Keresés

Részletes keresés

dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34167

Orbán Ottó: A beteg Pilinszky

Hatszor olvasta föl nekem a Beszélgetések első oldalait,
és mindig ugyanazoknál a fordulatoknál sírta el magát;
lázasan ivott rá a gyógyszerre, aranyló rizlingködben élt
a csillagok áramtól vibráló drótkerítése közt,
mintha teremtő istenét Fjodor Mihajlovicsnak hívnák,
és ő lenne, fél lábán zoknival, a Félkegyelműje…
Ki tehetett volna érte már bármit is?
A hatvanas évek elején együtt kóboroltunk, Zoro és Huru:
megbénított sistergő verssora, a kazánból kicsapó gőz,
de démonian ártatlan, kiscserkész lénye is;
én táncoltam a nőkkel, ő megbabonázta őket,
aztán megrémült és üzent nekik, hogy belázasodott…
A hús egy marék hó, hát lavinaként mennydörög a mélybe,
nem tartja föl sem a verses zsindelytető, sem a hit vasbetonfala.

dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34166

31 éve, ezen a napon hunyt el Pilinszky János.

 

 

Somlyó György: Szívroham. In memoriam Pilinszky

Mire lesz aki felvegye a kagylót
Mire az elektromágnesek az adott kapcsolásra forognak
Mire a mentők szirénái végigvágnak a város űvegén
Mire a fecskendő nyílásán kibuggyan a morphin próbacseppje
Mire az oxigénsátor légvára felépül

Már csak a puszta szirtre kitett magány
Már csak a sivatagi tehetetlenség
Már csak az égboltot megroppantó légszomj
Már csak a rettegés barlangrajzai
Már csak az isten aki nem segíthet

dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34165

Csabai Andrea: ne bántsátok...

...a gyermekeket

fénytiszta
szemükben tükröződnek
a fák
mosolygós eget
ölel a szél

újra látnak az álmok
mesék törik meg
a sziklák
mozdulatlanságát
járni tanul a
mozgássérült képzelet

bezárult ajtók nyitják
ki a házat

ne bántsátok
a gyermekeket

áldásai ők
a világnak

 

dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34164

A forrás linkje sajnos nem működik, ezért hoztam egy másikat:

http://www.csutkamano.hu/magnoliaPublic/csutkamano/index.html

Erről az oldalról Dosztály Ágota: Felelősséggel, értelemmel és érzéssel című írásából hoztam az előbbi részletet.

Előzmény: dolna (34163)
dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34163

Egy gyermek üzenete szüleihez

Első kívánság: Add nekem az idődet!

Második: Higgy nekem és bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem történik velem semmi rossz.

Harmadik: Szeress és hagyd, hogy szeresselek, akkor is, ha rossz vagyok! Jó érezni a szeretetedet akkor is, ha tudom, hogy nem tetszik neked a viselkedésem.

Negyedik: Bocsáss meg nekem! Fejezd ki a megértésedet, ha tévedek! Add értésemre, hogy mindig van lehetőség, hogy újra kezdjek bármit. Engedd meg, hogy a tetteimért én vállaljam a felelősséget. Javíts ki és mondd el, ha
tévedtem, de ezt ne mások előtt tedd. Kérlek, ne hasonlíts engem másokhoz, különösen a testvéreimhez, barátaimhoz ne mérj.

Ötödik: Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre valamikor te hiába vágytál! Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni mindent, amire fáj a fogam! Néha csak azért kérek tőled valamit, hogy kiderüljön számomra, hol a határ.

Hatodik: Kérdezd meg úgy igazából, hogy mi történt az iskolában és figyelj arra, amit mondok ilyenkor! Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok! Érdeklődj, hogy miképpen oldom meg a feladataimat. Vitasd meg velem a terveimet. Bátoríts a választásaimban és dicsérj bátran, ha megérdemlem. Ha pedig tévedtem, terelj a jó útra.

Hetedik: Büntess meg, ha rosszat teszek! Meg kell tanulnom különbséget tenni jó és rossz között. A büntetés után viszont bocsáss meg nekem! Ismerd el, ha jót cselekszem. Sose parancsolj nekem, inkább kérj tőlem, mert a kérés az összetartozásunkat erősíti.

Nyolcadik: Bánj velem úgy, mint a legjobb barátaiddal! Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még gyerek vagyok ugyan, de nekem is vannak gondjaim. Kérlek, vedd figyelembe a bánatomat és a fájdalmamat.

Kilencedik: Erősíts meg abban, hogy szeretni fogsz, bármi is történjen! A Te részed vagyok, s tudod, hogy különös érzelem, a szerelem teremtett.

Tizedik: Taníts meg engem is a szeretet képességére! Adj hitet és nevelj belém bizalmat az emberek iránt! Azért, hogy társat találjak majd és a hazámban otthon érezhessem magam.

 


Forrás:
http://www.csutkamano.hu/magnoliaPublic/csutkamano/szeretet/Felnott/szoveg/mai



dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34162

Csorba Piroska: A gyermekkor

Mikor „kacsalábon” jár a két cipőd,
Mikor méretlen és örök az időd;
Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,
Mikor az asztalt alig éred el;

Mikor a játékból soha nem elég,
Mikor a képzelet világot tár eléd;
Mikor a homokból lisztet szitálsz,
S a sárból édes csokitortát csinálsz;

Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba,
Mint vörös szőnyegre a mesék királya;
Mikor látod még az angyalt karácsonykor,
És látod a nyuszit kinézni a Holdból;

Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe,
És drágább neked, mintha arany lenne;
Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak,
Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak;

Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad,
Mikor fakockákból építed a házad;
Mikor megeteted gondosan a babát,
És sztetoszkóppal hallgatod – hasát ;J

Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz,
Ha az udvarra egyedül kimész;
Mikor homokból tornyos várat emelsz,
Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz;

Mikor - ha mást sírni látsz - sírva fakadsz,
Mikor még biztosan tudod, mit akarsz;
Mikor anyu ölében nyom az álom el,
És édesen alszol, mint lábasban a tej;

Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,
S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény;
Mikor még mindenből minden lehet,
S hatalmas sátornak látod az eget;

Mikor a mennydörgéstől megriadsz,
S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz;
Mikor a mesékből soha nem elég,
És kérve kéred, hogy mondják újra még;

Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak,
És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak;
Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet
Megsiratod, és kis sírba temeted;

Mikor megmásznivaló minden magaslat,
És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak;
Mikor számolod, hogy hányat kell aludni,
Míg a születésnapodig el fogsz jutni;

Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó,
És a kabátzsebedben lakik egy manó;
Mikor egy nap százszor kérdezed: miért,
És senki-senki sem szid meg ezért;

Mikor minden cicáról azt hiszed, leány,
És a kutya? – Az fiú mindahány!
Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét;
S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még;

Mikor lopva belesel a tükör mögé,
Tán ott van valaki – az arcod az övé;
Mikor bújócskát játszva azt hiszed:
Senki nem lát, ha behunyod szemed;

Mikor a betűk még érthetetlen ábrák,
És a könyvekben csupa csoda vár rád;
Mikor összerajzolod a hófehér falat,
És sehogysem érted, miért nem szabad;

Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak,
És titkokat súgsz este a babádnak;
Mikor a fürdőkád neked a tenger,
S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel;

Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,
Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;
A gyermekkor múlik, mint a nyár,
Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll;

De ha a szívedben helyet adsz neki,
Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.

dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34161

Amikor azt keresgéltem, mikor tartották Magyarországon az első gyermeknapot, több írást is megnéztem, de ezekben különböző időpontokat olvastam. Érdekelt, vajon melyik lehet a valós dátum.
Aztán megtaláltam Ady Endre 1906-ban megjelent cikkét:

Ady Endre: Gyermekek napja
(részlet)

"...holnap lesz Magyarországon az első gyermeknap, s kérve-kérünk mindenkit: szeressék a gyermeket. Ne csak az úriruhást, de szeressenek minden gyermeket. Mert mind a mienk, a rongyos, ...a béna is. ... A gyermek legyen a modern társadalom szentje, mert az is. Az akaratunk az életünk a jobbulásunk, a jövőnk. Élni és örülni jobban tudnak, mint mink. Elszomorodni és sírni is jobban tudnak. Mi, szegény, szamár felnőttek, gyakran zuhanunk le az élet Halászbástyájának fokáról. Úgy kell nekünk, vén haszontalanoknak. Mi boldogtalan s boldog rókái az életnek, nem érdemlünk mást, mint ami éppen ér bennünket. De a gyermek: az más, az szent, az örüljön. És végre, hogy a Nyugat ilyen módon is hódít nálunk. Háromszázhatvanöt napból a madarak és fák után végre adunk egy napot a gyermekeknek is. Legyen szép és megáldott a holnapi nap. A magyar gyermek első napja. Fakadjon belőle áldás azoknak is, akik e napon a gyermekre gondolnak. Csak meg ne egye ezt a napot a magyar parádézás.
A felnőttek szereplő-vágya, a hűhó."

Budapesti Napló 1906. május 26.

dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34160

Csíksomlyói Mária-siralom*

(Ősi székely himnusz)

Ó én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
ínségemben lágy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

*Ezt az 1350 körül keletkezett Mária-éneket Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében. A katolikus székelyek éneklik a csíksomlyói Máriához.

 

dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34159

Jószay Magdolna: Csíksomlyói pünkösd

Lélekben készülsz
s indulsz nagy útra
egyenes és egyszerű,
lelkiekben nagyszerű
testvérekkel -
emberek Erdélyből,
de messzi távolból is
száz s ezer kilométerekről...
itt nem a kényelem
s a panzió a lényeg,
mégis ezrek és ezrek
mennek és mennek
gyalogosan, ősi énekekkel,
panasz nélkül,
verheti bár őket jégeső,
lelkük égig ér...
az egység, a remény,
mely Csíksomlyó hegyén
szívekhez ér és fér...
s valami katarzis,
a mindennapoktól elszakadott
magasztos élményig,
mi az emberben
hosszú hónapokig töltekezik,
feldolgozásra vár,
maga az élet, a remény,
hisz szavak nélkül is
kristálytisztán
értik egymást, kik itt vannak:
a kétkezi munkás s a többdiplomás...
s ha a keresztutaknál
zászlóaljak találkoznak,
a tömegben nincs szó,
csak hang nélküli értés
és túláradott érzés...
ha a zászlók földig hajolnak,
csak a forró könny felel...
jöjj hát, Szentlélek,
tudjuk, elérkezel...

dolna Creative Commons License 2012.05.27 0 0 34158

Benedek Elek: Pünkösdi harangok
 
Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34157

Jó éjt mindenkinek!

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34156

Astrid Cabral: Memorial day

Száz év,
és ez az élet
nyomtalanul
egy madár röptévé
lesz.
Száz év,
és ebből a ruhából
már egy egyetlen
egy foszlány,
egy szál sincs.
Száz év,
és az a kevés, amit tudok,
titokká válik.

Dabi István fordítása

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34155

Karaffa Gyula: A túlsó part...

" s ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?"
                          Nagy László

Negyvenegy év a reményből,
negyvenegy napsütött mező,
negyvenegy kerék a mindenségből,
negyvenegy sínen gördülő,
negyvenegy fütty, szabad a váltó,
negyvenegy kalauz szedi a jegyet,
negyvenegy vonat, zakatoló;

Negyvenegy éve csak megyek.

*
Rejtem vágyamat szemedbe.
Szeretlek. Másra nem telik.
Fáradt lelkemet fogadd be.
Kapudon zörgök. Nyittatik?

Túlsó part. Mint a reklámok.
Kevés a pénzünk. Nem megyünk.
Mint óriássá nőtt bábok;
Száraz szemünkkel könnyezünk.
 
Túlsó part. Hón alá mankó.
A padló alatt rág a nyár.
Ki született, mind múlandó?
Vérző ujjamon a halál.

*
Túlsó part;
(mint egy rossz mesében)
csak megyünk,
csak megyünk,
baktatunk.
Észre sem vesszük
a nagy menésben,
hogy
otthon
hagytuk;

Önmagunk.

*
Túlsó part;
lesz-e még Szerelem,
ha véget érnek a mesék?

Lábainkat felsebzi-e majd,
egy-egy partra vetett
verstöredék?

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34154

Hugo Montes: Költészettan

    Egy szem többet lát, mint kettő.
Két szem többet lát, mint négy.
A látásról van itt szó.
Nem a tekintetek számítanak.

    Ahol a matematika téved,
kezdődik a költészet.

    Ez nem a szív dolga.
Ez nem a fej dolga.
Csak a szavakból jön
létre költészet.
 
    Ott, hol találkozik
a szem a hanggal,
van a fészke a versnek.

    Mondja a szív, amit lát.
Lássa a szó, amit mond.
A látás a szóban
a tiszta költészet.

Dabi István fordítása

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34153

Rónay György: A sír

Szárszó, több mint harminc éve. "Mit szeretsz rajta?" - kérdezik értetlenül a kulturáltabb helyek hívei.
Valóban, mit is? Mit szeret az ember az élete egy darabján? A fa a gyökerein? Mit az ember azon a mozdulatlan utazáson, amelyben nem a fölszínen változtatja helyét, hanem befelé utazik és lefelé, önmagába, földjébe, múltjába? Oda, ahol személyessé válik számára népének és földjének kollektív és anonim múltja?
Nehéz ezt megmagyarázni. Ki érti meg, hogy a szeptemberi nap felé húzó vadkacsák szárnya az őskor üzenetével hasítja a mozdulatlan levegőt? Hogy egy parti nádas tisztásán a dinoszauruszok lomha léptét hallani a földmélyi
rétegekben? Hogy odaát a dörgicsei lejtőn, ahonnét a présházak hunyorognak, csukott pilláikon át egy római patríciust látunk olykor, amint még egyszer, utoljára végignéz a Lacus Pelso ezüstjén; málhái már készek, hajnalban indul haza Rómába: kis felhőt néz a tó keleti sarka fölött az égen - felhőt vagy felhőnyi barbár nyilat? Nehéz ezt megmagyarázni. Hogy ezt szeretem rajta. Meg a kertünk almaszagú csöndjét, az alkonyi társalkodásokat Csokonaival, Berzsenyivel, Virággal. És a sírt is, a sír emlékét.
Akkoriban, első szárszói nyarainkon, még azt se nagyon tudták, hol van. Még leginkább a falu bolondja tudta, ez a torz vigyorú, rongyos, ártalmatlan Gólem, száraz kenyérből kötött lánccal a nyakában. Pestről néha jött egy raj
fiatal, koszorút tett a sírra. És kirándulók néha konzervdobozban pár szál mezei virágot a sírtábla tövébe.
A temető azóta megváltozott. Megnőttek a fák, a bokrok. Akkor még kopárabb volt itt; mindent sivataggá perzselt a nap. És jobbára nem hátra temetkeztek, a földvári lejtőre, a halottasház köré és mögé, hanebb előrébb, oda, ahol most a hajdani sírok helyét csak a föld hullámai jelzik, meg egy-egy ottfelejtett, hanyatt döntött, korhadó kereszt.
Ide jártunk ki nyaranta a sírhoz, napról napra, naplementekor, amikor enyhült a hőség. Akkor még egy-egy magasabb sírdombról le lehetett látni a tóra.
De azóta, mondom, megnőttek a fák. A vaníliabokrok azonban változatlanul megvannak, hátul, a temető végéban. Bolyhos-tejes levelek, csillagos lila gömbök; gyerekkoromnak is kedves virágai voltak, örökös méhzsongásban a
kakucsi kertben. Rozsdás koszorúdrótok, foszló szalagok közt mindig megkeresem a vaníliákat a szárszói temetőben. Feléjük menet, a földvári lejtőn van most az új, a jelképes sír. Zöld cölöpökre feszített drótkerítés mögött három tölgycsemete - a negyedik kipusztult - s köztük egy szürke kő: "E föld befogad mint a persely. József
Attila első sírhelye."
Állok, nézem, és eszembe jut a régi sír, az igazi. Az elhagyatott, a nagy-nagy ég alatt, rég holttá száradt koszorúján a rajzó katicabogarak élő virágfürtjeivel. Nem itt a lombok alatt a lejtőn, hanem előbb, a fennsíkon, ahová ma már nem temetkeznek: ott, a régi sírokat jelző földhullámok közt volt a persely nyílása. Fényképem is van róla, az utolsó évből, mielőtt vonat roncsolta testét elvitték volna egy másik temetőbe. Kettérepedt sírtábla, és rajta a név, tövében konzervdoboz, virággal.
Kamilla, vasfű, harangvirág, margaréta.

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34152

Zsitrai László: Balatonszárszó körül

Hull az eső,
április könnyei az égből.
Szomorú tópart fogad,
s ahogy átrobog a vonat
Szárszón,
töprengeni kezdek pár szón:
”Félek a játszani nem tudó emberektől…”
– vélte a mosónő-szülte költő.
Már elmúlott fél emberöltő,
már elhullott annyi minden
ami – mint ő – nincsen…,
már elnémult annyi könnyű trilla,
de a szó, amit nem vitt magával a sírba,
az itt van! Abban fürdünk meg, mint a hitben.
S míg átrobog velünk a vonat Szárszón sírva,
e név dobog lelkünkbe rejtve: József Attila.

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34151

Szécsi Margit: József Attila emlékének

Kinek haján átlátni
mint a téli erdőn,
ki mint élő üveg-csontváz
vonul oly esendőn:

annak jön jól a halál,
s hol többé nem fázik,
sír felé a hat lovakkal
vígan kocsikázik.

Tudom, Maga se akart
erejében halni,
fiatalon a szárszói
temetőben lakni.

Torkából még a madár
okkal s tüzesen szólt,
nem volt bolond - inkább hiszem,
mindenki bolond volt.

Kinek bomlott honában
dolga: dala volna,
sikongatva tér a sírba
mintha megbomolna.

Kinek bűne a szeme,
vértezze bár hűség,
tudom, holtra-érleli a
méltó keserűség.

Kiforgatják a szegényt
szavából, hitébol,
még a saját bőréből is,
saját ép eszéből.

Okos szűzét orozzák,
rávarrják a condrát -
nem vágyik az ember földbe,
csak beletiporják.

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34150

Devecsery László: Párizsi találkozás Radnótival

Megkésett vándorként érkezem. Találkozunk
a Saint-Germain Auxerrois előtt, a fények
városában. Melléd telepszem. Lehajtott
fejed, tűnődéseid hová vezetnek el? Idézed
azt az éjszakát, Bertalanét, hiszen mögötted
konok szépségében a templom: hitek
háborúja, ős-világ-halál, vagy Abdát
gondolod, halálod hithű perceit; talán
a jövőt latolgatod, minek szemlélője vagy,
szobortest csupán, Radnóti Miklós,
          e párizsi délután...

Párizs, 1986. július 13.

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34149

Beke Sándor: Radnóti Miklós megíratlan verse a noteszből

Sárosan fekszem,
testeken,
hátamra zuhog az ólmos eső,
csodálkozom,
a víz még csak nem is találkozik
a bőrömmel,
lefolyik gyorsan
fenekem árkán,
s kalciumszegény végtagjaimon
siet tovább,
le,
ismeretlen barátom
bomló testére —

Szeretnék imádkozni,
de nem tudok,
szívemben pásztortüzet gyújtott
a fájdalom,
lelkemben kialudtak
a sárga csillagok;
megírtam én ezt egyik versemben
Szentkirályszabadján,
s most nem félek,
ugye, te sem félsz,
porhüvely-sorstársam?
A tömegsír,
mint őszi gaz, füstölög;
talán attól,
hogy lelkek szállnak fel belőle
Isten csillagos kertjébe.

Talán attól,
mert olyan nagy itt
az összefogó szeretet,
amilyent leírni nem lehet:
holt testek olvadnak egybe;
mondjátok meg,
létezik-e a földön
ennél végzetesebb szeretet?

Már nem fáj a vállam,
a karom, a bokám, a lábam,
ízületeimet melegíti
hűségesen kitartó
hosszú viharkabátom.

Az ég kupoláján
— ahol békét becézgetnek
az öröknyugdíjas csillagok —
hegedűszonáta szárnyal;
ott vár rám
síró hangszerével
egy másik Miklós,
agyonlőtt barátom.

Hideg van.
November…
Sötéten susognak
a Rába parti füzek,
csupán egy-egy csókaraj
rebben itt szerteszét,
s néhány nyikorgó szekér
hallat magáról sírunk fölött.
Szél fúj most,
csípős szél.
A folyóparti fákról
holt leveleket szór melegítőnek
az abdai hantra,
az örök álmodók fölé.

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34148

Elekes Ferenc: Micsoda elmék!

Lászlóffy Aladár emlékére

Föl-alá jár az emberiség,
hátratett kézzel, mint aki fontos,
oda se figyel soha, mi ég,
mi fordul meg gyönyörű agyakban,
Istenem, micsoda elmék
járnak közöttünk mindég,
akárcsak pont most,
amikor jobban tenném,
ha a csöndesekre figyelnék,
az árnyékban maradókra,
Istenem, micsoda elmék
roppannak össze hirtelen,
ha jön valami balga óra,
illene talán legalább intenem,
ha valaki nem venné észre:
egy világ csúszik ki alóla,
szólnom kellene, lennék eretnek,
bocsássuk meg neki,
hisz nem tudja, kit is temetnek.

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34147


Tüzes Bálint: Dsida

Házsongárd
állomás
felhőig ér a fenyő
alatta maroknyi föld
mit megkíméltek a holtak
élők gödröt nem áshattak
sírhelyet az elmúlásnak
keresztet sem emelhettek
árvalányhajas békédnek
mégis döbbenten állnak meg
a fűszaggatta kőfeszület
határt szab és
át nem ereszt
szólni nem szól senki semmit
portested hanggá
nem némít már
csak zölden fénylő
keresztedet látják
megszépítve
a szavak múlását

dolna Creative Commons License 2012.05.26 0 0 34146

Csatáné Balogh Irénke: Éneklő gyöngyvirágok

Tamási Áron emlékének

Itt nyugszik tested
a tölgyek alatt,
őrt áll fölötte
a Héthavas.
Lelked derűjét
mesévé
csokrozzák
síremlékedbe
faragott
Szervátiusz-képek,
s fejednél
a gyöngyvirágok
zsoltárt énekelnek.
Itt áll emléked
fényes kapujában
a magas kő…
Áll az időben
rendíthetetlen,
dacosan, keményen.
Áll nyomtatéknak
e földindulásban,
hogy ki ne
csússzon
lábunk alól a talaj,
s jövő-menő szelek
szerte ne fújják
fényes álmainkat…

dolna Creative Commons License 2012.05.25 0 0 34145

Jó éjszakát mindenkinek!

dolna Creative Commons License 2012.05.25 0 0 34144

Keszei István: Pilinszky Jánosnak

Egyetlen égő gyufaszál tüzében
hamuvá hull a pusztuló papír,
a kárhozattal bélelt néma éjben
betűk lángban enyésző lelke sír.

Csak a vérrel írt vers nem veszendő,
csak a velőmbe hasító szavak
élnek tovább; a többi a jövendő
mélyén elhal, árnyékuk sem marad.

Ha majd az évmilliók hamujában
hever mozdulatlan, némán a hátam,
velőmbe ivódott, csontomba vésett versedet

gerincemről olvassa majd az Isten:
minden szavad megőrzi hátgerincem
papírnál is hűbben a pusztulás felett.

dolna Creative Commons License 2012.05.25 0 0 34143

Márai Sándor: József Attila

Versei hangjában van valamilyen gyöngéd és remegő
dünnyögés, mintha egy őz dideregne és vinnyogna a hold-
fénytől hideg és veszélyes világban. Valami nemes és állati
van e hangban, valami sértett és tetemre hívó. Végzetes
hang ez. Csak a fiatal Hamsun hangja hasonlít hozzá, ab-
ból az időből, mikor Pánt írta és a Misztériumokat.

dolna Creative Commons License 2012.05.25 0 0 34142

Mészely József: József Attila

Miközben létigéink
fonákját panaszoltad,
a nincset tagadásnak vélők
a népet és hazát megtagadók
közé soroltak.
De te 36 fokos lázban
égtél, féltél
és dideregtél,
s minden szépet és jót
másoknak reméltél.

dolna Creative Commons License 2012.05.25 0 0 34141

Mészely József: Hozzák felém

Gárdonyit olvasván

Szavaid nem csak
a földön járnak,
de lelkünkkel is
incselkednek, barátkoznak.
Csodálom őket,
mint a végtelen jóság őreit,
(mert) hisz hozzák felém a szeretet
simogató hullámköreit.

dolna Creative Commons License 2012.05.25 0 0 34140

Mészely József: Álmok tisztaságát őrző

Ady Endrére emlékezve

soha nem jutottál volna
Ér nélkül az óceánig
két pont között
legrövidebb út
az Igazság éneklésig

nem fáradtál el
szeretni minket
anyák kezével simogatod
szelek harapta ajkunkon a vágyat
amit nem oltott ki még
e lendületbe dermedt század

melegítesz mint szított parázs
hogy ne pusztuljon a termő akarás
hogy szitáljon a fény
az árnyék-rácsot oldó
hogy ébredjen még bennünk
lélektől lélekig visszhangzó
álmok tisztaságát őrző
dallá a szó

dolna Creative Commons License 2012.05.25 0 0 34139

Beke Sándor: Megkésett feltámadás

Tamási Áronra emlékezve

Fenyősörényű rengeteg,
görnyedt hátadon
keresztet hordozó
ország,
maroknyi néped
szerteszét —
Hallgatlak Ábel,
hallgatom a havasokban
székely legénykék
szomorú pásztorénekét…

Fejed fölött
hamis szólamok,
szégyenteljes
krizantémkoszorú
glóriák—

A világmindenség
hazug szigetén
egyedül állsz
az ünneplő Európa
utcaszögletén —
Vershazában
édes-keserő vagy,
bölcsőd felett
— titokban —
bagoly őrködik,
de valahol,
nagyon messze,
a kigyulladt égből
feléd néz
és kezét
homlokodra teszi Valaki…

Idegeidet őrlik
az ünneprontók,
dolgozik az idő-köszörű,
szívedben
székely temetők,
düledező kopjafák,
és várod,
mint a legszebb árva,
mint a legárvább szenvedő,
mint a legkoldusabb koldus
csudanagy türelemben
a megkésett jövőt…

dolna Creative Commons License 2012.05.25 0 0 34138

Beke Sándor: Erdélyi harangok

Farkas Árpádnak

Úgy hát akkor
én is veled maradok,
kovalens kötéssel
vadság köntösében,
vadak vecsernyéjén,
táncos holdudvarban
gyémánt gyökerekkel.

Leégett a parázs -
Gyantaillatában,
vándortarisznyánkban,
éji falatunkból
mézeskaláccsá lett
a mi kis világunk,
idekötöttségünk -

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!