>Tudjuk például, hogy az erős téridő görbületek gerjeszteni is tudják a részecskemezőket, mint ahogy tudjuk azt is, hogy a de Sitter térők történetesen nem gerjesztik, akármekkora legyen is a görbületük.
#Ezt úgy állítod, mintha erre az elképzelésre már lenne hivatalosan elfogadott kísérleti bizonyítékunk.
Te most a mindenféle elméleti próbálkozásokról dumálsz, és nem a kvantumelméletnek megfelelő elfogadott és kísérletileg bizonyított standard részecskefizikai modellről. A képességeiden messze túlmenően mindent összeolvastál, és egy nagy zagy lett ezekből a fejedben.
"miért nincs a részecskefizikában téridő görbület, mint az általános relativitáselméletben?"
Van, lehet, téridő görbület a részecskefizikában is. Rengeteg számolás létezik mindenféle görbült geometriákban. Tudjuk például, hogy az erős téridő görbületek gerjeszteni is tudják a részecskemezőket, mint ahogy tudjuk azt is, hogy a de Sitter térők történetesen nem gerjesztik, akármekkora legyen is a görbületük. Éppenséggel az exponenciális mivoltuk miatt nem gerjesztenek.
(A húrelméletben pedig csillió különbözőképp görbült fix Calabi-Yau háttérsokaság felett tudnak számolni.)
De ezek mind konkrét háttérgeometriát feltételező kiindulások. Nem sikerült viszont még háttérfüggetlen kvantumelméletet létrehozni, ami szükséges volna ahhoz, hogy a háttér dinamikus változása mellett is működjön, ne csak ezen meg azon a befagyasztott sokaságon. Ez az első (már sok évtizedes) akadály a kvantumgravitáció elmélet létrehozása előtt.
Igen, a részecskefizika nem a Riemann-féle differenciálgeometriában használatos Levi-Civita konnexiót alkalmazza, hanem a komplex mennyiség fázisával variál hasonlóan. Így nem jön be téridő görbület.
Miért szapulsz engem, mikor korában te sem voltál hajlandó egy részletes kifejtésre. Nyilvánvaló okok miatt.. (Az anyag definíciója topik 325. hozzászólása.) Én nagyon jól, tömören, és így könnyed nyelvezettel leírtam a dolog lényegét. Nincs benne kivetni való.
leginkább azért, mert nem sikerült ilyen modellt kidolgozni - pedig sokan próbálkoztak. Hogy aztán ez csak azért van, mert nem voltak elég ügyesek hozzá, vagy azért, mert elvileg se megy és valami más ötlet kellene, az egy érdekes kérdés.
Érdemes azon kicsit elgondolkodni, hogy annak ellenére, hogy a matematikai gyökerek közös területre vezetnek (konnexió), mégis miért nincs a részecskefizikában téridő görbület, mint az általános relativitáselméletben?
A diffgeót természetesen nem csak az áltrel használja a fizikában, ám a nagy szabikunak láthatóan fogalma sincs a Yang-Mills elméletről, de ezt el nem ismerné, kénytelen hát egy ilyen nyomorúságos semmitmondó rizsával vergődni.
"nyers matematikai alapjairól . . . kíván adni . . . jól kidolgozott . . . struktúra jól definiált részét képezik . . . közös háttérszerkezet . . . nyers alapdolog . . . mint struktúra ide gyökereztethető . . . de már más víz . . . már nem hangsúlyozza . . . "
Ez szabiku "alapvetősége"!
Amit érdemes még hozzáfűzni, mert ezt a kedvenc szavát a mostani halmazból valahogy kifelejtette!
A Yang-Mills elméletben persze nem azokról a Levi-Civitta konnexiókról van szó, amiket a Riemann geometriára épülő áltrel alkalmaz.
A részecskefizikában (amely ugye a kölcsönhatások elemi szintjén jól kidolgozott elméletet kíván adni a dolgokra) a bozonok és a fermionok egy matematikai struktúra jól definiált részét képezik. Itt már ez a struktúra a közös háttérszerkezet. Ennek matematikai szemléletéről van szó, azaz a nyers matematikai alapjairól. A differenciálgeometria (amit ugye az általános relativitáselmélet használ) már más víz, de (matematikailag) az is ide gyökerezhető, mint a részecskefizika struktúrái. A Yang-Mills elmélet nem a konnexiókat hangsúlyozza már, mert az egy nyers matematikai alapdolog csupán.
Az anyag definíciója topikban 319 hsz construkt ajánlotta nekem, hogy tanuljam meg a konnexiókat . A Yang-Mills elmélet a konnexiókkal magyarázza a bozonok és a fermionok közös hátterét, ezt szeretném ha könnyed stílusban megvilágítanád nekem .
"QFT treats particles as excited states (also called quanta) of their underlying fields, which are—in a sense—more fundamental than the basic particles."
A harmonikus oszcillátor koherens betöltésiszám-állapotairól (és persze még sok más dologról, például a Schrödinger-macska állapotról, a préselt állapotról, stb.) nagyon szemléletes interaktív demonstrációkkal támogatott precíz matematikai tárgyalást találsz itt:
"nem tudjuk, hogy minek a hullláma a hullámfüggvény"
Te még mindig a hullámfüggvény anyagáról képzelődsz?
Ezzel az erővel képzelődhetnél az elektromágneses mező anyagáról is.
Mindkettő egy-egy mérési eljárással (próbatöltésre ható erő, illetve megtalálási valószínűség) van definiálva, és nincs mögötte több, nincs semmiféle anyaga.
Mert az anyag épp olyasvalami, amit egy további lépésben ezekből a mezőkből és hullámfüggvényekből épít fel (ezek segítségével modellez) a fizika.
"egy kezdetben bizonytalan fázisú pontszerű objektum mozog determinisztikusan?"
Nincs mögötte semmiféle pontszerű objektum.
Mikori időpont lenne az a kezdeti időpont?
Bármiféle mozgást is csak egy további lépésben értelmezünk, mégpedig a hullámfüggvényekre építve (csoportsebesség).
Nincs benne semmiféle determinisztikus. A determináció, ahogy azt a makroszkopikus világban megszoktunk, csak egy emergens jelenség. Például a klasszikus determinisztikus elektromágneses hullámok egy adott pontjának egy adott frekvenciájú összetevőjét modellező klasszikus oszcillátor rezgését, a kvantumfizikában egy kvantumos oszcillátor végtelen sok gerjesztett állapotának koherens szuperpozíciója adja ki (a nullafoton, az egyfoton, a kétfoton, . . . , az nfoton állapotok szuperpozíciójából). Schrödinger korai felismerése volt, hogy a kvantumos oszcillátornak létezik ilyen koherens szuperponált állapota, amelynek hullámcsomagja nem folyik szét, hanem csak körbejár a fázissíkon. Azt is felismerte, hogy ez képezi a korrespondenciát a klasszikus eset felé.
Nem létezik a részecske helye csak úgy általában. Az, hogy valaminek mindig van határozott helye, egy klasszikus elképzelés, a kvantumfizikában nincs így.
a hullámfüggvényt úgy kell érteni, hogy egy kezdetben bizonytalan fázisú pontszerű objektum mozog determinisztikusan? tehát csak a kezdeti fázis határozatlan? és utána determinisztikusan eiEt/h
vagy pedig a részecske helye bármely pillanatban véletlenszerű a vezérhullám által adott valószínűségi sűrűség szerint?
nem tudom, hogy ezt méréssel hogyan lehetne eldönteni, mert a mérés megzavarja a hullámfüggvényt.
illetve egy olyan ötletem van, hogy a potenciálgödör felett alagutazó hullám fázisa határozottá válik a gödör széleinél.
Az elektromágneses hullámot nem trancsírozza fel az atommag, mert áthatolnak egymáson . A hullám és a mező közt a klaszikus fifikában nincs kereszteződés .
ezt csak úgy tudom értelmezni, hogy habár egyetlen atom potenciáltere feltrancsírozná a hullámcsomagot, de a rácsperiodikus potenciál mégis egyben tartja. a rácsperiodikus potenciál úgy gyúrja át a hullámfüggvényt, hogy az mégis egyben marad.
"lehet h csak egy kicsit kellene igazítani a húrelméleten.
ismét megnéztem orosz lászló előadásait, mert volt benne valahol egy ötlet."
Szó bennszakad, lehelet megszegik . . . hol élsz te? Azt képzeled, hogy a húrelméletet meg az összes többi próbálkozást csupa kispályások művelik már több mint harmincöt éve világszerte, akiknek épp csak a te Orosz Lászlótól elcsent ötleted hiányzik nekik az áttöréshez?
Kilencéves kissurmók szoktak ilyen angyali naivitással pusmogni a világ nagy dolgairól.
Kvantumállapota csak valaminek lehet, a semminek nincs kvantumállapotai . Mi az a valami, aminek harmad-kvantumállapotai a csatolt mezőket eredményezi szerinted ?
mások is feltették már azt a kérdést, hogy miért egyforma minden elektron.
tudomásom szerint a hivatalos válasz az, hogy egy adott típusú mezőben szükségszerűen csak egy fajta részecske tud felbukkanni.
ezzel a magyarázattal az a gondom, hogy a különböző mezők között csatolások vannak.
de arra alig van magyarázat, hogy két mező között miért van vagy miért nincs csatolás. pláne miért akkora a csatolási állandó. mélyebb rétegekben lévő axiómát keresek, amelyből ez következne.
(a húrelméletben például minden húrokból áll.)
nekem az a vízióm, hogy minden részecske ugyanabból az anyagból van, amely bizonyos (de egyelőre ismeretlen) oknál fogva csak a megfelelő energia adagokban létezhet stabilan. egy olyan differenciálegyenletet keresek, amiből diszkrét energiájú megoldások potyognak ki.
nevezhetjük ezt akár harmadkvantálásnak is.
természetesen rövid élettartamú (instabil/tranziens) állapotokat is feltételezek, amelyek a virtuális részecskéknek felelnének meg.
lehet h csak egy kicsit kellene igazítani a húrelméleten.
ismét megnéztem orosz lászló előadásait, mert volt benne valahol egy ötlet.
(meg is találtam. de még nem tudom h mit lehet kezdeni vele.)
"a qed a sima kvantálás, a qft pedig a másodkvantálás."
Nem!
Abban különböznek, hogy
a QED a kvantum-elektrodinamika rövidítése, vagyis csak az elektron-pozitron mezőt és a fotonmezőt tárgyalja.
a QFT a kaventum-mezőelmélet rövidítése, és a fentieken túl az összes olyan mezőt tárgyalja, amelyek gerjesztései fermionok vagy bozonok, tehát a magrészecskéket és a gyenge meg az erős kölcsönhatások részecskéit is.
De mindkettő másod-kvantált. (Mondják még kanonikusan kvantáltnak is.)
Az első kvantálás (a kvantummechanika) segítségével azok a folyamatok tárgyalhatók, amelyekben részecskék nem keletkeznek és nem tűnnek el, hanem csak megváltozik az állapotuk. Ebben az elméletben jelennek meg ismert módon a részecskék állapotfüggvényei. A QED-ben viszont a részecskék már nem örök létezők, hanem keletkezhetnek és eltűnhetnek, így itt nem ők az alapvető létezők, hanem azok a bizonyos részecskemezők, amelyek különböző gerjesztéseit nevezzük a továbbiakban részecskéknek. Míg a fotonmezőt a klasszikus EM mező egyszerű kvantálása útján definiáljuk, az elektron-pozitron mezőt viszont a kvantummechanikából már ismert elektron-állapotfüggvény újabb kvantálásával. Minthogy ez az állapotfüggvény már eleve kvantálás útján lett értelmezve, ezért nevezik az elektron-pozitron mezőt másod-kvantáltnak.
Nem nehéz pozitron gerjesztést előidézni, ha vizsgáltak már PET-ben, akkor te is nyelhettél pozitronforrást.
A fonon a rácsrezgések kvantuma, a rácsrezgéseknek pedig 0 az impulzusmomentuma, csak az impulzusuk különbözik 0-tól. A spin pedig a részecskék belső impulzusmomentumát méri, így a fononokhoz 0 spin tartozik.
