Hát, csak úgy érdekelt volna, hogy használható-e, ebonit, fém, vagy műanyag, esetleg márkás, nyílás/lehúzás stb. Bár persze gondolom, hogy egyengagyi műanayag, de ért már ellenkező meglepetés.
Na ma megvettem az Emerson altot! :) Nagyonjó kis cucc csupán egy gond volt vele,hogy az oktáv váltó mechanika nem működött de elmentünk egy közeli hangszerjavitó műhelybe ahol 5 perc alatt megcsinálták és most már jó és szól is mint állat!
jah, és nem kell izomból ráhúzni azt a csavart, elég, ha finoman megszorítod kicsit. Az én hangszeremen szépen passzentosan csúszik be a pipa a hangszercsőbe, a csavarral épp csak megfogom.
köszi én is így gondoltam sajnos nem lóg ki jah és amint letörött menéztem és elraktam a tokba nem gondoltam egy 250000 forintos és egy hónapos szaxofont fúróval buzerálni =) és köszönöm szépen a gyors választ
Ha a menetbe beletört csavardarabból kilátszik valamennyi, akkor kis fogóval finoman fogj rá (hogy ne karcold össze a csövet) és tekerd ki. Holnap reggel hívj fel pár hangszerjavítót, biztos akad náluk ilyen csavar, ha nem valami ritka, különleges csőről van szó (zeneiskolákban nem gyakori az ilyen).
Ha beletört és nem tudod kihajtani, akkor nehezebb az ügy. Ilyenkor (gépek esetében) azt szokták csinálni, hogy nagyon vékony fúróheggyel hosszában belefúrnak a betört csavarba, a lyukba beszorítanak valamit, amit aztán meg lehet fogni és i lehet vele hajtani a betört csavart. Hangszerrel én nem játszanék ilyet, vidd el egy műhelybe és biztos találnak valami megoldást. Szerintem, ha nem tudod kihajtani, akkor ne barkácsolj.
Hello! A segítségeteket szeretném kérni, van egy alt szaxofonom (zeneiskoláé). A történet: elővettem a szaxofont hogy gyakorolok egy, kicsit összeraktam, már majdnem teljesen már csak meg kellet, volna, húzzam a nyak kulcsot (szószerinti fordítás a leírásból {a tetején a szorító}). Meghúztam, csakhogy történt egy kis probléma eltörött a kulcs így hát a kulcs fele a szaxofon menetében a másik meg a kezemben maradt. Szörnyen megijedtem még mindig aggódok, hogy mit mondok majd a tanárnak. Na ezért kérlek, adjatok ötleteket, hogy mit tegyek, mert semmi ötletem nincs. A válaszokat előre is nagyon szépen köszönöm.
Az pl. asszem egy Yanagisawa, méghozzá egy legendás darab (legalábbis tartozik hozzá egy sztori: állítólag annak idején a Triál valami komenyista csereakció keretében kapott kettőt, amiket az Újpesti Áruházban a játékboltban árultak, mert nem tudták mi ez, azt hitték, gyerekhangszer. Ehhez mérték az árát is. Állítólag ez a két cső van most Csepregi Gyuszinál és Muck Ferinél, méghozzá úgy, hogy egyikük beleszaladt, és fölhívta a másikat, hogy azonnal vásároljon. :)).
Aha. Köszi. Én is jobban szeretem a hajlított szopránok hangját, viszont az nekem nagyon zsúfolt, az egyenes csövön jobban elfér a lapát kezem (+ klarinétos múlt...).
Nincs Selmerem, eladtam, és nem bánom. Nem Mark VI-os volt, hanem Super Action 80-as. És most lehet hülyézni, csodálkozni stb.: a mostani tenorom nem marad el mögötte, max külcsínben (bár a Selmer cizellálatlan volt, ez meg cizellált), az meg engem nem annyira izgat. Sőt, könnyebben intonálható, gyorsabb, vastagabb anyagból van, teltebb, gazdagabb a hangja stb., mindenféle szempontból jobban meg vagyok vele elégedve (kivéve a párnákat, azok nem a legjobbak benne, de ennyi belefér 80000-ért). Szopránt nem tudom, Yanám még nem volt.
És nem érdekel semmilyen sznobság, meg tudom azt is, hogy azért ilyen olcsó, mert éhbérért dolgoznak szerencsétlenek, de az én anyagi helyzetemben nem tudok ezzel mit kezdeni, max sajnálkozni. Nem eldobható hangszer, sőt.
A tradicionális márkákról pedig: sajnos a pénz felét a feliratért adod ki manapság. Volt a kezemben iszonyatosan gagyi márkás szaxi, meg láttam már borzalmas Gibson gitárt stb. Azért kerülnek ki annyi név alatt ezek a hangszerek, mert ahol gyártják, először legyártják a pucér hangszert, aztán kerül bele a megrendelő által kért név. És bizony, olyan is van, hogy délelőtt megy a márkás gyártása, amiről azt hiszed, francia, amerikai, japán stb., délután (éjjel) pedig ugyanazon a soron, ugyanabból az anyagból, szerszámmal a noname. És ezért is lehet hullámzó a minőség (bár hozzáteszem, hullámzó az mindegyiknél, válogatni kell a Selmert is, vagy ráhibázni), mivel nem sok a minőségi ellenőrzés ilyen gyártás esetében. Ezért választottam a Thomannt, mert talán jobban odafigyelnek a minőségre, ha már 3 év garit adnak.
A Mark VI egyébként egy legenda, ez volt az első igazán modern mechanikás szaxi volt, emiatt mindenki azt használta, és a későbbi Selmerekhez képest több anyag volt benne, emiatt jobb volt a hangja. Ma mechanika szempontjából bármelyik cső utoléri, anyag szempontjából kell válogatni, de lehet találni versenytársát.
Szerintem meg mindenképpen jobbak, nem véletlenül lett a nevük tradíció. A kérdés az, hogy milyen célra kell illetve, hogy megengedheti-e magának az ember. Gondolom nem véletlenül van Neked is azért készleten egy Selmer is.... A mai kínai hangszerek valyon miért kerülnek ki annyi név alatt? Azt javasolják, hogy ha "elromlik" inkább dobd ki és vegyél újat?! Ez működik nálam egy DVD lejátszónál, de nem egy hangszernél. Persze, ha nem tud vagy akar az ember kiadni annyi pénzt egy jónevű hangszerért annak jó hír, hogy ilyeneket is lehet kapni, hiszen ezzel is lehet játszani és tanulni. De a hangja szerintem sosem fogja elérni pl egy Mark VI-ost.
Köszönöm a segitséget!! Bocsi, hogy sokszor kérdeztem, de szeretnék biztosra menni. Az eldorádó nevü hangszerkereskedésben fogom megvenni, leendő tanárommal megyek (híres zenész :D ) megnézi megfújja szemügyreveszi stb és áldását adja ha jó.. :)
Az én kínyai szopránom nagyon jól sikerült. Persze nem tudom, egy Yanagisawa mennyivel jobb, de legalább 8x annyiba kerül, úgyhogy annyival nem:). Most hogy már tudok intonálni (beletelt egy kis időbe, míg megtanultam, ez azért nem egy tenor), nagyon szeretem. Hajlított Thomann TCS 350. Van jobb is ebből a Thomannál is, de ez fogy a legjobban, egy évig nem is volt egyáltalán (nyilván nem veszi meg az ember a drágábbat, ha az olcsó is jó, legalábbis én egyáltalán nem vagyok sznob ebben az esetben: egy hangszer szóljon jól, legyen megbízható és kényelmes, akkor engem nem érdekel, mi van ráírva). A Thomannál az egyenes (TSS 350) amúgy olcsóbb vagy 50 juróval, de azt nem ismerem, bár állítólag az egyeneseken könnyebb intonálni, úgyhogy rosszabb talán nem lehet.
A fúvóka, amit adnak hozzá, kuka, meg az enyémhez sikerült egy tenor nyaklót csomagolni, de ez volt a legnagyobb hibája. Olajat persze kaptak a forgó részek, meg beállítottam az alját, hogy takarjon rendesen , de ez majd minden hangszernél szükséges (a Selemerem is összevissza volt alul), csak általában hangszerész csinálja (ezt hívják beállításnak), ha a júzer nem ért hozzá. Ez az előnye a szakboltból vásárolt hangszereknek, hogy azt beállítva kapod. Elvileg ezt is (shop assistant), de nem mindig. :)
Szerintem, ha még 250 fajta, szinte teljesen egyforma, ámde különböző nevű kínai szaxofont linkelsz be, akkor sem fogunk mást írni, mint eddig: kínai hangszer. A nagyon jótól a nagyon rosszig bármi lehet. Nem lehet megállapítani képről. Sőt, mivel még Selmer esetében is igen nagy a szórás, ilyen esetben még nagyobb. Ezért érdemes olyan helyről venni, ahol visszaveszik, ha nem jó (pl. Thomann), vagy ahol van több is, és végig lehet fújkodni legalább hármat.
Én nagyon ragaszkodom ahhoz a csőhöz, amim most van.
Akkor leszek gondban, ha heves szopránvásárlási ingerem támad, mert nincs sok százezer pénzem a sznobmirigyem karbantartása mián márkanévért fizetni... A kínai szopránok is jók, vagy azt nem ajánlod?
Hát, a Buffet annyira nem lehet rossz vétel, legalábbis márkás. Keress rá a neten, írnak-e róla valakik, hátha kiderülnek a negatívumai. Ha meg nem, meg kell venni, legalább lesz egy szaxid, amihez már tudsz viszonyítani, aztán később lecseréled, ha nem válik be. Ha meg beválik, örülsz. A Magyar Rádióban egy időben csupa Buffet szaxi volt, ha nekik jó volt...
Szeretem az olyan csöveket, amikben van anyag. Ezt eddig a régi csövekben tapasztaltam, meg a mostani kínaiakban (meg nyilván van még egy csomó új szaxiban is, de azokat nem próbáltam, több okból...). Legjobb hangszerem eddig az emlegetett Buescher Aristocrat-om volt, siratom is rendesen (a Selmer miatt kellett eladnom, vagyis abba számították be a boltban, kevés volt a pénzem). 1920 körüli cucc volt.
Sajnos az a baj, hogy nincs 2000 dollám, ez a Buffet amit találtam Ł590 az ára, és ahogy néztem nem nagyon találok ennyiért Selmer-t (legalább is újat nem), ebay-től meg nem nagyon szeretnék rendelni, mert már sok ismerősöm megjárta vele, és amilyen szerencsétlen vagyok tuti kifognék valami szart... Szóval marad a keresgélés és a remény hogy találok valamit...
