Én is kempingekben nyaraltam sokáig,de sajnos a párom nem vevö a közös vizesblokkra. Ahova mi járunk nyaranta az egy kis falu,párszáz turistával,gyakorlatilag a harmadik napon minden arc ismerős. Mindig akad valaki,aki odalép segíteni az éppen kikötőnek,stb. Ez a kicsi helyek nagy előnye. Pár év után a helyi vendéglős ismerősként köszönt,az első sörre meghív,szólnak,ha nem indul egy csónakmotor,emlékeznek,hogy tavaly is életre keltettem egyet,a házigazda meghív vacsorára,a teraszon "beszélgetünk"...kézzel-lábbal áthidalva a nyelvi nehézségeket.A tenger az udvar végében van,a reggeli kávé a teraszon szinte vízparti. Nyilván nem kemping,hiányzik a billegő asztal,a szélben csattogó ponyva,a szomszéd szlovák gyerekek dallamos nyelvű veszrkedése,a sátorba masírozó hangyavonal....
Ez az élet rendje. A gyerekek felnőnek és jönnek az unokák. Sajnos nekem még nincsen, lányom igaz már harminc, de még várnak. Attól függetlenül még tavaly is lejöttek utánunk egy pár napra Stonba. Én az idén leszek hatvan, nem tudom meddig leszek szerencsés kempingezni, remélem még sokáig. Vannak terveink, pl. görögbe még nem voltunk, hezitálok a kempingek miatt, mert sokkal igénytelenebbnek látom, mint a horvát vagy olasz kempingeket. Majd meglátjuk, addig még sok idő van.
A kempingezésről mint életformáról sok szó esett már, jómagam is imádom. Elismerve más szállások ilyen olyan előnyeit, nekem akkor is nagyon szoros a kötődésem. Szeretem úgy! Már bajban vagyok, mert a családom lánytagjai "kinőttek" ebből és erőszakkal próbálnak -sajna már eredményeket értek el- eltéríteni. Sokkal nomádabb vagyok, kevésbé érdekel a bolt és város és vásárlás, inkább természeti környezetben, kevésebb eszközzel és külsőséggel, szabadon. Ez a szabadság!
A legfőbb érvem és vonzerő, hogy éljenek a parti kempingek! Másrészt a dolog filingje: az esték, a korareggeli kávé egy kempingszéken, előttem a tenger. A felszerelés mindig javul, cserélődik, nincs ezzel probléma. Kell sütni, kell piacozni, halat venni, pucolni, kalamárit, zöldeket, gyümit, ami adja magát. Jó borokat.
Szóval kiöregednek a taknyosok mellőlem! :-)
Fekvőrendőrt irigylem, mert ő már az unokákat is meghódítja! Na majd nekem is eljön az időm, remélem.:-)
Érettségi után '77-ben kempingeztem először Primorskoban, minden kölcsön volt nálam, a sátor beázott, a matrac reggelre leengedett, a kemping szék a Trabiból kivett első ülés az saját. Első nap az egyetlen egy fürdőgatyámat a "zuhanyzóban" hagytam, öt perc múlva már nem volt meg és a hátra lévő más fél hetet egy feliratos alsóban strandoltam. Ennek ellenére nem tántorított el semmi a kempingezéstől a mai napig, pedig voltak próbálkozásaink apartmantól al-inclusive-ig. Ennek van egy feelingje, amit más nem tud helyettesíteni. Tegnap jöttünk haza egy évvégi kempingezéssel egybekötött évbúcsúztatóról, de már tervezzük a következőt, ami farsangkor lesz valahol, ezt nem lehet megunni, pedig mindig "macerás lehet" valami, főleg télen! ☺
22 éve volt, hogy két kisgyerekkel felfedezőben voltunk a salzkammerguti tóvidéken. Gyönyörű, az nem vitás, persze a vizek hidegebbek a tengernél, este hűvösebb van stb. Akkor is már inkább panzió, kemping kevesebb, sátor még inkább. De a kempingben! Az osztrák, svájci és egyéb a maga területét fizikailag is bekeríti, kicsi kapu, virágok, a lakókocsin forog a tv antenna és sötétedéskor mindenki a vackába húzódik. Kihalt a kemping! Egy árva lélek nem mozgott és élet semmi. Bolt, étterem bezárt.
Na 4 nap(csillagtúra és reszketős fürdőzés) után összenéztünk és pakoltunk. Lementünk Rovinj mellé. Ahol..este jött csak az élet, a városban is, a kempingben is, sütés főzés, kinn ültek az emberek, zene, séta, fagyi, sör. Éjféli koccintás, ismerősök lettünk másoknak és viszont. Kis szivességek, sátor, autó gyerek körül, szóval léteztünk, élettel teli és rohadt jó volt. További 12 napot töltöttünk ott.:-)
Egy kempingben még 93-ban égőt cseréltem az Alfán. Délután négy körül. Este nyolcra már kb. nyolcan- kilencen lehettünk -olasz, osztrák, német és egy lengyel is biztosan - akik "segítettek" . Nagy munka. Csak az "oldalbordák" seprő mutogatása tudta úgy éjfél környékén haza támogatni őket. Mert közben valami úton-módon mindenki hozott egy kis célzóvizet, hogy biztosan jó tanáccsal lássuk el egymást a probléma megoldását illetően. Persze rögtön megindult az ugratás a nemzetközi helyzet fokozódása kapcsán, mert pont akkor volt a meccs az olaszok játszottak a brazilokkal valami világbajnokinak csúfolt labdakergetést - és nem is tudom ki győzött, mert addigra majd' elaludtam a "munkában".
Az autó reggelre megjavult.
Nos ez kicsit hiányzik, mert bemegy a butykába és már a konyhában is síkképernyős tv.
Nem gondoltam, hogy visszasírom azt a medveriasztó horkolásban verhetetlen csúnya szőrös embereket.
Már van olyan érzésem, hogy minden helyet elfoglalva, beépítve, talán már sok a lakókonténerből. A jól ismert "közös" kempingről vannak sokéves fotóim, hát vad és regényes volt a maihoz képest. Nem is beszélve a mai pályákról, meg az egész üzleties felfutásáról.
Persze bocsi, tudod, nagy nyomást kaptam... az idén mi is fenn voltunk a hegyoldalban, de legalább egy régiben. Tényleg klassz, meg terasz, meg kilátás, klima stb. másutt viszont már lakótelepszerű...
Hát igen, a kempingekben a legjobb helyekre mindenütt ezeket a mobil home-okat telepítik sajnos.
Ez egy kiskapu lehet, mivel ház építésére valószínűleg nem kapnak engedélyt, és ez "mobil", tehát nem engedélyköteles, bár lenne á egy fogadásom, hogy míg szét nem rohadnak, stabilan fognak állni ezek a mobilok.
Az egész Krk nem olyan nagy, hogy akár biciklivel is ne lehetne körüljárni. Erre épülnek már és vannak is utak. A közelsége miatt kevés már az igazán eldugott hely rajta. Nekem a Sv. Marak egy igazán kellemes hely.
Persze nagy a változás akár évente is. (Mi szerettük 95 környékén egy ideig, de már csak dél és csak sziget) Példa, hogy ugye nem ilyennek képzel az ember egy kempinget?.
Búék Mindenkinek! Sziasztok! Szeretnék egy kis segítséget kérni! Krk szigetre tervezzük a nyaralást de nem tudom mi alapján kutakodjak melyik részén keresgéljek apartmant? A nyugisabb,eldugottabb helyeket kedveljük ,apró kavicsos strand...a beton placcosat nem szeretjük.Esténkét sétálgatás,ennyi lenne az igényünk. :) Ki melyik településre"városkára szavaz?
3 után én is kérdezhetek, miért olyanok... nos élniük kell! Fel kell nőniük! Velünk-velem van a baj. Amikor kicsik jaj de édik, nem járnak, nem beszélnek, és amikor meg elindulnak és egyfolytában dumálnak, akkor meg rájuk ripakodunk, hogy "ülj már le és maradj csendben!"
Nagy baj az, kérem, ha csend van és ha nyugi. Gyanus...
Tisztában vagyok a szükségességével. Sok sok alkalommal láttam felelőtlen szülőket, akiknek fogalmuk sincs a lehetséges és ártatlannak tűnő helyzetről, amiből nagy baj lehet.
A kommentem nem erről szólt, hanem a jókedvről és a dolgok szándékos "mellé" értelmezéséről" :-)
Ez a síp minden ilyen típusú és méretű mellényen rajta van, aki akarja leveheti! Mindenben igazad van, egyet kivéve, hogy a mentőmellény NEM játékszer!!!
Azért ez a síp elgondolkoztató... a messziről jött és messzire menő családtagok, barátok tudnak a gyereknek elképesztő hangkeltő eszközöket (dob, síp, furulya, xilofon, sípoló kalapács és elemes vinnyogó) bármi ajándékot hozni.
Ezekből /fél óra után/ ki lehet csempészni az elemet. De a sípból?????????????
Persze nem augusztus. Március és 16 fokos víz.
.
Részemről 8 év kötelet adnék annak, aki kisgyereket mellény nélkül hajóztat. Mint látod el lehet vonni a figyelmét a sípról! :-))