Naja, de én mindig hobbista voltam, játszogattam itt-ott, de sosem hivatásosként...
Most, hogy mondod, volt két hónapig bariton is, na az kemény bariton + tenor a buszon. Nagyon hamar visszaadtam.
A fuvola csodálatos dolog, meg jó, hogy nem kell fogásokat újratanulni, de sajnos olyan ramaty hangszerhez tudtam csak hozzájutni, hogy nem volt értelme továbbvinni a dolgot. 16 éves lehettem, amikor a közelébe kerültem.
Akkor ha lehetséges, felvennélek, mert ott egyszerüen tudunk ilyenekről beszélni. Megadod a neved meg ilyesmik? küldheted a hofi91@gmail.com -ra, és akkor elintézzük. Jó az úgy?
Én annak idején ilyesmi okból cseréltem le tenorra az altot-baritont-valami kellett a kettő között. Aztán most játszom megint minden vackon (gitár, harmonika, szaxi). (Kivéve fuvolán, az valahogy abbamaradt, az a fránya anzacc, ha nem gyakorolsz állandóan, elmegy jól...)
Viszont nekem is a csomagtartó viszi mostmár. :) (Bár megjegyzem, azelőtt sem nagyon buszoztam, inkább taxi, vagy a manager/szervező hurcolászott.)
Figyelj, érdekel, írj a publikusomra, ha aktuális valóban. Nagy valószínűséggel több is kellhet, ha tényleg jó az ár. (Azt azért kétlem, hogy mindegy, ez már nem a komenyizmus. :))
Emlékszem, milyen volt bulira menni, hol ide, hol oda, egyik kézben szax, másikban klarinét (vállra akasztható formatokokról akkoriban csak álmodoztunk), hátizsákban kották, kottaállvány, hangszerállvány mikrofon (és nagy szó, hogy volt hangszerre csiptethető kicsike), rövid ideig fuvola, szájharmonika stb., harmadik kézzel kapaszkodsz, és főleg télen volt jó, mindez kesztyűben, amikor jött a "jegyeketbérleteketkérem". Osztán rövid ideig ez még meg volt toldva egy szopráncsővel is. Jaja, fúvószenész-palántánál alapvető testi hiba, ha csak két keze van. :-)
Hmm, szerencsére ezen már túl vagyok, egyrészt lemondtam a "multiinstrumentalista zenebohóc pozícióról (nem vagyok egy Jiri Stivin, aki bármibe belefúj, aztán zseniális jazz jön belőle), másrészt szépen elüldögél a hangszer a csomagtartóban.
Nem lehetne privátban? Meg nem ártana, ha mondanál egy árat, mert olyan játékba nem megyek bele, hogy ".Van egymillióm hangszerre. - Jó, akkor 950000 a hangszer, jó vétel, mi?."
A puszta tekerést természetesen nem Sanbornra értettem, csak úgy általában.
Itt megint tök egyetértek. Én nagyon ki vagyok akadva ezen a smooth-nak nevezett micsodán, ahol az a lényeg, hogy ki ne lépjünk a pentatóniából (na max egy-két moll skála még belefér), mert az már "disszonáns" lesz, és akkor jaj, a szegény popzenén nevelkedett, de "igényes muzsikára vágyó" hallgatónak biztos azonnal leszárad a füle. :-)))
Candy Dulfer szerintem nem a nyál kategória. Nemrég került hozzám egy album amin Maceo Parker-ral játszott élőben - hát ott sok minden volt, de nyál az nem. Ami a nyál kategória számomra az a világslágerek szaxofonra és hasonló albumok.
Nem azt írtam, hogy rossz tenoros, hanem, hogy közepes. Írhattam volna átlagosat is, az talán jobban fedi a valóságot. A laikus pont meghallja a különbséget az altnál, de nem tudja, mi a baja, csak annyit, hogy de vacakul szól ez a szaxofon. Tehát, ahol egy átlagos tenoros megél, ott egy átlagos altos már nem. (Hangsúlyozom, rockzenéről beszélek.)
Sanborn nem puszta tekerés, hanem a rock-altozás mintapéldája. Viszont nagyon kevesen játszanak úgy, mint ő. Gyenes Béla pl. megüti azt a szintet, őt simán be lehet ültetni racskenrollba is, nem lesz hiányérzeted. De nem sok hasonló altost tudok most hirtelen.
Természetesen minden szaxofon ugyanolyan magas szintű játékra ad lehetőséget, és mindegyiknek a mestere brilliánsan játszik. Ettől függetlenül a tenor a populáris műfajokban könnyebben megél, mint az alt,, kivéve azokta a nyáltermékeket, amik az altra vannak kihegyezve (pl. Kanda Dulfer).
Hát, azért láttam én már használatban lévő hangszert, ami rossz állpotban volt. Mert pl. ha generáloztatni kell, akkor ebben a kategóriában majdnem érdemesebb egy újat venni inkább.
Szerintem ez így kicsit túlzás. Nem vitás, hogy a tenor és az alt eltérő játékot kíván meg, és tesz lehetővé, tényleg vannak jellemzően tenoros "figurák", ahogy altosok is. Mindazonáltal, ha valaki tenoron vastag hangon recsegtet, az még R'n'R-ban is kevés, kell oda is tudás, mint ahogy a puszta tekerés sem tesz naggyá egy altost sem.
Mondjuk én sosem játszottam jelentős mennyiséget alton, csak tenoron (régebben kicsit baritonon, máskor szopránon is - ki nem próbálna ki rövidebb-hosszabb távon más csöveket is, ha úgy hozza a sors), tehát csak onnan tudom megítélni, hogy jó technika híján a tenoros sem él meg. Szerintem a tenor a maga nemében legalább olyan technikás hangszer, mint az alt.
Laikus fül számára az egyik talán kicsit karcosabb, a másik kicsit fényesebb (persze ez is nagyban stílus, fúvóka, nád stb. kérdése), de hozzá nem értő (csak zenét kedvelő) hallgató pusztán a hangfelvétel alapján sokszor meg sem mondja, hogy két különböző hangszert hall. Ez szerintem csak zenészek számára olyan triviális.
Florg! Beszéltem a tanárommal, elvileg megnézi a hangszereket h milyen állapotbanvannak, és akkor valamilyen árban meg lehetne állapodni a jupiter tenorral kapcsolatban.Majd megmondja hogy mi a helyzet ár ügyileg. Akkor kell a kissrácnak nem?
Hát, nem egészen ezt írtam. Azt írtam, hogy" Rockzenében pl. csak nagyon jó altosok tudnak villantani, de egy közepes tenoros simán elvan."
Ez annyit jelent, hogy a tenor hangja sokkal erőteljesebb, vastagabb, jobban lehet recsegtetni stb., így, ha egyszerűbbeket játszik a szaxis, akkor is tud dögös és hatásos lenni. Ehhez képest, ha egy altos rockban tenoros figurákat erőltet, semmi hatása. Tehát ahhoz, hogy igazán jó legyen, kb. Sanborn-nak kell lennie.
De ez nem a jazzre, popra, folkra stb. vonatkozik, hanem a rockra, rockendrollra.
Nálam van az öcsém Amati Super Classic szaxija, hogy eladjam. Nem érdekli a tanitványodat? A Vaterán vannak róla képek is: http://www.vatera.hu/b_tenor_szaxofon_amati_super_classic_92660424.html
