antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Június 23-án múlt 128 éve, hogy megszületett Anna Andrejevna Ahmatova orosz (szovjet) költőnő.
Anna Ahmatova
ÉLEK, MINT ÓRÁBAN A KAKUKK…
(„Ja zsivu, kak kukuska v csaszah…”)
Élek, mint órában a kakukk, Nem irígylem én az erdő lombjában lakót. Felhúznak, s szólok. De, lásd, ezt a sorsot Az egész világon Az ellenségnek kívánom.
Ünnepelhettük még Arszlán, Bea, Édua, Szidónia, Szulikó, Szulita, Zdenka, Zolna, Zolta és Zoltána napját is!:-)
"Ah, menjetek azon halavány levelű fa alól, gyermekek; ennek hervatag levelei fölött sokat könnyezett egy szerencsétlen asszony, talán most is ott jár, talán ő susog ott láthatlan alakban, s az ő csókjaitól hull alá a levél egyetlen fiának halvány homlokára."
Június 22-én múlt104 éve, hogy megszületett Weöres Sándor, író, költő, drámaíró.
Weöres Sándor
TAVASZI VIRRADAT
Kakas kukorít, hajnal kivirít, a réti rigó dala röppen, arany bivalyok gerince ragyog márvány-eres égi ködökben. Ma ládd: a himes föld, láng-habos ég csak láz-tünemény, csak híg buborék, széthull, tenyeredbe csöppen.
A lábadon itt topánka szorít: ez a föld! a gyökér-ölü erdő! a homlokodon kék pántlika fon: ez a menny, a fejedre tekergő! és közbül a szív, a kalitka-madár, kit féltésed vasrácsa bezár: ha elszáll, vissza sosem jő.
Ünnepelhettük még Akács, Ákos, Albina, Alvina,Horácia, Jósiás, Józsiás, Józsua, Józsué, Kriszta, Krisztabella, Krisztiána, Krisztin, Krisztina, Lambert, Rozvita, Tamás és Tinka napját is!:-)
Réty Ákos – fiatal nemes, Réty Sámuel birtokos úr fia Eötvös József A falu jegyzője c. regényében. Apjával ellentétben a haladó eszmék híve volt, előítéletektől mentes felfogását mutatta az is, hogy egész szívével a közrendű jegyző lányát, Tengelyi Vilmát szerette. Emiatt apjával súlyosan összekülönbözött, mostohaanyját, Rétynét pedig, aki gúnyolódott választásán, üzelmei leleplezésével fenyegette meg. Végül, a viharok elültével, oltár elé vezethette választottját. – Barátjával, Kislaky Kálmánnal együtt Réty Ákos azt a reformszellemű ifjabb nemesi nemzedéket képviseli, amely 1848 előtt hosszú ideig a legnagyobb szerepet vitte a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmekben. Maga Réty Ákos azonban a regényben nem visz igazán aktív politikai szerepet, csak magánemberi konfliktusa megoldásáért küzd, azért viszont derekasan.
Június 21-én múlt 4 éve, hogy elhunyt Kiss Dénes, író, költő, műfordító.
Kiss Dénes
Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott szememben a világ, fájdalmaink a létezésben, vagy ép üvegben a szilánk! Belőlem már te ki nem válhatsz, mint halál a születésből, éjszakáimból az álmok, élők a múló időkből.
Ünnepeltük még Albán, Alojzia, Alóma, Demetria, Fillisz, Kloé, Lejla, Léla, Lujza, Olga, Radomér és Ralf napját is!:-)
Olga és Lenszkij: Okszana Volkova és Piotr Beczała
****
"Szófogadó lány volt, szerény volt, S nyílt, mint a költő élete, Vidám, mint hajnaltájt az égbolt, S kedves, mint csók lehellete; Mosoly, hang, termet, égikék szem, Lenfürt, mozgás olyan egészen... De ezt a képet, ezt a színt, Az Olga-arcot rendszerint Meglelheted minden regényben, Vonzó leányarckép nagyon, Szerettem is fiatalon, Aztán meguntam szörnyűképpen."
Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szivében, Ugy legelteti a nyájt a faluvégen. Faluvégen nyája mig szerte legelész, Ő addig subáján a fűben heverész.
Tenger virág nyílik tarkán körülötte, De ő a virágra szemét nem vetette; Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak, Bámuló szemei odatapadtanak.
De nem ám a patak csillámló habjára, Hanem a patakban egy szőke kislyányra, A szőke kislyánynak karcsu termetére, Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.
Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva, Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba'; Kilátszik a vízből két szép térdecskéje Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.
Mert a pázsit fölött heverésző juhász Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más? Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza, Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.
"Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!" Kukoricza Jancsi így szólott hozzája: "Pillants ide, hiszen ezen a világon Csak te vagy énnekem minden mulatságom.
Vesd reám sugarát kökényszemeidnek, Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg; Gyere ki a partra csak egy pillanatra, Rácsókolom lelkem piros ajakadra!"
"Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék, Ha a mosással oly igen nem sietnék; Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak, Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak."
Ezeket mondotta szőke szép Iluska, S a ruhákat egyre nagy serényen mosta. De a juhászbojtár fölkel subájáról, Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:
"Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém! A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én; Aztán a mostohád sincs itt a közelben, Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen."
Kicsalta a leányt édes beszédével, Átfogta derekát mind a két kezével, Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor, Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.
Nem emlékszem már (pedig hányszor szúrt belém tövise), van-é gyümölcse? Mintha valami bogyók, vagy affélék lettek volna rajta úgy ősz felé, vagy az se, csak tövis, tövis a törzsön is? Vágtuk, irtottuk: újrasarjadt, s amit kivágtunk, csontkeményre száradt, szikrázva ugrott vissza róla a fejsze éle. A tüze szinte olthatatlan, virradatig-tartón parázslott; nem láttam én még fában ennyi önvédelmet és konokságot. Találgattam már gyermekésszel titkát ennek az irthatatlan szívós fának, melyről a fejsze még holtában is visszapattan. Most értem csak: a történelmet szolgálja inkább, nem a tájat – kéznél volt mindig, mikor kellett máglyának, avagy koronának.
1986 április 26-án történt, hogy felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es blokkja. A baleset után a környéken lakó több tízezer embert, köztük Pripjaty város teljes lakosságát evakuálták, hogy soha többé ne térjenek vissza elhagyott lakóhelyükre .
A csernobili katasztrófa közvetve, vagy közvetlenül több nemzetközileg ismert sportoló életét is megváltoztatta. Köztük van az egykori szovjet tornász olimpiai bajnok, Olga Korbut.
(anno)
Olga Korbut 1986-ban már 14 évvel túl volt a müncheni olimpián, amelyen három aranyérmet szerzett. 1991-ben hazájából, Fehéroroszországból az Egyesült Államokba költözött, részben anyagi megfontolásból, részben viszont azért, mert féltette 12 éves fiát Csernobil utóhatásaitól. Az erőműből kikerült radioaktív anyagnak ugyanis 70 százaléka Fehéroroszország egynegyedére hullott.
Létrehozott egy alapítványt és együttműködésbe kezdett a Hutchinson Rákkutató Központtal. Mint elmondta saját pénzét költötte, és pajzsmirigybetegségek elleni gyógyszereket vitt Fehéroroszországba Bár neki és a fiának is voltak gondjai az Egyesült Államokban, az amerikaiak befogadták őket, és ez azt jelenti, hogy furcsa módon az életük jobbra fordulását köszönhetik Csernobilnak.
Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged Ajkára vőn, többé nem dobhat el! Szentség gyanánt hogy befogadja éked, érző oltárrá válik a kebel.
Pajzán, derüs vagy, mint nőink szeme, S erős, szilárd, mint hősök jelleme! Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!
Minden, mi fejben, vagy szívben fakad, Tőled nyer pompát, színdús szavakat. Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord, Mint egy király az ünneplő bíbort!
Bír-e más nyelv úgy epedni, Annyi bájjal, annyi kéjjel? Olvadóbb, mint lant zenéje
Holdvilágos langyos éjjel, Mely virágot s dalt terem, Mikor ébren semmi sincs más,
Csak a fák sötét bogán: Hangos, boldog csalogány S boldog, néma szerelem ...
Hát a csapongó Gyorsszavú tréfák Játszi szökését Festi-e más nyelv Oly remekül?
Pattog a víg élc, Ám sebe nem fáj, Mert csak enyelgés, Tarka bohóság Volt az egész! ...
Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja Úgy zendül benne, mint egyház harangja, Mely messze hinti mély, komor szavát. Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban, S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban, Úgy döng minden szó a kedélyen át! ...
Nem szárnyal a vér-ködös égre más, Csak ágyudörej, szitok és zuhanás! Rászkódik a föld, iszonyodva reng, Amerre a kartács vad tánca kereng! ... Dúl a szilaj kéz, csattog a kard, Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!
Hatalmas, szép, nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kísérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve, Végsőt sóhajtva!
De mit töröm fejemet? hiszen nemcsak engemet érdekelnek
A gond s a sok bajok is, ily szomorún mások is énekelnek. Alig vagyon, aki oly nagyon örülhessen, Hogy néha ne kesergene keservesen.
Vígasztalják magokat, ha találnak társakat a szegények, Mint fáradtan utazó s egymásra találkozó jövevények. Könnyebb a jaj, és a sok baj fogyatkozik, Ha sokára bús társára találkozik.
Hát ezer bajomba is, ha még ezer volna is, vígan élek. Tudok olyat eleget, akivel még életet nem cserélek. Félre gondok! hoppot mondok, ha sántán is, Hopp éjfélben! hopp ebéden, s vacsorán is.
"Mint égő fáklya, mely setétben lángol, S magát megemésztve másoknak világol." - Míg az értetlenek nagy-bátran itélik, S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik; Míg a Bölcs örömmel szemléli, csudálja, Mint oszlik az elmék éjjeli homályja: Ő, (noha van máris, ki szívből dicséri, S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri), Saját érdemében lelvén fő jutalmát, Népe jobb részében veti bizodalmát; S reményli, hogy Árpád igaz maradéki Hív fáradozásit megköszönik néki.
Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső ész Emel ki minket a barmok sorából? Ki kétli azt, hogy minden érdemünk, Minden szerencsénk ezzel nő s hanyatlik?
Az ész az isten, mely minket vezet, Az ő szavára minden meghajul, Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké, S örök helyéből a tenger kikél; Ez alkot minden szépet és dicsőt, Az egyes embert, mint a milliókat, Ez áldja s égi boldogságra inti.
Miért utálja hát szövétnekét Az ember, és mért nem terjeszti fényét A vak halandók néma éjjelén? Aegyptus áldott földje kérkedik Az ész legelső nyílt virágival; De ott fakadtak egyszersmind azokkal A hit vakító szentelt maszlagi, Melyek korunkig hintik mérgöket, S örök zavarba dönték e világot. Az ég ürébe felható tudós Az égi zsákmányt barlangokba zárta, S az embereknek bábot s vázt vetett, Melyek vakabbá tették a vakot, És a lenyügzött józan értelem A szarvas isten áldozatja lett.
Így a görög nép s Róma bölcsesége, Melyet csudálva tisztelünk ma is, Csak a tudósok székiben lakott: A nép szemébe nem hatott sugára, Előtte el volt rejtve mindenütt, Míg végre a vad barbarok dühétől A föld szinéről eltörültetett. Éj födte a föld pusztaságait, Éj, melybe számos századok merültek. S ha most azolta kezd is fényleni, Mely szűk határba önthet áldva éltet, S az éj csudái mint süvöltnek arra! S hány népek élnek még ma is körültünk - Tekintsük által a föld részeit -, Kik a baromság aklában hevernek, És semmi isten nem tekint ügyökre!
Ez istenének a barmot hiszi, Imádja a föld ocsmány férgeit, S azoknak embervérrel áldozik; Emez vakító papjának ganéját Mint szent ereklyét tisztelvén, eszi; Amott az odvas fákban éhezik Az embereknek görhes istene, S a legnagyobb bűnt batkákért lemossa; Imitt hamúban kotlik a herélt szent, S bámészkodása istenné teszi; Itt a mosódás módja szent titok, S a fél világot embervérbe mártja, Mert azt az egyik párt az ujjain, Másik könyöknél szokta kezdeni, Melyért is egymást öldözik halomra; Ott a falukban s városok piarcin Jár kóborolva a sok meztelen szent, Szabad kezekkel élelmet rabol, S az asszonyokba önti szent dühét, S a férj, az égnek hálát adva, nézi, Ha hitvesével szent bujálkodik.
Így a világnak legkiesb vidékit Ádáz bolondság tölti, ostorozza, S undok zsiványi barlanggá teszi; Erynnis üszkét hányja városinkra, Az öldöklő kést egyiránt fereszti A reszkető ősz tűztelen szivébe S az anyja keblén ácsorgó szopóba, És csontjainkból trónust rak magának, Melyet dög, inség, sárga félelem S kínokkal élő bánat fog körül.
Hol van tehát a józan értelem, Hol a tudósok annyi izzadása? Remélhetünk-e vajjon jobb világot? Gyaníthatunk-e olly időt, mikor Az ész világa minden népeket Megjózanít és öszveegyesít, S kiirt közűlünk minden bűnt s gonoszt?
Reménylek. Amit század nem tehet, Az ezredek majd megteendik azt. De hinnem is kell; mert midőn, barátim! Buzogni látom lelketek hevét, Mely e nagy ügyre felken títeket, S e szent szövetség láncába csatol, Előre látom: mint terjesztitek Hazánkban Delphi égi kincseit S az értelemnek nagy törvényeit; Előre látom: mint leheltek éltet A sziklamellbe és a holt agyagba, S mint jámborodnak a vadállatok Előttetek, s mint omladoz rakásra Az ész s igazság mennydörgő szavára A zordon inség óriási tornya, S mint hullanak le durva láncai.
Fogadjatok hát engem is, barátim! Szent frígyetekbe; íme, esküszöm, Hogy áldozatlan kézzel nem jövök: S ha gerlicéim és virágaim Kedvelni hajlandók az istenek, Tömjényitekhez szívesen teszem.
Maünnepli 33. születésnapját Szöllősi Mátyás, költő, író. Isten éltesse!
Szöllősi Mátyás
ÁLLAPOTOK
INDIGNATIO
Az rossz volna, ha csendben kéne ülni. Ha minden terv vagy indulat csupán beszűkült hunyorgás maradna.
Az egyedüllét nem kívánt, de megszokott vedlése, korrodálódott malasztja azonban összeszorít legbelül. S baráti társaságban is szavak kényszere, mi árnyékként rád vetül. Merthogy csak magyarázkodni ne kelljen. A kényszer szimplán indulatra ébreszt, ahogy az emléktöredékek újra, már szinte terrort indítva érnek utól. Szemed okádja vissza minden éved, szavakká rogyva, pár érthető érvre omlasz, s a felnagyítás nem segít a nagyon is baráti figyelemnek. Az újra felidézett múlt pedig káprázat nélkül illik be jelennek. Az asztal kínos társasága rémiszt. Vagy te magad vagy kínos? – nem tudod. Ülsz. Gomolyogsz, tévelyegsz. Mégis magabiztos arc csak neked jutott. És tiszta sor: a megnyugvás nem ünnep. Csak minden visszaáll a régi rendbe. Egy hajnalban téblábolsz egyedül, mert nincsen, aki helyetted hazamenne.
Jó reggelt, szép napot kívánok Mindenkinek Rafael és Özséb napján!:-)
Ma Diana, Baltazár, Benigna, Dea, Deodát, Deodáta, Dina, Fabiána, Feliciána, Floransz, Florencia, Florentina, Gemma, Koppány, Margit, Rafaella, Ráfis, Szilamér, Szörénke, Szörényke és Polett napja is van!:-)
Rafael, a négy arkangyal egyike
Rafael arkangyal (héberül רפאל, kb: „Isten meggyógyított”, „Isten meggyógyít”, arabul: اسرافيل) a vándorok és utazók védője, mert Tóbiás könyvében Tóbiás utazótársa volt.
Rafaelt utazóként ábrázolják, szandálban, karján utazó köntösével és egyéb utazási felszereléssel, néha vízi tökkel, és mint minden angyalnak, neki is szárnyai vannak.
A Rafael név jelentése a héber rapha: „gyógyítani” és az el: „Isten” szavakból alakult ki. Jelentése tehát „Isten gyógyít”, vagy más értelmezésben az „Isteni gyógyító”.
„Rafael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” (Tób. 12, 15)
Kivánok nyugodalmas jó éjszakát minden Versberítnak!
Baranyi Ferenc: Őrangyal
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra, Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem, Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.
Ha az életedet veszed újra fontolóra És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla, Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet, Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.
Bizz bennem, én elkaplak, ha zuhansz, Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz, Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda, Egyes ahol minden pillanat egy valóságos csoda, Mert én vagyok az Őrangyalod.
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól, Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól, Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.
Ha elveszted a hited és nem tudod, merre szaladj, Jussak eszedbe újra és ismét felém haladj. Mondj csak Szeretem, hogy társaságra vágysz És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.
Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess! Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess, A végső pillanatban fogom meg a kezed És az egész világot odaajándékozom neked, Mert több, mint a barátod vagyok ...
Bizz bennem, én elkaplak, ha zuhansz, Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz, Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak, Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.
És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog, Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.
