Keresés

"Vajon a zsidógyűlölet- vagy bármilyen nacionalizmus, rasszizmus- belefér a keresztény gondolkodásba és viselkedésbe ?

A Vatikán milyen alapon szöktet náci (vagy más) háborús bűnösöket ?"

Az elsőre volt a válasz Luther,

a másodikra már más válaszolt, hogy egyesek megtévesztettsége nem azonos a Vatikánnal.

Már csak azért sem lehetséges ez, mert a Vatikán mindig is kiállt az üldözöttek mellett, s ezért Hitler már a megszállását is tervbe vette. Talán már csak idő hiánya miatt maradt ez el.

A Vatikánnak az üldözöttek melleti kiállásáról pedig olvashatod Eugenio Zolli (keresztelkedése előtt még Israel Zoller) volt római főrabbi irását, ami angolul "After Down" cimen jelent meg.

más:

"XII. Piusz titokban intézkedett a római zsidók megmentése érdekében 2011. 07. 29. 09:50 -

„Sokan bírálták XII. Piuszt, hogy nem hallatta szavát 1943. október 16-án, amikor több mint ezer zsidót szállítottak Rómából Auschwitzba” – fejti ki a Zenit hírügynökségnek küldött nyilatkozatában Krupp. „Most új felfedezések bizonyítják, hogy XII. Piusz a színfalak mögött járt el az aznap megkezdett letartóztatások ügyében, viszont az Auschwitzba induló vonatokat nem tudta megállítani.”

1943. október 16-án reggel tudta meg a pápa a zsidók letartóztatásáról szóló híreket és azonnal hivatalos vatikáni tiltakozást küldött a német nagykövetnek -  annak tudatában, hogy nem lesz eredménye. Ekkor a pápa elküldte unokaöccsét, Carlo Pacelli herceget Alois Hudal osztrák püspökhöz, aki a római német nemzeti templom vezetője volt és szívélyes kapcsolatot tartott fenn a nácikkal. A herceg elmondta Hudal püspöknek: a pápa azt kéri, hogy írjon levelet Róma német kormányzójának, Stahel tábornoknak, amelyben felszólítja a letartóztatások megállítására.

Hudal főpásztor Stahel tábornoknak írt levelében ez olvasható: „Éppen most egy másik vatikáni forrásból is azt hallottam, hogy ma reggel megkezdték az olasz nemzetiségű zsidók letartóztatását. A Vatikán és a német katonai irányítás közötti békés párbeszéd érdekében sürgősen azt kérem Öntől, hogy adjon parancsot a római és környező területeken a letartóztatások azonnali leállítására. Németországnak a környező országokbeli hírneve igényli ezt az intézkedést és fennáll annak a veszélye is, hogy a pápa nyilvánosan fog tiltakozni.”

A levelet XII. Piusz pápa bizalmasa, Pancratius Pfeiffer német szalvatoriánus rendi pap, az Isteni Üdvözítő Társaság főelöljárója adta át Stahel tábornoknak, akit személyesen ismert. Következő reggel a tábornok telefonon válaszolt: „Azonnal személyesen továbbítottam a kérést a helyi Gestapónak és Himmlernek. Himmler, Róma különleges státuszára való figyelemmel, elrendelte, hogy a letartóztatásokat azonnal állítsák le.”

Peter Gumpel jezsuita, XII. Piusz boldoggáavatási ügyének szakértője megerősítette ezeket az eseményeket. Személyesen beszélt Dietrich Beelitz német tábornokkal, aki hallotta a Stahel és Himmler közötti telefonbeszélgetést. Beelitz megerősítette, hogy Stahel tábornok a katonai akció bukásával fenyegette meg Himmlert, amennyiben a letartóztatások folytatódnak.

Egy másik megtalált dokumentum - amelynek címe: Közvetlen lépések számtalan zsidó személy megmentése érdekében - alátámasztja, hogy Hudal püspök elérte Stahel tábornokkal és von Veltheim ezredessel való kapcsolatán keresztül, hogy 550 egyházi intézményt és kollégiumot kivontak a német katonai rendőrség általi ellenőrzések és látogatások alól. Rómában, Assisiben, Loretóban és Padovában, ennek a nyilatkozatnak köszönhetően a helyi zsidók ezrei menekültek meg – hangsúlyozta Krupp. Hozzátette: őszintén reméli, hogy a római zsidó közösség tudományos képviselői további kutatásokat folytatnak majd ezzel az eredeti dokumentummal kapcsolatban. Felfedezhetik ugyanis, hogy a XII. Piusz által „élénk közösségnek” nevezett római zsidók mai létezése e pápa titkos, életeket mentő erőfeszítéseinek köszönhető. XII. Piusz megtette, amit tudott, miközben a megszállás, a halál fenyegetése alatt állt, ellenséges erők és beépült kémek vették körül – zárta nyilatkozatát a zsidó származású Gary Krupp, a Kövezd ki az utat Alapítvány létrehozója.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír "

Csak éppen a nácivádat azzal gondoltad ellensúlyozni, hogy elterelted a szót Lutherre. Tipikus érvelési hiba.

akkor sem volt szándékom őt sakkban tartani, most sincs.

Ez nem válasz arra, amit mondtam.

Látom régi nick barátod is előkerült!! Csak emlegetni kellett!!:-)))))))

"Kálvin szélhámos(ság)nak tartotta (az) Ignáczius(-féle leveleke)t, ezt ne feledd el tudatni holmi, magukat fennen hangon karizmatikus kálvinistáként ajnároztató egyedeknek" - Az ő ideje óta sokat lépett előre a szövegkritika. Ezt jó lesz, ha agyába vési Tafkó Birgut, a nickhamisító.

"a II. sz.ban is az Úr napjának tartották a hét első napját."

Mégha így is lenne: az apostolok nem tartották annak. Közönségesen a hét első naptyaként emlegetik, ellentétben a hetedikkel, amire sabbathként hivatkoznak...

Kálvin szélhámos(ság)nak tartotta (az) Ignáczius(-féle leveleke)t, ezt ne feledd el tudatni holmi, magukat fennen hangon karizmatikus kálvinistáként ajnároztató egyedeknek...

:o))

Na, de ennyire...?

;-)

Nos, Luther ott nem épp az Irás szellemében nyilatkozott.

De ezt ő, úgy látszik, nem tudja.

"Egyszerűen nem hiszem, el, hogy értelmes emberként ezt az égbekiáltó csúsztatást Te Magad nem veszed észre. "

Sajnos annyira elvakult, hogy nem veszi észre, hogy mennyi helytelenséget összehord, a zavaró, hogy ezeket  még meg is akarja magyarázni.

Szerintem jogász lehet Józsefünk, mert ők azok, akik ámító előadással a hazugságot is igazzá akarják tenni, ha az érdek úgy kívánja.

Ne felejtsük el, hogy sátán sem buta lény, csak az értelmét gonoszságokra használja.

Kedves Józsi!

>Az Egri Hittudományi Főiskola sem azonos a Tanítóhivatallal, de azt a gyorsszótárt tény, hogy legfeljebb egy kisebb csapat csinálja. Attól függetlenül a szöveg katolikus értelmezés az, amit mondtam: azért lehet egy felesége (legfeljebb) egy püspöknek, mert nem házasodhat újra, mert akkor már nem mondható el róla, hogy ő összesen egy feleséggel bírt, egyfeleségű volt.<

Magyarázatod szerintem se a logika, se a szövegkörnyezet, és még a római katolikus szótár sem támasztja alá. Az érveid szerintem nem többek egy hasraütésszerű indoklásnál, aminek nyomát néhány elfogult római katolikus teológusi forráson kívül semmivel nem tudtad alátámasztani, de legkevésbé a Szentírással.

>"Szerintem pedig ott is előfordulhattak többnejűek" - Nem, a kereszténységben nincsen többnejűség, sőt Jézus korában a zsidók körében is a poligámia már csaknem teljesen háttérbe szorult (a korábbi engedmény ellenére, aztán a rabbinikus judaizmus is gyakorlatilag eltörölte). Még a mormonok is hatályon kívül helyezték a poligámiát. Így ha ez a kritérium annyit jelentett volna, hogy a püspök csak egy darab feleséggel bírjon aktuálisan, azt teljesen feleslegesen hangsúlyozta volna ki Pál, hiszen általában minden keresztény csak egy házastárssal bírhat. Milyen többlet feltételt hangsúlyozott ki Pál, ami direkt a püspökséghez kötödőik.<

Tehát akkor Te is elismerted, hogy „csaknem teljesen háttérbe szorult”, ezek szerint előfordult, tehát akkor ugyanúgy megfogalmazhatta Pál, mint ahogy pl. ma bármelyik felekezet kiköti, hogy melegházas náluk nem tölthet be vezető tisztséget.

>"Újra azt tudom mondani, hogy azt csak maximum szeretné egyszer nősülnek olvasni, de nem az áll ott" - Ez fordításbeli, másrészt értelmezési kérdés. A nyelvtani lehetőségét kimutattam, és ezt az értelmezést logikailag is megindokoltam. <

Jézus mindenesetre azt mondta, hogy az Igével táplálkozzunk, nem pedig annak teljesen ellentétessé átmagyarázott verziójával. A nyelvtani „érved” szerintem ott belül még Magad se hiszed el, a „logika” az maximum katolikus logika. Ilyen önkényes következtetésekkel aztán tényleg minden Igébe bele lehet az ellenkezőjét magyarázni. De ha nyitott szívvel olvasod, figyelembevéve a Biblia többi ezzel kapcsolatos részét is, akkor viszont –szerintem- csak egyféleképp lehet érteni.

>"a római katolikusoknál (alapesetben; az esetek 99%-ában) még egyszer se lehet nősült a püspök." - De a szövegből nem következik az, hogy meg kell nősülnie, csak az, hogy nem csak egyszer nősült nem lehet püspök. Ergo ez nem a püspök nősülési jogát alapozza meg (nem is az egyén szemszögéből nézi), hanem csak az újraházasodott emberek püspökök közé tartozási tilalmát az Egyház szemszögéből.<

Az egyház nem volt hivatott az egyén házasságát előírni vagy megtiltani a vezetői tisztséggel összefüggésben. A szövegből az viszont következik, hogy az volt az ajánlott és általános eset és gyakorlat, hogy az illető házas e tisztségre vonatkozólag.

> tartalmazza azt, hogy ha nős, akkor annak milyen plusz-követelmények vannak. Igaz, hogy azt se tartalmazze ez, hogy ez kizárná a nős emberek püspökké vagy presbiterré szentelését, de nem is állítottam ilyet. Nem állítottuk, hogy a nőtlenség feltétel volt az apostoli korban, azt ellenben igen, hogy akkor is eszménynek tekintették,<

Hol olvasod, hogy eszménynek tekintteték? Mert én azt állítottam és tartom, hogy egyfajta karizma volt, ami nem függött tisztségtől.

> továbbá, hogy az Egyháznak az oldás-kötési jogköréből következik, hogy elrendelhet ilyet, mivel a Szentírás nem is tartalmaz olyan kitételt, hogy muszáj lenne nős embereket is az elöljárói közé felvennie.<

Oldás-kötés az egyrészt nem két pap között érvényes, hanem egy pap és egy megtéretlen ember között, ráadásul ez a „jogkör” még csak nem is ilyen témára vonatkozik, hanem arra, hogy a bűneitől megszabadul-e vagy se. Így ezt a logikádat duplán Bibliaellenesnek tartom.

Harmadrészt ha azt nem is írja elő, hogy az egyházi vezetőnek „muszáj” nősnek lenni, azt viszont igen, hogy „lehet”, sőt azt is, hogy „ajánlott” azt pedig még véletlenül sem, hogy nem vagy csak külön engedéllyel lehet. Itt egész egyszerűen –szerintem- arról van szó, hogy a római katolikus teológia hűtlenné vált az Igéhez, és annyira kiforgatta, hogy gyakorlatilag az ellenkezőjét tanítja és gyakorolja, mint anno az apostolok.

>"Így jut el hatáskörét túllépve és az eredeti apostoli tanításhoz hűtlenné válva egy felekezet oda" - Az, hogy az Egyháznak adott krisztusi jogkörnek ez túllépése volna, azt nem ártana bizonyítanod, pl. hogy mondjuk Jézus azt mondta volna, hogy "az oldás-kötési hatáskör nem terjed ki az egyházi elöljárók közé csak a nőtlenek felvételének elhatározására"<

Szerintem meg Neked kellene nagyon alaposan bizonyítanod, hogy ilyenre terjed ki, hiszen Jézus az adott helyen bűnökben való megtartásról vagy annak uralma alól való feloldásról beszél.

Egy tisztség meg szerintem nem kötés, hanem Istentől kapott feladat/ajándék.

>"szándékosan nem a pap fogalmat használom, mert a szentírásban az mást jelent, mint amire a r.k. teológia használja" - Az r.k. teológia sem abban az értelemben mondja papnak a presbitereit, ahogy az ószövetségben az ároni papságban beszéltek papokról. Nézz csak utána. <

Az Új Szövetség viszont olyan értelemben nem ismer pappá szentelést, mint a római katolikus teológia. Az apostolok a pap fogalmát egyféle képp használták a gyülekezetekre vonatkoztatva; azokra, akik megtértek. (1Pt 2:5, 1Pt 2:9, Jel 1:6 stb.)

> az arányaidat vitatnám. Alighanem megtévesztett a torzító és szenzációhajhász média ez ügyben. Az Egyház tanítása ez ügyben az, hogy csak az menjen nőtlen papnak, aki erre elhívást érez. És ha egy pap mégis úgy érzi, hogy inkább megnősülhet, még mindig kérheti a Szentszéktől a klerikusi állapotból elbocsátást a cölibátus alóli felmentéssel, vagyis visszatérhet a civil életbe és megnősülhet.<

Akkor sorolj fel legalább 10 nős magyarországi papot (abból az állítólag minimum 250-ből, ami állításodhoz alsó hangon kellene) és legalább két magyarországi nős püspüköt.

Ha ennyire meg vagyok tévesztve!

>"Az egyházi vezetők döntései ilyen dolgokra, melyek kizárólag az illető személyre és Istenre tartoznak nem terjedtek ki." - Az Egyház nem is azt döntötte el, hogy egy egyénre vonatkoztatva legyen neki elhívása Istennél, hanem azt, hogy ő a továbbiakban ilyen személyeket kíván felvenni. Hogyha valaki tévesen lovallja bele magát ilyen szerepbe, arról nem az Egyház tehet, senkit sem kényszerít az Egyház, hogy papnak menjen, sőt inkább többszöri átgondolásra bíztatják a jelöltek, hogy vajon helyes indokokból kívánja-e ezt a szolgálatot.

< 

Egyszerűen nem hiszem, el, hogy értelmes emberként ezt az égbekiáltó csúsztatást Te Magad nem veszed észre. A r.k. felekezet olyan módon igenis beleszól az illetők házasulásába, hogy minden olyan r.k. papnak készülő embert, akik ha lehetne olyan opciót választani (ahogy az apostoli korban lehetett), hogy megnősülve vállalják a tisztséget, akkor ezt inkább azzal együtt vállalnák, mivel a tisztség a fontosabb számukra kényszerből mondanak le a másikról, mindössze azért, mert egy olyan opciótól megfosztották őket, amivel az apostolok korában a vezetők 80%-a élhetett.

legyél áldva;

csokipaci

Mellélőttél: Testimonium számára Luther nem tekintély, így vele őt nem tudod sakkban tartani.

Jóval előbb volt az egyházban cölibátus-eszmény, mint cölibátus-törvény. Tehát nem kellett törvény ahhoz, hogy az eszményt beleolvassák a Bibliába. Különben az elváltak újraházasodását az egyház tiltotta ugyan, de ha bűnbánatot gyakorolt valaki, akkor visszavették a közösségbe - tehát a kereszténységtől nem tiltották el az ilyeneket.

Más a helyzet a püspökökkel. Mint rámutattam, az ő esetükben a példakép-szerep volt a legfontosabb, amit az apostol rendszabályainak megtételekor a szeme előtt tartott. Egy elvált és újraházasodott ember nagyon rossz reklámja volt egy olyan egyháznak, amely programszerűen ellenezte a válást. És ennek konkrét bibliai bizonyítéka van. Nem kell ennek a meggondolásnak a helyébe egy olyat tolni, ami szövegbe nem illeszkedik. Elvégre a mondott helyen szó sincs a "papi" vagy püspöki tisztségnek valami olyan "tisztasági" értelemben való felfogásáról, amilyenbe később a cölibátusi eszmény öltöztette e szavakat.

Az, hogy az ortodoxok ezt a szakaszt ugyanígy, a feleség halála utáni újranősülésre (is) értelmezik, nem bizonyítja, hogy az apostol is így gondolta. Sokkal inkább arról árulkodik, hogy ők azt a köztes megoldást találták jónak a nyugatiak teljes cölibátusa és a korábbi idők házas püspökeinek gyakorlata között, hogy a püspökségre vágyók közül egészében kizárták a már házasokat, míg a "papnak" menni vágyók közül nem. Ennek az érdeknek erős pragmatizmusszaga van, és így semmiképpen nem lehet meghatározó jelentősége az igehely értelmezésekor.

Hát erről kérdezd csak Luther urat, tán tud ehhez mit hozzáfúzni.

"A Jelenések Könyve arról tanúskodik, hogy a hét első napját így nevezték: az „Úr napja” (1,10)."

Elnézést hogy már megint ezzel jövök de eszembe jutott ezzel kapcsolatba valami. Nem akarom elvinni az aktuális témát csak egy költői kérdésem van, rövid megjegyzés.

János apostol nem csak a jelenések könyvét hanem evangeliumát is Patmoszon ira. Az evangeliumban kétszer emliti a hétnek első napját (Ján 20,1. 20,19),de csak ezekkel a szavakkal. Ha ugy tudta hogy a hét első napja-az Úr napja miért nem igy irta le, mnta jelenések könyvében is?

Ez az értelmezés nem a cölibátus eszményének "beleolvasásából" származik, hiszen ezt a keleti ortodoxok is így értelmezik, akiknél ugyebár nincs kötelező cölibátus a világi papok számára. Szerintem ezt a logika is hangsúlyozza: ha a kereszténységben senki sem élhet poligámiában, akkor a püspök esetében külön is hangsúlyozni, hogy csak egy feleségű / egyszer nősült lehet? Nyilván itt olyan speciális, többlet kritériumokat határoz meg, amelyek nem feltétlenül kell, hogy igaz legyen egy közkeresztényre. A katolikus és értelmezés itt az, hogy itt a többlet abban áll, hogy egy megözvegyült püspök vagy pap (ha egyszer házas volt) nem nősülhet újra, illetve egy újraházasodott személy nem lehet püspök / presbiter, addig egy közkeresztény minden további nélkül szabad a szukcesszív poligámiára. Nyilván ezt az értelmezést vallották az egyházatyák is. Ha ez az értelmezés nyugati újítás lenne, a cölibátust mereven ellenző ortodoxok, nem vallanák ugyanígy.

Az Egri Hittudományi Főiskola sem azonos a Tanítóhivatallal, de azt a gyorsszótárt tény, hogy legfeljebb egy kisebb csapat csinálja. Attól függetlenül a szöveg katolikus értelmezés az, amit mondtam: azért lehet egy felesége (legfeljebb) egy püspöknek, mert nem házasodhat újra, mert akkor már nem mondható el róla, hogy ő összesen egy feleséggel bírt, egyfeleségű volt.

"Szerintem pedig ott is előfordulhattak többnejűek" - Nem, a kereszténységben nincsen többnejűség, sőt Jézus korában a zsidók körében is a poligámia már csaknem teljesen háttérbe szorult (a korábbi engedmény ellenére, aztán a rabbinikus judaizmus is gyakorlatilag eltörölte). Még a mormonok is hatályon kívül helyezték a poligámiát. Így ha ez a kritérium annyit jelentett volna, hogy a püspök csak egy darab feleséggel bírjon aktuálisan, azt teljesen feleslegesen hangsúlyozta volna ki Pál, hiszen általában minden keresztény csak egy házastárssal bírhat. Milyen többlet feltételt hangsúlyozott ki Pál, ami direkt a püspökséghez kötödőik.

"Újra azt tudom mondani, hogy azt csak maximum szeretné egyszer nősülnek olvasni, de nem az áll ott" - Ez fordításbeli, másrészt értelmezési kérdés. A nyelvtani lehetőségét kimutattam, és ezt az értelmezést logikailag is megindokoltam. 

"a római katolikusoknál (alapesetben; az esetek 99%-ában) még egyszer se lehet nősült a püspök." - De a szövegből nem következik az, hogy meg kell nősülnie, csak az, hogy nem csak egyszer nősült nem lehet püspök. Ergo ez nem a püspök nősülési jogát alapozza meg (nem is az egyén szemszögéből nézi), hanem csak az újraházasodott emberek püspökök közé tartozási tilalmát az Egyház szemszögéből.

"Ebből a versből pontosan azt a következtetést lehet levonni, hogy az eredeti apostoli tanításban és gyakorlatban általános esetben olyan embert választottak püspöknek, aki házas volt és családját jól vezette." - Nem: ebből nem az következik az, hogy csak házasokat lehetne püspökké szentelni, hanem csak az, hogy többször nősülteket nem. Illetve tartalmazza azt, hogy ha nős, akkor annak milyen plusz-követelmények vannak. Igaz, hogy azt se tartalmazze ez, hogy ez kizárná a nős emberek püspökké vagy presbiterré szentelését, de nem is állítottam ilyet. Nem állítottuk, hogy a nőtlenség feltétel volt az apostoli korban, azt ellenben igen, hogy akkor is eszménynek tekintették, továbbá, hogy az Egyháznak az oldás-kötési jogköréből következik, hogy elrendelhet ilyet, mivel a Szentírás nem is tartalmaz olyan kitételt, hogy muszáj lenne nős embereket is az elöljárói közé felvennie.

"Így jut el hatáskörét túllépve és az eredeti apostoli tanításhoz hűtlenné válva egy felekezet oda" - Az, hogy az Egyháznak adott krisztusi jogkörnek ez túllépése volna, azt nem ártana bizonyítanod, pl. hogy mondjuk Jézus azt mondta volna, hogy "az oldás-kötési hatáskör nem terjed ki az egyházi elöljárók közé csak a nőtlenek felvételének elhatározására". Pál nem azt mondta, hogy kell nős embereket is felvenni, hanem csak megállapította azokat a feltételeket, hogy ha nős embereket választanak ebbe, akkor ennek mik a feltételei. Azt nem mondta, hogy ténylegesen meg is kell ezt tennie.

"szándékosan nem a pap fogalmat használom, mert a szentírásban az mást jelent, mint amire a r.k. teológia használja" - Az r.k. teológia sem abban az értelemben mondja papnak a presbitereit, ahogy az ószövetségben az ároni papságban beszéltek papokról. Nézz csak utána. Röviden: papságuk nem önálló, hanem csak része Krisztus örök főpapságának. A katolikus (ill. ortodox) Egyház álláspontja szerint az újszövetség papjai nem az ószövetségi papság örökösei, legfeljebb csak szellemi, analógiás értelemben, hanem Krisztus papságából részesednek. Az elnevezés nem is lényeges, hiszen ha a pap (sacerdos) kifejezés nagyon emlékeztet valakit az Ószövetségre, akkor használhat helyette újszövetségi kifejezést is: elöljáró (episcopus), vén (presbyter), vagy egyházi szolga (minister ecclesiasticus, diaconus).

Azt én sem zártam ki, hogy kerültek bele olyan emberek a papságba, akik nem kaptak erre igazi elhívást, de az arányaidat vitatnám. Alighanem megtévesztett a torzító és szenzációhajhász média ez ügyben. Az Egyház tanítása ez ügyben az, hogy csak az menjen nőtlen papnak, aki erre elhívást érez. És ha egy pap mégis úgy érzi, hogy inkább megnősülhet, még mindig kérheti a Szentszéktől a klerikusi állapotból elbocsátást a cölibátus alóli felmentéssel, vagyis visszatérhet a civil életbe és megnősülhet.

"Az egyházi vezetők döntései ilyen dolgokra, melyek kizárólag az illető személyre és Istenre tartoznak nem terjedtek ki." - Az Egyház nem is azt döntötte el, hogy egy egyénre vonatkoztatva legyen neki elhívása Istennél, hanem azt, hogy ő a továbbiakban ilyen személyeket kíván felvenni. Hogyha valaki tévesen lovallja bele magát ilyen szerepbe, arról nem az Egyház tehet, senkit sem kényszerít az Egyház, hogy papnak menjen, sőt inkább többszöri átgondolásra bíztatják a jelöltek, hogy vajon helyes indokokból kívánja-e ezt a szolgálatot.

Nyilvánvalóan pusztán jelszavakként használod e fogalmakat meg náci kártyázni akarsz, nem azoknak precíz politológiai értelemben, eredeti értelmükben. Hogy mi mennyire fér össsze a kereszténységgel?

Zsidógyűlölet? Természetesen semmiféle gyűlölet nem fér össze a kereszténységgel, így az sem, hogy ha valaki azért gyűlöl valakit, mert egy bizonyos népcsoporthoz tartozik. Ezt az Egyház is mindig így tanította - ez ügyben inkább a magad felekezete táján söpregess, mert ők nem csak, hogy megengedik, hanem kifejezetten arra utasítják, hogy gyűlöljenek bizonyos embereket, mert azok elhagyták a felekezetet, és nem ismerik el azt Isten szervezetének, ld. http://jehovatanui.blog.hu/2011/02/14/gyulolnunk_kell_a_hitehagyottakat

Az természetesenem nem nevezhető antiszemitizmusnak, vagy zsidógyűlöletnek annak eredeti értelmében az a tanítás, hogy a zsidó nép Krisztus után nem tekinthető többé választott népnek (hiszen az kettős szövetséget jelentene, ami képtelenség). Ebből nem következik a zsidó származású emberek gyűlölete, ami csakugyan helytelen.

Ha a rasszizmus alatt azt érted, hogy ha valaki azt vallja, hogy pusztán azért, mert valaki egy bizonyos rasszhoz tartozik, akkor az bizonyosan valamilyen tulajdonsággal fog rendelkezni az tudományosan és teológiailag is helytelen nézet. Ezt is így tanítja az Egyház. Az, hogy léteznek bizonyos karakterológiai jellegzetességek, amelyek az egyes csoportoban nagyobb valószínűséggel (de nem teljes bizonyossággal) vannak jelen, mint másik csoportban az nem rasszizmus.

A nacionalizmus kifejezést használod szerintem a leginkább pontatlanul, és helytelenül a sovinizmussal kezeled szinonimaként, úgy ahogy a szocializmus idején használták e szavakat. Természetesen a nemzetimádat, a nacionalitás mindenek fölé helyezése, és más népek gyűlölete az valóban helytelen, és a katolikus Egyház ezt így tanítja. De a nacionalitás teljes elvetése szintúgy egy másik helytelen véglet. Vagyis nem elvetni kell ezt, hanem a maguk helyi értéken kezelni a teremtett dolgokat. Ezen túl létezik a szeretetnek rendje is, ami azt jelenti, hogy a hozzánk közelebb állókat (család, szűkebb és tágabb szülőhaza, kultúra stb.) jobban kell szeretni, mint a távolabb állóknál. Példával illusztrálva: ha egy hajó süllyed és melletted utazik a saját gyermeked, és egy idegené - akkor veszély esetén a más gyermekét kell kitennem, és a hozzám közelebb állót előtérbe helyeznem. De a felebaráti szeretet természetesen egyetemes, csak van a szeretet rendjéből fakadó fontossági sorrend. Idézném XI. Piusz pápát:

• "Aki a fajt, a népet, vagy az államot, vagy az államformát, az államhatalom hordozóit vagy az emberi közösség egyéb alapértékeit – amelyek a földi élet keretein belül lényeges és tiszteletreméltó helyet foglalnak el – kiemeli földi értéksorrendjükből s mindennek, még a vallási értékeknek is legfőbb zsinórmértékévé teszi s bálványimádóan isteníti, az felforgatja és meghamisítja a dolgoknak Istentől alkotott és megszabott rendjét. Az ilyen távol van az igazi Isten-hittől, s e hitnek megfelelő életfelfogástól."

Egyébként nem "a Vatikán" mint valami kollektíva, mint a borg szöktetett nemzetiszocialista vezetőket, hanem legfeljebb néhány püspök. Itt megemlíteném Alois Hudal nevét (az értelmesebbeknek célszerű lenne utánakeresni), aki írt egy könyvet, hogy mennyire fér össze a nemzetiszocializmus a kereszténységgel. Röviden azt állapítotat meg, hogy a pogánybarát és keresztényellenes ága a nemzetiszocializmusnak (rosenbergizmus, Himmler teóriái) az csakugyan helytelen, csakúgy mint az imperializmus valamint a fajimádat. De az volt az elképzelése, hogy ezek a szélsőségek kiküszöbölhetőek, aztán persze tudjuk, hogy nem így lett. Egyébként a pápa elhatárolódott Hudaltól, és elszigetlődött. 

Hogy miért mentette ki a nemzetiszocialista vezetőket a szövetségesek ítélkezése elől? Nehéz kérdés, nyilván ennek összetett motivációja volt, tény, hogy a klasszikus jogbölcselet szempontjából a nürnbergi ítélkezés finoman necces, csakúgy mint voltak ott eljárási hibák is. Gondolom attól tartott, hogy még a bűneik ellenére sem helyes szétverni a hagyományos német elitet, és hogy a szovjetek mondjuk kommunista elittel fogják feltölteni a helyüket. Egyébként kétlem, hogy Hudal pontosan tudta volna, hogy akit kimenekít az egészen pontosan kicsoda, és mit követett el ő konkrétan - tehát bizonyosan nem arról van szó, hogy ő a gyilkosságokat pártolta volna.

A lényeg, hogy ezek összetett kérdések, és a keresztény igazságszeretettel nem fér össze ez a leegyszerűsítő, csőlátású, jelszavakkal és klisékkel operáló hozzáállás.

:))

Katolikuséknak érdekes felfogásuk és magyarázkodásaik vannak eme témában.

Vajon a zsidógyűlölet- vagy bármilyen nacionalizmus, rasszizmus- belefér a keresztény gondolkodásba és viselkedésbe ?

A Vatikán milyen alapon szöktet náci (vagy más) háborús bűnösöket ?

Péter éppen az "asztaltól" elválást nem tette meg felesége esetében - legalábbis az itt előkerült r.k. magyarázat szerint.

Természetesen nem bújnék ágyba a nővéremmel - csakhogy a feleség nem nővér. Azt hittem, tudod, mi a különbég ezek között. De az 1Kor 7-et elolvashatod, hogy ismereteidet felfrissítsd.

Mióta az anglikánok homokosoknak, sőt leszbikusoknak is adnak püspökséget, több nős püspökük lett katolikussá. Katolikus pappá szentelik őket, sőt az anglikán oknak külön ritusfélét is engedélyezünk.

Még mindig nem fogtátok fel, nehéz felfogásúak, hogy a papi nőtlenség nem teológiai kérdés -bár biblikusan megokolt-, hanem egyházfegyelmi kérdés.

http://www.magyarkurir.hu/node/37267

http://www.magyarkurir.hu/node/36778

http://www.magyarkurir.hu/node/35327

http://www.magyarkurir.hu/node/34464

http://www.magyarkurir.hu/node/33286

A Heti Válaszban (Minden út Rómába vezet 48-49.o.) John Broadhurst fulhami püspök nyilatkozik, aki egyike annak az öt anglikán főpapnak, akik januártól átlépnek a római katolikus egyházba, mivel ő is elutasítja, hogy egyháza pappá szentelje a nőket, illetve, hogy túlzottan jóváhagyó legyen a homoszexualitással kapcsolatban. Elmondta: „A nők teljesen egyenrangúak a férfiakkal. Nő a háziorvosom, az ügyvédem és a könyvelőm. De papnak lenni nem foglalkozás, hanem hivatás. Amikor az anglikán egyházban felmerült a női papság gondolata, Robert Runcie akkori canterbury érsek kikérte II. János Pál véleményét. A pápa azt válaszolta, hogy nincs felhatalmazásunk változtatni azon, amit Jézus Krisztus elrendelt. Ezzel kapcsolatban három dologra is hivatkozhatunk: az apostoli hitvallásra, a Szentírásra, valamint a papi rend szabályaira. A Szentírás megtagadása eretnekség.” A homoszexualitással kapcsolatban a püspök elmondta: „Nem a homoszexualitással való együttélés a probléma – bár kirívó, hogy Amerikában meleg püspökök felszentelése is lehetséges. Ez elriasztja az egyháztól az afrikai és ázsiai hívőket. Az én ellenérzésem ott kezdődik, ha egy egyház a házasság rangján áldja meg azonos nemű párok együttélését, továbbá nem tartom támogatandónak, ha egy homoszexuális egyén szüntelenül hirdeti a nemi hovatartozását. Én négygyermekes apa létemre sem szónokolok folyvást a szexualitásomról. Amikor fiatal voltam, még büntetendő volt a homoszexualitás. Nem kívánom, hogy ma is az legyen. Egy egyház részéről viszont helytelen a jóváhagyó hozzáállás. A legtöbb hívő ezt kifogásolja.”

http://www.magyarkurir.hu/node/34770

"II. János Pál pápa a Dies Domini kezdetű apostoli levelében írja a következőket:..."

Én is idéztem innen Katolikus atyádfiának. De nem volt szimpatikus neki az idézetem és elintézte annyival hogy "ez nem dogma" és hogy még ha akár Szent Ágoston is irta, az az ő dolga.

John Kitto- egy vasárnapünneplő bibliatudos, enciklopédiájában ezzel ellentétes következtetésre jut: 

 A bibliai irodalom enciklopédiája (Cyclopedia Biblical Literature), az „Úr napja” szócikk.

 Amellett hogy figyelmesen megnézzük mi van ide leirva, azt is meg kell állapitani mit NEM ir a levél. Nincs benne utalás az Úr napára, ahogy  Józsika által hozott idézetben volt, mivel belehamisitották, betoldották. Hasonlo elven készült az ujvilág bibliaforditás is.

Ez a kis betoldás szükséges a magyarázatodgoz,  de nagyon inog mert nemcsak hogy feltételezés az alapja hanem a szöveg önkényes korrigálása.

 "Ezért Ignác magnésziai levelének 9,1 versét nem lehet tisztességes módon szombatistán értelmezni. El kell ismerni, hogy ő itt a vasárnap mellett nyilatkozott, a szombat rovására."

Az bizony könnyen lehet hogy itt Ignác a szombat ellen nyilatkozott. De miért is került képbe ez a részlet?

Józsika azért hozta ezt az idézetet mert ezzel akarta bizonyitani hogy   már a II. sz.ban is az Úr napjának tartották a hét első napját.

Mégegyszermondom, ez a szakasz NEM utal az Úrnapjára, tehát semmiképp sem alkalmas  a vasárnap melletti érvként. Nem tesz emlités az Úr napjárol de mégcsak nem is céloz rá.

"Világméretben hatmillió zsidó pusztult el a Sóában. A német nemzeti szocialisták először a zsidók kivándorlását szorgalmazták, de nem volt nyugati állam, amely a német zsidóságot befogadta volna. Konferenciákat tartottak a problémáról, de nem nyitották meg határaikat. Még 1944-ben is Eichmann egymillió zsidót akart „eladni" a nyugati szövetségeseknek tízezer teherautóért, de nem álltak szóba vele. A 180 tonnás Struma teherhajó Romániából 769 zsidó menekültet mentett meg, de ezeket sem Isztambulban a törökök, sem Palesztinában a britek nem engedték partraszállni. Kétségbeesetten indultak Bulgária felé, de két nap múlva a nem tengerre való hajó a Boszporusznál elsüllyedt. Egyetlen utasa menekült meg. Nem volt, aki befogadja őket.

Akik a zsidók megsemmisítését elhatározták, keresztények voltak – legalábbis szociológiai értelemben. (Adolf Hitler megkeresztelt katolikus volt.) Akik a zsidók befogadását megtagadták, többségükben szintén keresztények voltak – legalábbis szociológiai értelemben. A zsidók ezt nem tudják elfelejteni. A keresztényeknek nem szabad elfelejteniük. Sok keresztény hősiesen mentette az üldözötteket, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúja lett a zsidók bújtatásának. De a botrány abban áll, hogy a Sóa megtörténhetett.

Lázadás előkészítéséért több zsidót felakasztottak egy koncentrációs táborban. Köztük egy fiatal fiút. A kiéhezett gyerek testsúlya nem volt elég, hogy megfulladjon, ott vonaglott és fuldoklott sokáig. „Hol van most az Isten?" – súgta egy fogoly a másik fülébe. Az visszasúgott: „Ott lóg az akasztófán." Isten szolidáris Izraellel, és a kereszténynek szolidárisnak kell lennie Istennel.

A Holokauszt borzalmai után a nemzetek lelkiismerete végre hazát adott a világ zsidóságának. Mióta Izrael állam fennáll, állandóan támadják és meg akarják semmisíteni. Az izraeli polgár nem tudhatja, melyik pillanatban robbantja fel egy öngyilkos merénylő. Izraelnek az orgyilkosság tűzfészkei ellen indított akcióit Magyarországon többen aggressziónak minősítették és tüntetést szerveztek ellenük. Hogy ekkora vakság lehetséges, az önmagáért beszél. Az antiszemitizmus itt van, köztünk, a keresztények, a katolikusok, a papok között. Miközben hivatalos egyházi részről világos deklarációk határolják el a katolikus kereszténységet mindenfajta antiszemitizmustól, egyházi köreinket belengi egy nem éppen auschwitzi stílusú, finom, tréfálkozó, de mégis nagyon jól érezhető zsidóellenesség. Világosan ki kell mondanunk, hogy ez egyúttal Isten-ellenesség is: bűn, amelyből meg kell térnünk. Isten számon kéri rajtunk Izraelt.
 Minden jog fenntartva.
© Copyright by Kovács Gábor,2002."

Most láttam az NGC-n a "Nácivadászok" sorozatban, hogy Adolf Eichmann-t a Vatikán látta el hamis papírokkal és segített kiszöktetni Argentínába.

Ugye ez az igaz egyház ??

"És hol van a Bibliában, hogy püspöknek nem lehet felesége...?"

Az 1Tim4:1-3-ban démoni tanításnak nevezi Pál a házasság tiltását.

Sehol.  Hihetetlen, hogy vannak emberek, akik az "egyfeleségű"ből és a "gyermekeik"ből  azt akarják kihozni, hogy nem nősülhet és gyereke sem lehet.   Ez több a soknál. 

Ezek mindenre képesek, ha ki- vagy megmagyarázásról van szó.  Józsika erőltetett igyekezetét figyelemmel kísérve döbbenetesnek találom, hogy ők még el is hiszik, hogy nekik van igazuk.