Szerinted melyiket használtuk a általánosan beszélni helyett, ha egymással beszélgettek a magyarok?
Olyat keress, amit az egymással való kontaktus kifejezésére is használhattak. Tudod, a beszél-beszélget formulát, ami minden valamirevaló nyelvben megvan.
Nyilván a magyarok csodálták a "szláv" beseda gyűléseket, amit 1867-ben tartottak először Budapesten. Irigykedve nézték, hogy a szerbek tudnak már beszélgetni.
Azt hitték, a "beseda" szó beszélnit jelent. Eltanulták tőlük, mivel előtte nem volt szavuk arra, ha egymással kommunikáltak.
először bejött neki valami beszéd-féle szó. (Vagyis a főnév volt először és nem az ige.
Miért? Csak. Fordított nyelvtörténet)
Beszéd. Horvát, szlovén, szlovák beseda. A szóvégi ’a’ talán hangrendi illeszkedéssel előbb 'e' lett, majd a beszede, beszéde véghangzója birtokos jelnek érződött, és idővel lekopott. A hangfejlődés menete: beszédel / beszédl / beszéll / beszél. A beszély nyelvújítási alkotás ‘elbeszélés’ értelemben: költői beszély.
Ezek szerint a magyar olyan buta "emberfaj", ami beszélni se tudott. S amikor végre megjött a horvát, szlovák, szlovén beseda, akkor addig forgatta a szót kétségbeesetten a szájában, amíg véletlenül birtokos személyragot tett rá, majd valahogy rájött, hogy az nem birt. személyrag."
Krizsa
-------
És tényleg: :))))
beszéd [1138 tn. (?), 1372 u.] Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv bes%da ’beszélgetés; szó’, horvát-szerb beseda ’beszéd’, szlovák beseda ’beszélgetés’, orosz [beszeda] ’ugyanaz, eszmecsere’. A szláv szavak forrása az ősszláv *bez ’kint’+ *s%da ’ülés, hely’. A magyar hangalak úgy jött létre, hogy a magyar nyelvérzék a szóvégi a-t birtokos személyjelnek gondolta, így elhagyta, vö. kolbász, lapát. Igei származéka a -l képzővel keletkezett beszél [1372 u.]. A mai hangalak hasonulással, majd a szóvég rövidülésével keletkezett beszédl > beszéll fokozatokon keresztül. A beszélget származék [1584] -get gyakorító igeképzővel jött létre.
ETIMOLÓGIAI SZÓTÁR Magyar szavak és toldalékok eredete
"Hát én ezt az állítást teljes mértékben aláírom; a mikor azonban aláírom, nem tagadhatom le azt a kétségtelen tényt, hogy a szláv nyelvek közt ma a külömbségek nemcsak hangtaniak, hangsúlyozásiak, nemcsak alaktaniak, hanem vannak lexikális külömbségek is. Kétségtelen tény, hogy vannak olyan eredeti és jövevényszavak*) a szlávságban, a melyek nem minden szláv nyelvben vannak meg. így pl. a mai bolgár nyelvben nincs meg a beséda**) (= beszéd, 1. JAGIC-Eestschrift 599. és BERNEKEREtWb., Arch. XXX. 457.) szó, úgyszintén nincs meg az öblöké (= ablak), dé£a (= dézsa), drékT>(= derék), plavhch (= palócz), océlb (= aczél; a szláv szó félném. *acchil> ecchil átvevése), broskva, bréskva (= baraczk), bi>dnafh (— bodnár), grofo (= garat) és annyi más szó. A bolgárban e fogalmakra ma más neveket használnak."ű
**) Ujabban orosz és cseh hatás alatt terjed az irodalmi nyelvben. CONEV nem tartja lehetetlennek, hogy a XIV. század előtt népies bolgár szó volt a beséda.
először bejött neki valami beszéd-féle szó. (Vagyis a főnév volt először és nem az ige.
Miért? Csak. Fordított nyelvtörténet)
Beszéd. Horvát, szlovén, szlovák beseda. A szóvégi ’a’ talán hangrendi illeszkedéssel előbb 'e' lett, majd a beszede, beszéde véghangzója birtokos jelnek érződött, és idővel lekopott. A hangfejlődés menete: beszédel / beszédl / beszéll / beszél. A beszély nyelvújítási alkotás ‘elbeszélés’ értelemben: költői beszély.
Ezek szerint a magyar olyan buta "emberfaj", ami beszélni se tudott. S amikor végre megjött a horvát, szlovák, szlovén beseda, akkor addig forgatta a szót kétségbeesetten a szájában, amíg véletlenül birtokos személyragot tett rá, majd valahogy rájött, hogy az nem birt. személyrag."
A szláv "beszeda" lennee a magyar "beszéd" szó eredete?
Hihető ez?
AZ „EGYESÜLT SZERB IFJÚSÁG” ÉS A SZERB POLGÁROSODÁS ÚJ PROGRAMJA PEST-BUDÁN ÉS ÚJVIDÉKEN 1866 ÉS 1869 KÖZÖTT
"A forradalom és szabadságharc leverését, a neoabszolutizmus bő egy évtizedét követően az 1860-as években a magyar nemzeti mozgalommal egy időben a magyarországi nem magyar elitek is új politikai, társadalmi és kulturális programokat hirdettek.
A szerb nemzeti mozgalom Svetozar Miletić által vezetett liberális szárnya is ebben az évtizedben vált meghatározóvá a magyarországi nyilvánosságban. E politikai áramlathoz kötődött az Újvidéken 1866-ban alakult Egyesült Szerb Ifjúság mozgalom, mely a Habsburg Birodalom, Szerbia és a nyugat-európai diaszpóra diákköreit és egyéb egyleteit fogta össze. Az ernyőszervezet tevékenysége a szerb társadalom és kultúra, a nemzeti önreprezentáció megújítását tűzte ki célul, a polgárosodás új programját hirdette. Míg az irodalomban az „ifjúság kora” (Jovan Skerlić) a nemzeti romantika előretörését jelentette, a szervezet politikai-társadalmi programjának megfelelően a szerblakta városokban kulturális és társadalmi szervezetek alakultak.
Előadásomban két, az Egyesült Szerb Ifjúsághoz tartozó egyesület tevékenységét; rendezvényeit és publikációit elemzem, különös tekintettel az általuk rendezett, „beszeda” és „széló” néven ismert ünnepélyekre. A Preodnica (Előörs) egylet a pesti Tökölyánum diákotthon hallgatóinak irodalmi önképzőköre volt, mely a művészeti tevékenység mellett számos reprezentatív eseményt szervezett a pesti és környékbeli diaszpóra tagjai, de a nem szerb elitek számára is. Az 1867 és 1869 között létrejött újvidéki Szerb Iparegylet feladatát a céhes keretek felbomlásának idején a szerb iparosok a német-magyar dominanciájú Iparegylettől független megszervezésében látta, habár tevékenysége a vizsgált években inkább kulturális jellegű volt. A továbbiakban arra keresek választ, hogy a „homogén” szerb társadalom fejlesztését célul kitűző egyesületek hogyan reflektáltak Pest-Buda, illetve (az 1867 és 1868 között Miletić által vezetett) Újvidék nemzeti-etnikai diverzitására, miként definiálták és művelték a „tiszta” szerb kultúrát e városi miliőkben."
Tömöry Miklós ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola Atelier Európai Historiográfia és Társadalomtörténet Doktori Program
No, hol tartották a beszedákat, hát nem Budapesten és mikor? :))))
Valószínűleg ószláv "beszél" eredetű, latin kontextusokkal... de a szlávok nem "beszélik"... arra másik szavuk van:)))))
A magyar beszéd szó, senkinek nem jut eszébe... :))))))))
SZÉGYEN!!!!!
A beszeda jellemzői
Noha a kulturális és oktatási intézménytörténet, illetve irodalomtörténeti munkák figyelmet szentelnek a pest-budai beszedáknak, ritkán jelennek meg a történetírás önálló tárgyaiként. A téma iránt érdeklődő kutató elsősorban Božidar Kovaček munkáira támaszkodhat; a Tökölyanum történetével foglalkozó monográfiája beszámol az 1865-ös beszedáról.15 Póth István a „magyar–szerb kapcsolatok gyümölcsöző éveiről” írt tanulmánya említi az 1864-es első beszedát és annak fogadtatását.16 Mindazonáltal keveset tudni a beseda vagy besjeda kifejezés használatának kezdeteiről. Valószínűleg a szótő ószláv eredetű, jelentése: beszél, mond. Kapcsolatba hozható a kifejezés a latin oratio és a bizánci homilium és dialogosz szélesebb kontextusával is.17 A beszeda mint műfaj elemzett formában és a szerb kontextusban történő használatára 1863-ból találtunk példát, amikor a közép-bácskai Szenttamás (Sentomaš, mai hivatalos szerb nevén Srbobran) falu szerb közössége kulturális estélyt mutatott be Újvidéken, a régió központjában.18 Így 1864. november 26-án, amikor Pest-Buda először adott otthont hasonló eseménynek, a beszeda viszonylag
új szórakozási formának számított. Ezzel az első pesti beszedával a kevéssel azelőtt elhunyt bécsi íróra és nyelvújítóra, Vuk Stefanović Karadžićra emlékeztek.19 Ez volt ugyanakkor az egyetlen alkalom 1867-ig, amikor nem a januári és februári báli időszakban került megrendezésre egy pesti beszeda. Az általunk vizsgált 1867. január 26-i beszeda dátuma kapcsolódik Szent Száva középkori hercegnek, a szerb ortodox egyház alapítójának, az iskolák és általában az oktatás védőszentjének napjához, január 27-éhez és az ekkor tartott egyházi ünnepségekhez. A szervezők ugyanakkor kihasználták a lehetőséget, és megemlékeztek egy másik Száváról, a fent említett Tökölyről, a szerbek „nagy jótevőjéről” (veliki dobrotvorac), a szerb oktatásügy támogatójáról, akinek az emléke kifejezetten kapcsolódott Budához és Pesthez. Így a „Szávák” egyetlen narratívát alkottak, s összekötötték a távoli és közeli múltat, ennek a narratívaszerkesztési lehetőségnek a felismerése pedig a nemzetépítések alapvető mozzanataként értelmezhető.20 Az eseményt először január elején hirdette meg a Ljubomir Nenadović által vezetett, a Tökölyanum épületében székelő kilenctagú szervezőbizottság.21 A szervezők önmagukat „pest-budai szerb ifjúságnak” nevezték. Božidar Kovaček Tökölyanumról írt monográfiájában utal a beszedák előzményeire: a kollégiumban tartott iskolán kívüli foglalkozások lépésről lépésre állandósultak, fokozatosan fejlődtek rendszeres kreatív irodalmi műhelymunkává. 1861-ben alakult meg e tevékenység intézményesüléseként a Preodnica (Előörs) irodalmi kör, mely ösztönözte tagjait, hogy tegyék közzé írásaikat a számos pesti és újvidéki periodikában.22 E társaság szintén nagy hangsúlyt fektetett a hasonló szerveződésekkel való kapcsolatfelvételre és tevékenységeik összehangolására; az így létrejövő hálózat kiterjedt a szerbek lakta országokra és a szerb diaszpórára is. Munkássága ismeretében érthető, hogy a Preodnicát 1866-ban az újvidéki és belgrádi központú, nagyrészt liberális politikai irányultságú Egyesült Szerb Ifjúság (Ujedinjena omladina srpska) ernyőszervezet alapító tagjai közt találjuk.23 Az „ifjúság” e korszakban játszott jelentőségét aláhúzza a szerb történeti diskurzusban alkalmazott „ifjúság kora” (omladinsko doba) elnevezés, mely az irodalomtörténetben egybeesik a szerb romantika előretörésével.24 Tehát ugyan igaz, hogy a beszeda szervezői intézménytől függetlenül hivatkoznak magukra pest-budai szerb ifjúságként, de e kifejezés a fent vázlatosan bemutatott kontextusban értelmezendő. A beszeda helyszíneként egy igen tekintélyes, szórakozóhelyként is üzemelő épületegyüttes, a városligeti lövölde (strelište, Schießstätte) szolgált. Az épületet 1840-ben avatták fel, és azóta szakmai és nemzeti szervezetek, valamint általában a nagypolgárság használta ünnepélyeinek, összejöveteleinek helyszíneként.25 Rendelkezésre állt a lövölde udvara és számos terem, így ideális volt a beszeda megrendezésére, melynek programjában többek közt táncmulatság és vacsora is szerepelt.
Tömöry Miklós Nemzeti önreprezentáció egy többnemzetiségű városban és azon túl Szerb beszeda Pesten 1867-ben
"melyen az étel ital bemegyen a lélekzet ki s be jár, és a hangok kinyomulnak"
Jusson eszünkbe Lehel vezér neve: és egy mondásunk: "ki leheli a lelkét"
Lélek - lehelet
Szó - sóhaj
Szó / szav - száll
Száll / szél / szellő / szellem
"Mi különösen a magyar szájat illeti, ez úgy látszik, öszvetett név a szó-nak sza, és a nyilást jelentő ajnak a gyökéből, honnan lett sza-a, öszveolvadva szá, mint régente önállóan divatozott, s j utóhanggal száj, mintegy sza-aj, vagy pedig szó-aj, azaz, szónyilás, azon öböl, melyen a szó kijő. Miről részletesebben V. ö. SZÁ és A, AJ. Mennyiben a száj szóban a nyilás, tátongás alapfogalma rejlik, szintén rokonságban vannak vele az önálló aj, ésennek származékai: ajak, ajt, ajtó, ájúl;"
Értelme az om (omol), öm (ömöl) szóból vehető, mi bőséget jelent, vagy a mi névmásból, melly e szókban vala-mi, sem-mi szolgál képzőűl 's tárgyat jelent.
Az ám, ém ugyane képzőnek hangzó utáni megnyujtása.
"A kettőztetett l az alapfogalom nyomatékosságát, vagy belerejét látszik kifejezni. A régiek, mint Molnár, Pázmán, némely származékait egy l betűvel irták, mint:szálankozik, szálong, szálinkozik; azonban a régieknél a kettőztetett belükre különös figyelem nem fordíttatott. Egyébiránt a következetesség, valamint a közösebb szokás a származékokban is kettőztetést ajánl; ellenben egy l betüvel irandó a felköszöntésben divatos szálok az úrhoz vagyaz úrnak, melyre ezt szokták felelni: halljuk a szép szót, mert ez am. szólok, t. i. a szagyöktől, melyből a szav, szavas, szaval, szavatos fejlődtek ki; ugyanezen ige rejlik ama közmondatban is: aki másnak rosz tanácsot ad, maga fejére szál azaz szól. Érsekujvárott még az ujabb időkben is a városi hirdető így szokta kezdeni beszédét: „Uraim, dobszálva és publikálva tudtára adatik kigyelmeteknek“ azaz, dobszólva, vagy dobszóval."
"Ez igének gyöke szó, elemezve sza-o v. szav, honnan a régies felköszöntésben szál, pl. „Uram uram, szólok az úrnak“, melyre igy válaszolunk: „halljuk a szép szót“ vagy „állok elébe.“ Tatár-törökül: szöjle-mek. V. ö. SZÓ"
Akkád sulû (a prayer, a supplication) ’ima, könyörgés’, sullû (1) (to appeal (to someone), to call (on someone) to do something) ’fellebezés, könyörgés (valakihez), hívni (valakit), szólni (valakinek), (hogy tegyen valamit). Akkád sullumu (reconciled) ’egyeztetni’. Baszk solas (talk) ’beszélgetés’.
Következtetés: ugyanabból az ősnyelvből származtatható a magyar szól, szólal, szólás, szólam,
Zolta magyar fejedelem
ZoltavagySolt,Zsolt(896–949)Árpádlegkisebb fia volt azok közül, akiknek nevét akrónikákmegőrizték. A későbbi krónikák szerintnagyfejedelemkéntő volt Árpád utóda, azonban ezt többen vitatják.
A név nem keverendő a Zoltánnal, ami a szultánból eredeztetett.Zolta ugyanis főleg Zsolt alakjából érezhetően a "sárga" jelentésű orosz szóval lehet összefüggésben. Ezt támasztja alá az orosz "Zoloto", ami aranyat jelent, ami leginkább sárga színnel írható le. Ráadásul oroszul a nap írva "Szolnce", ugye azonos a latin Sol-lal. Egyértelmű, hogy az arany és a nap a nyelvalkotók számára fogalmilag szorosan összetartoznak. Tehát Zolta eredete a nap/arany fogalomkörből fakad. A "szláv" kapcsolat teljesen logikusan adódik, hiszen a Turul ház szoros kapcsolatban állt a Kijevi russzal a "honfoglalás előtt".[forrás?]
„… a névtelen jegyzőnélZolta, a Budai kronikában Zoltan, Árpád fia, és Taksony atyja (Arpad genuit Zoltan, Zoltan genuit Taxun. Chronicon Budense). Mongol nyelvenzoltaiv.dzoltaiv. Bálinti szerént azaiikerhang a kiejtésbená-vá olvadván össze,zoltáam. szerencsés,zolv.dzolszótól, mely am. szerencse s jakut nyelven is eléjön.”
Ilyenformán aZoltánok, Zsoltok – nem különbenSolt város– neveSzerencsésjelentésű.
SZŰL
A szü gyök tekinthető azon sza sze gyök dudorodott (ü) hangú másának, mely elválasztást, elkülönitést jelent. A mezőn, réten elválasztott, betakarított fűt, szénát néhutt szüleségnek hívják; ennélfogva midőn a némber vagymás állat szül, hasonlatnál fogva a méhnek gyümölcsét, terményét mintegy elválasztja vagyis a burokban rejtezett magzatot önmagából elkülöníti, s önálló létre hozza.
