úgy, hogy összeszorul a szíved a szépségétől. Hihetetlen. Na, órákon át tudnék áradozni erről a zenekarról, nekem nagyon tetszik a bátorságuk, egyediségük, de mégegyszer mondom: nem csodálom, hogy nem jön be sok olyan embernek, aki a zenében a klasszikus progrock stíluselemeket keresi. A lemez, amit kezdésnek ajánlok: Ege Bamyasi. Ezen van minden: óriási imprók, James Brown-tribute ritmusok, totális kakofónia, gyönyörű szerelmes dal, szaggatott rockszám. A tördelés hiányáért bocs, ennyire megyek itt a melóhelyen.
Megkaptam listádat, nagyon köszönöm!:-) Találtam benne érdekeset, pl. a német CAN formáció albumait. Engem több nagy tudor óva intett a Can-től, mint mondták, "nem igazi prog". Aztán meg mégis mindenhol hivatkoznak rájuk, mint kraut-rock istenségekre. Hol itt az igazság ?!? Ha tud valaki jellemzést adni zenéjükről, esetleg ismerkedő albumot ajánlani, azt megköszönném, mert síkhülye vagyok hozzájuk.:-)
Ha már SBB: a Budai Ifjúsági Park Live CD megvan valakinek? Jó minőségű a felvétel? Jól játszanak rajta? Egy kilencvenakárhányas koncertCD megvolt nekem egy darabig, de túladtam rajta, annyira szánalmasan rossz volt (nem a hangminőség).
Az biztos hogy az SBB egy hatalmas banda, meghatározó formáció a közép-kelet európai rockéletben, több fantasztikus lemezzel. Viszont az 1978-as SBB lemez (rövid számok, NDK-s felvétel) az egy gagyi tákolmány - remélem nem köveztek meg... - szerintem kár volt kiadniuk. Korábbiak viszont tényleg királyak!
Persze, persze, hiszen a nevükben is benne van...sokkal inkább a felállás az amire gondoltam...moog, gitár, dob...ez idáig ugyanaz, mint Emersonék, de kiegészítem azzal, hogy Skrzek basszusgitáron is játszott pluszban...
Nekem három lemezük van meg...2 db 1974-ből, 1 db 1975-ből...
Hallottam anno idehaza is őket élőben...mit mondjak, tudtak!
Ugen, igen, igen. Azt mondom zeneileg utolérhetetlen, technikailag viszont nagyon gyatra. Igaz, az első album az koncert, s szerintem ne igazán álltak akkor ők sem a hangosítás csúcsán (:-)), de a második, a Nowy Horizon már studió album, lehetett volna jobb is. Skrzeknek jók a szólóalbumai is, a Józefina különösen, de közel sem olyan magávalragadó, mint a fent említett két lemez.
Hihetetlen, mennyire elgyakták a Nowy Horizont lemez keverését, nem? Csak a túlvezérelt basszusgitár meg moog hallatszik a dob mellett, úgy, hogy kiugrasztja a hangszórókat a dobozból. Mondjuk azt a fajta zenei szabadságot és konvencióktól való elfordulást, amit az SBB az első két lemezén művelt, nem sokan tudták eddig utolérni a műfajban.
Ez azért túlzás, mert az SBB sokkal inkább blues alapú volt, klasszikus zenei beállítottságnak meg nyoma sem volt. Ezzel nem kicsinyíteni akartam őket, sőt... Skrzek szerintem egy igen-igen kiváló zeneszerző, multihangszeres előadó volt (van). Ja és Apostolisnak hála elég gitárközpontú volt a zene. Az első két albumuk igazi zenei csemege, igaz a minőségben van némi hiány, az utóbbiak pedig már zeneileg, minőségileg jobb volt, csak szerintem kicsit unalmasabb.
Nekem is vannak Collegium Musicum /Zelena Posta, On A Ono/ , Radim Haladik /A Benefit of RH/ lemezeim, sőt SBB is. A 70-es évek közepén a nálunk koncertező SBB valami fantasztikus volt...nagyon hajaztak Emersonékra. Nem koppintás, csak hajazás.
Tony Banks-től a "Curious Feeling"-et ismerem, egy meglehetősen jólfésült, kicsit visszahúzódó album. Nincs benne semmi rossz, de nagyon nem villanyozott fel. Csak érdekesség: A CD-t a Virgin-ben (Duna Plaza) vettem, ha jól emléxem 1200 Ft-ért. Már többszörösen le volt árazva! Letépkedtem az árcédulákat és a legalsón rajta volt a beérkezés dátuma: 1996 októbere volt - Amikor a Duna Plaza megnyitott !!! Azóta a kutyának sem kellett Tony Banks.:-(((
Rutherfordnak 2 albuma volt, az első "Smallcreep's Day" nagyon Genesis-es, a címadó szám egy egyoldalas összefüggő koncept-mű. Egy kisemberről szól, aki lennt él a földfelszín alatt és csak a gépekkel-gépeknek él, mint sztahanovista minta-munkásember. Még sosem járt a fennti részben, aztán egyszer csak jön a nagy reveláció és rájön, hogy az Életben vannak fontosabb dolgok is, mint a meló! Ti gondoltátok ezt ?!?
Második lemeze ("Acting very strange") is figyelemreméltő, ezen jazz-esebb hangvitelekkel próbálkozik.
Elsőnek azért mindenképp a Smallcreep's Day-t ajánlom.
Lehet, hogy csehet kellett volna írnom... Az a link, amit beírtam, valszeg a szlovák változatot tartalmazza, kicsit más is az írásmódja, mint a lemezen. Bocsi. Radim Hladik asszem Prágai, Fedor Freso szlovák, ha minden igaz, a dalt a billentyűs Oldrych Vesely énekli, róla nem tudom, hová valósi, a dobos Vlado Czech pedig a nevéből, meg abból ítélve, hogy kezdettől fogva Hladikkal játszott, cseh nemzetiségű. Erre varrjál gombot :o)
Na ja, sztem a szlovák prog három csúcslemeze a Svitanie, Huascaran és Collegium Musicum: Live. A Huascaran állati basszushangzásának oka egy Rickenbacker 4001 basszusgitár. Ahol ez a hangszer megjelenik, ott kő-kövön nem marad :o) A Huascaran-on úgy szól, mintha rossul lenne beállítva, sztem azért csörög-zörög annyira, de marha jól röfög, az igaz.
