"és sok szár együtt egy sor, ha nem össze-vissza nőnek."
Pontosan. Ha egy szár - szál egyenes, és sok van belőle egymást követően, akkor sorban vannak.
Szár: akár kusza, akár felsudaradzó növénysarj. Hangra és alapértelemre legközelebb áll hozzá a szál.
SZÁL
E szóban, az első pont alatti értelemnél fogva, a magasságra növés alapfogalma rejlik, s legközelebbi rokonai a szár, és a sar, melyből sarj, sarjad, sarang és származékaik erednek. Ide tartoznak a szintén magas növésü szaru, és taré. Rokon hozzá a mongol szal (radeau, bateau, bac, vaisseau), melylyelegyezik a csagataj szal amivel a vízen átkelnek (Abuska); továbbá a finn szalko, mely póznát, hoszszabb rudat jelent; a héber (szálal), arab (schál) am. valamit fölemelt, egymásra halmozott. Továbbá alaphangra és fogalomra rokonai, a német Halm, latin calamus, culmus, persa: kalem, magasat jelentő culmen, collis, s magyar halom. Mi a szál szónak a többi pontok alatti értelmét illeti, azok a tulajdon értelmű szálhoz részént növésre, részént sudaras alakra hasonló tárgyakat jelentenek, minél fogva egyeznek vele szalag és sallang.
tehát a szurok, ami fekete, a szürke származéka, mint a szűr, ami ugyan nem szürke, de legalább sáros, már ha leesik a sárba, ami sűrű. A szár meg sárga ha éppen nem zöld, és sok szár együtt egy sor, ha nem össze-vissza nőnek.
tehát a szurok, ami fekete, a szürke származéka, mint a szűr, ami ugyan nem szürke, de legalább sáros, már ha leesik a sárba, ami sűrű. A szár meg sárga ha éppen nem zöld, és sok szár együtt egy sor, ha nem össze-vissza nőnek.
ÉR, (1), fn. tt. eret v. ért, tb. erek. Eredeti általános értelme: bizonyos téren, irányban valahová elhatás, jutás, folyás, menés, vagyis azon vonal, út, csatorna, melyen valamely test tovább halad, jut, foly, terjed. Különösen 1) azon pont, hely, honnan valami kihat, kifoly, kifakad, hogy tovább jusson, haladjon. Folyó ere, kút ere. Innen lett, ered, és származékai. 2) Az állati és növényi testek azon csatornái, csövei, melyeken a vér és nedvek folydogálnak, szivárognak. Vérerek, életerek, öregerek, nedverek. Eret vágni v. vágatni. 3) Elszivárgó forrásvíz, melyet kicsinsége miatt pataknak vagy csermelynek nem mondhatni. 4) Vizenyős vidékeken áradás előtt és után kifakadó, s bizonyos mederben tovább szivárgó vízfolyás, mely szárazságban eltünik. Érben megsülyedt szekér. Keresztűl hajtani az éren. Ér mellett termett fű. 5) A meder, vagy vágmellékiesen szólva neder szóban (med-ér, ned-ér) am. folyóvíz teknője. Vágnedre, Vág-Duna nedre. 6) A bányászoknál, földalatti vonal, mely érczeket foglal magában. Közelebbi származékai (mint főnévnek és önható igének): erdő, ered, ereget, eres, eresz, ereszt, erez (mind ékvesztők) és ezek származékai. Egészen azonos ér önható igével, l. alább; s mindkettővel rokon a szanszkrit ar v. ár (am. megy, ér), ri v. rí [foly, fut], lat. rivus, hellénρεω, ρεζω, persa:resz-íden (érkezni, jönni), német rinnen stb. A török er-mek, a magyar ér-ni többi jelentéseivel is bír (arriver; toucher; műrir. Hindoglu).
GYÖK. Nagy fa, nagy gyökér. (Km.). Kiirtani a fát gyökerestül. 2) Szabatos nyelvben azon ágak, szálak vagy erek, melyek a növény gyökéből kinőnek, a földben szétterjednek, s a szükséges nedveket a gyökre vezetik, innen gyökrojtok- vagy gyökágak- v. gyökszálak-nakis neveztetnek.
Én pedig azt gondolom, hogy azért egyedül álló, mert a legtöbbnél ősibb.
Ennek felfejtése pont a szóbokraink és szinonimáink, tehát a nyelvkincsünk gazdagsága, amit nem egy különleges "szóporszívó hatás"-nak köszönhetünk, hanem egy szószaporító sajátosságnak, ami az alapszavaktól a legbonyolultabban képzett szavakig tart.
- Ráadásul a gyakorlatban sem működik ez, hiszen te is, mint minden más gyöknyelvészkedő, mindig ugyanoda juttok, hogy az első pár lépés még teljesen rendben van - pl. szarv-as, fark-as, stb. - de aztán hamar jönnek az olyanok mint "med-ev" tegnap, ami persze hülyeség, hiszen se olyan szó nincs, hogy "med", se olyan képző, hogy "-ev". Ez a szint már csak az izzadós görcsölés, hogy bebizonyítsuk valamiről hogy létezik amiről épp mi is érezzük, hogy nem...
Az első pár lépés erősít meg minket abban, hogy egy olyan régi elnevezéssel van dolgunk, aminek a "régi magyarban" van a GYÖK-ERE.
med-eve
MEDVE, (1), fn. tt. medvét. 1) Hidegebb tartományokban lakó, idomtalan testü gubanczos szőrü, hegyes fejü, apró és mélyen fekvő szemü, kurta farku vadállat, melynek lábfejei az emberéihez némileg hasonlók, s öt erős karommal ellátvák. Szárazföldi, tengeri, jeges medve. Fekete, fehér medve. Kárpáthegyi medve. 2) Átv. gúnyos ért. mondják idomtalan termetü, szőrös, bozontos emberről. Olyan mint a medve. 3) Csillagzat neve; szokottabban l. GÖNCZÖL. 4) Czölöpöket leverő, vasas tőke, szokottabban l. KOS. 5) Háló neme. A medve szóval rokonok a szláv medved és metyed. Mind a magyar, mind a szláv nevezetben valószinüleg ugyanazon köz alkotó részek rejlenek. Köztudomásu dolog, hogy a medve a mézet igen szereti. Ezen alapfogalomból kiindulva szlávul med am. méz, jed am. evő, tehát med-jed, módosítva medved am. mézevő. A szanszkritban madhu vagy medhu szinte mézet jelent. Dankovszky nem elemzi. A magyarban is a méz és med rokonok, minthogy a z és d többször felcseréltetnek, mint gondolkodikés gondolkozik,foglalkodik és ~kozik,meddig, tájszokásilag mezzigstb. E szerént medve a magyarban is lehet med-eve (medevő), v. méz-eve (méz-evő). Vagy pedig a nedv másképen medv szótól származtatva am. nedvi vagy medvi (t. i. állat), azaz nedves, hideg tájékot, égaljat kedvelő, ott lakozó.
"A "magyar" nyelvnek és földrajzi határainknak jelenlegi viszonyaiból indulsz ki, én pedig az eredetből, ahol egykor ennek a fordítottja volt a helyzet."
Mikor tettem volna én ilyet??
"Mersz kicsi lenni, de nekem ez hangzik egy sima komplexusos hagymáznak."
Miért mernék én kicsi lenni? Én pont úgy nem mondom pl. azt, hogya magyar finnből alakult ki, ahogy azt sem, hogy az egész finnugor nyelvcsalád a magyarból. Pont olyan hülyeség mint azon vitázni, hogy én származom az unokatestvéremtől vagy ő tőlem.
Az meg, hogy nem gondolom azt, hogy a magyar lenne az emberiség "ősnyelve" vagy mi (ahogy egyébként egyik másik nyelv sem az), meg szerintem ha egyáltalán mutat ebben a kérdésben valami akkor épp azt, hogy se magammal se a magyarságommal kapcsolatban nincsenek olyan kisebbségi komplexusaim amiket ilyen lázálmokkal kellene kompenzálni.
Pomozi nem technikai értelemben használja a lingua francá-t, hanem a közös nyelv értelmében. Ez a kontextusból világosan kiderül. Nem állítja, hogy a FU alapnyelv beszélőinek lettek volna az alapnyelvtől különböző saját nyelveik is. Persze amit félre lehet érteni és félre lehet magyarázni, azt az alterság félre is fogja.
“vagy pedig sár azon szár gyökkel egy, melyből szárad, száraz eredtek, t. i. az elérettség miatt kiszáradt fű, mező, növények levelei rendesen fakósárga szint öltenek; miszerint sár sárga annyit tenne, mint a csangós kiejtésü szár, szárga, azaz, a száradt, aszott fűhöz, gyephez hasonló szinü.”
Előtte egy órával:
“sár - szár - sarj - sári - (kezdőszín = világos, hiszen ha valami kisarjad, az halvány, éretlen. Később nyeri el "érett" színét”
Így én is bármikor levezetek bármit bármiből. Ez nem nyelvészkedés, hanem bohóckodás.
Dehogy nincs. De komolyan úgy gondolom, hogy ezt inkább valaki hozzáértőbb magyarázza el neked, ahogy nekem is elmagyarázták. Mármint tövek - vagy hívd gyököknek ha az szimpatikusabb - vannak, csak nem úgy ahogy te értelmezed és végképp nem az következik belőle amit te szeretnél.
De csak pár zavaró részlet:
- Ha úgy menne a nyelvfejlődés ahogy te képzeled, akkor ha fognál egy szinte teljes elszigetelődötten fejlődő nyelvet, mint mondjuk a piraha, akkor annak az utolsó milliméterig, nagyszerűen kellene az általad megálmodott gyökrendszert hoznia, hiszen semmi nem zavarta meg ebben. De nem ezt teszi.
- A nyelvek már csak olyanok, főleg az agglutináló és fuzionáló nyelvek, hogy miután bekerül egy teljesen idegen eredetű, új jövevényszó, abból is képesek elkezdeni új szavakat képezgetni, így a végén kialakul az amit te boldogan "ősnyelvi szóbokornak" vagy minek hívnál, pedig valójában semmi köze nincs hozzá.
- Ráadásul a gyakorlatban sem működik ez, hiszen te is, mint minden más gyöknyelvészkedő, mindig ugyanoda juttok, hogy az első pár lépés még teljesen rendben van - pl. szarv-as, fark-as, stb. - de aztán hamar jönnek az olyanok mint "med-ev" tegnap, ami persze hülyeség, hiszen se olyan szó nincs, hogy "med", se olyan képző, hogy "-ev". Ez a szint már csak az izzadós görcsölés, hogy bebizonyítsuk valamiről hogy létezik amiről épp mi is érezzük, hogy nem...
"Ma a „gyök” szakkifejezés a magyar nyelvészetben nem használatos, helyette a korábban gyökként emlegetett elemeket szótöveknek vagy fiktív töveknek nevezik, attól függően, hogy önállóan használatosak-e"
Nos nagyon egyszerűen rámutatok egy igazán baromságra.
1.Az ember előbb tanult meg beszélni, mint írni.
2. A szótöveket nyelvújításkor, mesterségesen az íráskép helyesnek-vélt elválasztására, tagolására találták ki, mivel nem leht végtelenségig írni egy felületen. Ez egy verbális szempont. Ilyen szempontok viszont nem játszottak szerepet a szavak kialakulásakor.
3. Ugyanakkor kezdetben minden szó egy tisztán képi megfogalmazásból, vagy érzékszervekhez kapcsolódó tapasztalatokból indult ki. Na, ezek a szógyökök.Ezek lettek továbbképezve.
"- Ha a dialektuskontinuumos vonalra állnál te is, ott meg megint egy közeli rokon nyelvek/nyelvjárások intenzív kapcsolatát feltételező dologról van szó. Ezen belül pedig nem hiszem, hogy érdemi alapod lenne azt feltételezni, hogy a magyar (ha létezett ilyen egyáltalán akkor...) valami szélsőségesen domináns helyzetben lett volna. Bocs de ez egy sima komplexusos hagymáznak hangzik."
A "magyar" nyelvnek és földrajzi határainknak jelenlegi viszonyaiból indulsz ki, én pedig az eredetből, ahol egykor ennek a fordítottja volt a helyzet.
Mersz kicsi lenni, de nekem ez hangzik egy sima komplexusos hagymáznak.
Cáfollak egy neked biztosan mértékadó forrással a sár szavunk a halványsággal, fakósággal van kapcsolatban, amely jelentésmódosulással fehér értelművé is vált ( pl. szőke - világos - fehér értelmezések szinonimaként is működnek ma is).
Az érvelésem szinkronban van a tudományos magyarázattal, ami azonban nem kapcsolja össze a "sár" szavunkkal a sárog-ból lett, sárga szavunkat.
Sárga A sárga végre egy teljesen világos eset: csuvasos ótörök jövevényszó. A legtöbb török nyelvben azonban a szó megfelelőinek jelentése ’fehér’, elvétve – és távol – fordul elő a ’sárga, sápadt’ jelentés ma is ’sárga’, bár éppen a csuvasban ’fehér’ – és minden bizonnyal az volt a bolgár törökben is, melyből a magyar átvehette. Feltehetően a magyarba is ’fehér’ jelentésben került.
E szónak gyöke sár, melyből lett az elavult ige sárog, s ebből a részesülő sárogó, sároga, öszverántva sárga, mint var, varog, (varr, varrog) varga, nyúz, nyuzga, pozsog pozsga, fireg firge, ürög ürge. Több más hasonló képeztetésü szókban a g átváltozik kemény k-ra, mint a szineket jelentő, szőke, szürke, hóka, róka szókban stb. Törökül: szári, szanszkritul gauró, mongolul: sira (sárga) és sirga (fakósárga). Eredeti jelentésének elemzésére nézve
elavult mn. mely még ma több öszvetett szókban eléfordúl, és sárgát jelent, milyenek sárarany, sárkerep, sárkór, sárfűz, sárfehér, sártök, továbbá a sármány, sármáló v. ~málu, sármálinkó stb. madárnevekben. A Góry-codexben is eléjön ígyegyszerüen ,sárga’ jelentéssel: „És az ő fején alácsignek és fignek vala számtalan szörnyü sár gyíkok.“ Mivelhogy a szinek, mint elvont fogalmak, általán bizonyos határozott szinü tárgyaktól kölcsönözték neveiket: ennélfogva azon szin nevét is, melyet régebben sár-nak hívtak, és ma sárgá-nakhívunk, okszerüen oly rokon hangu szóban kell keresnünk, mely határozott sárga szinü tárgyat jelent. Erre nézve kétfélekép vélekedhetünk, hogy vagy a fakó szinü agyagból, homokból lett sár szinét vették nyelvalkotó őseink alapul, ily viszonyra emlékeztet a latin lutum, és luteus color is; vagy pedig sár azon szár gyökkel egy, melyből szárad, száraz eredtek, t. i. az elérettség miatt kiszáradt fű, mező, növények levelei rendesen fakósárga szint öltenek; miszerint sár sárga annyit tenne, mint a csangós kiejtésü szár, szárga, azaz, a száradt, aszott fűhöz, gyephez hasonló szinü. – Mongolul sira am. sárga; továbbá gyomorsav, gyomorbeli tisztátlanság.
De mi az, hogy "ősibb nyelv"? Leszámítva az olyan keletkezett vagy mesterséges nyelveket mint az emlegetett pidzsinek vagy pl. Tolkien tündéje, az emberi kommunikáció egész a beszéd kialakulásig nyúlik vissza és mindenki folyamatosan beszél, azon a módon ahogy a szüleitől, vagy legalábbis csecsemő kori környezetétől ezt eltanulta. Nincsenek éles váltások ahol nyelvek alakulnának ki, pl. i.e. 568 március 6-án, kialakult a magyar nyelv vagy hasonlók. Persze ahogy az egyszer akár teljesen egyformán vagy nagyon hasonló módon beszélő emberek ahogy eltávolodnak egymástól és másokkal is kapcsolatba kerülnek, egy idő után már elég nehezen értik majd meg egymást.
Innen jön az egész "nyelvek" fogalom, ami viszont egy mesterséges, csinált kategorizálás és vannak is körülötte zavarok. Pl. ha erre jár Opinionatert is megkérdezheted, hogy vannak olyan "nyelvek" amik nagyon jól érthetőek és vannak olyan "nyelvjárások" egy nyelven belül amik meg a kölcsönös értehetőség az értelmes kommunikáció szintje alatt van és az a kérdés, hogy ugyan hol kezdődik egy nyelv és hol végződik egy dialektus, az elég zavaros és szubjektív kérdés.
Egy ilyen helyzetben és egy ilyen jelenséget nézve mint az emberi verbális kommunikáció, azon versengeni, hogy kinek van "ősibb nyelve" az tényleg totális hülyeség.
"Megmosolyagtató. Ha valami keléskor sárga, akkor azzal baj van, kevés fény, ásványianyag hiány stb. Minden kisarjadó növény zöld, pont hogy a pusztuláskor sárga. Szóval igazi zseni volt a szerő. Hogy a növény szárárak vagy a lábszárnak mi köze a sárga színhez, azt már nem is akarom tudni..."
Maradjunk a halvány értelemnél (ez lehet sárgás és zöldes, sőt szürkés is). Ugye el tudod képzelni, mi az éretlen és az érett között a különbség?
sár - szár - sarj - sári
sár - száraz - szárít - szári
Sosem egy irányú a jelentés bővülés, hiszen ami fiatal az sarjad, ami öreg, az szárad. Ám mindegyik halvány, fakó. Az egyik kezdetben, a másik a végén.
Azon túl, hogy a gyöknyelvészet baromság, más gond is van a gondolatmeneteddel:
Épp az alapszavak azok amiket a legkevésbé szokott lecserélni egy nyelv. De persze akár ezeket is gond nélkül lecserélheti és a nyelvészek pont ezért nem is az egyező szavak számából és hasonló alter módszerekből állapítják meg a nyelvrokonságot hanem szabályos hangváltozásokból és hasonlókból.
A "lingua franca" az nem a nyelv eredetére hanem a használatának módjára utal. Pl.:
- A középkori latin (vagy az arab, vagy a Távol-Keleten a kínai, mai Európában az angol. stb.) úgy lett lingua franca, hogy egyébként eredetileg valaki anyanyelve volt és így teljesen be is sorolható nyelvcsaládokba természetesen. Szóval ha szerinted a finnugor nyelvcsaládnak nevezett valami nem más mint a magyar mint lingua franca hatása egy sor más nyelvre, a problémát, hogy a magyar akkor honnan jön és milyen nyelvcsaládba tartozik, egyáltalán nem oldottad meg.
- A lingua franca, mármint az "eredeti", a földközi-tengeri hajósok középkori kereskedőnyelve meg egy keveréknyelv volt, ahol a nyelvtant nagy részt az arab adta, a szókészletet meg az olasz és spanyol. Persze minden végtelenül le volt egyszerűsödve. Ezt hívják úgy, hogy pidzsin. Egy pidzsin nyelv viszont se nem alkalmas a kommunikáció teljes spektrumára se nem anyanyelve senkinek. Így ez a gondolatmenet bukott finnugor nyelvcsalád ügyében.
- Gondolom én, mint laikus, hogy egy olyan keveréknyelv ami már az anyanyelve valakinek, szóval egy kreol, szintén alkalmas lehet mint lingua franca de nem tudom ez min változtatna érdemben. Ha már itt tartunk, ha belegondolsz, hogy a koponyaleletek belső huplijait vizsgáló neurológusok és hasonlók szerint milyen régóta beszél az ember és a mai nyelvcsaládok mennyire közel sem olyan régiek, logikus, hogy ezeknek is jönniük kellett valahonnan. Na de ettől még volt egy pont amikor ezek léteztek, nem?
- Ha a dialektuskontinuumos vonalra állnál te is, ott meg megint egy közeli rokon nyelvek/nyelvjárások intenzív kapcsolatát feltételező dologról van szó. Ezen belül pedig nem hiszem, hogy érdemi alapod lenne azt feltételezni, hogy a magyar (ha létezett ilyen egyáltalán akkor...) valami szélsőségesen domináns helyzetben lett volna. Bocs de ez egy sima komplexusos hagymáznak hangzik.
”különböző népekkel teremtődött meg egy közlekedő nyelv, külön-külön. A finnugor rokonság tehát nem volt kezdetben, hanem lett"
Ez így értelmezhetetlen."
Van erre logikus magyarázat. Ahogy észak felé haladunk, egyre rosszabbak az életkörülmények, ennek megfelelően egyre kisebb a népsűrűség. Egy bizonyos pontnál már igen ritkává válnak az idegenekkel való találkozások.
Épp ezért elég blődinek tűnik az északi öv népeinek a nyelvrokonsága, hisz nem is nagyon találkoztak, találkozhattak egymással.
Akkor mégis, hogyan alakulhatott ki nyelvrokonság közöttük.
A ritkán lakott területeken az egyes nagycsaládok un. "saját nyelven" beszéltek. Ebből valamiféle nagyobb területi nyelv alakult (mondjuk 500 km-es körzetben). Vagyis a földrajzi szélességi kör mentén 500 lm egy nyelv, aminek nincs köze a szomszéd nyelvéhez. És akkor fejlődik a világ, a déli szomszédnak prém kell, ők meg fémeszközöket vesznek tőlük. Létrejön egy kereskedelmi nyelv, aminek az alapja természetesen a fejlettebb déliek nyelve lesz. Már csak azért is, mert azon az égtájon sűrűn laknak, sokkal gyakoribb az érintkezés az idegenek között, és messzire elérő nyelvcsalád, vagy ahogy a nagyokos nyelvészünk mondja, dialektus-lánc alakult ki. Ennek az ismeretlen és már kihalt déli népnek a nyelve vált aztán minden finnugor nyelv alapjává. És így aztán a finnek és a tőlük 2000 km-re élő szamojédok is nyelvrokonok, bár az őseik soha a büdös életben nem látták egymást, de még nem is hallottak egymásról.
"Lásd, "sári" sárszínű - tehát (száraz, fakó) halvány jelentést.
sárfekete = szürke
"sár - szár - sarj -sári - (kezdőszín = világos, hiszen ha valami kisarjad, az halvány, éretlen. Később nyeri el "érett" színét ) - sárog - sárig virág, sárarany, sárhajú, sári tök, sárfehér, sármány, a tojás sáriga/sárogja, sárga stb.""
És most a "sár" - "szár" szavunkat helyezzük történelmi környezetbe:
SZARMATA = SZÁR - MATA = FEHÉR - madaroi / matzari
""Bakay Kornél – „A szár szavunk azonban talán még mélyebb gyökerek jelzője, hiszen első, legkorábbi népnevünket sejthetjük a szár-mata névben.”[2][3] (Használatból félig-meddig kikopott szár szavunk egyébként kopár, kopasz, tar értelemmel bír,[1] de fehér jelentésű is lehet.
A szár-mata kifejezés Bakay szerint fehér magyar jelentéssel bír. A fehér szín a keleti eszmevilágban jelenthet égtájat is (kelet), jelenthet előkelőséget, nemességet, szemben pl. a köznépet jelentő feketével (pl. fekete magyarok).
Forrásaink a szarmatákat szőke, világos bőrű embereknek írják le. A mata szó pedig a metanastae, materoi, madaroi, matari, matzari, meterea turba népet is jelölheti, akikről Klaudiusz Ptolemaiosz, Caius Plinius Secundus és Publius Ovidius Naso is beszél, s akikben többen – például T. Pekkanen – a magyarokat vélik felfedezni"
A szarmaták – görögösen szauromatai (σαυρομαται), szürmatai (συρμαται) stb. – nevének eredetére mindazonáltal kézenfekvőbb magyarázatot is találhatunk. A szüromadai, szuromadai nép jó eséllyel Média ama tartományának nevét – Szüromedia (Συρομεδια) – örökölte, ahonnan származik. Az egykori Szüromedia nagyjából a mai iráni Kermánsáh és Kurdisztán tartomány területével azonos. Egy ideig az asszírok birtokolták, innen a neve."
Bakay Kornél régész Tar ZerindetGéza fejedelem öccsével, Taksony fia Mihállyal, annak fiát, Koppány vezért pedigSzár Lászlóval azonosítja, arra alapozva, hogy ők is megkeresztelkedtek, még ha csak színleg is: „Mihály azonos Tar-Szörénddel, tehát a pogány neve Tar-Szörénd volt. Tehát a két testvér; Gyevicsa (Géza) és Tar-Szörénd. A keresztségben az egyik a Stephanos (= a Megkoszorúzott), a másik a Mihály nevet kapta. Ha ez a feltevésem helyes, akkor még kiélezettebb a történelmi dráma, mert Tar-Szörénd fia Koppány, Géza fia Vajk. A keresztségben Vajk ugyancsak a Stephanos nevet kapta”[1] Tar Zerindnek és Koppánynak azonban nem ismerjük a keresztény nevét, Mihálynak és Szár Lászlónak pedig a pogány nevét, s ezeket a hiányokat ez a feltételezés kitölti.
“sár - szár - sarj -sári - (kezdőszín = világos, hiszen ha valami kisarjad, az halvány, éretlen. Később nyeri el "érett" színét”
Megmosolyagtató. Ha valami keléskor sárga, akkor azzal baj van, kevés fény, ásványianyag hiány stb. Minden kisarjadó növény zöld, pont hogy a pusztuláskor sárga. Szóval igazi zseni volt a szerő. Hogy a növény szárárak vagy a lábszárnak mi köze a sárga színhez, azt már nem is akarom tudni...
“Szóbokraink cáfolnak minden átvevő szerepet, hiszen csak az lehet jövevényszó, aminek nincs alapszókészleti változatai.”
Először is, a “sárga“ inkább alapszó, mint a sármány, sárgarök, tojssárgája.... így nincs cáfolva semmi, előbb volt az ”átvétel”, aztán ebből képződnek ezek a szavak. De nem is folytatom, mert úgy érzem, elpárolog az agyam ettöl a sok marhaságtól.
