Adós vagyok neked egy olyan részlettel amiben több érvelés van, mivel az előző nem ilyen volt
Csabai tamás:Vitairat a történelmi érdemekröl
II.fejezet- amely vitatja hogy a sötét multért csupán egyes egyházi személyek és megtévedt hivek lennének okolhatók
"...Ezzel máris elérkeztünk a fejezetcimben szereplő szánalmas mentegetőzés második, az előbbinél is nyilvánvalóbb cáfolatához. Kinek nem szur szemet ugyan is, az "egyes egyházi vezetökre", " az egyház megtévedt gyermekeire" történő hivatkozás?
Olyan ez mint ha egy király állandóan egy bizonyos népcsoport ellen lázitana gyülöletkelző és izgató beszédekkel, majd pedig megbüntetné azt az alattvalóját, aki a királyi uszitás szellemében megölne valakit közülük. Vagy mint a labdarugó-edző, aki rendszeresen azzal küldi pályára csapatát, hogy az ellenfelet minden áron le kell győzni, az eszköz nem számit, s addig-addig tüzeli öket, hogy az egyik játékos valóságos ámokfutást rendez a pályán, kinek törést, kinek léprepedést okozv, a mérközés után pedig az edző felettéb sajnálkozik amiatt, hogy játékosa igy kivetkőzött magábol és elvesztette fejét.
Valóban megvetésre méltó ez a magatartás, uraim, és okkal kelt felháborodást bennünk. S példánknál maradva könnyedén rá tudunk mutatni arra, mi okbol itéli el a király a gyilkost, sajnálkozik a játékos eszeveszett magatartása miatt az edző.
Azért mert ebböl még erényt is kovácsolhatnak maguknak. Mert ezáltal azt a benyomást kelthetik, hogy a királyi hatalom törvénytisztelő, csupán egyes alattvalók szorulnak megregulázásra, valamint az hogy az edző mindig sportszerü küzdelemre inti játékosait, mely intelmet egyes játékosok hallatlanra vesznek.
Lenne bár egy alattvaló az országban, aki emlékeztet a király korábbi beszédeire, a csapatban pedig egy játékos, aki napvilágra hozza az elszánt indulatokat korbácsoló edzői utasitásokat!
Nem egyesek megtévedéseiröl, nem a rendtöl elrugaszkodó egyházi vezetökröl, nem tulkapásokról beszélünk tehát, hanem pápai bullákrol, zsinati rendelkezésekröl, legesleginkább azonban olyan magatartásrol, irásokrol, állásfoglalásokrol, melyektöl a katolikus egyház nem határolódott el. Hiszen a pápai és zsinati állásfoglalásokban jobbára a megbélyegző jelzők, a felsőbbrendüséget sugalló megfogalmazások érhetők tetten, egyébként rendkivüli módon ügyelnek a látszatra. Nem eléggé azonban, hogy időnként ne szólják el magukat, elsősorban akkor, amikor hatalmi biztonságérzetükböl kibillenni látszanak. Ezekben inkább az a leleplező ami nincs bennük. Önmagában igyanis rendjén való lehetne az egyház életében a tanfegyelem megkövetelése.
Az "átok legyen", illetve a "kiközösitve legyen" egészen másfajta fenyegettséget jelentett a hatalmi kereszténység idöszakában, mint az apostoli kereszténység idején.
E téma átfogóbb kifejtését azonban a következő fejezetre hagyom. A megkezdett gondolatsor második részével azonban nincs miért várni. Azt állitom tehát, hogy nem csupán a tevőleges erőszak róható fel bünükül, hanem az erőszaktol való elhatárolódás hiánya is.
A katolikus egyház ugyanis amennyire csak tehette, közvetlenül nem kompromitálta magát az elnyomásban, az üldözésben.
Ezt ráhagyta a világi hatalomra. Nem történt ezzel semmi, csupán továbbhagyományozódott a régi szereposztás.
Jézus Krisztus is pro forma a világi hatalom pallosátol szenvedett halált, az azonban nem volt kérdés, hogy ki volt a felbujtó.
Az egyházi hatalom akarata érvényesült akkor is, ha más ő volt a tényleges elkövető.
Ámde tegyük fel és játszunk el a gondolattal, hogy valóban megtévedt gyermekei, a krisztusi törvénytöl elrugaszkodott katolikus uralkodók, némely tulbuzgó egyházi vezető számlájára irható minden vallási erőszak.
Hol volt az egyház mikor 380-ban Thedosius császár rendeletben hirdette ki, hogy akik nem követik az egységes hitet "eszteleneknek és örülteknek itélünk s egyenlőre az isnteni bosszunak engedjük át őket, de majd, mihelyt erre nyilvánvaló sugallatot kapunk, magunk is gondoskodunk megbüntetésükrök" ?
Miért nem álltak a császár elé e szavakkal:
" Isteni felség, kérünk ne keverd szégyenbe hitünket és jo hirünket e rendelettel. Nem szándékod öszinteségét kivánjuk megkérdöjelezni, de szabad legyen felhivnunk figyelmedet arra, hogy a látszólagos jót amit e rendelet vallásunknak biztosit, sokszorosan ellensulyozzák a lelki károk, melyek a látszatmegtérésekből, az erőszaktételekből, valamint a hitünk iránti undorból következnek. El kell mondanunk azt is hogy Krisztus soha nem tett volna ilyet...stb"
Ki rosszallotta Béziers és Carcassone elpusztitását az albigensek elleni háboru idején, Szent Bertalan éjszakáját és mindazt ami utána következett, a 17. századi protestánsprogramokat Franciaországtol Magyarországig, a szórványos és határozatlan állásfoglalásoktol eltekintve a tüzzel-vassal történő erőszakos téritéseket a keresztény impérium ujonnan birtokba vett területein?
Avagy nem az egyház szine-java ünnepelte tedeummal a Szent-Bertalan éji mészárlás hirét Rómában? Nem az önök püspökeit kisérték német lovagok Magyarországra? Mindez azonban semmi. Hol voltak a hiteles katolikus hivek, akiknek számitott annyit a krisztusi hit jó hire, hogy felemelték szavukat a jogtalanságok ellen? Nem tudunk róluk. Nem véletlen irta Bayle, a már emlitett 17. századi francia szerző, hogy a "katolikus" már-már egyet jelentett a "tisztességtelen emberrel", hiszen a protestánsok gyalázatos üldözése idején nem hangzott el a katolikus táborbol egyetlen tiltakozó szó sem.
Nos, kedves jó uraim, ezért tartom nevetségesnek a mentségkeresést, ha egyesek gyengeségeinek, hibájának tulkapásainak minösitik a vallási erőszaktételt. A következetesen gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy az üldözések koránt sem az önök ellenére mentek végbe, minthogy irásaikkal, tanitásaikkal, pápai és zsinati álásfoglalásaikkal már kellőképpen az eretnekek ellen hangolták a közvéleményt és az uralkodókat. A bünök ezért nem egyéni bünök, hanem egy egész intézmény, az egész egyházi hierarchia nyilvános bünei.
Nincs uj a nap alatt. A Jézus-korabeli vallási vezetők is megtévedt elődeikre háritottak mindent a próféták megöléséért. Jézus Krisztus szavait idézem: "És ezt mondjátok: ha a mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő büntársaik a próféták vérében" (Mát23,30).
A megváltó nem érzékenyült el ettöl a fellengzős vallomástol. Legott figyelmezteti őket, hogy éppen ez a képmutatás a legnyilvánvalóbb jele annak hogy bennük is ugyanez a gyilkos indulat lappang:
"Igy hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat."
Józsika, ezt a mérges hód karikatúrát már sokszor betetted, elsőre jópofa volt mostmár unalmas.
"Először is az egészből bűzlik a donatista lelkület: na és ha mindaz igaz úgy, ahogy ezek állítják - akkor mi van? Mit bizonyít ez? Erre kell rákérdezni. Csak, mert egy ilyen donatista (lelkületű) embernek teljesen felesleges ezeknek az ún. történelmi bűnöknek az árnyalásáról beszélni, hiszen az antikatolikus fundamentalistáknak ezek csak mellékesek."
Na ez az egyik gond, az általad idézett Az egyház bünei? c. könyv is tulságosan árnyalni akarja a történelmi bünöket. Gazemberségeket relativizál, mismásol, árnyal, addig magyarázza azokat mig rá kell jönnünk, hogy pl a lelkiismereti szabadság elnyomása érdem, nem pedig sötét bűn.
"Ha rákérdezünk tőlük, hogy például az Inkvizíció mit is jelent számukra, illetve mit is bizonyít, akkor azt a választ fogjuk kapni, hogy a Katolikus Egyház nem lehet Krisztus Egyháza. A protestáns fundamentalisták abban a téves hitben állnak, miszerint az igazi Egyház láthatatlan, és csak a választottakat foglalja magában. Szerintük, ahol bűnösök vannak, ott nincs jelen az Egyház, tehát, ha a Katolikus Egyház bűnös, akkor nem lehet az Egyház. Ebben az érvelésben az a gond, hogy azonosnak veszik az Egyház emberi (látható), illetve isteni (láthatatlan) oldalát.
Amit meg kell itt érteni az az, hogy a látható Egyházon belül bizony mindenféle bűnösök, és gazemberek lehetnek (voltak, vannak és lesznek is; vö. pl. Mt 13,47-50; 18,17 és máshol), és ők akár felelős pozíciókat is megszerezhetnek."
Ebben egyet értünk, nem is állitotta senki az ellenkezőjét. nem azzal van a gond , hogy az egyház soraiban voltak ragadozó farkasok, hanem az egyház maga vált üldöző farkassá. Ha csak néhány farkas lett volna az egyházban azt a bárányok eltanácsolták volna maguk közül.
Mondok egy példát: a baptista egyház vezető lelkésze, esteleg több vezető lelkésze azt hirdetné, hogy akik akik nem térnek baptista hitre, azok ellen minden eszközzel harcoljunk, nyomjuk el öket, vagy akár öljük is meg öket.
Mit tennének a baptisták ekkor? Kirugnák ezeket a farkasokat maguk közül. Ha pedig sok a farkas a bárányok lépnének ki az egyházbol, jo esetben.
Na most a római közösségben nem történt ilyen szelekció, a farkasok maradtak és tovább vezették az egyházat, ez a gond. Az utódok pedig tagadnak.
"Ez ellen nem tehetünk sokat, és el kell fogadnunk, hogy így van."
-Mármint a farkasok ellen nem tehettek sokat. Nem is tettetek, ez a baj, pedig lehetett volna.
"Az Egyháznak nem kell félnie az igazságtól! A katolikusok számos ostobasága, vakbuzgósága vagy kegyetlensége nem semmisítheti meg az Egyház isteni alapzatát, habár természetesen ezek a dolgok botránykövek katolikusoknak és nem-katolikusoknak egyaránt.
Tehát a vita során nyugodtan feltehetjük a kérdést: Mit bizonyít pl. az Inkvizíció? Azt, hogy a katolikusok bűnösök? Hogy bűnös, és megvetendő dolgokat követtek el? Hogy az Egyház vezetői rossz és gyarló ítéleteket hoztak? Hogy az egyébként jó katolikusoknál is elbillent a mérleg nyelve?"
Ez már valami, hogy szembenézel a tényekkel, mered kimondani. Nem letagadni kell, vagy a nyuszira fogni. Az egyház bünei? c könyvet azért irták, hogy tussoljon, hogy megmagyarázza a bizonyitványt. Különben tényleg jellemző ez a kétféle hozzáállás:
-Egyszer azt hallom:-Miféle bünök? Nem volt elnyomás, meg különben is, akiket bebörtönöztek a hitükért mind bünözők voltak.
-Máskor pedig:-Igen volt inkvizició, és néhány pap gyarló volt, és hibázott.
Mi ez a kettösség? a katolikus egyház egyszerre fölvállal és megmagyaráz. Bevállalja a bünöket de ugyanakkor terel. Milyen megbánás az ami mentegetözik?
"Másrészt ha jól veszem ki a szavaidból ez a fickó, aki ezt a dührohamot papírra vetette egy adventista lelkész."
A szavaimbol nem vehetted ki, hogy lelkész irta mert ilyesmire még csak nem is utaltam. Csak te tudod milyen forrásbol meritettél.
"Máris megvan az indíték: az adventista identitás fontos sarokpontja az antikatolicizmus, hiszen ők nem egyszerűen egy tévedeseket is tartalmazó keresztény felekezetnek tekintik a katolikus Egyházat úgy, mint a rendes protestánsok, hanem az apokaliptikus főgonosznak. Színvonalas katolicizmus-kritika errefelé nem jellemző, ezek az alakok nem képesek úgy érvelni, mint pl. Nemo, ezért a könnyebb utat választják: bármely tanulatlan imbecil képes ilyen "négy láb jó, két láb rossz" összetettségű jelszavakat ordítani, mint az inkvizíció."
Igen csak meglepődnél ha utánanéznél a történelem folyamán milyen sok próféciamagyarázó jutott arra h fenevad=róma (pl Newton) és akkor még olyan hogy adventista közösség sehol sem volt.
Ez a kezdjük ki az illető személyét, tegyük hiteltelenné taktika méltatlan hozzád. Biztos vagyok benne hogy pl. Nemo sem igy csinálná.
Én olvastam Az egyház bünei? c könyvet, te viszont nem olvastad a Vitairat a történelmi érdemekröl-t. Mégis olvasás nélkül kommenteled. Máskor ne tegyél ilyet, mert akik olvasták látják hogy butaságokat állitasz. Szerintem Nemo sem irna elemzést egy könyvröl amit nem olvasott. Ja és azt se hiszem, hogy Nemo addig süllyedne hogy egy izeset "adventistázna" válaszként.
Ugyanakkor igazat kell, hogy adjak neked az általan bemásolt rész nem sok érvelést tartalmaz, de ez az én rossz választásom.
Az érvelös rész azután következik, és zavaromban nem tudtam melyik részletet illesszem be hogy az mégis érthető legyen.
Nincs veletek semmi baj, Józsikám, csak pettyet meghamisítottátok a Tízparancsot: eltöröltétek a faragott képek tiszteletét tiltó második parancsot, az eképpeg harmadikká avanzsált negyedikbéli hetednapi szombatot elsőnapi vasárnappá hamisítottátok, és a tizediket kettéosztottátok. Innen ered minden bűnötök, hiszen aki az Isten saját ujjával kőbeírt törvényt meg merészeli hamisítani, az onnantól akármre képes...
Mivel katolikus vagyok, és az igazság alapján állok, ezért nem örülök az általánositásoknak.
Itt írt hsz-ed alapján nekem úgy tűnik, hogy az egyáltalán nem egyöntetű baptistákat egy kalap alá veszed. Pedig ők leginkább csak abban egységesek, hogy a gyermekkeresztséget utasítják el, magyarul csak döntési képességgel rendelkezőt keresztelnek meg. Ismereteim szerint ők minden másban olyanok, mint a reformátusok.
Az igazság megköveteli, hogy legalább két baptista lelkipásztorral gyengítsem állításod. Mindkettőt a fóti ökumenikus iskolán keresztül ismertem meg: Baranyi László Zsolt és Filemon Zsolt. Őtőlük ilyen kijelentéseket nem hallottam. Az első karizmatikus, a második meg hagyományos.
Én ebben sok érvet nem látok, csak egy feminim lelkületű sértett, dühött embert aki kb. így rázza az öklét az Egyház ellen.
Mennyi ilyen egyházellenes klisét hallottam már: a vicc az, hogy ezeket általában nagyon primitív általában is keresztényellenes emberektől, és a szomorú benne az, hogy egy prédikátor is ezen a szinten tart. Mint egy 30-as évekbeli kommunista röpirat, amely meglehetősen vulgáris stílusban gúnyolódik a "papzsák"-okon. Én ezeket kiröhögni való sz@rságnak tekintim. Miért? Több okból is. Először is az egészből bűzlik a donatista lelkület: na és ha mindaz igaz úgy, ahogy ezek állítják - akkor mi van? Mit bizonyít ez? Erre kell rákérdezni. Csak, mert egy ilyen donatista (lelkületű) embernek teljesen felesleges ezeknek az ún. történelmi bűnöknek az árnyalásáról beszélni, hiszen az antikatolikus fundamentalistáknak ezek csak mellékesek. Ha rákérdezünk tőlük, hogy például az Inkvizíció mit is jelent számukra, illetve mit is bizonyít, akkor azt a választ fogjuk kapni, hogy a Katolikus Egyház nem lehet Krisztus Egyháza. A protestáns fundamentalisták abban a téves hitben állnak, miszerint az igazi Egyház láthatatlan, és csak a választottakat foglalja magában. Szerintük, ahol bűnösök vannak, ott nincs jelen az Egyház, tehát, ha a Katolikus Egyház bűnös, akkor nem lehet az Egyház. Ebben az érvelésben az a gond, hogy azonosnak veszik az Egyház emberi (látható), illetve isteni (láthatatlan) oldalát.
Amit meg kell itt érteni az az, hogy a látható Egyházon belül bizony mindenféle bűnösök, és gazemberek lehetnek (voltak, vannak és lesznek is; vö. pl. Mt 13,47-50; 18,17 és máshol), és ők akár felelős pozíciókat is megszerezhetnek. Erre, hogy az Egyház vezetői között ragadozó farkasok is lesznek, maga Krisztus és Szent Pál is figyelmeztetett minket (Mt 7,15; ApCsel 20,29). Ez ellen nem tehetünk sokat, és el kell fogadnunk, hogy így van. Azonban félnünk sem kell ezektől a tényektől. Az Egyháznak nem kell félnie az igazságtól! A katolikusok számos ostobasága, vakbuzgósága vagy kegyetlensége nem semmisítheti meg az Egyház isteni alapzatát, habár természetesen ezek a dolgok botránykövek katolikusoknak és nem-katolikusoknak egyaránt.
Tehát a vita során nyugodtan feltehetjük a kérdést: Mit bizonyít pl. az Inkvizíció? Azt, hogy a katolikusok bűnösök? Hogy bűnös, és megvetendő dolgokat követtek el? Hogy az Egyház vezetői rossz és gyarló ítéleteket hoztak? Hogy az egyébként jó katolikusoknál is elbillent a mérleg nyelve? Ezek mind igazak, azonban ezeket a vádakat akkor is fel lehetne hozni, ha sohasem létezett volna az Inkvizíció, illetve a protestánsokra is ugyanígy alkalmazni lehet. Ezek a vádak csak az első látásra bizonyítanak valamit, máskülönben igencsak gyenge érv.
Másrészt ha jól veszem ki a szavaidból ez a fickó, aki ezt a dührohamot papírra vetette egy adventista lelkész. Máris megvan az indíték: az adventista identitás fontos sarokpontja az antikatolicizmus, hiszen ők nem egyszerűen egy tévedeseket is tartalmazó keresztény felekezetnek tekintik a katolikus Egyházat úgy, mint a rendes protestánsok, hanem az apokaliptikus főgonosznak. Színvonalas katolicizmus-kritika errefelé nem jellemző, ezek az alakok nem képesek úgy érvelni, mint pl. Nemo, ezért a könnyebb utat választják: bármely tanulatlan imbecil képes ilyen "négy láb jó, két láb rossz" összetettségű jelszavakat ordítani, mint az inkvizíció. Az adventistáknak tehát szükségük van, hogy rendszeresen kirohanást intézzenek a katolicizmus ellen, és ha a tudományos közéletben uralkodóvá válik az ún. "történelmi bűnöket" árnyaló szemlélet, akkor magukon a hitükön esik defektus, kihull a kezükből az egyik legfontosabb érv.
Én mondhatom nyugodtan, hogy oké, akkor tegyük fel a kedvedért, hogy nem négyezer áldozat volt, hanem mondjuk 10millió: na és akkor mi következik ebből? Megint ott tartunk, hogy donatizmus: leronthatja-e az Egyház legitimitását a tagság vagy akár a vezetősé által elkövetett méltatlan tett. Ha igen, ez alapján ők sem igazak, hiszen bárki előkotorhat bármely felekezetben méltatlanságot, ha meg nem, akkor mindezen hivatkozás csak egy ócska blöff.
Most őszintén mi is a problémája ennek? Az, hogy a történelem, mint tudomány az a bizonyítható állítások induktív felismerések által való objektív feltárása törekszik, amelynek része a történelmi kontextus és az enyhítő körülmények feltárása? Hogy mára a protestáns országok többsége is túl van az, hogy az egész középkor történelmet úgy tanítsák mint egy RK-ellenes dühödt vádiratot? Hát ezen műve látványosan csődöt mond, hiszen már ott hasra esik, hogy tiszázza egészen pontosan mit akar? Egy ilyen dühödt szurkálódást, RK-rugdosást látok ebben, amit a kedvenc játék elvesztése iránti félelem szülte frusztráció motivál.
"spanyol és portugál hódítók mind katolikusok voltak, a jók és a gonoszok is, te viszont szeretnéd az emberséges cselekedeteket a katolizicizmusnak tulajdonítani, a gonoszakat meg elhárítani tőle."
Ezért gerinctelenség, amit a szerző művel az írásaival, és az is aki ilyeneket terjeszt.
"Nem gonoszságból tette, később mély sajnálkozását is fejezte ki, de hogy az általad idézett szöveg ezt elhallgatja, és a földesurakra keni, az jól mutatja elfogultságát."
Ez jellemző szinte az összes "szakértő" bemásolására.
Az általad idézett könyvet sokan olvastuk, néhányan nem is tudták szó nélkül hagyni,
most én idézek Csabai Tamás: Vitairat a történelmi érdemekröl /válasz az egyház bünei? c könyvre/
Tündöklő vétkek, amely az érdemekre való szüntelen hivatkozások nevetséges ellentmondásainak elősorolása
"A polgári demokratikus fordulat óta az un. történelmi egyházak, nem csekély erőfeszitést tettek annak érdekében, hogy a felekezetek egyenlő elbirálásának elvét méltatlan szinbe állitsák, s hogy a rendszerváltás egyházpolitikai hasznát lefölözzék.
De egyik érvüket sem hallatták olyan magabiztosan, mint az állitolagos történelmi érdemek érvét. Azt hangoztatják, hogy a jelenlegi egyenlősdi méltatlan helyzetet teremt a nagyobb társadalmi beágyazottsággal rendelkező egyházak számára, s hogy az egyház megjelöléssel járó politikai és gazdasági kiváltságokban az egyes felekezetek csakis történelmi érdemeikkel arányosan szabadna részesülniük.
Remélem, Atyák, maradt még annyi hitelem Önök előtt, hogy az eddigiek alapján elhiszik, engem nem a konc érdekel. Nem irigylem önöktöl az állami apanázst, a miniszterelnöki hivatalba való bejárást, sem a szintén belterjes osztozkodás tárgyává tett médiaperceket, sem egyéb kiváltságaikat, amelyeket a következő négy vagy nyolc esztendő során könyvelhetnek majd el a tisztes közvélemény megrökönyödése közepette. Ismétlem, nem kivánok ebböl részt magunknak, mindezt meghagyom önöknek.
A történelmi érvekre való hivatkozásuk azonban olyan mértékben meghökkentő, valósággal megrészegitő, egyben kihatásaiban olyan tág, hogy e pillanatot meg kell ragadnom, s ujboli kisérletet kell tennem az önök kijózanitására. Minthogy azonban látom, hogy mennyire urrá lett önökön a bódulat, be kell látnom, nem lesz tul könnyü a dolgom.
Noha az általam cáfolt védőbeszéd nem nyit e témának külön fejezetet, a történelmi érdemek mégis végig jelen vannak benne.
A katolicizmust ért birálatokkal szembeni védekezés minduntalan az érdemek elősorolása csap át oly módon, mint ha az érdemek képezte ellensulyal kivánná átbillenteni a mérleg nyelvét a megfelelő oldalra...."
A spanyol és portugál hódítók mind katolikusok voltak, a jók és a gonoszok is, te viszont szeretnéd az emberséges cselekedeteket a katolizicizmusnak tulajdonítani, a gonoszakat meg elhárítani tőle.
>> Las Casas tehát Spanyolországba utazott a királyhoz érdekükben. Hétszer vállalta az utazást, hogy végre sikerüljön megszereznie a királyi döntést: az indiánokat nem lehet rabszolgává tenni. -- Az indián rabszolgamunka betiltása összefügghetett azzal, hogy a földesurak afrikai rabszolgák után néztek.
Ja, meg azzal is összefügghetett, hogy maga Las Casas javasolta megoldásként, hogy feketéket hozzanak a gyengébb testalakatú indiánok helyett.
Nem gonoszságból tette, később mély sajnálkozását is fejezte ki, de hogy az általad idézett szöveg ezt elhallgatja, és a földesurakra keni, az jól mutatja elfogultságát.
>> S az e korban egyébként is szekularizálódó és a jezsuiták ellen forduló államaik vezetôi által sikerült elérniük a redukciók megsemmisítését.
Haha, a szekularizálódó llamok fordultak a jezsuiták ellen :))). Pont ellenkezőleg: maga a konzervatív egyház tette lehetetlenné az akkoriban igen progresszívnak számíto jezsuitkat. A "megsemmisítés" meg azt jelentette, hogy a redukciókat átadták az egyházhűbb ferenceseknek, akik keze alatt tönkrementek.
"Ez a sokkal nagyobb méretűbb bevándorlásnak köszönhető. Nagy gazság, amit az észak amerikai indiánokkal műveltek,
de a katolikus konkvisztadorok sem maradtak el mögöttük szemétségben: ők pusztították el a maja, az inka és az azték kultúrát,
és katolikusok vezették be a rabszolgaságot is Amerikában."
Valamikor azt olvastam ezzel kapcsolatban, hogy a pápa kijelentette (ha jól emlékszem Ratzinger brazíliai látogatásán), hogy az indiánoknak ezzel vált lehetővé a fejlett európai kultúrához való csatlakozás, és egyben a Jézushoz vezető út............
A katolikus misszionáriusok -- kiemelkedôen Xavéri Szent Ferenc (+1552), s az utána érkezô szerzetesek -- hittel és eredményesen hirdették Japánban a kereszténységet.
Ha már megemlítetted Xavéri Ferencet... ő maga így ír indiai missziójáról: "Csengettyűt vettem a kezembe, így jártam faluról falura és magam köré gyűjtöttem a gyerekeket és a férfiakat, amikor csak tudtam. Naponta kétszer hívtam őket össze ilyen módon, és egy hónapon keresztül tanítottam őket imádkozni, úgy, hogy a gyerekeket tanítottam, és ők tanították aztán szüleiket. A gyerekek gyorsan megtanulták az imákat. Ha jelentették nekem, hogy valamelyik faluban pogány oltárt találtak, akkor összegyűjtöttem a falvak gyermekeit, és az adott helyre mentem velük. Ott a gyerekek segítségével leromboltam az oltárt. A gyerekek összetörték a bálványt és gondoskodtak arról is, hogy egy kő se maradjon épen, ők összetörtek, megtapostak mindent". forrás: http://www.parbeszed.com/main.php?folderID=859&articleID=5620&ctag=articlelist&iid=1
Ezt én nem szent, hanem gyalázatos gyakorlatnak tartom. Tessék mindezt gondolatban megfordítani. Teszem azt a krisnások összecsengettyűzik az utcagyerekeket, aztán körbejárnak a katolikus templomokban, ott törnek zúznak, miközben mögöttük ott állnak a rendőrök, nehogy meg merészelje zavarni valaki az "áhitatot". Az ilyesmire mondják, hogy destruktív szekta?
Felfedezések, konkvisztádorok -- katolikus hittérítés
Olykor hallhatunk vádakat a katolikus egyház hithirdetô, missziós tevékenységével szemben.
Amerika felfedezése és a missziók
A kommunista rendszer tankönyvei, és a mai szabadelvű vagy az elmúlt rendszer szemléletét hordozó tankönyvek is újra és újra említik: az ,,új világ'' felfedezésekor a brutális spanyol-portugál gyarmatosítókkal együtt érkeztek a katolikus misszionáriusok, s velük karöltve kényszerítették katolikus hitre az indiánokat.
E beállítás így hamis. Igaz, hogy a felfedezések és a gyarmatosítások korában is (és az egész történelemben, a fasizmus vagy a kommunizmus koráig) voltak olyan papok, fôpapok, akik túlzottan azonosultak a korabeli uralkodó csoportokkal, magukévá tették azok szemléletét, s így nem voltak az Evangélium igazi tanúi, inkább ellen-tanúságot tettek. És voltak olyan papok, hithirdetôk (és pápák), akik -- az általános európai szemléletnek megfelelôen -- nem tudták felfedezni, hogy a nem európai kontinenseknek, népeknek saját kultúrájuk van, és úgy vélték, hogy a kereszténységet e más földrészeken is az európai kultúra köntösében kell továbbadni. (A helyi kultúrák értékét a világ gazdag államai -- ha gazdasági érdekeik úgy kívánják -- máig sem veszik figyelembe.) -- De Amerika vagy más földrészek felfedezésének korában is többen voltak a prófétai magatartású katolikus hithirdetôk, akik az Evangélium erejében ki mertek állni az igazság mellett, adott esetben a bennszülöttek, majd elnyomottak mellett (illetve akik megpróbálták az egyes kultúrákat tiszteletben tartva, azok nyelvére lefordítani a kereszténységet).
Lássunk néhány tényt Amerika felfedezésével, illetve misszionálásával kapcsolatban:
-- Spanyolország és Portugália ún. ,,katolikus országok'' voltak. Amerika felfedezésekor királyaik valóban kaptak megbízatást a pápától, hogy hajóik vigyenek magukkal katolikus papokat. Kolumbusszal, majd a késôbbi erôszakos hódítókkal is mentek papok Amerikába, hogy hirdessék az Evangéliumot.
De ha voltak is a hódítókkal együttműködôk, az indiánok elsô védôi -- akik szembefordultak a konkvisztádorok embertelenkedésével -- katolikus hithirdetôk voltak. Az indiánokat rabszolgasorba hajtó gyarmatosítókkal küzdve a misszionáriusok ismételten elutaztak a pápához, s elérték, hogy III. Pál pápa már 1537-ben rendeletet adott ki, amely megtiltja az indiánok rabszolgává tételét, s kijelenti, hogy ôket éppúgy Isten gyermekeinek kell tekinteni, mint a fehéreket. -- Hogy a dél-amerikai indiánok mennyire becsülték a misszionáriusokat, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy milyen nagy arányban tértek a keresztény hitre, s éppen a hithirdetô papokban látták védelmezôjüket elnyomó uraikkal szemben.
-- A történelmi hamisításoknak egyik szembetűnô példája, amit a kommunista korban az általános iskolás történelemkönyvek is írtak: ti. hogy Las Casas dél-amerikai püspök volt az ,,okozója'', hogy Amerikába néger rabszolgákat hoztak. Mi a valóság? Las Casas mexikói püspök (+1566) az indiánok egyik legnagyobb védelmezôje volt. Látta, hogy a Spanyolországból érkezett földesurak jobbágyokká vagy rabszolgákká tették az indiánokat, s így dolgoztatták ôket meghódított földjeiken. Ebbe a helyzetbe az indiánok létét a megsemmisülés fenyegette. Las Casas tehát Spanyolországba utazott a királyhoz érdekükben. Hétszer vállalta az utazást, hogy végre sikerüljön megszereznie a királyi döntést: az indiánokat nem lehet rabszolgává tenni. -- Az indián rabszolgamunka betiltása összefügghetett azzal, hogy a földesurak afrikai rabszolgák után néztek. De hamis beállítás ez után Las Casasnak szemére vetni, hogy ô a felelôs ezért, illetve, hogy nem eléggé tiltakozott a négerek behozatala ellen.
-- A katolikus missziók indiánokért végzett tevékenységének kiemelkedô, történelmi méretű példái az ún. dél-amerikai ,,redukciók''. A jezsuita hittérítôk találmánya volt ez: sikerült királyi engedélyt szerezniük arra (1609), hogy önálló keresztény szellemű telepeket hozhassanak létre az indiánok számára -- saját fennhatósággal, kormányzattal --, hogy ily módon megvédjék ôket a spanyol gyarmatosító urak leigázásától. Ilyen redukciókat, telepeket hoztak létre Brazíliában, Paraguayban, a mai Argentínában, Uruguayban, Bolíviában. E telepeken mintegy 150 éven át indiánok százezrei élhettek békében. -- A redukciók (az ôsegyház közösségei után) a történelem elsô igazán demokratikus, kommunisztikus közösségei voltak, keresztény alapon, Morus Tamás röviddel azelôtt írt Utópiájának szellemében. Szinte hihetetlenül eredményesen működtek, úttörô agrokulturális és szociális intézkedéseik következtében, amelyek felülmúltak minden eddigi szociális reformot és termelôszövetkezeti gondolatot. Nem véletlen, hogy sem a kommunista történetíráson nevelkedettek nem hallhattak róluk (hiszen a kommunisták éppen azt nem tudták megvalósítani, amit ôk), sem a liberális történetírás nem idézi ôket. A dél-amerikai spanyol és portugál földesurak is egyre féltékenyebben látták, hogy a redukciók vonzzák az indiánokat. S az e korban egyébként is szekularizálódó és a jezsuiták ellen forduló államaik vezetôi által sikerült elérniük a redukciók megsemmisítését.
Még néhány gondolat a katolikus missziókról
Miként lehetséges az, hogy a katolikus egyházra vagy a missziókra vonatkozó egyes korabeli híradások hamisak? Ha elolvasunk napjainkban ellentétes politikai pártok érdekeit képviselô magyar újságokat, látjuk, hogy olykor nyilvánvaló hazugságig menô egyoldalúsággal torzítják a tényeket, saját érdeküknek megfelelôen.
A ,,felfedezések korában'' súlyosan szemben álltak egymással -- már régen nem egyszerűen vallási, sokkal inkább gazdasági-politikai okok miatt, vagy gyarmatosító érdekek miatt -- az ún. katolikus országok (mint Spanyolország, Portugália majd Franciaország stb.) és az ún. protestáns népek-országok (hollandok, angolok, németek). -- S az egymás elleni vádaskodásban összekeveredtek a politikai érdekek és a vallási szempontok. E témáról legalább annyit mindenképp tudhat egy katolikus ember, hogy a média és irodalom szívesen elônyben részesíti a katolikusellenes beállítást (amint erre már utaltunk bevezetônkben), és hogy ez gyakran csak a reformációs vitákban kiélezett egyik oldal véleményét tükrözi. Lássunk erre egy példát:
-- A japán misszió történetével kapcsolatban néhány éve filmsorozatot is láthatott, regényt is (A sogun) olvashatott a magyar közönség, -- mégpedig korabeli protestáns olvasatban: amely a katolikus hithirdetôket negatívan, és a nyugati (spanyol, portugál stb.) hódítók eszközeiként állította be. Ugyanerrôl az eseményrôl a korabeli katolikus híradások így számolnak be: A katolikus misszionáriusok -- kiemelkedôen Xavéri Szent Ferenc (+1552), s az utána érkezô szerzetesek -- hittel és eredményesen hirdették Japánban a kereszténységet. Többen az uralkodó réteg tagjai közül is vonzódni kezdtek az Evangéliumhoz. A hívek száma közel egymillióra nôtt. Ekkoriban érkeztek Japánba a holland Kelet-indiai Társaság protestáns kereskedôi. A holland kereskedôk felingerelték a japán császárt, hogy a katolikus hithirdetôk csupán az európai katolikus hatalmak kémei, s amint a nép a katolikus hitre fog térni, e hatalmak valamint a pápa gyarmatukká fogják tenni Japánt. E vádaskodás következménye lett, hogy a császár elrendelte kiirtásukat Japánban. Hívôk és papok ezrei haltak hôsiesen vértanúhalált a nagy üldözések (1597; 1614) alkalmával. -- A holland kereskedôk viszont engedélyt kaptak, hogy továbbra is kereskedhessenek Japánnal, csupán a kereszténységet nem hirdethették. (A hit befogadásának elmélyültségére mutat, hogy amikor 200 év múlva a katolikus hithirdetôk újra beléphettek Japánba, találtak mindaddig fennmaradt katolikus közösségeket.)
-- Az észak-amerikai katolikus misszió vértanúiról:
A misszionáriusokról gyakran terjesztett beállítás alapján (olykor az indiánregényekbôl szerzett elképzelések alapján is) az lehetne a benyomásunk, hogy a hódítókkal együtt minden ,,fehérbôrűvel'' együtt ôk is megsemmisítôi voltak a magas szintű indián erkölcsnek, kultúrának. -- Ha pl. a kanadai vértanúkról hallunk, akiket indiánok öltek meg (1646-49), az elterjedt berögzôdéseket követve azt is gondolhatnánk: hogy a leigázásuk ellen küzdô indiánok a hódítókkal együttműködô papokat is megölték. Valójában Kanada (és sok más ország) misszionáriusainak szerepe hasonló volt a mintegy 1000 éve hazánkba jött szerzetesekéhez. -- A kanadai jezsuita hittérítôk kitartó szeretettel jutottak közel a húron törzsekhez, majd nagy részüket megtérítették. A keresztény értékek mellett sok szociális és gazdasági újítást is vittek közéjük (amint népünkhöz is annak idején a Magyarországra érkezô térítôk). Halálukat a huronok ôsi ellenségeinek, a pogány és a vérbosszú törvényét követô irokéz törzseknek támadásai okozták, akik elsôként a huronok ,,új varázslóit'', a hittérítôket kínozták és ölték meg. E vértanúk egyikét (Isaac Jogues +1644) egyszer megcsonkították az irokézek. Ekkor elöljárói Európába küldték, hogy meggyógyuljon. Mikor megerôsödött, kérte, helyezzék ôt vissza huronjai közé. Az irokézek egy ismételt támadás alkalmával ölték meg.
-elitélteket (Ausztráliában is ezt tették), a faji megkülönböztetést, stb.
-a vallásilag üldözötteket,
-a néger rabszolgákat (olyan tömegben, hogy a Bermuda-háromszögben tömegével kellett a halottakat a tengerbe dobálni. Ugyanigy dobálták be a tengerbe a betegeket is -ezt a katolikusok nem tették!- olyan tömegben, hogy az ottani jelenségeket még protestáns lelkipásztorok is ennek tulajdonitották, s ezért mentek ki oda a tengerre és imádkoztak a tengerbe veszettekért. Azóta szüntek meg az ottani jelenségek.)
Maja, inka kultúra pogány volt, és emberáldozó. Ha ezért pusztulnia kellett, kaptak helyette mást, és emberségeset, nem gyilkolót.
Ja, és nézz csak utána, ki is volt az, aki kezdeményezte az indián rabszolgaság eltörlését, hol is működött Las Casas, és kik is kezdték minden rabszolgaság megszüntetését, kik is voltak a fogolykiváltó szerzetesek?!
A politika eredendően a polisz (állam), vagyis a közzösség ügyeivel való foglalkozást jelenti. Krisztus is hangsúlyozta, hogy aki nem törődik embertársaival, az megy a pokolba. (Mt 25, 31-46).
Hogy a gyarmatositás leginkább a protestáns hóditásoknál volt a népirtás szinonimája, az északamerikai történelmi tény.
A gyűlöletkeltésről meg inkább a világ jut eszembe, nem a kereszténység.
