Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2007.01.30 0 0 627
Ha belegondolsz, ma is ezt tesszük. Bután tejelünk és eltartjuk az uralkodóosztályt. Csak nem Isten, hanem a Pénz és Piac nevében. Mennyivel jobb? Semennyivel.

A régi ürügy (az egyház) legalább látszatmegnyugvással, értékrenddel, eszmeiséggel szolgált. Igaz, bort ivott, de legalább vizet prédikált. A mai (a piac) nem szolgál semmivel. Bort iszik és bort prédikál. A régi uralkodóosztálynak volt minimális tartása, a mainak (melyben az utolsó alföldi putrisuttyó is benne lehet, ha valaki pénzeli) van ilyen?

Bocs az offért.
Előzmény: merkur22 (626)
merkur22 Creative Commons License 2007.01.30 0 0 626
Isten teremtményei,joguk van az élethez,igazságtalan lenne őket megfosztani életszükségleteitől??És azok az emberek,akiket évszázadok alatt eltettek lábalól,ilyen-olyan ürögyek miatt?A leggonoszabb dolog,maga az ember lehet.Az egyház mennyi embert megöletett vallás miatt?(boszorkányperek,keresztes hadjárat,eretnekek üldözése,inkvízició)pénz,hatalom és vagyon megőrzése érdekében.Mindig is élősködők voltak.Mármint az egyház(is).Azt hirdették,a királyok Isten hatalmából,kegyéből uralkodtak.A tized az egyházé,a kilenced a földesúré lett.A buta,felvilágosulatlan nép mindent elhitt és tejelt.Így tartotta el az uralkodó osztályt.
Előzmény: Mad árka (622)
Mad árka Creative Commons License 2007.01.29 0 0 625
Kíváncsi voltam, milyen lehet a sztyeppi agáma (Agama sanguinolenta) valószínűtlen színűnek beharangozott nászruhája, sajnos ilyet nem találtam, viszont kék agámát (Agama atra) meg pirosfejű agámát (Agama agama) igen. Nem kicsit szépek...
Mad árka Creative Commons License 2007.01.29 0 0 624
Hm, most olvasgatok épp a kétéltűekről, azon belül pedig az óriásszalamandra-félékről, róluk egy kis érdekesség, hogy külön mozgatható állkapocs-féllel rendelkeznek. No, mondjuk az 1,8 méteres szalamandrára is néznénk egyet valószínűleg.

Mad árka Creative Commons License 2007.01.28 0 0 623
Még egy rész van hátra, osztán hozok új témát.


Állatperek (folyt.)

Időzzünk még el egy pillanatig az előbbi jogi mozzanatnál, amely ugyancsak jelentős az állati léttel, szélesebb értelemben a természettel való premodern, azaz prehumanisztikus viszony tekintetében. A per kivétel nélkül az alábbi szakaszokban zajlott le. Kezdődött a panaszosoknak a püspöki bíróhoz benyújtott folyamodványukkal. Folytatódott a tényállás alapos vizsgálatával, majd az állatokat megjelenésre felszólító idézéssel és egy képviselő kinevezésével, egyes esetekben pedig a vádlottak ügyének védelmére ügyvédet bíztak meg.

Bally a következőket írja: „Először a kárvallott helybéliek által beadott panaszt illetően fel kell méretni az illető állatok okozta kárt és a várható veszélyeztetettséget. A megfelelő adatok birtokában az egyházi bíró gondnokot rendel ki az állatkák részére, hogy a tárgyaláson meghatalmazott által képviseltethessék magukat, ott valamennyi érdeküket megjeleníthessék, védekezhessenek az őket jelenlegi élőhelyeik elhagyására kényszeríteni kívánó lakosokkal szemben. Majd a bíró, mindkét fél érveit meghallgatván és mérlegelvén, meghozza az ítéletet.” Bally néhány típusát is ismerteti a felperesi beadványnak és a perbeszédeknek (a lakosok és a rovarok védője részéről egyaránt). Mintát ad a panaszosok válaszára, a püspöki hatalmazott következtetéseire és végül az egyházi bíró ítéletére. Bally megfogalmazása általános, nem terjed ki részletekre, helyi sajátosságokra. A periratok elolvasásából megismert néhány valóságos eset fényében azonban mindez könnyen kiegészíthető.

A beadványnak például a károk természetére és a helymeghatározásra vonatkozó pontos adatszolgáltatáson kívül tartalmaznia kell a bevádolt állatok – rovarok, hüllők, patkányok, egerek, piócák és egyebek (Marseille-ben még a kikötőt eltorlaszoló, ezáltal azt hajózhatatlanná tevő delfinek kiátkozására is sor került) – küllemének aprólékos leírását és megnevezését is annak érdekében, hogy a megjelenésre felszólított állatok ürügyként ne hivatkozhassanak arra, hogy valaki más helyett citálták be őket. Ezt különösen Barthélemy de Chassanée, a kor híres jogásza hangsúlyozza, aki Tanácsok című, 1531-ben megjelent könyvében mindent egybegyűjtött, amit akkoriban tudtak az állatok ellen a hatóságok előtt indított perekről. Az is ismeretes – Foelix Hemmerlein több példával is megerősíti –, hogy szokás volt egy végrehajtót kiküldeni a vádlottak tartózkodási helyére, aki hangosan és érthetően felolvasta nekik az idézést: jelenjenek meg a törvény színe előtt ezen és ezen a napon, ebben és ebben az órában. A pontos időpontot is tartalmazó idézést a római törvénykezési gyakorlat szerint háromszor kellett felolvasni, máskülönben ugyanis a szándékos távolmaradást a bíróság nem mondhatta ki. A megjelölt napon, órában a bíróság türelmesen várta a vádlottakat, a hatóságok ajtaja tárva-nyitva állt. És miután az állatok – egyedül Isten a tudója, hogy miért – nem jelentek meg, elfogadható mentséget kellett találni számukra, hogy védőt lehessen állítani a nevükben. Chassanée szerint csak ebben az esetben jogszerű a védő ténykedése, feltéve hogy nem hívják vissza azok, akiknek képviseletével megbízatott.


(Luc Ferry: Új rend, az ökológia, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994.)
Mad árka Creative Commons License 2007.01.28 0 0 622

Állatperek (folyt.)


[Laubkäferek esete] (…) érdemes bemutatni: „Coire város környékét hirtelen fekete fejű, fehér testű, kisujj nagyságú, hat lábon járó lárvák árasztották el. A földművesek régi ismerősei ezek, a német táj szólásban Laubkäfer a nevük; tél elején a földbe bújnak, megtámadják a gyökereket. Rágóikkal úgy nekik esnek, hogy kikeletre a növények már kiszáradtak, ahelyett, hogy rügyet hajtanának. [... ] A lakosok azonban három egymást követő ediktum révén a tartományi bíróság színe elé citálták a kártevőket; még ügyvédet és megbízottat is kijelöltek számukra, tiszteletben tartva a jogi előírásokat. Így indítottak keresetet ellenük, minden megkívánt formaságnak eleget téve. Az eljárás végezetéül a bíró megállapította, hogy a nevezett lárvák Isten teremtményei, joguk van az élethez, igazságtalan lenne megfosztani őket életszükségleteiktől. Ezért egy vad, erdős vidékre száműzte őket, hogy soha többé ne tudják feldúlni a termőföldeket. És így is lett.”

Persze az is előfordult – a Berni-tó piócáival megesett példa rá a bizonyság –, hogy az élősködőket kárhoztatták, és hivatalosan is kiátkozták. Miután a kis állatok háromnapos határidőt kaptak, hogy elhagyják az általuk lakott vizeket, és a lausanne-i érsek megállapította, hogy ultimátuma hatástalannak bizonyult, személyesen szállt ki a helyszínre, hogy a következő kiátkozást elharsogja: „A mindenható Isten, teljes égi udvartartása és az isteni szent Egyház nevében átokkal sújtalak benneteket. Bármerre menjetek is, átkozottak maradtok ti magatok és leszármazottaitok is, amíg teljesen el nem tűntök föld színéről.”

(…)

Gaspard Bally, aki Chambéryben gyakorolta ügyvédi mesterségét a XVII. század második felében, és lelkes híve volt ezeknek a pereknek (amelyek majd csak a XVIII. században fognak eltűnni), részletes leírásban örökítette meg a követendő formai előírásokat. „Értekezés a rovarok elleni intésekről, perbeszéddel, készíttetett 1668-ban a tekintetes Gaspard Bally, a felséges Szavojai Szenátus ügyvédje által" című munkájának második részében erőteljesen síkraszáll a mellett a felfogás mellett, amely szerint „nem szabad lebecsülni az intelmeket [értsd: az egyházi hatalomnak az állatokkal szemben alkalmazott dörgedelmes beszédeit], minthogy az rendkívül komoly dolog, amely Anyaszentegyházunk legrettenetesebb büntetésével, a kiközösítéssel is járhat. Ez pedig egyaránt megsemmisítheti a száraz vagy a zöldellő fákat, nem kíméli sem az élőket, sem a holtakat, és nem csupán a gondolkodó lényekre, hanem az értelemmel nem bírókra, az állatokra is lesújt". Bally a továbbiakban azt igyekszik meghatározni, „hogyan kell alakítani perüket, hogy az Egyház általi kiátkozásukkal biztonságban érezhessük magunkat tőlük".


Luc Ferry: Új rend, az ökológia, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994.
Törölt nick Creative Commons License 2007.01.28 0 0 621
"A bíró pedig azon a véleményen volt, hogy az állatok is Isten teremtményei, éppúgy rendelkeznek a növényekkel való táplálkozás jogával, mint az emberek."

És milyen igaza volt!
Előzmény: Mad árka (617)
Mad árka Creative Commons License 2007.01.28 0 0 620
Elöljáróban a lényeg: vasárnap gyün az állatperek II., az alábbiakban meg egy kis eszmeloholtatás.


Szerintem nehéz ilyenben ítéletet alkotni, nem ismerjük annyira jól akármelyik elmúlt kort. Az, ami a forrásokban van, egy dolog, ha megpróbálok kívülálló szemmel olvasni mai dolgokat, azok is sok esetben nevetségesnek és érthetetlennek tűnhetnek (pl. formulák, szokások). Tegyük fel, hogy a világ elpusztul, de némi anyag fennmarad, mondjuk valahol pár beszélgetés írásos formája, mindegyik végén ott virít egy „viszontlátásra”. A jövő régészei könnyen beleeshetnek abba a hibába, hogy azt hiszik, milyen egy barátságos, a másikhoz pozitívan viszonyuló embertömeg voltunk :), holott az egész csak merő formalitás. Ég tudja, mit gondoltunk valójában, annak - szerencsére - nem mindig marad nyoma. :) Szóval az a gond az állatperekkel is szerintem, hogy sok esetben nem ismerünk mindent a korrekt véleményalkotáshoz, nem ismerjük a körülményeket, s azt sem, mi történt a valóságban, csak annak egy interpretációját (ld. forrás, szemtanúval meg csak a bürokratikus intézmények törzsgárdáiban találkozhatunk :).

Másfelől az akkori embereknek sok minden nem állt a rendelkezésükre, mint ami nekünk igen. Nem hiszem, hogy mi távol állnánk a középkori emberektől, legfeljebb van egy halovány, úgymond civilizációs mázunk, de ennek az örökkévalóságában egy pillanatra se mernék hinni. (A mostani természeti csapások idején is rendre megerősödnek a misztikus vallási szervezetek, isten(ek) haragját, büntetést, bűnhődést emlegetnek stb.) Kellő hatásra kis idő alatt le lehet vetkőzni a józan gondolkodást, megfontoltak, „racionálisak” többnyire a meleg szobából, puha székben írva tudunk lenni.

Ezért írtam korábban, hogy én az állatpereket nem tartom többnek puszta fennmaradt forrásnál. Szerintem sokkal-sokkal több közös vonásunk van a régi emberekkel, mint azt sejtenénk vagy feltételezzük. Persze ettől még nyilván mindenki azt gondol, amit jól esik, csak elkapott a lendület. ;)
Előzmény: merkur22 (619)
merkur22 Creative Commons License 2007.01.27 0 0 619
Tudatlan,buta emberek-sötét középkor.Ezt a történetet én is megmosolyogtam.Persze,gondolom a bogarak tettek rá.Az elnyomó egyház(+arisztokrácia)tudatlanságban tartotta a jónépet,hogy ilyen-olyan ürüggyel tudjanak belőlük élösködni.
Előzmény: Mad árka (617)
Efuli Creative Commons License 2007.01.23 0 0 618
:)) Ez mókásabb mint a "Fülemüleper".
Gyerekeim különösen imádott részlete:"... kendé bizony az árnyéka, mert olyant mondok, hogy még a...." :)))
Előzmény: Mad árka (617)
Mad árka Creative Commons License 2007.01.23 0 0 617
Hozok egy kis szemelvényt Luc Ferry Új rend: az ökológia című könyvéből, az állatperekről (több részes lesz). Elöljáróban csak annyit, hogy ilyen állatperek elég szép számban maradtak fenn a középkorból és a kora újkorból is. A kis idézettel nem arra akarok célozni, hogy mekkora hülyék voltak régen (erről szó sincs), csak "állatkultúr" érdekességnek szánom. A következő történetek szerintem izgalmasabbak, de legyen ez a bevezető.


Állatperek

"1587: Saint-Julien városka lakói pert indítanak Jean-de-Matirienne püspöki bírájánál egy csapat ormányos bogár ellen. Mivel e „barázdáshátúak" vagy „vincellérbogarak" ellepték a szőlőskerteket, ahol jelentős károkat okoznak, a a parasztok megbízzák képviselőiket, fogalmazzanak nevükben kérvényt "a püspöki helynök tisztelendő úrhoz, Maurienne érsekség egyházi bírájához". Esdekelve kérik, kegyeskedjenek megtenni a szükséges lépéseket Isten haragjának csillapítására, és intézkedjék - "kiátkozás vagy bármely egyéb alkalmas büntetés terhe mellett" - az állatkák végleges kiutasításáról.

Mintegy negyven évvel korábban, 1545-ben már folytattak egy pert e vincellérbogarak (legalábbis az őseik) ellen. Az ügy a rovarok győzelmével zárult. Igaz, az eljárás rendjének megfelelően a védőügyvédet maga a püspöki bíró jelölte ki számukra. A bíró pedig azon a véleményen volt, hogy az állatok is Isten teremtményei, éppúgy rendelkeznek a növényekkel való táplálkozás jogával, mint az emberek. Meg is tagadta az ormányosok kiátkozását. Csupán arra szorítkozott, hogy 1546. május 8-i rendeletében közös imádságot írjon elő, és a szerencsétlen lakosokat intette arra szigorúan, hogy őszintén bánják meg bűneiket, hívják az isteni kegyelmet segítségül. Egyben felszólította őket - az alkalom kapóra jött -, haladéktalanul fizessék meg a dézsmát, valamint tartsanak „három egymást követő napon egy-egy körmenetet a bogarakkal elözönlött szőlőskertek körül". Mindezt további áhítatos jámborságok és hasonló penitenciák követték. Talán az intelmek hatására, vagy inkább azért, mert az eljárás hosszúra nyúlt, a bogarak elhagyták a terepet, s az ügy, akkor annyiban maradt.

Negyvenkét évvel később, a per 1587. április 13-i újrafelvételekor azonban a szőlősgazdák úgy gondolták, szigorúbb lesz a bíróság a föltámadt veszedelemmel szemben. Az egyházbíró hirtelenében megelégedett azzal, hogy a rovarok számára új képviselőt rendelt ki egy új ügyvéd kíséretében, mivel az 1545-ös időközben meghalt. Ezenfölül utasította Saint-Julien káplánját az 1546. május 8-i rendeletben foglaltak végrehajtására. Ez nagy ceremóniával meg is történt május 20-án, 21-én és 22-én, miként azt a plébános által szabályosan elkészített és aláírt jegyzőkönyv tanúsítja.

A folytatásnak a jogi krónikákban napjainkig feljegyzett legszövevényesebb pereskedésekben sincs párja. A rovarok ügyvédje oly szívósan és jól kapaszkodott bele a legkisebb formai fogyatékosságokba is, hogy május 18-án - tehát több mint három mint három hónappal a tárgyalás megkezdése után - a vád helyzete megingott. Saint-Julien képviselői megérezték, hogy katasztrofális következményekkel járna számukra, ha a védelem ravasz perbeszéde teljesen befolyása alá kerítené a bírót, ezért inkább egyezkedésre szánták el magukat. Összehívták a falugyűlést, hogy „a nevezett állatok számára élőhelyet és elegendő táplálékot biztosító területet jelöljenek ki a nevezett Saint-Julien helység szőlőskerjein kívül, s így azok ott megélhessenek, és elkerülhető legyen, hogy felfalják vagy tönkretegyék a nevezett szőlőket". Így is tettek: érett megfontolás után úgy döntöttek, hogy nekik adják „a Grand-Feisse nevezetű helyet (itt a szóban forgó földdarab részletes leírása következik), amely terület a körülhatárolásától függően hozzávetőleg negyventől ötven hektárig terjedhet, többféle fa, növény, dús lombú bokor lakja és díszíti: bükkfák, égerek, cseresznyék, tölgyek, juharok, gyümölcsadó és egyéb fák, bozótosok, s fű is meg egyéb élelem is elegendő mennyiségben találtatnak". Ez a részletes leírás persze arra szolgált, hogy meggyőzzék a szemben álló felet a lakosok jó szándékáról és a terület valódi értékétől. Igaz ugyan, hogy kérték átjárási joguk fenntartását, valamint néhány mészkőbánya kitermelési jogát s azt, hogy háború esetén itt elrejtőzhessenek, de ígéretet tettek, hogy semmiféle kárt nem okoznak „a nevezett állatok táplálékában". Jóakaratuk bizonyságául pedig „szerződést kötnek velük a nevezett földről a fent felsorolt feltételek szerint, ahogyan az megkívántatik, megfelelő formában és örök érvényre szólóan". Kétségkívül ez az első ajánlat a „természettel kötött szerződésre", állati lényekkel történt megállapodásra, ám a védelem képviselőjének megengesztelésére korántsem bizonyult elegendőnek. Megbízatása súlyának
tudatában, gondosan őrködve afelett, hogy „ügyfelei" sérelmet ne szenvedhessenek, személyesen is megtekintette a „Grand-Feisse"-t. Megállapította, hogy a földdarab „terméketlen és kietlen", ezért a gazdákat azonnali hatállyal, cum expensis (a perköltségekben elmarasztalva) el kell utasítani. Nem tudom, mi volt az egyházi bíró végső döntése. Az biztos, hogy további szakértőket nevezett ki a felajánlott terület értékének felmérésére, és hogy december 20-án az ügy még nem zárult le."

(Luc Ferry: Új rend, az ökológia, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994. 7-11. o.)
Harbi Creative Commons License 2007.01.23 0 0 616
Nagyon nagy vagy ! Szuper! Igérem Én is tanulok.
Előzmény: annuus (615)
annuus Creative Commons License 2007.01.23 0 0 615

Egy igazi kis ragadozó a vadonból.

 

Mad árka Creative Commons License 2007.01.22 0 0 614
Közben picit olvasgattam a leggyakoribb emlősökről, találtam egy egész érdekes oldalt: Yahoo: Ask, Answer, Discover. Persze nagy az esélye, hogy egy ilyen nyílt oldalra sok hülyeség is felkerül, de összességében egész jó (a botanikai meg a biológiai része is, ahogy nézem).
Előzmény: eguzki (612)
Mad árka Creative Commons License 2007.01.22 0 0 613
Köszi! :) Nem is tudtam, hogy ilyen tetszetősen formatervezett fogai vannak a rákevő fókának. A neve amúgy találó, elvégre a krillek is rákok, jóval keletebbre halásszák meg eszik is. (Bár ennek a mondatnak nincs nagy információtartalma, nemigen bukkantam olyan dologra, amely mozogni tudna és ne próbáltuk volna meg megenni.)
Előzmény: eguzki (612)
eguzki Creative Commons License 2007.01.22 0 0 612

RÁKEVŐ FÓKA (Lobodon carcinophagus)

 

Egy 1973-as felmérés szerint a rákevő fóka az egyik leggyakoribb emlősfaj a világon! Ekkor 8-tól 50 millióig becsülték a populáció nagyságát, ami azt jelenti, hogy minden második fóka a Földön rákevő fóka!

 

Nevével ellentétben nem jellemző, hogy rákokat enne - legalábbis nem a hétköznapi páncélos, ollós rákokat - a fő tápláléka a krill, amit rendkívül különleges fogsora segítségével képes kiszűrni a vízből. Ezen a fogsoron speciális lebernyegek találhatóak, melyek a fóka számára lehetővé teszik az efféle táplálkozást. Eme szűrőszerű fogazat pontos működése azonban még nem teljesen ismert. Az Antarktisz körüli szigeteken és vizekben élő rákevő fókák több mint 60 millió tonna krillt fogyasztanak el évente, ennek a mennyiségnek 98%-át a Euphausia superba nevű krillfaj teszi ki.

 

Kutatók szerint ezek az állatok már a késő Miocén korban az Antarktiszon élhettek, ám akkor ez a térség még sokkal melegebb éghajlatú lehetett, majd a klimatikus viszonyok megváltozásával a fókák áttértek a krillfogyasztásra.

 

A nőstény fókák kb. 230 kg-os testsúllyal bírnak, a bikák természetesen jóval nagyobbak. Általában sötétszürke színűek és a színezet a hasi oldal felé fokozatosan halványodik. A nyári időszakban majdnem teljesen fehérré változik a bundájuk.

 

A rákevő fóka eltérően a többi fókafajtól rendkívül nagy mozgástérrel bír, igen agilisak, nagyon messze kimerészkednek a nyílt vizekre.

 

A szaporodási időszak tavaszra esik, noha igen keveset tudnak ennek mikéntjéről. Annyi bizonyos, hogy ilyenkor kisebb csoportokba verődnek és nem hemzsegnek százszámra mint például az antarktiszi medvefókák. A kis borjak rendkívül gyorsan fejlődnek 3 hét alatt már közel 1 mázsásak. Miután ayjuk már nem törődik velük, a fiatal fókák azonnal szétszóródnak a környező vizekben és megkezdik önálló életüket.

 

A rákevő fóka természetes ellensége a leopárdfóka, mely gyakran ejti zsákmányul a kicsi borjakat, ezzel is féken tartva az amúgy is nagy példányszámú faj túlszaporodását.

 

 

Forrás: Internet

Efuli Creative Commons License 2007.01.22 0 0 611
Mindenesetre művészet ahogy a kövületek alapján megrajzolta az őskori lehetséges életet. Némelyik úgy néz ki mintha fénykép lenne. :))
Ma is volt a tévében az a múltkori időutazás az őskorba. Most kardfogú tigrist és valami ragadozó madarat mentettek meg a kihalástól. Ez most nem volt annyira látványos, mint az előző rész. A következőbe pedig ízeltlábúakat fognak mutatni.
Előzmény: Törölt nick (610)
Törölt nick Creative Commons License 2007.01.21 0 0 610
Szigorúan tudományos alapon festeget, kövületek és hozzájuk értő szakemberek segítségével. Az általa lefestett növények és állatok mind létező, a tudomány számára ismert és rendszerezett fajok.
Előzmény: Efuli (602)
Mad árka Creative Commons License 2007.01.21 0 0 609
Köszi, eguzki! Mikor olvastam a denevéreset, mosolyogtam, épp aznap vettem ki a könyvtárból Szatyor Miklós denevéres könyvét (bár az "csak" Európa denevéreivel foglalkozik).

Két kép teljesen fekete gólyatöcsről (nálunk nem, Kelet-Ázsiában él):

Előzmény: eguzki (606)
Harbi Creative Commons License 2007.01.21 0 0 608

Szia!

Engem érdekelne az a templom,ki épitette,miért pont

oda? Milyen belülről? Jár oda valaki?

Egyálltalán a története.

A fácánleves jó leves!!:))))))))

Előzmény: dracaena (589)
Harbi Creative Commons License 2007.01.21 0 0 607

 A Bookline Online Könyvárúház és Antikvárium ajánlata:

 

Parker, Steve:
Őslények enciklopédiája

Kossuth Kiadó, 2006

448 oldal

Várható szállítási idő: 1 - 3 munkanap

Ár: 6 990 Ft Internetes kedvezmény: 15% Internetes ár: 5 942 Ft

Tegyen utazást a sárkánygyíkok világába! A húsevőktől a tojásrakókig lépésről lépésre nyújt segítséget a mintegy 500 különleges teremtmény meghatározásában: hogyan néztek ki, mit ettek, hogyan éltek és küzdöttek, hol éltek és haltak meg?

eguzki Creative Commons License 2007.01.20 0 0 606

GÓLYATÖCS (Himantopus himantopus)

 

Jellegzetes, más madárral nehezen összetéveszthető kb. galamb nagyságú vizes, zsombékos, mocsaras élőhelyen előforduló parti madarunk. A felnőtt madark lába hússzínű piros és a testükhöz képest nagyon hosszú. Az ék alakú, hegyes szárny és a hím fejteteje ill. tarkója fekete színű, a tojónak azonban csak a szárnya fekete, és egyébként is fakóbb színezetű. A test többi része fehér. A csőr sötét színű, hosszú, vékony és tűhegyes. A fiatalaok háta barna, a lábuk pedig sárgás színű és fokozatosan válik vörössé.

 

Magyarországon az Alföldön ingoványos mocsaras területeken, elárasztott, vizenyős réteken él. A legnagyobb hazai állomány a Kistelek melletti Bíbic-tó, ahol 1979-óta mindig megfigyeltek költő párokat. Laza, elszórt csoportokban költ, fészkét rendszerint valamilyen fűcsomóra, kisebb földnyelvre, zsombékokra készíti. A fészkek gondosan elkészítettek, csésze alakúak és kevésbé próbálják őket elrejteni, ellentétben a többi parti madárral. Általában 4 tojást raknak amelyek olajzöld vagy hamuszürke alapon vörhenyes foltokkal tarkítottak. A költési idő áprilistól június közepéig is eltarthat, a pelyhes fiókák 4 hetes korukban kezdenek el repülni.

 

A gólyatöcs táplálékát általában különböző vízirovarok, kisebb rákok, lárvák, ebihalak jelentik. Hosszú lábai segítségével mélyebb vízben is képes táplálék után kutatni.

 

Vonuló madár, a telet általában Afrikában tölti, ahová októberben távoznak és kb. május tájékán érkeznek vissza.

 

A gólyatöcs Magyarország ritka természeti értéke. Állománya az utóbbi években megfogyatkozott, bár vannak rendszeres fészkelőterületei. 1998-2002 között végzett felmérések szerint 180-400 pár fészkelt országszerte. Fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft. Európában biztos állományú fajnak minősül.

 

eguzki Creative Commons License 2007.01.20 0 0 605

Új tapadókorongos denevérfaj

 

A denevérfajok között eddig egy olyat ismertek, amelynek lábain tapadókorongok segítik a sima faleveleken való mászást és függeszkedést. Most egy újabbat fedeztek fel Nyugat-Madagaszkár száraz erdeiben.

Az új faj, a Myzopoda schliemanni a denevérek Myzopoda rendjébe tartozik, s közeli rokona a szintén Madagaszkáron, de nedves esőerdőkben élő Myzopoda auritának - a másik ismert tapadókorongos denevérfajnak.

Mindkét faj olyan területeken él, ahol gyakoriak  a széles levelű pálmafélék, amelyeknek sima levelei közt napközben pihenmnek.

A tapadókorongos denevért eddig a legveszélyeztetettebb fajok között tartották számon, főleg, mivel a családnak egyetlen tagja volt ismert, s annak is erősen korlátozott volt az élőhelye. A mostani felfedezés azonban arra utal, hogy elterjedtségük szélesebb körű lehet, és nem csak a veszélyeztetettt trópusi esőerdőkben, hanem szárazabb feltételek között is megélhetnek.

A szakértők szerint a két faj közti nagyfokú hasonlóság és viszonylag kis földrajzi távolság arra utal, hogy vagy közös őstől származnak, vagy egyik faj a másikból fejlődött ki: az elválás mindenképpen az eltérő életkörülményekhez - szárazabb, illetve nedvesebb környezethez - való alkalmazkodásból eredhet.

Madagaszkár szigetén egyébként számos különleges és erősen veszélyeztetettt állatfaj él, és még ma is fedeznek fel új fajokat

 

LiveScience

dracaena Creative Commons License 2007.01.20 0 0 604
Nagyon köszönöm a bejelölést. Én is megtettem volna, de elszállt a fotocanvasom, így most nem tudok képeket manipulálni.:(
Előzmény: alpha111 (600)
Mad árka Creative Commons License 2007.01.20 0 0 603
(Huhh, kösz, ezek után be se merném rajzolni, én mit véltem fácánnak. Nem, nem a templomot. :)
Előzmény: alpha111 (600)
Efuli Creative Commons License 2007.01.19 0 0 602
Köszönöm. :))
Ténleg lenyűgöző. Sőt többségében kifejezetten gyönyörű és látványosak a képek. Ez az emberke ténleg nagyon fantáziadús lehetett. Vagy létezik, hogy valóban ennyiféle kövületet találtak már?
Előzmény: Törölt nick (601)
Törölt nick Creative Commons License 2007.01.19 0 0 601
Itt vannak képek Burian festményeiről:

http://www.petr-hejna.cz/burian1.htm
Előzmény: Efuli (595)
alpha111 Creative Commons License 2007.01.19 0 0 600

Nekem se voltak a felmenőimben sasok :-)

 

Előzmény: Mad árka (597)
Mad árka Creative Commons License 2007.01.19 0 0 599
(Elütés nélkül már lesz is értelme: Leakey.)
Előzmény: Mad árka (598)
Mad árka Creative Commons License 2007.01.19 0 0 598
Jut eszembe, innen volt ismerős nekem Burian, pár éve vettem egy könyvet Az ősember és elődei címűt, gondolom, ugyanaz az illető. (Jó az a könyv is, bár Leakytől az Emberiség eredetét nálam nem tudta megelőzni, meg a Renfrew-tól a Civilizáció előtt is marha jó.)

Jövő héten amúgy meglesz az Élet az ember előtt, már kíváncsian várom. Bolond módra mellérendeltem Herman Ottótól az Átalakulások világáról c. könyvet, természetesen Murphy módjára sikerült a többezres állományból kiválasztanom egy olyat, amit égen-földön kerestek, de nem lett meg (noha van még abból a könyvből raktáron, csak én érzékkel belenyúltam a problémásba). No, lövöm magam, holnap vizsga. :-J
Előzmény: Törölt nick (593)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!