"Ha politikának a nép ügyeivel való foglalkozást tartjuk, akkor nem tévtanítás."
A politizáláshoz hozzátartozik pl. az agresszivitás, az uszítás, a gyűlöletkeltés, diktátorokkal való együttműködés, a gyarmatosítás, más népek megtámadása, földjének elvétele, stb., amelyben az egyházad komoly részt vállalt és vállal ma is.
Ez nem evangéliumi keresztény tanítás és viselkedés.
Ingem, mert katolikus vagyok, mégsem veszem magamra. lehet, hogy nagyon szeparált környezetben élek itt Budapesten 2 millió ember között, de én még nem hallottam gőgös megjegyzést a többi keresztény egyházról, gyülekezetről. Nem értem, miért ez a gyűlölet a katolikus keresztényekkel szemben. Minden vallásban - és nem hívők között egyaránt - van rendes ember és van gyűlölködő. De utóbbiak miatt nem kellene általánosítani. nehogy azt hidd egyébként, hogy minden katolikus egyetért a Szentszék minden nyilatkozatával. Attólmég a hitük lehet nagyon őszinte és tisztességes. Talán emlékszel, hogy amikor II.János Pál itt volt Magyarországon hány fiatal volt körülötte - annak ellenére, hogy gyakorlatilag Ő képviselte a Szentszéket és a katolicizmust. Miért különb az a helyzet (Belfast), ahol keresztények ölik egymást, mert módszeresen szembe lettek állítva egymással ?
Igazából ez a lenézés a legzavaróbb a katolikus egyház részéről, a "Szentszék", az "Egyház", ezekre hivatkozva lesajnálni a szegény protestánsokat, akiknek fogalmuk sincs az egészről. Bennem sincs túl sok szeretet, elismerem, de a katolikus gőgösség az, ami a leginkább elriaszt sok embert. Akinek nem inge, ne vegye magára.
Hogy ki él keresztény (amit hiba a katolikus szó helyett használni, mert annál tágabb fogalom) életet, azt nem tudhatjuk. :)
Én úgy vagyok ezzel, hogy nem hiszem el, hogy ezt egy pap mondta (mármint amire válaszoltál). Itt, ezen a fórumon dühödt és visszafojtott (már amennyire) keresztény-ellenesség tapasztalható. Nagyon nehéz dolog higgadt érveléssel visszautasítani a vádaskodásokat, amelyeknek egyébként semmi alapjuk. Már a topik címéből látható, hogy sokaknak fogalmuk sincs az "egyház" és a Szentszék fogalmáról. Úgy kevernek mindent, mint Mari néni a lekvárt, amikor főzi. Hát ugyanez jellemző a hozzászólásokra is. Az "egyház" csupán akkor "politizál", amikor valahol vallási ügy és világi döntések a kérdések és csupán a hívők összességét képviseli. Ezt is csak azokban az esetekben teheti meg valójában, ha a világi politikai vezetés erre határozottan felkéri. "Tévtanítások" - nevetséges.....azok mondanak ítéletet a keresztény tanításokról, akiknek azokról halvány fogalmuk sincs, mert soha nem éltek keresztény életet.
Minden vallás köteles annyiban amennyiben a világi életről szóló erkölcsi tanításokkal rendelkezik. Lévén ez már a politika színtere. Amennyiben egyes politikai erők ellene mennek egy adott vallás szerinti világi életmóddal kapcsolatos erkölcsi gazdasági, vagy más törvényeknek, természetesen fel kell emelje ez ellen a szavát, hisz ha nem teszi, tanításainak egy részét dobhatja ki az ablakon, egy világi, vagy más politikai erőnek engedelmeskedve élhet, nem az adott vallás tanításai szerint.
Minden szellemi rendszernek nem csak hitbéli, hanem a világra vonatkozó tanításai is vannak. Az utóbbi időben sok vallási rendszer engedményeket tett, így ezeket már saját maguk sem veszik sokszor figyelembe egyes szegmenseiben. Magyarán elvilágiasodnak:)
"A pápa mindig is visszautasította azt a magyarázatot, hogy egy vallások közötti vallás megnyilvánulásáról lenne szó. Kezdettől fogva megvallotta Krisztusba vetett hitét és hangsúlyozta a más vallások iránti tiszteletét."
Madhya Pradesh államban, India középső részén egyre jobban terjed az a gyakorlat, hogy újszülött lányokat fiúvá operálnak a szülők kérésére, akik inkább fiúgyermeket szerettek volna. Az indiai püspökök erőteljesen szembeszállnak ezzel a szörnyű gyakorlattal.
Tanulmányok szerint a szelektív abortusz az utóbbi húsz évben körülbelül ötmillió magzat életét követelte. A közelmúltban pedig kezdett terjedni az átoperálás gyakorlata. Az indiai egyház határozottan szót emel az emberi méltóság és az élet védelmében. Az indiai Püspöki Konferencia nevében Charles Irudayam így nyilatkozott: „Terjeszteni kell a nemi egyenlőség kultúráját és dolgozni kell a nők méltóságáért, jogaik elismeréséért. Egy mélyen gyökerező mentalitással kell megküzdenünk, ehhez a munkához idő kell." Anand Muttungal, Madhya Pradesh püspöki tanácsának szóvivője elmondta, hogy a fiúgyermek előnyben részesítése még mindig nagyon erősen jelen van a hindu vallású családokban, azért is, mert ők azt hiszik, hogy az üdvözüléshez szükség van egy fiúgyermekre.
Az emberjogi szervezetek sokkolónak minősítik ezt a gyakorlatot, és az indiai gyermekvédők is szigorú intézkedéseket kértek a kormánytól. Indore városában eddig háromszáz esetről tudnak, ahol egy évnél fiatalabb lánygyermekeket operáltak át — írja a L’Osservatore Romano.
vartyogul, és nem magyarul beszélt, semmit sem értettem belőle.
A teremmegvilágitást nézve látható volt az alakok élessége mellett a mennyezet foltjainak életlensége. Ez pedig ilyen módú megvilágitásnál határozottabb kell, hogy legyen, másképp: a kép hamisitott. Állóképek szóbeli háttérrel sokat nem mondanak. A repülő csészealjakról pedig még a tányérgyártó neve is szinte leolvasható volt. Kisiskolás munka.
Vatikáni háború: pápaválasztás a Facebookon 2011. 07. 06. 13:14 -
Új játék terjed a Facebookon, a Vatican Wars. A résztvevők elmélyülhetnek az egyház tanításában, és akár pápává is választhatják őket.
Az SGR Games által kifejlesztett Vatican Wars lényege, hogy a résztvevő katolikus papot játszik, akinek teljesítenie kell a feladatait, emellett pedig csatlakozhat két csoport közül valamelyikhez: a templomosokhoz és a keresztesekhez. Előbbiek a „konzervatívok”, utóbbiak a „liberálisok”. Különböző feladatokat végrehajtva, például vitába szállva teológia-morális témákról más véleményen lévő résztvevőkkel előbbre juthatunk a játékban, és akár bíborosok is lehetünk. A cél a játékban a pápaválasztás. Az első konklávé hét nap múlva lesz. A játék alcíme: Kisztus igaz tanításának védelmében (Defending the true teaching of Christ).
A facebookos alkalmazást kilenc hónapig tesztelték, addig Priestville volt a munkaneve – írja a GamePolitics. A tesztelésben harmincezren vettek részt. Közülük 461 ember részvételével készítettek egy felmérést, amiből kiderült, hogy azok közül, akik nem jártak minden héten misére, a játék hatására 30 százalékuk gyakrabban jár misére, a napi olvasmányokat olvasók száma pedig 4 százalékról 52-re nőtt körükben.
A 24 évesnél fiatalabb, nem szeminarista játékosok 45 százalékának megnőtt, 35 embernek pedig nagyon megnőtt az érdeklődése a papi hivatás iránt, 47 százalékuk pedig jobban megérti, ha valaki a papságot választja. A szeminaristák 23 százalékának elmélyítette a papi hivatását a játék, 54 százalékuk szerint pedig segített a családjuknak és környezetüknek jobban megérteni, miért mentek papnak.
Cheyenne Ehrlich, az SGR Games alapítója ezen adatok ismeretében igazolva látja a játék létjogosultságát. Ugyanakkor problémák is akadnak, egyes játékosok zsarolni próbálták egymást az online pápaságért, ezért módosítani kellett a játék pár pontját.
A játékhoz bárki csatlakozhat, azonban választania kell egy profilt, és nincs lehetőség más vallású vagy nem hívő profilt választani. Az SGR Games leszögezi, hogy nem áll üzleti kapcsolatban a Vatikánnal, sem a római katolikus egyházzal. Természetesen a Vatican Wars-szal csak olyanok játszhatnak, akik fenn vannak a Facebookon.
Czár Jánosnak igen érdekes életútja van. „16 évi nős diakónusság után megözvegyültem, ezután gondolkodtam: a gondviselés ugyan bezárt egy ajtót, de kinyitott egy másik ajtót. Fiam is felszentelt pap, és most én is azzá lettem.” Fia, Czár Iván solti plébános örült apja szentelésének, azonban orvos lánya kevésbé. „Öt unokám van, így kevesebb idő jut rájuk, nem tudok majd minden telefonra a rendelkezésükre állni.” Czár János a bajai Szent Antal plébániára kerül. „Ismerem az atyát, ott voltam év eleje óta lelkipásztori gyakorlaton, a fiam is 1998-ban kilenc hónapig ott volt diakónus. Itt most az apa lép a fia nyomdokába. Örömmel megyek.”
Ki szeretné, ha szeretnék? – film egy megtérésről és a kölcsönös tiszteletről 2011. 07. 06. 12:02 -
Thierry Bizot francia tévéproducer Anonim katolikus címmel könyvet írt a megtéréséről, felesége, Anne Giafferi pedig filmet rendezett belőle. A végeredmény egy olyan történet, melyet a házaspár a kölcsönös tisztelet jegyében élt meg.
Amikor a Jézusról szóló könyvek elkezdtek sokasodni férje éjjeliszekrényén, Anne Giafferi nyugtalankodni kezdett. És ha a férje esetleg egy szekta tagja lett?
Két hónappal korábban a tévéproducer hittanórákra kezdett járni egy Párizs melletti plébániára, a felesége nélkül. „Kérte, hogy menjek én is vele, de nem akartam – meséli az asszony. – Eleinte ő is kelletlenül indult el, és csak azért ment, mert nem akarta megbántani a fiunk tanárát, aki a hittanórára elhívta.”
A folytatást megtudhatjuk Thierry Bizot 2008-ban megjelent, Anonim katolikus című könyvéből, mely mára Anne Giafferi rendezésében mozifilmen is látható, a Ki szeretné, ha szeretnék? A film alcíme akár ez is lehetne: Egy férfi rátalál Istenre, a felesége pedig megfilmesíti.
„Ez a film egy eszköz nekem arra, hogy elmondjam Thierrynek: megértettem, amit átélt. Az én ötletem volt, hogy filmre vigyem a könyvét, mert a története nagyon megrendített. A benne lezajló változás rengeteg mély beszélgetést indított közöttünk. A könyv megjelenése óta gyakran beszélgetünk a vallásról egy-egy barátokkal elköltött vacsora közben is, pedig korábban ez nem volt beszédtéma közöttünk.”
A Bizot családban a megtérés folyamatán csak a férj ment keresztül, de ez a család egyensúlyát nem borította fel. A vallási meggyőződés Thierry és Anne számára is elsősorban „belső ügy”, a saját belső világát pedig minden embernél tiszteletben kell tartani. Ez a kölcsönös tisztelet és elfogadás magyarázza, miért érzik továbbra is úgy, hogy összhangban vannak egymással.
„Volt valami Thierryben, ami csak egy égi jelre várt, hogy kibontakozzon - folytatja Anne Giafferi, aki vallását nem gyakorló katolikus családban nőtt fel, és soha nem jár misére. - Látva a férjem hitének erejét, és nem is nevezhetem magam hívőnek mellette. Számomra a katolicizmus inkább kultúra, mint vallás. De azt például el sem tudtam volna képzelni, hogy ne legyen templomi esküvőnk.”
„Ellentétben azzal, amit sok ember feltételez, nekem nem okoz fájdalmat, hogy Anne nem hívő. Soha nem győzködtem, és soha nem akartam erővel rávenni, hogy jöjjön misére velem. A miséket úgy élem meg, mint a saját kis pillanataimat – mondja Thierry Bizot. – Soha nem próbálom ráerőltetni senkire a hitemet, hiszen mindenkinek jogában áll szabadon megválasztani a meggyőződését.”
„Vannak, akik gratulálnak, amiért fel merem vállalni a hitemet, és sajnálkoznak, hogy bennük nincs meg ez a bátorság. Azt felelem nekik, hogy senki sem köteles nyilvánosan felfedni a meggyőződését. A lényeg az, hogy az ember önmagával békében legyen.” Thierry is rátalált erre a harmóniára: „Megbékéltem önmagammal. El tudtam engedni a régi félelmeimet, és kellemesebb ember lettem. De erről inkább a feleségemet kellene megkérdezni.”
„Az elején megijedtem, hogy ez a változás teljesen fel fogja forgatni Thierryt és a kapcsolatunkat. De nem így történt. Épp ellenkezőleg: Thierry sokkal derűsebb lett, kevésbé érdeklik az anyagi dolgok, és sokkal jobban az emberek. Nyitottabb lett mások felé. Mintha Jézussal való kapcsolata egy szűrő lenne, amin keresztül a világot nézi” - mondja Anne Giafferi. Arra a kérdésre pedig, hogy időközben egyszer sem merült-e fel benne, hogy ő is részese legyen annak, amit a férje átél, így válaszolt: „Nem, de tagadhatatlan, hogy Thierry története sok kérdést vetett fel bennem, amikre választ kell találnom.”
Férjével ellentétben Anne nem imádkozik Miatyánkot minden este elalvás előtt, de a könyv, majd a film arra késztette, hogy számos vallási könyvet elolvasson. Filmjében azokat a kérdéseket teszi fel, amikre a férje már választ talált. „Éppen ezért akartam olyan filmet készíteni, ami a nagyközönséghez szól, és nem csak egy szűk réteghez. Ha elérem, hogy az emberek elgondolkodjanak a meggyőződéseiken, akkor már jót tettem, nem igaz?”
A meddőségkezelés egyházilag elfogadott, természetes módszere 2011. 07. 05. 09:43 -
Nemcsak a fogamzásgátlásnak, hanem a meddőség kezelésének is van mellékhatásoktól mentes, természetes módszere – csak jóval kevesebben ismerik és alkalmazzák, mint a lombikprogramot. Dr. Thomas Hilgers amerikai katolikus szülész, nőgyógyász és sebész, az emberi termékenységet kutató VI. Pál Intézet alapítója a Zenitnek nyilatkozva feleleveníti az intézet megalapításának előzményeit, és felidézi, hogyan kezdett nőgyógyászati problémákra az egyház tanításával összhangban álló megoldásokat keresni.
A hatvanas évek végén sokan azt várták, hogy az egyház meg fogja változtatni korábbi szigorú álláspontját a fogamzásgátlás kérdésében – írja Hilgers A NaPro technológia forradalma: a női ciklus erejének felhasználása című könyvében, megvallva, hogy akkoriban ő maga is így vélekedett. 1968. július 25-én VI. Pál Humanae Vitae kezdetű enciklikájával vetett véget avitának, amelyben ismételten állást foglalt az emberi élet értéke mellett, a fogamzásgátlással szemben. A döntést – részben a média lejárató kampánya miatt – sokan még egyházi körökben is haraggal, csalódottan fogadták. Hilgers viszont nekiállt, hogy elolvassa az enciklikát, ami mind egyéni életében, mind szakmai pályafutásában sorsdöntő lett.
Az 1970-es évektől a nyolcvanas évek közepéig Hilgers és munkatársai az egyház által jóváhagyott, termékenységgel kapcsolatos kezelési módszerek és a természetes családtervezés kutatásával foglalkoztak. Kidolgozták a természetes családtervezés Creighton Modell rendszerét, majd 1985-ben a nebraskai Omahában megalapították az emberi termékenységet kutató VI. Pál Intézetet.
A Zenitnek nyilatkozva Hilgers elmondta: az elmúlt 30–35 év kutatásai alapján, a Creighton Modell továbbfejlesztésével hozták létre a NaPro természetes foganást elősegítő technológiát (Natural Procreative Technology), amely jóval több, mint pusztán a női ciklus alapján működő természetes családtervezési módszer kiterjesztése. A NaPro Technológia teljes körű női egészségtudomány. Homlokegyenest ellentétes a mesterséges, foganást előidéző vagy gátló technikákkal. Nemcsak a termékenységgel foglalkozik, hanem számos más tünetet orvosol (pl. szülés utáni depresszió, petefészekciszták, endometriózis, menstruációs zavarok stb.). Képes a – sokszor mesterséges fogamzásgátlók által előidézett – koraszülések megelőzésére, sebészeti vonatkozásban pedig olyan új műtéti beavatkozásokat tartalmaz, melyekben hegesedés nélkül állítják helyre a női ivarszervek szöveteit – mondta Hilgers.
Az orvos szerint a szexuális forradalom, a mesterséges fogamzásgátlás és a lombikprogram elterjedése óta minden azt harsogja, hogy a szexuális szabadosságnak nincsenek áldozatai. Pedig éppen az elmúlt évtizedekben egy másfajta „fejlődésnek” is tanúi vagyunk – csakhogy erről a média nem szeret beszélni. Elhallgatják, hogy éppen az elmúlt 45–50 évben ugrásszerűen nőtt a művi abortuszok, a házasságon kívüli születések, a nemi- és daganatos betegségek, a fizikai zaklatások, a válások, a tizenéves korban elkövetett öngyilkosságok, a drogfogyasztók, a koraszülések és az újszülöttkori halálozások száma; és mélyen hallgatnak a könnyedén felírt fogamzásgátló tabletta kockázatnövelő hatásairól (tüdőembólia, vérrögképződés, szívbetegségek, emlőrák, méhnyakrák stb.).
Hilgers és csapata a nyolcvanas évek elején kezdett orvosokat képezni a NaPro technológia alkalmazására, eleinte csekély érdeklődés mellett. 1991-ben kiadott orvosi kézikönyvük (The Medical Application of Natural Family Planning: A Physician's Guide to NaPro Technology) azonban megnövelte az érdeklődést. A korábbi egy-kettő helyett négy-öt, később tíz, majd harminc orvos jelentkezett évente meghirdetett egyhetes szemináriumukra. Idén áprilisban kilencvenen vettek részt. „Jöttek orvosok Lengyelországból, Írországból, Angliából, Ausztráliából, Kanadából, az Egyesült Államokból, szinte hihetetlen!” – mondta Hilgers, majd hozzátette: ma 230 központjuk működik a világ különböző pontjain, Japánban, Szingapúrban, Ausztráliában, Afrikában, Mexikóban, Európában. „Sose gondoltam volna, hogy egyszer ez lesz belőle; s ez nagy öröm.”
A mesterséges módszerek széles körű elfogadottságára utalva az orvos elismerte, hogy nagyon hosszú út áll még előttük. Ugyanakkor bizakodik abban, hogy a társadalom felismeri az emberi élet értékét és Isten ajándékainak szentségét. „Úgy gondolom, a következő tíz évben változásnak leszünk tanúi. Ha körülnéz, ez a változás máris érzékelhető. Nem harsány, nem nagy léptékű, de azt hiszem, a lehetőség megvan. Öröm erre gondolni.”
"Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef.6.12.)
Nem tudom, mennyire megbízható a forrás (Népszabadság), ahol a megyéspüspök magatartásáról írnak, amit az előbb említettem. Ha tényleg igaz ez, akkor a megyéspüspök nem igei módon járt el, mert test és vér ellen tusakodott. ("mindenki számoljon el a lelkiismeretével, aki megakadályozza, hogy az egyház Tápéra költöztesse a nevelőotthont") Ez megfélemlítés is, és ezzel is nyomást gyakorol az emberekre.
"A megyéspüspök a Délmagyarország című lapban ingerülten üzent a képviselőnek, hogy mindenki számoljon el a lelkiismeretével, aki megakadályozza, hogy az egyház Tápéra költöztesse a nevelőotthont"
Ez tényleg így volt? Mert akkor a megyéspüspök ingerültsége és lelkiismerettel elszámoltatása ... nem igazán bibliai.
Nem hiszem, hogy rossul vagyok tájékoztatva a miséről. Többször hallottam misét pl. rádióban, és nekem nem sok bibliai jön le belőle. Most nincs kedvem a mise szerkezetén végigmenni és leírni a dolgokat, de pl. az elején is Mária és a szentek közbenjárását kérik a bűneikért, ami nem igei. A bűnökkel közvetlenül Jézushoz lehet fordulni és Tőle kérni bocsánatot. Ennek ellenére elképzelhető, amit írsz, hogy tegyük fel több bibliai tartalmú dolog van egy misén, mint egy protestáns istentiszteleten, de ezeket a külsőségek teljesen elfedik. És ezek a külsőségek nem csak elfedik, de teljesen átértelmezik, vagy érthetetlenné teszik, pl. aki nem tud latinul, az nem értené, amit írtál, ha nem magyaráznád meg. Mivel egy istentiszteleten eleve magyarul van minden, eleve érthetőbb is, a bibliai részek is. Többek között pl. a latin nyelv hangzása is "elvarázsolja" az embert, amivel eltereli a figyelmét a latin mondat tartalmáról, vagy akár más értelmezést is ad neki.
Lehet, hogy nem sok bibliai van egy átlagos, hagyományos protestáns istentiszteleten, ezt nem tudnám megmondani, mert nagyon régen voltam már ilyenen. Az tény, hogy a katolikus misén a bűnök megvallása és a megbocsátás kérése nagyobb hangsúlyt kap (bár Máriához és a szentekhez fordulnak elsősorban), míg hagyományos protestáns körökben ez nincs így. De igazából a hitet nem csak a templomban kell megélni, így egy valamirevaló hívő naponta bocsánatot kér bűneiért Istennél és megvallja konkrétan neki a bűneit és kéri, hogy a többi bűne, amiről még nem tud, szintén kerüljön napvilágra. De ezzel most elkanyarodtam a témától, nem célom most összehasonlítani a misét és valamelyik protestáns istentiszteletet; lehet igazság abban, amit mondasz, de most nem a protestáns és a katolikus összehasonlítás a téma, hanem a katolikus iskoláktól kanyarodtunk ide.
Én csupán azért tartom nagyon rossznak a katolikus iskolákat, mert én is jártam ilyenbe, és amikor eljöttem onnan, több területen elkezdett az életem felszabadulni, többek között a parázna nyomások alól. Nem vagyok még igazán képben, mi volt ennek az egész nyomásnak az oka, de gondolom, azok a külsőségek, melyek teljesen átértelmezik azt, ami eredetileg volt mögöttük.
a Magyar Nemzet (5.o.) Közel száz óvodát és iskolát mentenek meg az egyházak címmel készített összeállítást arról, hogy szeptembertől várhatóan 82 önkormányzati óvoda és iskola kerül át egyházi fenntartásba. A legtöbb intézményt – összesen 53-at – a katolikus egyház veszi át, a reformátusok tizenkettőt, a baptisták hatot, az evangélikusok ötöt, míg a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség szintén ötöt ment meg a csődtől. Így közel 25 százalékkal növekszik az egyházi fenntartású intézmények száma. A jövőben az egyházi iskolákban dolgozó pedagógusokat ugyanolyan mértékű bér illeti meg, mint az önkormányzati intézményekben foglalkoztatottakat.
A Népszabadság (1.,6.o.) Iskolák egyházi kézben – átláthatatlan falak mögött címmel azt emeli ki, hogy a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szerint veszélyezteti az esélyegyenlőséget, hogy ennyi iskola kerül egyházi kézbe.
Ugyancsak a Népszabadságban (11.o.) Ónody-Molnár Dóra Egyházi tanítás címmel felteszi a kérdést: „Mi állhat a háttérben? Nagyobb nyitottság a legszegényebbek felé, vagy a terjeszkedés lehetőségének megragadása? Utóbbitól sokan tartanak. Attól félnek, hogy a kormányoldal azért ösztönzi az egyházi iskolák térnyerését, hogy saját társadalmi bázisát biztosítsa. Ez a feltevés valószínűleg tévedésen alapul. Nem a szándék, hanem a történelmi tapasztalatok és a pszichológia miatt: a kikényszerített világnézet könnyen lázadást szülhet.”
Szintén a Népszabadság (6.o.) Lélekhalászat és ingatlanpanama címmel készített összeállítást arról, hogy átadta a katolikus egyháznak az Árpád Speciális Fiú Nevelőotthont Botka László, Szeged MSZP-s polgármestere. Az erről szóló megállapodást június 15-én írták alá Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspökkel. A 16 speciális nevelési igényű fiú jelenleg Újszeged egyik legdrágább helyén, egy 2,6 hektáros telken lévő épületben lakik. Botka László már 2009 nyarán ki akarta őket költöztetni, hogy az önkormányzat eladhassa a zöldövezetben lévő ingatlant, amelynek értékét akkor 500 millió forintra becsülték. Tápéra akarta őket helyezni, ami ellen a jobboldal tiltakozott, a Fidesz-frakció ingatlanpanamának minősítette Botka elképzelését. A lap kérdésére, hogy a katolikus egyház Tápéra költözteti-e a nevelőotthont, a polgármester azt válaszolta: ez már nem az ő dolga, majd az új fenntartó eldönti. Hangsúlyozta: a püspök vállalta, hogy az egyházmegye 2012 szeptemberéig kiüríti és átadja a városnak az újszegedi telket. Botka László azért sem aggódik, hogy a katolikus egyház esetleg majd imádkozásra kényszeríti a nevelőotthon világnézeti semlegességhez ragaszkodó lakóit, és emiatt a gyámjuk tiltakozni fog. A Népszabadság rámutat: kizárólag a tápéiak utasítják el akkor is a nevelőotthont, „ha nem a szocialista polgármester, hanem a katolikus egyház akarja rájuk tukmálni. Juhász Gyula, Tápé egyéni körzetben megválasztott fideszes képviselője módosító indítványt nyújtott be, arra hivatkozva, hogy nem kérték ki a tápéi részönkormányzat véleményét. A helybeliek továbbra is azt szeretnék, ha idősotthon kerülne a felújított iskolaépületbe. A megyéspüspök a Délmagyarország című lapban ingerülten üzent a képviselőnek, hogy mindenki számoljon el a lelkiismeretével, aki megakadályozza, hogy az egyház Tápéra költöztesse a nevelőotthont” – írja a Népszabadság.
Én még a trienti liturgiában kezdtem el ministrálni. A ministrálás feltétele volt, hogy a mise teljes szövegét tudjuk latinul. Tehát amikor azt mondta a pap a mise kezdetén, hogy "introibo ad altare Dei" és válaszoltuk rá, hogy "ad Deum, qui laetificat iuventutem meam", akkor már zsoltároztunk, hisz ez nem más, mint amit a Jeruzsálembe menő zarándokok is imádkoztak:
Bemegyek az Isten oltárához, Istenhez, ki az ifjúság örömével tölt el engem (Zsolt 42,4)
Zsolt 43,4 - Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem.
és
Zsolt 103,5 - Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod.
