nem tudom, mondok-e itt újat azzal, hogy a lenti linken a Márkushegyi Bányaüzem használt eszközeire, bányamozdonyaira lehet ajánlatot tenni október 24-ig:
Idáig úgy néz ki, hogy maguktól nem akarnak adni. Kárai úr, aki ezeket a fotókat készítette, és a kisvasutat is csinálja, kért tőlük egy sínhajlítót, de csak kölcsönbe adtak, pedig már hova kell nekik?
Egy nagyon jó írás a Perecesi kisvasútról (vasgyári kisvasút), a 2334 méter hosszú Graenzenstein-alagútról amely még a klasszikus Lyukóbánya előtti időkben épült.
Mindig is azt mondták, hogy fotelből a legkönnyebb nyilatkozni, de innen egyelőre úgy nézném, hogy eddig a szintig szedik szét, ezután vágják. Csak azért mondom, mert sok hegesztett részt látok, de a többit majd a következő terepszemle után. Tény, hogy nem gyorsan megy, ami nem baj, mert több idő van kijárni fényképezni.
Hát kutya legyek, ha tudom... a vágó csattog, hogy messze környéken hallani, de itt tényleg azt látni, hogy az elemekből ki vannak szedve a csavarok, ezt mintha szétszerelnék. Lehet, a hengerek végett, hogy kellenek a csapágyak. Se felhalmozott anyagot nem látok, se szállítójármúvel nem találkoztam, akkor többet tudnék mondani... hacsak nem postán küldik. De megyek még arra, majd kiderül...
Van még: ezt az oroszok szerezték valahonnan, Otto Lueger Általános Technikai Lexikona.
Benne van minden, amit a XX. század elején tudtak. Az első linknél vannak a keresési lehetőségek címszavak szerint, a másik kettő példának a két kötélpályás oldal.
...illetve, már csak lett volna. Ha valakinek nincs tüzelője, felmászik a stenderre, kilöki egy bottal a csilleszekrény rögzítőjét, és már zuhog is le a kép névadója, az Ingyenszén.
A második képen asszonyok szenet válogatnak az osztályozó szalagján. Így kézzel, nekem a nyolcvanas években mesélték, de volt az sokáig. Hideg, huzat, három szak...
Fogy a szalag, már csak a váza van meg. A Bányarendészet lassan kezdhet pihentetni, ami igazán drága volt, a csapágyak, már nagyrészt le vannak szerelve. Ma már senki nem hinné, az átjáróhidak alatt valamikor farkaskutyák voltak, láncra kötve. Sose próbáltam ki, meddig ér a láncuk.
Az utolsó képeken a szalag által felváltott egykori kötélpálya oszlopalapjai, és egy feszítőállomásé (1964-84).
a perecesi képviselö beszélt rola nekem hogy 1 millio forintért csinálnának egy pár méter a volt alagutbol emlékhelynek . szerintem ebböl semi nem valosul meg . hol ott én az egész algutat megnyitnám és költenék rá több 10 milliárdott hogy bekapcsoljam az többi falvat is a turizmusba .annak idején ez az alagut 30 millio forintbol épült meg 2 éve alatt.
