Na ugye, hogy a könyv az ember legjobb barátja? :) Már majdnem elkezdtem az óbégatást, hogy és leáldozik neki, de aztán rájöttem, mindkét mutatványt meg lehet csinálni kindlivel is. A hón alatt két kindlivel :)
A krumpli - igen, sos vizben fozott... meg a paradicsomszoszhoz is - ami melle legtobbszor fott marhahus volt. Nem szerettem... marmint a fott marhahust.
Nálam a tökfőzelék megkívánja a piros szaftos húst, jellemzően dinsztelt marhahus volt. Spenothoz szoktam tükörtojást és egy pár szem krumplit csinálni. Borsófőzelékhez fasirt vagy kirántotthús. Mindez persze szokás dolga. Mondhatnám, hogy nálunk otthon igy volt, máshol meg másként. Sőt nálunk is csak a "normális" időkben volt igy. Ötvenes évek nyomorában, elég másként nézett ki az étlap.:-(
Nálunk a kelkáposzta eleve tartalmazott krumplit, és sülthús volt hozzá, a sóskához, spenóthoz meg külön krumpli volt, és szintén valamilyen hús. A többit akárhogyan se ettem/eszem meg. :-)
Miközben persze be kell hogy lássuk, annak a jelentősége, hogy ki mivel eszi a főzeléket, kb. annyi, mint az, hogy merrefele kavarja a kávét, pont erre gondoltam amúgy, amikor írtam, hogy más értelmetlen etikettszabály is van...
Az egyetlen, amit elárul, az az, hogy ki milyen környezetben nevelődött, de ehhez nem kell enni, ez a beszédből is kiderül. Meg az öltözködésből is. Úgy értem, nekem furcsa, mikor valaki diplomás, de nem tud igét ragozni, mikor nekem az már hatéves koromban természetes volt...:-)
Aki külkereskedelemben, diplomáciában akar tevékenykedni, annak nagyon nem árt megtanulni, hogy mit mivel kell enni, meg mikor mit kell felvenni, ilyesmit, de pont főzelék külföldön nincs. Amúgy számomra a cseppfolyós főzelék = rossz főzelék, értem ezt a spenótra, sóskára is, bár utóbbiakat is mindig hússal és krumpilval eszem.
A kaposzta feleket villaval - es kenyerrel - a fozelekeket kanallal, igaz sokszor hus nelkul, mert nem voltam soha annyira oda a husert. Az anyu szaftos hust szokott a fozelekekhez... ahhoz meg jo volt a kanal. Arra nem emlekszem, mit csinaltunk ha fasirt vagy sulthus volt...
En is igy tanultam.... volt egy tunderi napkozis tanito nenink, (valoszinu jo csaladbol szarmazo) es sokat adott arra, hogy rendesen egyunk. Konyv a honunk alatt :))
A tanc szakkoros tanarno is jobb hazbol valo lehetett, o meg jarni tanitott meg bennunket - konyvvel a fejunkon :)). A nepitanc mellett (mert az volt a szakkor) mas tancot is tanitott nekunk a sarkozi leany karikazo mellett, keringot, tangot, foxtrottot... regi szep idok!!! :))
nekem is elméleti problémát jelent ez, meg pl. a töltött káposzta, székelykáposzta - akkor most ezek kanalas vagy villás ételek? (én kanállal eszem...)
érdekes ez a főzelék-evés - mit csináltok a "levével"? én a legtöbb főzeléknek szeretem a hígabb részeit is, az nem maradna meg a villán
maradok proli-gyerek, és továbbra is kanállal fogom enni a főzeléket, ha a menzán kérek (ritkán kérek, a menzának használt kávézóban-kifőzdében elég rossz főzeléket csinálnak, de az van a legközelebb...)
Én is! Sőt gyerek kormban még két könyvet is dugtak a hónom alá, hogy megtanuljak szépen enni.:-)
Kanállal csakis levest eszem. Főzelék feltéttel természetesen kés és villa eset nálam. Régen mikor még randiztam, mindig megnéztem, hogy eszik a pasi. Aki csunyán evett, nem jöhetett nálam számításba. Lényemnek is mondtam, hogy nem véletlenűl mentünk első randin ebédelni. Ha amerikaiul evett volna, nem tudom mi lett volna.:-)))
En is kiakadok azon, ha valaki nem hasznalja az evoeszkozoket rendesen es nem eszik illedelmesen - pedig azt hiszem nem otthonrol hoztam. Hogy ugymondjam... minimal etkezesi kulturank volt otthon mig gyerek voltam, de volt ra igenyem - igy amikor a sajatomban voltam, maskepp lett.
Nekem kés-villával tanították, és úgy is eszem mindig, nekem a kanál megdöbbentő, főleg, ha vágandó dolog is van a főzelékben. Azért hozzáteszem, soha semmilyen főzeléket nem ettünk feltét, azaz a mi esetünkben minimum hús nélkül, és most sem rendelek soha olyat, amiben nincsen virsli vagy fasírt. Anyám már attól is sikítófrászt kapott, ha könyököltem az asztalon, hát ha még kanállal ettem volna bármit, ami nem leves...:-) Polgári úrilányként nevelkedett a drága, és igencsak ad a látszatokra...
A feleségem is mindig ilyesmiket mondott :) Azután egyszercsak váratlanul kórháza került, és szemrebbenés nélkül letettek neki naponta 4 zsemlét felvágottal meg vajjal, de mindenféle kés nélkül. Az összes nő ujjal marcangolta ott! Ezek után az első látogatáskor elkobozta az éppen nálam kévő bicskát, és tudtommal még ma, két évvel később is ott van a táskájában (azért már nem állok jót, hogy nem tök rozsdásan-e :)
Ez szerencsére egy uniszex darab volt (ilyen), de persze léteznek kimondottan női változatok is.
