Sajnálom, hogy egy újabb vitát indítottam el, ráadásul sikerült egy olyan dologban, amiről egyébként úgy érzem, hogy mindenki nagyjából ugyanazt gondolja aki hozzászólt.
Ezért megpróbálok válaszolni nektek, csak olyan dolgokkal kapcsolatban, amit én megtapasztaltam magamon és nem brandhez tanulmányhoz kötődik. Ezeket persze nem én találtam ki magam, viszont kipróbáltam vica-versa és a véleményemet a saját tapasztalatom alapján alakítottam ki róluk.
Mennyit futok mezítláb?
Nem sokat. Tényleg csak ötletszerűen, inkább élvezetből. Ez lehet fél óra, vagy egy óra havonta egyszer, max kétszer, de lehet egy 300 méter az utca végéig, mert ott van dolgom.
Mi az értelme? Tavaly év végén, (az ötletet egyébként Kyru pályázata adta, de a feltételek nekem erősek voltak :-(, ezért nem pályáztam) elkezdtem szisztematikusan, de fokozatosan és óvatosan átállni a természetes futástechnikára.)
Akkor elég volt 500 méter (persze cipőben), hogy ráérezzek a két futásstílus különbségére, de mivel azóta már 60 km-t is lefutottam már így és mindig is így futok, így azt mondhatnám, hogy átálltam, de nem mondom. Még mindig nem.
Folyamatosan fedezem fel a hibáim és hiányosságaim ezen a téren és a mezítláb(cipő nélküli) futás folyamatosan tanít. Megmutatja, hogy mit csinálok rosszul. Persze nézek videókat és olvasok leírásokat is ezzel kapcsolatban, hiszen így kezdtem eredetileg is.
Nekem itt a környéken nincs olyan futóterep, ami rendszeres, hosszútávú mezítláb futásra alkalmas lenne. Mindig van köves, akáctüskékkel teli szakasz, ami nem szerencsés, mert a talpat védeni kell. Sérülékeny! Ha lenne itt például hosszabb rekortán pálya, azon biztosan nem cipőben futnék.
Az aszfalton futást amiatt javasoltam, mert nagyon hamar megmutatja, hogy az ember hol hibázik és aszfaltot mindenhol találtok. De ezt nagyon óvatosan és mértékkel, mert egyenletesen bár, de kíméletlenül elhasználja a talpat! A fű, az apró kavics és a homok, amennyiben nincs tele üvegszilánkkal, tüskékkel, hegyes kövekkel és egyéb sérülést okozó dologgal, akkor jobb, de ilyen sincs a közelemben.
Cipő/nemcipő:
Mezítláb futás helyett, ha valaki megengedheti magának, nem minimál cipőt(vékony talp, 0 drop) javasolnék, hanem olyat amiben az ujjai külön vannak, de a talpat mégis megvédi a fentebb említett felületi sérülésektől. Véleményem szerint futás közben a cipőben a lábujjak nem úgy dolgoznak, mint egy rafting csónakban az evezősök, hanem sokkal inkább úgy hánykolódnak egymásnak préselődve, mint a hajófenéken összezsúfolt rabszolgák. Itt azért kicsit túloztam is. :-)
Mivel egy ilyen gyártót ismerek összesen, ezért nem írom ide a márkát, de biztos megtaláljátok.
Terepultra-minimál?:
Jó lenne nekem egy ilyen "ötujjas" cipő, vagy egy minimál cipő ultratávokra?
Szerintem nem. Terepen még maratoni távokra sem.
Az első, sokéves széthasznált futócipőmben mostanában rendszeresen futok, amit a mai szóhasználattal minimál cipőnek neveznék, de valójában csak egy olcsó belépőkategóriás cipő széttaposva, viszont tökéletesen megy benne a futás a természetes futástechnikával.
Ma például 22kilit futottam benne erdei talajon, földúton, de ez a maximum. Hosszabb távokra, vagy kövesebb terepre alkalmatlan.
Technikás terepen, vagy hosszabb távon az ember fárad és hibázik, kissebbet vagy nagyobbat, de a lábat akkor is annyi stressz éri, főleg, ha 86 kilo és 190 centi mint én, ha történetesen egyszer sem érkezik a sarkára (ez azért kizárt egy terepultrán), hogy az már mindenképpen a teljesítmény rovására megy, nembeszélve arról, ha olyansmire lépünk, amire nem szerettünk volna.
Emiatt én mindenképp olyan cipőt tervezek venni ultra távokhoz, ami bár 0 drop közeli (a sarokemelése 4mm vagy az alatti) de komoly párnázottsága van a talp egész felületén, beleértve a sarkat is. Ide már két márkát tudok írni(HOKA és Tecnica).
Ezt arra alapozom, hogy az egyik, egyébként számomra minden más szempontból megfelelő futócipőmmel tettem egy kísérletet. Mivel a talpa vékony volt az ultratávokhoz és mindig szétgyapáltam a talpamat, a sarka pedig magas volt és gyakran leért hamarabb, mint ahogy terveztem(egyébkét emiatt nekem kétszer ment ki a bokám, míg rá nem jöttem az okára) egyszerűen felragasztottam egy vastag puha EVA talpat az elejére, amitől egyforma magas lett az eleje és a hátulja. Leírhatatlanul jobb lett számomra a cipő ehhez a természetes futástechnikához. Megvédte a talpamat bármire is sikerült rálépjek(mezítláb az ember nem a tájat nézi ezt gondolom mindenki sejti) és még lefele is kiválóan tudtam tarolni vele, mert őszintén szólva én lefele sem rakom le a sarkam. Ha leér néha, az nem szándékos.
Csak a kivitelezéssel volt a gond kb. 50 kilit bírt egy-egy ragasztás, aztán szétesett. Emiatt ki is dobtam a talpakat TerepKupán.
Minél rövidebb a táv, kímélőbb a terep, annál inkább "belefér" a minimál cipő, vagy a mezítláb, de attól ez még megviseli a talpat ha rendszeresen üzzük. Rendszeres futáshoz, hosszú távhoz, terephez, nagy testtömeghez kell a védelem, de szerintem ez nem azonos a magas sarokkal, vagy sarokemeléssel.
Nyilván gyors versenyeken megintcsak felmerülhet a kérdés, hogy mennyit eszik meg a cipő csillapítása, erről egyszer olvastam egy összehasonlítást 4-5 cipőgyártó rendszerével kapcsolatban, talán Oli hivatkozta be, de ultratávok végén az ember örül, ha még futni képes és ilyenkor nyilván egy csomószor veri oda a sarkát a földhöz, persze nem szándékosan. Ehhez is kell olyankor a csillapítás.
Sarok/csillapítás:
Szerintem a sarokcsont egy statikus alátámasztó szerv, az a feladata, hogy egyensúlyi helyzetben megtámassza a test súlyát, hogy a talp izmainak ne kelljen egésznap dolgozniuk az egyensúlyért, nyugalmi helyzetben, vagy nagy erőkifejtéskor. A futás egy dinamikus mozgás, melyben anatómiai szempontból egy statikus alátámasztó szervnek nagyon kevés szerep juthat. Kétségtelen, hogy a cipő megfelelő csillapításával, fájdalom nélkül be tudjuk vonni a sarkunkat a futásba a talajfogásnál és ezzel lényegesen hosszabb lépéstávot tudunk elérni (itt az előnye), de minél nagyobb a testtömeg ez annál több hátránnyal jár, ugyanis ez a fajta futás a testömeget lökésszerűen föl-le mozgatja és ez nem csak fölösleges mechanikai stressz az egész testünknek(nem csak a váz-izom, hanem az ideg- és emésztőrendszernek is), de még az ehhez szükséges energiát is nekünk kell fedezni.
Emiatt fogalmaztam úgy, hogy a sarok nem futásra való. Nem a sarokcsillapítás ellen beszéltem, de ez szerintem ki is derült az előző soraimból.
Ellenpéldák:
Az, hogy vannak elit futók, akik a mai napig a sarkukra érkezve futnak, számomra nem jelent semmilyen bizonyítékot, vagy érvet semilyen irányban.
Egyszerűen csak annyi, hogy aki elitként eljutott oda ahol éppen tart a gördülő futást(sarokra érkezve) alkalmazva, az nyilván nem akar alapvető változásokat már, részben mert esetleg nem hisz benne(abban hisz, amiben eddig sikeres volt), részben mert a jelenlegi szintjére csak több év kemény munkájával, tudna visszakapaszkodni, ha egy merőben más technikával kezdene el futni, ami pedig egyúttal azt is jelentheti akár, hogy esetleg közben kiöregszik a verseny elitjéből. Ha sietteti az átállást, az sérülésveszélyes, márpedig az elit ritkán akar 1-2 évre visszavonulni, csak egy másik futástechnika teljes elsajátítása érdekében.
Itt a környékünkön van egy német hobbifutó srác(kb. 40 éves, maratonokat, fél maratonokat fut), neki fáradásos repedése volt a lábközépcsontjában, mert túl gyorsan akart átállni. Két hónapig nem futott egyáltalán. Ezeket mérlegelni kell, ki mit veszthet, mit nyer és mi az ára az átállásnak.
Én 2009-ben kezdtem el először futni, akkor még a sarkamon és nem esett jól egyáltalán.
Én a futók legalja vagyok, vagy legutólja, gyakran be sem érek szintidőn belül, vagy úgy elszúrok valamit, hogy be sem tudom fejezni.
Ezen a szinten, hogy úgymondjam nem kockáztattam semmit a váltással, amit viszont nyertem, hogy fájdalom és sérülésmentesen futhatok így még akár évtizedekig, szemben több hasonló alkatú ismerősömel, akik porcerősítőket szednek és saját véleményük szerint azért csinálnak keresztedzéseket más sportokban, mert érzik, hogy a futás nagyon elhasználja az izületeiket.
Azt gondolom, hogy "azok az elit futók", ha nem úgy kezdték volna, hanem így, akkor valamivel előrébb tartanának, de ezt már nem tudjuk meg utólag, mintahogy sehogyan sem, mert nincs két egyforma ember (még!).
Én kb. három évet futottam a sarkamra érkezve és még nem egész egy évet a természetes technikával talppárnára érkezve és úgy érzem, hogy mindenképp megérte az időt és a fáradságot az átállás, annak ellenére, hogy kifejezetten a "melák" alkatú futó vagyok, akiknek többen nem szokták ezt javasolni. Én úgy érzem, hogy pont az ilyen alkatúaknak van rá a legnagyobb szüksége hogy anatómiailag helyesen használják a vázizom rendszerüket.
Hatékonyság:
Először tényleg kíváncsiságból kezdtem próbálgatni, hogy milyen hatással van a teljesítményre és a pulzusra ez a futástechnika és ma már ha indokolatlanul kezd elmenni a pulzusom, rögtön tudom, hogy valamit nem jól csinálok. Ugyanannál a tempónál odafigyeléssel, (tartás, lépésszám, lépéstáv, légzés, kartempó, izomtónus, stb.) 5-10 bpm-et vissza lehet tornázni, fél percen belül, pusztán csak a hibák javításával.
Ez ultratávon nagyon nagy előny, csak sajnos annyi mindenre kell közben figyelni és évek kellenek, mire mindez zsigerből jön az embernek.
Én általában a tartást/lépéstávot és az izomtónust szoktam elfelejteni, ha nem figyelek oda.
A tartás/lépéstáv hibámból ilyenkor automatikusan következik, hogy már középtalpra érkezek a tömegközéppontom előtt és izomerő árán "fékezem/tartom" magam, míg át nem lendülök a lábam felett. Ez a rész fölösleges energiapazarlás.
Persze ez tempó kérdése is, mert gyors tempónál még nem nehezedik rá a teljes testtömeg a lábra, mikor a telitalp leér és már át is lendült felette.
Az izomtónus hiba pedig annyi, hogy hajlamos vagyok olyan izmokat is feszítve tartani, amivel épp nem dolgozom.
Ez asszem nem szorul magyarázatra, hogy fölösleges, de van köze a futástechnikához is.
A helytelen tartás, vagy a talajfogáskor fellépő rázkódás számos olyan izmot tart feszítve, ami egyébként pihenhetne is. Gondoljatok a hát és derékfájdalmakra. Nem az ellazulástól fáj egyik sem.
Eddzéseim:
A sikeres átálláshoz nekem a legtöbbet a talpamat, bokámat és a vádlimat kellett edzenem. Most tartok ott, hogy egy-egy tempós futás után a farizmomban is érzem, hogy dolgozott. Két ekkora izmot nem használni több évig? Hallatlan vétség.
Általában heti 4-6x otthoni ugrabugra 20-45 perc mezítláb:
- talp és lábujj erősítő gyakorlatok, hiszen ezek jól koordinált munkája adja az egyensúlyt
- sok helyben ugrálás páros és váltott lábakkal. Kis magasság nagy frekvencia, nagy magasság kis frekvencia. Az ugrókötelezés is jó, csak nekem nem megy.
- egyensúlyozás fél lábon, majd talppárnákon, közben bármit érdemes csinálni, ami kibillent az egyensúlyból.
- stability trainer párna gyakorlatok (ezt főleg a bokám miatt kezdtem, de általában véve mindenkinek jót tesz). Ezen általában mindenféle statikus és nem ugrálással járó erő-, vagy nyújtógyakorlatot is lehet csinálni (pld. guggolás féllábon), illetve egyensúlyozás.
Heti átlag 30-60km futás. Ebből persze elenyésző mezítláb, mint korábban írtam.
Viszont lehetne sokkal több és rendszeres, akkor talán be is érnék néha szintidő alatt. :-)
Meggyőzni senkit nem akarok, mert nem kevés idő és energia befektetés kell hozzá és az elején nem is fájdalom mentes és ha már valaki elért egy komolyabb szintet a futásban, akkor azt még nehezebb megtartani az átállás ideje alatt.
Később biztosan kamatosan megtérül, de elsőre senki nem azt fogja tapasztalni, hogy egyszerre jobban megy ettől a futás, csak az olyan kezdők, mint én.
Azt azért érdemes hozzátenni, most hogy kimentek Chx-ba és bemész pl.ott az Aiguille du Midi-felvonó melletti (x)márkaboltba, láthatsz olyanokat akik ráböknek Dakota v. Iker fotójára és kérnek egy szett cuccot ami rajtuk van komplett -mert szeretnének belekóstolni ebbe a sportba. Nos nem fognak nagyot nyeldekelni, mikor kijön a fizetendő számla a gépből. Itt meg azért vannak kereskedők a reklámmal, mert egyrészt réteg-rétegsport ez és nincs elég vevő. Másrészt van olyan illető aki fél éveket fut 10centis szakadással a cipőjén, mert hiába varrogatja nem jut újra, vagy ha jut nincs pay-palja netes vételhez. A boltba meg bemenve még eladó sincs rendes, akihez menj, enmhogy a nyugatról levetkőzött és ideküldött szemeten kívüli, használható felszerelés. Úgyhogy mindenkinek egy nagykeres havert!
Én is árulok cuccokat, sőt lassan elindul a webshop is az oldalunkon. Sokan azt hiszik boltom is van...-) Persze nincs. Ha valaki kérdezi melyiket vegye, mindig mondom próbáljon ki amit csak tud és utánna döntsön. Ez áll lámpára, zsákra, bármire.
A fontos, hogy ne csak reklámról írjon az ember hanem a közösség aktív tagja is legyen. Segítsen ha kell, ne csak egy nick legyen hanem egy ember. Peace & Trail!
ja, azt sem tudom, ezen a pályán a kerekesszékesek hogy mennek majd, mert a fordulási ívük a 400-as rekortán ívére van tervezve, itt pedig szűk utcákban kell cikázni majd...
Hallássérültek kategóriája nem indul a Paralimpián, nekik van külön sikelimpia. Okot ne kérdezd, a legtöbb világversenyen az öt kategória (fő kategória) együtt vesz részt (mozgássérült, rengeteg kategória; látássérült, három kategória; értelmi fogyatékkal élő, több kategória; kisnövésűek (törpék? nem juteszembe a hivatalos megfogalmazás; siketek, nem ismerem a kategóriákat). Londonban sorsolás alapján három marathon lesz: látássérültek, két kategória: aliglátók (mint én), és teljesen vakok. Együtt futunk, összevontan lesz a helyezés, nem külön. Kerekesszékes két futam, egyik a gerincsérültek, vagyis akiknek van lábuk, és a láb nélkküliek. Azért külön, mert a jelentős súlykülönbség miatt igen jelentős a sebességkülönbség is. Eredetileg kis eltéréssel szoktak rajtolni, de most én sem tudom, hogy lesz, mert ez egy körpálya, és nem lehet összeereszteni minket.
És hányféle maraton van? Mert némelyik sportágban nem is tudom követni a kategóriákat, hogy külön látássérült meg hallássérült meg mozgássérült meg értfogyos és azon belül közepesen meg súlyosan sérült... Maratonból hány lesz?
Igen, a végén. Vagyis inkább az utolsó napon. Mint az Olimpián. mert régebben mindkettőn a záróesemény volt, most nem. De legalább rá lehet pihenni az esti záróbulira:)
igazad van. És pont ez vonatkozik másra is, nem csak Zolira. Igen, tudom, hogy árulja, és más is árult olyat, amit "tolt" itt a fórumon. Zoli is fut, és használja. Tehát a különbség a szememben annyi, hogy zoli nem számít a szűk baráti közösség tagjának, mások meg igen. Talán. ja, Zoli pár éve engem is megtámogatott, és pár sorban dicsértem a termékét, de akkor én is megkaptam. A márkával lenne a baj? Nekem meg más nem jön be, ami agyon van itt dicsérve, támogatja a terepfutást, oszt számomra fabatkát sem ér, mert egyszerűen nem bírom használni, nem nekem készült. és? Attól lehet jü sokaknak. Mint zoli terméke is. Nem akarok a fogadatlan prókátora lenni, csak néha zavar a kiegyensúlyozatlanság.
Engem amúgy már egyáltalán nem zavar, néha érzek túlzást, hogy pl, a Silva fejleszt egyedül futóknak lámpát, ezel pl. nem értek egyet, de nagyjából mindegy is. Szerintem tök jó hogy ír,, ír egy-két termékről, az objektivitást meg majd én helyre teszem fejben. Amúgy én egyszer futottam Silvával, 4 óra után érezhetően gyengébb volt a fénye és elkezdett villogni, vissza kellett kapcsolnom egy fokozotatot. Ez a Mátra 115-n volt, pont kiálltam, de komoly gondban lettem volna, ha tovább megyek, tartalékelemem nem volt, csak egy másik fejlámpám (Petzl)
Más az, amit az ember használ, és más, amit árul. Ha rákattintasz kyru bemutatkozólapján a honlapra, ordítani fog az összefüggés.
Más dolog tájékoztatást adni, és más közölni, hogy csak az én termékem a jó és a többi rossz -- vagy legalább illik odatenni az (x)-et. Egy ilyen fórumban az a veszélyes, hogy az emberek nem reklámok befogadására készülnek, mint a tévénézéskor, hanem a sporttársaikkal beszélgetnek, és azt hihetik, hogy épp egy sporttársi tapasztalatot olvasnak, miközben fenét. Ez meg alááshatja a fórumba vetett bizalmat, és ilyen módon a valódi segítség erejét is csökkenti.
Nekem ez tetszik: http://www.melanomablog.hu/2010/05/05/erdekkonfliktus/ (se kutyám, se macskám az illető, csak belebotlottam a neten, és a hozzáállásra mutatom példának). Akinek érdekeltsége van valamiben, az is dicsérheti, csak ne keltse közben az objektivitás és elfogulatlanság látszatát.
No de nem ragozom tovább.
Visszatérve az alaptémához: tegnap sajnálatos módon elmaradt a terepfutásom, mert egy kvadratlonversenyen indultam, aminek áthelyezték a rajtját, és én meg elég lassan végeztem az első három sportággal, és nyolc körül kellett volna kifutnom az erdőbe, de mivel se Silva, se Petzl, se noname fejlámpa nem volt nálam, de még kézilámpa se (sajnos nem gondoltam ilyen lehetőségre), így a rendezők a sötétedés miatt eltanácsoltak a futástól. :-( (Tanulság: nem a márka számít, hanem hogy van lámpád vagy nincs. :-))
Állandóan zolit osszák itt a topicon, hogy túl dirrekt a reklámja... pedig azért ha jobban visszaolvasnátok, rájönnétek, hogy más is kimondja, hogy csak az a tuti, amit Ő használ, esetleg pont azért, mert szponzorált.Vagy mindeni, vagy senki... szerintem.
A héten a Tátrában nyaraltunk, néhány reggeli hajnali futás azért belefért a programba. Nagy élmény volt, de közben sokat töprengtem azon is, hogy ilyen terepen (mint sziklásabb magashegyi ösvények) mennyire tipikusak a bokasérülések versenyeken. Edzés közben még tud az ember óvatoskodni, de keményebb tempóban vajon mennyi a sérülés?
(Hozzátartozik a dologhoz, hogy nincsen terepcipóm, az talán egy kicsit nagyobb védelmet ad(na)).
Ez azért így túl direkt reklám, az én ízlésembe ez már nem fér bele egy fórumban. És nem is hiszem, hogy az egyoldalú bemutatás segítené a topiktagok tájékozódását.
Paralimpikonokra ugyanúgy vonatkozik, mint olimpikonokra: egyedül a cipő az, amit nem határzonak meg. Egyébként csak és kizárólag abban lehet futnunk, amit adnak. Én két pár cipővel készülök, helyszínen eldöntöm, melyiket választom. lehet, hogy egy ötödik márka is megjelenik:)
Hangsúlyozom, nem született olyan komoly független kutatás, ami minimálcipők előnyösségét, hatékonyságát alátámasztotta volna.
Aki el szeretne mélyülni a témában, olvassa el ezt mind. Kivesézik rendesen pro-kontra a témát.
"Az általad említett brandek közül az egyik pedig azon kívül, hogy hisz ebben a sítlusban azt mondja áttérés, mert teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ha valaki elhagyja a sarokemelést annál megszűnik egycsapásra a térd csípő vagy gerincfájdalom,"
Ez egy szépen megfogalmazott marketingszöveg volt kevés tényszerű igazsággal mögötte. ilyen kifejezésekkel mint: hisz, teljes mértékben tisztában van, egycsapásra megszűnik... Ezt kevesen veszik itt be szerintem, bár van aki szerint éretlenek vagyunk. Apropo:
"...a tavalyi pályázatom is, sajnos a magyar futók még nem érettek egy ilyen pályázat végigvitelére.."
Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.- talán más jellegű pályázatra lenne szükség: pályázat az éretlen magyar futótársadalomnak.
Cipőben egyébként mindenki abban fut az Olimpián amiben szeret, nincs megkötés. Az más kérdés, hogy a legjobbakat a nagy cégek szerződtetik.
Na, nem akarok én ezzel a témával foglalkozni ennél többet, semmilyen cipőbrand érdekeltségem sincs, csak a belsőm szakmai nyomásának engedelmeskedtem, hajrá!
Senki nem mondta, hogy dobd le a cipőd és fuss. Ezt meghagyjuk az extrémeknek. Én azt mondom hagyd el a sarokemelést a futáshoz és felejtsd el az agyonpárnázott 10-16mm sarokemelésű instabil cipőket, mert nem mindnekinek jó, mint ahogy a lapos talpú cipő sem mindnekinek jó. De akinek már fájt a térde, csípője valaha az próbálja ki és utána döntsön, számára melyik a jó stílus.
más, idézet: "Ezenkívül az embernél a sarok a talajfogásra lett kitalálva"
ez igaz a gyaloglásra, mert ha gyalog vagy és magad alá teszed a lábad, akkor egyhelyben topogsz és nem haladsz, de a futásnál ez nem igaz.
Az általad említett brandek közül az egyik pedig azon kívül, hogy hisz ebben a sítlusban azt mondja áttérés, mert teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ha valaki elhagyja a sarokemelést annál megszűnik egycsapásra a térd csípő vagy gerincfájdalom, de ez ennek eredménye, hogy a csillapítást olyan izmok fogják végezni, amik eddig nem dolgoztak. Ezt meg kell edzeni, és komoly kontrol mellett kell vgrehajtani, hogy ne legyenek izomsérülések és hosszantartó izomlázak.
És ez a stílus sajnos olyan, ha már egyszer elsajátítod már nem akarsz visszatérni a magas arkú cipőben futáshoz, ezért nem javaslom a néha futok 3-5 percet és megtudom milyne ez mert semmi értelme.
Teljesen más az áttérés folyamata.
Ennek a folyamatnak bemutatását szolgálta volna a tavalyi pályázatom is, sajnos a magyar futók még nem érettek egy ilyen pályázat végigvitelére. Eddig azért nem írtam meg a saját tapasztalataimat, mert sokkal hitelesebb ha tőlem független futó írja meg ezt, és ha megírom akkor egy ilyen pályázat győztese nem lesz független az én írásomtól, mert pénzjutalom jár érte ha végig viszi amit vállal a pályázattal.
Abban igazad van, hogy jelenleg nagyon kevés az elit atléta aki 0mm droppal fut és tudunk róla, de ne felejtsük el a mostani olimpián is négy cipőmárka jelent meg összesen nike-adidas-puma-asics, ezek egyike sem képviseli ezt a stílust, és a szponzorált csak abból a cipőből tud válogatni amit adnak neki.
eljön még az idő amikor felnőnek azok akik dorkóban is tudnak futni.
egyébként néztem a női maratonistákat és volt olyan képbevágás, amikor látható volt a talajfogása az élbolynak, és több mint a 90%-a magas sarkú cipőben sarokra érkezve futott. Hát még ez van. De mivel a természetes futás hatákonyabb, kevesebb energiát igényel lezs még olyna amikor fordítva lesz az arány
három bioechanikai elemzést berakok, hogy lássuk az arányokat a landolás kapcsán hosszútávfutóknál (az elitek külön érdekesek, hisz ők minimálcipőnek mondható csukákban tolják):
753 runners were analyzed at 9 km point of 10 km and 20 km point of marathon races: 81% RearF. strikers, 19% MiddleF strikers & 0% FrontF strikers (Kerr BA, Beauchamp L et al: Footstrike patterns in distance running. In Nigg BM (Ed.), Biomechanical Aspects of Sport Shoes and Playing Surfaces, University Press, Calgary, 1983, pp. 135-142.)
283 elite runners analyzed at 9.3 mile mark of half-marathon: 74.9% RF, 23.7% MF and 1.4% FF strikers (Hasegawa H, Yamauchi T, Kraemer WJ: Foot strike patterns of runners at the 15-km point during an elite-level half marathon. J Strength Cond Res, 21:888-893, 2007.)
936 runners were filmed at 10 km point of ½-full marathon: 88.9% RF strikers, 3.4% MF strikers, 1.8% FF strikers & 5.9% asymmetrical strikers (Larson P, Higgins E et al: Foot strike patterns of recreational and sub-elite runners in a long-distance road race. J Sports Sciences, 29:1665-1673, 2011.)
Elviekben sok igazság van az írásodban, sok pontban igazat adok, de sajnos a gyakorlat mást mutat. Nem sérülnek kimutathatóan többet a sarokra érkezők, nem gyorsabbak, vagy energiatakarékosabbak bizonyítottan a talppárnára érkezők. Ez egy cipőeladási marketing része, ami pár brand súlykol, ezzel sincs gond, de kuruzslás olyat írni, hogy dobd le a cipőt és fuss, mert 95%, hogy nem fog bírni futni így normálisan, mert nem megfelelőek a testi adottságai hozzá és szerencsétlen még le is sérül ha csak úgy nekiáll. Ez nagy kár, de így van. Ne állítsuk be azt, hogy a talppárnára érkezés az egyetlen út, nagyon sok világklasszis futó nem ezzel a technikával fut, lejtőn pedig sokszor kivitelezhetetlen, nálunk meg lejtő ugye elég sok van.
Én egyébként talpközépere érkezem síkon, lejtőn is általában ha jó a kivitelezés de van hogy sarok, emelkedőn pedig vagy telitalp vagy lábpárna.
Ezenkívül az embernél a sarok a talajfogásra lett kitalálva, így is járunk, nem lábujjhegyen. A saroknál tompító cipők ezt lehetővé teszik futás közben is. Ha kellően előkészített, megerősített az izomzat, ezzel a saroktalajfogós technikával is kiválóan, hosszó ideig sérülésmentesen lehet futni, erre sokkal több példát tudunk pillanatnyilag, mint a lábujjpárnás érkezés kiválóságára.
Az amerikai ortopédiai társaság tavalyi eset összegzése szerint, a barefoot futás terjedésével megnövekedett a futóknál jegyzett talpsérülések száma. Mert gondolom ledobták a cipőjüket és nekiálltak futni. Ez nem így működik, ehhez felnőtt embernél már évek kellenek hogy átálljon rá normálisan a tartórendszer, ha egyáltalán át bír. Hogy érdemes e erre időt szakítani én azt mondom igen, jó a mezítlábazás, nagyon hasznos, de nagyon megfontoltan és fokozatosan! Átlagfutókra vetítve elsőször heti 1-3 alkalommal pár perc erejéig és innen lassan emelve a mennyiséget, tempót.
Bizonyos sebesség fölött pedig szinte biztosan lábpárnára érkezik a futó. 3 percesben már nem nagyon látni sarokra érkezős atlétát, sprintben pedig szinte kizárt. Az ultraversenyek második felében pedig pont fordítva, elég ritka a pipiskedve futó versenyző.
