Tisztelt S. B.!
Ha zavarja a helyzet, akkor nem kellett volna megszólítania. A peer review-ban is zavarja, hogy nem tudja, ki mond véleményt a munkájáról? Engem nem szokott. Itt a fórumon sem zavart, hogy ismeretlen emberek kritizálták a munkámat. És ha tudná a nevemet, akkor mi lenne? Lófejet dugna a paplanom alá? Az embernek meg kell szoknia, hogy a távollétében is beszélnek róla, szerintem ne próbáljon Voldemortot játszani, aki tabut helyezett a nevére.
1) "Értem, hogy nem érdekli, hogy mivel töltöttem a "korábbi" éveket, így persze nem tudhatja, hogy mit és mennyit foglalkoztam őstörténethez kapcsolható dolgokkal. Amúgy írtam is ezt-azt, csak nem tűnt fel."
Nem írtam, hogy nem érdekel, mivel töltötte korábbi éveit. Ez valami félreértés lehet. Azt írtam, hogy nem érdekel, amit újkoros művelődéstörténészként alkotott. Ez nem jelenti a téma, vagy az Ön munkásságának a lebecsülését, mindössze az én érdeklődési körömnek a korlátozott voltát tükrözi.
Engem kifejezetten érdekel, hogy mivel töltötte a 2012 előtti éveket, mint a magyar őstörténet kutatója. Ha jól tudom, ekkor nevezték ki a Magyar Őstörténeti Témacsoport vezetőjének. Én azt sem értem, hogy egy újkoros művelődéstörténész hogyan lesz egy őstörténeti témacsoport tagja, azt meg pláne nem, miért őt bízzák meg a vezetésével. Az MTA-s honlapjára feltöltött publikációs listáján ugyanis egészen 2014-ig egyetlen olyan tételt nem találtam, amely szakmai szempontból indokolná az Ön kinevezését.
Lehet, hogy a lista hiányos, lehet, hogy kinevezésére 2014-et követően került sor. Ezért ha érdemesnek tartja, hogy engem meggyőzzön, akkor pusztán annyit kell tennie, hogy válaszában megjelöli kinevezésének időpontját, felsorolja az eddig az időpontig megjelent, a listáról hiányzó, magyar őstörténettel kapcsolatos cikkeinek könyvészeti adatait. Ha így dönt, akkor kérem, hogy külön jelölje meg azokat a tanulmányokat, amelyek olyan folyóiratban jelentek meg, amelyek alkalmazzák a peer review gyakorlatát!
Ha figyelmesen olvasta el a hozzászólásaimat, akkor láthatta, hogy felvetettem egy másik lehetőséget is: lehet, hogy Önt nem korábbi szakmai tevékenysége miatt nevezték ki, hanem emberi tulajdonságai teszik alkalmassá egy kutatócsoport vezetésére. Ez is egyszerűen bizonyítható: megnevezi azt a kutatócsoportot, ahol vezetői gyakorlatot szerzett, és megnevezi azt a tudományos eredményt, amelyet az Ön vezetésével elértek.
Ezt ne vegye személye elleni támadásnak! Az Ön kinevezésével együtt említettem a MaKI régészeti csoportjának a vezetőjét, akinek a kinevezését szintén nem értem. (Az ő kinevezését még kevésbé értem. Mert Ön újkorosként végzett kutatómunkát, de a tokaji múzeum volt régészének eddig egyetlen cikkét olvastam, az is időpocsékolásnak bizonyult. Már várom, hogy ő is beregeljen.) A dologban semmi személyeskedés nincsen, csak nem értem azt a kinevezési gyakorlatot, amelyet bizonyos állami és államtól független intézményeknél alkalmaznak.
2) "know how: erről bizony azt gondolom, hogy igencsak fontos (erről írtam egy tanulmányt, nem tudom olvasta-e). De nem, nem állítom, hogy az ujguroktól jön. Csak azt, hogy éppenséggel lehet."
Sajnos nem ismerem ezt a cikkét, talán ez is lemaradt a publikációs listájáról. De ezt a mulasztásomat azonnal pótolom, ha választ ad néhány kérdésemre.
Nekem ugyanis, bevallom, igen erős kételyeim vannak az indexes interjúban vázolt, az Árpád-ház sikerét biztosító tudástranszferrel kapcsolatban. Nem látom semmi nyomát.
A 9-10. századi magyarok kapcsán: miből lehet következtetni erre a tudástranszferre? Nem fordulnak elő náluk a Belső-Ázsiában jól ismert címek (kagán, katun, sad, tegin stb.) és egyéb struktúrák (el, bodun stb.) nevei. Igaz, hogy a kagánt egy turkológus felismerni véli egy 10. századi rovásfeliratban, de nekem ezzel kapcsolatban is erős kételyeim vannak. Eddig ugyanis még egyetlen avar, vagy honfoglaláskor felirat olvasatában nem sikerült a nyelvészeknek konszenzusra jutniuk, gyakran még azon is vita folyik, hogy milyen nyelven kellene olvasni. Tehát ezt az olvasatot sem tudom bizonyítékként elfogadni.
Ami török eredetű (úr, bíró, tanú, bő stb.) azokban semmilyen specifikusan belső-ázsiai know-how nem fedezhető fel. Ezek a kulturális antropológiából ismert szerveződési egységek leírására szolgálnak, amelyekben nincsen helyre, időre, kultúrára jellemző specifikum. Ráadásul a nyelvészet saját módszereivel, autonóm módon nem tudja megmondani, hogy ezek a szavak mikor és hol kerültek a magyar nyelvbe.
Más, a társadalomszerveződés szempontjából fontos struktúrákat leíró szavak (uruszág, had, szer, ín) finnugor eredetűek, vagy belső képzés eredményei.
Aztán nem látom, hogy az Árpád-ház hatalomra kerülésében milyen belső-ázsiai tudás játszott szerepet. A Bíborbanszületett azt írja, hogy a kazár uralkodónak köszönhetik a hatalmukat. Az igaz, hogy a kazárok végső soron Belső-Ázsiából kerültek Európába, de a 9. században már évszázadok óta itt éltek. Az nem belső-ázsiai specifikum, hogy egy nagyhatalom a szomszédos népek belügyeibe avatkozva kiválaszt egy neki megfelelő embert, akiből kiskirályt csinál. A Római Birodalom történetéből tömegével lehet példákat találni, de aki figyeli a napi politikát, annak sem ismeretlen a jelenség.
Azt sem nagyon látom, hogyan tükröződik ez a belső-ázsiai tudás a 9-10. századi eseménytörténetben. Amennyire tudom, a belső-ázsiai nomád birodalmak életciklusa nagyjából így írható le: gyors növekedés-fennállás-meghódítottak lázadása-szétesés-új törzsi csoport által megindított hódítás. Én ennek a ciklikus folyamatnak semmi jelét nem látom a 9-10. századi magyaroknál. Ami hasonlóságot látok a belső-ázsiai törzsek és a magyarok működése között, azok általános vonások, amelyeket megtalálunk más, hasonló szerveződési szinten álló peremkultúráknál. A szomszédos népek fosztogatása sem szokatlan, még csak nem is nomád specifikum: a vikingek a magyarokkal egy időben fosztogatják a nyugati kolostorokat, a kelták egy évezreddel korábban vezették a saját kalandozó hadjárataikat a délebbre lakó népek ellen, és mindkét csoport le is telepedett az áldozatok földjén, ha megfelelő területet talált.
A 11-13. századi Magyar Királyság kapcsán: én úgy tanultam, hogy a Magyar Királyság kifejezetten nyugati minták alapján jött létre, és István sikeres trónra kerülését kifejezetten a német segítségnek köszönhette. A koronát a pápától kapta, a pogány szokásokat a 11. századi uralkodók kifejezetten üldözték. Az új politikai rendszer struktúráinak elnevezéseiben (király, ispán, megye stb.) szintén nem látom a belső-ázsiai hatást. A 10-11. században Közép-Európában és Skandináviában egymás után jönnek létre a keresztény királyságok, ami bennem azt a benyomást kelti, hogy egymástól nem független folyamatokról van szó. A Premysl- (873-1306) vagy a Piast-dinasztia (9. század-1370) uralma hasonló stabilitást mutat, mint az Árpád-házé, de elég vad dolog lenne belső-ázsiai know-how-t keresni a sikerük mögött.
Tehát a kérdéseim: a) meghatározza Ön pontosan ennek a transzferált tudásnak a pontos tartalmát? b) ki tud mutatni olyan struktúrákat, vonásokat a 9-10. századi magyar történelemből, amelyeknek párhuzamai kizárólag Belső-Ázsiában találhatók meg? c) megmagyarázza, hogy a tudástranszfer ellenére miért hiányoznak a magyaroknál a Belső-Ázsiából ismert struktúrák ott megszokott elnevezései? d) megcáfolja azt a közkeletű vélekedést, hogy a magyar államalapításhoz szükséges tudás Európa nyugatabbi részéről érkezett? d) az Intelmek elemzése során megmutatja, melyek azok az uralkodói elvek, amelyek kizárólag Belső-Ázsiából származtathatók? e) a Magyar Királyság kialakulását a kelet-európai 10-11. századi folyamatok kontextusában elemzi? f) meg tudja magyarázni, hogy az új állami terminológiában miért nem találjuk a belső-ázsiai elnevezések hatását? Eltekintve persze az időhöz, helyhez szintén nem köthető általános jogi terminusoktól, mint pl. tanú, bíró.
Nekem megfelel, ha kérdéseimre egy-egy tömör igen, vagy nem válasz érkezik.
3) "Régészet: kéretik elmélkedni azon, hogy a régészet tud-e történelmet írni. (Figyelem, nem az a kérdés, hogy tud-e állításokat tenni a múltról - azt nyilván tud.)"
Nem értem, miért adta nekem ezt a meditációs feladatot. Szerintem sehol nem írtam, hogy a történelmet a régészetnek kellene írnia. De igaza van, nem árt, ha az ember időnként átgondolja az életét, és eltűnődik a szakmáján. Csináljuk együtt!
a) Kéretik elmélkedni azon, hogy a történész tud-e történelmet írni történeti források nélkül. Gondolok itt arra, hogy semmilyen történeti forrás nem említi a magyarok és a belső-ázsiai nomád birodalmak kapcsolatát, Ön kultúrtörténészként mégis cikket ír róla.
b) Kéretik elmélkedni azon, hogy a nyelvész tud-e történelmet írni. Gondolok itt arra, hogy lehet-e egy kétes hitelű történeti forrás bizonytalan olvasatú (Ügek-Ügyek? szezon-fazon?) neve alapján történeti folyamatokra következtetni.
Ennek a kérdésnek az eldöntését azért is fontosnak érzem, mert ezen a fórumon a tudományos ismeretterjesztés iránt elkötelezett lelkes amatőrök évek óta próbálják megmagyarázni az altereknek, hogy egymástól távoli területeken is előfordulhatnak hasonló hangzásúnak vélt szavak, de ezek alapján nem lehet nagyvonalú történeti elméleteket alkotni, ha nem állnak rendelkezésünkre írott források. Valamint azt is hirdetik, hogy Anonymus megbízhatatlan forrás. Ha elfogadjuk, hogy Ügek és Önedbelia hiteles történeti alak, annak ellenére, hogy más forrásból nem ismerjük őket, akkor nyilván hiteles történeti alak Gyalú. Ennek a románok nagyon fognak örülni, és engem nem is zavar különösebben, ha kiderül, hogy a románok mégis Erdélyben várták a magyarokat. De akkor folytathatjuk a sort Tarcal vitézzel, aki mégiscsak felnyargalt arra a bizonyos hegyre, és lovát ugratta. A folytatás pedig az, hogy Szent István Felcsúton felajánlotta országát Máriának.
Most pedig elmélyült gondolkodás után felteszem magamnak a kérdést: hogyan definiáljuk a történelmet? Mert ugye van eseménytörténet, hadtörténet, gazdaságtörténet, társadalomtörténet stb. De nincsen időm tudományfilozófiai kérdésekkel foglalkozni, ezért röviden annyit mondok, hogy annyira, mint a nyelvészet, biztosan. Legalábbis a régészet látványosan cáfolta meg a nyelvészek őstörténeti modelljét, amelyet bizonytalan olvasatú kósza nevekre, helyhez, időhöz nem köthető jövevényszavakra építettek.
Aztán az jut eszembe, hogy a régészet minden történeti forrás híján is bizonyítani tudná a török hódítást Magyarországon. Mert feltárták a 15 éves háború során elpusztult falvakat, mert megtalálták azokat az erődítményeket, fürdőket, dzsámikat, amiket a hadviselő felek építettek (és amikről olykor történeti források nem szólnak), és az archeozoológusok sikeresen kimutatták, hogy a kora újkori Vác lakóinak étrendjéből kb. 150 évre szinte teljesen eltűnik a sertés.
Aztán eszembe jutnak a feltárt ispánsági várak, a váralja-települések, a templomok, körülettük a kiterjedt temetőkkel, egy királysír, és határozottan az a benyomásom, hogy írott források nélkül is arra a következtetésre jutnánk, hogy a 11. században valami gyökeresen új kezdődött, aminek főbb vonalait vázolni tudnánk. Székesfehérvár alapításáról a régészet talán még a történeti forrásoknál is pontosabb adatokat tudna szolgáltatni. Szóval: van, amit tud a régészet, és van, amit nem. Mint általában más tudományok is.
Végül adok egy tanácsot: ha úgy gondolja, hogy az indexes interjúban nem pontosan jelentek meg az Ön által elmondottak, akkor kövesse az én példámat! Én meg szoktam kérni, hogy elolvashassam a velem készült interjú betördelt változatát. Volt rá példa, hogy az újságíró által feltett kérdésre adott válaszomat a szerkesztőség irodájában írtam át, mert teljesen kitekerték az általam mondottakat. A szerző persze pipa volt, de így biztosan az jelent meg, amit én gondoltam.
A figyelmével engem megtisztelő embernek kijáró őszinte tisztelettel
R. W.