Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Nem szeretnék akadékoskodni, de némi kiigazításra szorul a hozzászólásod. Króner István, aki a mellékelt képen alulról a harmadik sorban jobbról a második ugyanis az én dédapám volt. Ma is őrzöm a zsebóráját, ami igazi doxa és még akkor is jár, ha nem viszik.
Ettől tartottunk, a nyári szezon végére készen is lesz a vágány - a konzorcium információi -:
Teljes mértékben megértjük az Ön, a lakók és a nagytétényi horgászegyesület aggodalmait és egyáltalán nem vitatjuk, Önöknek maximálisan igazuk van, hogy itt a jó idő és szeretnék már használni az aluljárót. Azonban, mint korábban jeleztem az aluljáró még nincs kész! A projektet felügyelő független mérnök a konzorciumtól csak a kompletten befejezett aluljárót veszi át, ehhez pedig még az alujáró felett el kell készíteni egy vágányt, be kell fejezni a Pohár utcai peront, aminek a vége az aluljáró felett lesz, és az aluljárón átvezető út megépítésének kérdése sincs még lezárva, ezzel kapcsolatban a konzorcium még várja a beruházó, NIF Zrt. válaszát. Mivel sajnos a DSE Konzorcium feladatai között nem szerepel az aluljáró üzemeltetése és fenntartása, ezért a műtárgyat csak a beruházónak és az üzemeltetőnek tudja átadni és higgye el, hogy ezzel kapcsolatban a konzorcium igyekszik mindent megtenni. A DSE Konzorcium projektjével párhuzamosan futó biz.ber. projekt kivitelezője a közelmúltban közölte, hogy késésben van a biz.ber. munkák kivitelezésével, ehhez a késéshez pedig a DSE Konzorciumnak is igazodnia kell. Ennek következtében a felújított 30a vonalon augusztus 25-én fog újraindulni a vasúti közlekedés.Új zajvédőfal pedig azért csak a Váza utcáig épül, mert addig a régit el kellett bontani. A Váza utca és a Pohár utca között a régi falnak csak egy részét kellett elbontani, így a régi fal megmarad, az elbontott részt pedig helyre fogják állítani. A zajvédőfal az új megálló jobb peronjának végéig fog érni.
Ebből az időszakból több ilyen nagyméretű báli csoportkép maradt fenn, ezek közül több olyan is van, amelyen ismertek a rajta lévő személyek, így sziszifuszi munkával, többek azonosíthatóak róluk. Ami a lényeg, a képek legyenek meg, a többit megoldjuk majd...
Pedig már megörültem, mert a napokban volt a kezemben egy korábbi gyűjtési anyagom, ami a budafoki sramliról és zenekarokról, valamint zenészekről szól. Pont arra gondoltam, ezt is meg kellene írni, mert gyakorlatilag két-három olyan zenész kivételével, akik még játszottak a nagy öregekkel itt Budafokon, már nem élnek közöttünk a legtöbben, így nyomtalanul eltűnnek idővel ők is...
Nagyban emelné a fotók értékét ha névsor is tartozna hozzájuk. Persze már az én közreadott társas fotóimhoz is csak hiányos névsort sikerült összevadásznom.
" Vasárnaponként 3-4 helyen is volt asztali zene (harmonika és hegedű). De csak akkor kezdhettünk zenélni, amikor vége lett a litániának.
Nagyon szép szokás volt, hogy amikor mulatságot rendeztek, a lányok a táncteremben karon fogva körbeálltak, míg a fiúk az ivóban beszélgettek. Ha a zene megszólalt, a fiúk bevonultak és felkérték a lányokat táncolni. Aztán este felé a lányok felbátorodtak, és már le mertek ülni a fiúk mellé az ivóban.
Ha valamelyik fiatalember nem volt ott a táncmulatságon, és a lányok megtudták, hogy beteg, négyen-öten elmentek meglátogatni. Ez nagyon jó gyógymód, többet ért, mint bármilyen orvosság.
Újévkor és húsvétkor mindig zenével mentünk újévet köszönteni, illetve locsolni. Én is vittem a harmonikámat, és ilyenkor bizony legtöbbször eláztam.
Farsangkor sok bált rendeztek. Az asszonyok farsangi fánkot sütöttek, a bálokba pedig – főleg a jómódú családok – sült malacot vittek. Ilyenkor sok esküvőt is tartottak. Akkoriban nem járt évekig jegyben az ifjú pár. Ősszel bejelentették, hogy farsangkor esküvő lesz.
A farsangi időszak legvidámabb része a farsang utolsó három napja volt, amit az emberek általában végigmulattak. Hamvazószerdán már nem volt zene, csak titokban. A legények meglátogatták azokat a lányokat, akikkel a bálban táncoltak. A lányok pedig ruszlival és kvarglival kínáltak őket.
A böjti időszakban egyáltalán nem zenéltek, még a kocsmákban sem. Ugyanez vonatkozott az adventi időszakra is. A Katalin-bál zárta a bálszezont és csak Karácsonykor vettük elő újra a hangszerünket."
A bálterem a Plébánia utca sarkán volt, pályafutását varrodaként fejezte be elég dicstelenül. Ugyanebben az épületben működött a népnyelvben "Szent kocsma" néven emlegetett műintézet. Ragadványneve onnan származott, hogy a jó budafoki polgárok a 10 órai "szagos mise" után ott ittak meg egy korsó sört, amig a vasárnapi ebéd otthon elkészült.
A jobb azonosíthatóság kedvéért ott most közpark van, fő rendeltetése: hajléktalan találkozóhely.
Ma néhány hét után lenéztem a Kastélypark utcához, semmi változás, úgy áll minden mint egy, két, három hónapja, a régen kész műtárgy körül rendezetlenség, az aluljáró, a 6-os alatt ráccsal lezárva.
Odafenn egy vágány még mindig hibádzik, a június 16-i átadásig még van egy kevés idő, de abba a biz.ber. szerelésnek is bele kellene férnie.
A Pohár utcánál is néma csend, semmi mozgás, a megálló műtárgyból részletek hiányoznak.
itt még áll a régi zajvédő fal, de a tervek szerint csak a Váza utcáig épül meg az új, ki tudja miért?
Vasárnap este adta a Duna World a Munkácsy Karcsi bácsiról szóló portréfilmet, akinek a vésőjét is a szeretet vezeti, címmel, 2001-ben készült, így egyben még nem láttuk.
A hétvégi MN Mellékletben egy nagy portré cikk foglalkozik Sárkány Péter kerületi borászunkkal, neves nemzetközi borbírálóval, aki a szölőmagból készült finom őrlemény egyik mentora is.
A Huszár utcában a Paksiéknak volt élelmiszerboltja a háború elött az államosításig. Ott laktak a Weiger-ék is és a Raffael család a sok árván maradt gyerekkel.
A kerítés ruhája - Baross Gábor - telep
