Keresés

Kedves Katolikus atyámfia!

Ugylátom ignoráltad eddigi irásaimat, és továbbra is a bibliábol akarod bebizonyitani a szombatnapi nyugalom érvénytelenségét és vasárnapra valo áthelyezését. Ezzel nincs is gond mert sokan igy hiszik, a problémát ott látom hogy te katolikus vagy.

Igyakezetedben ellent mondasz saját egyházadnak, mely vallja hogy önhatalmulag, a biblia ellenében tette át a nyugalomnapot vasárnapra.

Megkisérlem ujabb bizonyitékokkal rávilágitani tévedésedre, talán most hajlandó leszel elöljáróidra hallgatni, megelégszel a szenthagyománnyal mint a vasárnap eredetével.

"A vasárnap nem az Írásokon, hanem a tradíción alapul, és határozottan katolikus intézmény. Mivel nincs Bibliai utasítás a nyugalomnap első napra való áthelyezésére, a protestánsoknak szombatot kellene tartaniuk és a katolikusokat meghagyni a vasárnapünneplésre" (Catholic Record, 1893. szept.17.)

„A Bibliában sehol nem találjuk azt, hogy Krisztus vagy az apostolok elrendelték volna a szombat, mint nyugalomnap vasárnapra való áthelyezését. Isten Mózesen keresztül azt a parancsolatot adta számunkra, hogy a hét hetedik napját, a szombatot szenteljük meg. Ma a legtöbb keresztény a vasárnapot tartja meg, mert azt a katolikus egyház kijelentette - bibliai alap nélkül” (Catholic Virginian, 1947. okt. 3.). 

„A vasárnap nem az Írásokon, hanem a tradíción alapul, és határozottan katolikus intézmény. Mivel nincs Bibliai utasítás a nyugalomnap első napra való áthelyezésére, a protestánsoknak szombatot kellene tartaniuk és a katolikusokat meghagyni a vasárnapünneplésre” (Catholic Record, 1893. szept. 17.).

dr.Eck annak idején (1519-ben) a következőket mondta Luthernak:

"A szombatot az Írás többszörösen megparancsolta. Nos hát, sem az Írásban, sem az evangéliumokban, sem Pál írásaiban, sem egyebütt a Bibliában egyetlen helyet sem találhatsz, amely arról szólna, hogy a szombat érvényét veszítette és helyébe a vasárnap lépett, minek folytán nyilvánvaló, hogy az apostoli egyház írás nélkül saját hatalmából rendelte ezt el. Ha tehát az egyháznak elég hatalma volt ahhoz, hogy a Szentírás rendelése nélkül a vasárnap megünneplését bevezesse, mért ne lenne elég hatalma, hogy egyéb ünnepeket rendeljen el Írás nélkül? Ha ezt nem ismered el, hanem az egyháztól elszakadva a puszta Írásra helyezkedel, úgy tartsd a szombatot a zsidókkal együtt, amely napot a világ teremtésétől kezdve tartották." (Golubics: Isten nyugalomnapja korszakokon át 48. old. )

Katolikus hittudósok és dogmatikakönyvek ezt vallják, nem értem mire föl mész szembe egyházaddal.

folyt.:

A szombatmániások ezt mondják, és igazuk van:

az Apostol úgy beszél a Tizparancsolat egyes parancsairól, hogy azok most is érvényben vannak (Róm 13, 8-10), hogy maradhat ki mégis a szombat belőle?

De ez is meg van irva:

-csak arra akar kötelezni, ami a szivbe van irva (Róm 2,14-15)

-szabadságunkat akarja a felesleges megkötésektől (Gal 2,4 vö. Kol 2,20; Gal 4,3-9)

--a szombat ilyen (vö. Apcsel 15,10)

-a szombati áldozatok (4Móz 28,9-10) nem részei az újszövetségnek

-a szivbe irtak az érvényesek (Jer 31.- Zsid 8,10)

-a belső, a szeretet parancsát szorgalmazza (Mt 22.; Róm 13.)

-az Apostol félreérthetetlenül tanitja, hogy már nics érvényben a szombattörvény:

-- Isten „megszüntette” a mózesi törvényt (Kol.  2,14)

--ezek a jövendő dolgoknak (Kol.  2,16-17)

„¹⁶ Tehát senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. ¹⁷Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. ¹⁸Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, ¹⁹s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.”

-semmiféle ószövetségi napot nem kell megtartanunk, mert megszünt a szolgaság (Gal 4,3-5)

-szegényes elemekhez fordulás a szombatolás (Gal 4,9)

-elemek szolgasága az ószövetség (Gal 4,3)

-ószövetségiek megtartása = hiába fáradt értünk (Gal 4,10)

Jézus is dolgozott szombaton!, mert gyógyitott (Mk 1,21-26; Lk 13,10-16; Jn 5.)

-a tanitványok is szedhetik a kalászokat szombaton (2Móz 16,22-23 – Mt 12,6-8)

-kijelenti, hogy Neki joga van a Törvényt megváltoztatni.

-az Apostol vasárnap első óráiban tartja az összejövetelt (Apcsel 20,6-7)

-a hét első napján tartják a „kenyérszegést”, a feltámadásra emlékezve (a napokat estétől estéig számitották) (Apcsel 20,7)

- a hét első napjára rendelik a gyűjtést, ez a vasárnap (1Kor 16,1-2)

A szombatmániások ezt mondják, és igazuk van:

Az Apostol nem mondja, hogy nem tilos (vö. Kol 2,14.16-17)

De ez is meg van irva:

-bár a gyakorlatot a hivekre bizza (1Kor 10,27-28)

- de a galatáknál már határozottabb (Gal 4,10; 5,4)

-mert a „füstölgő mécsbelet nem oltja ki”.

„Mivel a Biblia a szombatot, és nem a vasárnapot írta elő, nem furcsa, miszerint nem katolikusok, akik állítják, hogy vallásukat közvetlenül a Bibliából, és nem az egyháztól veszik, a vasárnapot ünneplik a szombat helyett?" -John A. O'Brien, római katolikus tudós The Faith of Millions (1974)

Látod, még azok is, akik csak szapulni szokták a katolikusokat, s bőszen a Bibliára hivatkoznak, még ők is a vasárnapot ünneplik -mondja a bíboros. Mégis Isten akaratát teljesítik, mivel az ószövetséget Krisztus már beteljesítette, és azért az már nem érvényes. De azért sem érvényes, mert Ő egy újat kötött, és az üdvösség csak általa lehetséges, csak az Ő nevében tudunk üdvözülni.

Miképp is rendeli Isten a vasárnapot a szombat helyett?

A szombatmániások ezt mondják, és igazuk van:

A „Tizparancsolat” a szombatot irja elő

De ez is meg van irva:

-A jeruzsálemi zsinat kimondta, hogy a „Törvény” az újszövetségben nem kötelező (Apcsel 15, 28-29)

-Pál szerint csak az kötelező, ami a szivbe van irva (Róm 2,14-15), ezért

-semmiféle ószövetségi napot nem kell megülni (Gal 4,10; Kol 2,16-17)

-vasárnapünneplésről szól az Apcsel 20,7

A szombatmániások ezt mondják, és igazuk van:

hogy az apostolok szokás szerint szombatonként elmentek a Templomba (Lk 4,16- Apcsel 17,2), és hogy egy jota sem vész el a Törvényből

De ez is meg van irva:

-nem kötelez (Apcsel 15, legfőképp 7-12 és 28-29)

-Jézus beteljesitette azt (Mt 5,17.21)

-a tökéletesitéssel meg is változtatta (Mt 5,38 – 2Móz 21,24)

-mert beteljesednek a prófétai jövendölések, ezért új lesz az istentiszteleti rend is (pl. Mal 1.; Iz 52; 53; -Mt 26,26-28; Zsid 7. )

-az ószövetségi előirásokat fokozatosan épiti le a Szentlélek:

--joppéi látomás: ételek (Apcsel 10,15)

--apostoli zsinat: néhány kivétellel kimondja a szertartási törvények érvénytelenségét, igy a szombatét is.

--botránkozás elkerüléséért maradnak a kivételek csak érvényben

--elszakadás után már ezeknek sincs értelmük (Apcsel 18, 6-8; 19,8-9)

--Pál megállapitja, hogy a bálványáldozati mészárszékről lehet húst enni (1Kor 8,10.19-20.25-26)

„ ⁶Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. ⁷Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. ⁸Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. ⁹Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. ¹⁰Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. ¹¹Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. ¹²Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. ¹³Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. ¹⁴A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. ¹⁵Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2,6-15)

és még:

„¹A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket. ²Én, Pál mondom nektek: Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. ³Azt is kijelentem a körülmetélkedőnek, hogy köteles az egész törvényt megtartani. ⁴Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól és elvesztettétek kegyelmét.” (Gal 5,1-4)

angol, tehát számomra értelmetlen, mivel németes vagyok.

Érthetőbben az 1:50 utáni felirat:

„Elolvashatod a Bibliát Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig, és egyetlen olyan sort sem fogsz találni, amely feljogosít a vasárnap megszentelésére." A Szentírás a szombat vallási megtartását teszi kötelezővé." James Gibbons, katolikus bíboros

„Mivel a Biblia a szombatot, és nem a vasárnapot írta elő, nem furcsa, miszerint nem katolikusok, akik állítják, hogy vallásukat közvetlenül a Bibliából, és nem az egyháztól veszik, a vasárnapot ünneplik a szombat helyett?" -John A. O'Brien, római katolikus tudós The Faith of Millions (1974)

Egy érdekes kis video a témárol

Figyeld meg az 1:50 utáni feliratozást, és hogy kik mondták

"Miként -szószerint, leirtan- a "Szentháromság" kifejezés sem szerepel a Bibliában, de minden keresztény tudja, és le is tudja a többsége azt az írásból vezetni, igazolni, ugyanez van ezesetben is."

A szentháromság szerintem nem jo példa. Valoban nincs igy leirva ez a kifejezés a bibliába, de ugyanakkor annak ellenkezője se nincs kijelentve pl hogy- szentháromság nemlétezik-

Esetünkben viszont ki van jelentve, egy tény ( a szombat) és te erről az ellenkezöjérte következtetsz (vasárnap).

Emlékeztetlek még egyszer hogy irták le a jezsuita testvérek :

...sehol egyetlen betűt sem találhatunk arról, hogy a szombat helyett az Újszövetségben a vasárnapot kellene megülnünk. Ezt a kötelességünket EGYEDÜL a hagyományból tudjuk. (Jézus szive  (XII. évfolyam 42. szám. 1927. június 18)

"De miként a józan ész adománya és annak használatának kötelezettsége közismert onnan, ekként a vasárnap ünneplésének szükségessége és illendősége onnan sokféleképp is levezethető."

Kiokoskodhatod magadnak a vasárnapot a szombat helyett, csak ez éppen a biblia ellenében van, mert nézd csak megint idézek ugyanonnan:

"A Szentírásban pedig az van, hogy a szombatot szenteljük meg..."

Ellentmondásba keveredsz saját tanitóiddal.

"Az ez után bemásolt részre majd később fogok válaszolni, mert most nem érek rá."

Rendben majd később folytatjuk, mostanába nekem is kevés idöm van.

ezt megint csak az menti,hogy jó topicba írtad

Valóban környezetkárosító az egyház tanítása a gyermekvállalásról? 2011. 08. 09. 15:18

-Sokan azzal vádolják a katolikus egyházat, hogy tanítása környezetkárosító hatású, hiszen sok gyermek vállalására ösztönöz, miközben bolygónk már így is túlnépesedéssel küzd.

Egyesek úgy vélik: az egyház arra biztat, hogy minél több gyermek szülessen. Ez azonban félreértés. Az egyház nem mondja azt, hogy minden családban sok gyermeknek kell születnie. Az egyház lehetővé teszi, hogy – a természetes családtervezési módszerek segítségével – minden család teherbírása szerint döntsön a gyermekvállalásról.

De még ha sokgyermekes családokról beszélünk is: a nagycsalád általában épp ellenkezőleg hat a környezetre, mint sokan gondolják. A szűkös költségvetés takarékoskodásra, újrafelhasználásra ösztönöz. Az ilyen családokban már csak a logisztikai nehézségek miatt is biztos, hogy például kevesebb gázt, melegvizet használnak a családtagok.

A tapasztalat emellett azt mutatja, hogy az elkötelezett katolikusok, bár általában nem hangos környezetvédők, igenis ügyelnek a környezetre. Ez logikus, hiszen a környezetvédelem lényege az, hogy ne fogyasszunk a szükségesnél többet. Ez pedig meglehetősen „katolikus” gondolat, hiszen az önmegtagadás az igazi katolikus életmód alapja.

„Igen – mondják sokan –, de a katolikus családokban mégis több a gyerek, mint máshol, és bármennyire takarékosan bánnak is az erőforrásokkal, több ember mégiscsak többet fogyaszt. Ha tehát az egyház igazán törődne a környezettel, azt kellene mondania, hogy ne szüljetek annyi gyermeket.” – Nos, ez az a pont, ahol eltér egymástól az egyház és a világ környezetvédő szemlélete.

Az egyház nem pusztán erőforrás-fogyasztónak tekinti az embert, hanem kimondja, hogy minden megszülető élet korlátlan lehetőségeket rejt, és a személy értéke összemérhetetlen az ökológiai lábnyomával. Világosan látja azt is, hogy a népességnövekedés nem egyenesen arányos a fogyasztással – hiszen ki tudja, nem éppen egy család hetedik gyermeke fogja-e forradalmasítani a napenergia-technológiát?

A világ aggodalma, hogy a „túl sok ember” megissza a vizet és teleszemeteli a bolygót, természetes emberi reakció. Ám ebből ma sokaknál egy szeretet nélküli, reménytelen világszemlélet fakad, amely már-már nem is tekinti embernek a másik embert. Érdemes azonban megfigyelni, hogy saját magát vagy szeretteit senki sem sorolja a világ „fölös” népességéhez. Akit ismer, arról tudja, hogy a világ szegényebb lenne nélküle – ökológiai lábnyomától függetlenül. Vagyis szerettei esetében mindenki úgy gondolkozik, mint az egyház.

Isten egyháza e kérdésben is tisztán lát. Előbb tanította a környezetvédelmet, mint hogy e kifejezés megszületett volna, és egyfolytában olyan életre buzdít, ami magától vezet oda, hogy az ember kevesebbet fogyaszt és kevesebbet pazarol.

Az egyház és a világ környezetvédelme között egyetlen döntő különbség van: az egyház tanítása a szereteten alapszik. Ezért azt mondja minden egyes embernek, a megszületettnek éppúgy, mint a még meg nem születettnek: „Örülünk neked. Szeretünk téged. És érsz annyit, mint az erőforrások, amelyeket életed során felhasználsz.”

Forrás: ncregister.com

Magyar Kurír

Nos, megáldotta AZT A NAPOT, MELYEN BEVÉGEZTE MUNKÁJÁT. Vagyis azt és nem egy sorozatot, hiszen nem mondja, hogy ezt ünnepeld.

" ²Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. ³Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. "

Mert mit is mond?:

-befejezte művét, amit alkotott.

-megpihent munkája után, amit végzett.

-megáldotta és megszentelte, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.

Tehát akkor lenne igazad, ha ez nem egy "konkrét" napról szólna, de arról van benne szó.

Szia!

Ugyan már mondd csak meg, mikor is hangzik el, hogy a "szombatnapot tartsd meg!" Mert az csak a Tízparancsolatban olvasható, azelőtt nem.

Tehát Ádám még hírből sem hallott róla.

"Szt. Pál apostol, hogy semmiféle ószö­vetségi napot, s így a szombatot sem kell a keresztényeknek   megtartaniok. "

Nyilván az "ószövetségi nap" alatt "zsidós napot" értesz. Ám van egy (rossz?/jó?) hírem: Ádám nem volt zsidó, és meg volt áldva és szentelve a hetedik nap mán az ő korában. Pált penig totálisan nem érted, legfönnebb félre. Kellemetes olvasgatást:

http://megemlekezz.freebase.hu/...

"Mikor áldotta meg ezt a napot? Amikor átadta a törvényt a Sinai-hegynél. Spekulációnak találom tehát azt a gondolatot, hogy Isten a szombatot az Édenkertben áldotta meg."

Akkor olvass, és ne hitető lelkekre hallgass:

És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek...

"Mózes előtt, nincsen megírva, hogy valaki betartotta volna a szombatnapot, sőt, egyetlen egy igeversben sem szerepel a „szombat" szó."

Vagyis nyalván csak úgy, vicczből megáldotta és megszentelte az Úr a hetedik napot, minden czél nélkül, ugye? Csak úgy, magamagának megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, és eltitkolta az ember elől, hiszen nem az emberért lőn, ugyi...?

Ellen Gould White neve az angol, s nem a latinus ábéczé betűinek segedelmével írható le. A latinusban pl. nincs "w", vagy éppen "y", ellenben az angol betűkészlettel. Arról sem tudok, hogy az angol ábéczé betűinek hozzárendelt számértéke lenne (meg tudnád pl. mondani, hogy a "w"-nek vagy éppen az "y"-nak mi a számbeli értéke?), így fogalmam sincs, miként gyött ki a Számodra Ellen Gould White esetében a hatszázhatvanhat...

Ezzel mit kívántál bizonyítani, netán czáfolni...?

Kedves llang-ilang!

"ezt a mérges hód karikatúrát már sokszor betetted, elsőre jópofa volt mostmár unalmas" - Eme karikatúrának nem az a rendeltetése, mint egy viccnek, ahol fontos szempont az, hogy "friss" legyen és ne "szakállas", hanem egy - sajnos - létező jelenség didaktikai célból történő képi formába öntési. Ez a jelenség pedig nem más, mint a vulgáris egyházellenesség. És amíg ez a jelenség létezik, az ilyen érzékeltetésnek helye van.

"az általad idézett Az egyház bünei? c. könyv is tulságosan árnyalni akarja a történelmi bünöket. Gazemberségeket relativizál, mismásol, árnyal, addig magyarázza…" - De mit jelent a túlságos árnyalás konkrétan? Mihez képest relativizál? Egy általad előre eldöntött prekoncepció képest, vagyis hogy van egy képed, hogy "az Egyházban" ennyiben bűnös, és aki ebből elvesz, az már fujj? Itt az a kérdés, hogy amiket állít, mint enyhítő körülményeket azok csakugyan úgy voltak annak idején, avagy sem. Ezek történelmi kérdések, és ott a bizonyíthatóság a lényeges kérdés. Ha ott állítasz valamit, arra nem válasz, hogy fújolsz egyet, hogy és odavágod, hogy "te relativizálsz: akkor meg kell védeni az általad favorizált történelmi álláspont igazát. Az árnyalás azt jelenti, hogy nem csak a megtörtént tényt magát kell nézni, hanem a történelmi és mindenféle kontextust, az enyhítő körülményeket is számításba venni és hasonlók. Ezzel mi is a probléma? Még a modern magyar büntetőeljárási törvény is azt írja, hogy 28. § (1) „Az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakaszában figyelembe vegye.” Szerinted a katolikus Egyházat nem illeti meg ugyanez?

„…hogy pl a lelkiismereti szabadság elnyomása érdem, nem pedig sötét bűn.” – Keresztényként nem tudom az ún. „lelkiismereti szabadságot”, pláne annak modern liberális, szekuláris értelemében valami abszolútumnak tekinteni. Én annyit tartok ezzel kapcsolatban, hogy senkit sem szabad hitének megváltoztatására kényszeríteni, és hogy a belsőről végső soron az isteni bíró ítél. Egyébként, ha belenéznél pl. a Denzingerbe, ott vannak még oly középkori pápai bullák is, ahol egyes uralkodókat felhív, hogy tilos a kényszerkeresztelés, és hasonlók. Ezeket ma nem igen idézgetik (szerinted miért nem? cui prodest?), és amíg így van, igen is nem csak, hogy helye van annak az olyan műveknek, mint Tomkáé, de egyenesen a történelmi igazság miatt szükség van az ilyenekre. Inkább azon törd a fejed, hogy kik érdekeltek ma az „inkvizíció-iparban”.

„nem azzal van a gond, hogy az egyház soraiban voltak ragadozó farkasok, hanem az egyház maga vált üldöző farkassá.” – Az Egyház nem lehet ragadozó farkassá, hiszen az nem egy (természetes) személy, hanem egy intézmény. Az Egyház ilyen szempontból nem lehet semmilyen, és nem is tud bűnt elkövetni. Egy intézményt mindig az adott korban lévő tagjai, elöljárói testesítik meg. Sem a pápa, sem a többi püspök nem azonos az Egyházzal, ha ők bűnös célra használják az Egyház intézményrendszerét, azzal nem „az Egyház” lesz bűnös, hanem az a konkrét személy, aki ezeket elkövette.

„Ha csak néhány farkas lett volna az egyházban azt a bárányok eltanácsolták volna maguk közül.” – Kivéve, ha pont azok estek bűnbe, akiknek hatáskörük lett volna erre. Senkinek, még a pápának nincs vétkezhetetlensége, az a bizonyos sokszor (félreértelmezve) idézett tévedhetetlenség sem alanyi kategória, másnak meg még olyan sincs: ez esetben pedig nincs kizárva fogalmilag, hogy ilyen előfordulhasson. Amit mi állítunk, az az, hogy ez rontja le az Egyházat magát.

Az általad idézett példa a baptistákról több szempontból is rossz példa: először is anakronizmus, a középkorban néhány száz, maximum néhány ezer emberen kívül senki sem tudhatta, hogy a pápa épp miféle bullát írt, ellenben most bárki utánanézhet bárkinek, és így a nyilvánosság erejével az Egyház vezetőinek visszaélése visszaszorítható. Én pl. nagyon is helyeslem a törvénytelenséget elkövető klerikusok igazságos megbüntetését, ellenben tagadom, hogy ez az Egyház legitimitását bármilyen fokban is érinthetné. Aztán hibás a példa azért is, mert a protestáns felekezetek jóval kevésbé hierarchikus intézmények, mint a katolikus Egyház: ott egy vezető lelkésznek legfeljebb erkölcsi tekintélye van.

Egyébként itt is volt arra példa, hogy a pápa elítélt néhány túlkapó püspököt, vagy papot. Van olyan dokumentum, amelyben a pápa a spanyol királynak a spanyol inkvizíció szélsőséges eljárásait ítéli el. Olyan is van, ahol a pápa a boszorkányperek babonássága és szélsőséges elharapózódása miatt emel szót. Nem olyan fekete-fehér volt az a bizonyos középkor, mint hiszed.

„Az utódok” pedig nem azt tagadják le, ami bizonyíthatóan valóban megtörtént, hanem azokat, amik az egyházellenes történelmi legendárium kategóriájába tartoznak (tán apriori tagadod, hogy lehet ilyen?), a valóban megtörtént tényekhez meg a megtörténtét nem tagadva igyekeznek feltárni az enyhítő körülményeket és rámutatni a figyelembe veendő történelmi és egyéb kontextusra.

„Ez már valami, hogy szembenézel a tényekkel, mered kimondani. Nem letagadni kell, vagy a nyuszira fogni.” – Én mindig is így álltam hozzá, de szerintem Tomka is. Az előszóban ő is leírja, hogy nem szabad letagadni a valóban megtörtént dolgokat, és ezekkel kapcsolatban túlságosan lekicsinyíteni a felelősök felelősségét sem.

„Az egyház bünei? c könyvet azért irták, hogy tussoljon, hogy megmagyarázza a bizonyitványt.” – Szerintem ne próbáld meg látatlanban megítélni, hogy Tomkát egészen pontosan mi indította a könyv megírására. Mellesleg mint már írtam, az ilyen jellegű tanulmányoknak nem ez a célja, hanem az, amit fentebb írtam.

„Különben tényleg jellemző ez a kétféle hozzáállás:” – Nem kétféle hozzáállás, hanem kétféle „hozzáállás” ez, hanem a kérdésnek van kétféle vetülete. Az egyik a történelmi része, ami valójában másodlagos, és van egy értelmezési kérdése: mi következik ebből?

„-Egyszer azt hallom:-Miféle bünök? Nem volt elnyomás, meg különben is, akiket bebörtönöztek a hitükért mind bünözők voltak.” – Hát jó lenne, ha idéznél olyat, mert szerintem ilyet senki sem mondott. A dologból annyi igaz, hogy bőven nem végeztek ki „milliókat”, mint azt a szélsőségesen antikatolikus szekták hazudják, és hogy akit kivégeztek az általában mást is csinált azon túl, hogy nem fogadta el a katolikus dogmatikát. Ezzel nem azt mondtam, hogy ilyen soha nem történt, hanem, hogy nem ez volt a jellemző. Pl. Husz nem csak egy jámbor pusztán „másként gondolkodó” volt, hanem egy évekig tartó véres polgárháború kitöréséért volt felelős.

„-Máskor pedig:-Igen volt inkvizició, és néhány pap gyarló volt, és hibázott.” – Ezt se így mondjuk. Nem azt mondjuk, hogy „néhány pap”, hiszen azt se zárjuk ki, hogy egyes pápák is felelősek voltak ezért. Ezen érvelés arra akar rámutatni, hogy a vezetők vétkei nem rontják le az Egyházat, és így nem a túlkapásokért felelőssé tehető vezetők száma („néhány”) ezen érv iránya, hanem a donatizmustól és a kollektív bűnösségtől való elhatárolódás.

„Igen csak meglepődnél ha utánanéznél a történelem folyamán milyen sok próféciamagyarázó jutott arra h fenevad=róma (pl Newton) és akkor még olyan hogy adventista közösség sehol sem volt.” – Miből gondolod, hogy én nekem ezeknek utána kelljen nézni ahhoz, hogy tudjam, hogy volt ilyen? Mindenesetre ez nem válasz: ez a tény nem teszi igazzá ezen szélsőséges értelmezést, sem nem felel arra a kifogásra amit tettem: aki ilyen ideológiából táplálkozik, az esetében teljes joggal rá lehet mutatni arra, hogy az illetőnek nem csak hogy érdekében áll, de elemi és húsba vágó érdeke, hogy minél többet rákenjen a gyűlölt ellenségre. És ha ez így van, az a minimum, hogy az ember tartózkodó vele.

„Ez a kezdjük ki az illető személyét, tegyük hiteltelenné taktika méltatlan hozzád.” – Valóban az lenne, de nem is kezdtem. Nem azt mondtam, hogy biztos, hogy téved, csak rámutattam, hogy egy ilyen felekezetű embernek az ilyesmi teológiájának gerincét képezi így ha ez kiesne, akkor defektet kapna a hite. Míg ez egy mainstream protestánsra nem igaz, hiszen ott nem képezi a hit központi részét ez a „Róma az antikrisztus” szöveg, és alapvetően egy keresztény felekezetnek tartják, annak ellenére, hogy NÉHÁNY hittételével nem értenek egyet. Én csak annyit mondok, hogy ez esetben indokolt a szkeptikusság. Egy katolikusnak nem elemi érdeke ez, hiszen ez nekünk nem képezi a hitünk lényegét, és mivel a donatizmust eretnekségnek tartjuk, tudjuk, hogy ha úgy lenne, az se számítana.

„Biztos vagyok benne hogy pl. Nemo sem igy csinálná.” – Nemo is elhatárolja magát a primitív Róma-rugdosó írásoktól, és azokat olcsó fércműnek tartja.

„Én olvastam Az egyház bünei? c könyvet, te viszont nem olvastad a Vitairat a történelmi érdemekröl-t.” – Ennek azonban nem az én állítólagos szűklátókörűségem az oka, hanem az az egyszerű tény, hogy Tomka könyve ingyen letölthető formában fenn van a neten, azonban a te általad favorizált párja pedig nincs. Ha fenn lenne, elolvasnám azt is.

Nem ítélkeztem olyasmiről amiről nem tudok: arra kommenteltem, amit te bírtál, továbbra utánanéztem, hogy mit lehet tudni a fickóról, ami írta. Ez szerintem indokolja, hogy így vélekedjek, persze nem zárom ki, hogy tévedek. Bár szerintem legjobb esetben is maximum árnyalásnak lehet helye, a fő „csapásirányt” illetően nyilván helyesen ítéltem.

„azt se hiszem, hogy Nemo addig süllyedne hogy egy izeset "adventistázna" válaszként.” – Amit én írtam az nem egy „ízes adventistázás”, csak leírtam amik tények: 1) ők nem simán némely dologban tévelygő de amúgy keresztény felekezetnek tartják a katolikus Egyházat, mint a rendes protestánsok, hanem apokaliptikus főgonosznak, 2) hitük, identitásuk egyik fontos eleme a Róma-ellenesség, a nagy gonosz elleni küzdelem, 3) az előző kettő állításból következik, hogy elemi érdeküket sérti minden olyan olvasat, ami árnyalja a katolikus Egyház történelmi szerepét, mint „gonosz egyházat”. E három pont mindegyik ténykérdés, és igazolható, hogy igaz. Ha mégsem, akkor várom a cáfolatodat.

Az ez után bemásolt részre majd később fogok válaszolni, mert most nem érek rá.

Szia!

Miként -szószerint, leirtan- a "Szentháromság" kifejezés sem szerepel a Bibliában, de minden keresztény tudja, és le is tudja a többsége azt az írásból vezetni, igazolni, ugyanez van ezesetben is. Sok protestáns lovagol ugyanis a szavakon, mikor a katolikusokkal akar kötözködni. Ezt idézi, erre céloz a cikkben nyilatkozó.

Tehát olyan idézhető kijelentés, mint: "halálom után a hét első napját ünnepeljétek!", nos ilyen nincs a Bibliában. De miként a józan ész adománya és annak használatának kötelezettsége közismert onnan, ekként a vasárnap ünneplésének szükségessége és illendősége onnan sokféleképp is levezethető.

Tehát a vasárnap ünneplése, amely szó szerint nincs meg a Bibliában,és amelyet az Egyház, a Szentlélek sugallatára a Bibliából józan ésszel levezetett, illő és üdvös dolog.

Adtál egy tanulmány-linket amiben az iró bibliai igehelyekkel próbálja alátámasztani, miért tart az egyház szombat helyett  vasárnapi nyugalomnapot. Összevagyok zavarodva, de szerencsére fordulhatok hosszád, mert te mint hittantanár eltudod magyarázni nekem és elmém meg fog világosodni.

Idézek a Jézus szive- katolikus ujságbol.  (XII. évfolyam 42. szám. 1927. június 18)

                                                                         Következetlenség 

"A reformátusok nagygyűlésük alkalmával határozatot hoztak, amelyben kérik a kormányt, hogy a vasárnap teljes vallásos megülését jobban mozdítsa elő a polgári munkák fokozottabb eltiltásával. 
Nem új ez a kívánság, mert mi katolikusok már igen sokszor követeltük ugyanezt a kormánytól. Ebben a követelésben most találkozunk Kálvin hite szerinti polgártársainkkal. 
Nem tudjuk azonban megérteni, hogy a protestáns atyánkfiai hogyan mernek lelkesedni a vasárnapért? Hiszen szerintük csak az az igazi vallási igazság, amelyik a Szentírásban van benne és a hagyomány nem lehet döntő a vallás dolgaiban. 

A Szentírásban pedig az van, hogy a szombatot szenteljük meg, de sehol egyetlen betűt sem találhatunk arról, hogy a szombat helyett az Újszövetségben a vasárnapot kellene megülnünk. Ezt a kötelességünket EGYEDÜL a hagyományból tudjuk.

Onnét tudják a protestánsok is; de azt már nem tudják, hogy amikor a vasárnap mellett buzgólkodnak, tulajdonképp hitük legelső alaptételével kerülnek ellentétbe, mert olyat követelnek, ami a Szentírásban nincs meg. "

Ebböl ered az értetlenségem. Egyszer ( nem egyszer, még sokszor ) azt mondja az egyház hogy a vasárnap mint a szombat helyetti ünnepnap elrendelése nincs benne a bibliában, mert azt az egyház változtatta meg,máskor meg a bibliábol próbálják megmagyarázni miért vasárnap és nem szombat, mint a te Bányai Jánosod.

Elgondolkodtatott.

Néhány gondolat a Szombatnapról

 1.    A szombat – Isten szövetségeinek a fényében.

 Az előző cikkemben, azt a meggyőződésemet fejeztem ki, hogy a kőtáblákra írt Tíz Parancsolat az ószövetségnek a bizonysága és összefoglalója, amit Isten a zsidó néppel kötött, és ami Mózestól Jézusig érvényben volt. Ezzel kapcsolatban, írok még néhány gondolatot a szövetségekről.

Canright állítása szerint: „Nincsen más téma, ami jobban zavarja az adventistákat, mint a szövetségek. Rettegnek attól, hogy találkozzanak ezzel. Igyekezték többfélekeppen kimagyarázni, de saját maguk sem voltak képesek kielégítően megokolni. Én ott voltam, azért tudom." ¹ 

A következő rövid összefoglalót J. Mark Martin volt adventista pásztor webhelyéről vettem: ² „Isten mindig szövetségek alapján foglalkozott a népével. Ádámtól kezdve, és folytatva mind a mai napig. Isten népével kötött szövetségeinek voltak különös jellemzői. Mindegyiknek hármas szerkezete van. Egy Istentől adott ígéretet, egy feltételt, valamint egy jelet tartalmaznak."

A szövetséges nép az ígéretet elfogadta, és komolyan vette, a feltételt betartotta, a jelhez pedig minden körülmények között ragaszkodott. Tehát példaképpen, a jel nem maga az ígéret, de nem is mindig a feltételekhez tartozik.

 ÁDÁM

I. Mózes 3: 15

Eredeti ígéret

 A szövetség struktúrája:

·        Ígéret

·        Feltétel

·        Jel

 NOÉ

I. Mózes 9: 8-17

·        Ígéret – Isten soha többé nem pusztítja a földet özönvízzel

·        Feltétel – feltétel nélküli 

·        Jel – szivárvány

 ÁBRAHÁM

I. Mózes 15-17 (örök)

·        Ígéret – sok népnek az atyja lesz

·        Feltétel – hit

·        Jel – körülmetélés

 MÓZES

·        Ígéret – nagy földet ad a népnek

·        Feltétel – engedelmeskedjenek a törvénynek

·        Jel – a szombatnap

 A jellel kapcsolatban: „Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Így beszélj Izrael fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre." (II. Mózes 31: 12-13)

 „Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izrael fiai között." (II. Mózes 31: 16-17)

 „Kihoztam őket Egyiptomból, és elvittem őket a pusztába. Rendelkezéseket adtam nekik, és megismertettem velük törvényeimet, amelyek által él az ember, ha megtartja azokat. A szombatokat is adtam nekik, annak jeléül, hogy van közünk egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem őket." (Ez 20: 10-12).

 A szombat azért annak a szövetségnek a jele, amit Isten a zsidókkal kötött, miután kihozta őket Egyiptomból. Mivel ez jele a szövetségnek, érthető, hogy miért ez az egyetlen ceremóniális tétel, ami a Tíz Parancsolathoz tartozik.

Az előző cikkben foglalkoztam ezzel a szövetséggel, azért, csak röviden:

-         A törvény (benne a Tíz Parancsolat) a mózesi szövetség volt (II. Mózes 34: 28; V. Mózes 4: 13);

-         A Tíz Parancsolat a Sinai hegy előtt nem adatott (V. Mózes 5: 2-3); 

-         Az ószövetségnek volt eleje és vége (Gal 3: 19).

 És következik az újszövetség: „Eljön az az idő – így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izrael és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről." (Jer 31: 31-32). Az újszövetség azért nem olyan, mint a régi. Ennek mégis ugyanolyan struktúrája van:

 JÉZUS KRISZTUS

·        Ígéret – örök élet (János 3: 16)

·        Feltétel – hit (Róma 3: 21-28)

·        Jel – az Úrvacsora (I. Kor 11: 25; Luk 22: 20; Mk 14: 24). 

 És mivel mi most már ezen „új szövetség" részesei vagyunk, fölösleges ragaszkodnunk az előző szövetségek jeleihez, azaz, a körülmetélkedéshez (Galata levél, pl. 5: 6) és a szombatnaphoz. (Kol 2: 16-17).

Hadd fejezze be Dudley Canright ezt a részt: „Uriah Smith presbiter ezeket mondja: „Ha a Tíz Parancsolat az ószövetség volt, akkor örökké eltűnt." A sinai szövetségnek az eltörlése olyannyira tökéletesen magában hordozza a zsidó szombat eltörlését, hogy a nyomát sem találjuk feltámadt Urunk sírjának ezen az oldalán." ¹ 

 2.    A szombat – mint emléknap és típus.

 A.   A teremtés

A teremtés történetét az I. Mózes 1-2 írja. Hat nap alatt megteremtette az Úr a mennyet és a földet, és a hetedik napon pihent. Innen ered, véleményem szerint, a hét napos hét, mert ez semmilyen csillagászati jelenségnek nem tulajdonítható, amint, pl. a nap, a hónap és az év.

„A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. És megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész alkotó és teremtő munkája után." (1 Mózes 2: 2-3).

A Tíz Parancsolat első felsorolásában, ezt olvassuk: „Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a szombatnapot." (II. Mózes 20: 11).

Lehetne mondani, azért, hogy a szombatnapnak az egyik jelentősége, hogy az a teremtés emléknapja. Nem világos pedig, hogy emiatt be kell tartani. Inkább az az ok van megadva, hogy azért tartsák be, mert megszabadultak egyiptomi fogságból (V. Mózes 5: 15) és ez a szövetségnek a jele (II. Mózes 31: 12). Nem hiszem, hogy Mózes előtt betartották a szombatot. Érveim a következők:

1.      Isten nem adott parancsot Ádámnak a szombatnappal kapcsolatban. A teremtéstől származik a család intézménye (I. Mózes 2: 21-24) és az a mandátum, hogy az ember uralkodjon a földön (I. Mózes 1: 28), valamint az a parancs, hogy ne egyenek egy bizonyos fának a gyümölcséből (I. Mózes 2: 16-17). Más nem.

2.      II. Mózes 2: 3 talán azzal magyarázható, hogy Mózes írta a teremtés könyvét. Visszatekintve a befejezett teremtésre, előrenéz a törvény megadására a Sinai-hegynél. Isten mikor pihent? A teremtés hetedik napján. Mikor áldotta meg ezt a napot? Amikor átadta a törvényt a Sinai-hegynél. Spekulációnak találom tehát azt a gondolatot, hogy Isten a szombatot az Édenkertben áldotta meg. Érdekes, hogy Isten nevével kapcsolatban, valami hasonló történik. II. Mózes 6: 2-3-ban van írva: „Azután beszélt az Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok JHWH! Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten (Él Saddái), de azon a néven, hogy JHWH, nem voltam ismert előttük." Ez a név, pedig, először I. Mózes 2: 4-ben szerepel: „Amikor JHWH Elohím a földet és a mennyet megalkotta…." Ábrahámmal kapcsolatban: „Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak JHWH, és ezt mondta neki: Én vagyok Él Saddái…" (I. Mózes 17: 1). Ha úgy van, hogy Ábrahám és az Ősatyák még nem ismerték ezt a nevet, Mózes akkor is használja mindvégig az első könyvében.

3.      Mózes előtt, nincsen megírva, hogy valaki betartotta volna a szombatnapot, sőt, egyetlen egy igeversben sem szerepel a „szombat" szó.

4.      Isten kötötte meg az ószövetséget a zsidókkal a Sinai-hegynél, de az elődjeivel nem (V. Mózes 5: 3). Ehhez a szövetséghez tartozik a szombat. (V. Mózes 5: 12-14).

5.      Nehémiás szerint, Isten a Sinai-hegynél Mózessel ismertette meg a szombatot. (Neh 9: 14).

6.   Az egyházatyák azon a véleményen vannak, hogy Mózes előtt nem tartották be a szombatot, pl.: Justinus: „…ugyanaz az Isten, aki Énók és a többiek idejében létezett, akik körül sem metélkedtek test szerint, a szombatot sem tartották be, sem más rítusokat, mivel Mózes parancsolta ezeket a ceremóniákat…"  „Mert, ha nem volt szükség Ábrahám előtt a körülmetélkedésre, és Mózes előtt a szombat, az ünnepek és az áldozatok betartására, most sincsen szükség rájuk." ³ „…a körülmetélkedés Ábrahámmal kezdődött, a szombat, az égő- és bűnaldozatok és az ünnepek Mózessel…" ⁴

Tertullianus: „Isten létrehozta Ádámot, aki körülmetéletlen volt, és a szombatot sem tartotta be." ⁵

 Visszatérve a teremtésre. A szombat a teremtés emléknapja. Van egy gondolat, ami az ősegyházatyák írásaiban található, miszerint Jézus Krisztus munkájával és az újszövetséggel együtt, létrejött egy új teremtés. Ez a fogalom mindenképpen biblikus: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme, új jött létre." (II. Kor 5: 17). „Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség: hanem csak az új teremtés." (Gal 6: 15).

Mikor ez történt, kiléptünk az eredeti teremtésre emlékeztető hétnapos rendszerből és bele a nyolcadik napba, ami az új teremtést jelképezi. Erről egy idézet Barnabás leveléből: „'Újholdjaitokat és szombatjaitokat gyűlölöm én.' [Ézs 1: 13]. Látjátok, hogyan beszél: Jelenlegi szombatjaitokat el nem fogadom, hanem kezdetét adom a nyolcadik napnak, amit akkor készítettem mikor pihenést adtam mindennek - ez egy új világnak a kezdete. Annak okáért, örömmel tartjuk be a nyolcadik napot, ami napon Jézus is feltámadt a halálból." ⁶ Azért, már a második század elején, nem tartották be a keresztyének a hetedik napot, hanem a nyolcadikat, ami az új teremtésnek a szimbóluma volt számukra, és ami szintén az első – az Úr napja - amelyen Jézus feltámadt.

„Most uraim" mondtam „meg lehet mutatni, hogy a nyolcadik napnak olyan titokzatos jelentősége volt, amilyen nem volt a hetediknek, és amire Isten utalt e rítusok által." ⁷ „Az Úr napja mind az első és a nyolcadik." ⁸

Sajnos, több anyagot nem találtam ezzel a témával kapcsolatban, viszont van egy érdekes egyházi hagyomány, mely szerint a régi templomokban a bemerítő medence vagy helyiség nyolcszögű volt, ennek a nyolcadik napos újteremtésnek a jeléül. Tisztában vagyok, hogy ez csak hagyomány, nincs meg a Bibliában, de tetszik nekem ez a gondolat, véleményem szerint nem Biblia ellenes, és ráadásul, nagyon régi.

  B.    A megváltás

 Nézzük meg az Egyiptomból való szabadulást, mint a megváltási terv előképét. Az események sorrendje fontos. Ha Ádám betartotta a szombatnapot, akkor ez elrontja ezt a típust. E gondolatok közül néhányat Jack Gent-től loptam, illetve, kölcsönöztem: ⁹

·        A zsidó nép fogságban volt Egyiptomban. (II. Mózes 1-12). Mi pedig, a bűn fogságában voltunk. (Róma 6: 6, 15-17).

·        Isten kivezette a népét, úgy, hogy először adta a páskabárányt, amelynek a vére védelmet jelentett nekik (II. Mózes 12). Ez Jézus kereszthalálának a képe (I. Kor 5: 7).

·        Aztán, elindultak Egyiptomból (12). Ha megtérünk, Isten elkülönít, illetve „megszentel" minket a világtól (I. Kor 6: 11).

·        Átmentek a Vörös Tengeren (14). Mi a megtérés után bemerítkezünk (I. Kor 10: 1-2).

·        Hálaadó éneket énekeltek (15). Már megszabadultak, és örültek neki! Mi is ezt tehetjük.

·        Mannát adott az ÚR a mennyből (16). Ez annak a képe, hogy táplálkozunk Krisztusból: „Ez a kenyér, ami a mennyből szállt le. Az atyáitok mannát ettek és mégis meghaltak, de aki e kenyérből eszik, él örökké." (János 6).

·        És akkor, és csakis akkor, létesül a szombat: „Ez az, amit mondott az ÚR: a nyugalom ideje lesz holnap, az ÚR szent szombatja." (lásd II. Mózes 16: 22-30) – itt szerepel elsőször a szombat szó a Bibliában.

A zsidó népet Isten megszabadította az egyiptomi fogságból. Ez Isten munkája volt, a nép nem érdemelte meg, és nem dolgozott meg érte. Azért kapták meg a szombatot, hogy erre emlékezzenek (V. Mózes 5: 12-15).

Úgy, mint ezt az egész eseménysorozatot, a szombatot is típusnak lehet tekinteni, ráadásul a következőképpen: a zsidóknak nem volt szabad semmiféle munkát végezniük szombaton, Krisztusban pedig, a megváltott hívők megpihennek cselekedeteiktől. Az üdvözséget ingyenesen kapjuk Istentől, kegyelemből, hit által (Ef 2: 9-10), és ezt nem szabad semmilyen cselekedettel kiegészíteni (Gal 5: 4: „Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.")

Jézus ezt mondta azoknak a zsidóknak, akik minden szombaton pihentek: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek." (Máté 11: 28). Ez az a cselekedetektől való megpihenés, amiről a Zsidó levél 3-4 beszél: „Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba" (Zsidó 4: 3), „A szombati nyugalom (görögben: σαββατισμος) tehát marad az Isten népére. Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten az övéitől." (4: 9-10).

Justinus Martyr azért, a zsidó Tryphonnal beszélve, ezt „meri" állítani: „Az új törvény azt követeli, hogy az örökkévaló szombatot tartsátok be, és ti, azért mert tétlenkedtek az egyik napon, magatokat kegyeseknek tartjátok, de nem értitek, hogy miért kaptátok meg ezt a parancsolatot." ¹⁰

A történelmi könyvek után, a szombat szó csak kétszer szerepel az újszövetségben. Az egyik igében, hetet jelent („a hét első napján" – I. Kor 16: 2). A másik a következő: „Senki tehát el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság." (Kol 2: 16-17). Az előzőekre nézve teljesen érthető, hogy Pál miért mondja, hogy a szombatnap az árnyék, és Krisztus a valóság.

Egy kis kitérő: - A szombattartók (úgy a szombati, mint a vasárnapi is) próbálják megtagadni ennek a versnek az egyszerű jelentését, mert nem tesz jót az álláspontjuknak. Azt állítják, hogy mivel a szombat szó többes számban van, az ünnepekre utal és nem a heti szombatra, ami még érvényben van. Erre, így lehet válaszolni:

1.     Nem írja, hogy a heti szombat még érvényben van (sem itt, sem máshol), pedig kellett volna ezt írnia, ha így van, különben kétértelmű a dolog.

2.     Az ünnepeket már említette a listán, akkor nem valószínű, hogy az ünnepekről van szó.

3.     Akkor is, ha az ünnepi szombatokra utal, az nem zárja ki a heti szombatot.

4.     Máshol az újszövetségben, a σαββατον szó mindig vagy heti szombatnapot vagy hetet (pl. Lk 24: 1) jelent, és nem ünnepet.

5.     A Bibliában, nem csak itt szerepel ez a lista. Ez egy olyan lajstrom, ami elterjedt és jól ismert az ószövetségben, és ami felsorolja a heti, havi, és évi szertartásokat, vagy növekvő, vagy csökkenő sorrendben. Például: „A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatokat és italáldozatokat vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izrael házának valamennyi ünnepén." (Ez 45:17). „Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját, és minden ünnepnapját." (Hós 2: 13). „és ha égőáldozatot mutattak be az ÚRnak szombatonként, újholdkor és az ünnepeken…" (I. Krón 23: 31).  Néha, a napi is benne van, pl. „és égőáldozatot mutassanak be este és reggel, minden szombaton és újholdkor, meg Istenünknek, az ÚRnak az ünnepein." (II. Krón 2: 3). Pál apostol máshol is utal erre a listára, de nem igazán dicséri a Galatákat, hogy be akarják tartani ezeket: „Most azonban, miután megismertétek az Istent, vagy még inkább: hogy az Isten megismert titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogy akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra, és az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek." (Gal 4: 9-11).

6.     Az újszövetségi görög nyelven, a szombat szó többször szerepel többes számban, egyes számú jelentéssel. Az valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a görög többes számú σαββατα hasonlít az arám egyes számú sabbata szóhoz. Egy példája ennek a Lukács 4: 16: „Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni." Itt egyértelmű, hogy egy bizonyos szombatnapon történt ez, de többes számban van a görögben.

7.     A Tíz Parancsolat mindkét felsorolásában, a negyedik parancsolathoz tartozó: „Emlékezzél meg a szombat napjáról" (II. Mózes 20: 8), és „Tartsd meg a szombat napot" (V. Mózes 5: 12) kifejezésekben, a szombat szó egyes számban van a héberben, de többes számban van az LXX görög fordításában.

Mindezekre nézve, nem igazán lehet másról szó a Kolossé 2-ben, mint a heti szombatról.

Ezt elismerve, a másik javaslat az volt, hogy a Kolossé 2: 16 a farizeusi törvényeskedésre vonatkozik, de nem a szombat nap helyes betartására. Láttuk már, hogy maga a szombatnap Krisztusnak az árnyéka lehet, de nem értem, hogy a törvényeskedés hogyan lehetne az. Nem meggyőző ez a gondolat.

Összefoglalásképpen: a szombatnapnak tényleg nagyon gazdag jelentősége van. Ez a teremtésnek az emléknapja, és így előretekint az új teremtésre. Ez az egyiptomi fogságból való szabadulásnak az emléknapja, és annak a nyugalomnak a típusa, amit Krisztusban nyerünk.

Ezekből következik, hogy a keresztyének számára, a szombatnap betartása nem kötelező, de nincs betiltva sem: „Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot." (Róma 14: 5).

Krisztus után, az Ősegyház nagyon hamar létesített egy új emléknapot. A második század elején, már nem tartották be a szombatot (azok kivételével, akik az ebionita szektához tartoztak.) A vasárnap nem volt munkaszüneti nap, azért nem számított keresztyén szombatnak, ami a Krisztusban talált nyugalom. A vasárnapnak három jelentősége volt:

1.     Ez a hét első napja, amelyen Jézus feltámadt a halálból (Márk 16: 9, vö. III. Mózes 23: 9-11). Azért az Úr napjának nevezik. A kifejezés a Jelenések 1: 10-ből származott – ή κυριακη ήμερα. A modern görög nyelvben, a vasárnap még mindig κυριακη (kiejtés: kiriakí).

2.     Ez az Egyház születésnapja – a pünkösd napja, mikor eljött a Szentlélek (Ap. Csel. 2: 1, vö. III. Mózes 23: 15-16).

3.     Ez a hét nyolcadik napja, az új teremtésnek az emléke.

 Többet erről a következő részben.  

3.    A vasárnap – a Pápa napja?

 Néhány szabadon fordított idézet H. M. Riggle "A szombat és az Úr napja" című könyvéből: ¹¹ „Mivel állandóan azt kiáltják, hogy: „A vasárnap pogány nap, aki megtartja azt, az tiszteli a nap napját," „A római püspök vezette be a vasárnaptartást," „Constantinus császár változtatta meg a szombatot," „A Pápától származik az első nap megtartása,' az adventisták néhány tudatlan lelket megfélemlítenek ezzel az elképzeléssel, és az eredmény az, hogy felhagynak az evangélium emléknapjának a tiszteletével, és visszatérnek a megkötözöttség igája alá. Ez az egész pedig, alapvetően hamis. Ezekből az állításokból, egyetlen szó sem igaz. A történelmi tények teljesen megcáfolják."

„Mrs. White azt írja „Nagy Küzdelem" című könyvében, hogy a napok megtartását Constantinus és Róma püspöke változtatta meg. Azt állítja, hogy az első évszázadokban minden keresztyén betartotta a hetedik napot. Az egyetlen bizonyíték, amit nyújt, az a saját szava. Nézd meg, hogy milyen szemtelen ez a prófétanő!" 

Úgy tűnik, nem tetszik Riggle-nek ez a dolog, de mik ezek a történelmi tények? Constantinus a IV. században élt, és ha ő változtatta meg a szombatot, amit a  keresztények betartottak, mint „hetedik napot," kell, hogy legyen valami nyoma a II. és III. századi szerzők írásaiban. Nézzünk néhány részletet ezekből, amelyeket Canright, Riddle, és Martin könyveiben találtam:

·        Ignác harmadik antióchiai püspök, aki 108-ban halt meg, a következőket írja: „Ne legyetek elhitetve furcsa tanításokkal, se régi mondákkal, amelyek nem érnek semmit. Mert ha még a zsidó törvény szerint élünk, beismerjük, hogy nem fogadtuk el a kegyelemet… Ha azért, azok akik a dolgok régi rendje szerint nevelkedtek új reménység birtokába jutottak, és most már nem tartják be a szombatot, hanem az Úr napja betartásával élnek, amely napon a mi életünk is felkelt őbenne… Ne tartsuk be azért zsidó módon a szombatot, hogy örvendjünk a lustálkodás napjaiban, mert „aki nem dolgozik, ne is egyék…" Krisztus minden barátja hadd tartsa meg ünnepként az Úr napját, ami a feltámadásnak a napja, a hétnek a napjai közül a királynő és a fő." ¹²

·        Barnabás levele (120): „'Újholdjaitokat és szombatjaitokat gyűlölöm én.' Látjátok, hogyan beszél: Jelenlegi szombatjaitokat el nem fogadom, hanem kezdetét adom a nyolcadik napnak, amit akkor készítettem mikor pihenést adtam mindennek - ez egy új világnak a kezdete. Annak okáért, örömmel tartjuk be a nyolcadik napot, ami napon Jézus is feltámadt a halálból." ⁶ 

·        Justin Martyr apológiája (140): „A vasárnapnak nevezett napon, mindazok, akik városban vagy vidéken laknak egy helyen gyűlnek össze, és olvassák az apostolok emlékeit vagy a próféták írásait, addig ameddig megengedi az idő. …. A vasárnapi napon tartjuk a közgyűlésünk, mert ez az első nap, amin Isten, megmunkálva változást a sötétségben és az anyagban, megteremtette a világot; és ugyanazon a napon feltámadt a halálból Jézus Krisztus a mi Urunk." ¹³

·        Ireneaus Lyons-i püspök (178 kr.): „A Úr feltámadásának a titkát nem lenne szabad más napon ünnepelni, mint az Úr napján."

·        Bardesanes, Edessa (180): „Akárhol tartózkodunk, mindnyájunk a Messiás egyetlen nevére neveztetünk, azaz keresztyéneknek. És az egyik napon, ami a hét első napja, összegyűlünk…" ¹⁴

·        Afrikai Tertullianus (200): „Ünnepeljük a Szaturnusz napja utáni napot, azokkal ellentétben, akik ezt a napot a szombatjuknak nevezik." ¹⁵ „Mások úgy vélik, hogy a nap a keresztyénnek az istene, mert az jól ismert tény, hogy mi a kelet felé imádkozunk, és a nap napját az ünneplés napjává tesszük." ¹⁶

·        Apostoli rendelések (II. századi): „Az Úr feltámadásának a napján – illetve, az Úr napján – föltétlenül gyűljetek össze, hálát adva Istennek." ¹⁷

·        Cyprian karthagoi püspök (200-258): „Az Úr napja mind az első és a nyolcadik nap."

·        Anatolius laodiceai püspök (270): „Azért ünnepeljük az Úr napját, mert tiszteljük az Úr feltámadását, ami aznap történt." ¹⁸  

·        Péter alexandriai püspök (306): „De az Úr napját örömnapként ünnepeljük, mert azon támadt fel." ¹⁹

Ezekből látjuk, hogy az első három évszázadban:

1.     A keresztyének tisztelik az Úr napját, és azon tartják összejöveteleiket.

2.     Ez nem a Szombat, mivel soha nem keverik össze azzal. Többen kifejezetten azt írják, hogy a hivők nem tartják be a Szombatot, hanem az Úr napját. Ha a kettő ugyanaz, akkor értelmetlen az állítás.

3.  Ez a nap nem számít keresztyén szombatnak, mert nem munkaszüneti nap.

4.     Ezen a napon támadt fel Krisztus a halálból.

5.     Ez a hét első napja.

6.     Ez szintén a hét „nyolcadik" napja. 

Az Úr napjának az ünneplésével kapcsolatban, nem érvelnek sem érte, sem ellene, hanem egyszerűen megjegyzik, hogy az így van. A szombat ellen pedig érvelnek, de csak a zsidókkal folytatott vitáikban.

Ezekből a következőket szeretném leszűrni: A második század kezdete után, már semmiképpen nem volt ez vitatott téma a keresztények között. (Elképzelhető, hogy addigra már kihaltak az ebioniták, vagy pedig olyannyira szektának tartották, hogy nem vették komolyan a tanításaikat. A szombat mellett, ez a csoportosulás szintén betartotta a zsidó étkezési szabályokat, és azt tanították, hogy Jézus ember volt csupán, Máriának és Józsefnek a fia.) 

Így hát, minden ismert forrás szerint, a keresztyének már a II. század elején sem tartották be a szombatot, hanem a vasárnapot tisztelték. A Római Katolikus Egyház és a pápaság még nem létezett és Constantinus csak kétszáz évvel később uralkodott.

Egy másik dolog az, hogy sem a görög, sem a római pogányok nem tartottak munkaszüneti napot. Nem volt a zsidó szombattartásnak megfelelő szokásuk, sőt inkább rosszallóan tekintettek rá, mint időpocsékolásra (pl. Tacitus, Seneca). Ráadásul, minden nap kultikus okokból valamilyen pogány istenről volt elnevezve – mint pl. hétfő a holdról, szombat a Szaturnuszról, vasárnap a napról, s a többi. Ezek szerint, ha a vasárnap pogány nap, akkor a szombat is az. De, ahogy már láthattuk, a keresztények az Úr feltámadásának napjaként tisztelték, nem a napünnepként. Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy akkor is, ha Constantinus napimádó volt, és ha az is maradt az állítólagos megtérése után, a nap napja nem lett volna számára munkaszüneti nap.

És mit csinált Constantinus és a Pápa? Idézem még egyszer Riddle-t: „Constantinus kr. u. 321-ben hozta meg a vasárnaptörvényt, sok évvel azelőtt, hogy a Pápa irányította a keresztyén világot. Waggoner presbiter, egy adventista vezető, végtére is beismerte a következőket: „Nyugodtan bevallhatjuk, hogy semmi nem történt Constantinus idejében, sem őáltala, sem más által, ami még hasonlít a szombatnap megváltoztatásához." Ámen!" „Mikor Constantinus megtért, vagy legalábbis megkedvelte a keresztyén vallást, rendeletet adott ki, hogy az egész birodalmában hadd tartsák az emberek a keresztyének napját. Ennyi az egész." „Constantinusnak semmi köze nem volt az Úr napja létrejöttéhez az egyházban." ¹¹

Mivel Waggoner elismerte, hogy nem Constantinus változtatta meg a szombatot, kénytelen volt azt állítani, hogy a Pápa változtatta meg 364-ben a laodiceai zsinaton. Ennek a tanácsnak a XXIX. kánonja így hangzik: „Keresztyéneknek nem szabad zsidó módra élni, és így szombaton pihenni, hanem dolgozniuk kell ezen a napon. Inkább, mint keresztyéneknek, kedvelniük kellene az Úr napját, és aznap pihenni, ha lehet. Azért, ha zsidó módra élnek, legyenek elátkozottak Krisztustól."

Vajon, ez minősül a szombatnap Pápa által végzett megváltoztatásának? A következő problémák merülnek fel ezen álláspont hallatán:

1.     Már láttuk, hogy a második század elejétől a keresztyének nem tartották be a szombatot.

2.     Ezen a tanácson, nem parancsolnak pihenést vasárnap, hanem csak akkor pihenjenek a hívők „ha lehet."

3.     324-ben, negyven évvel a laodiceai tanács előtt, Eusebius caesareai püspök híres könyvet írt a keresztyén történelemről. Ebben azt mondja: „Mindent, ami kötelesség volt végezni szombaton, áttettünk az Úr napjára, mivel ez tiszteletteljesebb, mint a zsidó szombat."

4.     A pápaság 364-ben még nem jött létre.

5.     Laodicea nem Rómában, hanem Kis Ázsiában van.

6.     Laodicea görög, nem római város.

7.     Róma püspöke nem volt jelen ezen a tanácson.

8.     Róma püspöke nem küldött képviselőt erre a tanácsra, sőt, nem is tudott a római gyülekezet erről.

9.     Az akkori római püspök Liberius volt, akit leváltottak és száműztek. Könyörgött a keleti püspököknek, hogy segítsenek neki. Nem volt semmi hatalma fölöttük.

10.  A laodiceai tanács csak jelentéktelen kis helyi zsinat volt – nem volt egyike a nagy „ökumenikus" (egyetemes) szinódusoknak. Csak 32 ázsiai püspök volt jelen, és egy sem a nyugati egyházból.

11.  Ez a tanács egyszerűen rendeletet adott ki egy régóta bevett szokásról, az Úr napjáról, a saját területével kapcsolatban. 

12.  Laodiceai püspök volt Anatolius is, aki 270-ben, közel 100 évvel e tanács előtt, ezt írta: „Azért ünnepeljük az Úr napját, mert tiszteljük az Úr feltámadását, ami aznap történt."

13.  Ha tényleg megváltoztatták a szombatot a laodiceai zsinaton, ahogy az adventisták állítják, akkor a görög és nem a római egyház változtatta meg, amely egyház fölött nem volt hatalma Róma püspökének, a pápaság kialakulása előtt, egy kis helyi tanácson, ahol nem volt jelen sem a romai püspök, sem a képviselője.

Körülbelül kétszáz évvel később kezdett kialakulni a pápaság igazán.

Azok, akik a vasárnapot először keresztény szombatnak tekintették, a puritánok voltak, a XVII. század körül. A puritánok református féle protestánsok voltak, nem katolikusok. A Tíz Parancsolat alapján, akarták a szombatot betartani, de úgy vélték, hogy a keresztények számára, ez a vasárnap. Ez a fogalom még mindig erősen megvan, pl. a walesi szabadegyházaknál. Ezt csak történelmi tényként közlöm, de nem értek egyet vele. Ahogy már magyaráztam, a keresztény szombat a Krisztusban megnyert nyugalom.

Azért, ha a szombatnap megváltoztatása egyáltalán megtörtént, az két lépésben zajlott le, de egyikhez sem volt köze sem a pápának, sem a Katolikus Egyháznak:

1.      A keresztyének, már a második század elejétől, nem tartották be a zsidó szombatot, hanem a vasárnapot tisztelték.

2.      A XVII. századtól fogva, bizonyos protestánsok tekintik csupán vasárnapot keresztyén szombatnak.

Ezek alapján, azt vélem, hogy a vasárnap nem a Pápa napja.

4.  Isten pecsétje és a fenevad bélyege  

 „A vasárnap tartása bizonyára a fenevad bélyege" ²⁰ és „Az Isten pecsétje, az a szent szombatja." ²¹ állította Uriah Smith XIX. századi adventista tanító. Riddle ¹¹ szerint „(Ezt a tanítást összefoglalva,) mindenki, aki betartja a szombatot, az örök dicsőségre „van elpecsételve," ezzel szemben mindenki, aki tiszteli az Úr napját „fenevadimádó," „bálványimádó," „meg van bélyegezve," és a tüzes tóra el van ítélve. Ez egy akkora képtelenség, hogy inkább azokat kellene felébreszteni, akiket tőrbe ejtett e törvényeskedő megkötözöttségnek a sötét igája."

Nem akarok túlzott figyelmet fordítani erre a kérdésre, csak felsorolok néhány gondolatot arról, hogy ezt miért találom én is teljesen elfogadhatatlannak. 

1.     A jelenések könyvében szereplő jelképek közül jó néhány a Bibliában (főleg az ószövetségben) máshol is megtalálható. Ha összehasonlítjuk az igéket, ez valamennyire megkönnyíti a magyarázatot. Nincsen sehol megírva, hogy a szombatnap, vagy valamilyen másik nap, bélyeg vagy pecsét lenne. Isten bélyeget tett Kainra (I. Mózes 4: 15), de nem tudjuk, hogy mi az. Az Ezékiel 9-ben kapnak az igaz emberek bélyeget a homlokukra, hogy ne szenvedjenek kárt. Ez hasonlít a Jelenések 7-ben és 14-ben leírtakhoz, de megint, nem tudjuk, hogy ez mi volt. Az újszövetség írja, hogy Ábrahám a körülmetélkedést a hitének pecsétjéül kapta (Róma 4: 11), és hogy az Úr a Szentlélekkel elpecsételi az övéit (II. Kor 1: 22; Ef 1: 13, 4: 30). Azt az állítást, hogy a szombatnap a pecsét, a Bibliából nem lehet alátámasztani.

2.     Nem tudom elhinni, hogy ha valaki betartja a szombatot, különben mindegy hogyan viselkedik, megkapja a pecsétet. Ennek alapján, a farizeusok is megkapnák. Az ausztrál volt-adventista teológus Robert D. Brinsmead megjegyzi: „Ha valaki szombattartó, az nem bizonyíték arra, hogy hűséges Istenhez. Az ókori zsidók Isten Fiát a keresztre szegeztették, utána hazasiettek, hogy betartsák a szombatjukat." ²²

3.     A Szentlélek pecsét, és ha valaki betöltekezik vele, melynek következményeképpen a gyümölcs megjelenik az életében (Gal 5: 22-23), valamint Isten szerint gondolkodik és eszerint is él, valóban jelenthet védelmet számára az utolsó napokban – ezt el tudom fogadni.

4.     Sokan, akiket az adventisták Isten embereinek tartanak, megvizsgálták és megcáfolták a szombattartás érvényességét a keresztyének számára: pl. Huss, Luther, Wesley, Bunyan, Milton.

5.     Ahhoz, hogy a fenevad bélyege a vasárnap legyen, fontos, hogy a fenevad a pápaság legyen. Ez a Jelenések könyvének egy különös - „folyamatos történelmi" - magyarázatán alapszik. Ez az elmélet népszerű volt a reformációtól a XIX. századig, de a legtöbb modern teológus már elutasítja. A Jelenésekről írt kommentárjában, G. E. Ladd egyetlen paragrafusban foglalkozik ezzel a magyarázattal, azt állítva: „Ez a módszer úgy tekinti a Jelenések könyvét, mint szimbolikus próféciát az egész egyháztörténelemről, teljesen Krisztus visszajöveteléig és a korszak végéig. A könyv számos jelképe vonatkozik különböző történelmi mozgalmakra és eseményekre a nyugati világban és a keresztény egyházban. Világos, hogy egy olyan magyarázat zavarhoz vezetne, mert semmilyen egyértelmű alapelvek nincsenek, miszerint azonosítsuk az eseményeket. Ennek a magyarázatnak az egyik legtartósabb jellemzője az, hogy a fenevad a római pápaság, és a hamis próféta a római egyház. Ez az álláspont nem túlzottan magától értetődő…" ²³ G. R. Beasley-Murray úgy véli, hogy: „A reformátorok általában elfogadták a „történelmi" szempontot. Az üldöző hatalmat a pápai Rómával azonosították. Szigorúan magyarázva pedig, ez az álláspont ellentétesnek tűnik minden más biblikus próféciának az analógiájával." ²⁴ Természetesen, ezek csak bizonyos teológusok véleményei.

6.     Tételezzük fel, hogy a fenevad a pápaság. Megmarad az a probléma, hogy a Pápának semmi köze nem volt a vasárnap ünneplésének az elterjedéséhez. (Lásd fönt). ²⁵

7.     Az újszövetség tanítja, hogy a napok tartása olyan kérdés, ami miatt nem szabad ítéletet mondani egymásra (Róma 14: 1-6; Kol 2: 16-17), és a római levélből való ige szerint, semmiképpen nem szabad megengedni, hogy ez a kérdés megosztottságot okozzon Krisztus testében (14: 1).

8.     Érdeklődtem a keresztyén baráti körömben, amely főleg karizmatikusokból és pünkösdiekből áll, és ritkán találkoztam azzal a meggyőződéssel, hogy a vasárnap a keresztény szombat. Még a walesi baptista pásztor barátom sincsen teljesen meggyőződve róla. Nem hiszem, hogy megtérésem óta (20 éve) hallottam volna ezt valamely tanító szájából. Ismerek olyan gyülekezetet, ahol gyakorlati és nem teológiai okokból szombaton tartják az alkalmat. Lehet, hogy tényleg beáll az a helyzet, hogy az adventistákon kívül senkit nem fog érdekelni, hogy mikor tartják az istentiszteletet.

9.     Az angliai helyezet különösen jól ismerem, és az utolsó tíz év alatt lassanként eltörölték a vasárnappal kapcsolatos törvényeket. Most már szabad dolgozni, üzletet nyitni, ami ezelőtt tilos volt. Észre vették, hogy vannak, pl. zsidók és muszlimok is a társadalomban, és „nem szabad őket bántani." A vasárnap most már nem speciális nap a világiak számára. Vannak keresztény szervezetek, akik vissza akarják állítani a vasárnapot különös napnak, de kijelentették, hogy ezt természetesen nem akarják kényszeríteni senkire, aki lelkiismereti okokból más napot tisztel. Én csak ezért mondom, mert ez pont az ellenkezője az adventista jóslatoknak. 

Összefoglalásképpen:

·        A szombatnap tartása része a mózesi szövetségnek. Ez ennek a szövetségnek a jele. E szövetség végetért Krisztusban.

·        A szentnapok tartása nem része az újszövetségnek. A napok tartásának semmi köze nincs a Jelenések könyében található pecséthez, illetve a bélyeghez.

·        A keresztény szombat nem egy nap, hanem a Krisztusban talált nyugalom.

·        A vasárnap nem a keresztyén szombat, hanem Krisztus feltámadásának, a Szentlélek eljövetelének, és az új teremtésnek az emléknapja.  

Adrian Bury

Lábjegyzet:

1.     D. M. Canright, Seventh Day Adventism Renounced, 1914

 2.     J. Mark Martin, 7^th Day Adventism – what you should know, http://www.sdaoutreach.org/

 3.     Justin Martyr, Beszélgetés a zsidó Tryphonnal, 23. fejezet. kr.u. 140 körül.

 4.     ibid., 43. fejezet.

 5.     Tertullianus, Válasz a zsidónak, 2. fejezet.

 6.     Barnabás levele, kr.u. 120 körül.  

7.     Justin Martyr, Beszélgetés a zsidó Tryphonnal, 24. fejezet.

 8.     Cyprian, 3. sz. elején.

 9.     Jack Gent, God's Rest, http://www.ex-sda.com/ (Még egy volt adventista).

 10.  Justin Martyr, Beszélgetés a zsidó Trypho-val, 12. fejezet. 

 11.  H. M. Riggle, The Sabbath and the Lord's Day, 1928, 150 o.

 12.  Ignác Levele a Magnesiabeliekhez, The Anti-Nicene Fathers, 1. kötet, 62. o. Antiochia volt az a város, ahol az első nem-zsidó gyülekezet létesült. Ignác azért, nagyon közel állt az apostoli tanításnak a forrásához

 13.  Justin Martyr, Első apológia, 67. fejezet.

 14.  Bardesanes, Az országok törvénykönyve.

 15. Tertullianus, Apológia, 16. f.

 16.  Tertullianus, A Niceai Zsinat előtti atyák, 3. k., 123. o.

 17.  Apostoli rendelések, 2. könyv, 7. rész.

 18.  Anatolius, 10. f.

 19.  Peter, XV. kánon.

 20.  U. Smith, The Marvel of Nations, 183. o.

 21.  U. Smith, Thoughts on Revelation, 452 o.

 22.  R. D. Brinsmead, Sabbatarianism Re-examined, 11. f. 

 23.  G. E. Ladd, A Commentary on the Revelation of John, Eerdmans, 1972, 11.o.

 24.  G. R. Beasley-Murray, The Revelation, The New Bible Commentary Revised, IVP, 1970, 1279. o.

 25.  A fenevaddal kapcsolatban, az adventisták állítják, hogy a Pápa vagy a pápaság a fenevad, mert a címe Vicarius Filii Dei, és ez római számokat használva 666-ot eredményez. Nézzük: 

 V = 5               F = 0           D = 500

I = 1                 I = 1           E = 0

C = 100           L = 50         I = 1 

A = 0               I = 1

R = 0                I = 1

I = 1

U = 5

S = 0

     = 112           + 53             + 501 = 666   - it sure does!

Ezzel kapcsolatban:  

a)     A Biblia szerint, 666 egy embernek a neve, nem a címe (Jel 13: 17-18)

b)    A katolikusok szerint, a pápa címe nem Vicarius Filii Dei, hanem Vicarius Christi.

c)     Az adventisták helyében, nem hangsúlyoznám ezt túlságosan, mert:

E = 0              G = 0           W = 5+5

L = 50            O = 0           H = 0

L = 50            U = 5           I = 1

E = 0              L = 50         T = 0

N = 0             D = 500       E = 0

    = 100           + 555           + 11 = 666

Természetesen elképzelhető, hogy ennek semmi jelentősége nincsen…

 Bibliográfia:

 R. D. Brinsmead, Sabbatarianism Re-examined, 1981

 D. M. Canright, Seventh-day Adventism Renounced, 1914.

 W. Martin, Kingdom of the Cults, Bethany House, 1997. 

 H. M. Riggle, The Sabbath and the Lord's Day, 1928.

Bányai idézett munkájában erről is szól, olvasd el!

Szia!

Rosszul tudod!

A katolikus tagolás szerint az általad másodiknak mondott benne van az elsőben:

"Én vagyok a te Urad, Istened. Uradat és Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!"

Ez a tagolás az összefüggőket egyben kezeli. Igaz, nem azonos a zsidó felosztással -amivel a protestáns se fedi egymást teljesen-, mert a zsidó tagolás meg a bevezetőt is magában foglalja:

http://lexikon.katolikus.hu/T/T%C3%ADzparancsolat.html

A szombat- vasárnap kérdésről pedig érdemes elolvasnod

Dr. Bányai János: "Miért tartjuk meg a vasárnapot szombat helyett az újszövetségben?" c. munkáját

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:iYgFbVBb6LYJ:adamobooks.hu/miert_tartjuk_meg_a_vasarnapot.html+mi%C3%A9rt+tartjuk+meg+a+vas%C3%A1rnapot&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&source=www.google.hu

Beleolvasva:

I. A problémának és a megoldásnak rövid összefoglalása.

A tízparancsolat bibliai szövegében találjuk a szombat megtartásának parancsát. Viszont a legtöbb keresztény vallás kötelezőnek ismeri el az Újszövetségben a tízparancsolatot. Miért nem tartják meg általában tehát a szombatot mint heti ünnepet?

A felelet a következő: 1. A jeruzsálemi apostoli zsinat kimondta, hogy a mózesi "Törvény" az Újszövetségben nem köte­lező. Apostolok Cselekedetei 15, 28-29). "Törvény" alatt Mózes öt könyvét értették.

2. Szt. Pál tanítása szerint csak az a "törvény" kötelez az Újszövetségben, amelyet a po­gányok is a Szentírás ismerete nélkül is lelkiismeretük alapján magukra nézve kötelezőnek ismertek el. (Rom.2,14-15). Márpedig a szombat megünneplése senkinek sincs a szívébe írva.

3. Ezek   (1   és   2   pont) alapján tanítja ugyancsak    Szt. Pál apostol, hogy semmiféle ószö­vetségi napot, s így a szombatot sem kell a keresztényeknek   megtartaniok.   (Galatákhoz   írt levél 4, l0. Kolosszeiek-írt levél 2, 16-17)

4. A Szentírás (Ap.Csel.20.7) és már az első századból származó más írás is (Didaché) továbbá az első keresztény századok minden idevonatkozó írott emléke csakis a vasárnapot jelöli meg a "kenyérszegés" és a heti ünneplés napjának. - Azt s elárulják a régi emlékek, hogy azért tartják meg a keresztények a vasárnapot, mert akkor támadt fel Krisztus.

5. A tízparancsolat lényegében megmarad, mert nyilvánvaló, hogy Istennek komoly szándéka volt minden "hetedik" napot munkaszüneti és istentiszteleti nappá tenni. Erre a nem lényeges változásra, t.i. hogy a szombat helyett a vasárnapot tartsák, viszont a Szentlélek vezette az apostolokat. Ugyanaz a Szentlélek, aki az apostoli zsinaton az   apostolok által üzente a híveknek, hogy nem kötelező a maga teljességében a mózesi Törvény. (Ap.Csel.15.28

Úgyhogy: adjon az Úr Neked értő szívet!

 Mt 15,11 - Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert."
 Mt 15,18 - Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.

Aha demagógia,annyira rámentetek pl. az oktatásra,mármint az iskolák lenyúlására,ami a dicsőséges hitetek terjesztéséhez adatott újabb szent eszköz,szerintetek,hogy az önkormányzatok nem győzik a papok ostromát..........

A pogányok és a hamiskeresztények eszik a vért, a keresztények tartózkodnak tőle: (Csel15:29)

"A vér is az állat része.

Szerintem bármelyik hívő katolikus megeheti."

A katolikusok megehetik, de a keresztények nem ehetik meg:

"tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!”     (Csel15:29)

"tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!”  (Csel15:29)

Ezek szerint a ti az Isten Szavát semmibe veszitek.

"nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy"

Akkor gondolom, nem mosol kezet véczézés után, hanem mosdatlan kézzel ülsz az étkező asztalhoz, merthogy Jézus mondá: a mosdatlan kézzel való evés nem fertőztet meg...

Azt jól tudom, hogy a katolikusoknál bizony hiányzik a faragott képek tiszteletét tiltó második parancsolat. És a hetednapi szombat is elsőnapi vasárnappá hamisítódott. Ennyi épp elég, hogy atyáid a gyehennába jussanak, és Téged is magukkal rántsanak....

:-(

Meg a csont, csőr, karom, toll is.

Van, amit nem eszünk meg.