Hangsúlyozom, nem született olyan komoly független kutatás, ami minimálcipők előnyösségét, hatékonyságát alátámasztotta volna.
Aki el szeretne mélyülni a témában, olvassa el ezt mind. Kivesézik rendesen pro-kontra a témát.
"Az általad említett brandek közül az egyik pedig azon kívül, hogy hisz ebben a sítlusban azt mondja áttérés, mert teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ha valaki elhagyja a sarokemelést annál megszűnik egycsapásra a térd csípő vagy gerincfájdalom,"
Ez egy szépen megfogalmazott marketingszöveg volt kevés tényszerű igazsággal mögötte. ilyen kifejezésekkel mint: hisz, teljes mértékben tisztában van, egycsapásra megszűnik... Ezt kevesen veszik itt be szerintem, bár van aki szerint éretlenek vagyunk. Apropo:
"...a tavalyi pályázatom is, sajnos a magyar futók még nem érettek egy ilyen pályázat végigvitelére.."
Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.- talán más jellegű pályázatra lenne szükség: pályázat az éretlen magyar futótársadalomnak.
Cipőben egyébként mindenki abban fut az Olimpián amiben szeret, nincs megkötés. Az más kérdés, hogy a legjobbakat a nagy cégek szerződtetik.
Na, nem akarok én ezzel a témával foglalkozni ennél többet, semmilyen cipőbrand érdekeltségem sincs, csak a belsőm szakmai nyomásának engedelmeskedtem, hajrá!
Senki nem mondta, hogy dobd le a cipőd és fuss. Ezt meghagyjuk az extrémeknek. Én azt mondom hagyd el a sarokemelést a futáshoz és felejtsd el az agyonpárnázott 10-16mm sarokemelésű instabil cipőket, mert nem mindnekinek jó, mint ahogy a lapos talpú cipő sem mindnekinek jó. De akinek már fájt a térde, csípője valaha az próbálja ki és utána döntsön, számára melyik a jó stílus.
más, idézet: "Ezenkívül az embernél a sarok a talajfogásra lett kitalálva"
ez igaz a gyaloglásra, mert ha gyalog vagy és magad alá teszed a lábad, akkor egyhelyben topogsz és nem haladsz, de a futásnál ez nem igaz.
Az általad említett brandek közül az egyik pedig azon kívül, hogy hisz ebben a sítlusban azt mondja áttérés, mert teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ha valaki elhagyja a sarokemelést annál megszűnik egycsapásra a térd csípő vagy gerincfájdalom, de ez ennek eredménye, hogy a csillapítást olyan izmok fogják végezni, amik eddig nem dolgoztak. Ezt meg kell edzeni, és komoly kontrol mellett kell vgrehajtani, hogy ne legyenek izomsérülések és hosszantartó izomlázak.
És ez a stílus sajnos olyan, ha már egyszer elsajátítod már nem akarsz visszatérni a magas arkú cipőben futáshoz, ezért nem javaslom a néha futok 3-5 percet és megtudom milyne ez mert semmi értelme.
Teljesen más az áttérés folyamata.
Ennek a folyamatnak bemutatását szolgálta volna a tavalyi pályázatom is, sajnos a magyar futók még nem érettek egy ilyen pályázat végigvitelére. Eddig azért nem írtam meg a saját tapasztalataimat, mert sokkal hitelesebb ha tőlem független futó írja meg ezt, és ha megírom akkor egy ilyen pályázat győztese nem lesz független az én írásomtól, mert pénzjutalom jár érte ha végig viszi amit vállal a pályázattal.
Abban igazad van, hogy jelenleg nagyon kevés az elit atléta aki 0mm droppal fut és tudunk róla, de ne felejtsük el a mostani olimpián is négy cipőmárka jelent meg összesen nike-adidas-puma-asics, ezek egyike sem képviseli ezt a stílust, és a szponzorált csak abból a cipőből tud válogatni amit adnak neki.
eljön még az idő amikor felnőnek azok akik dorkóban is tudnak futni.
egyébként néztem a női maratonistákat és volt olyan képbevágás, amikor látható volt a talajfogása az élbolynak, és több mint a 90%-a magas sarkú cipőben sarokra érkezve futott. Hát még ez van. De mivel a természetes futás hatákonyabb, kevesebb energiát igényel lezs még olyna amikor fordítva lesz az arány
három bioechanikai elemzést berakok, hogy lássuk az arányokat a landolás kapcsán hosszútávfutóknál (az elitek külön érdekesek, hisz ők minimálcipőnek mondható csukákban tolják):
753 runners were analyzed at 9 km point of 10 km and 20 km point of marathon races: 81% RearF. strikers, 19% MiddleF strikers & 0% FrontF strikers (Kerr BA, Beauchamp L et al: Footstrike patterns in distance running. In Nigg BM (Ed.), Biomechanical Aspects of Sport Shoes and Playing Surfaces, University Press, Calgary, 1983, pp. 135-142.)
283 elite runners analyzed at 9.3 mile mark of half-marathon: 74.9% RF, 23.7% MF and 1.4% FF strikers (Hasegawa H, Yamauchi T, Kraemer WJ: Foot strike patterns of runners at the 15-km point during an elite-level half marathon. J Strength Cond Res, 21:888-893, 2007.)
936 runners were filmed at 10 km point of ½-full marathon: 88.9% RF strikers, 3.4% MF strikers, 1.8% FF strikers & 5.9% asymmetrical strikers (Larson P, Higgins E et al: Foot strike patterns of recreational and sub-elite runners in a long-distance road race. J Sports Sciences, 29:1665-1673, 2011.)
Elviekben sok igazság van az írásodban, sok pontban igazat adok, de sajnos a gyakorlat mást mutat. Nem sérülnek kimutathatóan többet a sarokra érkezők, nem gyorsabbak, vagy energiatakarékosabbak bizonyítottan a talppárnára érkezők. Ez egy cipőeladási marketing része, ami pár brand súlykol, ezzel sincs gond, de kuruzslás olyat írni, hogy dobd le a cipőt és fuss, mert 95%, hogy nem fog bírni futni így normálisan, mert nem megfelelőek a testi adottságai hozzá és szerencsétlen még le is sérül ha csak úgy nekiáll. Ez nagy kár, de így van. Ne állítsuk be azt, hogy a talppárnára érkezés az egyetlen út, nagyon sok világklasszis futó nem ezzel a technikával fut, lejtőn pedig sokszor kivitelezhetetlen, nálunk meg lejtő ugye elég sok van.
Én egyébként talpközépere érkezem síkon, lejtőn is általában ha jó a kivitelezés de van hogy sarok, emelkedőn pedig vagy telitalp vagy lábpárna.
Ezenkívül az embernél a sarok a talajfogásra lett kitalálva, így is járunk, nem lábujjhegyen. A saroknál tompító cipők ezt lehetővé teszik futás közben is. Ha kellően előkészített, megerősített az izomzat, ezzel a saroktalajfogós technikával is kiválóan, hosszó ideig sérülésmentesen lehet futni, erre sokkal több példát tudunk pillanatnyilag, mint a lábujjpárnás érkezés kiválóságára.
Az amerikai ortopédiai társaság tavalyi eset összegzése szerint, a barefoot futás terjedésével megnövekedett a futóknál jegyzett talpsérülések száma. Mert gondolom ledobták a cipőjüket és nekiálltak futni. Ez nem így működik, ehhez felnőtt embernél már évek kellenek hogy átálljon rá normálisan a tartórendszer, ha egyáltalán át bír. Hogy érdemes e erre időt szakítani én azt mondom igen, jó a mezítlábazás, nagyon hasznos, de nagyon megfontoltan és fokozatosan! Átlagfutókra vetítve elsőször heti 1-3 alkalommal pár perc erejéig és innen lassan emelve a mennyiséget, tempót.
Bizonyos sebesség fölött pedig szinte biztosan lábpárnára érkezik a futó. 3 percesben már nem nagyon látni sarokra érkezős atlétát, sprintben pedig szinte kizárt. Az ultraversenyek második felében pedig pont fordítva, elég ritka a pipiskedve futó versenyző.
Szerintem a lábon belül mindenki maga választja meg, hogy a láb melyik része fogja meg a talajt először és nehezedik rá a teljes testtömegével.
A sarok az nem más mint egy csukló amely a talppárna és a térd felöl képes a tengelyén elfordulni.
A lábkibicsaklásnak 95%-ban az oka, hogy a sarok érkezik a talajra és már nem képes korrigálni a láb nem biztos és stabil talajfogását és aláfordul. Ha a talppárnádon érkezel a taljra akkor bokából még képes vagy korrigálni és sokkal kisebb bajod lesz ízületileg mert lábfejből vádliból képes lehetsz korrigálni.
Akinek elég erős a bokaizülete vagy szereti ha kibicsaklik és aláfordul a lába, annak javasolt mindenkép a sarokra érkezés terepen, akinek nem az pedig legyen óvatos és lépjen belátása szerint biztonságosabban.
A másik dolog, ha sarokra érkezel a sarok talajbacsapódása a nem hajlított térdet feltételezve ( futásnál, ha a láb a test előtt ér talajt akkor az nyújtva van, mert nem gugolva vágtában futunk) végigüt a térdeden a csípődön és a csigolyáidon egyenként.
A sarkad alatt, ha van klasszikus magas sarok-alátámasztású pihe-puha cipőd, akkor a párnázás megvédi a sarkad, az jól is érzi magát, de az ütköző golyók effektus miatt a térdnél a becsapódási energia továbbadását a porc és minden "csontcsatlakozásnál" hasonlóan a porcok csillapítják. Minden csont a terhelést a felette lévő csontnak továbbadja. Itt már nincsenek pihe puha gélek/air/abzorb/EVA hab/grid csillapítók. Nos, a porc egy nagyon profin kialakított megfelelő kenéssel ellátott és a csont teljes felületén illeszkedő rugalmas anyag, ami a sok ütődésnek köszönhetően deformálódhat. És ha deformálódik, akkor már nem fog tökéletesen illeszkedni a csontvégekhez, és a terhelést már nem lesz képes megfelelően csillapítani, sőt még a porc fel is puhulhat és be is gyulladhat.
Na, ez a fájdalom. Amit érzel, ha fáj a térded és a csípőd vagy a gerinced.
Szóval azoknak, akiknek minden csontvégük és porcuk egészséges képesek fájdalom és fáradság nélkül akármennyit futni, akkor ha magas sarkú cipőben klasszikusan sarokra érkeznek mert szerinted a sarok arra való.
Mindenki másnak káros és egy lehetőség a lapos sarokemelésű cipőben vagy mezítláb futás, mert akkor a nincs sarok becsapódás. és egész láb és csípő és gerincoszlop továbbterhelés.
Ha pedig a hatékonyságot nézzük, a klasszikus futás az egyenes törzzsel: érkezz sarokra - gördülj a külső láboldalélen - és rugaszkodj el a talppárnádról egy kicsit kevésbé hatékony mozgás, mint az előredőlve - a test alatt a talajfogás talppárnán - a sarok becsapódását vádliból és talpizomból megakadályozva - azonnal továbbrugaszkodás.
A két mozgás analógiájában mindig azt a hasonlatot hozom fel mint kvízt, hogy melyik a hatékonyabb mozgás előrehaladás szempontjából:
futok - bukfencet vetek - továbbgördülve felállok - és futok tovább vagy
futok - futok - futok - futok és nem gördülgetek semmit csak haladok előre mindenféle forgómozgást mellőzve.
Mindenki végiggondolja és megadj a választ magának.
ja és még valami a természetes futást nem kell tanulni, az ösztönös, és mindenki kipróbálhatja. Dobd le a cipődet, füvön vagy tornateremben és fuss, aztán figyeld meg hányszor vered oda a sarkad
- válasz: legfeljebb kétszer, egyszer ballal, aztán jobbal, és soha többet mert közvetlen fájdalommal jár a sarokcsontodban - kivéve ha fakír vagy és szereted a fájdalmat.
én megnézném a Silva választékot, mivel az egyetlen cég aki komolyan veszi a terepfutásra alkalmas fejlámpák fejlesztésést és gyártását. pénztárcához és teljesítményhez ideálisan be lehet állítani a választást.
A silva fejlámpáknak az a nagy titkuk, hogy futásra tervezik, és lefuthatsz/túrázhatsz benne akár 10 órát is akkor is kényelmes és észrevtélen marad a fejeden. miközben olyna fényt ad amire szükséged van. Az egyébb lámpák nem futásra hanem barlangászásra hétköznapi használatra ( ipari használatra tervezettek - azaz sisakon kényelmes, fejen csak rövid ideig) vannak tervezve.
Itt van pl a silva runner lámpa még a nevében is benne van mire a legjobb.
A fénye pedig addig olyan erős amíg csak van coulomb az akkuban.
javaslom vásárlás előtt a lámpa próbát fejen akár futás közben.
de ott vannak a trailrunner lámpák is a maguk 80lumenével és intelligens fényével
vagy a X-trail lámpák 140 lumenükkel sisak/bringa és fejszettel.
de van 1030 lumenes lámpájuk is. sprint állnéven.
és lámpát netről akkor rendelj, ha már előtte kipróbáltad
Börzsönyi Hegyi Félmaraton – Az Ipoly Erdő ZRT. szervezésében
Íme egy példaértékű verseny, a sok konfliktus, -futók és erdészek között-, ellenére van igazán pozitív kezdeményezés is. Immár 5. éve rendezik meg ezt a versenyt, amire a pénzdíjazás miatt a nagyon „gyorslábúak” sorakoznak a rajtvonal mögött. Itthon először volt módom hogy két „fekete párduc” társaságában fussak. A 21 km mellé 545 m szint társul rendkívül gyors, jól futható erdészeti aszfalton és dózerúton. A versenyközpont európai színvonalú, a börzsönyi erdészet újonnan épült bázisán volt, kifogástalan ellátással. A félmaratonon 7, azaz hét frissítőpont volt, banánnal, szőlőcukorral és vízzel. A nevezési díjért (3 500 Ft) babgulyást és egy pólót kaptunk. A pénzdíj 50-30-20 ezer Ft volt az abszolút kategóriákban. Nekem 1.46 lett lemaradva pár perccel a „zsebpénzről”.
A helyezés még jobb is lesz, ha beszámítjuk az - általam kieszelt - időjóváírást amit a keleti végeken, sík vidéken szolgálatot teljesítők kapnak :). A sajt hasznosabb egyébként és kevésbé törékeny mint holmi üveg csecsebecsék.
Bár már mindenki a közelgő UTMB lázában ég (én is, de sajnos csak szurkolóként, talán egyszer egy CCC-t megpróbálok...), írok pár gondolatot az aug.12.-i 44 km-es hegyi maratonról, ami 1800 méter szintemelkedéssel párosult.
Az előző években többnyire voltak magyar résztvevői a versenynek, de akkora népszerűségre nem tett szert, mint a szintén stájerországi veitsch-i rendezvény. Nekem talán Femina és Juhász Laci említette valamikor. Kicsit elszigeteltebb helyen fekszik ez a kis falu, és a közelben sincsenek nagy turistalátványosságok. 23 éve rendezi meg ezt a helyi sportklub, töretlen lelkesedéssel. Az idei verseny meglehetősen kevés egyéni résztvevővel zajlott le, én voltam az egyetlen magyar versenyző.
A versenyt megelőző napon a helyi kocsmában/étteremben neveztem, 50 EUR volt. Ezért kaptunk egy szép fehér technikai pólót elől-hátul emblémázva, termékmintákat, és pasta party is volt. Többféle tésztából, többféle öntettel, ráadásul önkiszolgáló - tehát jól feltöltöttem a raktárakat...:)
A szállásunk a Kainach-tól 15 km-re fekvő régi bányászvároskában, Maria Lankowitz-ban volt, innen indultunk másnap reggel a rajthoz.
Az időjárás kellemesebbenek ígérkezett, mint Veitschben, nem volt az a kánikula. Kainach főteréről indultunk, 9 órakor. 2 km-t sem mentünk, amikor hirtelen megkezdtük a mászást egy meredek füves emelkedőn. Ez nem esett túl jól, bár nemsokára jó kedvre derített egy öreg parasztbácsi, aki tangóharmónikázott, a felesége pedig népviseletben feszített mellette...:) Az első 13 km-en 542 méterről kellett felmenni a Zeissmanhüttéhez 1573-ra. Ezt pár perccel lehet hogy elsiettem...Innen tovább a pálya legmagasbbb pontjára, 1700 méter körülre másztunk, itt elég sziklás volt a talaj, ami nekem kevésbé ment lefelé, így itt megelőzött a korosztályom későbbi győztese. Aztán kezdtem hozzászokni ehhez a terephez, utolértem, sőt újra meg is előztem, mert voltak olyan lejtők, ahol egyszerűen nekem jobban ment a Bondival, míg ő egy könnyű Asics versenycipőben futott. 23 km körül egy frissítőnél kicsit több időt töltöttem, itt utolértek és otthagytak ketten is - ők lettek a kategóriám 1. és 2. helyezettjei. Tehát elfutottam az elejét...Mentségemre legyen mondva, egyikőjük a helyi erők tagja volt, a másik se olyan lapos vidékről jött, ahonnan én...:)
Innentől jóformán egyedül futottam, csak turistákkal találkoztam néha. 25 körül aztán éppen döngettem lefelé egy lejtős, de nem túl sima dózerúton, amikor megbotlottam valamiben. Talán a panorámában gyönyörködtem, nem tudom. Hatalmasat repültem vagy 4:30-as tempónál, már csak a szerencsés földetérésben bízhattam. Hálistennek semmi olyan sérülésem nem lett, ami akadályozott volna a további futásban, bár néhány helyről lement a bőr. Egy turista házaspár kővé meredve nézett vissza a porfelhőbe, de intettem nekik, hogy minden ok, és már mentem is tovább. A második szakasz többnyire lejtett, de akadt benne néhány bosszantó emelkedő. Saját frissítést alkalmaztam, high5 energy source és gélek, amúgy is csak banán és müzli volt a frissítőpontokon. A végén már nem is bántam a hosszabb aszfaltos lejtőt, legalább ott tudtam haladni rendesen. A faluba beérve azért még beraktak egy párszáz méteres emelkedőt, ami végképp nem esett jól, dehát így lett meg a 44 km. Végül 4:35 alatt értem be a célba, ahol hamarosan kiderült, hogy ezzel a 3. lettem a 40-44 éves korosztályban. Itt értettem meg azt is, hogy mit akart jelezni útközben néhány sporttárs, csak nem értek németül...Ugyanis a hátamra estem, és a fehér pólómon egy hatalmas fekete folt jelezte, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem a talajjal...+ megtaláltam aaz egyetlen sáros részt is a pályában, szóval elég mocskosan néztem ki, másokkal ellentétben.
Az eredményhirdetésre aztán átöltöztem, kategóriám 1.-2. helyezettje egy szép üvegből készült díjat kapott, én pedig az egyik fő támogató sajtgyár 3 finom sajtját és egy igen vastag könyvet, ami Kainach és a két szomszédos falu története. Most már muszáj lesz megtanulnom németül....:) A versenyt egyébként 3:43-al nyerték.
Gratulálok ef zé-nek az esküvője alkalmából és persze a 100 mérföldeshez is - remélem azért még itthon összefutunk valami versenyen...
Ja és amit alapvetően akartam írni, hogy Pepe, Spero, én hármas ma lefutottuk az utolsó hosszúnkat a jövő heti derbi előtt. A Pilisben voltunk, 25 km nek indult, de majd 30 lett belőle, szerencsére a meleg elviselhető volt ott kicsit följebb. Mindenki szépen mozgott, nem rohantunk, ultratempógyakorlás volt, brutto 3 óra pont elég és jó is volt. Részemről még holnap 2 óra keró, hétfőn egy óra fut, kedden 2 óra keró, szerda 30p fut és onnan már csak szelfmasszázs a péntek esti rajtig. Viszem a gyűrűst!
Ez a nem arra való a sarok hogy arra érkezzünk olyasmi, mintha azt írnánk, a cukor nem arra való, hogy megegyünk. Tök igaz, de mégis korunkban mindenki így teszi a civilizáció hatására.
Aztán ne felejtsük el, olyan terepeken, ahol mi futkosunk mezítláb főleg ilyen távokat képtelenség futni. Ezért én egyértelműen cipőpárti vagyok ennél az extrém igénybevételt teremtő sportnál (ultra táv, alpesi terep). Mindemellett és ezzel együtt, nagyon fontos a megfelelő tartás és erős tartórendszer. Ezt a hosszú, technikás futásoktól eltérő helyen, kiegészítő edzéseken kell fejlesztgetni, ezzel elkerülve a a gyengeség és rossz tartás okán kialakuló túlterheléses sérüléseket. Persze vannak 60kg alatti, erős lábboltozatú, sportos felépítésű futók, akik tudnak Salomon sense tipusú csukában is ultratrailezni, de a sportunkban résztvevők 90% ban nem ők teszik ki.
ez érdekes, jól összeszedted.. mennyit futsz mezétláb?
hozzám most ért el ez a borntorun hájp.. és bár abban az 1 évben, amikor már nem fiatalon rendes edzésre jártam (rövid, hosszú résztáv stb), akkor a levezető 1-2 kilit mezítláb futottuk a focipályán körben, amit nagyon élveztem, de itt megállt a tudomány.. nem is vágytam többre, de most, hogy olvasom, elkezdett érdekelni..
Ja és ami még fontos a természeti népeknél, hogy (főleg gyerekkorukban) nem nagyon hordanak cipőt, de futócipőt egész biztosan nem és így ki sem tud alakulni náluk az az anatómiailag helytelen futásstílus, amikor a sarkunkra érkezünk. A sarok egyszerűen nem erre való.
Az indiánoknak(ez nem csak a tarahuma-ra vonatkozik, vannak még más hasonló természeti népek a világban) mi köze a medicine labdához?
Semmi, többségük nyilván nem is tudja mi az, viszont nem ült talán sosem autóban, buszon, metrón, nem ment lifttel és mozgólépcsőn sem és gyerekkorában cipője sem volt.
És ahogy Oli is írta, az átlag civilizált ember szemével hatalmas távokat tettek meg nap mint nap a lábukon, pusztán azért mert nem volt más lehetőségük.
Emellett nyilván nincs arra szükségük, hogy további láberősítő gyakorlatokat végezzenek, például akár medicine labdával nehezítve, ahhoz, hogy lefussák a civilizált világ, átlag hobbifutóinak/sportolóinak jelentős részét hiszen eleget használják a lábukat külön edzés nélkül is. Például futásra is, ha hamarabb oda akarnak érni, ahova igyekeznek.
Amiről szól ez a teszt, az az, hogy én bár mindig sportoltam valamit, életem nagy részét cipőben töltöttem. Még a szandált is utáltam, a mezítláb futást el sem tudtam képzelni, de futni sem szerettem sosem.
Bokasülyesésem, harántsülyedésem is volt egyszerre és olyan lazák voltak a bokaszalagjaim, hogy középiskolában egy baleset után, a sportkórházban felmentettek a "szárazföldi" testnevelés órák látogatásától(ezt azóta persze már furcsának találom, akkor még nem tűnt annak), szerencsére választhattam az úszást helyette. Egy ceruzát sem tudtam felvenni a földről a lábammal, ahogy ezzel az ortopédián szembesített a professzor. Ma ott tartok, hogy semmilyen problémám nincs a bokámmal(ezzel kapcsolatban Edinát kérdezzétek, ő látott el útmutatással!), pedig tavasszal még többször is kiment. Bármennyit lefutok (csak még nem elég gyorsan! :-s) és már nem jön le a bőr a lábamról érményi méretű foltokban egy ultra után és ha nem nyújtok futás után semmi bajom nincs tőle(persze azért hasznos az) és ami a legfontosabb, nem a cipőtől függ, hogy tudok-e futni, vagy sem, hiszen akár mezítláb is tudok futni aszfalton pár kilométert is.
És persze nem is pronálok már, mint egy éve.
Mivel ma is autóval járok, cipő van a lábamon egész nap és a legtöbb helyre lifttel megyek fel, mert nem jelenhetek meg az 5-ediken az Ügyfél előtt leizzadva, jönnek azok a "civilizált" mű dolgok, amivel az ember próbálja behozni kevés szabadidejében, reggel-este 10-20 percekkel az elmúlt 36 év hiányosságait.
Futóiskola, láberősítő gyakorlatok, stability trainer párna, medicine labda, erősítő gumiszalagok, ilyenekkel tudok csak én is eljutni oda, ahol a természet közelében élők mindig is tartottak. A lábukat is ugyanúgy tudják használni, ahogy a kezüket, ahogy az ki van találva.
Persze változtathatnék életmódot is, mint pl. Caballo Blanco, vagy mások, de ez nem egyedül az én döntésem.
Itt a teszten, ott bukott meg a bal lábam(ha erre kérdeztél rá), hogy nem tudom függetlenül mozgatni a lábhüvelyk ujjamat a többitől és fordítva. Gondolom, hogy a stabilitás szempontjából lényeges ez a finommotoros mozgáskoordináció is, de nem aggódom, mert ugyanez jobb lábbal már megy is.
Nekem vegul petzl lett Csanya segedelmevel,eddig tokjo,mondjuk nem voltak nagyok az elvarasok
Viszont van most a Fenixnek is egy uj,kisebb teljesitmenyuje,azt is erdemes meglesni...
