Nem tudom milyen tanácsot vársz, a magam részéről csak azt látom, hogy túlzottan önfeláldozó vagy. Megértem és beleérzek, 30 év munkáját kidobni az ablakon nem egyszerű. De erre te is rá fogsz menni és ahhoz még fiatal vagy. Igen, nincs isten, hogy cserbenhagyjam a férjem, 33 év alatt viszont én szinte csak jót kaptam tőle. Rólad ez nem mondható el. Sajnálom és tudom, hogy nehéz helyzetben vagy, de addig amíg nem látja be, hogy probléma van vele sokat nem fogsz tudni neki segíteni. Én már adtam egy tanácsot, sajnos többet nem tudok. Ne általánosíts, nekem kijutott két nagyon jó pszichiáter, egyik se a pénzre ment és sokat köszönhetek nekik.
Köszönöm Nektek, hogy időt szántok az én problémámra! Nincs senki, akivel megtudnám beszélni. Jó kérdés az, hogy miért vagyok még vele? Ápolónő a szakmám, rengeteg fél béna embert, etettem, itattam elláttam és tettem tisztába a szarból, idegeneket ápoltam, segítettem őket lelkileg is hosszú ideig. A férjem mindennél jobban szerettem, 2 gyerekem apja, 30 éve a férjem. BETEG. Lelki beteg. Idegeneknek segítek, őt meg hagyjam cserben? Ez nekem nem megy. Valahol tudtam, hogy valamilyen szinten sérült mikor megismerkedtem vele, tudtam min ment keresztül. Nem semmi volt. Mellé álltam, segítettem, helyre tettem. Nagyon szeretett, ha elhagytam volna végleg tönkre tettem volna. Nem bírta volna ki, ha elhagyom. Később ugyan, de én is nagyon megszerettem, de akkor már semmi lelki sérülés nem látszott rajta. Építkeztünk, jöttek a gyerekek, vállalkoztunk, hiteleket fizettünk, előttünk volt a világ és mi csak dolgoztunk és örültünk a sikereknek. Akkor maradozott el, akkor járt a nőhöz és ivott utána, hogy nekem eszembe se jusson ő hol volt. Persze hogy azt hittem a kocsmába. Akkor kezdett el szóban meg meg bántani. Minél többet ment a nőhöz, annál többet ivott és egyre több mindenért engem okolt, vádolt. Mire lebuktak, alkoholista lett. Írtam, elvonókúra, pszichológus, gyógyszerek, hízás, depresszió. Csalódtam a pszichiáter orvosokban, csak a pénzre mennek, de nem segítettek. Úgy oldottuk meg, hogy rengeteget beszélgettünk és elkezdtünk nagyon sokat utazni. Gyógyszereket elhagyta és kaptam csodás kb 8 évet. Boldog voltam, mert megérte. Kinek segítsek, ha nem a férjemnek? Tudom milyen nehéz és kemény volt és most újra ott vagyunk, ahol anó. Félek, hogy még egyszer végig csináljam. De büszke is vagyok arra, hogy egyszer már sikerült. Lelkiismeret furdalásom lenne örökre, ha csak úgy feladnám és elválnánk. Tudom végleg elzüllene. Sokat olvastam. Írják azt is ezek játszmák. Házassági játszmák, ahol én megmentő és áldozat is vagyok egyben. Ha elmennék az nagyon egyszerű lenne. Viszont akkor értelmetlenné válna 30 évnyi kemény munka, a sok küzdés és lemondás. Lelkiismeret furdalásom lenne, mert tudnám, hogy mint ember vége lenne. Lesüllyedne a alkoholba és ami nála maradna, mind mind eladná filléreké. Ezért dolgoztunk ennyit? Tudom nem minden a pénz, az anyagi javak, de én is érzékeny lelkű, empátiás ember vagyok, nem tudom végig tudnám-e nézni a leépülését lelki sérülés nélkül. Amíg élek okolnám magam, miért hagytam, el miért hagytam leépülni. Tudom lelki beteg és képtelen vagyok elhagyni. Most pedig írhatjátok, hogy akkor szenvedjek! Nem szenvedni akarok, megérteni és segíteni, hátha lenne újból legalább 8 csodás évünk megint. Erre írhatjátok, hogy akkor bíztatás várok! Nem hiszem, hogy azt, de valamilyen tanácsot jó lenne kapni! Köszönöm, ha írtok.
Egyetértek az előttem szólóval. De az írásodból szép lassan kiderül, hogy a férjed egész életében pszichésen beteg volt. A kezeléseket nem lett volna szabad abbahagyni és ez csak szerintem is rosszabb lesz. A gyógyulás ott kezdődik ha az ember maga ismeri fel ,hogy baj van. Ha ő hárít megette a fene az egészet. És még erre jön az ivás....őszintén szólva nem értelek miért maradtál ezzel az emberrel, de a másik oldalon pedig csodállak, hogy szereted a mai napig és segíteni szeretnél még ennyi bántás után is neki. Egykorúak vagyunk, 33 éve élek a férjemmel, az ember sokat megbocsát, de van egy határ. Mostanra óriási nagy szeretetben kellene várnotok idősödő napjaitokat és nem így szenvedni. Eléggé elkeserítő a helyzeted, megértelek, de azt nem miért tűrtél eddig.
Egyébként nem gondolom, hogy emögött látens homoszexualitás lenne. Talán első lépésben felkereshetnél te egy pszichiátert, vajon ő mit mond erre az egészre. Nem gondoltál még erre?
Láttam ilyen hasonló helyzetet, bár az alapbetegség "tünetei" mások voltak, ott a csajozás és szélhámoskodás ment ezerrel, asszony meg szenvedett meg tűrt, mint te. Lényeg a lényeg, a doki akkor azt mondta, hogy ez már csak rosszabb lesz a kezelés ellenére is. Az is lett és válás lett a vége. Utólag a szenvedő fél nagyon megbánta az "elpazarolt" éveket. Vagy feláldozod magad és tűrsz amíg még tolerálható dolgok történnek és később lépsz, vagy egy alapos helyzetet tisztázó megbeszélés után rögtön... Minél előbb, annál jobb, de ez csak az én véleményem. Egyedül is jobb, mint állandóan terrorban élni és a többi meg majd jön magától.
Pár napja olvastam ezt a látens dolgot és az emlékezeteimből rakom össze felé a dolgokat. 17 évesen volt egy motorbalesete, ahol az utasa, a legjobb barátja meghalt. 7 hónapot ült Tökölön a fiatalkorúaknál. Szabadulása után jöttünk össze. Beszéltünk a buzikról, ott is volt a zárkájában. Ő tagadta, hogy lett volna ilyen kalandja, de arról hogy azok hogyan simogatták egymást és miket csináltak mesélt, de mint kívül álló, mert ott volt egy cellában velük. Eltelt jó pár év és jelentkezett nála a személyiség zavar. 38 évesen összekeveredett egy 10 évvel idősebb nővel. Sokáig járt hozzá. 3 faluban mindenki tudott róla, hogy sokat vannak együtt, de nekem senki sem szólt, de lebuktak. Tagadta, hogy testi kapcsolat lett volna közöttük, azt mondta lelki társak voltak egymásnak csak beszélgettek. Akkor mindennaposak voltak köztünk a veszekedések és mindig ő produkálta ki, mert az volt az indok, hogy összevesztünk és azért ment el otthonról, én meg haragudtam, nem kerestem. Mindig berúgott olyankor, napi szinten. Mikor kiderült megbeszéltük és újra normálisan éltünk. Elment elvonókúrára, járt pszichiáterhez. Az mondta személyiség zavara van. Segítettem neki talpra állni, elment az életünkből rá 4 év, de szerintem megérte. Ez 1998 és 2002-ben volt. Mostanra megint oda jutottunk, hogy nagyok a bajok és a tetejében, újra beszélget az akkori asszonnyal. Lebuktak. De értsem meg nem csalt meg, nem feküdt le vele, miért baj az, hogy ő beszélget? Ha elé veszem, vagy beszélünk róla ő van megsértődve, mert én piszkálom, holott ő semmi rosszat nem tett, nem csalt meg, csak beszélgettek. Megmondom őszintén jól esett, mikor azt mondtad nője van. Írtam is jó lenne, ha az lenne a dologban, az még meg is nyugtatna. De szerintem tényleg nem feküdt le vele, ebben igazat mond, bár tévednék! Neki ez olyan figyelem felhívás, mert küszködik belülről magával, ön igazolás képen van a nő a képben. Nagyok a bajok a lelkében. Tudom orvos, tudom gyógyszer. Egyszer már végig csináltuk. A hülye dilibogyóktól hízott 30 kilót, a szerszáma nem állt fel és még jobban lelki beteg, azaz súlyos depressziós is lett. Ezt az utat nem akarom még egyszer végig járni. Kell lenni más megoldásnak, de azt ne írd, hogy üssem agyon!
Köszönöm, hogy írsz és válaszolsz. Megnyugtat. Nagyon egyedül vagyok a gondolataimmal. Írok akkor egy egy kicsit hosszabban. Én tudok róla, hogy vannak homokosok, de erről, hogy valaki látens, azaz elnyomja magában, ilyen is van, pár napja olvastam véletlenül. A férjemre illik az a leírás. Szóban elítéli a buzikat, de lelke mélyén meg arra vágyik és hiába szeret, meg jókat szexelünk, szex után érzi, hogy ő mégsem erre vágyik és hogy nem azt kapta, ezért én olyankor takarodjak, mert miattam nem lehet az, aki belülről valójában. Akkor gyűlöl, útban vagyok. 50 évesek vagyunk, mi estére már elfáradunk, délelőtt szoktunk szeretkezni. Aznap próbál egész nap kerülni, de estére már annyira feszült, hogy az alkoholhoz nyúl. Na attól lesz bátor, akkor megelevenedik a nyelve. Akkor nem is lehet a szeme elé kerülni, olyankor mindig, minden vagyok. Üvölti éjjel, hogy én őt becsapom, hogy hazug vagyok, de ezt ő magáról érzi, csak rám vetíti ki. Pár órát ordít és ha lenyugodott elalszik. Ha másnap beszélünk róla, mindig azt mondja nem emlékszik miket mondott, de megbánás nincs benne soha, biztos én hergeltem fel azt mondja, ha tudom, hogy ivott ne szóljak hozzá. Igen, évek óta feljövök az emeletre és nem is lát, de akkor is az van, amit ő mond, nem lehet meggyőzni. Elmondom miket ordított és úgy csinál, mintha semmi sem történt volna. Valahogy ezért is nem vettem eddig komolyan, de mindig is mondtam, borban van az igazság, te akkor ezt érzed és akkor komolyan is gondolod, amiket a fejemhez vágsz. Másnap nyoma sincs ennek, de megbánásnak, egy bocsánatkérésnek sem. Mintha nem történt volna semmit, ivott és berúgott, kialudta magát és mennek a napok, mintha semmi sem történt volna. Csináljuk a mindennapi dolgainkat, elvagyunk. Eltelik pár nap, szex és folytatódik elölről. Jó így ismeretlenül panaszkodni, mert élőben már azt sem merek. Mindig én kaptam. Minek vagyok vele? Én ezt nem tűrném, már elváltam volna. De nagy szerelem volt a miénk 4 évig udvarolt, építkeztünk, sikeresek voltunk a munkánkban, együtt dolgoztunk, vállalkozásaink voltak. Utazgatunk rengeteget, kívülről mindenki azt hiszi mennyire boldogok vagyunk. Igaz azok vagyunk, kivéve azt a 4-5 napot egy hónapban, amikor szexelünk. Az maga a gyönyör, de utána csak a bántás megy és már egyre jobban azon van, olyanokat mondjon ami túllépi az előző alkalomkor elhangzottakat. Elválni. Jó kérdés. Szépen, tartalmasan, kényelmesen élünk, meg van mindenünk, hisz ezért dolgoztunk annyit, nincs semmi gondunk, csak a szex utáni alvásig hátralévő órák ne lennének. Eddig valahogy nem vettem komolyan, egyik fülemen be a másikon ki, annak tudtam be hogy ittas, de most már nagyon bánt, fájnak a szavai, mert meghallottam és belegondolok, mit is ordít nekem. Nem elválni és elmenekülni akarok, azt a legkönnyebb, de én inkább szeretném megérteni az okát, és ha az meg van, szeretnék segíteni neki. Ő is szenved, lehet jobban mint én, de ha ez mind belülről jön, hogyan lehetne megoldani. Lehet én vagyok a hülye, hogy lelki betegséget keresek a háttérben, hogy azzal lefedjem a viselkedését és akkor megnyugszom. Lehet...Nem támadni akarom megérteni és segíteni neki, bár azt hiszem ez nem fog menni. Akkor pedig így kell elfogadnom őt, Eddig is elfogadtam, valószínű én változok most, eltűnik belőlem a szerelem, de ő öli ki belőlem. Lehet tényleg válás lesz a vége. Annyi mindenünk meg van, mindent rúgjunk szét, ami egységes és jó? Ő képtelen lenne egyedül élni, de vele rajtam kívül senki sem élne együtt. Öregségünkre bolonduljunk meg? Akkor miért dolgoztunk annyit, semmi értelme nem lenne az eddigi életünknek, munkánknak, ha osztozkodnánk. Nem eldobni kell egymást, megjavítani, ha elromlik valami. Én azt akarom, de megakadtam. Keresem a miérteket, hogy lépni tudjak. Ha tudsz segíts nekem!
Köszönöm! Bár csak így lenne, hogy nője van, akkor meg is nyugodnék, mert egészséges. De engem inkább az idegesít, hogy lelki baja van. Személyiség zavar vagy ilyesmi. Miből gondolod, hogy másik nő? 25 év alatt lebukott volna már. Ha 5-10 napig nincs szex, akkor semmi baja velem, szépen elvagyunk, nem kötözködik, de ha szex volt, akkor őrülté változik, kifordul magából.
Nem tudom mi tévő legyek. Hogyan viselkedjek a férjemmel. Sokat kutakodtam és most oda jutottam talán Látens homoszexuális lenne? Van itt olyan, aki ilyesmi kapcsolatban él és esetleg tudna tanácsot adni? Ez a viselkedés biztosan erre a betegségre utal, vagy ez nem is betegség?
Szeretkezés után gyűlöl a férjem? Nem is titkolja, azt mondja ezt érzi, nem tud ellene mit tenni. Próbálja nem mutatni, de időnként kiadja magából és én hiába tudom, hogy ilyen baja van, van, hogy nem veszek róla tudomást sem, meg sem hallom, de van, hogy vérig sértődöm. Beszélgettünk már róla, és mikor megkérdeztem mit érez aktus után a válasza az volt gyűlölök minden nőt. Most nagyon megsértődtem, nem tudom meg tudom-e bocsájtani neki, azt mondta, inkább kiveri magának minden másnap, mint hogy engem,megb@on. Mondta ezt 6 órával az után, hogy együtt voltunk. 34 éve vagyunk egy pár, elsők voltunk egymás életében és mindketten hűségesek is vagyunk egymáshoz, 2 gyerekünk, 3 unokánk van és szerintem nagyon jó szexualitás van köztünk. Szeretjük, kívánjuk egymást. Soha nem hagyott még kielégítetlenül. Nagy az összhang is 90%-ban egyszerre megyünk el, jó neki is, de sajnálja tőlem azt, hogy jót okozott nekem. Sajnálja tőlem a magját, megbánja, hogy nekem adja, ha értitek. Minta ő attól kevesebb lenne utána. Szeretkezés után ki nem állhat, ott bánt meg ahol csak tud, megölne egy kanál vízben, gyűlöl, másnap már nincs nyoma, szépen elvagyunk. Azt ne tanácsoljátok, hogy hagyjam el, mert szeretem és ő is szeret, de ez lelki baj nála, amit nem tud kezelni. Én megérteni szeretném, meg segíteni neki.
Hát nekem most nagyon a szívembe hatolt. Nem szeretem így, csak mindig az volt bennem, most voltunk csodálatosan együtt , boldog voltam, éltem a szeretete mámorában és amit mondott egyszerűen nem akartam elhinni, mert mást cselekedett és mást mondott. De most már elegem van ebből, nem tudom elengedni a fülem mögött, mert már fáj, de nagyon. Lehet én változtam meg?
1982-ben ismerkedtünk meg, 86-ban volt az esküvőnk. 91-ben született a 2. gyerekünk és én még a szülés után szerelmesedtem be igazán. 2000 környékén szerelmesebb voltam, mint az esküvőnkön, de mostanra már szűnik az érzés, bántanak a szavai, fájnak, mert már meghallom őket. Elmúlt a szerelem vagy most mi van? Nekem rossz az biztos, ilyen még nem volt, múlt vasárnap óta nem szólok hozzá, megbántott, megsértődtem és hiába várom nem jön vissza az érzés, hogy szeretem, akarom. Mi lesz, ha végleg így marad?
Ő nem megy pszichiáterhez, neki nincs semmi baja. Tudja, érzi, de nincs belátása. Nem ismeri el, hogy lelki baja van, neki ez természetes, nekem meg elegem van már a bántásaiból. Lehet én értem be későn, hamarabb kellett volna, de akkor meg nem érdekelt. Így fogadtam el.
Tényleg látens homokos lenne? Ez genetika, akkor így marad. Hogyan éljek tovább vele? Hogy lehet ezt elfogadni? Hogyan közöljem vele, hogy mi van az elméjével, hisz ő sem tudja még mire jutottam a viselkedésének keresésével. Én is 2 napja olvasgatok erről és kétségbe vagyok esve. Tanácsot kérnék, nem letolásokat! Köszönöm
Igazabol en ugy mond jol vagyok tehat nincs magas pulzusom vsak elore agyalok , hogy mi lesz ha ritmus zavarom lesz akkor jon a panik es akkor megint jon a ritmuszavar ilyenkor egybol jonnek haza es itthon megnyugszom. Azota van ez hogy kint dolgoztam es mondom jolvan elmegyek edzeni kiadom a stresszt es nem vittem magammal telefont veletlen. Na mondom igy kit hivok fel ha nem erzem jol magam. Egybol pakoltam a cuccaimat indultam vissza de kb 10 perc mig hazaerek es bepanikoltam. Azota nemnagyon merek messzemenni.Szerintem az agyam elraktarozta igy ezt az infot es mindig igy reagal. Szeretnek kijonni ebbol az egeszbol csak megkell tanulnom mashogy nezni a dolgokra viszont az antidepresszanstol felek mert mi van ha nem talaljak el a megfelelot elsore? Azt mondjak az felerositi a tuneteket eloszor. Na arra nem lennek vevo. Te is szeded?
Új vagyok a topikban , szeretném elmondani mik azok amik a fejemben járnak
Nem lesz egyszerű de leírom.
Anno 17 évesen panikos lettem féltem az estéktől írtak fel nyugtatót de nem kezdtem el szedni végülis fél évig így voltam majd jött egy szerelem és bumm elmúlt.
Utána 10 évig tünetmentes voltam
Kint dolgoztam Ausztriában 3 éve már és nagyon stresszes munkahelyem volt állandó veszekedés arab, szerb munkatársak , vendéglátás heti 6 nap munka havi 250óra .Lefogytam 10 kilót már olyan gondolataim voltak mikor ettem a rizst ,hogy mi lenen ha ez mind gyogyszer lenne. nem is ettem tovább.De nem számoltam le mert jó pénzt fizettek.NEm volt jó ötlet.Telejs kimerültségemben tavaly októberben elvesztettem egy családtagomat és pánikrohamot kaptam onnantól kezdve kezdtem el szorongani mindentől.A legnagyobb baj az volt ,hogy akkor nem mondtam el mik járnak a fejemben nem sírtam ki magam csak örlődtem és örlődtem.
Majd leszámoltam munkahelyemen és 1 hétre rá már szinte az utcára sem mertem lemenni.NAgynehezen hazajottem Magyarba acsaládomhoz és 9 hónapja nem hagytam el a várost.
A baj ott is van ,hogy ugye 3 évet kint voltam szinte sosem voltam itthon nem maradt egy haverom sem.Nincs aki elhívna egyet uditozni vagy beszélgetni.Nem megyek szorakozni nincs kivel nincs hova meg nem is merek.
Nncsen munkám nem tudom magam lekotni szinte azzal fogllakozom mindig ,hogy agyalok ez aprogram.
NAgyon sokat gondolok a halálra.Félek korhazba menni is.
Azzal tisztaban vagyok ,hogy ez nem igy van ahogy gondolom.
Mindig jottem mentem csinaltam a dolgom ha par orat nem tudtam mit csinalni mar fel ala jarkaltam.
Szerettem az emebreket , imadtam beulni egy sorre a kinti haverokkal beszelgetni nevetni.
Elmentem pszichiaterhez de egybol ugy kezdte ,hogy neki csak 19 ig van ideje mert dolga van.Ez nagyon szarul esett mert en eljovok ,hogy kiontsem a lelkem erre mar le is koppintanak.ANnyira nem tetszett a fogadtatás.Nem tudtam beszelnia fajdalmamrol mert szabalyosan ideges lettem ha mar a gondolat is jott a fejembe.mondta ,hogy felir 0.25 os frontint kezdjem el szedni.Attol is nagyon feltem .Szep lassan elkezdtem szedni de nekem nem valt be allandoan ehes voltam tole , faradt ,álmos.Megettem kb 150 darabot de nem nekem talaltak ezt ki.Mondta a pszichiater hogy antidepresszanst akar felirni de azokrol eleg sok rosszat hallottam mar viszont ugy erzem valami kellene.
VAn viszont h avalahol vagyoke s nem figyelek oda telejsen jol vagyok.De ha eszemebjut hogy jajj szarul is lehetnek akkor valszeg ugy is lesz.
Reggel ha felkelek semmi bajom vidaman ebredek de ahogy telika nap ugy huzom le magam a gondolataimmal.
VAn enyhe szivritmuszavarom is amikor panikot kaptam tavaly akkor ettol volt es ha elojon akkor mar agyalok hoyg bajom lesz mi lesz miert van ez miert velem van ez ?Voltam orovosnal azt mondta sokmidnnekinek van iylen nem kell vele foglalkozni.
NEm erzem ugy hogy felesleges vagyok a vilagnak csak felek midnentol szinte.Probalom mindig tagitanai a hataraimat hogy ne ragadjak teljesen be de feszult vagyok, ideges itthon erzem magam biztosnagban munkahelyre nem hiszem ,hogy eltudnek menni .Persze csak igy gondolom de talan nem tudnek 8 orat vegigdolgozni egy helyen ugy erzem.
Azt hiszem eleg lenen a gondolataimat elterelni mert nem orultem meg ugy erzem csak nagyon sokat gondolkozom es nincs se munkam se celom se kilatasom es ez ,hogy nem csinalok semmit teljesen felorol.Nincs mellettem yolan akiben telejsen megbizok , leulnek es elmondanam a gondjaimat es oszinten meghallgatna es tudna segiteni.BAr ugy erzem azt kellene hog ykibeszelem magambol.
Koszonom ha valaki tud segiteni par tanaccsal
Hallottam mar a kognitiv viselekdesterapiarol a meditaciot neha szoktam alkalmazni.
NEm is nagyon merem kibeszelni magambol a problemaimat mert azt hiszem ,hogy huylenek neznek vagy rosszul leszek ha beszelek roluk.
Koszonom a segitseget jobbulast mindnekinek es szep napot
Igen, igazad van! Az egèszsègnèl nincs fontosabb! Ès, ha jó szakembert talàlsz, az megtèrülhet azzal, hogy elmúlnak a kènyszerek vagy a minimàlisra csökkennek. :)
Nagyon okos az utolsó mondatod. Kiegészíteném még azzal, hogy ha már felismered, hogy valami baj van veled az is egy nagy lépés, hisz a pszichésen beteg emberek sokszor tagadnak.
A magam részéről nem pártolom a tb-s pszichiátereket, voltam anno a SOTE Magatartástudományi Intézetében, küldtek, nem önszántamból mentem, de menekültem. Sajnos a magánrendelések drágák, de megéri, mert az egészségünk, a jóllétünk mindent megér.
Hàt, biztos kapott màr el valamit, de nem attól, hogy hozzà èrt valamihez, amennyit mondta ugye, hogy fertőtlenìt stb. Ezek irracionàlis gondolatok, ès ha màs felè terelődnek, akkor àltalàban a hozzàd legközelebb àllókról gondolsz baromsàgokat, èn màr csak ìgy hìvom őket. De köze nincs a valósàghoz. Szerintem az 4-6 oldalak valamelykkèn leìrtam a törtènetem, meg a teràpiàm úgy tömören, ha èrdekel, olvasd el. :)
Szia! Jó sok hozzàszólàs jött! Ki lehet jönni, de keress Pesten egy kognitìv viselkedèsteràpiàhoz igazàn èrtő szakembert. Persze, hogy nem tennèd meg, èpp azèrt fèlsz tőlük, ez ebben az àllapotban mindig ìgy van! Kitartàst neked, ès nyugi, nem vagy veszèlyes. Ha màr ebbe bele gondoltàl, ès aggódsz miatta, akkor màr eleve megkèrdőjelezed a kènyszer gondolataid. :)
