Tippek és tanácsok a Jáva, Szumátra, Kalimantan (indonéz Borneó), Sulawesi (Celebesz), Nusa Tenggara (Kis Szunda-szk), Maluku és Pápua (indonéz Új-Guinea) iránt érdeklődők számára. Mivel a csak Balira utazóknak már van egy régóta pezsgő téma, arról inkább oda érdemes írni!
De jó, írj majd beszámolót mindenképpen!! Mi majd március elején érünk Raja Ampatra. Kinél laktok? A Nudibranch Homestay-t nézegettem, de nehéz a választás. Arboreket nem hagynánk ki, a környéken nagyon jó kis merülőhelyek vannak. De akkor lehet, hogy lerövidítenénk, és pár nap után átmennénk Gam-re. Így Kri kimarad, de legalább több időnk lesz felfedezni egy helyet.
Udv Gamrol! A szigeten most problema mentes a 4g lefedettseg. Tegnap innen mentunk a manta ponthoz, a legtobb homestay szervez oda utat, szerintem csak emiatt nem erdemes Arboreken maradni. Nehany napja ertunk vissza Misoolrol, azt a tobb millios kirandulas arat kicsit kiegeszitve eljuthatnatok akar oda is. Evek ota probaltunk eljutni, iden vegre sikerult, ahogy eddig itt mindenki, mi is jo szivvel ajanljuk, felejthetetlen.
Mi a Raja Ampat travellers forum fb csoportban talaltunk egy negy fos francia tarsasagot, ktg megosztas miatt nqgyon elonyos lehet ott barmilyen kerdest foltenni.
Gam rol szervezett 4 fos tura ara 1,5 m, ami egesz napos progrwm napfelkeltetol lementeig akar. Szerintem egy ilyenbe beleferhet akar a manta pont is. A guideunk neve pak, a staying ra oldalon talaltuk. Ha lesz tapasztalatunk leirom majd, ill. Jovunk majd egy beszamoloval is!
Amugy wanbo pont Gam deli reszerol talalt olcso kirandulast Penemura, a Manta Pointhoz pedig en is Gamrol mentem.
Tehat csak ezek miatt nem feltetlenul erdemes Aeroboreken megszallni.
Az en nagy kedvencem amugy Saowanderek falu Mansuaron, es ott kb senki nem szall meg, mert az ottani szallasok nincsenek a neten. Szuper strand, sznorkel, es egy kiepitett osveny/ut is visz at a mogotte levo erdos hegyen a sziget eszaki oldalara.
Köszi-köszi! Ezek szerint Gam-en biztos az adat lefedettség? Veszünk SIM kártyát, csak ki tudja milyen gyorsan fogy el az adatunk.
Arboreket csak a Manta point közelsége miatt terveztük be, mindenképpen szeretnénk mantákkal merülni. Illetve innen még Piaynemo-ra is jobb áron visznek el. 4-5 napot lennénk ott, néztük mi is, hogy nagyon picike.
Raja Ampatról kérdeznék. Ha szeretnénk egy kicsit erdős területen körülnézni, akkor Gam szigete megfelelő lehet vagy Waiego-n érdemesebb inkább? Kértem ajánlatot a Mayalibit Bay-re, de nagyon el vannak szállva az árak, ezért próbálnánk olcsóbban megoldani. Pedig az nagyon tetszene, de 2 nap 1 éj 5.700.000 IDR/fő. Igaz, hogy van benne minden: vízesésben fürdés, horgászat, madárles, éjszakai túra.
Eddig Arboreken és Kri-n töltenénk el pár napot utána gondoltam Gam-re átmenni 3 napra, kicsit besétálni az erdőbe, ugyan azon az úton vissza.
Másik kérdésem, hogy visszafelé a Sorong-Manado repülőt akár aznap is meg tudjuk venni? Még nem tudjuk pontosan mennyi időt töltenénk Raja Ampaton, ha nem drágább az utolsó pillanatban megvenni a repülőjegyet, akkor maradnánk ameddig van pénzünk. :)
Egyébként a terv az, hogy Sulawesin megnézzünk Tanatoraját, majd Raja Ampat 13-15 nap, aztán Észak Sulwesin Tomohon, Tangkoko esetleg Lembeh, de az már valószínűleg nem fog beleférni. Esetleg maradjunk több napot a Tangkoko Nemzeti Parkban, és túrázzunk ott?
Volt egy nagy álmunk, de etikai és egyéb okok miatt eddig nem valósult meg. Bár sok kérdés maradt ismét nyitva, ezúttal sikerült eljutnunk egy olyan természeti néphez és a vendégszeretetüket élvezni három napon keresztül, akik valószínűleg egy kultúra utolsó képviselői. Nem akartunk skanzent, se színházat, csakis a valóságot és azt gondolom, itt megkaptuk. Az Észak-Szumátrai esőerdei kalandjaink után egy regenerálódásnak közel se mondható utazás következett a Trans-Szumátra higway-en. Alig hatszáz kilométer volt a leküzdendő távolság, de három napba tellett. Tömegközlekedéssel igazi tortúra (utóbb kiderült, hogy jobb lett volna visszatérni Medanba, és repülővel eljutni Padangba), mert eleve a kisbuszok hihetetlenül zsúfoltak, másrészt az út szinte kilométerenként ketté van törve, van nincs, mert éppen építik. Persze a legviccesebb szituáció az volt, amikor egy lerobbanást követően elment a kocsi világítása és a fejlámpám fénye mellett haladtunk tovább a Szumátrai éjszakában.
A Mentawai-szigetekre több nagyvárosból szerveznek túrát a sziget közepén lévő őslakosokhoz, azonban általában méregdrágán és leginkább „mutatványosokhoz”.
A Sziget 100 kilométerre van Padangtól és a szárazföldtől. Elérni repülővel, komppal és fast bottal lehet. A kisrepülő megint csak csillagászati, az állatokkal telezsúfolt fakomp pedig éjszaka 12 óra alatt teszi meg az utat és előfordul, hogy elsüllyed. Emiatt mi a csak 6 órás Fast-boat-ot választottuk.
A központi sziget – Siberut – amúgy a világ egyik leghíresebb szörfparadicsoma, így az ottani szállásárak is ennek megfelelőek. Ezzel áll kontrasztba a sziget mocsárvilágában élő őslakosság.
Szerencsékre a „van egy barátom” alapon a kikötőben várt minket egy srác, akinek a rokonai bent élnek és szokott bevinni hozzájuk turistákat. A kikötői tumultusban onnan ismertük meg, hogy elkezdte lepakolni a csomagjainkat. A bizalomról annyit, hogy a falujába három motorral vittek be minket, és a fiunknak egy félszemű, puskával és bozótvágóval felszerelt srác jutott.
A családi teázás után közel kétórás hajókázás várt ránk egy fatörzsből kivájt, motoros csónakban a szigetet keresztülhálózó folyókon, majd újabb másfél óra a mocsárban, ahol a szilárd talajt csak az útvonalon végigborított fák jelentették.
Az umában (központi ház) végül három felejthetetlen napot töltöttünk el, de részletesen leírni meg se próbálnám, mert nem lenne, aki elolvasná a sok élményt és kalandot, de címszavakban: bogárlárva evés, szágókenyér sütés, ágyékkötő készítés, halászat, ősi dalok éneklése, karkötő fűzés.
Én szeretnék egyszer még visszamenni, másodmagammal, de pár fős csoportban, hogy költséghatékonyabb legyen és a több fej, több tapasztalat is jól jöhet... :)
Ehhez annyit tennek hozza, hogy ha valaki nem akar annyiszor uj helyre koltozni, az Bromot megnezheti Malangbol is szervezett hajnali autos kirandulassal.
2-3 hétbe sokkal kényelmesebben beleférne, ha nem mennél vissza mindig a kályhához.
Gondolom Jakartába érkeznél és Denpasarból jönnél haza (?).
Javaslatom néhány napokkal az alábbi városok, vagy környékükön aludni és onnan körbe nézni néhány napban:
Jakarta érk+1 nap, Yogja 3 nap, Solo 2 nap, Bromo 2 nap, Malang 2, Lovina 3 nap (én itt legalább egy napot maradnék kicsit ejtőzni a tenger parton, mert megenne a fene egy hét után sem fürödni a trópusokon), Ubud 3 nap, Lombok/Gili pihi, vagy ha Jakarta retur repjegyed lesz esetleg WL által ajánlott Belitung, de ehhez több törődés "jár", mint az egyszerűbben kivitelezhető első verzió.
Szerintem nézd meg az álatalam javasolt útvonalon mik érdekelnek, aztán bővíthető tovább a már így is 2 hetes útvonal javaslatom és/vagy plusz napokat szánva utazásokra kényelmesebbé tehető.
Én lehet hogy egy kicsit több időt szánnék Jávára, már csak a sziget méreteiből adódóan is, mondjuk 8/6, vagy még inkább 9/5. Persze ez attól is függ, hogy mi érdekel inkább. De ahogy WL és wanbo is írta, Jáván nem csak középen, hanem keleten is érdemes nézelődni.
En a javai idot megosztanam a nyuzsibb Yogya es a kozeli de szinte turistamentes Solo kozott, mar csak azert is mert Solobol mas, tajkepileg szebb kirandulasokat is lehet tenni.
Balin Ubud jo bazis.
Igazan szep tengerpartot se Balin, se Javan nemigen lehet talalni. Lombok erre valoban jobb, vagy ha igazan szepet akartok, ott van Belitung, Jakartatol egy rovid repulesre eszakra.
Én azt javasolnám, hogy 3-4 nap Jogjakarta után a hét maradék néhány napját Kelet-Jáván töltsétek, ott is rengeteg látnivaló van (templomok, vízesések, Bromo, Ijen) és ezek Jogjához azért messze vannak (az utazás maga nem vészes, kb. 7 óra kényelmes vonaton), ráadásul innen Balira is egyszerű átjutni (persze Jogjából is az, de így többet látnátok).
A plusz egy hetet a végén én is Lombokra szánnám (kb. 3-4 nap strandolás), illetve egy 2-3 napos Komodo útra, ha belefér.
En a javai idot megosztanam a nyuzsgobb Yogya es a turistamentes, csendesebb Solo kozott, mar csak azert is, mert utobbibol mas, tajkepileg sokkal szebb kirandulasok is tehetok.
Balin jo bazis Ubud, es szep tengerpartot valoban nem erdemes se Balin, se Javan keresni. Lombok okes erre, vagy esetleg Belitung, ami egy rovid repules Jakartabol, es tengerpartjai indonez mercevel.is gyonyoruek.
Én is úgy gondoltam, hogy Yogyakartában és Ubudban kb. egy-egy hét, és ezekről a helyekről kirándulgatni a környékre, majd egy hét ejtőzés, de mindezt szabad improvizációval, nem előre lefixált programokkal, hanem menet közben kialakítva.
Szerintem ennyi időre Jáva és Bali tökéletes kombó, felesleges lenne még mást is belezsúfolni. Ennyi idő alatt e kettőt viszonylag alaposan meg lehet nézni. A végén tengerpart témában Lombokot javasolnám, lényegesen jobb e téren mint Bali.
Kösz mindkettőtöknek! 60 évesek vagyunk, világlátott emberek, és feleségemmel most tervezzük, hogy erre a számunkra ismeretlen de vonzó vidékre ellátogatnánk. 2-3 hetet tervezünk májusra, Yongyakartán és Ubudban gondoltam először megszállni, onnan egynapos túrákat tennénk, majd néhány napos tengerparti ejtőzéssel zárnánk. Van erre javaslatotok, hogy elég lenne Balin valami kevésbé frekventált, a "régi Balit" megőrző helyet keresni, vagy érdemes átmenni valamely más szigetre, Lombok, Celebesz stb. És ott hová? Semmi luxus nem kell, csak a környék szépsége, egzotikum, és persze némi infrastruktúra (étkezési lehetőség), tengeri fürdőzés.
A belfoldi repjegyeket nem gond helyben megvenni, tobbnyire 1-2 nappal az indulas elott sem.
Szallast vegkepp nem gond talalni.
Az igazan olcso szallasok jo resze neten nem is foglalhato, de kozepkategorias szallast, kulonosen Javan, Balin es mashol nagyvarosokban, mar egyre inkabb erdemes a neten keresni, pl a Bookingon es Agodan.
Javai varoskozi buszjegyeket is erdemes lehet a Travelokan foglalni (de csak hosszabb tavokra) es vonatjegyeket is.
En nem foglalkoznek a repteri szallaskozvetitokkel, parszor rakerdezve igazan jo arat nekem sosem mondtak meg.
A repülőtereken van több iroda is amelyik foglalkozik szállás közvetítéssel (fényképes könyvekkel is futkoznak az érkezők között, de a pultoknál számítógéppel is segítenek a kiválasztásban). A városokban, meg vannak irodák bőven, ahol repjegyet, autót, vagy buszt lehet foglalni a továbbutazáshoz (akár kombinált utat is leszerveznek a fő turista csapásokon pl.: Bromó túra, Ijen, Bali köztes szállásokkal).
Mondjuk a belföldi repjegyeket érdemes néhány nappal előre foglalni, ha feszes az utiterv.
Persze Booking, Garuda, AirAsia stb. ott is intézhető neten keresztül.
Sziasztok, mindenkitől elnézést, ha korábban már túltárgyalt kérdést vetek fel: egy indonéziai körutazás tervezése során mennyire lehet azzal számolni, hogy megveszek egy repülőjegyet pl. Jakartába oda-vissza mondjuk 3 hét különbséggel, és a helyi közlekedést, városok/szigetek közti repülőutakat helyben veszem meg, és szállást is az adott helyszíneken keresek? Mondjuk az első éjszakákat itthon még lefoglalom, de a többit már csak ott.
Átvéve a stafétát, én folytatom a beszámolónkat a nyári utazásunkról. Nagy vulkánrajongók vagyunk, és persze a hozzájuk kapcsolódó természeti jelenségek is vonzanak minket. Szumátrán a Toba-tó felett, az esőerdő közepén található a Tinggi Raja hőforrás. A terület elérését megnehezíti, hogy még a helyiek se nagyon ismerik, az útikönyvek, utazási irodák előtt pedig teljesen ismeretlen. Az út jelenleg még épül hozzá, ezért személygépkocsival meglehetősen nehézkes elérni (tömegközlekedéssel pedig nem lehetséges), de mindenkép megéri. A hely teljesen kiépítetlen, leszámítva a közeli falu lakosait, elvétve fordul meg turista a területen. A hegytetőn több ponton feltörő 70-80 fokos víz Pamukkale, illetve Egerszalók képződményeihez hasonló formákat hozott létre. Amiben viszont egyedi, hogy van egy patakmeder, ami úgy néz ki az oldalsó sziklákon lefolyó víztől, mintha az Aggteleki cseppkőbarlangot felnyitották volna. Talán ez az a rész, amiben abszolút egyedülálló.
Bérelt autóval akár Medánból is hamar elérhető, de hasonló távolságra van Parapattól. Az út annyira rossz, hogy 5-6 órás odaúttal kell számolni. Mi 900.000 IDR-ért béreltünk autót (gy olyan sofőrrel, aki már járt ott) Berestagi-Tiggi Raja-Parapat útvonalra, mivel délnek folytattuk az utunkat. A megtekintésért hivatalosan nem kell belépőt fizetni, azonban sajnos a hely rákfenéje, hogy egy ránk akaszkodó önkéntes kísérőért fizetni kell. Bár ha határozottak vagyunk, valószínűleg fizetés nélkül se történne semmi. A legbiztosabb, ha a végén adunk a „főnöknek” egy olyan összeget, amit mi gondolunk, hogy ennyit megért a hely (ez szerintünk 100.000 IDR) és akkor mindenki mosolyogva távozik.
A hely további rákfenéje, hogy bár az látható, hogy a hivatal valamit szeretne majd kezdeni a hellyel, amire az út építése a legjobb bizonyíték, jelenleg arra mehetsz, amerre akarsz, emitt a képződmények pusztulnak és az eldobált szemét végérvényesen beépül a kiváló só közé.
A 2018-as évet jósoltak aktívabbnak, de az biztos, hogy mostanság több az erősebb földmozgás, hevesebb vulkánkitörés. szerintem kerülni kell a cunami veszélyes partszakaszokat és a "veszélyesebb" vulkánok látogatása se ajánlott. Mi Sulawesi-be készülünk és két app. is van, amit érdemes mobilra telepíteni:
Sziasztok, szerintetek mennyire veszelyes most a foldrnegesek miatt utazni Indoneziaban ? Tudom, hogy senki sem jos, de mint ha nagyon sok katasztrofa sulytana a terseget. Van ebben tendencia ? Lehet olyan, hogy aktivabb ilyen szempontbol a kornyek ? Tegnap pl Ternate tersege rengett...
Volt egy nagy álmunk, de etikai és egyéb okok miatt eddig nem valósult meg. Bár sok kérdés maradt ismét nyitva, ezúttal sikerült eljutnunk egy olyan természeti néphez és a vendégszeretetüket élvezni három napon keresztül, akik valószínűleg egy kultúra utolsó képviselői. Nem akartunk skanzent, se színházat, csakis a valóságot és azt gondolom, itt megkaptuk. Az Észak-Szumátrai esőerdei kalandjaink után egy regenerálódásnak közel se mondható utazás következett a Trans-Szumátra higway-en. Alig hatszáz kilométer volt a leküzdendő távolság, de három napba tellett. Tömegközlekedéssel igazi tortúra (utóbb kiderült, hogy jobb lett volna visszatérni Medanba, és repülővel eljutni Padangba), mert eleve a kisbuszok hihetetlenül zsúfoltak, másrészt az út szinte kilométerenként ketté van törve, van nincs, mert éppen építik. Persze a legviccesebb szituáció az volt, amikor egy lerobbanást követően elment a kocsi világítása és a fejlámpám fénye mellett haladtunk tovább a Szumátrai éjszakában.
