V-nek munkahelyet kellett keresnie, ami akkoriban nem jelentett akkora problémát, mint manapság. De hát V nagyon szerette a pénzt (én is) ezért egy olyan állást várt ki, ahol várható volt némi borravaló. Újságárus lett. Együttléteinket barátom szükséglakásán intéztük el, egy - két hónapig abban a hitben ringattam magam, hogy ez így megy a világ végéig.
Később tudtam meg V nagymamájától, hogy látták V-n hogy fülig szerelmes valakibe, de nem tudták kibe. Nos, ez a valaki akkor tényleg én voltam és én is úgy éreztem iránta. A következő megoldandó probléma az volt, hogy V családjánál engem valahogyan el kellett fogadtatni. Annak ellenére, hogy 10 évvel voltam idősebb, mint V és 10 évvel fiatalabb, mint V anyja, ez sikerült. Még a nagymami is pertu cimborám lett. Anyuci éppen nem volt férjnél, aminek később még lesz jelentősége. Hát hiába, "mélységesen mély a múltnak kútja..."
Orális szex, csókolózás olyan dolgok, amelyeket nem szükséges oktatni, jönnek azok maguktól is. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy megdughatom-e? Elsőre beleegyezett. Mit tudom én, hogy mit alkalmaztunk akkoriban sikosítóként, de "a pályát jól megkenve" óvatosan láttam neki a dolognak. Keresztül hatolva a záróizmokon, láttam némi fintort az arcán, de túljutva rajta, vonásai újra kisimultak. Mivel ő hanyatt feküdt, miközben én munkálkodtam benne, lábai a vállamon voltak kézzel jól hozzáfértem a farkához, amit így "manuálisan" kezelésbe vettem. Nekem szinte semmi sem hiányzott, hogy elélvezzek, így csak arra vártam, hogy ő is a közelében legyen. Nagy, közös, egyidejű robbanás volt az első...
1983. novemberében hárman, haverom, V és én lementünk egy szintén jó haveromhoz, aki egy nyugat-magyarországi városban élt irigylésre méltó módon, saját lakásban. Egy hétvégét töltöttünk nála. Vidéki cimborám, nevezzük S-nek, korához képes, már akkor is, testformáját illetően az egyszerűbb mértani testek (gömb) irányába tett elmozdulást, így nem is gondoltam, hogy V vele csalt meg először. Azt, hogy S egy-egy napra felugrott és az újságárusító pavilonban cumizta le V-t, miközben ő meg az ügyfelekkel foglalkozott, csak később tudtam meg. Évekkel később beszélgetve V-vel, megkérdeztem, hogy hát mégis miért jött össze S-el, azt válaszolta, hogy Brian Dennehy az a férfi színész, akivel legszívesebben gyűrne össze lepedőt. Ezen azért csodálkoztam nagyon, mert akkoriban én 172 cm és legfeljebb 75 kg voltam, vagyis abszolút-de nem egy Brian Dennehy.) S-el ezt követően három évig nem beszéltem. Jellemző, hogy én kerestem vele újból a kapcsolatot, ő semmit sem tett barátságunk helyreállítását illetően. Mindegy, halottról vagy jót, vagy semmit. Később megnősült, két gyereke lett, de két éve, 60 éves korában meghalt.
Karácsony és Újév felé már nagyon éreztem, hogy V már unja kettőnk dolgát, de hála az Istennek, volt annyi eszem, hogy pesti meleg körökbe nem vittem el. Így igazából nem tudta, hogy hogyan kezdje el megcsalásom. S-t, én a hülye, vittem neki tálcán. Ennek a patthelyzetnek V katonai behívója vetett véget. A dolog vége, hogy Bp-től 200 km-re elkezdete sorkatonai pályafutását. Mivel nekem volt kocsim, anyuci, nagyanyuci, anyuci húga és V két akkoriban 6-8 év körüli féltestvére döngettünk lefelé. Nem emlékszem, hogy hányszor voltunk nála, de soha sem tudtam egyedül megpattanni, anyuci mindig csimpaszkodott rajtam, hogy együtt menjünk. Szót ne szaporítsam, egyetlen egyszer voltam nála egyedül, akkor is csak azért, mert "költségtakarékosságból" egy 50 ccm Simpson Star kismotorkerékpárral mentem, hogy az elveszett, ellopott B A K A N C S A helyett egy másikat vigyek le neki, amit az öcsém szerzett nekem, amikor ő volt katona. És akkor sem engedték ki, mert szolgálatban volt, mint szakács. Na ezért a relativ kényelmes beosztásáért lophatták el a bakancsát, mert az alap kiképzést követően soha sem volt többet a lábán.
A múlt század nyolcvanas évei elején még nem igen volt internet, e-mail, mobil telefon, így kapcsolattartásunk csak postai levelezéssel történhetett. Meg kell hagyni, hogy én akkor még mindig őrülten szerelmes voltam belé, de vágyamat nem tudtam kiélni, mert találkozni is csak mások jelenlétében tudtam vele. Az első "pofont" akkor kaptam tőle, amikor először hazajött eltávra. Egyszerűen nem keresett, sőt kerülte a társaságomat. Amikor átmentem hozzájuk, anyuci közölte, hogy V erre, arra, amarra ment. És pont. Le voltam forrázva. Egy évvel később derültek ki bizonyos dolgok. Összebarátkozott egy katona társával. Persze ott nem történt közöttük semmi. De elég erős volt a barátság (V részéről szerintem szerelem) ahhoz, hogy bár V-t családi kapcsolatokat mozgósítva 8-10 hónap után sikerült legalább Pestre hozatni, - a srác természetesen lent maradt! - közöttük a barátság fennmaradt. Annyira fennmaradt, hogy a srác V-hez képest három hónappal előbb szerelt le, feljött Bp-re és V-éknél lakott.
Vissza az előző fonalhoz. V, amíg kétszáz km-re volt katona egyetlen egyszer próbált magához újra közel engedni. Mindig vártam a leveleit, de azokban soha semmi olyan nem volt, amire vágytam volna. Egyetlen egy kivételével... Már amikor felbontottam, feltűnt, hogy nem egy egyszerű fehér levélpapír, hanem egy világoskék, fehér felhőmintás papír volt. És a tartalma... "Szeretnék veled úgy együtt lenni"... Madarat lehetett volna velem fogatni. Vártam a hétvégét. Elmentem hozzájuk, szó nélkül jött velem. De útközben én már tudtam, hogy ebből jó nem fog kisülni. Barátom lakásán V, akinek szex közben korábban soha egy hirtelen mozdulata nem volt, most mint egy eszelős hiperaktív nekem esett, dobálta magát az ágyon, megjátszotta az extázist. Hogy mi a fenét is akart megjátszani, magam sem tudom. A levélíráskori kegyelmi pillanat vagy elmúlt, vagy már akkor sem volt igaz. Én mindenesetre felsültem, nem állt fel. Azt hiszem, hogy a gerincem itt kezdett megroppanni...
Később próbáltam magamban feldolgozni a dolgot, hogy hátha van még remény a valaha volt szenvedély újbóli felélesztésére, de a gondolkodó énem már akkor jelezte, hogy nagy bajok lesznek...
1984 decembere lehetett. V már Bp-en volt egy építő alakulatnál, szintén szakácskodott. Majdnem minden este otthon volt. Hamar kiismertem, hogy mikor indul vissza a laktanyába és hetente egy vagy két alkalommal a villamosmegállóban vártam, persze kocsival. Nagyon szívesen beült, mert kényelmesebb volt neki így, mint tömegközlekedéssel bumlizni keresztül a városon. Persze autóval hamar oda értünk. Az első ilyen alkalommal egy félreeső parkolóhelyen megálltunk, beszélgettünk. Azután megfogtam a kezét... ülések hátra döntve, egy fergeteges csókolózás és egymást kézzel segítve a szerelmi nedveket papírzsebkendőbe engedve töltöttük el azt a kb. háromnegyed órát, ami az eltávozás lejártáig hátra volt. Ezt a mutatványt még sokszor megcsináltuk. Ébredt bennem a remény... De minek!
Hadd térjek vissza anyucira. Neki már régen sejtenie kellett, hogy fiacskája és köztem milyen természetű kapcsolat lehet, de soha nem beszéltünk róla. Arról viszont igen, hogy neki igen csak szüksége lenne egy férfira, mert vannak vágyai. És miért ne próbálnánk meg együtt? És egy alkalommal elkapta a farkincámat. Persze se köpni, se nyelni nem tudtam. Kb 16 éves koromban mondtam azt, hogy köszönöm, nekem a pina nem kell (pedig volt jelentkező), de a farokkal felnőttesen csak 20 éves koromban találkoztam először, amint ezt korábbi szösszeneteimben már megírtam. Nem emlékszem, hogy miket mondtam, miket ígértem, csak hogy szabadulhassak.
V-nek szerencséje volt, ha egy évvel korábban hívták volna be 24 hónapot kellett volna lehúznia. Ő az elsők között volt, akiknél már a szocializmus alatt is csökkentették a sorkatonai időtartamot. Valamikor ősszel leszerelt. Persze a katonatárs ott lakott náluk. Később V elmesélte, hogy a katonaság alatt tényleg nem történt közöttük semmi. Már ő is leszerelt és otthon volt (egy szobában aludtak), amikor V kezdeményezett. Azt mondta, hogy a srác először nem látszott különösebben feldobottnak a dologtól de később már ő mondta, hogy kár, hogy már a katonaságnál nem csinálták ezt a dolgot. A másik, hogy magam is hallottam heteróktól, hogy volt az életükben egy két pillanat, amikor rácsodálkoztak egy méretes kékeresre... Hogy aztán történt-e valami, vagy sem, és ez ügyben igazat mondott-e vagy sem, az más kérdés. És hát V el volt látva, szóval, hogy tudománytalanul fejezzem ki magamat, a Gauss harang jobb szélén lévő 20%-ba tartozott. Magyarra lefordítva, ha találomra kiválasztunk pasit, akkor nagy valószínűséggel 1 lett volna közöttük, akinek közel akkora farka van, mint V-nek, a többié mind kisebb. És azt is bevallom, hogy én a baloldali 20%-ba tartozom. Mindegy, ezt adta a JóIsten. Többször elgondolkodtam azon, hogy ha én is olyan altesti adottságokkal rendelkeztem volna mint V, lehet, hogy az első AIDS-esek között hunytam volna el.
De még valamit elmesélek. Annak az évnek a nyarán történhetett, amikor leszerelt. Egyszer itthon volt szabadságon, amikor sikerült elcsábítanom Délegyházára, ugyan nem hivatalos, hanem a vad nudi részekre. Ha a családját sikerült lerázni, akkor keksz is vót... Időnként fényképeztem róla - meztelenül egy-két diát. Egyik alkalommal sikerült(?) egy népes kompániát összegyűjtve elmenni nudizni. Ott volt V-nek egy (valódi nő!) barátnője, egy heteró haverja és fiú (ráadásúl nagyon csinos) unokatestvére, meg természetesen V és én. Félreértések elkerülése érdekében semmi entyem-pentyem köztünk most nem történhetett, de sikerült egy egész tekercset magunkról ruhátlanul elfényképeztem. Említettem, hogy (biztonsági megfontolásból) diafilmre fényképeztem. Úgy gondoltam, hogy, így talán az előhívás alatt nem nézi meg senki, hogy milyen képek vannak rajta. Akkoriban már azért a hagyományos fototechnikában bizonyos előhívási feladatokat sikerült teljesen automatizálni. (Sőt, a papírképes technológiát is, de én ezt akkor nem tudtam.) Mikor mentem az előhívott filmért az OFOTÉR-be, hát nem pont az én filmemet keverték el. Rögtön reklamáltam, hogy ez nem az enyém és hogy hol van az enyém? Az alkalmazottak ugye rögtön kérdezték, hogy milyen jellegű képek voltak a filmen. Hát... őőő.... Végül is elmondtam, hogy bíz hiányos öltözetű urak és egy hölgy látható a képeken. Következő nap mentem érdeklődni, hogy meglettek-e már? Ahogy beléptem, a személyzet kórusban üvölti: "megvannak ám a délegyházi képek". Hozzám képest a Reistag pislákoló mécses volt, úgy égtem, de végül is hozzájutottam a saját filmemhez. Sajnos dia jellegből adódóan nagy részük felszívódott. Minden érintett csak kettőt-hármat tartott meg magának, de így a végére alig maradt belőlük. Kár értük, mert tényleg nagyon szép képek voltak. A munkahelyemről sikerült hétvégékre kikölcsönöznöm egy olyan KODAK diavetítőt, ami az akkori havi fizetésem hatszorosában került. Nagy és erős fényű vetített képet adott, amin jól érvényesültek a diapozitívok.
Visszatérve V katonatársára, jelenléte leszűkítette lehetőségeimet. Aztán egyszer észrevettem, hogy V kezd irányomban barátságosabbá válni. A vége, hogy a srác elköltözött...
Utólag visszagondolva, lelkem mélyén tudtam, hogy én V részéről egy többszörösen újramelegített mákos tészta vagyok, ugyanakkor az én iránta érzett szerelmem töretlenül folytonos volt. Tulajdonképpen már itt kellett volna, hogy megtegye azt, amit pár hónappal később tett meg, de egy véletlen miatt folytatódott kettőnk dolga. Hát itt jön az, amit úgy hívunk, hogy É R D E K. Barátom, akinek a lakásán szoktam korábban együtt lenni V-vel, jól látta a dolgot, hogy ez nem vezet sehova sem. Emiatt kicsit össze is vesztünk. V-vel ezért alkalom adtán a kocsimmal mentünk el félreeső helyekre adni a testünknek. Egyik alkalommal megkérte, hogy hadd próbálja meg vezetni az autómat. Szót ne szaporítsam, sikerült úgy megtanítanom, hogy amikor elment tanfolyamra, 15 óra vezetés után vizsgára bocsátották és sikeresen le is tette. Hát amíg tanítottam, V hálás volt.
Barátom közben közölte, hogy cége szervez három napos Bécsi utazást. A fiataloknak mondanám, hogy akkoriban volt piros útlevél a szocialista országokba és volt kék útlevél a tőkés országokba. Na ezekbe csak három évente lehetett kiutazni. Ekkor már (1985-öt írtunk) azért a gengszterváltás előtt voltunk öt évvel. Az egyik ilyen rendszer felpuhulására utaló jel volt, hogy ezeket a bécsi utakat évente engedélyezték, de csak utazási irodákon keresztül. Itt jött be a barátom, aki tudott négy férőhelyet szerezni 1985 decemberében. Kimentünk négyen, barátom, jómagam, V és az unokatestvére, aki kb. két évvel volt fiatalabb, mint én. Az unokatesóra való hivatkozással V és ő, valamint én és a barátom laktunk egy-egy kétszemélyes szállodai szobában, de a fürdőszobánk közös volt.
Valahogyan sikerült megszereznem PT Bécsbe disszidált ismerősöm (lásd. 10492 számú 2012.03.12-i szösszenetemet ugyanitt) igazából persze VT-re lettem volna kíváncsi (lásd ugyanazon szösszenetem). A dolog vége, hogy PT meghívott minket a lakásába. Hát, szegény 120-as Skodámnak hat személlyel kellett megbirkózni odafele, de végül is baj nélkül megérkeztünk. Meg hát akkoriban még verseny súlyúak voltunk mindannyian. Az ifjúság rákattant a kábel tv-re, meg a képmagnóra (nyomokban már volt Magyarországon is) de mi az idősebbek beszélgettünk. PT mondta, hogy VT-vel nem tartja a kapcsolatot, de megígérte, hogy utána néz és majd telefonon megtárgyaljuk. Történtek még dolgok, de azok nem jelen eseménysorozat fősodor vonalához tartoznak így hagyjuk őket.
Hazaérkezve talán már nem is voltunk többet együtt V-vel. Úgy február tájékán elmentem ahhoz a kioszkhoz, ahol árulta az újságot, hogy beszéljük meg kettőnk dolgát. Amikor meglátott közeledni, már tíz méterről, mint aki az eszét vesztette elkezdett kiabálni, hogy takarodjak, utál és még köpött is felém. Amikor hazamentem, elkezdtem a lakásban porszívózni. Egyszer csak úgy éreztem, mintha átvágnák a gerincemet baltával. Eldobtam mindent és maradék lendülettel lezuhantam a közelben lévő ágyra. Szóltam anyámnak, hogy azt hiszem nagy baj van. Az ügyeletes orvos valamilyen izomlazító-fájdalomcsillapító injekcióval ért el nálam valami kis mozgáskészséget. Három hét betegállomány lett belőle és azóta is "visszatérő vendégem". Hogy ennek volt-e köze V-hez, vagy sem, csak a Teremtő a tudhatója.
Kb. három év múlva elmentem V kioszkjához, azzal az ajánlattal, hogy két-három havonta találkozzunk. Gondolkodás nélkül mondott nemet.
Sógornőm munkahelyet váltott és elment az OTP-hez dolgozni. A kerület szinte minden fiókjával meg kellett hogy ismerkedjen. Pont az egyik kicsi, jelentéktelen fiókban gyakornokoskodott, amikor bejött egy festett hajú (akkoriban fiúban még furcsállták az ilyent) kissé molett srác, aki megpróbált egy bemutatóra szóló betétkönyvet beváltani. Persze rögtön kiderült, hogy egy bejelentett elveszett takarékkönyv volt. Közölték vele, hogy ez nem az övé és hogy amit tesz az büntetendő. A válasza erre, hogy jó, akkor büntessenek és bemondta az én nevemet és címemet...
Mit mondjak nem esett jól. Felhívtam az anyját, aki próbálta elbagatelizálni az ügyet. Mondtam, hogy holnapig eldöntöm, hogy feljelentem-e. Nem tettem...
1993-at írtunk. Másodállásból (akkor még volt) mentem haza úgy 22 óra tájban. Az egyik átszállásnál kivel találkozom össze, mint V-vel. Pár bátortalan szóváltás után beültünk egy sörözőbe, majd gyalog indultunk hazafelé. Az egyik parkos részen bementünk a fák közé és egy kurva jót szexeltünk.
Az utána következő időszakban időnként találkoztunk, majd elmaradtam...
Újabb 10 év után az anyjával futok össze, elmesélte, hogy elköltöztek egy Bp. melletti településre. Két lakás árából tudtak venni egy családi házat. Megígértem, hogy egyszer, amikor melóból megy haza találkozunk és kocsival elviszem haza. Panaszkodott, hogy V sűrűn néz az unicumis üveg aljára. V-t meglátva elrettentem, duplájára hízott. Én ekkor már 50 voltam, V pedig 40.
Újabb pár év után hazafelé a kinézek a villamosból, miközben már húzunk ki a megállóhelyről, az utasváróban V-t láttam kissé ellazult állapotban. Sic transit gloria mundi..
Sziasztok, én követtem el egy kicsiny takarítást, utólagos engedelmetekkel. Időről-időre megjelennek itt némelyek a párkereső stb. hirdetéseikkel. Egyetértettem a kommenteddel, de a hirdetéssel együtt persze sajnos az is törlődött :-(
Tudom, hogy ez a topic a koleszos élményekről kellene, hogy szóljon, de nincs igazából másik topic, ahová a velünk megtörtént dolgokat le lehetne írni. Én ide kezdtem írni és amit még megosztanák másokkal, úgy gondolom, hogy jó helyen lesz itt.
Ahogy elkezdődött...
1983. augusztus 16-án történt. Szabadságon voltam de még nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak ezen a napon. Szinte az egész nyarat, mármint a szabadidőmet, Délegyházán, a nudin töltöttem. Ez az év volt ott a csúcs, több tízezer ember volt kint a hétvégeken. Csodálatos volt. A következő évben a nyár rendkívűl hűvös és változékony volt, megalakult a nudistáknak valami szövetsége és egész szép lassan elhalt, a korábbi tízezres létszámokhoz képest jó esetben csak párszáz ember maradt a kilencvenes évek elejére Délegyházán, Csepelen vagy Budakalászon. No, de nem erről akarok mesélni. Egy, a meleg életben elég közismert ismerősömmel találkoztam össze az előző napokban, aki hosszasan ecsetelte a Siófoki strand beli hódításait. Erősen gondolkodtam, hogy ott is körül kellene nézni. Döntöttem és ezen a napon beültem a Skodába és lementem Siófokra. Természetesen autópályán mentem, ami ekkor még Siófokig sem ért el, de ingyenes volt. A strand beli ismerkedés nem a legelegánsabban történt, a WC-ben a klotyók egyszerűen ki voltak fúrva a megfelelő magasságban. És egész nap nem jött össze semmi. Vagyis semmi olyan, amire vágytam volna. Rám vágytak jópáran, de a 29 évemmel természetesen kiröhögtem az idősebb korosztályt. Késő délután már teljesen eluntam a vadászatot (egyszerűen csak annyi volt a helyzet, hogy túl sok volt a vadász a rejtőzködő vadállományhoz képest) és kiültem a partra napozni. Mire feleszméltem egy 18 év körüli srác, kellemesen macis testalkattal, de kb 175 cm-es magassággal ücsörög mellettem. A fürdőgatyájának pálmafás mintázata volt és észrevettem, hogy az egyik pálma bíz "mozgatja a leveleit". Néz rám, gyönyörő mélybarna szemei voltak... Mivel igen csak nagy volt a népsűrűség egyszerűen elindultam a víz felé. Természetesen jött utánam. Vagy 100 métert kellett addig bemennünk, hogy többé kevésbbé kettesben lehessünk. Ráköszöntem egy szevasszal és igyekeztem mosolyogni, de én is nagyon izgatott voltam. A gyerek visszaköszönt és láttam, hogy teljes testében remeg. Lehajoltam hozzá és a fülébe súgtam, "Öcsi, a nehezén túl vagy. Mindketten tudjuk, hogy mit szeretnénk a másiktól". Szép lassan megnyugodott. Na, ekkor már arra összpontosítottam, hogy hogyan tudunk valami közös "projektet" összehozni. Kiderült, hogy a srác a strandon dolgozott alkalmi árusként egy csajszival együtt. Mivel hamarosan zárt a strand, nem okozott gondott, hogy a fiúcska korábban lelépjen. Hálát adtam az égnek, hogy autóval mentem, mert megfordult a fejemben, hogy ha vonattal mennék, akkor egypár söröcskét is magamba dönthetnék, de így csak beszálltunk és kerestük az alkalmas helyet, amit végül is kurva nehezen, sok-sok meddő kilométert megtéve találtunk. Végül is elindultam a 65-ös úton Siófokról kifelé. Valahol letértem egy földútra, ahol hamarosan találtunk egy löszfalat, amit egy bozótos választott el a földúttól. Kiszálltunk az autóból és behuzódtunk a susnyás mögé, ahol egy szép tágas hely volt eltakarva a növényzet álltal a kíváncsi tekintetek elől. Igazából vezetés közben néha megfogtam a kezét, ami, láttam rajta, hogy jól esett neki is, de az autóvezetés már csak olyan, hogy időnként mindkét kezünkre szükség van. Itt viszont végre csak egymással foglalkozhattunk. A póló ingtől és a nadrágtól mindketten hamar megváltunk. akkor láttam csak, hogy milyen gyönyörűség. Volt ugyan egy kezdődő pocak, de ami alatta volt az mindenért kárpótolt. Kis kezdődő mellkasi szörzet, viszonylag markáns lábszőrzet és a gyönyörűség felett is viszonylag sűrű bozótot tapasztaltam, de tapintásuk nagyon kellemes érzetet keltett bennem. Elkezdtünk csókolózni és kezünk felfedező útra indult a másik testén. Nem tudom megmondani a méreteit, mert soha sem mértük, de hosszúsága is jó volt, vastagsága pedig egyenest kiváló. Érezni lehetett a tapasztalatlanságát, de az nem zavaró volt, hanem inkább fokozta izgalmamat. Végül nem bírtam tovább, abbahagytam a csókolózást és rábuktam a díszére. Amilyen hangokat kicsaltam belőle, miközben nyelvemmel forgattam a makkját a számban az nem semmi volt, én is majdnem elmentem tőle. Természetesen ő is viszonozni akarta. Kezdő ide, kezdő oda, egy csecsemőt sem kell kioktani, hogy mit csináljon anyja emlőivel, így semmi panaszom nem volt szájával történt kényzetetésemre Végül is csókolózva, egymást kézzel izgatva jutottunk el a csúcsig. Visszamenve a főútra egy parkolóban még megálltunk, egymás kezét fogva beszélgettünk. Kiderült, hogy Budapesten ugyanabban az utcában lakunk, de a két végén. Nekik volt telefonjuk (nekem csak 12 év múlva), a számot felírtam, majd visszavittem a strand területére. Megigértem, hogy a következő héten újra jövök.
A második alkalom
Én a szüleimmel éltem, nem sok reményem volt, hogy egyhamar saját lakásom legyen. De volt egy velem nagyjából egykorú barátom, akit korábbi esszéimben már említettem, és rendelkezett egy szükséglakással, ahol szerelmi ügyeimet én is le tudtam bonyolítani. Elújságoltam neki, hogy mi történt velem Siófokon. Közölte, hogy akármi legyen is, kivesz ő is egy nap szabadságot. Pont a 29. születésnapomon utaztunk le Siófokra. Megérkezésünk után rohantam a fiúcskához, akinél némi hűvös tartózkodást tapasztaltam. Közölte, hogy úgy kéne, hogy kora délután lógjunk meg "közös dolgainkat lerendezni" és hogy szeretne velünk hazajönni Budapestre. Barátom közben a WC-ben élte az életét. Hát neki több sikere volt ott, mint nekem az előző héten, amit persze nagyon nem bántam. Délután elindultunk és a multkori helyünknél tapasztaltuk, hogy mások megelőztek minket. Nem volt mit tenni, tovább kellett menni. Végül egy szántóföld kellős közepén, földutak kereszteződésénél álltunk meg. Előszőr félt, hogy meglát valaki. Mondtam neki, hogy nézzen körül, bármelyik irányban 4...5 km-en belül nincs semmi. Végül nyugodtan adtunk a testnek. Utána elmesélte velem kapcsolatos érzelmeit. Előszőr szerelmes volt belém, majd a pokolba kívánt, mert azt remélte, hogy sikerül neki, hogy előszőr nővel legyen. Sohasem lett együtt nővel... Végül újra kívánta érkezésemet, aminek izgalmát tovább fokozta, hogy konkrét napban nem állapodtunk meg, így nem tudta, hogy mikor jövök.
Visszamentünk a strand területére, majd már hármasban elmentünk az albérletébe. Elképesztő, hogy egy még fel sem épült ház ablaktalan (csak egy szúnyogháló fedte az ablak nyílását), vakolatlan szobája volt kiadva. De hát fiatalság, bohóság... Mivel a nyár a végéhez közeledett a gyerek a rádiós magnóját, lemezjátszóját meg egyéb ilyen berendezéseit akarta velünk hazahozni. A várost elérve, barátom mondta, hogyha van egy kis eszünk előbb hozzá megyünk fel. Fel is mentünk és így aznap másodszor szexelhettünk. Utána felmentünk újdonsült szerelmemhez. Ő 19, én 29, anyuka akkor 39 éves volt. Egyedül nevelt három gyereket két apától. Kicsit fostam, hogy anyuka mit gondol. Két és fél évig voltunk együtt V-vel aki később sok aljasságot is elkövetett ellenem, de valahogyan én azt a nőt tényleg szinte anyósomnak tekintettem. Több mint húsz évvel később már nyiltan beszélt nekem fiacskája ügyes bajos kapcsolatairól, de igazából mi sohasem öntöttünk egymással kapcsolatban tiszta vizet a pohárba, csak sejtettük, hogy a másik tudja hogy... Remélem, hogy még az életben lesz rá módom, hogy megbeszéljük a multat.
V számomra sok örömöt és sok bánatot hozott. Szakításunk és az ellenem elkövetett cselekeménye után 10 évvel egy késő esti időszakban összefutottunk. Hiába, mindketten ugyanabban az utcában lakunk. Először csak beültünk egy kocsmába és megittunk egy-két korsó sört, majd hazafelé menet egy kietlen parkban megint egy nagyon jót szeretkeztünk. Neki volt egy kapcsolata, de érződött, hogy V már csak az anyagi előnyök miatt van benne a dologban. Még volt pár találkozás, majd elhalt a dolog.
Továbbra is úgy érzem, nagy felelőtlenség volna elcsavarni az öccs fejét. Attól, hogy beleegyezése esetén már nem büntethető a csábító, még kifejezetten ártalmas lehet a szituáció mindkettőtöknek és főleg a srác családjának. Képzeld el, milyen lesz, ha a nővére, aki a barátnőd, valamint a szülők megtudják a ti kettőtök intim kapcsolatát. Te integetsz egyet elegánsan, szépen olajra lépsz, találsz magadnak új barátnőt/barátot. A srác meg ottmarad a családjában 17 évesen azzal az egész életére szóló stigmával, hogy a nővérétől elszerette annak a barátját. Egy életre megmérgezheted az egész család légkörét. Ne áltasd magad azzal, hogy titok marad. A 17 éves fiú nem felnőtt. Nem tud elég körültekintő, elég óvatos, elég okos lenni, és csakis ő húzhatja a legeslegrövidebbet. Felejtsd el!
a 17 már nem illegális, ha ő is benne van. Ha jóban vagytok, akkor lehetsz az idősebb báty, vagy barát, aki segít neki a kamaszkor rejtelmeiben eligazodni. Ezt úgyis négyszemközt beszéli meg az ember. Megkérdezheted, hogy van-e valami amiben segíthetsz neki, amit mástól nem mer vagy tud megkérdezni. Ha korban közelebb vagytok, akkor egyszerűbb.
Nem derül ki a Te saját korosztályod. De majdnem mindegy is.
A legudvariasabb, amit a fölvetéseddel kapcsolatban mondani lehet, hogy baromi meggondolatlanság, amit leírtál.
Félre ne érts, egyáltalán nem gondolom, hogy ne lehetne lány- és fiúpartnered is. De egy testvérpár?! Kiskorú fiú, szülőkkel színesítve? Egyrészt a gyerek életét tönkreteheted, ez a nagyobbik baj. Emellett apróságnak számít, hogy lehetetlen, hogy a nővér és a szülők ne tudnák meg. A fiúrománc nem tarthat örökké, de amíg tart, addig sem valószínű, hogy titok marad. Ám ez mind elhanyagolható a srác szempontja mellett. Ésszel, ember! Hogy tetszik a segge és szívesen belemarkolnál a farkába, még nem ok rá, hogy tönkretedd az életét és a családját. Szerintem: menekülj!
Nos. Az én történetem nem is koleszos és csak részben homo. De!
Egyben segítséget is szeretnék kérni, véleményeket olvasni, hogy ti mit tennétek!
Van egy barátnőm, aki huszonéves már, és sok éve megvan. Van neki egy öccse, aki most tini (17 éves). Tavaly vettem észre, hogy nézem a fenekét, ami igen formás, szép darab, mivel sportoló. Focizik rendszeresen. A lábai is szépek, főleg a combjai. Kevés, de férfias szőr akad rajtuk.
Szóval tavaly óta figyelem a seggét, és azóta egyre jobban kívánom őt. Egyre jobban azt szeretném, ha megfoghatnám a seggét, símogathatnám, esetleg a farkát is a kezembe vehetném.
Egyszer tavaly nyáron ki is elégítettem a vágyamat a segg megfogásban. Egy strandolás után elaludt, és tudom, hogy mélyen alszik. hason feküdt egyik lába felhúzva. Nem volt a környéken (emeleten) senki, és vettem a bátorságot, bementem és kb 10-20 másodpercig élveztem a gömbölyű formákat a kezemmel. Azóta max viccből csíptem meg neki, vagy rápacsiztam, de nem sűrűn, nehogy feltünjön valami.
Tegnep meg azt álmodtam, hogy a egyedül voltunk itthon és összeakadtunk a konyhában, ahol ő kezdeményezett egy seggre csapással, ami után megcsókolt. A vége jó kis érzelmes petting volt. :)
Egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy hogyan kellene közeledni hozzá, jeleket adni neki, de ha veszi is, abból ne legyen lebukás.
Ha téves útra megyek, képes visszamondani a szüleinek és annak beláthatatlan következményei lennének! A barátnőmet is szeretem, de az öccse jó lenne az ilyen vágyak kielégítésére! :)
Mit tegyek? Hagyjam a csudába, vagy maradjak ezen a szinten?
Már régóta szeretem olvasni ezt a topicot és izgalmasabbnál izgalmasabb történetek vannak itt,amitől khm hogy is mondjam az ember "megmerevedik" Sajnos nekem ilyen történeteim nincsenek ill vannak de sajnos már csak foszlányokra emlékszem, elképzelem magam előtt a történeteket! Ilyenkor kénytelen vagyok rárántani a fűrészelt csövű vadászpuskámra! Sajnos szomorúan tapasztalom,hogyx az izgi sztorik helyét egyre több partnerkereső hirdetés veszi át! Ilyenkor elmegy a kedvem mindentől és lekókadok. Ha lehet és ezt tényleg mindenféle köntörfalazástól mentesen kérem ne nagyon tegyetek már ki párkereső hirdetéseket mert lelombozza az ember hangulatát.
Azt hiszem igen szépen kértem a népet és nem az a célom hogy bunkónak tűnjek! Eszem ágában sincs. A történeteket szívesebben olvasnám mint azt hogy ki hol mikorra keres akciópartnert!
További szép napot és jó sztorizgatást kívánok mindenkinek!
Olvastam a sztoridat, sajnos eléggé életszerűtlen a dolog és inkább gondolom a fantáziád szüleményének, mint megtörtént esemény ilyesforma láncolatának.
Azaz több mint valószínű, hogy csak azt szeretnéd ha mindez így megtörténne, esetleg izgalmas volt ezt leírni, többször végigolvasni, semmi több.
22 éves voltam. Moziba mentem, de a film nem volt túl érdekfeszítő. Észrevettem magam mellett egy srácot. Ő is nézett engem, én is őt.
Kifejezetten lányos arcú volt és szép. Megsimogatta a kezem, és mivel tetszett nekem, én is az övét.
Néztük a filmet. Egyszercsak lágyan megcsókolt. Ezen nagyon meglepődtem, mert előtte sohasem csókolóztam fiúval. Kicsit zavarba is jöttem. Ezt ő észrevette és újra lágyan megcsókolt, amit viszonoz-
tam. Eközben átnyúlt a széken és a lágyékomat simogatta. Ez a helyzet nagyon új volt nekem, de nagyon jól tudott simizni, és ettől felizgultam. Én is viszonoztam, amit ő tett. Egész film alatt így játszadoztunk.
Amikor vége lett a filmnek, jött az igazi meglepetés. A srác lányos cipőt viselt, s így látszott, hogy testszínű nejlonharisnya van rajta.
Amikor pedig hozzámért a keze, láttam, hogy a körmei halványan gyöngyházszínűek. Kimondhatatlanul tetszett.
A mozi után egy nagyot beszélgettünk. Sokminden szóbakerült.
Megtudtam, hogy őt is érdekli a pelenkázós szex.
Később ezt is kipróbáltuk: így játszottunk papás-mamást.
Aztán ez a kapcsolat is véget ért, mert őt külföldre szólította a munkája.
Bár én elsősorban heteró vagyok, de szívesen átélném a régi élményeket.
Ezért keresek egy kifejezetten lányos arcú srácot, aki szívesen és sokszor hord harisnyát illetve combfixet – a körmeit gyöngyház-
színűre festi és érdekli a pelenkázós szex.
Szerintetetek van ilyen? Ha igen, írjon E-mailcímet, hogy fel tudjuk venni a beszélgetés fonalát.
Az én történetem nem koleszos és nem nevezném homoszexnek sem (bár nem tudom), lényeg az hogy én heteró vagyok.
A dolog annyiból állt, hogy a legjobb haverom, barátom aki szintén heteró kitalálta hogy legalább egyszer az életben szeretné kipróbálni az orális érintkezést egy pasival. Mint elmondta, régóta elmélkedett már ezen, hogy milyen lehet, önmagának sem tudta megmagyarázni miért kívánja ezt. És mivel ez nagyon kényes téma, fontos a diszkréció és a bizalom, idegennel úgysem találkozna, így konkrétan rám gondolt, azaz engem szeretne leszopni. Biztosra vettem hogy egy rossz vicc az egész, de bizonygatta hogy nem az. Próbáltam udvariasan elutasítani mondván, hogy tőlem távol áll az ilyesmi, de a baráti segítségnyújtás szellemében elméletileg csak rádumált. Mai napig nem értem hogy, de aztán csak sikerült meggyőznie arról hogy egyzsr kibírom, senki nem tudja meg.
Megbeszéltük hogy néhány nap múlva megvalósítjuk. Én nem is tudtam eldönteni minek örülnék jobban, ha tetszene neki vagy ha nem. Mert ha bejön neki, lehet máskor is jön a hülyeségével, ha nem, akkor presztizskérdés nekem, hogy netán béna voltam. És aggódtam is hogy esetleg kitudódik, lebukunk vagy valami.
Mindegy, pár napig böjtöltettem előtte hogy jó sok jöjjön, mert az az igazi férfias ha tetemes a mennyiség.
Eljött a nap, le lett szervezve, erre hozott egy bilincset. Na, mondom ezzel mi a terv? Azt mondta, hogy Ő letérdel, bilincseljem hátra a kezét és úgy képzelné a dolgot. Nekem semmivel nem kell törődnöm, csak bánjak úgy vele mintha csaj lenne és ne csináljak gondot magamnak.
Már láttam hogy ez nem normális, de belegondoltam, hogy ha rajta a bilincs legalább nem tudja fogdosni a farkam, sem a seggem markolászni ami újabb lelki problémákat okozna, így csak legyintettem hogy jó. Viszont mondtam, hogy akkor tudom jobban elképzelni hogy csaj ha lekapcsoljuk a villanyt. Ez így is volt. Lezuhanyoztam, furcsa érzés volt a szitu, de letérdelt előttem hátrabilincselt kézzel és óvatosan a szájába tettem. Tudom meghatódott ettől. Lassan mozgattam a fejét, hol csípőből segítettem ahogy illik, jól bírta a dolgokat. A végén már kissé begyorsítottam, nem bírtam ki hogy ne rángassam be a fejét. Gondoltam max. nem kéri többet ha nem tetszik. Végül beteljesedett a dolog, kapott rendesen. :) Azt mondta hogy kifejezetten élvezte ezt a megalázott szerepet, tetszett neki a szitu, örült hogy megvalósult.
A történetem onnan indul, hogy haveromat felvették a főiskolára, koleszt is kapott. Meghívott, hogy ünnepeljük meg. A kolesz társalkodójában néhány évfolyamtársát, és néhány felsőéves diákot is megismertem. Este nyakunkba vettük a várost, és vendéglőből vendéglőbe mentünk. Persze volt, pohár picoló, korsó, és minden... Éjszaka tértünk haza a koleszba kicsit elázva. Egyikünk felvetett, hogy tusoljunk le. A zuhanyzó a folyóson volt 3-3 zuhany egymással szemben közöttük válaszfal. Eből adódóan a szemben állók takarás nélkül voltak. Velem szemben ketten zuhanyoztak. Hogy mekkore húscerkák, micsoda popók, logó tökök aaaaaah!! Aztán láttam, hogy az egyik farka félkemény, majd lett egy kis maszti. Az egyik kiabált itt van a mobilom vegyél fel, ezt osszuk meg mindenkivel. Megtörtént!
Élvezettel olvasom a történeteket.Nem tagadom felizgat és játszok közbe magammal.Jó pár ével ezelöt én is kiprobáltam a 69-t egy jó átmulatott éjszaka után.E sok történet olvasása közbe eszembe jutott mi lenne,ha az anált is kiprobálnám.A csajok tudják élvezni,rossz nem lehet.Esz a kiváncsiság.A 69 annak idején furcsa volt,de izgató.Azota nem probáltam,de nem véletlen kerültem erre az oldalra.Szeretném mégegyszer legalább átárezni mikor szopok,szopnak.
A valóság az, hogy nem minden történet végződik "csattanóval". Az a kisebbik része. A vonaton, a BKV-n utazva, a boltban, vagy épp a koleszban sokszor csak egy-egy pillantás, vagy ráeszmélés jut, hogy "jé, hát te is?"... Néha mélyebb nyomot hagy az ember lelkében egy ilyen izgalmas helyzet, mint a konkrét testi élmény.
Na, erről jutott eszembe az alábbi történet.
Történt tehát egyszer, hogy a (tán éppen nagykorúvá vált) gyermekemmel betértem egy ruházati szaküzletbe néhány ruhadarab beszerzése érdekében. Ahogy az nyilvános helyeken máskor is lenni szokott, – a cuccok válogatása közben – néhány pillantást vetettem oldalirányba is, ha feltűnt a közelben egy-egy jóvágású fiú vagy férfiember. Csak semmi feltűnés, lehetőleg mindössze egy-két közömbös pillantás. Legalább ennyi jusson. Hosszas keresgélés után valahára sikerült kiválasztani a göncöket, irány a pénztár. A pénztárpultnál sorban állás közben fecsegünk a gyerekkel. Közben meglátom a pénztárost, fiatal, húsz-huszonkét év körüli fiú. Jól néz ki, így néhány méterről. Sorra kerülünk végre, az árukat a pultra rakom. A pénztáros srác közelről még vonzóbbnak tűnik, arcvonásai szabályosak, bőre egy picit kreolos. Kissé borostás álla szögletes, éppen annyira, hogy férfias legyen. Szeme – a fénycsövekből áradó műfényben – feketének látszik. (Bevallom, útálom az ablaktalan boltok fénycső-fényáradatát és/vagy fénycső-félhomályát.) A fiú haja rövid, sötét, kissé hullámos, rendezetlen, majdnem kócos, zselé nélkül. Inge felső (két?) gombja nyitva, néhány szőrszál kunkorodik elő. Alkarja is szőrös. (Gyengém a férfias szőrzet, ha már nekem kevés jutott belőle. Hm, milyen lehet az ing alatt? sűrű bozont, ritkás, vagy csak néhány szőrszál? Megragadok a számomra legszimpatikusabbnál: mellkasa elég erősen szőrös, lefelé a hasa felé elvékonyodó csíkban folytatódik a szőrzet... talán.) Egy pillantással végigmérem a srácot, kedvesen rámosolyogva köszönök („jó estét!”) aztán elkapom arcáról bámész tekintetemet, nehogy már azt higgye, hogy fixírozom. A pulton feléje csúsztatom a ruhákat egy kedves hangsúlyú, udvarias félmondat kíséretében. (Efféle kedvesség nem csak speciálisan ennek a srácnak szól, valami barátságos gesztus szinte minden eladónak és pénztárosnak stb. jár tőlem, mert rühellem, amikor a vevő a saját kényelmi tartozékának tekinti őket és átnéz rajtuk.) Közben megint ránézek a srácra, visszanéz rám, a szemembe. Tekintetétől most már kiver a víz. Elhessentem a nagyon is kellemes gondolatot, hogy tán rám, mint férfira nézett (ó nem, biztos tévedek, nem nekem szól a szembenézés, nem is nézett rám...). Kézbe veszi, megvizslatja az első ruhadarabot, elmosolyodik, ezzel a mosollyal tekintetét megint rám emeli. Muszáj kimondani: nagyon vonzó, jóképű a srác. Belül megremegek az izgalomtól, de tovább kétkedek (Ááá, biztos félreértem, nem is engem vett észre, hanem mögém néz, és különben is, biztosan csak automata egyenmosoly). Ő azonban mosollyal az ajkain rám néz, nem másra. Sőt, már úgy érzem, nem is rám, hanem belém néz, a szememen keresztül, világító fekete szemével. Egymás után megmarkolja a pulton heverő ruhadarabokat, beszkenneli a vonalkódokat. Nem kapkod, mindegyik darab után újra és újra a szemembe néz, gyönyörű ajkain mosoly játszik. (Nem értem és továbbra is alig akarom hinni. Nem vagyok én vonzó, hogyan volna lehetséges, hogy ez a fiú mégis...?) Éget a pillantása, a mosolyból pedig egyszer csak a fogai is kivillannak. Gyönyörű, fehér fogsor. Próbálom a tekintetemet elvonszolni róla és a pultra vagy valahová a háttérbe szegezni... nemigen sikerül. Arcáról, borostájáról, szájáról, mellszőreiről alig bírom el-elkapni a pillantásomat. Feladom a küzdelmet, bámulom a fiút. Mindent, ami látszik belőle. Egy másodpercre hátrébb lép, a pult takarásából a slicc is láthatóvá válik. Micsoda domborúság, óóó... Gyerekem mellettem, de kissé hátrébb áll, arcomat nem láthatja. Nyújtom a bankkártyát. A fiú – minden feltűnést kerülve, de mégis – úgy veszi el, hogy néhány ujjunk összeér. Édes, varázslatos, forró érintés, összerezzenek. Rettenetesen közhelyes, de erre a szituációra sajnos semmi nem illik jobban: mintha áramütés ért volna az ujjaimon. (Jajj, milyen lenne, ha az arcomat érné az érintés...? Hű, mi is a PIN-kódom?) A bankkártyát úgy adja vissza, hogy tenyerén nyújtja, muszáj legyen a kezünknek megint érintkezni. Kezére és a szemébe pillantok. Nyitott tenyere fölfelé néz, rajta a kártya. Nyilván csak úgy tudom elvenni, hogy a kártyára – és ezzel egyúttal a tenyerére – rásimítok a tenyeremmel, hüvelykujjammal pedig alulról is végigsimítom ujjait, hiszen különben leesne a kártya a pultra. Gyönyörű pillanat, forrón erotikus érintés. (...Ha az arcomat cirógatná, óó...) De a pillanat – sajnos – nem tart soká. A ruhákat szatyorba teszi, átadja – kezünk „váratlanul” még egyszer, utoljára összeér. Ez már szinte fájdalmas. Egy búcsúzó szemvillantásban összeakad a tekintetünk. Lassan lesütöm a szemem, megfordulok és elindulok a bolt kijárata felé. A szatyrot átpasszolom a mellettem lépdelő gyerekemnek. Laza természetességgel, közömbös arckifejezéssel sétálok, bízom benne, hogy a kavargó érzésekből semmi nem látszik.
Néhány lépés után gyermekem kíváncsian néz rám, s diszkréten, halkan, gyanútlan érdeklődéssel megszólal:
– Apa, te ismered ezt a pénztárost? – az igazsághoz tartozik, hogy munkám miatt sok embert ismerek, tehát nem ritkaság, hogy a család számára idegenek rámköszönnek, rámmosolyognak, szinte bárhol. Családom ezzel elég régen megtanult együttélni.
– Most láttam először. Miért? – válaszolom őszintén.
– Úgy nézett rád, mint ha ismerne és kedvelne téged.
– Tényleg? Nem vettem észre. – fejemet hátrafordítom, még egy (utolsó utáni) pillantást vetek a pénztár felé, mint ha most akarnám először megnézni az arcot, pedig valójában egy kétségbeesett búcsúpillantás. A pénztáros fiú visszanéz utánam, talán várakozó tekintettel. – Nem. Nem emlékszem rá, hogy valaha láttam volna. – bólintok magabiztosan.
érdemes ide vissza-visszatérni, ha írásaidat olvashatjuk.
A kilátós történetet nem csak egyszer ízlelgettem végig. Megragadott a sztori is, a stílus is, a történet fonalának alakítása, színezése is; olvasás közben látom magam előtt az eseménysort. Egy apróság, ami talán csak számomra fontos. Engem megakaszt egy picit a történet követésében, hogy az időbeliségről nem tudunk: kb. hány évesek voltatok, és most mekkora távlatból mondod azt, hogy „Ma is megmosolygom a történteket...”
De most elsősorban írásod bevezető része miatt ültem a gép elé. Eltöprengtem, mennyire kevéssé jelenik meg itt az a szempont, amelyet fölvázoltál első soraidban. Erről aztán eszembe jutott egy rövidke plátói történet az életemből. Ilyesfélék nyilván előfordultak máskor is (ahogy Te is írod), de az ott és akkor kialakult sajátos helyzet külön izgalmassá és emlékezetessé tette az eseményt. Egyébként, amit a bevezetőben kérdésként fogalmaztál meg, abban nekem magamnak nincs kompetenciám, a következő történetből kiderül, miért.
A valóság az, hogy nem minden történet végződik "csattanóval". Az a kisebbik része. A vonaton, a BKV-n utazva, a boltban, vagy épp a koleszban sokszor csak egy-egy pillantás, vagy ráeszmélés jut hogy "jé, hát te is?". Vagy jobb esetben egy cetli telefonszámmal, meg egy kedves mosollyal… Néha mélyebb nyomot hagy az ember lelkében egy ilyen izgalmas helyzet, mint a konkrét testi élmény. Persze az fölöttébb érdekes, hogy ezek döntő többsége akkor történik, amikor épp kapcsolatban vagy, és nem keresed. Amikor egyedül vagy, és keresnéd olyankor a kutya se néz meg… :-( Én legalábbis ezt tapasztaltam. Szerintetek is?
És hogy a többiek se haragudjanak meg rám:
Magyarország egyik ismert üdülő-, és fürdővárosában szerettünk volna tölteni pár napot Gáborral. Az első nap délelőttre fürdőzést, a délutánra pedig egy sétát terveztünk. Szerettük ezt a helyet, mert mindketten jártunk már itt gyerekként külön-külön is, mikor még nem ismertük egymást.
A fürdőben, mint két haver kellemesen beszélgettünk el a hozzánk csapódott lányokkal. Ma is megmosolygom a történteket, ha eszembe jut, hogy megadták nekünk a telefonszámukat. Ha tudták volna... Szeretek lányokkal beszélgetni, bár haverkodni sokkal könnyebb úgy, ha tudják, hogy ugyanabban a csapatban játszunk. :-)
A fürdőzés után kettesben indultunk kirándulni. Gábor vadítóan nézett ki. Felsőtestének napbarnította kontúrjait láttatni engedte a fentebb hanyagul be nem gombolt inge, fehér halásznadrágja alól kikandikált a férfiasan izmos vádlija. Beszélgetés közben bátortalanul, hogy mások ne sejthessék - bele-belenéztem azokba a világítóan kék szemekbe, melyekben ott kavargott a férfiasság, és titokzatosság békés tengere. Tudtam, hogy milliószor nézhetem, mártózhatom meg benne, akkor sem fejthetem meg, mindig titok marad számomra. Titok, hogy hogyan létezhet a világon ilyen vonzó fiú, és az is, hogy miért vagyok olyan szerencsés, hogy pont engem választott?
A kis várost békésen zöldellő erdő öleli körül. Felette a lustán elterülő domboldalon egy bolondosan kanyargó utca folytatásában található meg a párezres kis település egyik nevezetes pontja: a kilátó. Gyerekkori emlékeim alapján itt ugyan csodálatos a panoráma, de rémisztően magas az építmény (legalábbis nekem). Jó idő esetén tisztán látható a város, a közeli tó, illetve a dimbes-dombosnak becézett megye vidéke (talán a Balaton is?). A kilátó tövében egy borozó üzemel. Innen kellemes sétautak vezetnek a parkerdő területére. Nem is értettem Gáboromnak miért volt olyan sürgős ide a séta, mivel úgy tudtam, hogy a borozó csak időszakosan van nyitva. Most is nagy eséllyel zárva kellett lennie a városban tartott ünnepség miatt.
Mivel alapesetben félős vagyok, így magabiztosan nyugtáztam, hogy itt aztán nem fog történni semmi „olyan”. Feltűnhetett volna az izgatottan csillogó szempár... A kilátó tövében konstatáltam, hogy bár a borozó tényleg zárva van, de legalább emberek sincsenek. Teljesen kihalt környék fogadott minket, mert mindenki a belvárosban meghirdetett rendezvényen volt. Ennek kifejezetten örültem, mert arra gondoltam, hogy a napnyugtát kettesben tölthetjük el.
Lassan haladtunk felfelé a lépcsőn. Minél feljebb voltunk, annál rosszabbul kezdtem érezni magam, mert előjött az a fránya tériszonyom. A végén már úgy kapaszkodtam a korlátba, mint a vizes macska a faágba az árvíz idején. A büszkeségem nem engedte azt mondani, hogy "bocs rettenetesen megijedtem, mi lenne, ha most azonnal visszafordulnánk". Próbáltam tehát megjátszott magabiztossággal továbbhaladni. Nem nevetett ki, és úgy tett, mintha észre se venné. Ismert már.
A legfelső negyedik szintre érve hirtelen ölelt magához. Megijedtem, hogy mi lesz, ha valaki észrevesz minket, ezért eltoltam magamtól. - Érzem, hogy remegsz. Talán most már nem félsz annyira? - kérdezte pimaszul mosolyogva. - Nincs semmi bajom, dehogy félek! Itt viszont nem történhet semmi "olyan"... - válaszoltam megszeppenve. Sikertelenül próbáltam jobb belátásra bírni, mert azonnal megcsókolt. Engem mindig egekbe röpít a mézédesen bűnös érzés, ha fiúval csókolózom. Most ezt tetézte az, hogy mindez nem a négy fal között, hanem "az egész világ fölött" történt. - Csak ketten vagyunk - mondta, miközben határozottan megragadott. - De én itt nem... - próbáltam volna magyarázkodni, de ekkor újabb csókjával ismét elnémított. A kis aljas tudta, hogy ezzel kegyetlenül fel tud izgatni, és el tud csábítani. Féltem ugyan a lebukástól, de felkorbácsolta a vágyaimat az a tudat, hogy olyan dolgot teszek, amit nem szabad. A tiltott gyümölcs mindig édesebb, és ennek az édességnek nem tudtam ellenállni. Mindig elérte, amit akart. Most is. Átadtam magam az érzésnek, és élveztem, ahogy örvényként magába ránt. Alig kaptam levegőt, mikor a szemembe nézve határozottam megmarkolta az ekkor már ágaskodó farkam. Aztán megcsókolta a nyakam. Észveszejtő gyorsasággal kezdte verni a farkam, és közben végig a szemembe nézett. Tudta, hogy ezzel zavarba hoz, és ezt különösen élvezte. Belenyalt a fülembe, én pedig csak vonaglottam a kéjes szorításban. Rettenetesen zavart, de ugyanakkor fel is izgatott ez a kiszolgáltatott helyzet. Nem tudom mennyi ideig tartott ez a mennyei állapot. Mintha megállt volna az idő. Nyitott szemmel kémleltem a környezetet, nem jön e valaki. Helyesebben mondva próbáltam - de figyelni nem tudtam, mert elborította a testem a kéj. Remegtem, de nem tudtam, hogy a lebukástól való félelem, vagy az izgatottság miatt. Kapkodtam a levegőt, és hirtelen, minden átmenet nélkül egyik pillanatról a másikra villámgyorsan közeledni kezdtem a csúcsponthoz. Észrevette, és még erősebben markolt meg, aztán hirtelen megharapta a fülcimpámat. Elkezdtem remegni, mert ezzel átlökött azon a láthatatlan határon, ahonnan már nincs visszaút. A csúcspontra repített. Csak ezt várta, és rögtön bekapta a farkam. El akartam tolni, de nem engedett, hiába tiltakoztam. Alig kaptam levegőt, és úgy hörögtem, mintha fojtogatnának, miközben a szájába élveztem. A nagy részét lenyelte, kicsi részét a szájában hagyva csókolt meg. Még korábban alakult ki ez a hagyomány, és a közös "pervink" lett.
Akkor ott sajnos viszonozni nem tudtam neki ezt a kedvességet, mert az idő miatt el kellett indultunk. Az ég nagyon felhős lett, így a napnyugtanézés is elmaradt. Nem értünk időben a szállásra, már útközben eleredt az eső. Úgy néztünk ki, mint az ázott ürgék, mire fedett helyre értünk. Ma is emlékszem hányan bosszankodtak a félemaradt rendezvény miatt, mi pedig csak mosolyogtunk magunkban. Azóta is jó emlékkel gondolok a történtekre, és nem a tériszony jut eszembe, ha arról a fürdőhelyi kilátóról hallok...
Még 15 voltam, amikor az egyik nap estefelé, a kolitársam (ketten voltunk a szobában) takaró alatt feküdt és nyögéseket adott ki magából, meg verte is a szerszámát.
Én úgy viselkedtem mint aki tudomást sem vesz a dologról, bár már a gondolattól felált az enyém is ,gondolkozdtam, milyen lehet egy velem korabeli fiúval csinálni. Néztem, meredt szememmel, és megszólított nem akarok e mellé feküdni? Én melléfeküdtem, és hangosan felnevettett, és kérdezte: "ruhástól?" . Rajta nem volt semmi, én meg annyira zavarban voltam, köpni nyelni nem tudtam. Nem is kellet semmit sem csinálni, mert Ő mindent levetetett rólam. Amikor az alsógyatya is lekerült, elkezdte lazán, nagyon nagyon lassan nyalni, majd szopni a farkam, nekem 15 cm volt, neki is kb ugyanekkora. Ez körülbelül 15 percig ment, utána egymásra feküdtünk, és hevesen smárolni kezdtünk :) . Ezután következett az igazán jó része, ő kérte, hogy 69-ben folytassuk tovább. Nem tudtam ellenálni, hisz már láttam a farkán, hogy van rajta egy kis előváladék, és tudtam nem kel sokat erőlködnöm hamar el fog élvezni. Nem igy volt. még legalább 15 óráig szoptam, és utána egy hatalmasat a számba lövelt, nem tudtam reagálni, a szám habzott a spermájától. :) Nagyon jó íze volt de nem nyeltem le :).
Utána finoman kérte hogy ujjazam meg, megtettem, és lazán beledugtam a farkam a lukába, hatalmas érzés volt. Több mint fél óráig dugtam, és közbe smároltunk is, és hatalmas érzés volt. Ez volt a legszebb estém, neki is nagyon tetszett. Ez alkalom után, már csak hetente tettünk ilyet, de nem bántuk meg. :)
Remélem tetszett, most 18 vagyok, ha esetleg valaki szeretne többet. Irjon :)
köszönjük a lírai hangú, irodalmi igényű történetet, nagyon jó volt olvasni. Nekem 19. századi francia szerzők művei jutottak róla eszembe, de nem vagyok irodalmár.
És persze, további történeteidet is szívesen fogadjuk, írásod szerint "sok szép dolog" jut eszedbe, amelyek megtörténtek veled.
Sok szép történetet olvastam itt, amiért nagyon hálás vagyok nektek. Amikor elér az álmatlanság (mint most is, az első szabadnapom előtti estén), mindig felugrok ide olvasgatni. Közben sok szép dolog jut eszembe, ami velem is megtörtént. Ha megengeditek megosztanám veletek az egyiket.
Bár "olyan" csattanó nincs a végén, de azért remélem nem fogtok rám nagyon haragudni.
Nehezen indultak az iskolás napjaim. Kedvetlenül keltem fel, és csigalassúsággal készültem el reggelenként.
Volt azonban valami, ami ilyenkor a napjaimat szebbé tette. Pontosabban valaki: Attila, aki az osztálytársam, és a legjobb barátom volt. Nekem talán többet is jelentett egyszerű barátnál. Az a barna hajú, barna szemű fiú volt, akinek a mosolya mindig felvillanyozott.
Sokan mondják azt, hogy a kék szem a legszebb, a barna pedig átlagos, unalmas. Nem tudom ti hogy vagytok vele, nekem a zsánereim mindig is a barna szemű fiúk voltak. Van annak egy speciális, ritka, õzike barna változata. Egy olyan fajta szempár, amibe ha belenéz az ember, akkor elveszik... Rögtön elolvadok, ha egy helyes srác ilyen szemekkel pillant rám. Attilának is ilyen tekintete volt.
Folyton együtt lógtunk az iskolában, és a tanulmányi szünetek alatt is, mivel viszonylag közel laktunk egymáshoz. Rengeteg gyerekes kalandunk volt együtt. Gyakran csak "kettesben bandáztunk". Szerettem a közös pillanatokat, de főleg a közös napozásokat. Levette a pólóját, és csak rövidnadrágban pihegett. Csukott szemmel, a hátán feküdt, kezével a nyakszirtje alatt, és élvezte a napsütést. A csendet soha sem törtem meg miközben magamba szívtam a teste látványát. Néztem az arcát, majd haladtam egyre lejjebb. Az orrán át vette a levegőt, lassan, nyugodtan. A mellkasa alig emelkedett, miközben a sportos lábait szétvetve pihegett.
Úgy éreztem izzott a levegő, ha együtt voltunk. Akkor még nem volt elég bátorságom hozzá, hogy komolyabban közeledjek. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit is érzek, vagy mit is akarok pontosan. Nem tudom mi vonzott annyira benne, csak azt tudtam, hogy vele akarok lenni. Úgy éreztem, mintha idõnként kétértelmû jeleket küldött volna felém, vagy játszott volna velem. Soha sem tudtam, hogy pontosan hányadán is álltunk egymással.
Bár éreztem ezt a vibrálást, nem mertem nagyon konkrétan próbálkozni. Lehet, hogy ezért csak hülyéskedésnek fogta fel a gyenge közeledési próbálkozásaimat. Nem történt köztünk semmi sem akkor, sem később. Az életemet viszont mégis befolyásolta, mert ő volt az első fiú, aki nagyon sokat jelentett számomra.
Sajnos külön középiskolába, más közösségbe kerültünk, és bár tartottuk a kapcsolatot, lassan, észrevétlenül egyre távolabb kerültünk egymástól. A kapcsolatunk mára már teljesen megszakadt. Ha közös ismerőssel találkozom, mindig utánakérdezek, hogy mi van vele. Tudok róla, hogy voltak hosszabb-rövidebb ideig barátnõi (de inkább rövidebb ideig). Mintha nem találná a helyét, most is egyedül van. Nekem vele ellentétben sikerült megtalálnom az utam, de az már egy másik történet...
