1986-ból, az első horvátországi nyaralásom. Egy 250-es vadiúj Jawa motorkerékpárral, cucc a két oldalsó és a hátsó csomagtartón. Augusztus elején, 10 nap kempingekben és valami iszonyat jó idő. Felhőt sem láttam ez idő alatt és olyan színem azóta sem volt! :-)
A képek minőségéért elnézést, de hardveresen úgy nézett ki a dolog, hogy Forte vagy talán OR-WO film, Smena 8M fényképezőgép, Ofotért előhívással. Ráadásul itthon nem tudtam szkennelni, így papírkép mobillal fényképezve! :-( Viszont nekem szép emlék...
Csupán néhány év távlatából is "rettentően" megváltozott. No nem a kövek. Ami látványos az a közlekedés. (Na végre Delnice, innen már csak másfél óra és ott vagyunk.) Persze lehet választani. Old road vagy autópálya. A soha többet Bosznia is úgy, hogy szép ország, kedves emberek. Ezt eddig miért nem láttam? A szegénység éppen úgy jelen van mint volt. A tengerpart és a szigetek viszont néhol előnyükre változnak. Ami változatlanul gyönyörű az a tenger. Cserébe minden mást elnézünk.☺
Montenegrót nem ismerem,de szeptemberben voltam Albániában,Koszovoban és Macedoniában. Amit láttam,abból arra következtetek,hogy mostanában nem fog javulni a helyzet...
Ne felejtsük el, hogy a horvátok is rettenetesen mélyről jöttek fel, ami a szemétszállítást illeti, valamint a tenger szennyezésének a kivédését... Példaként említeném Castel Starit, ahol a vágóhidak szennyét egy az egyben bemosták a tengerbe vagy északon a tenger olajszennyezését. De nagyon sok évig a csodás partokon váltogatták egymást a szemetes partszakaszok és rohadtul nem érdekelt senkit ott náluk.
Szóval nagyon mélyről jöttek fel. Ma már nem a strandon pucolják a halakat, sőt tilos bizonyos körzetekben. Régen ez természetes volt, nekem is vannak fotóim, Korcula sétánya alatt, a parton csónakból pucol a halászember. Ahogy 500 éve, mondjuk.
A kedves még kevésbé odafigyelő albán szomszédok most élik a "fejlődés" időszakát, az új épításek, nyaralóvárosok beleérnek a szemétbe és eleve óriási zűrzavaros az egész még. A régi "megbonthatatlan barátság" pedig ide vezet, hogy az eszetlen, csak pénzbevételre koncentráló albán fejlesztések már nemcsak őket fenyegetik, hanem a dél-horvát partokra is jut bőven.
A természeti szépségekben csodás (és orosz megszállási övezetté lett:-) Montenegro vajon hogy áll?
Sajnos az oldalon régebbiek a képek, a lugas már teljesen benőtte a vas szerkezetet....
Poljica-ban található, évek óta visszajárunk.
Tavaly véletlenül megismerkedtünk egy fickóval Zadarban, aki kiválóan beszélt Magyarul, mert nálunk tanult a 70-es években, van egy házuk az óváros közepén, abban adnak ki lakásokat. ott is nagy élmény volt aludni, ébredni, de azt, mikor az első kép ébredés után a tenger nem veri semmi.
Az a helyzet, hogy soraidat olvasva a legszebb gyermekkori emlékeim jutottak eszembe.
Az első kempingezésem, amire nagyon emlékszem 77 nyara, Split környékén. 5-en mentünk, nagyapám Moszkvicsával, 2 sátorban aludtunk, közéjük feszített ponyva alatt volt a konyha, étkező. kempingszékek, Pálma gumimatrac jellegzetes szaga most is itt van az orromban... Nagyapám kamionozott pár évig, volt profi gázfőzője, kétlapos, apám fabrikált egy asztali lámpát, valami dobozba beépített pár zsebtelepet, rábarkácsolt egy rudat, amin egy Csepel bringa első lámpája figyelt...
Gyerekként is tudtam, hogy ide-oda eldugtak Márkát, a határnál izgulás, hogy megtalálják-e....
A kempingek nekem gyerekként a paradicsomot idézték, rengeteg nyugati kocsi, motor, mindbe meg kellett nézni, hogy "mennyi van beleírva"...:-)
Ma már nem kívánom a sárorozást, de a lakókocsizásra egyszer rádumálom a párom.
Én meg a tengerrel szemben szeretek ébredni.
Na, ezt megértem! Én is. A házban, ahova járunk a hálószoba ablakai és a teraszra nyíló ajtó is a tengerre néz. Mikor kinyitom a csipás szememet és ezt látom:
(és az a zöld lugas a házhoz tartozik,az udvar fölött van, kilépek és a strandon vagyok)
Azért lett lakókocsi, mert a feleségem kijelentette, hogy neki nagyon bejön ez a kempingezés, de azt nem tudja elviselni, hogy a bugyiját nem tudja állva görnyedezés nélkül felhúzni. :-)
Néhai após felszrelésével indultunk a 80-as években... Dubrovniknál vihart kaptunk, csak 16 helyen ázott be a sátor. Nem volt csak pecás székünk, 10 nap alatt meghalt a hátam, soha -kivéve a kocsit ugye- nem tudtunk kényelmesen leülni. A matracok eresztettek, Taurus pálma(?), kb egy szezont bírtak és ez már sokadik volt. Nem tudtuk mi is lenne jó, gázpalackos főzike, igen halvány minőségben...és már akkor lestük a vastag nyugatnémet pl. postást, mi fenét hoz magával? :-)
Autópálya még trvben sem volt, tehát hegyre fel és le, kb. 20 órás menetidővel. Közvetlen az albán határnal egy taposó wc (az nem lenne baj, bár másoknak nagyon is), a baj, csak 2x takarítják: idény előtt és után.... 1 db csap- hideg víz. Mosni, mosogatni. Fekete hordós zuhany, x liter langyossal, de ez is luxus. Mondjuk azt, nomád volt és kihívás. Aztán jobb-rosszabb kempingek, igen távol a luxustól, hogy azt mondjam.
De rohadtul élveztük, a 4 éves is. Neki egy szikla a vízben elvágta a lábát a strandcipő ellenére, ma is átszó nyommal. A rémesen vérző lábbal bevittem a tengerbe és láss csodát elállt, összehúzódott. Itthon tuti varrni kellett volna. Ezt megúsztuk.
Felszerelés: minden jó ötletet magamévá tettem az elmúlt években. Próbáltuk kicsit nyugatabbról behozni, ha volt rá lehetőség. A kocsiválasztások is alkalmazkodtak, hogy lehessen bepakolni. Őrült lakatlan és vadregényes helyek, szigetek, kompok, változó kempngek és igazi nomád, isteni hetek minden évben. Meg ragyogó fejlődő törzshelyek. Miért is találkozunk minden évben egy csomó ismerőssel a kempingben???
A pénz: az elején hát vittünk mindent, kajában is, konzervben stb. Hivatalos pénz és bugyitranzit. Féltünk a határoktól, de akkoriban mindehol jellemző volt a szivatás. Nekem egyszer ellenőrizték, hogy megvan a kocsiban a motor... Nem a számát, a létét...
Azért tervezek még ilyeneket, sajnos a gyerekek a saját útjukat járják, a nők meg beleöregednek. Lassan már nem akarnak 60 cm alatti ágyban aludni és legyen ajtó. Én meg a tengerrel szemben szeretek ébredni. Hát ez van.
Az is jó megoldás, mondjuk én pont nyáron tudtam egy kis plusz pénzt csinálni abból, hogy más nyaral...
Nyilván mindenkinek más az elképzelése a nyaralásról, más az igény, mást szeret és ez így van jól.
Egy barátom pl. huszonéve a Német-Osztrák határvidéken nyaral, nem szórakoztatja a tengerpart. Egy másik lemegy a tengerhez, üdülőtelepre, ahol minden van, egy hétre eldugja a kocsikulcsot.
Egy másik kempingezik, a nyaralás fontos része a különleges felszerelések használata, évizedek alatt fejlesztette ki és barkácsolta össze a felszereléseket, amiket "Yugóban" a "nyugatijakto" látott.
Én egy lusta dög vagyok, elmegyek a megszokott vízparti házban, reggeli a tengerre néző teraszon, nap közben a ház előtti strand, 18:00 körül meg elindulunk csavarogni, bejárjuk a környéket- Na ez nem teljesen igaz. Mármint a környék.... Trogir mellett van a bázis, tavaly a Rijekától Dubrovninig autóztuk végig a parti utat.
Idén off országban csavarogtunk, 2800 km-et mentünk 9 nap alatt úgy, hogy autópályát csak a Bp-Udine és a Koper-Bp. Szakaszon használtunk.
Mi pont a másik végéről fogtuk meg. Mikor "nem volt málna" összetarhálunk kölcsönbe egy minimál kempingfelszerelést, és rendeztünk egy "budget-prieced" nyaralást, amit nagyon élveztünk, ezután vettük meg a lakókocsit, és azóta csak kemping...
Én is így látom! Amikor nem volt málna évekig nem voltam nyaralni. Ma már szerencsére nem gond.
Nálam az alap a közvetlen vízparti ház. Nem vagyok hajlandó cipekedni a perzselő napon. Való igaz,ha számolgatni kell akkor nem az igazi! Persze nem a pénzszórásról szól,nem akarom senkinek megmutatni...
Az első 2017 Vis, a második 1996 Baska. Kérdi a srác mi az a szám a palackon. Mondom akkor születtem. Erre ő: Apám is. Tellik, múlik....☺
